Tolna Megyei Népújság, 1978. március (28. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-16 / 64. szám

© rféPÚJSÁG 1978. március 16. Jobb rendezést További felújításokra van szükség Tolnán Sok gonddal jár a hat szakosztály ...................... " ............... 1 .................. ................^ 1" "" ............................. ........... A z NB I-es asztalitenisz-mérkőzések sok nézőt vonzanak, ám a terem befogadóképessége szűkös Az utóbbi időben sajnos egyre többször találkozni az­zal, hogy a rangos ökölvívó­versenyeket olyan terembe viszik, ahol a közönségnek nem jut hely. Néhány hete Budapesten az ÉVIG verse­nyéről még a Népsport is el­szomorító tényeket közölt. A kis teremben az éjjeli órák­ban is folytak a versenyek, részben a sok nevezés, rész­ben a szervezetlenség miatt. A közönség részére sem volt azonban megfelelő hely. Az elmúlt hét végén Ka­posvárott rendezték az ifjú­ságiak Dunántúl-bajnokságát. A Népsport szerint a verse­nyeknek a Latinka Sándor művelődési házban kellett volna lenni. A kaposváriak azonban csalódottan vették tudomásul, hogy a versenyt a Dózsa edzőtermében tart­ják. Talán ez is közreját­szott az érdektelenségben, abban, hogy a mindössze 80—100 ülőhely sem telt meg fizető nézőkkel, ott elsősor­ban az ökölvívók foglaltak helyet, akiknek nem volt már mérkőzésük. A pénteki és szombati mérkőzések lénye­gében selejtezők, illetve elő­döntők voltak, de vasárnap már a legjobbak léptek szo- rítóba. És ők is ugyanitt. Az edzőterem mellett ter­mészetesen öltözők is van­nak. Ezek az egyesület ver­senyzőinek létszámához meg­felelőek, de semmi esetre sem jók arra, hogy ott 100— 120 sportolónak adjanak he­lyet. Volt olyan öltöző, ahol öt-hat egyesület fiataljait szorították össze. Az ököl­vívó-sportban a bemelegítés is döntő fontossággal bír és e célra sem állt megfelelő hely rendelkezésre. Sajnos ezek a látszatra jelentékte­lennek tűnő dolgok befolyá­solhatják az eredményeket, sőt az edzőknek, versenyzők­nek is kedvét szeghetik. Ilyen rangos eseménynek, mint az ifjúságiak Dunántúl- bajnoksága, jobb körülmé­nyeket kellett volna biztosí­tani. Mert mindjárt azt is hadd mondjuk el, hogy az egyesületeknek elég költsé­ges egy ilyen verseny. Szek- szárdról például- öt verseny­ző és egy edző négynapi ka­posvári tartózkodása szállás­sal és étkezéssel 4 ezer 500 forintba került. A tegnap kezdődött Honvéd-kupán szerepel két ökölvívó és ter­mészetesen velük tart edző­jük. Ennek költsége 3 ezer 600 forint. Ha belegondolunk, ezek hatalmas összegek. Ugyanakkor a verseny szín­helye nem megfelelő és nincs összhangban azzal a nagy kiadással, amely az egyesüle­tekre hárul. Nem titok, hogy az ököl­vívósport nemcsak Tolna megyében, hanem országo­san is mélyponton van. A felemelkedéshez viszont az is kell, hogy a versenyeket olyan körülmények között rendezzék, amilyenek a kö­zönséget is vonzzák. Mert nemcsak a labdarúgók ked­vét veszi el, ha tíz-húsz né­ző állja körül a pályát, ha­nem az ilyen érdektelenség kihat a szorítóban küzdő ökölvívókra is. HA EGYSZER valaki arra vállalkozik majd, hogy meg­írja a tolnai sportkör törté­netét, akkor a húszas éve­kig kell visszapergetnie az idő kerekét. Az akkori idők ma is köztünk élő tanúi csak megerősíthetik az írásos do­kumentumok valódiságát: immár ötvennégy éves múlt­ja van a község szervezett sportéletének. Az egyesület 1924-ben történt megalakítá­sakor a labdarúgás, a vízi­sportok és az asztalitenisz képezték a meghatározó sze­repet. Közülük a labdarúgás és az asztalitenisz sportágnak krónikája napjainkban is íródik, az úszók és vízipólo- sok sikereit pedig csak az emlékezet, a megsárgult új­ságlapok őrzik. Ma már csak emlék, hogy a tolnai vízilab­dázók az ország legjobb csa­patai ellen játszották bajno­ki mérkőzéseiket a Duna holt ágában. A sajátságos „uszo­da” víztükrén kerítették kö­rül a pályát, s vasárnapon­ként 600—800 főnyi közönség biztatta kedvenceit az árnyas fákkal szegélyezett partszéli nézőtérről. De hol tart ma a tízezer la­kosú, jelentős ipari centrumú nagyközség sportélete? Erre a kérdésre igyekeztünk vá­laszt kapni azon a napsuga­ras márciusi napon, melyet Tolnán töltöttünk. A közvé­lemény által is jól ismert, NB I-ben szereplő női aszta­liteniszezők hazai és nemzet­közi sikerei mellett más is van. Az például, hogy a lab­darúgók évek óta vegetálnak a megyebajnokságban, jelen­leg is kiesés ellen küzdenek. A súlyemelő-szakosztály tag­jai közül az elmúlt évben csupán egy versenyző szer­zett minősítést. A női kézi­labdacsapat legutóbb is csak osztályozón harcolta ki bent- maradását, Pálinkás János távozása óta keveset hallat­nak magukról az atléták. Mind megannyi válaszra váró kérdés, amelyekhez szorosan kapcsolódik a Tolnai VL lé­A kiváló lengyel könnyű­atléta, Irena Szewinska nemrégiben még azt mond­ta, befejezi sportpályafutá­sát. Később azonban meg­változtatta döntését. Szur­kolótáborának nem kis meg­elégedésére közölte, mindent megtesz azért, hogy ott le­hessen a moszkvai olimpián. Edzője, aki egyúttal a férje is, és más lengyel atlétikai szakemberek szerint 1980- ban, 34 évesen Szewinska még képes lesz arra, hogy eredményes harcot folytas­son az olimpiai érmekért olyan távokon, mint a 400 méteres síkfutás, vagy a 400 méteres gátfutás. tesítményhelyzetének vizsgá­lata. ÜTÜNK az ügyvezető el­nökhöz, Orosz Györgyhöz ve­zetett. A köztudatban az ügyvezető elnöki tisztség füg­getlenített munkakörként is­mert. A pedagógus Orosz György nem ezek közé tarto­zik. — A TOLNAI VL hat szak­osztályában 312 sportoló fejt ki aktív tevékenységet. A szakmai munkát tizenegy ké­pesített edző, segédező irá­nyítja az elnökség által elfo­gadott nevelési irányelvek figyelembevételével — mond­ta beszélgetésünk elején. —■ Bármilyen furcsán hangzik — folytatta — aszta­liteniszezőink nagyszerű si­kerei ellenére az egyesület munkáját községünkben is a labdarúgók jó, vagy rossz szereplésén keresztül ítélik meg a sportkedvelők. Tolna sem kivétel, a foci népszerű­sége vitathatatlan, nekik van a legnagyobb szurkolótábo­ruk. — Még a jelenlegi gyenge szereplés közben is? — Igen. Mérkőzésenként 300—400 néző most is van, hátha még jobban menne a csapatnak. Jelenleg kevés já­tékos alkotja az ifjúsági és a felnőttcsapat keretét. Koráb­ban nem fektettek kellő gon­dot az utánpótlásnevelésre, most ennek isszuk a levét. A szakosztályon belüli folya­matos felfelé áramlás rend­szerében törés következettbe. Az ifisták közül elenyészően kevés játékos kapott bizonyí­tási lehetőséget a felnőtt­együttesben. Sorozatos edzői és szakosztályvezetési problé­mák kísérték a tolnai labda­rúgást, ennek negatív hatása érződött az elmúlt néhány év­ben. A jövőt tekintve bizta­tóbb a kép, mivel a serdülő korosztályúaknái sikerült egy ütőképes csapatot kialakítani.. Nagy István edző dicséretes munkát végez a legfiatalab­bak nevelésében. A felnőttek téli felkészülése nem volt A többszörös lengyel olim­piai bajnoknő jelenleg egy ausztráliai és új-zélandi tur­nén vesz részt. — Mit jelent önnek ez a turné? — tette fel a kérdést Szewinskának az Interpress riportere. — Sportpályafutásom már sok-sok éves. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne keresném az új felkészülési formákat. Tavaly, kísérlet­iéiképpen ausztráliai verse­nyeken vettem részt. Mivel nem tudtam megfelelően fel­készülni rájuk, nem volt le­hetőségem, hogy teljességé­ben kihasználhassam a tur­né előnyeit. Ezúttal lényege­megfelelö. Ebben az öltöző is­mert problémája, valamint egy újabb edzőváltozás egy­aránt közrejátszott. Csupán a, bentmaradás kiharcolását je­löltük meg célkitűzésként számukra. Az idősebb játéko­sok megígérték, hogy amíg nem sikerül az ifisták közül feltölteni az első csapat ke­retét, addig játszanak. Ezután a nagyközségi ta­nács és az egyesület elnökét, Toronyi Istvánt kerestük meg. Reálisan ítélte meg a jelenlegi gondokat. — A HAT SZAKOSZTÁLY működéséhez elengedhetetle­nül szükséges anyagi és tár­gyi feltételek megteremtése okozza a legtöbb gondot — mondotta. — Sürgős szemlé­letváltozásra van szükség a gazdasági szervék, vállalatok és szövetkezetek vezetői ré­széről. Egyesek úgy ítélik meg a sport állami irányítá­sának kérdését, hogy ezzel együtt a szükséges feltételek biztosítása, egyedül a tanács feladatát képezi. A községi tanács eddig is és a jövőben is minden támogatást megad a sportkör eredményes mű­ködéséhez, de lehetőségeink korlátozottak. Ezért igényel­nénk minden gazdasági egy­ségtől a kellő anyagi hozzá­járulást. Beszélgetésünk során ezt követően áttekintettük a szakosztályok eredményeit, gondjait. Az elnök elmondot­ta, hogy nem tervezik a szakosztályok számának nö­velését, de a taglétszám bő­vülésével számolnak. Elsősor­ban az atlétáknál. A jövőben is az az elv vezérli az elnök­séget, hogy a tehetséges atlé­ták magasabb osztályba, na­gyobb egyesületbe történő át­igazolását segítsék. Itt első­sorban a Szekszárdi Dózsával kialakuló szoros együttműkö­dést hangsúlyozta. — LABDARÚGÁSBAN je­lenleg siralmas a helyzetünk, ami igen sok korábbi hiba kö­vetkezménye. Egyértelmű, sen okosabb leszek. Meg­győződésem : az ausztráliai és új-zélandi versenyeken való részvétel lehetővé teszi szá­momra, hogy a Prágában megrendezendő EB-n olyan formában legyek, amilyenre eddig nem volt példa pálya­futásom alatt. — Milyen versenyszámok­ban akar indulni? — Mindenekelőtt 400 mé­teres síkfutásban és 400 mé­teres gátfutásban. Szeretnék új világrekordot felállítani. Érzem, még vannak erőtar­talékaim. Az idei szezon eredményeitől teszem függő­vé, melyik távot válasszam majd a moszkvai olimpián... hogy kissé elhanyagoltuk a sportöltöző felújítását. Az el­múlt év végén felmertük a hiányosságokat, ebben az év­ben százezer forintot fordí­tunk a felújításra. Az öltöző hiányosságainak ■ felszámolá­sára évenként ezt a keret­összeget rendszeresen bizto­sítják. örvendetes, hogy Resch József személyében si­került egy társadalmi edzőt megnyerni a szakmai munka irányítására. Rendkívül jq szellemű serdülőcsapatunktól várjuk a község labdarúgó- sportjának fellendülését. — Létesítménygondokkal küzd a súlyemelő- és a ké­zilabda-szakosztály is. — Valóban. A salakos kézi- labdapálya annak ellenére, hogy a szakosztály tagjai so­kat dolgoztak felújításán, rossz állapotban van. A vég­leges megoldást egy új pálya megépítése jelentené, anyagi­ak hiányában erre az idén nem kerülhet sor. Súlyeme­lőink tavaly az MHSZ pincé­jében, mostoha körülmények között edzettek. Ez év janu­árjától már a II. számú ál­talános iskola tornaszobájá­ban tartják edzéseiket. Re­méljük ez is hozzájárul a sakosztályi munka fellendü­léséhez. Sikersportágunkban, az asztaliteniszben is jelent­kezik létesítménygond. Szük­séges lenne a kondicionáló terem bővítése a sportszék­háznál. Erről személyesen is meg­győződtünk, amikor Merkl Antal szakosztályvezető tár­saságában felkerestük a sportszékházat. — Hiába van itt az építő­anyag nagy része — mutatott körül a szakosztályvezető —, ha a szükséges anyagi fede­zet hiányában nem kezdőd­het meg az építés. A VERSENYTEREM pado­zatának egy része erősen megkopott, a téli időszakban a két olajkályha csak gyéren fűtött, a két öltöző közül csak az egyikben van fürdési le­A megyei úttörőelnökség Szekszárdon rendezte a sak­kozók úttörő-olimpiáját. Vég­eredmény: Csapatban: 1. Szedres, 2. Paksi járás, 3. Szekszárd város, 4. Tamási járás, 5. Dombóvár. Úttörő fiú: 1. Balázs Imre (Szekszárd), 2. Keszler Zol­tán (Nagykónyi), 3. Szőczi József (Szedres), 4. Lukács Lehel (Madocsa), 5. Kun Gá­bor (Szedres), 6. Papp Mi­hály (Szekszárd). Úttörő leány: 1. Rafajlo- vics Angéla (Szedres), 2. Fáth Erzsébet (Bonyhád), 3. Molnár Mária (Szedres), 4. hetőség. Húsvétkor játssza idei első hazai mérkőzését az NB I-es csapat. A világító­berendezések átszerelésén dolgoznak, remélik a PATEX brigádja végez ezzel a mun­kával addig. — A sportszék­ház bővítése nemcsak az asz­talitenisz, hanem az egyesü­let többi szakosztályának munkáját is segítené. Sőt, a kondicionáló terem felépülé­se még az általános iskolák jelenlegi szűkös tornatermi gondjait is enyhítené — je­gyezte meg Marki Antal. A szakosztályvezető gép­kocsijával a sporttelepre haj­tottunk. A labdarúgópályán a selyemgyár fiataljai kiska­puztak, három atlétalány a köröket rótta. A szomszédos kézilabdapályát hatalmas füstfelhő burkolta. Az össze­gereblyézett, száraz falevele­ket égették. Buchmüller Ádám edző és Potyondi Ist­ván játékos a fellazult salak­réteget hengerelte. Feltűnt egy idős bácsi szorgoskodása is. 1— Straubinger Mihály va­gyok — mutatkozott be a 63 éves sportember. — Tizenöt évig futballoztam Tolnán, ké­sőbb öt évig szertáros, majd újabb hat éven keresztül szakosztályvezető voltam. Most is minden szabad idő­met itt töltöm, örülök, ha se­gíthetek. A serdülőcsapat in­tézői teendőit is ellátom. AZ ÖLTÖZÖ folyosóján ta­lálkoztunk a sporttelep gond­nokával. — Tegnap végeztek a kőművesek, előtte meg a villanyszerelők. Most már csak a festőket várjuk — új­ságolta. A teljes elektromos hálózatot kicserélték, a für­dők csempézése is megtör­tént. * Ilyen ellentmondásos a Tol­nai Vörös Lobogó sportkör helyzete, 1978 márciusában. Az egyesület és a községi ta­nács egyedül nem tudja meg­szüntetni a gondokat. Közös összefogásra van szükség. FEKETE LÁSZLÓ Szőts Csilla (Gyulaj), 5. Sző­ke Zita (Regöly), 6. Simon Rozália (Madocsa). Kisdobos fiú: 1. Bősze Ti­bor (Bonyhád), 2. Veres Gyu­la (Szekszárd), 3. Kiss Ernő (Bölcske), 4. Molnár János (Szedres), 5. Kohl József (Gyönk), 6. Nagy Csaba (Dombóvár). Kisdobos leány: 1. Um- menhoffer Ildikó (Szedres), 2. Pach Gabriella (Paks), 3. Vajk Magdolna (Regöly), 4. Takács Györgyi (Szekszárd), 5. Kelemen Edit (Bonyhád), 6. Szabó Tünde (Dombóvár). Szewinska mégis indul a moszkvai olimpián SAKK

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents