Tolna Megyei Népújság, 1978. április (28. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-16 / 89. szám
IO Képújság 1978. április 16. Kunszabó Ferenc: Késő bánat IFJ. TÖTTÖS GÁBOR: Európa, Európa felgyűrt ingujjú indulók vezényeltek szív-rohamra Európa Európa lábtól-fejtől fekvő népek szűk nyugovója Európa Európa hányán raboltak el-feldaraboltak hányán gyaláztak s megmagyaráztak áldottak áldott áldomások s nem tudtak róla a kisállomások Európa Európa éltettek félénk éltetéssel zsendülő-drága remény-új vetéssel mert érverésed végső érvelésed a slágereknek s a lágereknek Európa Európa lábtól-fejtől fekvő népek várt nyugovója Európa Európa elindulok elindítója Európa Európa DEVECSERI ZOLTÁN: Tűz fogytán Kipusztulnak a végletszavak könnyű súlyos rettenetes — Szétfoszló zsoltárok a szájtalanságot hirdetik. Ami érvényes: fehér lapokon, sárguló testeken tapintható. Ott még reszket a kéz is! fsnnsnj lányt Juditnak hívták, Ä i kereskedelmi szakkö- ; zépbe járt, és nagyon szeretett táncolni, szerette a társaságot. Erre alkalma is volt, mert diákotthonban lakott, és az iskola is, a kollégium is igyekezett elfoglalni őket; ami idejük maradt, azalatt meg kerestek maguknak egy kis maszek szórakozást. — Különben nem is biztos, hogy szórakozás, mert Judit szeretett rajzolni, először hosszúhegyű, puha ceruzákkal, később meg rákapott a színes krétára, és összeálltak vagy tízen az otthonban, az egyik festett, a másik rezet domborított, a harmadik szalmabábukat készített. Az iskolában híre ment ennek, és akkor kiderült, hogy a fiúk között is vannak képzőművész- kedők. így alakult ki a klub, ahol hetente összejöttek. A lánykollégiumban. Az igazgatónő, a nevelőtanárok többször rájuk néztek. de mikor látták, hogy nincs semmi zűr, akkor már csak a pontos zárást kérték. A klubestek egyre népszerűbbek lettek, mindig nagvobb terembe kellett átmenni lassan ott volt a kollégium egész lánytársadalma, és a portás a vendégeket is beengedte, lányokat, fiúkat. Ezért kezdtek később a hálószobákban is tárlatozni. Az igaziak. így mondták. Véletlenül alakult így, mikor az egyik lánynak a falvédőit csodálták, azt mondta: ó. ez semmi, a java fönt van, a szobában! — És akkor fölvitte a barátait, szűk társaságot. De ha már ott vannak, meg is kínálta őket egy kis hazai, ízesített pálinkával; de persze, valaki befújta az új módit, és egy este nagyszabású razzia következett, minek eredményeképpen egyedül Juditot zárták ki a kollégiumból. Meg az isKolából is. Mert egyedül ő nem ismert be semmit, és nem tartott bűnbánatot. Nem ment haza. Nem bír ta volna a szégyent. A szülei sem, úgy hogy még azok szereztek neki albérletet a városban, egy távoli rokon, idős néninél; és gyárba ment dolgozni, betanított munkásnak. Pár hónap múlva jól keresett, öltözködni kezdett, s ha a volt társakkal találkozott, a kíváncsiskodásra miniig azt felelte: ő azért is grafikus lesz. A fiút Attilának hívták, és elektroműszerész volt az egyik gyárban. Először csak munka után találkoztak, rövid időre. Végigmentek a városon, presszóba ültek. Mert Judit senkit sem vihetett a szállására. Később kezdtek moziba járni, meg színházba, meg hangversenyekre. Ez szinte véletlenül jutott az eszükbe, hogy a presszókon kívül más fedett helyiségek is vannak a városban, nem kell a februári utcákon ázni-fázni, ha össze akarnak simulni.. Mert mikor kifogyott belőlük a kollégium iránti méreg, akkor már össze akartak. A néni viszont nem akarta elengedni Juditot este sehova, és levélben segítségül hívta a szülőket, de Judit kiharcolta magának, hogy igenis, elmúlt tizenhét éves, azaz tíz hónap múlva nagykorú lesz, és ő eleven embereket akar látni, nemcsak tévéfigurákat, s nem csupán a nagynénit a botjával! Ám mindig szívdobogást kapott, mikor a néninek színházat, mozit vagy pláne táncot jelentett be. s az öreg morgott is, de nagyon nem, mert ezek a kimaradások nem voltak sűrűek, és Juditról fél év után sem derült ki semmi baj. Hanem közben tavasz lett, szép langyos tavasz, és Attila egyszer azt mondta, dobják el a mozijegyet, sétáljanak egy nagyot, mert rájuk fér a mozgás: mindig csak ülnek a gyárban, Judit ráadásul otthon is, a rajzai mellett!... Eldobták a mozijegyet, és elmentek sétálni, amiből persze nem sok lett, mert csakhamar beálltak egy gesztenyefa mögé, csókolózni. És mikor már a kapuban búcsúzkodtak, a fiú azt mondta, milyen kár, hogy a kollégiumi bulik idején nem csináltak semmit! És ezt olyan panaszosan tudta mondani, és annyira tudott nézni azzal a két borjúszemével, hogy Judit nagyon megsajnálta önmagukat. vett, lefeküdt, de nem tudott elaludni. A Hold bevilágított az ablakon, és ez idegesítette. Fel is kelt, hogy leengedi a rolót, de akkor rájött, hogy kevés bent a levegő, először szellőztetni kell. S amíg nyitva az ablak, kikönyököl, mert olyan szépen ciripelnek a tücskök a szembenlévő kis parkban. Hát ahogy könyököl, valaki pisszeg! Attila ott ült a pádon, már másfél órája. Ez annyira megtetszett Juditnak, hogy azt mondta: Akkor mi biztosan nagyon szeretjük egymást, mert látod, én is megéreztem, hogy itt vagy!... Én pedig nagyon kívántam, hogy nyisd ki az ablakot!... És csókolóztak, de hát ablakon keresztül elég kényelmetlen. Ezért Judit átlépett a párkányon. Éjfél lehetett és az ég világon kívül senki sem volt odakint. Jutka félt, hogy harmatos a pad, és bepiszkloja a pizsamáját, és a fiú lefeküdt, egész hosszában, és hirtelen magára rántotta a lányt. így játszadoztak, de nagy halkan, mert ilyenkor már sokan nyitott ablaknál alusznak... Két óra lehetett, mikor az autósjárőr arra jött. A reflektor fénye végigsöpört rajtuk, de a rerdőrök nem vettek észre semmit. Talán álmosak voltak. Másnap este nem volt találkozásuk, mert Judit túlórázott, harmadnap a megyei művészklub estjére mentek, hanem negyednap megvárták, míg elcsendesedik a környék, és Judit megnyitotta az ablakot megint. Ám akkor Attila azt mondta, hogy a pad nagyon kényelmetlen, és különbenis mi van. ha a rendőrök nem autóval jönnek, hanem gyalog?! Ám ezen az estén sem történt semmi olyan, ami miatt kollégiumi tanárok, botos nagynénik vagy aggodalmas szülők kitérhetnének a hitükből. Csak körülbelül két hónap múlva esett meg az eset, de lehet, hogy három is be- letellett. Mindenesetre, már ott volt a nyári szabadságok ideje. Attila a szüleivel ment nyaralni, mert ez így volt szokásban, mióta a világ vi- láo és nem tudott volna mit mondani az öregeknek, hogy most miért nem megy velük. Judit pedig hazament a falujába, és mikor újra találkoztak, azzal lepte meg a fiút, hogy nem jött meg... hogy szóval, elmaradt. — Egy darabig reménykedtek, hogy majd, majd, Attila beszerzett néhány Hirschler-köny- vet, és abból kiderült, hogy eltolódhat a határidő, ha a nő életében valami változás áll be, vagy ha sokat idegeskedik. S Jutkának az volt a véleménye, hogy mindkettő passzol, mert,- ugye, a változás beállott, s ő emiatt any- nyit idegeskedett már, hogy abból két határidő-tolódásra is telhet. Attila is úgy vélte, hogy a változás beállott, s nem akármilyen — de minek ezért idegeskedni? Miért idegeskedett uJdit már az első pillanattól?! Miért nem volt olyan boldog, mint ő, mármint Attila?! Miért idegeskedtem? Hát éppen azért, ami bekövetkezett, te bornyú! A fiúnak a bornyú erős volt, kikérte magának, mire Judit mérgesen, de nevetve megmondta, hogy első pillanattól így hívja magában, de ebben nincs semmi sértő, nem is akar lenni, sőt!... Attila azonban egészen másként fogta föl a dolgot, és elrohant. Judit várta egy darabig, hogy majdcsak megenyhül, aztán becsukta az ablakot, lefeküdt és sírt. , Vagy két hét múlva egy lány kereste, közös ismerősük levelet hozott, Judit rögtön föltépte, de izgalmában oly rosszul, hogy a boríték kettészakadt, és a benne lévő ötszázasok a földre estek. A járdára, a gyár előtt, mikor millióan jönnek-mennek műszak után. A barátnő nagyot sikkantott, és persze minden világos lett, úgy hogy Judit el sem olvasta a levelet, hanem szégyenében apró darabokra tépte, a pénzzel együtt, és eldobta. A következő héten elvetette a gyereket, persze, aztán másik városba költözött. Ott is folytatta viszont a grafikát, a napi munka mellett. Később fölfigyeltek a rajzaira, s Pesten, egy kiállítás alkalmával a tv-ben is szerepelt — és utána felkereste Attila. A lány már messziről észrevette, ahogy jött le a főiskola lépcsőjén. Legszívesebben megölte volna. Igen, ezt érezte legerősebben. S mindjárt utána, hogy legalábbis megszégyeníti. Ott, az utcán! Ez azonban annak idején lett volna igazi. Az lenne hát a legjobb, ha elmenne mellette... hogy állt a lépcső te- Éjjjp tején, egyszerre eszébe fül jutott, hogy odamegy, a iärillväl nyakába ugrik, elcipeli a menzára, megebédelteti, aztán elkísérteti magát haza, egészen az albérlet ajtajáig — és ott rúgja le a lépcsőn!... Ettől meg felfordult a gyomra. Attól ugyanis, hogy megsejtette: ha'már odáig mennének, dehogyis lökné el magától!... Megfordult és leosont a hátsó lépcsőn, s másnap megmondta a portásnak, hogy ha az a férfi keresi még, mondja meg neki, nem akar vele találkozni. Kilátás a Várból Elekfy Jenő akvarellje a Magyar Nemzeti Galériában rendezett kiállításán SÁNTHA JULIANNA: Naplemente Anyám a házát nem adja el. Anyám lelke súlyos teher. Anyám háza egereké. Anyám lelke iszonyú mély. Anyám, az átkok töretlenek. Anyám, az átkod sötét kereszt. Anyám háza árva, üres. Anyám ösvénye járatlan lett. Anyám, az ágyad vetetten még. Álmodj, ha érzed, eljött az éj. Martyn Ferenc rajza KELEMEN LAJOS: A madarakért Tehetetlenek odaát. Kinek röptét, kinek lábát törté sótlan ételéhez a halál. Zúzott kis testekre csavarva: dörmög fekete malmaival az éjszaka. Soha ekkora ürességet, s fölsüt-e orgonás kertről, rét zöld sűrűjéről a hajnalodó élet, vagy csupa seb képpel kell vergődnöm jelenem fészkén: durva lomb-kosarában. Hordtátok ámuldozásom tájról tájra, most istenségtek egy a semmivel, nem akar nyílni pálya, évszakok világossága, fölöttem néptelen sivataga az égnek: vízen áramló füst. Csillagzik bár az irdatlan város, szárnyatlan fénye a homorú szemhatáron ügyetlen biceg. Koszta Conev: Titkos A szomszéd falubeli Milju bácsi féltve őrzi az ősök tapasztalatát — nemcsak azo- két, akik ebben a faluban laktak, hanem általában a kerületükben élt valamennyi ősünkét is. Milju bácsi nagyon jól tudja, hogy mindaz a bölcsesség, amelyet évszázadokon keresztül őseink gyűjtöttek — felbecsülhetetlen kincs, s mindenki köteles óvni ezt a becses tapasztalatot, és önzetlenül terjeszteni, mások hasznára. E tapasztalatért messzi földről is Milju bácsihoz özönlenek a szenvedők. A nép körében szárnyra kapott hír már régen elterjesztette az egész környéken, hogy Milju bácsi egyszerű receptjei rendkívüli hatásosságukról nevezetesek. És amikor utcánkban egyre több szenvedő kapott a közönséges gyógyszerek helyett minden bajból kigyógyító varázsszereket — a szomszédok elküldték Milju bácsihoz, hogy nekik is hozzak abból. Mindenki cédulát adott, amelyen részletesen leírta betegségét. Milju bácsi minden teketória nélkül fogadott. — Ülj le, kedves vendég. Ha akarsz egy kupica pálinkát, ne restelld magad, szólj, adok egy kupicával. Ha többet akarsz, azt se restelld, mondd meg, többet is adok. — Kérek egy kupica pálinkát — feleltem a legcsekélyebb restelkedés nélkül. — Derék ember vagy — mondta örömmel Milju bácsi. — Az ember szívesen gyógyít derék embereket. A népi orvostudomány csak akkor segít, ha valaki derék embert gyógyít. A rossz ember hadd menjen orvoshoz. Én támogattam Milju bácsi véleményét, és baráti egyetértésben megittuk a pálinkát. Milju bácsi megint töltött, megint ittunk, s én nekiláttam, hogy felolvassam a cédulákról, hogy kinek milyen betegsége van. Az első derékzsába volt. . — A derékzsába minden más betegségnél könnyebben gyógyítható. írd fel a receptet: „Két pohár pálinka, bőre, recept egy hajtásra meginni” Azonnal elmúlik. Buzgón jegyeztem a receptet, azután arra kértem, mondja el, mi segít a gyomorhurut ellen. — A gyomorhurut — jelentette ki elgondolkozva Milju bácsi — szintén igen könnyen gyógyítható. Jegyezd fel a receptet: „Két pohár pálinka, paprika, egy hajtásra meginni”. Ha pontosan elvégzed, okvetlenül elmúlik. Én felírtam ezt a receptet is, amely bölcs őseinktől maradt ránk. Ezután a vesebaj következett. — A vesének, a májnak és a derék táján lévő egyéb szerveknek a betegségei szintén könnyen gyógyíthatók. Jegyezd fel a receptet: „Két pohár pálinka, bors vagy paprika tetszés szerint, egy hajtásra meginni”. Nyomban elmúlik. Én feljegyeztem ezt a titkos receptet is, amely a régmúlt időkből maradt ránk. Azután a köszvényről érdeklődtem. — A köszvény s általában a láb és más végtagok minden betegsége igen könnyen gyógyítható. Jegyezd fel a receptet: „Két pohár pálinka, egy csekély bors, vagy általában valami csípős fűszer, egy hajtásra meginni”. Úgy elmúlik, mintha sohasem lett volna. Ekkor pompás gondolat ötlött az agyamba: „Ha már Milju bácsi ilyen sok receptet ismer, ami mindenkit kigyógyít mindenféle betegségből, akkor talán engem is ki tudna kúrálni a bajomból? Az elfogyasztott pálinka megoldotta a nyelvemet, így hát feltettem a kérdést: — Milju bácsi, nincs magának valamiféle receptje azok számára, akik az iszá- kosságból szeretnének kigyógyulni? — Iszákosságból: Ennél mi sem egyszerűbb. Jegyezd fel a receptet: „Két vizespohár pálinka, bors, • egy hajtásra meginni”. Okvetlenül elmúlik! (Fordította: Gellért György)
