Tolna Megyei Népújság, 1978. április (28. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-30 / 101. szám
12 ‘rfÉPÜJSÁG 1978. április 30. ä MAGAZIN m MAGAZIN MAGAZIN ||p MAGAZIN : lllllgll MAGAZIN émmm ' MAGAZIN ^ MAGAZIN MAGAZIN fMl! >: MAGAZIN MAGAZIN 111 MAGAZIN MAGAZIN Kőkorszaki ember - lyukkártyákon A történelem előtti embert kutató embertan (antropológia) céljait szolgáló mainzi adatbankban több év óta tárolnak lyukkártyákon adatokat a középső kőkorszaktól kezdődően az emberleletekről. Eddig mintegy ezer lelőhelyről származó több mint 10 000 egyed adatait vették fel. A kérdéses földrajzi térség felöleli az euripidek teljes elterjedési területét a Kanári-szigetektől Indiáig. Bár a munkálatok még nincsenek lezárva, máris hoztak néhány eredményt. Első ízben sikerült erre az egész térségre vonatkozóan kimutatni azt az összefüggést, amely — mint korábban csak feltételezték — a karcsúbb csontvázfajták feltűnése és a haszonnövény-termelésre, valamint a háziállatok tartására való átmenet között fennáll. Az újabb kőkorszakban, a 6. évezredtől kezdve mindenütt azonos módon adva van ez az összefüggés. A gazdag anyag különösen Európával kapcsolatban azt mutatja, hogy ebben az időszakban az előzőleg genetikailag rendkívül különböző csoportok mindinkább keveredtek, az európai népességek tehát egymáshoz hasonultak. A fémek hangja A fémek tulajdonságai ismételt terhelés hatására megváltozhatnak, repedések keletkezhetnek, és a repedések a szerkezet töréséhez vezethetnek. Angliában a kifáradás okozta változások feltárására akusztikai módszert dolgoztak ki, amely arra a felismerésre épül, hogy a károsodást szenvedett fém gyenge hangot hallat, amikor megreped. E hang elemezhető. Az új módszert főleg a repedések feltárására, terjedésének az ellenőrzésére használják. Az új eljárással számos katasztrofális törés megelőzhető. A kifáradás közben keletkező hang ugyanis a repedés megjelenésétől kezdve jelzi a veszélyt. A repedés megjelenése és a szerkezet törése között pedig az esetek döntő többségében jelentős időkülönbség van. Porfogó növények Képünkön: erdei fenyő pormegkötését vizsgálják a varsói kertészeti tanszéken mezőgazdasági akadémia Testünkön átlagosan 10— 14 kiló levegő jut keresztül naponta, sokkal több, mint amennyi cseppfolyós és szilárd anyagot magunkhoz veszünk. E nagy levegőmennyiséggel viszonylag több szeny- nyező anyag is kerül a szervezetünkbe, érthető tehát, hogy az alapvető természeti feltételek közül a levegő tisztasága különösen fontos. A levegő szennyező anyagai közül különösen figyelmet érdemel a por. A szennyeződéssel szemben a nagyvárosokat körülvevő, részben mesterségesen létesített összefüggő erdő- övek, az épületek között létesített parkok fái, az utcai fasorok 10—30 méter magas akadályt állítanak. Ez az akadály fékezi a szél sebességét, a szilárd szennyeződés egy része kihullik a levegőből. Az erdők és a fasorok mögött keletkező, gyakran jókora légörvények szintén egyrészt lecsapják a magukkal hozott port, másrészt felfelé fordulva sok szennyező anyagot a levegő magasabb, 50 méter feletti rétegeibe sodornak. Mindkét folyamat kedvező, mert így megtisztul a városi élet szinteréül szolgáló 10—20 méter magasságig terjedő levegő. Ám a fák és általában a növényzet — nem pusztán akadályt jelentenek: leveleiken nagy mennyiségű szeny- nyező anyagot kötnek meg a levegőből. Egy-egy levélre 10—20 nap alatt nem túlságosan sok por rakódik. Ám egy közepesen fejlett fán — a mérések és számítások szerint — 20—80 ezer levél van, s ez együttvéve több száz négyzetméter felületet jelent. Ez az aktív levélfelület tavasztól őszig már tetemes mennyiségű port köt meg. Bizonyos fafajok közepes fejlettségű egyedeit vizsgálva azt tapasztalhatjuk, hogy más példányuk egy nyár folyamán akár tíz tonnánál több porszennyeződést is képes kivonni a légtérből. A legrosszabbul kötő növények azonban meg sem közelítik a legjobbak 10 tonnán felüli teljesítményét: alig néhány kilogram, sőt még kevesebb port kötnek meg ugyanannyi idő alatt. Vanr nak azonban még több port megkötő növények: egyes mérések szerint egy hektárnyi lucfenyves 32, erdei fenyves 34, az ugyanakkora bükkös 68 tonna port köt meg. Jó porfogó még a vadgesztenye, a mezei juhar, közepes a platán és a som, s rosszul köti a port a csertölgy és a fagyai. Az ifin Tűit arcmása A szó jó értelmében vett divat lett mostanában, hogy egy-egy városunk otthont ad a városban született, vagy ott alkotott képzőművésznek ki- sebb-nagyobb gyűjteményének. Ilyenről számol be Sólymos Ede, a bajai Türr István Múzeum igazgatója is. Elmondja, hogy a Bajai Képtár gyűjteményébe került Hallgass Jenő Zoltán 15 műve. A bajai születésű, s a háború előtt ösztöndíjjal Olaszországba került, Rómában élő művész alkotásaiból a KKI jövőre kiállítást rendez, s ennek anyagából újabb képeket ad Bajának a nemzetközi hírnevű festő. (Hallgass egyébként Teles Edének. a város másik neves képzőművész szülöttének a tanítványa. Érdekesség, hogy mindkettőjük atyja cipész volt, de sem Teles, sem Hallgass nem maradt a kaptafánál.) Jövőre rendezi meg a KKI Bossányi Ervin retrospektív kiállítását is. Bossányi Ervin a jugoszláviai Regőcén született, de hosszú időn keresztül Baján élt és alkotott. A húszas években aztán külföldre vándorolt és Londonban halt meg. Világszerte megbecsülik alkotásait, számos katedrális ablakaira ő tervezett készített hatalmas üvegfestményeket. A Bajai Képtár ígéretet bír arra nézve, hogy az örökösök a KKI- kiállítás anyagát Bajának ajándékozzák. Különleges értékkel gazdagodott a szoborgyűjtemény is. Amikor 1976-ban Selber Türr asszony, Türr István unokája hazánkba látogatott, meglepődve látta, hogy a hős garibaldistáról csupa időskori ábrázolásunk v^n. Akkor megígérte, s azóta megküldte azt a fehér carrarai márványból készült szoborportrét, amely Türrt ifjúkorában, a szicíliai hadjárat idején ábrázolja. A mellszobrot Türr bajtársai készíttették és talapzatán olvasható annak a nyolc magyar és olasz forradalmárnak a neve, akiktől Türr a szobrot kapta. CS. B. Kulturpark dinoszauruszokkal A régészek a Gobi-sivatagban folytatott munkájuk során találták azokat a dinoszaurusz-maradványokat, amelyek rekonstrukciója alapján állították fel természetes nagyságnak megfelelően Charzów lengyel város kultúrparkjában a képen látható szobrokat. Anekdoták — Minek örülsz? — kérdezte Diögenész a fiatal atlétát. — Én győztem a versenyen. Nem tudod? — Van is mivel dicsekedned! — szólt megvetően a bölcs. — Hiszen magadnál gyengébbeket győztél le! * Metternich kancellár, amikor a ravasz diplomata, Talleyrand haláláról értesült, így szólt:-— Kíváncsi vagyok, mi volt a szándéka ezzel? A hét karikatúrája TK-Mügo Nikotin A környezetből felvett anyagok bekerülnek a nem szoptató nők „nyugalomban levő” mellszövetébe is. Míg a terhesség idején az asszonyok testéből a szervezetbe került vegyi anyagok, például a nikotin, az altató vagy a zsírsav az anyatejjel kiválnak, úgy tűnik, normális körülmények között Is sor kerül ezeknek az anyagoknak a szekréciójára a mellmirigyekben. Csakhogy nem válnak ki, hanem visszakerülnek a vérkeringésbe. A San Francisco-i egyetemen végzett vizsgálatok szerint ily módon a mellmirigyek szövetében toxikus anyagok szaporodhatnak fel. A mellmirigyeknek az életkor növekedésével gyakoribbá váló elváltozásai a fel- tételezés szerint ezzel függnek össze. Rendkívül költséges gázkromatográfiai és tömegspektroszkópiai vizsgálatokkal, amelyek lehetővé teszik, hogy 50 köbmilliméter mellváladékból 10 százalékos pontossággal 250 billiomod mg-ot is kimutassanak, megállapították, hogy a mellmirigyek váladékában a nikotinkoncentráció a dohányzás erősödésével együtt jelentősen növekszik. Ifandorlo saskahordak Egyre szervezettebb harc folyik a félelmetes természeti csapás, a sáskajárás ellen, de a vándorló rovarhordák még így is óriási pusztításokat okoznak világszerte. Csaknem hatvan ország több mint 300 millió lakóját tartja szinte állandó rettegésben a sáska járás. Legtöbbet Kenya, Pakisztán, Etiópia népe szenved a sáskáktól, de bőven kijut belőlük Indiának, Szudánnak, Afganisztánnak Sáskafelliőn átrepülő gólya Tanzánia egén és Jordániának is. Megfigyeltek már 250 kilométer hosszú, 20 kilométer széles sáskafelhőt is, amely a földre ereszkedve ellenállhatatlan erővel látott a pusztításnak. Egy-egy négyzetméternyi területen 500—800 éhes rovar pusztít el minden fel- falhatót. Egy sáska naponta a saját súlyával megegyező mennyiségű táplálékot fogyaszt el, ami az átlag 2 grammos testsúllyal számolva első pillantásra nem tűnik soknak. De egy közepes nagyságú sáskahadban csaknem egymilliárd (!) rovar keres szüntelenül táplálékot, s ez már naponta kétezer tonna növényzet letárolását jelenti. Amikor a természet mostoha körülményei megakadályozzák a sáskák elszaporodását, ártalmatlanul élnek, és „eszükbe” sem jut, hogy útra keljenek. Ha viszont kedvező esőzés után a lárvák milliói kelnek ki a talajból, csak úgy találnak maguknak táplálékot, hogy elvándorolnak és mindent felfalnak, ami elébük kerül. Valamilyen irányító erőnek engedelmeskednek, amelyről még ma is keveset tudunk. Ma már rendelkezésre áll- yan hatásos rovarölő sáskák elpusztításá- szerek^hez ismerni kell szara, de eV tartózkodási helyü- POrodáfcozSásuk irányát. Ez két és a szervezett véutóbbi ^keretén belül, repü- i.negfigyelő hálózatokat hoztaik létre és radarállomásokat 'helyeztek üzembe a sáskarajok felderítésére, nyomon követésére. .i
