Tolna Megyei Népújság, 1978. április (28. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-18 / 90. szám

1978. április 18. Gazdaság és politika dialektikája Tudósítóink írják Könyvtárról könyvtárra Hadaró Sándorné ifjúsági regényeket kölcsönöz Fotó: BALIPAP FERENC kommunista és mun­káspártok elméleti és tájékoztató folyóirata, a Prágában megjelenő Béke és Szocializmus gyakran rendez vitákat, eszmecseréket, kerekasztal-konferenciákat a mozgalom előtt álló aktuális feladatokról. A 145 országban 34 nyelven megjelenő havi­lap legutóbb „A gazdaság és a politika dialektikája a tár­sadalom forradalmi átalakí­tásáért vívott harc időszaká­ban” címmel rendezett érte­kezletet, amelyen 45 ország­ból vettek részt vezető párt­munkások és marxista tudó­sok. A következőkben né­hány felszólalásból közlünk részleteket. Amint Konsztantyin Zaro- dov, a Béke és Szocializmus főszerkesztője bevezetőjében hangsúlyozta, a probléma vizsgálatában a kommunisták nem a nulláról indulnak, nem fehér foltot kezdenek feltér­képezni. A gazdaság és a po­litika dialektikus összefüggé­sének marxi—lenini elméle­te napjainkban is megbízha­tó alap. Eszerint mindig az adott társadalom gazdasági érdekeiben és gazdasági vi­szonyaiban kell látnunk a politika gyökereit. A társa­dalom forradalmi átalakítása lehetetlen ha a társadalom gazdaságilag nem érett még meg erre. Ám a kapitaliz­musból a szocializmusba való átmenet ugyanakkor meg­valósíthatatlan olyan változá­sok alapján, amelyek kizáró­lag a gazdaságban történnek és nem érintik közvetlenül vagy közvetve a politikai ha­talom rendszerét. Mindazonáltal ez az elmé­letileg tisztázottnak tekin­tendő viszony az elmélet és a . gyakorlat kapcsolatának egyik legnehezebb kérdése. A forradalmi harc különböző szakaszaiban objektíve hol a gazdasági átalakításoknak a problémái, hol a politikai fel­építménynek a kérdései ke­rülhetnek előtérbe. Éppen ezért nagy annak a veszélye, hogy a mindennapi munká­ban megszakadhat a dialekti­kus kapcsolat gazdaság és po­litika között. Kiváltképpen igaz ez a mai korban, ami­kor ideológiai ellenfeleink olyan gazdasági fejlődés le­hetőségét hirdetik, amely sze­rintük automatikusan elvezet a szocializmushoz; máskor meg olyan absztrakt demok­ráciát dicsőítenek, amely sze­rintük a társadalom gazda­sági alapjának átalakítása nélkül megváltoztatja az adott társadalom lényegét. Mindezek a nehézségek örökké eleven, mindig meg­újuló, állandóan izgató kér­déssé teszik a gazdaság és a politika összefüggését. A vitában többen felvetet­ték a mai fejlett kapitaliz­mus néhány olyan jellegze­tességét, amely a címben je­lölt problémát különösen érinti. Ilyen kérdés a tőke rendkívül magas fokú kon­centrációja és centralizáció­ja, az állam nagyarányú be­avatkozása a gazdasági élet­be és az ezeket követő álla­mosítások. A termelési eszkö­zök nacionalizálása megra­gadható reformista koncep­ciókban is, amelyek a kapita­lizmus, a magántulajdonosi érdekek és viszonyok evolú­ciós átalakulását hirdetik. Csakhogy a tőkés országok eddigi tapasztalatai bizonyít­ják — hangsúlyozza Zarodov —, hogy az államosítás ön­magában véve mit sem vál­toztat a tőkés társadalom természetén. Mélyen komp­lex szociális, gazdasági és politikai feltételek szüksége­sek ahhoz, hogy az államo­sítás a. dolgozók érdekeit szolgálja és megváltoztassa a társadalmi rendszer lénye­gét. Mint Hamid Szafari, az Iráni Néppárt KB Végrehajtó Irodájának tagja kiemelte, a részleges államosítás refor­mista felfogásának az a leg­főbb módszertani fogyatékos­sága, hogy formális jogi szemszögből vizsgálja a gaz­dasági jelenségeket. Emlé­keztetett Leninre, aki arra figyelmeztetett, hogy az álla­mosítás azokat szolgálja, akiknek a kezében az állam van. Éppen ezért az államo­sítás jelszava a politikai szfé­rában végrehajtott olyan gyökeres változtatások nél­kül, amelyek hatalomra jut­tatnák a dolgozókat, csupán elvonja a figyelmüket a fő célért, a hatalomért vívandó harcról. Bert Ramelson, a brit KP képviselője szintén a gazda­ság és a politika összefüggé­sének korszerű, új vonásait igyekezett megragadni. Emlí­tést tett a mai kapitalizmus rendkívül mély válságáról — erre különben mások is nagy nyomatékkai utaltak —, amely több új problémát és lehetőséget vet fel. Ugyan­akkor felhívta a figyelmet az állammonopolista kapitaliz­mus rendszerében végbeme­nő, messzemenő politikai kö­vetkezményekkel is járó mi­nőségi változásokra. Az ál­lam, a kormány politikai ar­culatától függetlenül, nagy munkaadóként és a gazdasá­gi élet szabályozójaként sze­repel minden fejlett tőkés országban. A gazdaságba való beavatkozása pedig hatással van az egész politikai szférá­ra — az ideológiai területet is belevéve — márpedig a társadalom átalakításáért ép­pen e szférán belül folyik a harc. Azonban kétségtelen, hogy napjainkban nemcsak a tőke, hanem a munka termelésbeli és társadalmi helyzete is új vonásokra tett szert. Egy­részt megszűnt a gyarmati rendszer, harc folyik a neo- kolonializmus ellen, s ez hát­rányosan befolyásolja a fej­lett tőkés országok kereske­delmi mérlegét: nincs lehe­tőségük, helyesebben egyre kisebb a lehetőségük a gyar­mati kizsákmányolásból ere­dő extraprofit megszerzésére. Ez természetesen befolyásol­ja azt a lehetőséget is, hogy a munkásosztálynak ebből a nyereségből engedményeket tegyenek és a neokolonialis- ta gazdaságpolitika segítségé­vel elégítsék ki növekvő kö­veteléseit. Másrészt a fejlett kapitalizmus országaiban a dolgozók, bár továbbra is ki­zsákmányolják őket, sok mindent' elértek: növelték a szakszervezetek szerepét és tevékenységük méreteit; bi­zonyos szociális-gazdasági vívmányokra tettek szert; ha erősen korlátozott formában is, részt vehetnek a termelés irányításában, több ország­ban pedig a társadalmi-poli­tikai élet jelentős területeire is hatással vannak. lyen körülmények kö­zött a politikai cél vi­lágos; vezető pozíciók kiharcolása a demok­ratikus mozgalomban és vég­ső soron az államhatalom kulcspozícióinak megszerzé­se. És mi a gazdasági cél? A dolgozók joggal várják el leg­égetőbb gazdasági érdekeik kielégítését a jövő forradal­mi változásokon átmenő tár­sadalmában is. De a testvér­pártok dokumentumai arra is felhívják a figyelmet, hogy ezeket az érdekeket ne értel­mezzék kizárólag fogyasztói szempontból. Mindez pedig arra figyelmeztet, hogy rész­letesebben ki kell dolgozni olyan kérdéseket, mint az im­már politikailag aktivizált dolgozók bevonása az új ha­talom megteremtésére, majd ezt követően az új gazdasági mechanizmus kialakításába, a szocializmus felé haladó gaz­dasági és politikai építésbe. Vagyis ki kell dolgozni a gaz­daság és politika korszerű dialektikáját. A. K. (Folytatás az 1. oldalról). séget. Dombóváron 1869 be­iratkozott olvasó használja rendszeresen a könyvtárat, közülük 725 gyermek. A gyermekkönyvtár külön épületben, a volt MÁV mű­velődési házban működik. Az olvasók közül 1153 tanuló, 233 munkás, 9 mezőgazdasá­gi munkás, szellemi dolgozó 314, egyéb 160. A városi könyvtár egységeként műkö­dik az újdombó-vári klub­könyvtár. Ez az egység 605 olvasót lát el rendszeresen. A városi könyvtárban 6 fő­foglalkozású könyvtáros dolgozik. Fehérvári Lajos- né, a könyvtár igazgatója el­mondta még, hogy az elmúlt néhány évben egyenletesen fokozódott az olvasói igény a szakirodalom iránt. A város fejlődésének dinamikájához hozzátartozik az, hogy mind többen tanulnak — felnőt­tek is — s így egyre szapo­rodik azoknak a száma, akiknek szükségletévé válik a könyvtár állományának és szolgáltatásainak rendszeres használata. Ebben az évben Moldova György: Akit a mozdony füstje megcsapott, Szabó Magda: Régimódi tör­ténet és Kesey: Száll a ka­kukk fészkére című könyvét kölcsönözték leggyakrabban a dombóvári olvasók. Iregszemcse A községben 1959 óta van könyvtár. Az akkori állo­mány szövetkezeti adakozás­sal, kétezer kötettel indult. A könyvtárosi teendőket fél mű­szakban tiszteletdíjas nép­művelő látta el, 17 négyzet- méteres helyiségben, az olva­sók száma 200—300 volt, zöm­mel fiatal diákok. Napjaink­ban az igények, szükségletek alaposan megváltoztak. Az életszínvonal jelentős mér­tékben emelkedett. A tanu­lás, a képzés, az önművelés mindenki számára biztosított. A községi tanács, mint fenn­tartó, 1973-tól új könyvtárat létesített, főhivatású státus­sal, Hadaró Sándorné szemé­lyében. Az új könyvtár állo­mánya 6 ezer kötet lett. Mióta különvált a könyvtár a mű­velődési háztól, a beírt olva­sók s^áma egyenletesen nö­vekszik. 1973-ban 309, 1977- beiyu>95 volt. A lakosság 17 százaléka rendszeres olvasó. Foglalkozás szerinti megosz­lásban a fizikai dolgozók szá­ma 81, a szellemieké 82, az oktatási intézmények tanuló­ja 280 és nyugdíjas 52 olvasó. A könyvtár szabad polcos és ma már 10 ezer kötettel áll az olvasók rendelkezésére. Harmincnégyféle újság, folyó­irat között lehet válogatni. A diákság a kötelező irodalmon kívül a kaland- és ifjúsági regényeket kedveli. A lakos­ság körében még mindig ked­venc kötetek a Jókai-, Mó­ricz-, Mikszáth-könyvek, de többen is keresnek Rákosy- és Sütő-kiadványokat. Gal- góczi Erzsébet Pókháló című könyvét például annyian ke­resik, hogy „várakozólistát” volt kénytelen vezetni a könyvtáros. A könyvtár a művelődési házzal és a tamási járási könyvtárral kooperálva több író—olvasó, valamint előadó­művész-estet rendez. A köl­tészet hete alkalmából isme­retterjesztő előadásra látogat a községbe Juhász Jácint és Czine Mihály. Iskolai könyvtárak működ­nek az általános, valamint a kisegítő iskolában a tanárok és diákok részére. A községi könyvtárhoz tartozik az új- iregi fiókkönyvtár is, ahol a 700 kötetből heti két alkalom­mal válogathatnak az olva­sók. A kutatóintézet mező- gazdasági szakkönyvtárral rendelkezik. TÁCSIK ATTILA Délutános műszak A család ehhez szokott Az az igazság, hogy a csa­lád nagyon megsínyli, ha va­laki 14-től 22 óráig dolgozik. Nem lehet semmit megbe­szélni, a gyerekek egy hét alatt „elvadulnak”, nem be­szélve arról, hogy az ember egy-egy jó filmről szinház- ról, tv-közvetítésről lemarad. Dolgozni lehet délután: csöndes az üzem, kevesebb a „hátramozdító” és csak a munkával kell törődni. Utunk céljának azért is választottuk a bölcskei volt MEZÖGÉP-üzemet, mert ja­nuár elsejétől új gazdához tartoznak. Van-e egyáltalán délutános műszak? Ha van, kik dolgoznak faluhelyen ilyen munkarendben? A portásépületnél beszél­getett a mezőőr társaságában a „gyár” őre. A munka ke­vés ilyenkor; tán a madár sem jár erre délután ötkor. A „kapuparancsnok” tüs­ténkedik körülöttünk, hamar szalad szólni az ügyeletes művezetőnek': hiába mond. juk neki, ott a telefon, szól- job be azon, már el is tű­nik. Tudom púért: legyen idő felkészülni a fogadás­ra. Addig körbenézünk az udvaron. Szépen rendezett, gondos kézzel ápolt, akár egy szanatórium is elfogad­hatná sétánynak. Aztán jön a csoportvezető és hamar le- lohasztja munkakedvünket. — Nem nyilatkozom. De itt van nem messze az igaz­gató elvtárs lakása, át ké­ne neki szólni — mondja. A portás szalad ismét intéz­kedni, most már telefonál. Addig mi eszmét cserélünk Füstös Kálmán csoportveze­tővel a „világ dolgairól”. „Semmi sem változott a gazdacserével,, a munkák még a régi szerződések sze­rint mennek.” Füstös Kál­mán dicsekszik, büszke gyá­rára. Nagyobb vállalatoknál is dolgoztam, de ilyen szociá­lis körülmények kevés he­lyen vannak.” Igaza van a háromgyere­kes munkásemtíernek. Az udvart már előbb megdi­csértük. Az öltözőt, fürdőt most kell, mert a kis üze­mekben nem ilyenek az öl­tözők. Sok helyen jó ha van egy fogas és lavór. Itt hideg­meleg vizes zuhanyzók vár­ják az embereket a műszak végén. A terem előterében bá­nyászcsillék; ez a lakatos- műhely. A sarokban három „célgép”. Itt, ennél a szónál meg kell állni, mert nehéz ezeket az alkalmatosságokat gépnek nevezni. Hiszen va­lamikor tíz éve, mikor ide kerültek, elavultak már. De mi maradjunk a célgépnél. Ezen keresik kenyerüket a gyár asszonyai. A csőkar­mantyúk pedig Csepelnek kellenek, minél több, annál jobb. Ezért értékesek ezek a szerkezetek Az elsőn Deák Istvánná dolgozik, teljesít­ményben. A hatméteres, egy- colos csőből kell nyolc óra alatt 900 darabot „leszúr­nia”. Egyszerű munka, ne­héz kenyérkereset. „Szeretek délutános lenni: otthon a háztájiban több időm van”. A munkásasszony, pontosab­ban betanított munkás, ta­valy jött haza a faluba dol­gozni Dunaújvárosból, a pa­pírgyárból. így nem szokat­lan a zaj, a megerőltető, fő­leg a csuklókra nehezedő izomszakajtó esztergálás. A sarokban hárman dolgoznak. Az igazgató röstellkedik, az sem nyugtatja meg, mikor közlöm vele, hogy ilyen gé­pekkel sajnos még sok he­lyen termelnek. A másik műhelyben már többen vannak. A „leszúrt” — magyarul: darabolt —■■ al­katrészek ide kerülnek a dörzsárak alá és a menete- lőkhöz. Itt sem jobbak a gé­pek. A munka azért megy i— a gépbeállító és a cso­portvezető értő kezekkel ja­vítja ki a hibákat. „Dicsér­je meg ezeket az embereket, mindent megtesznek azért, hogy dolgozhassunk” — mondja az egyik asszony. Az elismerés Füstös Kálmán csoportvezetőnek, Varga Mi­hály anyagmozgatónak és Deák János gépbeállítónak szól. Közben vacsoraidőhöz érünk Leállítják a komp­resszort, a gépeket, az asz- szonyok szépen megterítik az asztalt, előkerülnek a kis lábasok, vagy a konyha­ruhák, ki-ki mit hozott. A csendben a beszélgetés is könnyebben megy. — öt éve dolgozom itt és azóta két műszakban. A fér­jem a MAHART-nál van, neki is ilyen a munkarend­je. Ma es'te szolgálatban van, holnap délelőtt együtt le­szünk. Józsi fiam 20 éves, ő is itt van, a kislányom pedig hatodikos — mondja Puch Józsefné. — Mi változott azzal, hogy a MEZŐGÉP helyett a Gyár- és Gépszerelő Vállalat lett a gazdájuk? Deák Jánosné: — Ugyan­azt a munkát végezzük, mint eddig, de azért már­cius elsején kaptunk 1,50 órabéremelést, minden asz- szony. Azt is tudjuk, hogy majd komolyabb munkát kell végeznünk. „Ennél már csak könnyeb­bet kaphatunk” — mondják egyöntetűen az asszonyok. Szóval hamarosan változ­nak a dolgok Bölcskén, de ez semmi különösebb izgal­mat nem okoz. Eddig már hárman elvégezték a hegesz­tői tanfolyamot: Pintér Zol­tánná, Kovács Teréz és Ma­dár Józsefné. Mire a műsza­kiak előkészítik az új gyárt­mányokat, a munkások is „átállnak”. Bölcskén délután is dol­goznak Mi csak az egyik üzemrészben jártunk, de volt műszak a „gumisoknál” és a forgácsolóknál. A kapunál pedig lelkesen tisztelgett a portás, mikor kocsink a falu felé vette az irányt. HAZAFI JÓZSEF Az asztal mellett, az írógépet pötyögtetve köny- nyű, de a gyárakban délután is sok ezer ember dol­gozik, mert a gépeket ki kell használni.,.

Next

/
Thumbnails
Contents