Tolna Megyei Népújság, 1978. március (28. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-03 / 53. szám
1978. március 3. Képújság 5 Szakközépiskolák átszervezés előtt Dombóvári költségvetési üzem A város környéki községek fejlesztéséért Az 1972-es párthatározat értelmében az 1978—79-es tanévtől megkezdődik az ipari és mezőgazdasági szak- középiskolák átprofilírozása — ott, ahol a jelleg ezt lehetővé teszi. A szakközép- iskolákban a középfokú képzési cél helyébe a szakmunkásképzési célú oktatás lép. Az előbbi típusnál szakérettségit kapnak a végzettek, amely többféle szakmára jogosítja őket, de mégsem tekinthetők szakmunkásoknak, s ez a bérbesorolásnál is problémát jelent. Az új típusú szakközépiskolákban tanulók a négy év során az érettségi mellé szakmunkásbizonyítványt is szereznek majd, amely egyenértékű a szakmunkásképzőben kiállított szakmunkás-bizonyítvánnyal. Természetesen a továbbtanulás lehetősége változatlanul nyitva áll előttük, de egyúttal szakmunkásképzésünk helyzetén is javítunk. Ősztől megyénkben három szakközépiskolát érint az átszervezés. A szekszárdi Rózsa Ferenc Szakközépiskolában három osztályban mechanikai műszerészeket, elektroműszerészeket és géplakatosokat képeznek. Palánkon a Csapó Dániel Szakközépiskolában az állategészségőr, az állattenyésztő és az állattartó telepi gépész szakmákat sajátíthatják el a fiatalok. A dombóvári Apáczai Csere János Szakközépiskolában egy egészségügyi, egy postaforgalmi és egy vasútforgalmi osztályba várják a jelentkezőket. Mire költ ’78-ban Tamási ? Ebben >az esztendőben mindent egybevéve 21 millió forintból gazdálkodhat Tamásiban a nagyközségi közös tanács. A 21 millió forintban benne vannak azok az összegek is, amelyeket a lakosság és a település üzemei, gazdálkodó szervei a településfejlesztésre szánnak fizikai, anyagi, szellemi vállalásaikkal, összefogásukkal. Felsorolhatatlanul hosszú az a lista, amire Tamásinak költenie kell, illetve amire anyagi lehetőségei birtokában költeni tud az idén. A fejlesztési alapból számottevő részt — több mint 10 millió forintot — fordítanak ’78-ban, a lakásépítés támogatására, a lakásépítések elmaradhatatlan járulékos munkáira, közművesítési feladatokra. A városiasodó nagyközség egyik legnagyobb gondja az utak, a csatornák, a közvilágítás állandó fejlesztése, hisz jó néhány egyéb kommunális beruházás megvalósításához van erre szükség. Ebben az esztendőben mintegy másfél millió forintot tudnak fordítani ezeknek a gondoknak az enyhítésére, E másfél millióba beletartozik Pariban, a társközségben tervezett járdaépítés, a keleti főgyűjtőcsatorna terve, a strandfejlesztés, a közvilágítás korszerűsítése az Erdősor és a Toldi utcában. 1978-ban fejeződik be az új járási könyvtár építése, a nagyközségi művelődési központ korszerűsítése. Elkészül az úttörőház kiviteli terve, és az építési munka első üteme is megkezdődik. Útépítők Kurdon A Döbröközön megépített takarékszövetkezet székháza (TUDÓSÍTÓNKTÓL) A dombóvári Városi Tanács V. B. költségvetési üzeme nemcsak a városbaq végez jelentős fejlesztési feladatokat, hanem a város környéki községekben is. 1975-től — a város környéki közigazgatási modell kialakítása óta — fokozatosan részt vállal a községek építőipari kapacitásigényeinek kielégítéséből. Így 1975-ben 2 millió forint értékű munkával segítette a községi tanácsokat. Ez a munka 1976-ban már 4 millió forintot tett ki. Az elmúlt évben pedig 5,5 millióra emelkedett az az összeg, amelyért a költségvetési üzem dolgozói többek között Döbröközön felújították az általános iskolát, a takarékszövetkezetnek új székházat építettek, és elkészült ugyanott a gyógyszertár épülete is. Dalmandon egy pedagógus-ikerlakást építettek fel, Gyulajon pedig felújították a cigánykollégiumot. Kurdon az idén fejezik be a Hunyadi utcában a mintegy másfél millió forintba kerülő útépítést, ezenkívül még útfelújítást végeznek Dalmandon és Kaposszek- csőh. Űj lakást építenek Attalában, s ugyanott felújítják az öregek napközi otthonát. Kaposszekcsőn iskolaátalakítást végeznek, és Döbröközön befejezik a gyógyszertárhoz kapcsolódó orvosi rendelő építését. Ez évi tervükben a város környéki tanácsok részére mintegy 4 millió forint értékű munka elvégzése szerepel. MAGYARSZÉKI ENDRE Kastély a falu felett — Most mér tíz éve, hogy béke és barátság van közöttünk. Nem mondom, gyerekkoromban még előfordult, hogy a kastélybeliekkel összeverekedtek a falusi legények egy-egy lány miatt, vagy egyéb okból, de ez már régen volt. A falu sokat köszönhet az iskolának. A lengyeli tanácsi kirendeltség aprócska szobájában beszélgetünk a kirendeltségvezetővel, Kerekes Lászlóval. A kirendeltséget egy íróasztal jelenti. A másik asztalnál az ÁFÉSZ képviselője fogadja az ügyfeleket. Kerekes László alig fél éve vezetője a kirendeltségnek, igazgatója a művelődési háznak. Mégis sokat tud mesélni. Születése óta lengyeli lakos, ismeri a falu minden zugát, az itt élő embereket. — Háromszázötven leendő szakmunkás tanul a kastélyban. Ez csaknem fele a község lakosságának. Milyen hatással van a szakmunkásképző iskola a lengyeliek életére? — Nagyon kevés kisközség mondhatja el, hogy országos hírű iskolája van. A kastély még ha itt a falu felett elkerítve, elkülönülve áll is, Lengyelhez tartozik és lehetőségei szélesek. Nekik nem jelent nagy gondot egy új sportpályát építeni, színházat hívni, mint most majd a Népszínházát. Szerencsére jó a kapcsolatunk. Nem zárkóznak el a falu elől, így használhatjuk az iskola sporttelepét, mi is elmehetünk a hozatott előadásokra, a szakmai filmvetítésekre. — Falubelinek tartják a lengyeliek a kastélyban tanulókat? — Azt hiszem, ez a gyerekektől is függ. Nem egy példát tudnék mondani, hogy valaki itt tanult, aztán az iskola elvégzése után itt is maradt. Férjhez ment, vagy megnősült, lengyeli lakos lett. De a kastélybeliek is természetesnek tartják, hogy segítik a községet. Tavaly a községért az itt lakók 82 ezer forint társadalmi munkát végeztek. Ennek egy részét — nem is keveset — az iskolások teljesítették. Azt hiszem, a falu azzal tesz legtöbbet, ha befogadja azokat, akik maradni akarnak. — Nálunk minden társadalmi rendezvényen, ünnepségen telt ház van — mondja később az általános iskola tanári szobájában Balázs Anna pedagógus, az úttörő- csapat vezetője. — Eljönnek a szakmunkás- képző tanulói? — Igen, de nem a nézőtérre. Olyan magas színvonalú kulturális műsorral jelentkeznek minden rendezvényen, hogy a falubeliek már csak azért is eljönnek, hogy azt láthassák. A beszélgetésbe Fuxberger Katalin tanárnő is belekapcsolódik. Régebben ő volt a lengyeli művelődési ház tiszteletdíjas igazgatója, így jól ismeri a község kulturális életét. — A színházi rendezvényeket általában az iskola szervezi, de a faluban is árusítanak jegyet. Az ő színpaduk, az ebédlőből kialakított színháztermük sokkal szebb, mint a községé. A fővárosi színművészek is szívesebben jönnek oda, mint le a községbe. Ha szakmai filmvetítéseket rendeznek, arra is meghívják a községbeli mezőgazdasági szakembereket. Sokat köszönhetünk az iskolának. Bár klasszicista, késő barokk épületekből hazánkban nincs hiány, a lengyeli kastélyt így sem túlzás a legszebbek között említeni. Építészetet szerető embernek nehéz megilletődés nélkül belépni a tágas, boltíves folyosókra, a kisebb-nagyobb szobákba. Pedig az épület nemcsak látvány. A felszabadulás óta végzett mezőgazdasági szakemberek közül csaknem tizennégyezer oklevelében szerepel az iskola pecsétje. Fodor János huszonöt éve igazgatja az intézetet. — Kilencvenkét felnőtt dolgozónk van itt az iskolában — mondja. — Legtöbbjük lengyeli lakos. Vagy az is volt, vagy pedig itt telepedett le. Ugyanígy bázisüzemünk, a valamikori iskolai tangazdaság 140 dolgozójának egy jelentős százaléka is lengyeli. Persze nézhetjük fordítva is, úgy, hogy mi adunk munkát ezeknek az embereknek, de a munkájuk nélkül az iskola sem létezhetne. — A faluban hallottam, hogy az általános iskolások feljárnak ide tornaórára, hogy a sportkör itt tartja edzéseit. Igaz? — Igen. Az általános iskolával összehangoltuk az órarendet, így amikor itt úgyis üresen állna, használhatják a tornatermet. A sportolók pedig esténként jönnek fel edzést tartani. Igaz, amikor a sportpályát építettük, akkor is itt voltak társadalmi munkában az építésen. Mi a gépi munkát adtuk és a gyerekek segítségét. Mi üzemeltetjük, de közös ez a kétmillió forint értékű sportkombinát. — Az iskola nevelői, dolgozói hogyan kapcsolódnak a község kulturális, „ szellemi életéhez? Fodor János egy kimutatást vesz elő. — Az alkalmazottaink közül ketten tanácstagok, hárman munkásőrök, ketten népi ellenőrök, két szakszervezeti tisztségviselőnk, egy pártvezetőségi tagunk, egy járási pártbizottsági és két szakszervezeti bizottsági tagunk van. — Az iskola és a község között melyik területen a leghatékonyabb a kapcsolat? — Talán ifjúsági vonalon. Akár a KISZ, az úttörők, vagy az iskola és a községi ifjúsági klub kapcsolatát vesszük, szoros együttműködésről beszélhetünk. Nincs vetélkedő az iskolában, amire ne hívnák meg a falusiakat, ugyanígy a mi ifivezetőink együtt táboroznak az általános iskola úttörőivel. TAMASI JANOS Közel van a távol ? Az igazgatót hallgatva az a keleti népmese jutott eszembe, amely a „stréber” szamárról szól. Rövid mese, elmondom. Egy kereskedőnek tíz szamara közül 9 lusta, helyben topogó, makrancos volt, csupán egy vállalt terheket még a többiek helyett is. Egy nap aztán, amikor a hajszától holtan esett össze, a többi szamár összenyihogott: „addig fu- rakodott, strapálta magát az érdemekért, amíg beleszakadt...” A fiatal igazgató kinevezése után kötelezőként vállalt el egy csomó funkciót, mint „fiatal, agilis, használható ember”. Bár érezte, hogy túlzott a leterheltsége, elvállalta a megbízásokat, mivel azt vallja, hogy a vezetőnek többet kell vállalnia ahhoz, hogy többre ösztönözhessen másokat is. Az iránta való „bizalom” azonban szinte havonta szülte az újabb és újabb megbízásokat. Kitérni lehetetlen volt, mert valamennyi a „felülről jövő bizalomba” volt csomagolva... Nem is oly régen aztán kemény hangú bírálatot kapott. A bíráló — ugyanannak a testületnek a tagja, amelytől a legtöbb megbízatás érkezett — felrótta hibául, hogy „funkciókat, megbízásokat halmoz, ezzel a reflektorfénybe tolakodik és nem enged másokat a sor elejére...” Térben és időben ennyire közel van hozzánk a távoli Kelet mesevilága? — gyvgy — Amikor elköszönünk, mór nem megyünk vissza a faluba. Aki az iskolába jön, nem is kell átmennie a falun. Ugyanígy a faluba látogató is csak a fák közt clövillanva láthatja a kastélyt. Két külön világ az iskola és a falu. De számtalan szállal összefonódó, egymást segítő világ. A döbröközi gyógyszertár épülete
