Tolna Megyei Népújság, 1978. március (28. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-26 / 73. szám
Képújság 1978. március 2C. Hétfő: A francia választások második fordulójának eredménye: a jobboldal megőrzi többségét, de a baloldal növeli mandátumainak számát. — Közzéteszik a kínai országos népi gyűléshez intézett szovjet tárgyalási javaslatokat, Peking elutasítja az ésszerű kezdeményezéseket. Kedd: Kádár János meghívására hazánkba érkezik Villy Brandt, nyugatnémet szociáldemokrata pártelnök. — Szófiában Todor Zsivkov fogadja Púja Frigyest. — Ismét Suhartót választják meg Indonézia elnökévé. Szerda: A tűzszünet bejelentése után csendesednek a harcok Dél-Libanonban, megérkeznek a helyszínre az UNIFIL ENSZ-erők első egységei. Csütörtök: A véleménykülönbségek jegyében ér véget Washingtonban a Carter—Begin találkozó. — Szovjet— amerikai leszerelési konzultációk Genfben, világszerte bírálják az amerikai elnök kardcsörtető beszédét. Péntek: A külügyminiszter beszámolója parlamentünk tavaszi ülésszakán. — Az Afrikai Egységszervezet Nyugat- Szaharáról tanácskozik. — A francia baloldali pártok elfogadják az elnök meghívását egy általános eszmecsere megkezdésére. Kádár Jánosnak, az MSZMP Központi Bizottsága első titkárának meghívására Budapestre érkezett Villy Brandt, a Német Szociáldemokrata Párt elnöke és kísérete. Képünkön: a két pártvezető megbeszélése. (Képtávírónkon érkezett.) Szombat: Űjabb kambodzsai provokációk a vietnami határon. — Callaghan Washingtonban. — A visszafoglalt Ogadenben konszolidálódik a helyzet. Kommentátorunké, Réti Erviné a szó: (A szárnyas rakétákról, a mozgatható kilövőállásról indítható MX-rakétáról, a Trident atom-tengeralattjárók családjáról van szó, s természetesen a neutronfegyverről, amelynek vitáját a múlt szerdán ugyan elnapolta a NATO- tanács, de nem került le a napirendről.) A HÉT 3 KÉRDÉSE Vannak véletlenek, amelyek törvényszerűek. Természetesen csupán a diplomáciai naptár időegyeztetésének véletlenén múlt, hogy miközben az Országház patináns épületében a külügyminiszteri beszámolót vitatták a képviselők, a vendégek páholyában megjelent Willy Brandt és kísérete is. Törvényszerű viszont, hogy sokoldalúan és lendületesen fejlődnek az MSZMP és a Magyar Népköztársaság nemzetközi kapcsolatai, vonatkozik ez éppúgy a budapesti vendégkönyvre, mint vezetőink megszaporodott külföldi utazásaira. Ugyanezen a héten magyar—bolgár külügyminiszteri tárgyalásokat tartottak Szófiában, pártdelegációk jártak az NDK-ban, Szíriában és Sri Lankában s nehéz lenne akár csak tényszerűen felsorolni az összes jelentősebb látogatásokat és megbeszéléseket. Az olasz közvéleményt foglalkoztató első számú téma változatlanul Aldo Moro, volt miniszterelnök, a keresztény- demokrata párt elnökének elrablása. Képünkön: a hadsereg és a csendőrség alakulatai ellenőrzik a Rómába (vezető útvonalakat. (Képtávírónkon érkezett.) 1. Hogyan értékelték nemzetközi tevékenységünket a Központi Bizottság és a parlament ülésén? Ennek a megnövekedett külpolitikai aktivitásnak jegyében értékelte a nemzetközi helyzetet és nemzetközi helyzetünket az elmúlt napokban a párt Központi Bizottsága, valamint az országgyűlés. Az időszerű problémák, s nem utolsósorban a mielőbbi orvoslást sürgető válsággócok fényében, ismét felhívták a figyelmet napjaink talán legfontosabb sajátosságára. Arra, hogy egyrészről továbbra is az enyhülés képezi világunk alapvetően meghatározó folyamatát (s ez nem kívánság, vagy óhaj kérdése, hanem az erőviszonyokból fakadó objektív tényező), ugyanakkor jelentős ellenerők sorakoztak fel, amelyek mindent elkövetnek az enyhülés fékezésére, sőt visszavetésére. Különösen éles összeütközésekre került és kerül sor a katonai enyhülés, a fegyverzetcsökkenés ügyeiben, Afrika szarvának és a közel-keleti térségnek fegyverzajjal is összekapcsolódó vitáiban, s heves polémiákra vezetett Belgrádban az imperialista kísérlet, hogy az emberi jogok védelmének ürügyén megpróbáljanak beavatkozni a szocialista országok belső ügyeibe. Ilyen körülmények között a szocialista közösség országainak fontos feladata, hogy elhárítsák az enyhülés útján tóVnyosuló akadályokat, visszaverjék a támadásokat, s folytassák azt a politikát, amelyben az elvi határozottság párosul a rugalmas kezdeményezőkészséggel. A Központi Bizottság közleménye és a külügyminiszteri beszámoló jól tükrözte kipróbált külpolitikánk folyamatosságát, amelyet mindenekelőtt elkötelezettségünk jellemez a béke és a társadalmi haladás iránt. Ezért külpolitikánk alapja a szilárd egység a Szovjetunióval és a szocialista közösség országaival, s éppen ez segít bennünket, hogy cselekvő szolidaritást vállaljunk a fejlődő világ antiimpe- rialista erőivel, illetve a békés egymás mellett éléstől vezérelve fejlesszük kapcsolatainkat a más társadalmi berendezésű országokkal is. Az elmúlt hét, de minden hét eseménykrónikája mutatja törekvéseink fokozódó eredményességét. 2. Miért bírálják az amerikai elnök salemi beszédét? Salem nevéhez mindeddig a boszorkányokat kapcsolta a képzettársítás, az emlékezetes Miller-dráma címét idézve. Az az amerikai városka egyetemén elhangzott elnöki megnyilatkozás viszont a fegyverkezési verseny és a feszültség mértéktelen növekedésének kísértetét keltette fel. Carter az Egyesült Államok „katonai stratégiájának átértékeléséről” beszélt, s hogy ne hagyjon kétséget ennek iránya felől, új fegyverrendszerek kifejlesztését hirdette meg. Nem titok, hogy a két nagyhatalom, az Egyesült Államok és a Szovjetunió között alapvető katonai egyensúly áll fenn, elég magas fegyverértékkel. Ez utóbbi szintet kívánja szabályozni, majd csökkenteni a SALT-tárgyalá- sok egymásutánja. Mindez csakis az egyenlő biztonság alapján képzelhető el: ha ez a stratégiai egyenlőség realitás a gyakorlatban, hogyan lehetne a tárgyalóasztal melletti ügyeskedésekkel, vagy más úton felülvizsgálni? Az Egyesült Államok azonban újra és újra ezt kívánja tenni, s még nem is voltak képesek aláírni a SALT—2 megállapodást, amikor az új fegyverrendszerek meghirdetésével tovább bonyolítják a vitákat. Lehet új fegyvereket fejleszteni és tárgyalni, de illúzió lenne azt hinni Washingtonban, hogy ezek monopóliuma kizárólag az amerikaiaké lesz, s megváltozhat az alapvető egyensúly. Csupán azt érhetik el, hogy megnehezülnek a tárgyalások, veszélyesebbé válik a helyzet, s a fegyverkezési verseny új útjai nyílhatnak. Ezért fogadta a világ olyan érzékenyen, s ezért bírálja olyan keményen az elnök salemi szavait. 3. Hogyan alakul a közel-keleti válság? Gyors ütemben foglalják el állásaikat Dél-Libanonban az UNIFIL-egységek. A négyezer főből álló, új kéksisakos alakulatot a Biztonsági Tanács döntése hívta életre, első hathónapos működése 68 millió dollár költséget emészt majd fel. Az állások elfogalása nem mindig megy köny- nyen, a dél-libanoni tűzszünetet időnként bombák döreje és rakétapárbajok zaja szakítja meg. Az izraeli csapatok egyelőre csak nagy általánosságban nyilatkoztak visszavonulási hajlandóságukról, a palesztinek pedig fenntartásaikat hangoztatják egy időleges tűzszünettel kapcsolatban, ha az nem jár együtt igazi rendezéssel. Közben megélénkült a diplomácia — nem is egy fronton. Damaszkuszban a Szilárdság Front tartott miniszteri szintű összejövetelt, de a jelek szerint nem tudtak minden kérdésben teljes egységre jutni. Kairóból felhívást intéztek Szadat politikájának ellenzőihez, hogy próbáljanak meg valamit közösen tenni, de ennek inkább szólamértéke volt. Az arab ellentétvonalak tehát változatlanul fennállnak, ugyanakkor az eddigi legsúlyosabb nézeteltérések robbantak ki Washington és Tel Aviv között. A Carter—Begin megbeszéléseken annyira ütköztek az Egyesült Államok globális érdekei (ehhez tartozik az arab országok besorolása egy amerikai rendezés keretébe), valamint Izrael sajátos érdekei (amelyeket Begin személy szerint is igen mereven és szélsőségesen képvisel), hogy közös közleményt sem tettek közzé. Az amerikai sajtóban egyre több találgatás utal arra: Washingtonban nem bánnák Begin bukását, hogy olyasvalaki kövesse a kormányfői poszton — például Weizman hadügyminiszter —, akivel jobban szót tudnak érteni. A Fehér Ház hivatalosan cáfolt, de valahogyan ez nem volt igazán meggyőző... Begin izraeli miniszterelnök a héten Washingtonban járt. Hazautazása előtt elismerte, hogy jelentős nézeteltérések vannak az Egyesült Államok és Izrael között. A képen: Begint Vance amerikai külügyminiszter a repülőgéphez kíséri. (Képtávírónkon érkezett.) PANORÁMA ÜJ DELHI Befejezéséhez közeledik az Indiai Kommunista Párt XI. kongresszusának előkészítése. A kongresszust Bhatinda (Punjab szövetségi állam) városában március végén, április elején tartják meg. WASHINGTON Az amerikai bányászok csaknem teljes győzelmet arattak december eleje óta folytatott sztrájkjukon és hétfőtől felveszik a munkát. Magyar idő szerint szombatra virradóan vált ismertté, hogy a százhatvanezer bányász többsége jóváhagyta a szakszervezet és a munkáltatók tíz napja kötött megállapodását, s ezzel véget ért a negyedik hónapjában tartó sztrájk. Az új kolektív szerződés a következő három évben ösz- szesen 37 százalékos béremelést biztosít a bányászoknak, emelik a nyugdíjakat és — bár ezentúl valamelyes térítés ellenében — fennmarad az előnyös, korábban ingyenes betegbiztosítási rendszer. Végül teljesítették a bányászok egyik legfontosabb követelését is: fennmarad a joguk az úgynevezett „vad” — a szak- szervezet által nem engedélyezett sztrájkokhoz is. A kormány és az üzleti körök most — joggal — attól tartanak: a bányászok sikeres harca után más nagy iparágak lépnek majd fel követeléseikkel. Azok kielégítése, a kormány közgazdászai szerint tovább gyorsítja majd az amúgy is fenyegetőbb méreteket öltő inflációt. PÁRIZS Lövöldözés tört ki Párizstól tíz kilométerre délre, az autópályán, a francia rendőrség és Empain báró állítólagos elrablói között, akik a nyolc hete fogságukban lévő báróért 17 millió svájci frank (8 millió dollár) váltságdíjat akartak felvenni. Az emberrablókkal Empain egyik alkalmazottja vette fel a kapcsolatot, s a megállapodás szerint a váltságdíjat hozó autónak az országúton Arcueil közelében, egy telefonfülkénél kellett megállnia, hogy az emberrablók itt adjanak Empain képviselőjének további utasítást a váltságdíj átadásának módjáról. Az Empain-csoport értesítette a rendőrséget a készülő akcióról, amikor a fegyveres banditák észrevették, hogy a képviselő helyett rendőrök várnak rájuk, tüzet nyitottak. Az öttagú banda egyik tagja a lövöldözésben életét vesztette, egy másik könnyebben megsérült, hármuknak sikerült elmenekülni. A tűzharcban két rendőr is köny- nyebb sérüléseket szenvedett. A banda sebesült tagját a rendőrség letartóztatta, kihallgatása folyik. A 40 éves Jean Empain bárót nukleáris iparban érdekelt francia—belga Empain— Schneider csoport elnökvezér- igazgatóját január 23-án rabolták el párizsi lakása közeléből, sorsáról azóta semmi biztosat nem tudni. LÜNEBURG Egy nyugatnémet szélső- jobboldali félkatonai szervezet ki akarta szabadítani Rudolf Hesst, a berlin-spandau-i börtönben életfogytiglani börtönbüntetését töltő háborús bűnöst, Hitler egykori helyettesét — jelenti megbízható forrásokra hivatkozva a DPA nyugatnémet hírügynökség. Mint a rendőrség utólag megállapította, az újfasiszta szervezet tagjai több „látványos” akció végrehajtását tervezték, s az ezekhez szükséges fegyvert és pénzt rablás útján próbálták megszerezni. Idén februárban például megtámadtak egy holland katonai tábort a bergen i, NATO- gyakorlótéren, ahol négy géppisztolyt zsákmányoltak. Fegyverszerzés céljából rajtaütöttek több nyugatnémet katonán is. Tervezett akcióik finanszírozására kiraboltak egy hamburgi bankot és egy kölni üzletembert. A Hess kiszabadítását célzó támadásra azonban már nem kerülhetett sor, mivel a nyugatnémet rendőrség — a bergeni fegyverrablás ügyében nyomozva — a csoport nyomára bukkant, s öt tagját már le is tartóztatta. Mint az ügyben illetékes lüneburgi államügyészség közölte, a napókban további .15—20 újfasiszta terrorista letartóztatása várható. NEW YORK Az Egyesült Államok Alabama államának egyik bírósága koholt vádak alapján halálos ítéletet hozott John Harris néger polgárjogi harcos ellen, az alabamai bírósági szervek a vádlott valamennyi fellebezését elutasították. Tájékoztatóa gépjárművek rendszámtábla-ellátásáról Az utóbbi időben egyre több szó esik autóskörökben arról, hogy a gépjárművek rendszámtáblái megváltoznak. A Belügyminisztérium azonban nem tervezi a rendszámtáblák megváltoztatását, a jelenlegi rendszámtáblákat, a rendszámelosztás rendszerét, s ezzel összefüggésben a gépjárművek nyilvántartását jónak tartja. Előreláthatólag a rendelkezésre álló rendszámkeretből még hosz- szú időn át ki tudják elégíteni az autósok igényeit. Nem kell tehát attól tartaniuk a személygépkocsit vásárló állampolgároknak, hogy kocsijuknak nem lesz rendszám- táblája. Ha a „V” elsőbetűs rendszámtáblák elfogynak, megkezdik a „P” elsőbetűs rendszámtáblák kiadását és ezt majd követik a további betűk. Húsz év alatt — 1958 óta — eddig összesen négy betűt használtak fel első betűként. Több irányú tudományos kutatás igazolja, hogy a két betű—négy szám megoldás az észlelhetőség, olvashatóság szempontjából a legkedvezőbb. Az olvashatósági viszonyszám a kutatások szerint a legjobb eredményt mutatja. Országunk területét, a gépjárművek számát figyelembe véve a területi (megyénkénti) jelölés és nyilvántartás nem lenne célszerű. Hazánkban még hosszú ideig nem lesz olyan nagyszámú gépjárműpark, ami ezt indokolná, s ugyanakkor a rendszámok kiadását is nagymértékben megnehezítené. Jelenleg a rendszámtáblagyártás folyamatosan, a betűk és a számok sorrendjében egységesen történik, ugyanígy az elosztás is. Ez negyedannyi munkát igényel, mint területi bontásban. Az állampolgárok számára is több utánjárást igényelne, ha egyik megyéből a másikba költözés esetén rendszámtáblát kellene cserélni. A jövőben az elvesztett, vagy a használhatatlanná vált rendszámtáblák helyett a rendőri szervek nem adnak új rendszámtáblát, hanem a régi rendszámtáblát gyártják majd újra. Az újragyártás idejére az üzemben tartók ideiglenes rendszámtáblát kapnak. („E” betűjelzés, négy számmal.) (MTI) l|f hozta a hét a külpolitikában
