Tolna Megyei Népújság, 1978. március (28. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-17 / 65. szám
1978. március 17. A közoktatás kérdései Az oktatómunka segédcsapata A felnövekvő ifjúság nevelése, képzése és az életre való felkészítése nevelőoktató intézményeinkben folyik. A tudatos és tervszerű nevelőmunka a pedagógusközösségek feladata. Ennek a bonyolult tevékenységnek azonban rajtuk kívül még sok-sok tényezője van. A sok közül most csupán egyetlen, nem is kis létszámú rétegnek a helyzetét kívánjuk feltárni, akiknek a tevékenysége az intézményeken belül hat és minden bizonnyal befolyásolja a nevelőmunka eredményességét. Ez a réteg a nevelési intézményekben foglalkoztatott fizikai dolgozók rétege, ök azok, akiknek mindennapos munkája biztosítja intézményeinkben a tartalmi munka végzésének alapvető feltételeit. Őket minden intézményben megtalálhatjuk; ott vannak megyénk legkisebb falusi óvodájában, iskolájában éppúgy, mint városainkban vagy a nagyközségeinkben most kialakulóban lévő körzeti iskolaközpontokban. Kik tartoznak közéjük és milyen munkát végeznek? Ott találjuk soraikban a takarítókat, a hivatalsegédeket, a fűtőket és karbantartókat, akiknek munkája nélkül nem lennének tiszták, rendesek a tantermek és foglalkozási helyiségek, nem lenne megfelelő a hőmérséklet és gyakran nem működnének a különböző technikai berendezések. Ott vannak közöttük a dajkák, a gondozónők és az ápolók, akik óvodáinkban és nevelőotthonainkban gondozzák, vigyázzák a legkisebbeket. Közéjük soroljuk a konyhai dolgozókat, szakácsokat és főzőnőket, akik óvodai és iskolai napközi otthonainkban gondoskodnak a gyermekek étkeztetéséről és munkájukkal leveszik soksok dolgozó szülő válláról a napi étkeztetés gondját és terhét. Munkahelyi stabilitásuk, a munkához, a gyermek- és nevelőközösségekhez való viszonyuk, egyéni és közösségi magatartásuk, általános közérzetük feltétlenül hatással van az intézmények munkahelyi légkörére. Egész tevékenységük — pontosságuk és rendszeretetük vagy ennek az ellenkezője, nemcsak az intézményi közösségekre hat, de a gyermekközösségeken keresztül kisugárzik közvetlen társadalmi környezetünkre is. Éppen ezért gondjaik, problémáik feltárása és megoldása, élet- és munka- körülményeik folyamatos javítása lényeges közoktatáspolitikai kérdés is. A velük való törődés, helyzetük figyelemmel kísérése szakszervezeti mozgalmunk fontos rétegpolitikai feladata. A Pedagógusok Szakszervezete X. kongresszusa akkor, amikor valamennyi köz- oktatásügyi dolgozó élet- és munkakörülményeinek tervszerű és tudatos fejlesztését határozta meg, külön megjelölte a fizikai dolgozókkal kapcsolatos feladatok megvalósítását. Az iskolai bizottságok feladatává tette, hogy minden szinten törekedjenek a szükségletnek megfelelő létszám biztosítására, a nehéz fizikai munkák folyamatos gépesítésére és a dolgozók munkavédelmi ismereteinek továbbfejlesztésére. Életkor, végzettség Megyénk nevelési intézményeiben közel kétezer fizikai dolgozót foglalkoztatnak. Ez az összes oktatásügyi dolgozók létszámának egyharma- da. A legtöbben az óvodákban és az általános iskolákban dolgoznak. Többségük betanított munkás. Iskolai végzettségük különböző. A fiatalabbak valamennyien elvégezték az általános iskolát, az idősebbek közül többen nem rendelkeznek ezzel a végzettséggel. A szakmunkások száma alacsony. Ök elsősorban a szakközép- és szakmunkásképző intézetekben, az előkészítő műhelyekben és a kollégiumokban dolgoznak. Tevékenységük nagyon sokrétű és sokoldalú felkészültséget igényel. Általában ők az iskolák ezermesterei, akiktől a legkülönbözőbb munkák elvégzését kérik. Egy-egy ilyen jól képzett szakmunkás kincseket ér az intézetekben. Életkoruk nagyon különböző. A dajkák és konyhai dolgozók között szép számmal akad fiatal, ugyanakkor a takarítók között csak idősebb munkatársak találhatók. Ez is jelzi, mennyire lényeges a folyamatos gépesítés. Munkájuk természeténél fogva (gyermekgondozás, főzés) fizikai dolgozóink között nagyon magas a nők száma. Az intézményekben munkaerőhiány jelenleg nincs, a néhány évvel ezelőtti időszakra jellemző fluktuáció örvendetesen lelassult, helyenként teljesen megszűnt. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy a fizikai dolgozók többsége ragaszkodik munkahelyéhez és közülük sokan magasabb bérért sem hagyják el megszokott munkahelyüket. Növekvő jövedelem A fizikai dolgozók élet- körülményeit alapvetően jövedelmük határozza meg. E tekintetben az utóbbi időszakban lényeges javulás mutatkozik. Mind a központi bérrendezések, mind a helyi intézkedések kedvezően hatottak jövedelmük alakulására. A szeptemberi bérrendezés után a bértételek alsó határát egyetlen kivétellel mindannyian elérték. Átlagos személyi alapbérük országos összehasonlításban is kedvező. Jutalmazásuk és kitüntetésük évekre visszamenően számarányuknak megfelelően történik. A kitüntetettek között magas a nők száma. Lakáshelyzetük is kedvező. Pihenésük, üdültetésük a többi oktatásügyi dolgozóval azonos mértékben biztosított. Sajnos az üdültetési igények kielégítése nehéz. Ezért a szakszervezeti bizottságok egy része országjáró kirándulásokat szervez a fizikai dolgozók és hozzátartozóik részére. Nagy gonddal ügyelnek arra, hogy a többgyermekesek és a gyermekeiket egyedül nevelők rendszeresen részesüljenek tanszersegélyben. Egyenrangú Kedvezően hat fizikai dolgozóink közérzetére, hogy az iskolák vezetői és a pedagóguskollektívák segítőtársaiknak, egyenrangú munkatársaknak tekintik őket. A munkahelyi közösségekbe jól beilleszkednek. Csaknem valamennyien tagjai a szakszervezeti mozgalomnak. Részt vesznek a politikai oktatásban, nagyobbik részük érdeklődik a mindennapi politikai kérdések és munkahelyük problémái iránt. Nehezebb bevonni az idősebb és a bejáró dolgozókat. Helyzetük értékelése során megállapíthatjuk, hogy általában kedvező életkörülmények és igen változatos munkakörülmények közt dolgoznak. A korszerű, jól felszerelt intézmények egész sora mellett sajnos még akad gyengén felszerelt, kedvezőtlen körülmények közt működő intézményünk is. Munkakörülményeik az oktatási párthatározat végrehajtásával örvendetesen javultak. Tanácsaink az anyagi eszközök nagy részét nevelési intézményeink korszerűsítésére fordították. Több új intézményt adtak át, a körzetesítés végrehajtásával sok helyen megszűntek az elavult kisiskolák, a rossz körülmények között működő napközis konyhák. Ennek ellenére sem sikerült még felszámolni mindenütt a munkakörülményekben jelentkező hiányosságokat. Ma is vannak még intézményeink, ahol a dolgozók egészségtelen körülmények között végzik munkájukat, ahol nem jó a fűtés, ahol hiányos a szociális helyiségek felszerelése. Sajnos a konyhai dolgozók munkáját nagyon megnehezíti a városok és nagyközségek élelmezési intézményeinek zsúfoltsága. munkatársak Megyénkben a fizikai dolgozók megbecsült tagjai az oktatásügynek. Mozgalmunk arra törekszik, hogy erősítse soraikban azt a tudatot: fegyelmezett munkájuk nemcsak széles körű hozzáértést kíván, hanem szocialista gondolkodást és magatartást is. A zombai napközi otthon és a dombóvári óvoda fizikai dolgozói szocialista brigádba tömörülve máris szép bizonyságát adták vállalásaikkal ennek a magatartásnak. Kötelességünk, hogy állandóan figyeljük anyagi és erkölcsi megbecsülésüket és továbbra is segítsük fegyelmezett munkájukat. Ez az alapja annak, hogy tevékenységükkel jól szolgálhassák a nevelőmunka hatékonyságát és eredményességét. KEDVES HENRIK, a Pedagógusok Szakszervezete megyei titkára Kulturális szokásaink A lakosság kulturális szokásai az elmúlt másfél évtizedben alapvetően megváltoztak — állapítja meg a Központi Statisztikai Hivatal most megjelent Közművelődés című kiadványa. Gyors ütemben fejlődött az otthon keretein belüli művelődési eszközök — rádió, televízió, könyv, folyóirat, hanglemez, magnetofon — igénybevétele. Ma már a lakosság kulturális kiadásainak egyharmadát ilyen jellegű tartós fogyasztási cikkek vásárlására fordítja. Többen látogatják a hangversenyéket és — a turizmus fejlődésével összefüggésben is — a múzeumokat, kiállításokat. Ugyanakkor a televízió, valamint az életmódot befolyásoló más tényezők — gépkocsi és hétvégi ház vásárlása, a turizmus terjedése — hatására csökkent az érdeklődés a hagyományos közművelődési szolgáltatások iránt. Ez elsősorban a mozi- és színházlátogatások, és a művelődési otthon jellegű intézmények rendezvényein résztvevők számának visszaesésében nyilvánult meg. Ez a visszaesés azonban néhány esztendeje megállt, s jelenleg már lassú felfelé ívelés mutatkozik. A vizsgált időszakban — 1972—>1976. között — több mint másfélszeresére emelkedett a zenei rendezvényeket, valamint a múzeumlátogatók száma. Az előbbi eléri az évi 7 milliót, az utóbbi meghaladja a 13 milliót.. Rendkívüli mértékben emelkedik a zenegépek iránti igény is. A lemezjátszó készülékek kiskereskedelmi forgalma közel háromszorosára, a magnetofonoké pedig mintegy harmadával nőtt ez idő alatt. A hanglemezek választékát nemcsak számuk növekedése, de minőségi, fejlődés is jéllemzi, mivel 77 százalékuk ma már sztereo. A zenei választékot bővíti az évente forgalomba hozott mintegy százezer műsoros magnókazetta is. Osztojkán Béla: Egy fürt szőlő 0 történet egyszerű. Szereplője is csak annyi van, amennyi lehet egy egyszerű történetnek: két kisfiú, egy tanító az osztályával, és néhány fürt szőlő. A tanítónak Meleg Károly volt a neve. Az egyik kisfiút Bandula Károlynak hívták. A másik gyerek nevét szükségtelen megmondani, mert az én voltam. A törtél net idejéről meg csak annyit, hogy történhetett tegnap, hogy történhet ma, és remél, hetőleg egyre kevésbé fog megtörténni holnap. Énekóra volt. A folyosón végre megszólalt a csengő, de Meleg Károlynál nem lehetett abbahagyni az órát. Harsogva, teletorokból fújtuk. Igazabban tudtak az udvaron énekelni a lányok, és a fiúk arcáról is eltűnt kint a félelem. Akkor tértünk igazán magunkhoz, ha már a tantér, men kívül voltunk. Meleg Károly a felgyorsított ütem miatt pálcájával az asztalra csapott. — Mi ez?! — üvöltötte. — Tessék újra kezdeni! Megadta a kezdőhangot, aztán intett. Halkan, lassan, tele félelemmel kezdtünk hozzá. Mikorra befejeztük, letelt a szünet. De Meleg Károly fel. emelte a hangját: — A bal oldali padsor kezdi a kivonulást. Szünet lesz. Szokása szerint katonásan vezényelt, aztán kiparancsolt mindenkit. A történet voltaképpen itt kezdődik. Az imént említett két kisfiú, tehát Bandula Karcsi és én, utolsónak hagytuk el a tantermet. Karcsi előkotorá. szott a táskájából egy papírzacskót, és kivett belőle egy hatalmas fürt szőlőt. Kétfelé tépte, majd az egyik részét átnyújtotta nekem. Egymásra nevettünk, aztán kirohan, tunk a többiek után. Meleg Károly, aki az asztalától mindezt végignézte, szótlan csodálkozással bámult utánunk. Tíz perc múlva megint a tanteremben voltunk. — Földrajz helyett osztály- főnöki óra lesz — mondta. — örültünk ennek az órának, mert általában jobban szerettük a többinél. Ilyenkor ren. desen beszélgetett velünk. Mesélt, és kedélyeskedett. Most azonban ünnepélyes volt. Tapsolva helyre parancsolt mindenkit, aztán a dobogón az íróasztala elé állva összefonta a karját. Sorban végighordozta a tekintetét az osztályon, de az utolsó padnál, ahol Karcsi és én ültem, megakadt. — Ki tudja megmondani — kezdte szemrebbenés nél. kül —, ki tudja megmondani, mi az, hogy összetartás? Pillanatnyi csend után Csernyi Jóska föltette a kezét. — Az összetartás az, amikor két vagy több ember összetartanak. — És mi az, hogy bajtár. siasság? — kérdezte megint. Erre Szilágyi Irma felelt a padsor elejéről: — Azt nevezzük bajtársi- asságnak, amikor két vagy több ember bajban van, és segítenek egymáson. Meleg Károly ismételten végigtekintett az osztályon. — Van itt közületek valaki, aki ezt másképpen gondolja? Nem volt. Senki se merte másképpen gondolni. A ta. nító elégedetten engedte le a kezét. Asztala mögé vonult, kopott aktatáskájából papírzacskót vett elő. Rátette az asztalra, az osztálynapló mellé. — Gyerekek! — kezdte újra. Örülök, hogy az iménti fogalmakkal mindenki egyformán tisztában van. örü. lök, hogy egyöntetűen gondolkodtok erről a nagyon fontos, mindenki számára elsődleges kérdésről. Ezért, hogy ezt a gyakorlatban is megismerjétek, most látni fogtok egy valóságos, szemléltető példát. Bandula és a padtársa jöjjenek ki a táblá. hoz. TTtpl arcsi riadtan rám né- zett, én pedig vissza. |V Kibukdácsoltunk a do—» bogóhoz, és vártunk. Meleg Károly a pálcájával ránk mutatott. — Nézzetek erre a két fiúra. Mindenki tudja róluk, hogy az osztály legrosszabb tanulói. Amikor szüneten voltatok, tanúja lehettem, micsoda összetartással vannak ezek mégis egymás iránt. Ilyet csak ritkán, és csak a filmeken vagy regényekben olvashat, illetve láthat az ember. Most ugyanezt fogják itt nektek megismételni. Tanuljatok belőle. Nem szégyen tanulni a cigányoktól sem. Ezek a cigányok mi voltunk. Én és Bandula Karcsi, a 4/b legrosszabb tanulói. Meleg Károly kibontotta a zacskót. Odaszólt Karcsinak, vegye el, ami benne van, és ossza meg velem. A zacskó, ban a Karcsiéhoz hasonló, óriás fürt szőlő volt. — Vedd el — mondta Karcsinak. — Vedd el, és oszd meg Bélával. Karcsi először nem tudta mire vélni a dolgot. Ám amikor rájött, hogy itt nem le. hét szó másról, minthogy meg akar szégyeníteni minket, belevörösödött. — Mi vagyok én!... — dünnyögte. — Kódus? ... Nekem nem kell, van ne. künk otthon!.. . A tanító csodálkozással nézett szét. — Ne félj. A tiétek lehet. — Egye meg! — mondta Karcsi fölrántva a vállát. — Nekünk nem kell!... A tanító keze remegni kez- ( < tt. Nem számolt ezzel a váratlan fordulattal. Lassan a pálcája felé nyúlt. — Neveletlen, pimasz kölyke! Mióta divat az iskolában nemet mondani! Karcsi nem válaszolt. Az osztály lélegzetvisszafojtva figyelte a jelenetet. Egy pil. lanatra olyan csend keletkezett a teremben, hogy a nyitott ablakon át behallatszott a falevelek zörgése. — És te? — fordult hozzám. — Te, Béla, okosabb vagy. Mutasd be nekünk, amit a szünetben csináltatok. Ha Bandula nem kér belőle, fogyaszd el egyedül. Nem mozdultam. Nem is válaszoltam. — Megnémultál? — kiál. tóttá. Erre sem feleltem. Belekapaszkodtam Karcsi karjába, arcomon éreztem tanulótársaim félig riadt, félig kíváncsi tekintetét. Tudtam, a pil. lám se rezdülhet. incs megalázóbb, mint amikor negyven másik előtt úgy fenekelik el az embert, hogy a pálca rostjaira hullik. Az osztály némán figyelte megvere- tésünket. Szemeikből lázadás és félelem vegyes indulatai tükröződtek. Azt hiszem, szolidárisabb kis közösséget még nem láttam így együtt cigányok mellett Noha sem előtte, sem utána nem tudtak még igazán befogadni minket, az eset után mégis úgy éreztem, könnyebb volt közöttük az életünk. Pedagógiai szótár Több nyelvű pedagógiai szakszótár készült el az Országos Pedagógiai Könyvtárban. Magyarországon pedagógiai területen ez az első kísérlet, szakszótár összeállítására. A gyűjtemény 2845 tárgyszót tartalmaz, rögzíti a neveléstudomány és az oktatásügy csaknem valamennyi területének kulcsfogalmát, valamint a rokon- és határ- területek legalapvetőbb kifejezéseit. A tárgyszavak közül mintegy ezret röviden értelmez is. A szótár minden szava orosz, angol, francia, német és cseh fordításban is szerepel, később pedig kiegészítik bolgár, lengyel, román fordítással is. Bemutató a Radnóti-színpadon A Radnóti Miklós színpad „Volt egyszer egy kabaré” címmel bemutatta új zenés, táncos, szórakoztató műsorát, amelyet több neves szerző írásaiból Bodrogi Gyula rendezett. Képünkön: az előadás egy részlete (MTI Fotó — Pólya Zoltán felvétele — KS)
