Tolna Megyei Népújság, 1978. március (28. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-23 / 70. szám

2 nfepÚJSÁG 1978. március 23. Libanon A megyei tanács vb. tárgyalta Megérkeztek az első ENSZ-katonák New Yorkban az ENSZ Biztonsági Tanácsa kedden, közép-európai idő szerint éj­félkor felhatalmazta Kurt Waldheimet, a világszervezet főtitkárát, hogy a Libanonra vonatkozó vasárnapi BT- határozatnak megfelelően ideiglenes békefenntartó erőket irányítson a térségbe. Kedden éjjel egyébként hallgattak a fegyverek Dél- Libanonban. Az izraeli meg­szállók az Ezer Weizman hadügyminiszter által egy­oldalúan meghirdetett „tűz­szünetet” követően beszün­tették a lövöldözést. Ezzel összefüggésben Jász- szer Abd Rabbu, a Palesz­tinái Felszabadítási Szerve­zet tájékoztatási osztályá­nak vezetője sajtónyilatko­zatban közölte: „A tűzszü­net kifejezés nem szerepel szótárunkban, ha a cionista ellenség elleni harcról van szó”. Szerdán reggel megkez­dődött a kéksisakosok fel­fejlődése Dél-Libanonban. A bejrúti rádió közölte, hogy az ENSZ ideiglenes libanoni békefenntartó erőinek elő­őrseként a Litani folyó kö­zelében Mardzsajun térsé­gébe érkezett egy iráni ala­kulat, s a Golan-fennsíkról a következő 24 órában to­vábbi iráni ENSZ-katoná- kat irányítanak Libanon déli részébe. Az első francia ENSZ- csapatokat csütörtökön légi úton szállítják Libanonba. Franciaország, Nepál és Norvégia egy-egy zászlóaljat bocsát a libanoni ENSZ-erők rendelkezésére. Valószínűleg más országok is felajánlják majd közreműködésüket a világszervezet libanoni béke- fenntartó akciójában. Bejrúti jelentés szerint az ENSZ libanoni ideiglenes békefenntartó erőinek — amelyeknek létszáma a fel­fejlődés záró szakaszában 4000 fő lesz —, mintegy 2000 négyzetkilométernyi terü­letet kell ellenőrizniük. Fő- parancsnokuk Emanuel Ers- kine ghanai vezérőrnagy. Akadályokat gördítenek viszont az ENSZ békefenn­tartó akciójának útjába a Dél-Libanonban tartózkodó libanoni jobboldali fegyve­resek. Parancsnokuk, Szaad Haddad őrnagy szerdán reg­gel az izraeli rádió haditu­dósítójának azt mondta: „Nem engedjük meg, hogy az ENSZ-erők az izraeli— libanoni határon átlépjenek Dél-Libanon földjére”. Hoz­zátette: az ENSZ békefenn­tartó alakulatai „nem vonul­hatnak át a parancsnoksága alatt álló területen”, még ak­kor sem, ha ezt kijelölt ál­lásaik elfoglalása céljából teszik, mert — szerinte — „az ENSZ emberei a múlt­ban információkkal szolgál­tak a palesztinoknak” a jobboldali erőkről. Szaad Haddad már tettek­kel is alátámasztotta kije­lentéseit : katonái szerdán reggel megakadályoztak hat ENSZ-megfigyelőt abban, hogy társaik felváltására az izraeli Metullából eljussanak a dél-libanoni Kleába. Az utolsó felvonás Szerda esti kommentárunk. PANORÁMA Ian Smith, a rhodesiai fajüldöző rezsim vezetője ezúttal sem tagadta meg önmagát. A „többségi uralom fokozatos be­vezetésére” összetákolt végrehajtó tanács tagjait épp a mi­nap hívta össze, hogy rezidenciáján, amely paradox módon a „függetlenség” nevet viseli, letegyék a hivatali esküt. A négy­tagú testület első elnöke maga Smith, s tagja az a három af­rikai politikus, akik személyes érdekei érvényesítéséért ké­pesek voltak elárulni Zimbabwe népét. Ezek után csak még groteszkebbnek tűnik Smithnek az az ígérete, hogy a végrehajtó tanács majd dönt az átmeneti kabinet összetételéről, s az év végéig a „végleges, többségi kormányzatot és parlamentet” is létre kívánja hozni. Ha ugyanis ez valóban megvalósulna, Smithnek és híveinek nem lehetne beleszólásuk az ország ügyeinek intézésébe. Salisbury jelenlegi urai azonban éppen ezt akarják megakadályozni. Joshua Nkomo és Robert Mugabe, a hazafias front társ­elnökei azonnal — később az ENSZ Biztonsági Tanácsa is — elutasították az afrikai többséget kisemmiző megállapodást. Nagy-Britannia és az Egyesült Államok, amelyek képviselői más nyugati államokéval együtt tartózkodtak a Biztonsági Tanács elítélő határozatának megszavazásakor, most is igen diplomatikusak hivatalos nyilatkozataikban. „Egy kicsit ide is, oda is” alapon az amerikai külügyminisztérium szóvivője „nem megfelelőnek” minősítette Smith tervét, s Andrew Young, az Egyesült Államok ENSZ-képviselője, aki jelenleg a Rhodesiával határos országokban tárgyal, nem zárkózott el a' végrehajtó tanács elismerésétől, csupán azt közölte, hogy kormánya nem nyújt támogatást a testületnek. Sokkal egyértelműbb a brit külügyminisztérium állás­pontja. Szóvivője a Salisburyból érkező hírekre reagálva ki­jelentette: kormánya kész „de facto” kapcsolatot teremteni a testülettel. Az indítékok nyilvánvalóak: London és Washing­ton egyaránt meg kívánja őrizni rhodesiai érdekeltségeit. BELGRAD Belgrádban szerdán foly­tatódtak Milos Minies jugo­szláv és Bohuslav Chnoupek csehszlovák külügyminiszter hivatalos tárgyalásai a két ország kapcsolatainak fej­lesztéséről és időszerű nem­zetközi kérdésekről. Az eddigi megbeszéléseken mindkét fél eredményesnek és gyümölcsözőnek értékelte a jugoszláv—csehszlovák együttműködést, s állást fog­lalt ennek bővítése mellett. ROMA Egy hete annak, hogy a magukat „Vörös brigádosok- nak” nevező terroristák Ró­mában fogságukba ejtették Aldo Moró keresztényde­mokrata pártelnököt és meg­gyilkolták kíséretének öt tagját. Az emberrablók rej­tekhelyének felkutatása szerdán is folytatódott, de eredménytelenül. MADRID Szerda reggel Madridban az utcán meggyikolták Jesus Haddadot, a spanyol börtö­nök főigazgatóját. A 40 éves Jesus Haddad lakása előtt éppen beszállni készült hi­vatali kocsijába, amikor há­rom fiatalember előlépett és géppisztolysorozatot adott le rá. A főigazgató kórház­ba szállítás közben belehalt súlyos sérüléseibe. A táma­dók elmenekültek. WASHINGTON Alexander Haig tábornok, a NATO európai haderőinek főparancsnoka a Pentagon­ban rendezett sajtóértekez­letén határozottan síkra- szállt az északatlanti tömb katonai potenciáljának to­vábbi növeléséért. Különös nyomatékkai hangsúlyozta, hogy a „NATO-t fel kell szerelni” neutronfegyverrel, mert — amint ezt már több­ször hangoztatta, ha a NA­TO lemondana e fegyverről, ez „komoly veszélynek” tenné ki az Egyesült Álla­mokat és nyugat-európai szövetségeseit. Kilencvenhárommillió értékű társadalmi munka (Folytatás a 1. oldalról) köny. A győztes települések csak a fejlesztési alap növe­lésére felhasználható díjai­nak összege két és fél millió forint. Simontornya az idén másodszorra nyeri el a ván­dorzászlót és az első helye­zettnek járó 1 milliós jutal­mat. Decsen ebben az esz­tendőben félmillió forinttal több jut fejlesztési feladatok­ra. Úgyszintén Tengelicen is. Az aparhantiak 300 ezer, a györkönyiek 200 ezer forint­tal többet fordíthatnak tele­pülésfejlesztési célokra, köz­ségszépítésre, illetve tisztasá­gi tevékenységre. Ez idő szerint a település- fejlesztési verseny értékelésé­nél figyelembe vett társadal­mi munka értékében nem szerepel az üzemi meg a vál­lalati kollektívák munkaidőn kívül végzett munkájáért já­ró munkabér fejlesztési cé­lokra történő felajánlása, bár ilyen céllal 1976—77-ben kö­zel hatmillió forint folyt be. A lakosság önkéntes pénzbe­li hozzájárulása sem képez­te az értékelés alapját, jól­lehet mindkét forrás szerepe jelentős, s nem is csak pénz­ügyileg. Ezen a helyzeten vál­toztatni kívánnak a település- fejlesztési verseny meghirde­tői. Egyébként a megyéi te­lepülésfejlesztési versenyben I-—III. helyezést elért közsé­gek tanácsai részére a fej­lesztési alapot növelő juta­lom átadására ezúttal is ün­nepélyes külsőségek között kerül sor április 15-ig bezá­róan. A Minisztertanács ál­tal alapított „Kiváló Társa­dalmi Munkáért” érem ki­tüntetésben — mely első íz­ben 1978-ban adományozható —, megyénkben tizennyolcán részesülnek, de szép szám­mal lesznek olyan kiemelke­dő társadalmi munkások is, akik a Hazafias Népfront ki­tüntetésére érdemesek, 1977- ben kifejtett tevékenységü­kért. Párizs Fabre lemond Robert Fabre, a Baloldali Radikális Mozgalom elnöke kedden bejelentette, hogy a mozgalom május 20—21-én összeülő kongresszusán be­nyújtja lemondását, s addig már csak a „folyó ügyeket” intézi. Lemondólevelében Fabre a baloldal alulmaradásával indokolja lépését, és ezért a felelősséget a kommunista pártra igyekszik hárítani A Baloldali Radikális Mozgalom (MRG) az 1972-es közös kormányprogramot aláíró három párt legkiseb- bike, amely a radikális párt kettészakadásakor jött létre hat évvel ezelőtt, és a sza­vazók 2—3 százalékát kép­viselő polgári réteget kap­csolt a szövetségbe. Az idei nemzetgyűlési választásokon a három baloldali párt kö­zül egyedül a baloldali radi­kálisok parlamenti képvise­lete csökkent (12 képviselő­ről 10-re). Fabre lemondása nyomán a politikai megfigyelők va­lószínűnek tartják az MRG kettészakadását: balszárnya beléphet a szocialista párt­ba, míg Fabre és mások, a radikális áramlat újjáépíté­sének jelszavával, esetleg a kormánytöbbségben részt vevő Servan-Schreiber ikö- rül tömörülő radikálisok fe­lé próbállnak hidat verni. Ebben az esetben ez a cso­port lehetne az, amelynek irányában kiszélesíthetik a kormánytöbbséget. Római beszélgetések (3.) A furcsa helyzet vege Olaszországban sokan pon­tosan látják: kevés olyan kommunista pártja van mos­tanában a nyugati világnak, amely töméntelen belpoliti­kai gondja mellett is úgy bol­dogul az emberekkel, mint az OKP. Olasz testvérpártunk tag­jainak száma miatt (nyolc- százezer!) is igen tekintélyes, de ezen túl minden harma­dik választópolgár szavaz je­löltjeire és politikájára. A párt a munkások, a szegé­nyek, a munkanélküliek, s mindinkább az értelmiségiek, az úgynevezett középrétegek reménysége is. A kommunis­ta vezetők tiszták, őket a má­soknál köznapi korrupciónak, pazarlásnak vádja nem illet­heti, Itália zűrzavarral, csőd­tömeggel küszködik, s a kom­munisták ilyen körülmények között hajlandók részt venni a közös program kidolgozá­sában és megvalósításában, vállalják az országmentés felelősségét. Ezek után még érthetőbb, mennyire nehéz ilyen körül­mények között dolgozniuk, s hogy miért találkozunk oly sokszor számunkra idegen jelenségekkel az olasz politi­kai életben. Érthetőbbé válik az is miért áll ma az olasz közvélemény érdeklődésének gyújtópontjában a közigazga­tási reform és végrehajtása, s hogy miért nagy témája ez a? OKP-nak. Az ország területének negy­ven százalékát máris a kom­munisták irányítják. Sok tar­tományban, városban, köz­ségben szereztek abszolút többséget, ám a nyí 11 poli­tika meghirdetésével lehetővé teszik más demokratikus és alkotmányos pártok részvé­telét is az igazgatásban. Együttműködésre, együttes felelősségre hívnak fel. Bár­kivel beszéltem erről a kom­munista funkcionáriusok kö­zül, nyomatékkai hangsú­lyozta: ez nem taktika, ha­nem kormányzási forma. Sok helyütt, ahol a helyi közigaz­gatásban baloldali többség jött lére, egyáltalán nem sa­játították ki a kommunisták és a szocialisták a városi in­tézmények vezető posztjait. Nem egy ilyen helyen van rá példa, hogy a város polgár- mestere, a kórház igazgatója kereszténydemokrata volt, s a baloldal győzelme után is állásában maradt. Ugyanez a helyzet a regionális, vagy a lakóhelyi tanácsokban :s, ahol igen sok közös gondot oldanak meg. Ilyen például az iskolai tanácsok választá­sa. A húszmillió embert érin­tő témánál arra hívott fel az Unita vezércikke: indulja­nak a pártok egységes, de­mokratikus listán, vigyék si­kerre a legfőbb célt, a köz­oktatás reformját. Nagy szükség van erre, hi­szen Olaszország társadalma jócskán elmaradt az európai haladástól. A magániskolá­kat — és számuk nem kevés — ma is azok irányítják, akik a háború előtt. Az egyházi is­kolákban elavult a tananyag, a tanítás módszere. Az a fur­csa helyzet alakult ki: az ál­lam eltartotta ezeket az isko­lákat, beleszólása ügyeikbe azonban nem volt. Csak most ért el odáig, hogy leválassza magát az egyházról. Hogy mégis óriási az ellenállás, an­nak az a magyarázata: az ál­lamot a hosszú ideig mono­polhelyzetben lévő keresz­ténydemokraták irányították, s az egyház cserébe e jogai fennmaradásáért szavazatok­kal honorálta. Csakhogy a tartományok, a városok, a községek önállósá­ga ma már valóság. A helyi közigazgatás a 382-es törvény alapján nagy hatáskört ka­pott iskolaügyekben is. Ep-t példát említenék, ami­lyenhez hasonló sok van még az országban. A háromezer lakosú községnek egyetlen óvodája van, amelyet apácák igazgatnak. A fenntartás költségeit az állam, a község adja. Az oktatás anyagát az egyház határozza meg, pedig az óvodába nemcsak a tőkés és a katolikus, de a munkás és az ateista gyereke is jár. Természetes, hogy egyez­ményt kell kötniük: a társa­dalom adja ezek után is a fenntartási költséget, cserébe viszont joggal kéri, hogy az állami tananyag szerint dol­gozzanak, vezessék be a szü­lői tanácsot és ne kérjenek külön hozzájárulást. — Magyarországon talán úgy tűnik, hogy a m; harcunk e kérdésekben csupán apró­pénz, pedig egyáltalán nem az — egészíti ki a helyzetké­pet Santelli, római újságíró. Hozzáteszi: évszázados struk­túrák, a középkorból ittma­radt hagyományok élnek to­vább a modernizálódott vi­lágban. Ha ma egy olasz vá­rosban valakit kórházba kell szállítani, a papoknak kell te­lefonálni. Tető nélkül ma­radt, utcákon alvó öregek, vakok, elhagyott gyerekek szociális gondozása állami intézmények híján szintén az egyház kezében van. A közigazgatási reform fontos szerepe tehát az olasz belpolitikai életnek, s ezt ott minden irányzat pontosan felmérte. Azok az egyházi emberek, akik távolabbra néznek, keresik a párbeszé­det, a reális megoldást. A reakció azonban az összeüt­közést provokálja. S mivel az egyház konzervatív része ezer szállal kötődik a keresztény- demokraták reakciós szár­nyához, a harc egyáltalán nem lefutott... Számos színtere van még a küzdelemnek. Sorolják: ren­getegbe kerül a hatalmasra duzzadt központi államappa­rátus eltartása. Emiatt is na­gyon kevés pénz jut a helyi — és nélkülözhetetlen —• beruházásokra. Minden vá­ros költségvetése deficites, az önkormányzatok bankkölcsö­nökből élnek. Ez a baloldali igazgatás helyzetét jócskán nehezíti, hiszen bizonyítani­uk keli, de miből? Sok he­lyen teszik azt, amit Rómá­ban: megtárgyalják a hely­zetet a lakossággal, létrehoz­zák a lakónegyedi tanácso­kat és e lakossági szerveket bevonják ügyeik intézésébe, terveik készítésébe, tőlük kérnek és kapnak áldozato­kat. A begyűjtött javaslatok alapján rangsorolnak azután: mit és miből? A csődtömeget örökölt vá­rosokban gazdálkodni majd­nem olyan, mint üres kam­rából főzni. A baloldali vá­rosvezetők Bolognában is, To­rinóban is, Rómában is tisz­tességgel akarják végrehajta­ni, amivel választóik meg­bízták őket. Nemegyszer for­dult elő azonban: a rég meg­oldásra érett tervek azon fe- neklenek meg, hogy a kor­mány és a város között álló prefektusoknak akkor fog legvastagabban a ceruzáj uk, amikor a baloldali tanácsok kérelemlistáját kell megnyir­bálniuk... (Következik: „...Készülje­tek fel...!”) KOPKA JÁNOS A Forum Komanum romjai

Next

/
Thumbnails
Contents