Tolna Megyei Népújság, 1978. március (28. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-21 / 68. szám
A %féPÚJSÁG 1978. március 21, Heitler László linómetszete Történelem dalban TV-NAPLÓ Ördögűzés Csak műsorszerkesztői érzéketlenségnek tudhatjuk be, hogy ez a kitűnő dokumentumfilm késő éjszaka került a nézők elé, s valószínűleg nagyon sokan voltak, akik már jóízűen aludtak, amikor a film elkezdődött. Pedig a babona XX. századi továbbélésének ritkán látható, helyenként félelmetes dokumentuma. 1976 nyarán egy nyugat-németországi kisvárosban szabályosan éhen halt egy egyetemista lány, akinek meggyőződése volt, hogy az ördög szállta meg, s ezért utasított el magától minden táplálékot. Környezete is — ne feledjük, a XX. század utolsó harmadában vagyunk! — az ördög machinációjának vélte a lány betegségét, s ennek megfelelően nem orvost hívtak hozzá, hanem papot, aki a püspöktől nyert felhatalmazás alapján középkori módszerek szerint szabályos ördögűzést végzett. Az eredmény természetesen siralmas volt, az idegbeteg lány, aki a film alapján ítélve skizofréniás volt, belehalt a kezelésbe. Az eset nagy vihart kavart az NSZK-ban, s a film mértéktartó tárgyilagossággal megszólaltatott mindenkit, aki tudott, s akinek része volt az ördögi machinációban. Az ördögűző pap derűs fölénnyel beszélt arról, hogy az ilyesmi, ha nem is gyakori eset, de bizony előfordul, a pszichiáter viszont nemcsak a lány betegségét hangsúlyozta, hanem azt is, hogy kellő orvosi beavatkozással meg lehetett, sőt meg is kellett volna menteni. A magyar szöveg szerzője, aki maga is közreműködött a filmben, dr. Buda Béla, csak arra szorítkozott, hogy összefoglalja a tényeket. További magyarázat felesleges is, mert a tények egyformán szólnak mindenkihez. cs. Színházi esték Feydeau Feydeau-t csak fel kellett fedezni, s azóta le se kerül a színházak műsoráról. Most már csak a többi franciát kell feltámasztani, akik többé-kevésbé ugyanezen a színvonalon komédiáznak, mint Sacha Guitry, vagy a későbbiek közül Courteline, Tristan Bemard, hogy csak találomra említsünk neveket. Feydeau nem klasszikus a szó megszokott értelmében, de mint mulattató föltétlenül a legjobbak között van, hisz rendelkezik a legalapvetőbb erénnyel: mindig eszébe jut valami. Akárcsak ebben a háromfelvonásosban, amivel a Pécsi Nemzeti Színház szolgálja a hazai Feydeau-kultuszt. Száz évvel ezelőtt nagyon pikánsnak tartották ezeket a bohózatokat, ma kevésbé érezzük ezt, Feydeau szerencséjére, mert így megmaradt az önfeledt komédia, minden mellékgondolat nélkül. Viszont az is igaz, hogy Feydeau tudja a mértéket, soha nem lesz ízléstelen, jóllehet nem messze van tőle. Három óra önfeledt nevetés, íme ennyi Feydeau, s ez bizony egyáltalán nem kevés egyre komorabbá váló színházainkban. A pécsieket is ez vezette, s amit akartak el is érték: Nógrádi Róbert rendezése friss, pergő és harsány, s arra is volt gondja, hogy felidézze a századfordulót. Czimer József fordításáról kár lenne megfeledkezni, hatásosan adja vissza az eredeti elevenségét. Kitűnő színészek osztoznak a sikerben, közülük a „leg- franciásabb” Bárány Frigyes, ő érezte meg legjobban ezeknek a bohózatoknak hangulatát és hangját. De a többiek is szívből komédiáznak, Vári Éva, Bókái Mária, Pásztor Erzsi, Muszte Anna, Győri Emil, Paál László, Vallai Péter egyaránt részese a sikernek. Psota Irén Az előadóestek sorozatában ezúttal Psota Irén lépett fel, s őszintén megcsodálhattuk, hogy mindent tud, mindenre van gesztusa, hangja. A siker sem maradt el, pedig kedvezőtlen csillagzat alatt indult az est: kerek húszperces késés még Psota Iréntől is udvariatlanság. Néhány kiemelkedő pillanata volt előadásának, elsősorban a József Attila-versek drámai tolmácsolását kell kiemelnünk (Kései sirató), viszont az is igaz, hogy az egész est egy kicsit a rögtönzés benyomását keltette. Nincs megszerkesztve ez a műsor, egyes elemei esetlegesen kerültek egymás mellé, az összekötő szöveg pedig sok helyen hatástalan, ügyetlen. Ez a magyarázata annak, hogy a siker ellenére sem jelentett maradéktalan élményt, többször is úgy éreztük, tehetségéből másra és főleg többre is futná. CSÁNYI L. Rádió TUDÓSPORTRÉK 200 éve született Csapó Dániel KÉTSZÁZ éve, 1778. március 21-én született Győrött, ötgyermekes családban. Gazdálkodást tanult és különösen az állattenyésztésben szerzett szakértelmet. A 32 éves gazdászt 1810-ben lótenyésztési felvigyázóvá nevezte ki Tolna megye. Ettől kezdve energiáját megyénk gazdálkodásának felvirágoztatására fordította. Saját példájával kezdeményezett. Szívós munkával kifejlesztette és országos hírűvé tette Tengelic mintagazdaságát. Bevezette a lucernatermesztést és kiváló apaállatokat importált. Az értékes tenyészállatok megvédésében korát egy évszázaddal megelőzte. 1820-ban személyi igazolványt és marhapasszust vezetett be a megyében. Utasította a gazdaságokat az állattenyésztő dolgozók tisztes megélhetésének biztosítására. Rendezett gazdálkodási viszonyokat és jó közbiztonságot teremtett. A reformnemzedék megértette törekvéseit: 1827- ben Csapó Dánielt megválasztották Tolna vármegye alispánjának. Szélesebb körben, nagyobb hatalommal gazdálkodhatott. Nem is maradt tétlen! Be- zerédj István mint Csapó Dániel választott jegyzője mondta el róla, hogy korán kelő, saját munkáját éppúgy, mint a megye gazdálkodását jól megszervező ember, szelíd, nyájas, emberszerető, szolgálatra kész, minden jóval rokonszenvező vezető volt, aki folytonosan is kitartóan tanult, önművelésével és gazdasági eredményeinek közkinccsé tételével hírt szerzett az országos egyesületi életben is: a tudományos gazdálkodás országos szak- tekintélye lett. SOKAT köszönhet neki megyénk: a termőterület kiterjesztését (lecsapolások, vízrendezés, homokmegkötés, melioráció), a mező- gazdasági ipari növények termesztésének és feldolgozásának elterjesztését (dohány, kender, cukorrépa, eperfa, lucerna, akác) és az állattenyésztés színvonalának folytonos emelését. Alispáni munkálkodásának első öt évében már megépíttette a megyeházát, sürgette a központi gazdasági tanintézet felállítását. Versenydí.iakat tűzött ki a jól termelő gazdaságok és parasztok részére. A kender- és lentermesztés fellendítésének egyik hatása volt a sárközi népviselet kifejlődése, Szedres selyme pedig külföldi elismerő aranyérmeket hozott. Kezdeményezésére 1841-től a Tolnai Selyem-Szeder Egylet már évente 15 000 eperfát osztott szét ingyen a megyében. Az óvodásokra is gondolt: úttörője volt a „kisdedóvás” megszervezésének. AZ ORSZÁG az Első Magyar Nemzetgazda jelzőt adta Csapó Dánielnek. Nevét viseli ma már négy szocialista brigád: a Paksi Konzervgyárban, a Szekszárdi Állami Gazdaságban, Szedres mg. termelő- szövetkezetében és a Csapó Dániel Mezőgazdasági Szak- középiskolában, Szekszárd- Palánkon. Iskolánk március 21-én ünnepélyes keretek között emlékezik meg Csapó Dániel születésének 200. évfordulójáról. KISS LÁSZLÓ mg. tanár (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Matrózblúzos lányok, sötét ruhás fiúk, ünnepélyes külsőt öltött felnőttek sokasága népesítette be március 18-án, szombaton délután Szekszár- don a tanítóképző főiskola auláját. A KISZ megyei bizottsága, a megyei tanács vb művelődésügyi osztálya, a Babits Mihály Megyei Művelődési Központ és a KÓTA Tolna megyei szervezete tizedik alkalommal rendezte meg a forradalmi és munkás- mozgalmi dalok megyei fesztiválját. A jubileumi dalostalálkozót Kamarás György- né, a KISZ megyei bizottságának titkára nyitotta meg. Beszédében utalt arra, hogy a társadalmi fordulatok, a forradalmak, a munkás- mozgalom minden időben megteremtette sajátos harci eszközét, dalirodalmát. Ezekben a kórusművekben a A történet 1848-ban játszódik, de még sohasem hallottuk. Nyolcvan huszár, akik tízéves szolgálat után sem térhetnek haza, szülőföldjükre, sőt, kénytelenek a lengyel kisváros forradalmi törekvéseit vérbe fojtani — megelégeli helyzetét. Fellázadnak, kitörnek a kaszárnyából és nekiindulnak a hegyeknek. A honvágy, amely hajtja őket, nagyon összetett. A szülők, szeretők, feleségek, gyermekek iránt való kíván- kozás mellett hiányzik már a megszokott paraszti munka, a föld, az otthoni környezet, a magyar beszéd. Hajtja a huszárokat a sok szállongó híresztelés is: a Kossuth- kormány intézkedéseiről, a megváltozott, emberibbé vált életről odahaza. A nyolcvan huszár bízik, de nem elvakult: számítanak rá, hogy hazaérve újra harcba kell menni, csakhogy azt hiszik, akkor majd magukért harcolhatnak. A hazafelé vezető út kegyetlen: a gyönyörű hegyormok, a fennséges sziklák, a haragoszöld fenyőerdők, a tiszta vizű patakok most ellenséges arcukat mutatják. Ember és ló, ha legyűri a soron következő megpróbáltatást, még mindig retteghet a hirtelen rátörő ellenségtől, az éhezés is hamar megismerteti magát, az éjszakai metsző hideg is gyengíti a csapatot. Mindez nem kedszerzők állást foglalnak a haladás oldalán és állásfoglalásra késztetnek. Megjelenítik a valóságról alkotott képet, jelezve, hogy a progresszív erők milyennek ismerik és milyenné akarják formálni környezetüket, a világot. A fesztiválon nyolc felnőtt- és négy középiskolai énekkar mutatta be műsorát. A megszólaltatott kórusművek főként a XIX. és XX. század emberének a jobbért folytatott küzdelmét tükrözik. Hallhattunk 1848 dicső emlékét felidéző dalokat, Petőfi gyújtóhatású versére írt kompozíciót, amerikai munkások vágyát dalban kifejezve, a gyarmati népek sóhaját énekhangokon keresztül és a szabadság himnuszát. A forradalmi és munkás- mozgalmi dalok mellett előadásra kerültek a hazai és vez a huszárok lelki erőnlétének sem. Homályos szemeket, görnyedt hátakat, semmibe kapaszkodó kezeket látunk, lihe- gést, zihálást hallunk. Szemünk láttára rúgja az utolsókat egy nemesvérű paripa. A sok szenvedés látványát nem enyhíti, inkább elmélyíti a csodaszép környezet, amelyben az események java játszódik. Ezek után még a film tragikus végkifejlete is feloldódást ad. nemzetközi kórusirodalom más értékes alkotásai is. Szívesen választottak az együttesek kortárs zeneszerzők (Balázs, Bárdos, Karai, Szo- kolai) művei közül. A fesztivál alkalmat teremtett, hogy megyénk kórusai találkozhassanak, meghallgathassák egymás műsorát, tapasztalatot cseréljenek, részesei lehessenek a közös éneklés örömének, gazdagodjanak zenei élményekben. Zárószámként az összkar Balázs Árpád Dalol az ifjúság című kórusművét adta elő Gerse József vezényletével, kísért a szekszárdi fúvós- zenekar. A hatásos befejezés is demonstrálta, hogy a Forradalmi ifjúsági napok rendezvénysorozatához illeszke- kedő fesztiválon méltóan emlékeztek a történelmünkben oly jelentős három tavaszra. Sára Sándor rendező operatőr harmadik filmje a Nyolcvan huszár. Mindhárom eddigi alkotása más-más stílusú, csak a fényképezés magas színvonala egységes bennük. A Nyolcvan huszár inkább ahhoz a gondolati vonulathoz csatlakozik, amely Kosa Ferenc filmjeit jellemezte. Ez egyébként nem csoda, hiszen a film írója — akár Kosa műveinél — Csoó- ri Sándor. Félő, hogy a nagyközönség számára a tudományban egyre több a misztikus elem. Legtöbben csak valamiféle szent csodálattal vesszük tu_ dumásul az olyan kifejezéseket, mint lézer, gyorsreaktor, ipari termonukleáris telep, sőt, az egyszerűbb elmék még az olyan mindennapiakat is, mint például nyomtatott áramkör. Ennek megfelelően a tudós — aki napjainkra többnyire hatalmas kollek. tívák tagja, netán irányítója — személyében is túl van a felfoghatóság határain. A Kossuth Rádióban az elmúlt vasárnapon megkezdett „Tudósportrék” sorozat ezen a képen (és fatális félreértésen) kíván korrigálni valamicskét. Az első szereplő a hatszo_ ros Lenin-díjas Anatolij professzor volt, a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának elnöke. Csák Elemér minden riporteri gyakorlata ellenére se sokra ment volna vele, ha a magyar akadémikus, Pál Lénárd személyében a szovjet tudóssal „egy súly_ csoportba” tartozó segítséget nem kap Cseppet sem azért, mintha a 75 éves professzor valamiféle elzárkózott, rátarti egyéniségnek bizonyult volna. Ennek éppen ellenke. zője derült ki róla. Kedves volt, szinte joviális és érezhető erőfeszítést tett, hogy szaktudományának — az atomfizikának — legalább körvonalaiból megsejtessen valamit a hallgatókkal. Húsz perc ehhez édeskevésnek bizonyult. Érdeklődéssel vár_ juk a folytatást, melynek során az előrejelzés szerint Bo_ risz Petrovszkij sebész professzorral, Viktor Ambar- cumjan asztrofizikussal, Dmitrij Lcsebotarjov gerontológussal és Andrej Trofimuk olajkutató geológussal kerülhetünk majd közelebbi kapcsolatba. O. I. VIRÁG F. É. Következő alkalommal a Közös bűn című, új magyar filmről írunk LEMLE ZOLTÁN Moatíban Nyolcvan huszár
