Tolna Megyei Népújság, 1978. április (28. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-22 / 94. szám
2 “jfÉPÚJSÁG 1978. április 22. Éljen és erősödjék a szocializmust építő országok egysége, együttműködése Moro családja tárgyalást javasai Bizakodó várakozás Bonnban PANORÁMA MOSZKVA Vlagyimir Iljics Lenin születésének 108. évfordulója alkalmából pénteken délután ünnepi ülést tartottak Moszkvában, a Kreml kong- reszusi palotájában. Az ünnepi ülés elnökségében helyen foglaltak a Szovjetunió Kommunista Pártja és a szovjet állam vezetői, élükön Leonyid Brezs- nyevvel, az SZKP KB főtitkárával, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnökével. Mihail Szolomencev, a Politikai Bizottság póttagja, az OSZSZSZK miniszter- tanácsának elnöke mondott ünnepi beszédet. * Április 20-ról 21-re virradó éjjel egy repülőgép a Barents-tenger felől Mur- manszk körzetében megsértette a Szovjetunió légterét, majd déli irányban folytatta útját, mélyen a Szovjetunió területe fölött. A szovjet légvédelem vadászgépei több ízben utasították a repülőgépet, hogy kövesse őket a legközelebbi repülőtérre. A repülőgép azonban nem vette figyelembe az utasításokat, folytatta útját és csak két óra múlva szállt le a Kareli ASZSZK Kern városa közelében lévő tavon. A Szovjetunió légterét megsértő Boeing 707-esről leszállása után megállapították, hogy a dél-koreai légi- társaság gépe. Az illetékes szovjet hatóságok folytatják a berepülés >kának vizsgálatát. A gép utasait és legénységét a legközelebbi lakott településre szállítottáK és intézkednek, hogy elhagyják az ország területét. Moro családja és barátai pénteken Rómában közzétett nyilatkozatukban arra kérik a Kereszténydemokrata Pártot és a kormányt, hogy tegyenek meg mindent Aldo Moro életéért, és tárgyaljanak a „vörös brigádokkal”. A család, amely első ízben próbálja befolyásolni az olasz vezetőket, Moro elrablása óta, megszakítva ezzel több mint öthetes hallgatását — nyilatkozatban sürgeti a kormányt, hogy „tanúsítson ésszerű magatartást és mutatkozzék késznek arra, hogy megvizsgálja a párt elnöke kiszabadításának konkrét feltételeit”. Luis Corvalán, a Chilei Kommunista Párt főtitkára belgiumi látogatásának befejezése előtt sajtókonferenciát tartott. Közölte, hogy pártja és az egész Unidad Popular, a chilei népfront célja egy ideiglenes kormány megalakítása, amely összehívná az alkotmányozó nemzetgyűlést. Ezzel a Chilei Keresztény- demokrata Párt is egyetért, amellyel az Unidad Popular mindinkább javuló kapcsolatokat tart fenn. Corvalán elmondotta, hogy egyes magas rangú chilei személyiségek, például a lé_ I gierők parancsnoka, amellett j vannak, hogy új junta alaA kormány pénteken délelőtt ismét összeült, hogy megvitassa, milyen álláspontra helyezkedjék a „vörös brigádok” legutóbbi üzenetével kapcsolatban. A terrorszervezet ultimátuma szombaton, helyi idő szerint délután három órakor jár le. Közben a rendőrség újabb iratokat talált a „vörös brigádok” e hét keddjén felfedezett rejtekhelyével szemközti épületben is. A dokumentumok tartalma eddig nem ismeretes. A kedden felfedezett rejtekhelyről több olasz lap azt közölte, hogy az voltaképpen a terroristák római kuljon Chilében. A hadseregben sokan vannak, akik legalább Pinochet távozását kívánják. „Mi, — hangoztatta — a diktatúra megbuktatását kívánjuk, s az egyetlen demokratikus megoldás egy olyan ideiglenes kormány megalakítása lehet, amelyben az Unidad Popular és a Kereszténydemokrata Párt, részt vesz. Corvalán elmondotta: a jelenlegi hadsereg tagjai közül sokan félnek a véres megtorlástól, ha a junta megbukik. „Mi nem akarunk bosszút állni A főbűnösöket természetesen meg kell büntetni, de csupán azért, mert valaki funkciót viselt a jelenlegi rendszerben, nem kell „operációs főhadiszállása” volt. A lapok a nyomozó hatóságoktól származó értesülésekre hivatkozva közölték, hogy a lakásban talált iratok azt bizonyítják, hogy az elrablás megszervezésében és lebonyolításában óriási apparátus, mintegy hatvan ember vett részt. Á rendőrség a dokumentumokban olyan adatok nyomára is bukkant, amelyek szerint a terroristák Moro elrablását anyagilag és technikailag előkészítendő az ország különböző körzeteiben négy váltságdíjért történő emberrablást követtek el. az elmúlt hónapokban. senkit sem felelősségre vonni. Corvalán ismertetett egy táviratot, amelyet Gladys Marin, a Chilei Kommunista Párt ifjúsági szervezetének vezetője intézett a juntához. Hivatkozással a juntának arra a kijelentésére, amely szerint a külföldön tartózkodó chilei állampolgárok visszatérhetnének hazájukba, kérte hazatérésének engedélyezését. „Férjem, Jorge Munoz mérnök megkeresésének szeretném időmet szentelni — írja —, akit 1976 májusában tartóztattak le Pinochet titkos szolgálatának ügynökei s azóta nyoma veszett”. A nyugatnémet fővárosban tevékeny előkészületek folynak Leonyid Brezsnyevnek, az SZKP KB főtitkárának, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnöksége elnökének közelgő látogatására. A kancellári hivatalban, a különböző kormánytestületekben még egyszer áttekintik a két ország kapcsolatainak valamennyi kérdését és megvitatják az együttműködés lehetőségeit a legfontosabb területeken — így tájékoztatnak Bonnból, a Pravda tudósítói. Az eltérő politikai nézetektől függetlenül az NSZK- ban az emberek többsége Leonyid Brezsnyev nevét ösz- szeköti azzal a gyökeres fordulattal, amely az enyhülés javára változtatta meg a nemzetközi kapcsolatokat. „Különösen jó érzéssel emlékezem a Leonyid Brezs- nyevvel tartott tárgyalásaimra” — nyilatkozta a Pravda tudósítóinak Willy Brandt, a szociáldemokrata párt vezetője aki elmondotta, hogy a szociáldeGromiko-Vance Andrej Gromiko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió külügyminisztere pénteken délelőtt újabb háromórás megbeszélést tartott Cyrus Vance ameMengisztu Haile Mariam alezredes, az etiópiai ideiglenes katonai kormányzó tanács elnöke csütörtökön hivatalos látogatásra Kubába utazott — jelentette be az ENA etiópiai hírügynökség. mokraták nagy várakozással tekintenek a látogatás elé. „Feltételezem, hogy ugyanezt elmondhatom honfitársaim többségéről is. Úgy érzik, hogy Leonyid Brezsnyev útja stabilizáló hatással lesz az európai államok együttműködésére és kibővíti a békepolitika tartalmát”. Természetesen nem mindenkinek van ínyére, az NSZK-ban a kapcsolatok szélesedése — jegyzik meg a tudósítók, de a közvélemény hangulatára mégis az jellemző, hogy kevesen vannak azok, akik megkockáztatják a két ország együttműködésével szemben a nyílt fellépést. A különböző politikai színezet és hangnem ellenére Bonnban az a meggyőződés uralkodik, hogy a legfelsőbb szintű találkozó nagy jelentőségű mind a kétoldalú kapcsolatok fejlesztésének, mind az enyhülési folyamat elmélyítésének tekintetében — állapítják meg végezetül a tudósítók. megbeszélései rikai külügyminiszterrel, a hadászati támadó fegyver- rendszerek korlátozásával kapcsolatos szovjet—amerikai megállapodás kérdéseiről. Az elnököt útjára elkísérte több magasrangú személyiség. Látogatásának fő célja köszönetét mondani az országának nyújtott kubai segítségért. (REUTER) Luis Corvalán Belgiumban Közvetlen cél: új ideiglenes kormány Mengisztu Kubába utazott Az apartheid hétköznapjai (4.) Két esküvő következményei ENSZ-források szerint a Dél-afrikai Köztársaságban a politikai foglyok száma meghaladja a tízezret. Sorsuk nemegyszer Ahmed Timol harmincéves tanító esetéhez hasonlítható. Róla is azt mondta a rendőrség, hogy vallatás közben kiugrott az ablakon, ezért halt meg. Egy fénykép tanúsága szerint viszont az épület valamennyi ablakán acélrács feszül... Hasonló esetek voltak a közelmúltban is. A legismertebb ügy kétségtelenül Steve Bikóé. Az atlétatermetű fiatalember a sowetói diákmoz ■ galom kapcsán került a BOSS^. kezébe. Néhány héttel leta tóztatása után, 1977. szeptember 12-én halt meg. Nem túlzás: nem volt még dél-áfri— kai, akinek a halála olyan terjedelemben szerepelt volna a nyugati sajtó hasábjain, mint Bikóé. (Talán azért is, mert Carter elnök abban az időben igyekezett felfuttatni az emberi jogokkal kapcsolatos kampányát és politikai okokból jól jött egy afrikai példa is.) „KÉPZELJE, FELAKASZTOTTA MAGÁT” Biko--életével a rezsim a szokásos könnyedséggel számolt el. Amikor Jimmy Kruger rendőrminisztert megkérdezték egy sajtókonferencián, így felelt: — Biko elítélt éhségsztrájk következtében vesztette életét. És ha megengednek az urak egy személyes természetű megjegyzést: nem egészen értem, miért kell eny- nyire felfújni egy ilyen apró rutinügyet. Elárulhatom Soweto neve bejárta a világsajtót: Johannesburg néger lakta elővárosát az apartheid ellen tiltakozó színesbőrű fiatalokra leadott ismételt sortfizek színhelyeként ismertük meg. Képünkön: a sortűz utáni pillanatok. (Archív felvétel.) önöknek, engem rendkívül kevéssé érdekelnek az azzal kapcsolatos részletek, hogyan ér véget egy ilyen felforgató pályafutása. Beérem annyival, hogy véget ért... Azóta egyértelműen kiderült, hogy Biko agysérülés következtében hunyt el, miután 1. félig agyonverve, le- gyengülten, életveszélyes állapotban több mint ezer kilométeren keresztül szállították egy jeepen Port Eliza- bethből a fővárosba, Pretoriába, és 2. ott ruha nélkül a cella falához láncolták a jobbára már eszméletlen férfit. Ugyancsak a sowetoi zavargásokkal kapcsolatos Bo- naventura Sipho Malaza afrikai diák tragédiája. A diák- bizottság tagjaként tűnt el. Családjá sejtette, hogy „valahol a rendőrségen van”, de biztosat senki nem tud róla. Egészen addig nem, amíg a hatóságok közölték a család egyik kétségbeesett tagjával a nagyon sokadik rendőrparancsnokságon : — Ja igen, volt itt nálunk egy ilyen nevű felforgató. Érzékeny lélek lehetett, mert képzelje, felakasztotta magát. „NEM BÍROM TOVÁBB!...” Néhány hete egy pretoriai tárgyaláson a vád koronatanúja — persze ismét „felforgató tevékenységről” volt szó —, bizonyos lan Rwaxa, egy atlétatermetű fiatal néger férfi, hirtelen zokogásban tört ki. — Tisztelt bíróság, nem bírom tovább. Képtelen vagyok elviselni azt a tudatot, hogy ezek a szerencsétlen ártatlanok itt miattam szenvednek hosszú esztendőkön át. Egyetlen szó sem igaz, amit mondtam. Fenyegetéssel és kínzással vettek rá arr~ amit tettem. Vallomásom, az utolsó szóig Coetze hac nagy tanította be nekem. Az apartheid hétköznaj jairól szóló beszámolóhc hozzátartozik az alábbi ké történet. Mindkettő szerelem ről, házasságról és annak kö vetkezményeiről szól. ...Therese Rabié huszoneg} éves ápolónő, a bőre tejfehér. A harmincéves Salin Osman ázsiai származású kereskedő. Ahogy a mesében: meglátni és megszeretni egy pillanat műve volt... Mindketten dél-afrikai állampolgárok, akik jól tudták, hogy az 1950-ben hozott Immorality Act („Erkölcstelenségi törvény) értelmében mi várna rájuk, ha kiderülne ez a „bűnös” kapcsolat. Amit tudtak, pénzzé tették, repülőjegyet vettek^ Külön mentek ki a repülőtérre, sőt nem is ugyanazzal a géppel hagyták el szülőföldjüket, örökre. KÖLTŐ A SIRALOMHAZ MELLETT Breyten Breytenbach ugyancsak harmincéves karcsú, sötétszőke fiatalember. Dúsgazdag, család sarja, több pályázat győztese, a Délafrikai Köztársaság legnagyobb afrikáner (búr) nyelvű költőjeként tartják számon otthon is, külföldön is. Párizsban megismerkedett egy éjfekete hajú vietnami szépséggel. Feleségül vette és egy ideig mesebeli boldogságban éltek a Szajna partján. Hamarosan értesítést kapott otthonról: megnyerte az egyik legnagyobb irodalmi díjat, fáradjon haza, vegye át. Ment volna, de felesége vízumkérelmét visszautasították. A megrázkódtatás fordulatot hozott életében. Addig nem politizált, ezután azonban elvállalta egy apartheid-ellenes szervezet kérését: próbáljon segíteni egy otthon letartóztatott tagján. A BOSS keze messzire ér: ahogy a díjnyertes kilépett a gépből otthon, azonnal letartóztatták és kilenc (!) évi börtönre ítélték. Fiatal börtönőre, Pieter Groenwald emberségesnek tűnt. A költő mindent elmondott neki, ami a szívét nyomta, sőt a cellában írt verseit is odaadta. Csakhogy a börtönőr a BOSS megbízásából volt „emberséges” és a poétát újabb nyolc évre ítélték. Tárgyalásán ezt mondta: — A legszörnyűbbek a keddi hajnalok. Ilyenkor vannak a kivégzések. Cellám a siralomház mellett van, ezért tudom naptár nélkül is, mikor van kedd. A halálba indulók hajnali himnuszaiból. HARMAT ENDRE
