Tolna Megyei Népújság, 1978. március (28. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-23 / 70. szám
2 nfepÚJSÁG 1978. március 23. Libanon A megyei tanács vb. tárgyalta Megérkeztek az első ENSZ-katonák New Yorkban az ENSZ Biztonsági Tanácsa kedden, közép-európai idő szerint éjfélkor felhatalmazta Kurt Waldheimet, a világszervezet főtitkárát, hogy a Libanonra vonatkozó vasárnapi BT- határozatnak megfelelően ideiglenes békefenntartó erőket irányítson a térségbe. Kedden éjjel egyébként hallgattak a fegyverek Dél- Libanonban. Az izraeli megszállók az Ezer Weizman hadügyminiszter által egyoldalúan meghirdetett „tűzszünetet” követően beszüntették a lövöldözést. Ezzel összefüggésben Jász- szer Abd Rabbu, a Palesztinái Felszabadítási Szervezet tájékoztatási osztályának vezetője sajtónyilatkozatban közölte: „A tűzszünet kifejezés nem szerepel szótárunkban, ha a cionista ellenség elleni harcról van szó”. Szerdán reggel megkezdődött a kéksisakosok felfejlődése Dél-Libanonban. A bejrúti rádió közölte, hogy az ENSZ ideiglenes libanoni békefenntartó erőinek előőrseként a Litani folyó közelében Mardzsajun térségébe érkezett egy iráni alakulat, s a Golan-fennsíkról a következő 24 órában további iráni ENSZ-katoná- kat irányítanak Libanon déli részébe. Az első francia ENSZ- csapatokat csütörtökön légi úton szállítják Libanonba. Franciaország, Nepál és Norvégia egy-egy zászlóaljat bocsát a libanoni ENSZ-erők rendelkezésére. Valószínűleg más országok is felajánlják majd közreműködésüket a világszervezet libanoni béke- fenntartó akciójában. Bejrúti jelentés szerint az ENSZ libanoni ideiglenes békefenntartó erőinek — amelyeknek létszáma a felfejlődés záró szakaszában 4000 fő lesz —, mintegy 2000 négyzetkilométernyi területet kell ellenőrizniük. Fő- parancsnokuk Emanuel Ers- kine ghanai vezérőrnagy. Akadályokat gördítenek viszont az ENSZ békefenntartó akciójának útjába a Dél-Libanonban tartózkodó libanoni jobboldali fegyveresek. Parancsnokuk, Szaad Haddad őrnagy szerdán reggel az izraeli rádió haditudósítójának azt mondta: „Nem engedjük meg, hogy az ENSZ-erők az izraeli— libanoni határon átlépjenek Dél-Libanon földjére”. Hozzátette: az ENSZ békefenntartó alakulatai „nem vonulhatnak át a parancsnoksága alatt álló területen”, még akkor sem, ha ezt kijelölt állásaik elfoglalása céljából teszik, mert — szerinte — „az ENSZ emberei a múltban információkkal szolgáltak a palesztinoknak” a jobboldali erőkről. Szaad Haddad már tettekkel is alátámasztotta kijelentéseit : katonái szerdán reggel megakadályoztak hat ENSZ-megfigyelőt abban, hogy társaik felváltására az izraeli Metullából eljussanak a dél-libanoni Kleába. Az utolsó felvonás Szerda esti kommentárunk. PANORÁMA Ian Smith, a rhodesiai fajüldöző rezsim vezetője ezúttal sem tagadta meg önmagát. A „többségi uralom fokozatos bevezetésére” összetákolt végrehajtó tanács tagjait épp a minap hívta össze, hogy rezidenciáján, amely paradox módon a „függetlenség” nevet viseli, letegyék a hivatali esküt. A négytagú testület első elnöke maga Smith, s tagja az a három afrikai politikus, akik személyes érdekei érvényesítéséért képesek voltak elárulni Zimbabwe népét. Ezek után csak még groteszkebbnek tűnik Smithnek az az ígérete, hogy a végrehajtó tanács majd dönt az átmeneti kabinet összetételéről, s az év végéig a „végleges, többségi kormányzatot és parlamentet” is létre kívánja hozni. Ha ugyanis ez valóban megvalósulna, Smithnek és híveinek nem lehetne beleszólásuk az ország ügyeinek intézésébe. Salisbury jelenlegi urai azonban éppen ezt akarják megakadályozni. Joshua Nkomo és Robert Mugabe, a hazafias front társelnökei azonnal — később az ENSZ Biztonsági Tanácsa is — elutasították az afrikai többséget kisemmiző megállapodást. Nagy-Britannia és az Egyesült Államok, amelyek képviselői más nyugati államokéval együtt tartózkodtak a Biztonsági Tanács elítélő határozatának megszavazásakor, most is igen diplomatikusak hivatalos nyilatkozataikban. „Egy kicsit ide is, oda is” alapon az amerikai külügyminisztérium szóvivője „nem megfelelőnek” minősítette Smith tervét, s Andrew Young, az Egyesült Államok ENSZ-képviselője, aki jelenleg a Rhodesiával határos országokban tárgyal, nem zárkózott el a' végrehajtó tanács elismerésétől, csupán azt közölte, hogy kormánya nem nyújt támogatást a testületnek. Sokkal egyértelműbb a brit külügyminisztérium álláspontja. Szóvivője a Salisburyból érkező hírekre reagálva kijelentette: kormánya kész „de facto” kapcsolatot teremteni a testülettel. Az indítékok nyilvánvalóak: London és Washington egyaránt meg kívánja őrizni rhodesiai érdekeltségeit. BELGRAD Belgrádban szerdán folytatódtak Milos Minies jugoszláv és Bohuslav Chnoupek csehszlovák külügyminiszter hivatalos tárgyalásai a két ország kapcsolatainak fejlesztéséről és időszerű nemzetközi kérdésekről. Az eddigi megbeszéléseken mindkét fél eredményesnek és gyümölcsözőnek értékelte a jugoszláv—csehszlovák együttműködést, s állást foglalt ennek bővítése mellett. ROMA Egy hete annak, hogy a magukat „Vörös brigádosok- nak” nevező terroristák Rómában fogságukba ejtették Aldo Moró kereszténydemokrata pártelnököt és meggyilkolták kíséretének öt tagját. Az emberrablók rejtekhelyének felkutatása szerdán is folytatódott, de eredménytelenül. MADRID Szerda reggel Madridban az utcán meggyikolták Jesus Haddadot, a spanyol börtönök főigazgatóját. A 40 éves Jesus Haddad lakása előtt éppen beszállni készült hivatali kocsijába, amikor három fiatalember előlépett és géppisztolysorozatot adott le rá. A főigazgató kórházba szállítás közben belehalt súlyos sérüléseibe. A támadók elmenekültek. WASHINGTON Alexander Haig tábornok, a NATO európai haderőinek főparancsnoka a Pentagonban rendezett sajtóértekezletén határozottan síkra- szállt az északatlanti tömb katonai potenciáljának további növeléséért. Különös nyomatékkai hangsúlyozta, hogy a „NATO-t fel kell szerelni” neutronfegyverrel, mert — amint ezt már többször hangoztatta, ha a NATO lemondana e fegyverről, ez „komoly veszélynek” tenné ki az Egyesült Államokat és nyugat-európai szövetségeseit. Kilencvenhárommillió értékű társadalmi munka (Folytatás a 1. oldalról) köny. A győztes települések csak a fejlesztési alap növelésére felhasználható díjainak összege két és fél millió forint. Simontornya az idén másodszorra nyeri el a vándorzászlót és az első helyezettnek járó 1 milliós jutalmat. Decsen ebben az esztendőben félmillió forinttal több jut fejlesztési feladatokra. Úgyszintén Tengelicen is. Az aparhantiak 300 ezer, a györkönyiek 200 ezer forinttal többet fordíthatnak településfejlesztési célokra, községszépítésre, illetve tisztasági tevékenységre. Ez idő szerint a település- fejlesztési verseny értékelésénél figyelembe vett társadalmi munka értékében nem szerepel az üzemi meg a vállalati kollektívák munkaidőn kívül végzett munkájáért járó munkabér fejlesztési célokra történő felajánlása, bár ilyen céllal 1976—77-ben közel hatmillió forint folyt be. A lakosság önkéntes pénzbeli hozzájárulása sem képezte az értékelés alapját, jóllehet mindkét forrás szerepe jelentős, s nem is csak pénzügyileg. Ezen a helyzeten változtatni kívánnak a település- fejlesztési verseny meghirdetői. Egyébként a megyéi településfejlesztési versenyben I-—III. helyezést elért községek tanácsai részére a fejlesztési alapot növelő jutalom átadására ezúttal is ünnepélyes külsőségek között kerül sor április 15-ig bezáróan. A Minisztertanács által alapított „Kiváló Társadalmi Munkáért” érem kitüntetésben — mely első ízben 1978-ban adományozható —, megyénkben tizennyolcán részesülnek, de szép számmal lesznek olyan kiemelkedő társadalmi munkások is, akik a Hazafias Népfront kitüntetésére érdemesek, 1977- ben kifejtett tevékenységükért. Párizs Fabre lemond Robert Fabre, a Baloldali Radikális Mozgalom elnöke kedden bejelentette, hogy a mozgalom május 20—21-én összeülő kongresszusán benyújtja lemondását, s addig már csak a „folyó ügyeket” intézi. Lemondólevelében Fabre a baloldal alulmaradásával indokolja lépését, és ezért a felelősséget a kommunista pártra igyekszik hárítani A Baloldali Radikális Mozgalom (MRG) az 1972-es közös kormányprogramot aláíró három párt legkiseb- bike, amely a radikális párt kettészakadásakor jött létre hat évvel ezelőtt, és a szavazók 2—3 százalékát képviselő polgári réteget kapcsolt a szövetségbe. Az idei nemzetgyűlési választásokon a három baloldali párt közül egyedül a baloldali radikálisok parlamenti képviselete csökkent (12 képviselőről 10-re). Fabre lemondása nyomán a politikai megfigyelők valószínűnek tartják az MRG kettészakadását: balszárnya beléphet a szocialista pártba, míg Fabre és mások, a radikális áramlat újjáépítésének jelszavával, esetleg a kormánytöbbségben részt vevő Servan-Schreiber ikö- rül tömörülő radikálisok felé próbállnak hidat verni. Ebben az esetben ez a csoport lehetne az, amelynek irányában kiszélesíthetik a kormánytöbbséget. Római beszélgetések (3.) A furcsa helyzet vege Olaszországban sokan pontosan látják: kevés olyan kommunista pártja van mostanában a nyugati világnak, amely töméntelen belpolitikai gondja mellett is úgy boldogul az emberekkel, mint az OKP. Olasz testvérpártunk tagjainak száma miatt (nyolc- százezer!) is igen tekintélyes, de ezen túl minden harmadik választópolgár szavaz jelöltjeire és politikájára. A párt a munkások, a szegények, a munkanélküliek, s mindinkább az értelmiségiek, az úgynevezett középrétegek reménysége is. A kommunista vezetők tiszták, őket a másoknál köznapi korrupciónak, pazarlásnak vádja nem illetheti, Itália zűrzavarral, csődtömeggel küszködik, s a kommunisták ilyen körülmények között hajlandók részt venni a közös program kidolgozásában és megvalósításában, vállalják az országmentés felelősségét. Ezek után még érthetőbb, mennyire nehéz ilyen körülmények között dolgozniuk, s hogy miért találkozunk oly sokszor számunkra idegen jelenségekkel az olasz politikai életben. Érthetőbbé válik az is miért áll ma az olasz közvélemény érdeklődésének gyújtópontjában a közigazgatási reform és végrehajtása, s hogy miért nagy témája ez a? OKP-nak. Az ország területének negyven százalékát máris a kommunisták irányítják. Sok tartományban, városban, községben szereztek abszolút többséget, ám a nyí 11 politika meghirdetésével lehetővé teszik más demokratikus és alkotmányos pártok részvételét is az igazgatásban. Együttműködésre, együttes felelősségre hívnak fel. Bárkivel beszéltem erről a kommunista funkcionáriusok közül, nyomatékkai hangsúlyozta: ez nem taktika, hanem kormányzási forma. Sok helyütt, ahol a helyi közigazgatásban baloldali többség jött lére, egyáltalán nem sajátították ki a kommunisták és a szocialisták a városi intézmények vezető posztjait. Nem egy ilyen helyen van rá példa, hogy a város polgár- mestere, a kórház igazgatója kereszténydemokrata volt, s a baloldal győzelme után is állásában maradt. Ugyanez a helyzet a regionális, vagy a lakóhelyi tanácsokban :s, ahol igen sok közös gondot oldanak meg. Ilyen például az iskolai tanácsok választása. A húszmillió embert érintő témánál arra hívott fel az Unita vezércikke: induljanak a pártok egységes, demokratikus listán, vigyék sikerre a legfőbb célt, a közoktatás reformját. Nagy szükség van erre, hiszen Olaszország társadalma jócskán elmaradt az európai haladástól. A magániskolákat — és számuk nem kevés — ma is azok irányítják, akik a háború előtt. Az egyházi iskolákban elavult a tananyag, a tanítás módszere. Az a furcsa helyzet alakult ki: az állam eltartotta ezeket az iskolákat, beleszólása ügyeikbe azonban nem volt. Csak most ért el odáig, hogy leválassza magát az egyházról. Hogy mégis óriási az ellenállás, annak az a magyarázata: az államot a hosszú ideig monopolhelyzetben lévő kereszténydemokraták irányították, s az egyház cserébe e jogai fennmaradásáért szavazatokkal honorálta. Csakhogy a tartományok, a városok, a községek önállósága ma már valóság. A helyi közigazgatás a 382-es törvény alapján nagy hatáskört kapott iskolaügyekben is. Ep-t példát említenék, amilyenhez hasonló sok van még az országban. A háromezer lakosú községnek egyetlen óvodája van, amelyet apácák igazgatnak. A fenntartás költségeit az állam, a község adja. Az oktatás anyagát az egyház határozza meg, pedig az óvodába nemcsak a tőkés és a katolikus, de a munkás és az ateista gyereke is jár. Természetes, hogy egyezményt kell kötniük: a társadalom adja ezek után is a fenntartási költséget, cserébe viszont joggal kéri, hogy az állami tananyag szerint dolgozzanak, vezessék be a szülői tanácsot és ne kérjenek külön hozzájárulást. — Magyarországon talán úgy tűnik, hogy a m; harcunk e kérdésekben csupán aprópénz, pedig egyáltalán nem az — egészíti ki a helyzetképet Santelli, római újságíró. Hozzáteszi: évszázados struktúrák, a középkorból ittmaradt hagyományok élnek tovább a modernizálódott világban. Ha ma egy olasz városban valakit kórházba kell szállítani, a papoknak kell telefonálni. Tető nélkül maradt, utcákon alvó öregek, vakok, elhagyott gyerekek szociális gondozása állami intézmények híján szintén az egyház kezében van. A közigazgatási reform fontos szerepe tehát az olasz belpolitikai életnek, s ezt ott minden irányzat pontosan felmérte. Azok az egyházi emberek, akik távolabbra néznek, keresik a párbeszédet, a reális megoldást. A reakció azonban az összeütközést provokálja. S mivel az egyház konzervatív része ezer szállal kötődik a keresztény- demokraták reakciós szárnyához, a harc egyáltalán nem lefutott... Számos színtere van még a küzdelemnek. Sorolják: rengetegbe kerül a hatalmasra duzzadt központi államapparátus eltartása. Emiatt is nagyon kevés pénz jut a helyi — és nélkülözhetetlen —• beruházásokra. Minden város költségvetése deficites, az önkormányzatok bankkölcsönökből élnek. Ez a baloldali igazgatás helyzetét jócskán nehezíti, hiszen bizonyítaniuk keli, de miből? Sok helyen teszik azt, amit Rómában: megtárgyalják a helyzetet a lakossággal, létrehozzák a lakónegyedi tanácsokat és e lakossági szerveket bevonják ügyeik intézésébe, terveik készítésébe, tőlük kérnek és kapnak áldozatokat. A begyűjtött javaslatok alapján rangsorolnak azután: mit és miből? A csődtömeget örökölt városokban gazdálkodni majdnem olyan, mint üres kamrából főzni. A baloldali városvezetők Bolognában is, Torinóban is, Rómában is tisztességgel akarják végrehajtani, amivel választóik megbízták őket. Nemegyszer fordult elő azonban: a rég megoldásra érett tervek azon fe- neklenek meg, hogy a kormány és a város között álló prefektusoknak akkor fog legvastagabban a ceruzáj uk, amikor a baloldali tanácsok kérelemlistáját kell megnyirbálniuk... (Következik: „...Készüljetek fel...!”) KOPKA JÁNOS A Forum Komanum romjai
