Tolna Megyei Népújság, 1978. március (28. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-10 / 59. szám

a Képújság 1978. március 10. A közművelődés kérdései Útközben — 1978 Művelődési ajánlás szocialista brigádoknak A közművelődési párthatá­rozat megvalósítását segíti Tolna megyében a már há­rom éve folyamatosan meg­hirdetett „Útközben” mun­kásművelődési akció. A me­gye közművelődését irányító állami, társadalmi és tömeg­szervezetek összefogásával — a Tolna megyei Tanács V. B. művelődésügyi osztálya, MSZMP mb. propaganda- és művelődésügyi osztály, Szak- szervezetek Tolna megyei Bi­zottsága — kulturális aján­lás készült a megye szocialis­ta brigádjai részére. Az akció célja, hogy segít­se a brigádok kulturális vál­lalásainak tervezését és tel­jesítését; egész éves, folya­matos művelődésre ösztönöz­zön ; rendszeres kapcsolatot biztosítson a brigádok és a művelődési intézmények kö­zött; ösztönözzön gazdasági, politikai, kulturális életünk eseményeinek figyelemmel kísérésére, megismerésére. Bővítse a résztvevő brigádok ismereteit; önművelődésre szoktasson. Az ez évi pályázati felhí­vás kicsit eltér az eddigiek­től. Még nagyobb lehetőséget biztosít az ez évi ajánlás — a brigádtagok . szerteágazó érdeklődését, végzettségük különbözőségét, sajátos ér­deklődésüket figyelembe vé­ve — a vállalások egyéni megtételéhez és teljesítésé­hez. Jobban épít a munka­helyi és lakóhelyi művelődési lehetőségekre. Bekapcsolja azokat a tömegkommuniká­ciós eszközöket is, melyek valamennyi brigád részére egyformán hozzáférhetők. (Sajtó, rádió, tv). Három át­fogó témakörben tesz javas­latot, de ezeken belül is rend­kívül széles lehetőséget biz­tosít a választásra. (I. Ember és termelés, természet, tech­nika; II. Ember és társada­lom; III. Ember és művé­szet). Az akció 1978 márciusától 1979 februárig tart. A brigá­dok jelentkezéseit 1978. már­cius 22-ig kell eljuttatni a munkahelyek szakszervezeti bizottságaihoz. Az összesített jelentkezési lapokat a helyi művelődési házak gyűjtik össze március 31-ig. Minden hónapban a helyi művelődési házak műsor­füzeteiben hívjuk fel a bri­gádok figyelmét azokra a tv- adásokra, könyvekre, újság- és folyóiratcikkekre, tanul­mányokra, színház- és mozi­műsorokra, melyek alapján kérdéseket teszünk fel és vá­laszokat várunk. A művelődési akció mun­kahelyi szervezésében, segíté­sében komoly segítséget re­mélünk és várunk a munka­helyek művelődési bizottsá­gaitól. Újszerűén történik majd az akció zárása is. Két éven ke­resztül munkahelyi, területi és megyei vetélkedőn dőlt el, mely brigádok teljesítették a legeredményesebben éves vállalásaikat, s a vetélkedő eredménye alapján történt a brigádok díjazása is. Idén folyamatosan értékel­jük a brigádok munkáját, s ennek alapján történik meg a 40 000 forint értékű ju­talom odaítélése is. Mivel az új pályázati fel­hívás azt is lehetővé teszi, hogy egy-egy brigád az „Út­közben” javasolt témaköréi közül csak az egyikkel fog­lalkozzon egész éven keresz­tül, nem válik lehetővé egy minden témát érintő, megyei vetélkedő szervezése. S kü­lönben sem a vetélkedő a cél! Ennek ellenére, ha a bri­gádok igényt tartanak az ak­ció zárásakor témánkénti ve­télkedők szervezésére, szíve­sen teszünk eleget kérésük­nek. De csupán ráadásként. A felhívást és jelentkezési lapokat ezen a héten kapják kézbe a brigádok. Az álta­lunk kínált javaslat nyilván csak egy lehetőség a sok kö­zül, melyet a szocialista bri­Szekszárdon, a Garay Já­nos Gimnáziumban 1971 óta folyik a középszintű óvónő­képzés. Annak idején a me­gye óvodáiban jelentkező gondok, a szakképzett mun­kaerő hiánya hívta életre. A tapasztalatok szerint az óvónői szakközépiskolában végzettek zöme ebben a szak­mában helyezkedik el, el­enyésző azok száma, akik a szakérettségivel a zsebükben más munkakört keresnek. Bár az óvodákban folyama­tos a feltöltődés, az óvónők iránti igény mégsem szűnik meg egyhamar. Különösen a kis településeken jelent ma is problémát a megfelelő szakemberek biztosítása, no­ha a területi elv értelmében a beiskolázottak nagy része a falvak küldötte. A szak­képzettek érdeklődése azon­ban elsősorban a városok és nagyobb községek felé irá­nyul, ahol az óvodabővítések indokolttá is teszik alkalma­zásukat. Az iskola és a megye ille­tékesei figyelemmel kísérik a szakközépiskolából kikerül­tek további útját is. Tanúsít­ják, hogy ezek az óvónők nagyszerűen állják helyüket a gyakorlatban, hivatástudat­tal végzik munkájukat. Csak­nem valamennyien igyekez­nek megszerezni a felsőfokú gádok kulturális vállalásként teljesíthetnek. Szeretnénk, ha minél többen élnének az ál­talunk felkínált lehetőséggel. SIFTER JÓZSEFNÉ, SZMT kult. ágit. prop. oszt. vez. óvónői oklevelet, levelezőn két évig tanulnak tovább. Hasznos, hogy számukra rendszeresen tartanak kon­zultációkat a megyében, ahol elméleti és módszertani tájé­koztatást egyaránt kapnak. Amióta Szekszárdon meg­nyílt a tanítóképző- főiskola, néhány tárgyból itt is vizs­gázhatnak a hallgatók," s nem kell elutazniuk Kecskemétre. Nemcsak kényelmi szem­pontok érvényesülnek ebben, hanem egyúttal a kecskeméti óvónőképző tehermentesíté­séről is gondoskodnak. Régi iskolájukkal sem sza­kad meg a végzettek kap­csolata. A szekszárdi óvónői szakközépiskola hatvanöt ta­gú énekkarát kétharmad­részben a megye különböző pontjain dolgozó egykori nö­vendékek alkotják. Az ének­kar második éve működik, 1976-ban az országos minő­sítő versenyen aranykoszorús minősítést szereztek. i A szekszárdi óvónői szak- középiskola népszerű a fiata­lok körében; a pályaválasz­tási intézet előrejelzése sze­rint március húszadikáig kö­rülbelül százhatvan jelentke­zési lap fut be a következő tanévre, s ősztől hetvenkét fővel két párhuzamos osz­tályt indítanak... r Óvónők - szakérettségivel G. Kemoklidze: Kritikai alap Nemrég Iván Petrovics ma. gához hivatott és kedvesen így szólt: — Van egy jó hírem az ön számára. Intézményünknél a béralap mintájára kritikai alapot létesítünk. Tudja, megállapítottuk, hogy bírá­lat dolgában nem jól állunk. Bizonyára azért, mert anya­gilag nem ösztönzünk senkit a kritikára. Most a helyzet gyökeresen megváltozik. Minden bíráló felszólalást, megjegyzést az élességétől függően anyagilag is honorá­lunk. Fogjon hozzá bátran, barátocskám! — Mihez fogjak hozzá? — Hogyhogy mihez? Kezd­jen el engem, a főnököt bí­rálni! Világos?----Iván Petrovics — vála­szoltam óvatosan —, ön olyan ember, akinek mindene a munka. Ezért aztán nem vi. gyáz saját magára sem. — Miféle kritika ez, bará­tocskám? -Se ilyen, se olyan. Na, rendben van, egy rubelt kiutalok magának, de többet, ne haragudjon, nem szolgált meg. — Iván Petrovics — folyta­tom — az, hogy ön nem vi­gyáz magára, rendben van, az a magánügye. De maga a beosztottakra is fütyül! Egy­szerűen kutyába se veszi őket. — Ejha! — élénkült fel Iván Petrovics —, ez már jobban tetszett. Ebben már van valami. Kezd belejönni! Ilyen bírálatért az öt rubelt sem sajnálom. — És mivel — folytatom — fütyül a beosztottjaira, hát a munkára is fütyül. Nem ízlik az magának. Ahogy esik, úgy puffan. Majd csak lesz Valahogy. Ön meg, Iván Petrovics, szép csend­ben lazsálgat. — Nagyszerű! — lelkese­dett Iván Petrovics és a ke. zét dörzsölte. — Ezt már ér­tem. Leteremt, mint egy po­jácát. Tíz rubelre emelem fel egyből a taksát! — Tekintettel arra, Iván Petrovics — folytatom —, hogy egyáltalán nem törődik a munkájával, magától érte­tődik a következtetés: nem a képességeinek megfelelő meg­bízást lát el. — Óriási! — ujjong Iván Petrovics. — Most megmond­ta, az ördög vigye el! Hogy is mondta! Csak csépelj, ba­rátocskám, szapulj! ötven rubelt neked ezért a kijelen, tésért! —‘ És mivel ön, kedves Iván Petrovics — mondom tovább — , nem a képessé­geinek megfelelő munkakör­ben dolgozik, ha van magá­ban egy szemernyi becsület, azonnal beadja a lemondását, és alacsonyabb, jóval keve­sebb fizetéssel járó beosztás­ba kéri magát. — Fenomenális! — ordít fel Iván Petrovics, hogy csak úgy zeng az egész iroda. — Zseniális! Csodálatos! Mi­nimum száz rubelt adok ön. nek ezért! Folytassa csak, folytassa! Ebben a pillanatban csön­gött a telefon. Iván Petro­vics felvette a kagylót, egy darabig hallgatott, bólogatott, majd így szólt hozzám; — Uj utasítást kaptam. A kritikai alapot nem hagyják jóvá, nem engedélyezik. — Hogyhogy? Mi ez? — kiáltottam felugorva a szék­ről. — Szóval ez az egész beszélgetés csak ingyencir­kusz volt? — Ne idegeskedjen — ígérte Iván Petrovics. — Ezért maga még nagyon drá­ga árat fog fizetni!! (Fordította: Kiss György Mihály) Ivan Szocsivec: A munka frontja Elsőnek Násztya érkezett a helyszínre. A járókelőktől meg­kérdezte, hány óra. „Szalad az idő. Munkához kell látnom, különben estig sem teljesítem a normát Dehát hogyan kezd­jek hozzá, ha senki sincs itt, aki megmutatná, hol kell kez­deni az ásást?” Aztán megérkezett a mester. — Mi az, te már itt vagy? — kérdezte, és élvezettel ciga­rettára gyújtott. — Miért kérdezi, láthatja; itt vagyok. Akár el is kezdhet­jük — és megmarkolta a lapátot. — Csak ne olyan hevesen. Mindjét jön az építésvezető, és kijelöljük a munkaterületedet — nyugtatta kedélyesen a mes­ter. És megjött az építésvezető. — Hol a főnökség? — érdeklődött és kezet nyújtott a mes­ternek. — Na, nem is baj. Attól féltem, én leszek az utolsó. Kissé restelltem volna a dolgot... — Hát a főnökség után jönni sose kellemes. — Addig talán kijelöljük a helyet. — Nem. nem — tiltakozott az építésvezető. — Nem olyan egyszerű az. Inkább várjunk még egy kicsit. Miért vegyünk minden felelősséget a nyakunkba? Majd közösen eldöntjük. Egy óra múlva megérkezett a főépítésvezető. — Még nem kezdték el? Na, sebaj. Majd nekilátunk és egy­kettőre rendbe vágjuk. Apropó, intézkedtem, hogy itt legyen a főmérnök és a műszakiak csoportja is. És valóban. A hintázva fékező kocsiból kilépett a főmérnök és a három műszaki. Kis csoportba verődtek. Előszedték a rajzokat, a logarlécet, a körzőt, és elkezdtek valamit számol­gatni, méregetni. — Ügy számolom, tizenöt centivel kissé balra kell ásni — jelentette ki a főmérnök. — Szerintem egy milliméterrel sem kell eltérni a tervrajztól — vetette közbe az egyik műszaki. — Ugyan... más a papír és más a helyszín — lőtt vissza a főmérnök. — Ésszel kell csinálni mindent... És maguk ho­gyan vélekednek? — fordult a főépítésvezetőhöz. — Nem is tudom ... Hogy egyöntetű legyen a döntés, kér­dezzük meg a központot. Mindannyian a telefonfülkéhez indultak. Sokáig kotorász­tak a zsebükben, erszényükben, míg végre előhalásztak egy érmét. Hívták a központot, újra és újra hívták. Kis idő múlva szétszéledtek. Csupán Násztya maradt ott a mesterrel. — Na, hál’ istennek minden tisztázódott, elrendeződött — szólt megkönnyebbülve a mester. -- Csupán az bosszant, hogy ezzel a fáradsággal krétát és mérőszalagot is hozhattunk vol­na. A fene vigye el!. .. E szavak után lábbal kimért körülbelül tíz métert. Aztán keresett valami forgácsdarabot, meghúzott vele két. majdnem párhuzamos vonalat és ünnepélyesen utasítást adott: — Gyerünk Násztya. áss! Pontoson a két vonal között! Ez neked mára elég is lesz. Remélem tudod, hogy a munka ered­ményességétől függően a prémiumosztás minket is komolyan érint. Holnap maid gondoskodunk rólad. Majd újra össze­jövünk és megtárgyaljuk a további teendőket. (Fordította: Baraté Rozália) Igényes műsor, forró k&z&nségsiker (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Az elmúlt hét végén a tamási járás két községének — Nagy.kónyi és Felsőnyék — termelőszövetkezeti tagsá­gát köszöntötte a jugoszláviai Vinkovci „Lisinski” népi együttese. Mindkét községben a termelőszövetkezet elnöke kö­szöntötte a népi együttes tagjait és ismertette a gazda­sági eredményeket. Az esti műsor méltán aratott forró közönségsikert. Nagykónyiban megtapsolhatta a közönség a helyi gyer­mektáncosok bemutatóját is. Szöveg: SZARVAS ANTAL Fotó: KÖNYE IVÁN Egyetemi és főiskolai kulturális napok Március 20-án kezdődik az a több mint egyhónapos ese. ménysorozat, amely kétéven­ként országos bemutatkozás, ra hívja az egyetemisták és a főiskolások amatőr művé­szeit. Az idén ötödik alka­lommal rendezi meg a KISZ KB, az Oktatási és a Kultu­rális Minisztérium az egye­temi-főiskolai kulturális na­pokat. A gazdag program nyitá­nya a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen lesz. A felsőoktatási intézmények hallgatóinak képzőművészeti alkotásaiból félezer - fest­ményt, grafikát, kisplaszti­kát bemutató tárlatot nyit­nak meg. Harminc intézmény 900 szólótáncosa és népi együtte­se ropja majd a táncot Keszthelyen és Szarvason, a folklórnapokon. Bemutat, koznak énekesek és a népi muzsika amatőr művelői is. Április 4—6. között Keszthe. lyen, az agrártudományi egyetemen reggeltől estig pereg a műsor. Április 3—5. között Szarvason a Debreceni Agrártudományi Egyetem kihelyezett mezőgazdasági karán több megye képviselői szórakoztatják az egybegyűl­teket, s versenyeznek a leg­jobb helyezésekért. Kórusok, kamarazeneka­rok, hangszeres és énekes szólisták tesznek tanúbizony­ságot tudásukról, április 2—■ 4. között a Győri Közleke­dési és Távközlési Műszaki Főiskola látogatói előtt. A Nyíregyházi Tanárképző Fő­iskolán április 5—7. között, az Egri Tanárképző Főisko­lán április 6—8. közölt mu­zsikálnak az ének-zene diák reprezentánsai, több mint 1600-an.

Next

/
Thumbnails
Contents