Tolna Megyei Népújság, 1978. április (28. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-02 / 78. szám

a Képújság 1978. április 2. CSDLID- OTTHON Ha a cipők beszélnének Ha a cipők beszélnének... Lehet, hogy valahol, valaki már készíti is a topánnak a modelljét, amelyik már a boltban megszólal, ha fel­próbáljuk. Például így: „Kedves Asszonyom, amint látja, sarkam nyolc centis, kecsesen karcsú vonalú. Fel­sőrészem vékony bőrpántok­ból készült. Ezért aztán ha ön több, mint hetven kiló és ötven évesnél idősebb, fárad­jon egy másik polchoz.” Vagy: „Kedves Uram, ha ön engem egész nap viselni szándékozik, vegye figyelem­be, hogy műanyag béléssel készültem. Ha így is ragasz­kodik hozzám — ami persze nagyon jól esne — mindjárt lépjen be a bőrgyógyászatra is, lábizzadásra való ke­nőcsért.” Félretéve a tréfát: arról van szó, hogy lassan változó­ban vannak a cipőviselési szokások. Míg néhány évtize­de az emberek évekig akar­ták viselni azt a lábbelit, amelyet kiválasztottak, és kettőnél több cipője alig volt valakinek, manapság a cipő­ben is divatozunk. Ha új fa­zon lesz a divat, veszünk, ak­kor is, ha különösebb szük­ség nincs rá. A vásárlásnál nem négy-öt évre, maximum kettőre gondolunk. Azt, hogy a cipőgyárak — és most elsősorban a világ cipőiparára gondolunk — már régen ehhez igazodnak, mégis nehezen vesszük tudo­másul: ugyanazt várjuk á ci­pőtől, mint hajdan. A cipőbemutatókon ezért is hangsúlyozzák, hogy me­lyek az érvényes divatirány­zatok. Finoman akarják fel­hívni rá a figyelmünket, hogy ne keverjük össze az alkalmi viseletét a sportci­pővel, de ha megtesszük, számoljunk a következmé­nyekkel. Itt van például az import női cipők esete. Finom, puha bőrük, divatos vonalaik miatt egy-kettőre elkelnek, habár megkérik az árúkat. Csak­hogy ezeket a szép lábbeliket alkalmi viseletre készítették, és tulajdonképpen érthető, ha felmondják a szolgálatot, amikor tulajdonosuk éjjel­nappal, sárban-vízben ebben kíván közlekedni. Aki a stra­pabírást is elvárja nem cse­kély árúkért — inkább mond­jon le róluk és válasszon a kevésbé tetszetős, de erre szánt szabadidő- és munkaci­pők közül. A kereskedelem által megrendelt nyári cipők között a többség ilyen lesz: nem túl divatos, de nagyon kényelmes. Ez persze nem mindenkit vigasztal meg: olyan cipőt sajnos még nem talált fel senki, amely kívül maximá­lisan divatos, de belül tökéle­tesen kényelmes. Sokan ilyen lábbelit követelnek, aztán, ha nem is a cipőjük, de dagadt lábuk, sántikáló járásuk árul­Nem ajánljuk egész napra kodik róla, hogy nem tudták eldönteni: szép vagy kényel­mes legyen, amit hordanak.-g Jól irtható szulák A leggondosabb Hungazi- nos és Gramonoxones perme­tezés ellenére is tapasztalható egyes ültetvényekben, hogy a szulák (igen ellenálló gyom­növény) tovább növekszik, tovább terjed. A szulák jól irtható — gyü­mölcsösökben és szőlőben a folyékony formulációjú Ronstar gyomirtó permetező­szerrel. A készítmény oxidi- azon hatóanyag tartalma le­hetővé teszi, hogy a gyomnö­vényt 20, vagy akár 30 centi- méteres nagysága esetén is megsemmisítsük, elpusztít­suk. A Ronstart 1 százalé­kos töménységben kell kijut­tatni, 0,6—0,8 dl/100 m2 mennyiségben 6—8 liter víz­ben. Akkor érjük el a legjobb gyomirtóhatást, ha alacsony nyomással (0,5—1 kg/cm2) szórjuk ki a permetlevet. A Jö KONYHA egyik tit­ka: a megfelelő fűszerezés. Régi írások szerint már idő­számításunk előtt pár ezer évvel ismerték a fűszereket, sőt termesztettek egyes fű­szernövényeket. A lakomáiról híres hadvezérnek, Lucullus- nak a kertjében is voltak olyan növények, amelyeket fűszerekben gazdag ételei ízesítésére felhasználtak. Még nagyanyáink is mesterei voltak a különböző ízkombi­nációval elkészített ételek­nek, de az utóbbi időben az ízek mintha elszegényedtek volna. Háziasszonyaink nagy része csak a hagyományos fűszereket használja. így az ételek egyhangúvá válnak. Sokan — főleg a fiatalabb asszonyok — nem ismerik a fűszerkincsünket, amelyek pedig változatos ízt, sokfajta zamatot adnak az ételeknek. A modern háziasszony konyhájából kiszorult, keve­set használt fűszer: a ma­joránna. Pedig különleges ízt, zamatot ad a burgonya­levesnek, gombalevesnek, kelkáposzta- és burgonyafő­zeléknek, az egészben sült csirkének, csirke tölteléké­nek, nélkülözhetetlen hurka­félék, pástétomok ízesítésé­nél, bárányhús elkészítésé­nél. Kellemes ízhatást nyújt az ételeknek a babérlevél. Fel­használhatjuk tojásleves, sa­vanyú halleves, burgonyale­ves, bableves, húsleves ízesí­tésére, savanyú burgonyafő­zelékbe, savanyú káposztába, vadmártásba, sőt sült hús ké­szítésénél is felhasználhatunk keveset ebből az illatos fű­szerből. Különleges ízt ad a savanyúságnak. A savanyú­ságot fűszerezhetjük még ko- rianderrel, vasfűvel, kapor­ral, mustármaggal, borókabo­gyóval, fekete borssal. A bo­rókabogyó kitűnő zamatot ad a sertés- vagy vadsültnek, páclé fűszerezésére is hasz­nálhatjuk. (A vadpác fűsze­rezésére kitűnő fűszerkeve­rék: borsfű, kakukkfű, fehér mustár, bazsalikom, izsóp.) A kissé édes-kesernyésen zama­tos, aromás, picit csípős ízű borókával fűszerezhetünk fő­zeléket, salátákat, húsétele­ket, savanyú káposztát, vad­pástétomot. A sáfrány évszázadokon keresztül népszerű fűszer volt. Ma is használjuk — fő­leg az idősebb korosztályba tartozó háziasszonyok — hús­leves, zöldségleves, mártások, tészták, krémek, főzelékek ízesítésére, színezésére. Szép, aranysárgára festi az étele­ket. A 'szerecsendió is kedvelt fűszerféle. Zsírban sült hal-, tojás- vagy gombakrokett, krumplis fánk különleges ízt kap, ha összegyúrás előtt kevés szerecsendiót reszelünk bele. Dé ízesíthetünk vele különféle salátákat is, pl. burgonya- és zellersalátát. Értékes fűszerféle a tár­kony. Illatos, csípős, pikáns ízű. Erdélyből került hoz­zánk. Híres az erdélyi tárko­nyos bárányleves és bárány­sült. ízesíthetünk vele ragule­vest, birka- és báránysülte­ket, savanyított ételeket. Dié­tás ételek fűszerezésére is al­kalmas. Régi magyar fűszer- növény: a csombor. Diétás ételekben fekete bors helyett használhatjuk. Különleges ízt ad a káposztás, burgonyás ételeknek, babból készült éte­leknek, salátáknak, vadpá­coknak, mártásoknak, sava­nyúságoknak, sült húsoknak. Kellemes balzsamos illatú, pikáns ízű régi magyar fű­szernövény a bazsalikom is. Jellegzetes aromája miatt olaszos ételek ízesítésére, sa­vanyúság eltevésénél használ­juk. Paradicsomleves, bab­főzelék, mártások, darált húsból készített ételek, hal­ételek ízesítésére jó. A ka­kukkfű sajátságos aromájú, intenzív illatú fűszernövény. Keveset tegyünk belőle az ételbe, mert erős illatánál fogva megváltoztatja az étel eredeti ízét. Nehezebben emészthető leveseket, salátá­kat, töltött káposztát, vadas ételeket, halételeket, belső­ségeket fűszerezhetünk vele. A HERBARIA gyógynö­vényszaküzleteiben még sok belföldi és külföldi fűszerfé­lét találunk, amelyek után­véttel is megrendelhetők. Kaphatók fűszerkeverékek is: Ezerízű pástétom fűszerkeve­rék, Kímélő fűszerkeverék, Fűszerkeverék savanyúság­hoz, Kapros fűszerkeverék és Sonkapác. A fűszerek szere­pe nemcsak étvágygerjesztő tulajdonságuk miatt jelentős, hanem egészségügyi szem­pontból is, mert intenzíven elősegítik az emésztés folya­matát. FÁSI KATALIN OH, azok a szeplök _ A tavaszi napíény ultraibolya sugarainak hatására, a fényre ér­zékeny bőrön megjelennek a té­len elhalványodott szeplők. Ez a kozmetikai probléma leggyak­rabban a természetes szökés-vö­röses hajú, fehér és világos bő­rű nőknél fordul elő, valamint serdülőkor idején. A szeplősödés sok keserűséget okoz, pedig kár bánkódni, mert vannak nők, akiknek néhány szeplő kifejezet­ten érdekes megjelenést, egyéni bájt kölcsönöz. Ha a szeplő zavaróan előnyte­len, védekezzünk ellene. Ezt már kora tavasszal, még a szeplők megjelenése előtt meg kell kez­deni és fényvédő anyagokat tar­talmazó krémekkel, speciális pú­derekkel vagy orvos által felírt fényvédő kenőccsel védjük a bőrt a napfénytől. A fényvédő készítmények csak akkor óvnak meg a szeplősödés- től, ha mindennap rendszeresen használjuk, mielőtt kimegyünk a napra. Még akkor is szükséges a fényvédő szerek használata, ha felhős az ég. Abban az esetben, ha sokat tartózkodunk a leve­gőn, naponta többször krémezzük vagy púderezzük be az arcot. Ha már megjelentek a szeplők, ak­kor is érdemes fényvédő szere­ket használni, mert meggátolják a szeplők további sötétedését. A fényvédő készítményt csak nap­nyugta után mossuk le. Ha ennek ellenére mégis ki­jönnének a szeplők, különböző házi halványító eljárásokat al­kalmazhatunk. Fogpiszkálőra csavarjunk kevés vattát, márt­suk citromlébe és kenjük be a szeplőket. Az uborkalének is van halványító hatása, előnye, hogy érzékeny bőrre is alkal­mazhatjuk. A savanyú gyümölcslevek sav­tartalmuknál fogva fehérítenek. Alkalmazási módja: a gyümölcs­levet hintőporral péppé kever­jük, s a letisztított bőrre pako- lásszerűen felkenjük. Uborkasze­letekkel a következőképpen tör­ténik a halványító kezelés: az uborkát vékony szeletekre vág­juk, majd a letisztított, véko­nyan bekrémezett arc- és nyak­bőrre helyezzük. Az uborkát 15 20 percig hagyjuk a bőrön, utá­na ismét krémezzük be a bőrt. A szeplők halványítására hasz­nálhatunk 3 százalékos hidro- génperoxid-oldatot is, amellyel naponta kétszer kell átdörzsölni a bőrt. Szeplők, szülés utáni sötétebb foltocskák eltávolítására kipró­bálhatjuk az „ACHKOMIN” kré­met, amely kombinált készít­mény, fehérítő hatása is van. A krém általában nem okoz gyul­ladást, de ha rendkívül érzé­keny bőrűeknél mégis előfordul, 4—5 napi szünetet iktassunk be, majd újra használhatjuk. Na­gyon jók a higanytartalmú szep- lőkrémek, amelyek a szeplők ki­fejlődését élettani módon gátol­ják, azonban ilyen krémeket csak orvos írhat fel, mert szak­szerűtlen alkalmazása sok bajt okozhat. A szeplők „eltüntetésének” egyik módja, ha fokozatosan napozva lebarnulunk, vagy sötét tónusú púdert használunk, ennek még az az előnye is, hogy fény­védő hatású. F. K. Rohanó életünkben még mindig vannak . igazsági.zű mesék Hajlamosak vagyunk arra, hogy mindennapjaink tör­ténéseit elfeledjük, ne hozzuk kapcsolatba semmivel, pedig érdemes róluk elmélkedni. A SARGA BUSZ Nem állítom, hogy el va­gyunk kényeztetve a helyi, autóbuszjáratokkal. Ritkán járnak, zsúfoltak — mentség, hogy a kocsik tiszták, a so­főrök rendesek, udvariasak. A városi helyi járatok ál­talában azonos kocsikkal köz­lekednek. Mindenki tudja, hogy a kettes, a négyes, meg a tízes járaton milyen színű kocsi jár. Egyik szerda reggel fél nyolckor a vasútállomáshoz beáll egy kocsi. Szép, sárga, új kocsi, csak úgy ragyog raj­ta minden. Mosolygós a so­főr, udvariasan nyitja az aj­tót, várja az utasokat. A tö­meg meg csak áll-áll, nem mozdul. „Ez nem a mi ko­csink” — mondja valaki a tömegből, és mindenki egyet­ért vele: „ez nem a mi ko­csink”. S maradnak. Csak ak­kor ijednek meg, kiabálnak, amikor a sárga busz elindul a tejipari üzem felé, mert azt a járatot, beugróként teljesí­ti ez a sárga busz, de ezt csak abból sejtik a lemaradók, hogy a kocsiból mosolyogva int egyik fiatal lány kollégá­juk, aki a városközpontban szállt a buszba, ő megkér­dezte, hova megy a sárga busz — a kék helyett. KÖLCSÖN A szövetkezeti házban sok mesterségű lakótársadalom él. Orvos, lakatos, könyvelő, sofőr, minden... Elromlik az orvosnak a vécében a le­eresztő tartály. Felmegy a vízvezeték-szerelőhöz: „jöj­jön, csinálja meg, legyen szí­ves”. A vizes lemegy, meg­csinálja. Mivel tartozunk? Semmivel. Köszönöm... Meg­betegszik a vizes gyermeke. Doktor úr, ha lenne szíves megnézni, mit csináljunk ve­le, bevigyük most késő este az ügyeletre? A feleség szól: fáradt az uram, sajnos nem tudja a gyereket megnézni. A gyereket elviszik az ügye­letre. Két hét múltán a bojler romlik el a doktor úrnál. Sza­ladnak a vizeshez, mert fo­lyik a víz. Sajnos, ma nehéz napom volt, nem tudok segí­teni, pihenni kell, a városban öt csőtörésem volt. Nagyon elfáradtam... TÉGLAJEGY Ismeretes, hogy a dombó­vári termálfürdő a lakosság segítésével, anyagi, erkölcsi és fizikai munkája támoga­tásával épült. Annak idején téglajegyeket is kibocsátot­tak. Sokat. Értékük több száz­ezer forint. Ezeket a jegye­ket a megnyitás óta „le lehet fürödni”. Telnek már az évek, múlnak a hónapok, szezont szezon követ. A téglajegy vi­szont nem szaporodik a pénz­tárban. Akinek van jegye, gondosan megőrzi, az uno­káknak, dédunokáknak. Mi­ért? Horváth IV. János fel­vigyázó, most már nyugdíjas, annak idején ötszáz forintért vett téglajegyet. Ezen ötven- szer mehetne be a téli für­dőbe, mert tíz forint egy jegy. „Szégyellem a jegyet odaad­ni, így vannak vele mások is. Ez még nem a legnagyobb ok. Tudja, én vagy az utó­daim bármikor meg tudják mutatni, hogy a mi csalá­dunk részt vett ebben a fürdőépítési akcióban. A tég­lajegy örökös bizonyíték, csa­ládi relikvia... Meg aztán, a heti kétszeri fürdésre azért jut pénz, a jegy mellé még egy-egy sörre, meg debrece­nire is. PALKOVÁCS JENŐ Az olvasó hangja Március 25-i lapunkban „Réteslesen” címmel arról tájékoztattuk olvasóinkat, hogy nem lehet réteslapot kapni, illetve: „Ma már csak a mintaboltban lehet, amikor lehet. Helyszínen nyert felvilágosításaink sze­rint többnyire délután 3 és 4 között. (Akkor se mindig.) Kezdődik a tavaszi szünet. Családunk úttörőkorú tag­ját beállítom réteslesre”. * Sorait olvasván, magam elé képzelem családjának úttörőkorú tagját, amint bánatosan veszi tudomásul, hogy a tavaszi szünet áldásos pihenőjének egyik napját leskelődéssel, mérgelődéssel, izgalommal és egyáltalán nem biztos, hogy réteslap megszerzésével fogja eltölteni. Ezért hát sietek rétesre emlékeztető receptet kül­deni. A hozzávalók a nap bármely időszakában és bár­melyik ABC-áruházában pillanatok alatt beszerezhetők. Négy személy részére kell hozzá: 1 kilogramm tehéntúró, (mazsolából ön tudja, mennyi), mokkás­kanál só, 10—15 deka kristálycukor, 5 evőkanál búza­dara, 2 deci tejföl, 1 citrom leve, a héja reszelve, 6 tojás, 2 deka vaj, 2 deka zsemlemorzsa. A tepsit vajjal kikenjük, majd a zsemlemorzsával meghintjük. A tojásokat felverjük (együtt a fehérjét a sárgájával), a túrót villával eldolgozzuk, majd az ösz- szes'hozzávalót egy tálban kikeverjük. Az enyhén folyó masszát a kikent, meghintett tepsibe öntjük és villany­sütőben kb. 40 percig sütjük. Tetejét tálaláskor por­cukorral meghintjük és végül egy adag „illúzióval” fo­gyasztjuk. Jó étvágyat kívánok hozzá. MÁCSIK FERENCNÉ Szekszárd A mokaszínben senkinek sem fáj a Iába

Next

/
Thumbnails
Contents