Tolna Megyei Népújság, 1978. március (28. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-05 / 55. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Mai számunkból XXVIII. évfolyam, 55. szám ÁRA: 1,— Ft 1978. március 5., vasarnap Menjünk, menjünk Gunarasba PÁRTMEGBlZATÁSA: A GAZDASÁGPOLITIKAI MUNKABIZOTTSÁG VEZETŐJE (3. old.) FÉL ŐRÁ A NYILVÁNOSSÁGNAK (4. old.) NEM MESE (5. old.) APRÓSÁGOK (5. old.) A 9. HÉT ESEMÉNYE, KÉRDÉSE, TÖRTÉNETE (6. old.) AZ ALKOHOLSZONDA SÁRGA SZÍNŰ REAGENSÉNEK SZÍNVÁLTOZÁSAI ~ AZ ITTASSÁG FOKÁTÖL FÜGGŐÉ* 5ÄRQA BARNA SÁRGÁS FŰZŐID KÉKES ZÖLD ZÖLD 0,0%o 0.2%o 0.3-0.5 0.5-05 0.8%o „ALKOHOLOS BEFOLYÁSOLTSÁG” (7. old.) LAKÁSÉPÍTÉS — KARBANTARTÁS (7. old.) KISEMBER VAGYOK, KÉREM?! (7. old.) ww Urrekord a Szaljut-6-on Moszkva MTI. Kis Csaba, az MTI tudósítója jelenti: Tapssal köszöntötték pénteken este nyolc óra után a Moszkva közelében lévő földi irányítóközpont munkatársai a világűrből érkező jelentést: „Megvan az összekapcsolás”. A világ első nemzetközi személyzetű űrhajója ezzel a 12 hete működő űrlaboratórium, a Szaljut—6 űrállomás és az előzőleg hozzákapcsolt űrhajó része lett. A két űrveterán, Jurij Ro- manyenko és Georgij Grecs- ko meleg szeretettel, s az orosz szokásnak megfelelően kenyérrel és sóval köszöntötte az érkezőket: Alekszej Gubarevet és az első csehszlovák űrhajóst, Vladimir Remeket. Igaz, a sóval egy kis baj volt, mert a súlytalanság körülményei között a só szemcséi is szabadon lebegnek, de az űrhajósok töltették magukat a nehézségen: rádörzsölték a kenyérre a sót. A földi központ viszonylag későre írta elő a takaródét az űrállomáson, hogy a házigazdák és a vendégek alaposan kibeszélgethessék magukat, s ami Romanyenko és Grecsko számára nem kevésbé fontos: átnézhessék a friss postát, családtagjaik leveleit. Az űrállomáson egyébként mind a négy űrhajósnak kényelmes pihenőhelye van, bár szükség esetén hálószobaként fel lehet használni a két „kikötött” űrhajót is. A szombat sok szempontból is jelentős volt a négytagú együttes számára. Már ezen a napon megkezdték a közös kísérleteket. A kísérletek egy részéhez a Szojuz—28 vitt az űrállomásra anyagot, (Folytatás a 2. oldalon.) KERESZTORSÓZÓ (3. old.) MINDENNAP HÉTKÖZNAP (3. old.) N. VÁROSBAN TÖRTÉNT (4. old.) Sk PILÓTANÖK (8. old.) TÁRSADALMI ALAPOKBÓL — MINDENKINEK (8. old.) EGY HÁBORÚ UTÓHATÁSA (9. old.) MAGYAR ÉPÍTŐK BOGORODCSÁNYIBAN (9. old.) PEDIG = EMBEREK (10. old.) KÖLESDI KÉPGYÜJTÖK (11. old.) SZENNYEZETT-E A VlZ? (12. old.) Brezsnyev és Husák üdvözlete Rázzuk a rongyot Nem tagadom: felnőtté válásom korszakának hosszú ideig visszatérő, lidérces álmait az érettségi szóbeli vizsgám jelentette. Az a délelőtt, amikor ott álltam a patinás hírű leánygimnázium óriási tornatermében, szemben a vizsgabizottsággal, s a terem falait táguló világegyetemnek, magamat egyre zsugorodó porszemnek érezvén, matekból is csak ez jutott eszembe: „Áve Cézár, a halálba menők üdvözölnek!” Annál kedvesebb, derűsebb emlékem maradt a nagy próbatételt követő összejövetel: az érettségi bankett. A „csaszttíska brigád” mulatságos rigmusai, amit egy se vége-hossza papírtekercsről olvastak, kifigurázva benne valamennyi diákot és az Olümposzról egy estére szívesen közénk vegyült „félisteneket”: tanárainkat. Sosem felejtem el a terítékek mellé, szalvétába rejtett apró ajándékokat, amelyeket mi magunk készítettünk egymásnak: könyvjelzőket, agyagból formált hamutartókat, nyersvászonra hímzet könyvborítót, gobelinnel kivarrt szemüvegtokot, miegymást. Negyedszázad távolából is emlékszem a dalokra, amelyeket — az iskolai énekkarban megszokott felállásban — négy szólamban fújtunk olyan szépen, hogy az utcáról ás becsalogattunk néhány tucat hallgatót. Emlékszem a móka kedvéért választott tisztségviselőkre: a háznagyra, a korelnökké avanzsált némettanár úrra, a jegyzőkönyv vezetésével megbízott tornatanárnőnkre; lelki szemeimmel ma is látom a tüzes csárdás közben perdülő sötétkék rakott szoknyákat — a bankett előtt magunk szavaztuk le a „flancot”, s tettük kötelezővé utoljára az iskolai egyenruhát —, látom az U alakú asztalokon végigfutó zöld-fehér virágfüzért, a felszolgálók könnyes mosolyát. Egyszóval sok mindenre emlékszem, ami szívemnek abból az időből kedves és fontos, de... De végveszély óráján nem tudnám megmondani, mit viselt az osztályfőnöknőnk azon az éjszakán. Fogalmam sincs, miből és hány fogásból állt a vacsora, milyen bormárka kellette magát a palackokban, kinek a bandája csatlakozott kísérőül a négyszólamú madrigálokhoz, s a Kodály-bi- ciniákhoz... Mindez arról jutott eszembe, hogy a napokban riasztó hírek jutottak el hozzám: ijesztő méreteket öltött a középiskolákban a rongyrázás. A dologban közvetlenül érdekelt informátoraim szerint némely fővárosi és vidéki gimnáziumban már megkezdték a közös költségek inkasszóját. Hogy mennyi az az összeg? Személyenként 700 — azaz hétszáz — forint! Ennyit kell a diákoknak az idén befizetniük a tablóra és a bankettre. Hja kérem, nem olcsó mulatság a fatányéros — I aperitiffel, meleg előétellel,. desszerttel, vörös és ] fehér borral, dupla feketével és zenés felárral — az Intercontinental magyar csárdájában! Mert itt van j a kutya elásva: a Gellértben, a Hiltonban, s az Intercontinentalban. Nem szeretnék a hitelrontás bűnébe esni, csupán a tények kedvéért jegyzem meg: mi annak idején magunk kasíroztuk a fotókat és tehetséges rajzolóink maguk illusztrálták a tablót, ezernyi mulatságos ötlettel, manapság viszont iparművésszel csináltatják — az a sikk. Mi kezdők lévén az alkoholfogyasztásban, sokkal több szörpöt fogyasztottunk a banketten, mint alkoholt. mostanában már étvágygerjesztőnek is minimum vermut, Bianca vagy Gordon’s Dry Gin jár- j ja. A szalagavató bálokra parasztszoknyában, fehér : blúzban jártunk, manapság lépést sem tesz a leány- j zó földig érő nagyestélyi, aranyszállal szőtt szipke- stóla nélkül. Még tíz éve is a vendéglők különtermét foglalták le a maturánsok a bankett céljaira, esetleg a Régi Országházban, vagy a megyeri csárdában. Mostanában? Ugyan kérem, hol van az már. Nem a meghitt környezet, a baráti együttlét a fontos, sem a szertelenül bolondos, fiatalos hangulat, hanem a flanc. A fotocellás ajtó, a pincérek borvörös frakkja. A hétágú ezüst gyertyatartó az asztalon és a macskajaj a bankett után. Rázzuk a rongyot, kerül amibe kerül. Egy heti kosztpénzbe. Egy férfi kötött kabát árába. Két pár cipőbe a kisebb testvéreknek. Két heti SZOT-üdü- lésbe. A családfő egy hónapi túlórájába. De legalább megérné!... NYÍRI ÉVA Három meleg vizes medence áll a közönség rendelkezésére. Az egyikben 37, a középsőben — képünkön — 30, a harmadikban pedig 39 fokos a víz hőmérséklete. (Riportunk az 5. oldalon.)
