Tolna Megyei Népújság, 1978. március (28. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-05 / 55. szám

© Képújság

1978. március 5.

Lakatos Vince filmje, a ta_ nyasi öregekről, felzaklatta az ország közvéleményét. Meg is indult az akció, üzemek, szocialista brigádok és magán- személyek ajánlották fel segítségüket a tanyasi öregek érdekében. A törődés azonban nem lehet és szerencsére nem is kampányszerű. A népfront megyei nő- és rétegpolitikai munkaközössége, valamint az SZMT társadalombiztosítási bizottsága is a film vetítése előtt döntött arról, hogy együttes ülésen tár. gyalják meg az időskorúak helyzetét megyénkben. A kérdés napirendre tűzése része egy folyamatnak, amelynek során mindkét szervezet köte. lességének érezte ezt a törődést, és most sem csak a helyzetről folyt a szó. Sokkal inkább a közös feladatokról, teendőkről beszéltek.

Az együtes ülés célja a párhuzamos munka elkerülése és közös összehangolása volt, amelynek meg is felelt. Az együttműködés a második negyedévben folytatódik, amikor a két nőbizottság tart közös megbeszélést a gyermekgondozási szabadságon lévő nők helyzetéről. Érdekes, hogy a héten tartott ülést a szakszervezet megyei nőbizottsága is, ahol rokon témát tárgyaltak, a nyugdíj előtt álló nők anyagi és erkölcsi megbecsülését. Talán szerencsés lett volna, ha mindhárom munkaközösség együtt lehet, de erre alkalmas nagyságú helyiség nem állt rendelkezésre. Mindenesetre jó lenne, ha a népfront nőbizottsága is megismerhetné a szakszervezet felmérését.

A közös megbeszélés napirendjének előadója Szűcs Györgyné, a népfront megyei bizottságának nőpolitikái főmunkatársa, és Kenesei Istvánná, az SZMT osztályvezetője volt. Mindkét bevezető a legfontosabb feladatokra hív.

lene gyerekeinket, hogyan illeszkedjenek be később férjük, feleségük családjába. Sokkal kevesebb lenne a sur. lódás, ha ez sikerülne, és könnyebb lenne nyugodt öregkort biztosítani mindkét család időseinek. Másik oldalról viszont az iskolák az öregek napközijeivel és a szociális otthonokkal tartott kap. csolataikat hasznosíthatják az érzelmi nevelésben. A harmadik felszólaló elmondta, hogy a gyerekek szívesen vállalják idős emberek gondozását, boltbajárást, favágást, de szü. leik — ki tudja, milyen okból — ezt tiltják, vagy akadályozzák.

Szó esett az elmagányosodásról, és arról is, hogy a fiatalok egy része, ha nem anyagilag, akkor érzelmileg hagyja el idős hozzátartozóját, és ez legalább olyan fájó az idős ember számára.

A lakások kicsik, az emberek dolgoznak. Ki és mikor törődjön azzal, aki ágyban fekvő beteg, esetleg évekig? Elhangzott a tanácskozáson, hogy egy család havi ötezer forintért sem kapott ápolót. Jó megoldás, és szorgalmazni kell újabb öregek házának építését. A szociális otthonok befogadóképességét növelni és a meglévőket korszerűsíteni fontos.

Mindmáig a legnépszerűbb, legjobb megoldásnak az öregek napközije bizonyult. A megye nem áll rosszul ezen a téren, a társadalmi összefogáson múlik, hogy az idén két vagy három új napközit adnak-e át. Ez a forma biztosítja az elemi ellátást, a társaságot, de meghagyja a személyes függetlenséget és teljesen önkéntes. Sokat segítenek a társadalmi aktívák és még többet segíthetnek az otthonossá tételben.

Nemcsak a család, a munkahely is lehet hűtlen volt dolgozójához. Kevés az évi egy nyugdíjastalálkozó. Csak a rendszeres kapcsolat biztosíthatja — no és a szívbéli törődés —, hogy ne csak a temetés intézésekor jöjjenek rá, előbb is segíthettek volA tanácsoknak van pénzük a rendkívüli és az állandó segélyezésre. A szakszervezet

ta fel a figyelmet. Lényegé, ben ugyanazok a gondok és feladatok rajzolódtak ki a hozzászólásokból is. Az eredményei közé tartozik, hogy a két bizottság megismerte a másik feladatait és munka, módszerét. Talán a téma fon. tossága tette, hogy a megjelentek közül sokan és szenve. délyesen szóltak.

Minden ötödik magyar állampolgár időskorú. A szüléinkről, a nagyszüleinkről van szó. Ha rászorulnak, támogatásunk nem kegy és nem ajándék, elemi kötelességünk. De ennél több is — társadalmi feladat éppúgy, mint a gyerekek nevelése. A vitában el is hangzott ezzel kapcsolatosan három fontos gondolat. Az egyik, hogy a családi életre nevelésben sort kellene keríteni erre a témára, illetve kibővítve a gondo. latot, arra is nevelnünk kelis adhat ezenkívül üdülőjegyet és ami gyakran nagyon fontos, jogi tanácsot. Van házi szociális gondozás is.

A legnehezebb helyzetben azok az öregek vannak, akiknek nincs hozzátartozójuk és nem tudják hova fordulhatnának vagy tudják, de nem akarnak segítséget kérni. Még az is előfordulhat, hogy nyugdíjra sem jogosultak.

'Felkutatni és rendszeresen segíteni az anyagilag, egészségi állapotuknál fogva vagy csak egyszerűen magányos öregeket, ebben összegezhető a két munkaközösség együttes ülésének felhívása mindannyiunkhoz, elvégre nem mi tartjuk el az öregeket, ők tartottak bennünket gyerekkorunkban.

I.

A Tolna megyei Tanács bizottságai évente együttes ülésen értékelik tevékenységüket, s háromévenként adnak számot életrehívójuknak. Az oktatási, szakmunkás- képzési és sportbizottság elnöke, Békés Ferenc állami díjas pedagógus az év első tanácsülésén — nemrég — tájékoztatta a megyei tanácsot arról, hogy az általa vezetett és két albizottságot is működtető bizottság tevékenysége hogyan kapcsolódott a testületek munkájába. A kérdés tehát amit itt felteszünk, ma már ismétlés, de közérdekű.

— Miről tud számot adni 1978 elején a megyei tanács oktatási és szakmunkásképzési bizottsága?

Bizottságunk 14 tagú, ebből 7 tanácstag. Pályaválasztási és sport-albizottságunkban pedig 15-en tevékenykednek, összetételünk olyan, hogy a tagok révén szoros kapcsolatban állunk a társadalmi szervekkel és oktatási intézményekkel. Munkánkat, mely elméleti képzettséget is követel, könnyíti, hogy egyes kérdések feltárására és megtárgyalására esetenként felkérhetünk kívülálló szakembereket is. így a Tolna megyei Tanács és annak végrehajtó bizottsága elé terjesztett észrevételeink, javaslataink megalapozottak, jól hasznosíthatók a testületi döntések meghozatalában. S tulajdonképpen ez a cél.

Bizottságunk éves munkaterv alapján tevékenykedik. Ez a munkaterv évente készül a megyei tanács és vb programjára épülve. Ez szavatolja kapcsolódásunkat a testületi munkához. De végzünk szabadon választott témákban is vizsgálatokat helyszíni tapasztalatszerzéssel és ellenőrzésekkel.

Abban, hogy az elmúlt három év alatt jól éltünk javas- lattevő jogunkkal, 16 ülés segített bennünket. Megvitattunk 7, a megyei tanács vb elé kerülő beszámolót, kiegészítve ezek megállapításait a mi észrevételeinkkel, önálló feltárás alapján dolgoztunk fel 4 témát, 3 esetben pedig a megyei tanács és a vb által hozott határozatok végrehajtásának ellenőrzésében szerzett tapasztalatainkat összegeztük. Két ülésünk az ágazat költségvetés- és fejlesztési tervét tárgyalta meg. Talán nem hangzik szerénytelenül, ha azt mondom, eredményesen, hiszen bizottságunk a Tolna megyei Tanács V. B. elé 33, a művelődésügyi osztályhoz pedig 26 javaslatot terjesztett. Ezek közül a testületi határozatokban helyet kapott valamilyen formában 29 javaslatunk.

Foglalkoztunk az oktatáspolitikai határozat időbeni megvalósításával, a szakmunkásképzés és felnőttoktatás egyes kérdéseivel, a tankötelezettségi törvény végrehajtásával, a gyermekvédelemmel, a fizikai dolgozók gyermekeinek támogatásával, a gyógyítva neveléssel és a mezőgazdasági és élelmiszeripari szakmunkásképzéssel.

Munkánk rangját jelzi, hogy a megyei tanács végrehajtó bizottságának határozataiban több olyan javaslatunk kapott helyet, mint például a szakmunkásképző intézetek eszközhiányának a felszámolása, vagy az, hogy a szakmunkás- képzésről szóló törvény végrehajtásának rendelkezései szerepeljenek a vállalatokkal való tárgyalásokban. Javaslatunkra született a testületeknek az a határozata is, mely a gyermek- és ifjúságvédelem rendelkezésére álló segélyösszegek folyamatos felhasználását teszi kötelezővé és a gyermekvédelem munkájának összehangolására hívja fel az érdekelteket. Szükségesnek tartottuk az iskolai felmentések szigorúbb kezelését is, továbbá a mulasztások elleni következetes fellépést, körzeti kisegítő iskolák létesítését, a GYES-en lévő nők szakmunkássá képzésének határozottabb szorgalmazását.

önálló feltárást 4 témában végeztünk. Megvizsgáltuk a diákélelmezés, a mezőgazdasági szakmunkásképzés, a cigány óvodások, a nemzetiségi nyelvoktatás helyzetét. E vizsgálatok megállapításai alapján javasoltuk a diákétkeztetés központosítását, az általános iskolák napközis konyhai kapacitásának növelését, a diák- és gyermekélelmezésben dolgozók szakképzettségi szintjének továbbképzésekkel való emelését, a felnőtt-szakmunkásképzés erősítését a mezőgazdaságban.

Bizottságunk tagjai egyébként részt vettek tapasztalat- cserén is. Veszprémbe látogattunk el, hogy a Veszprém megyei Tanács hasonló bizottságának munkájával ismerkedve hazahozzuk tőlük az itt is jól hasznosítható tapasztalatokat. Ha akkori vendéglátóink viszontlátogatására sor kerül, talán nem távoznak ők sem üres tarsollyal.

Aligha szőrül magyarázatra az, hogy mire jó egy-egy közérdekű kérdés több oldalról való megvilágítása. Bizottságunk igényli a más bizottságokkal való együttműködést. Az elmúlt 3 évben 6 alkalommal került sor együttes ülésekre, például a közművelődési, a mezőgazdasági és élelmezésügyi, az ifjúsági és a pályaválasztási bizottságokkal. Azért jók ezek a tanácskozások, mert biztosítják az együttható cselekvést. Egyszóval azt, amiért szüksége van a Tolna megyei Tanácsnak és végrehajtó bizottságnak arra a munkára, melyet bizottságai végeznek.

Úgy érzem, hogy munkánk 3 éves mérlegének eredménye miatt nem kell szégyenkeznünk, mégis távol áll tőlünk az elégedettség. Az, hogy munkavégzésünkben élveztük eddig is a tanácsi vezetők, a művelődésügyi osztály és más szakigazgatási szervek segítségét, arra biztat bennünket, hogy tovább javítsuk munkánk minőségét.

Szeretnénk a jövőben még eredményesebben hozzájárulni a szűkebb haza életének alakításához, mert megbízatásunk erre kötelez minket.

— li —

1918 őszén, miután összeomlott a iközponti hatalmak frontja, 'az antant seregék 'benyomultak az országba, jelentős területeket vettek ellenőrzésük alá. Tolna megye délkeleti része a szerb seregek megszállása alá került. A demarkációs vonal a baja—bátaszéki vasútvonalat

követte, majd Bátaszéket észaik és nyugat felől megkerülve, délnyugati irányba húzódott tovább Baranya megye területén. A demarkációs vonaltól délre két Tolna megyei község volt, Bátaszék és Báta. 1919 tavaszán a szerb seregek északi irányú mozgásának eredményeként további községék kerültek a demarkációs vonal mögé. Sárpilis, és Becs szállásaival együtt.

Ebben az időben Tolna megye történetében kettősség volt a jellemző: a megye túlnyomó többsége a polgári demokratikus forradalom időszakát élte, amelyben gyorsan nőtt a munfcásszerveze- ték és a szervezkedők száma. Széles körű demokratikus jogokat élvezték az emberek, s éltek is ezekkel a jogokkal. Béremelést értek el a nagybirtokokon élő cselédek. Egyre erősebben fogalmazta meg a föld nélküli lakosság föld- igényét, s esetedként földfoglalásra is sor került. A központi hatalom nem tudott gátat vetni a 'néptömegek aktivitásának. Sok községben elűzték a falusi jegyzőket, főleg azok kermiteik erre a sorsra, akik a világháború alatt önkényeskedtek, visszaéltek azzal a helyzettel, hogy a férfiak túlnyomó többsége a fronton volt. A frontról visz- szaözönlő katonák közül sokan nem adták le fegyvereiket a bevonulási központban, hanem azokat maguknál tartva, azt felhasználva szereztek érvényt számos követelésük- nék. Alakulták a munkás-, a paraszt- és a katonatanácsok.

Másként alakult a politikai helyzet a demarkációs vonaltól délre. Ott a hatalmat a megszálló hatóságok gyakorolták. Megvolt a megfelelő eszközük arra, hogy a világháború végén kibontakozó demokratikus mozgalmakat elfojtsák. Jó példa erre a bá- taszóki vasutasok példája.

A BATASZÉKI VASUTASOK 1919.

február végi sztrájkja

A megszállás nyomán kialakult viszonyok és a vasútállomási főnölkhélyettes, valamint a fűtőház vezetőjének terrorisztikus magatartása 1919. február végén a vasutasokat arra késztette, hogy megtagadják a munkát, és csatlakozzanak a pécsiek (kezdeményezte sztrájkhoz. Ennek története a következő:

A pécsiek 1919. február 24- én értesítették a bátaszékie- ket, hogy sztrájkba léptek, s arra kérték őket, hogy harcuk támogatására, ők is kezdjenek szolidaritási sztrájkot. Az állomásfőnök-helyettes, Windeoker Koinrád azonban a táviratszalagot széttépte, s ugyanezt tette a táviratlappal is, amelyre a távírász felírta a pécsiék üzenetét. Vágvölgyi távírász ezt nem nézte jószemmel, s kisebb politikai nézeteltérés kerekedett a főnökhelyettes és közötte. Erre Windeoker bepanaszolta Vág- völgyit a megszálló hatóságoknál, s még azt is megjegyezte, hogy Vágvölgyi szocialista vezető, alki szimpatizál a pécsiékkel. A megszálló katonaság ettől kezdve fokozottabb ellenőrzést tartott az állomáson és környékén. De hiába, a pécsiek szrtájkjának híre eljutott a vasutasokhoz. Hiába volt a szigorú hírzárlat, hiába volt a gyűlések tilalma, a bátaszékiék minden lényegeset megtudtak pécsi száktársaikról, s mun'kásgyű- lést szerveztek. Ezen a gyűlésen kimondották a pécsiekkel való szolidaritást, és a sztrájkot.

Alig született meg a határozat, a megszálló 'katonaság egy egysége rajtuk ütött, a gyűlést szétverte és súlyosan bántalmazott több vasutast.

Beck Mátyás kalauz, Pillér Lajos, Katzenberg és Pécsi József fékezők. Tót és Pintér József előfűtők, Deutschmann mozdonyvezető és Schratz 'lakatos 10—12 napig nyomta az ágyat a sérülések miatt.

Hiába volt az erőszak, a sztrájk kirobbant. Windeoker, hogy úrrá legyen a helyzeten, táviratot hamisított, amely szerint Pécsett befejeződött a szrtájk, hagyják abba Báta- széken is. Ez a manőver nem járt eredménnyel. Nem segített 'az sem, hogy édes szóval akarták munkára bírni a vasutasokat. Ezt követte a fenyegetés. Az állomásfőnök- helyettes és á fűtőház főnöke megjelent a vasutasok sztrájktanyáján — minden eredmény nélkül. Az eseményekről felvett jegyzőkönyv tanúsága szerint az állomásfőnök-helyettes kijelentette „ha ő valakinek kitekeri a nyakát, nincs az a szakszervezet, ki azt szolgálatba állítaná ___”

A fenyegetőzést a hivatali főnökök végül is 'beváltották. A szerbektől kértek fegyveres őrjáratot, amelynek azt adták feladatul, hogy szedjék össze a sztrájkoló vasutasokat, és kísérjék őket a munkahelyre. Ezt a feladatot — megfelelő erőszak alkalmazásával — végrehajtották.

Honnan ismerjük az eseményeket?

1919. március 3-án 14 vasutas átszökve a demarkációs vonalon, az alsónyéki község jegyzőjének mondotta el az eseményeket, s ő jegyzőkönyvbe foglalta azokat. A jegyzőkönyv befejező részében olvashatjuk a következőket:

„Tekintettel arra, hogy a magyar államvasúti alkalmazottak Bátaszéken még ma is folytonos inzultusnak vannak kitéve, mert az utcán megjelenő és felismert vasutasokat letartóztatják, és a parancsnoksághoz bekísérve a durva katonák ütlegeit kell elszenvedniük, panaszukat a magyar kormányhoz való juttatás végett a meg nem szállt szomszédos Alsónyék község jegyzőjének megteszik.”

TOLNA MEGYE A KÖZELLÄTÄS FEKETE LISTÁJÁN

Amíg Bátaszéken a vasutasok vívták harcukat, Szek- szárdon Forster Zoltán alispán 1919 március 5-én közleményt tett ‘közzé, amely szerint Toln'a megye a közetlá- tás fekete listájára került. A közlemény nem okozott meglepetést a megyében. Azok a korlátozó 'intézkedések, amelyek a közleményben szerepeltek, a valóságban már régen léteztek. Nem volt ruha, nem volt petróleum, a lakosság nem kapott elegendő sót, gyufa sem volt. (A lakosság tűzőrséget szervezett, egy- egy háznál éjszakánként tüzelték, hogy reggel a szomszédoknak parazsat biztosíthassanak. Minden éjszaka más más háznál volt ilyen „tűzőrség”).

Idézzük az alispáni közlemény egy részletét:

„A magyar népkormány minisztertanácsa f évi január 26-án úgy rendelkezett, hogy azon törvényhatóságoktól (megyéktől a szertk.) melyek a közélelmezés intézésébe illetéktelenül beavatkoznak és területeikről az élelmiszerek kivételét és a vágó elszállítását megakadályozzák, élelem- és iparcikkeknek kiutalását az ellenállás tartama alatt megvonja.

Minthogy Tolna vármegye sem szolgáltatta be eddig a vármegyére kivetett terménymennyiséget, ennélfogva kormányintézkedés történt, hogy a vármegye közönségétől is mindaddig, amíg a beszolgáltatás nem történik, az ipari cikkek, köztülk a só és cukor, azonkívül a’dohányáruk is megvonassanak.” *

A fekete 'listáról a megyét a Magyár Tanácsköztársaság kormánya törölte.

K. BALOG JÁNOS