Tolna Megyei Népújság, 1978. február (28. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-05 / 31. szám
1978. február 5. KÉPÚJSÁG 13 Futófolyosóban Szombaton lestük a rádiót: milyen időt jósol vasárnapra, féltünk, hogy elmossa a futást az eső, esetleg sílécekkel róhatják a fiúk a köröket, arra nem gondoltunk, hogy lefújjuk a „versenyt”. * A szomszéd fia, aki vasárnap reggeli Népsport-reszor- tos — azaz ő hozza a házba kora reggel az újságot a városközpontból — nemcsak az újságot hozza, hanem a friss híreket is: tele van a város melegítős emberekkel, mind öcsénybe megy. * Szaladjunk mi is Öcsénybe. A Keselyűsi úton árva bringás tiporja a pedált, előtte vagy kétszáz méterre újabb fiú hajt, s még előbb, legalább fél kilométerrel, az őcsényi elágazónál a Spartacus híres kerekezői. Több mint tízen surrognak az aszfalton. Mindegyik nyakában kis tarisznya. Autóbusz, mikrobusz, Trabant, Lada, Moszkvics előz bennünket. Mind tele melegítőruhás fiatalokkal. Mint repülőnapkor, most is akkora a forgalom. * A község közepén, tábla mutatja az irányt: Repülőtér. Az új betonút szélén legalább tíz autóbusz és több mint félszáz személygépkocsi. És tele a beton fiatalokkal. Itt vannak a DMSC fiataljai, öregjei, a paksiak, majdnem teljes létszámmal, a bogyiszlóiak zöld melegítős csapata az intéző körül toporog, a faddiak, cikóiak, — és ki tudja őket számba- névsorba venni, lehetnek legalább félezren. Futóversenyre érkeztek, mezeiznek, ezen a csípős, széllel bélelt, hatalmas repülőtéren. Pedig a szél, ez a jeges, bundakabát alá is befúvó, hűtené a kedélyeket, csillapítaná az esemény izgalmát, de lehet-e ilyenről szó, amikor nem kisebb a tét: megmutatni, hogy a korosztályban ki a legjobb „mezeiző”. * Ezt latolgatjuk, no meg tovatűnt fiatalságunkat emlegetjük Zádori Pista barátommal, a dombóváriak egyik vezetőjével — és odajutunk, hogy nem is kis dolog egy megyében, egy korosztályban a legjobb futónak lenni. És még az újság is megírja! Természetesen megírja, hiszen az újságnak az a célja, hogy sportolásra nevelje a fiatalságot, az idősebbeket pedig nagyobb mozgásra késztesse. * Megjön a Dózsa-busz. Teszler Vendel csapata érkezik. Először a futófolyosó dúcait rakják ki, aztán a kötelet és a bátrabb fiúk is kiszállnak, amint a hideg szél megcsapja őket, sietve húzódnak vissza, ám az a parancs, hogy ki kell jönni, mert a busz visszamegy az „öregekért”. A folyosószerszámokat atléták cipelik a reptérre, kitűzik az irányt, megfeszítik a kötelet, kezdődhet a verseny. Itt vannak Mozolai tanár úr gyerekei: feladat mindegyiknek jut: te írod az egyik folyosóban, te a másikban a neveket, te osztod az érkezési cédulát, te irányítod a futókat. * Szabó tanár út piros zászlóval kiáll a placcra és szólítja az első csoportot, a hatvannégyes és hatvanötös születésűeket. A zászló alá legalább ötven gyerek áll. Figyelnek a szóra: Látjátok, itt a pálya szélén van a repülést irányító csíkos berendezés, emellett kell futni, ott fordultok balra, ahol azt a bírót látjátok, ott a pálya végén, addig mentek, amíg újabb zászlókhoz értek és ott ismét balra fordultok, aztán itt a cél, a két zászló között. Értjük a témát? Ha lecsapom a zászlót, indultok. És kétszer kell a lelkes csapatot indítani, mert ezeket az apróságokat óriási erő feszíti. És trappolnak a jól fagyott, sűrű gyepszőnyegű kifutón ötszáz méternél már széthúzódik a mezőny és az a fiú fut be elsőnek, aki a táv közepén még a bolyban volt... * Rendezetten, szépen, a tervek szerint bonyolítják ezt a vasárnap délelőtti futóversenyt. A tökmagos asz- szony panaszkodik, nem nagyon fogy a portéka. A repülősök dicséretes módon segítik a futókat: néhány szobát befűtöttek, helyet adtak a versenyrendezőknek, szabaddá tették a terepet * Indul a nagyok mezőnye. Szabó tanár úr ismét a piros zászlóval áll a futósereg előtt, lehetnek legalább kétszázan. Felnőttek, kerekesek, a kajakos szakosztály néhány leánya és a Bajai SK négy fiatal labdarúgója, zöld melegítőben. Két kör a táv. Lehet ez legalább ötezer méter, ámbár azt mondják a szakemberek, hogy csak négyezer, de a laikusnak, amikor a táv negyedét befutotta, úgy tűnt, mintha Marathonba ért volna. így aztán legyen ez a táv két kör és négyezer méter. Az „öregek” ott loholnak a hosszú egyenesben, egy futó legalább negyven méter előnnyel száguld, mögötte hármas csapat, aztán megint vagy húsz méter és ott már ember, ember mel- lett-mögött. Az első kört a faddiak labdarúgója, Kertész, a későbbi második helyezett vezeti. Előnye tetemes. A körnél azonban néhányan lemaradnak. Tizenhét futót számoltunk meg, akik feladták egy kör után és további kilenc, aki az első kör valamelyik részéig futott és most ballagnak a gyülekező- hely felé. iNincs idő az egyre erősbö- dő szél miatt mérgelődni, mert már feltűntek a nagyok a cél előtt, a faddiak futója, mögötte pedig egy hosszú gyerek nyújtja a lépteit. ötven méter, még a zöldmelegítős faddi az első, harminc méter, a cikóival egyvonalban ér, előttünk trappol, zihál el a két fiú, a zöld melegítőst a cél előtt két méterrel, hosszabb lábaival befogja a cikói — ő győzött... És jönnek, egymás után érkeznek a fiúk, kipirult ar- cúak, halottsápadtak, akikről patakokban folyik a veríték, jön, aki mintha most kezdte volna és vánszorog a csapat utolja, éppencsak befut, hogy a becsület, az egvesületé, meg a futóé is meglegyen. * A versenybizottságé a szó. összeállítják a helyezettek listáját, megállapítják az egyesületek sorrendjét, kiadják a tiszteletdíjakat, az OTP képviselője a totószelvényeket és megkezdődik a búcsúzkodás: viszontlátásra négy hét múlva a bajnokságban, a zöld gyepen, • amikor a bőrlabda lesz az ellenfél, és a leküzdésre váró erődítmény a futballkapu... * Jól szórakoztunk, jót izgultunk vasárnap öcsényben a mezei futóversenyen. *4CS JENŐ Felhívás tudósítóinkhoz Kérjük tudósítóinkat, hogy a mai labdarúgó előkészületi mérkőzésekről 16—18 óra között adjanak tájékoztatót. Ezúttal a két csapat összeállítását (az ellenfelét csak abban az esetben kell, ha megyebajnokságban szerepel), a góllövőiket, a jókat, valamint egy mondatos értékelést kérünk. Telefonszámunk változatlanul 12—815. Előre is köszönjük fáradozásukat. Agyönki gimnáziumban: r** * .......... * ‘ .................. I skolai háziverseny Az Edzett ifjúságért mozgalom keretein belül a gimnázium KISZ-vezetőségének felhívására negyvenhat tanuló jelentkezett a tornabemutatóra. Kozári Beatrix talajgyakorlata Két szeren, talajon és szekrényugrásban vetélkedtek egymással az indulók. Az előkészítésben nagy szerepet játszott, hogy a testnevelési órákon kívül heti 12 órában, tanári segítséggel, felügyelettel sportolhatnak a diákok. A jól rendezett, a tömegsport-lehetőségek kihasználására támaszkodó házi verseny jó színvonalú versengést hozott. Az értékelést a gimnázium három testnevelőtanára végezte. Különböző pontértékű gyakorlatok bemutatására volt lehetőség, ki-ki kedvére választhatta meg, mit mutat be. A végső sorrend szerenként: talajon a lányok közül Kozári Beatrix 3. a osztályos tanuló lett az első, míg a fiúknál Mádi Károly 2. b osztályos tanuló bizonyult a legjobbnak. Szekrényugrásban Puskás Magdolna 3. b osztályos tanuló, illetve Bemáth István 4. a osztályos tanuló végzett az élen. Puskás Magdolna szekrény- ugrás közben LÖNHÁRD FERENC Súlyos gondok o súlyemelőknél A megyei súlyemelő-szövetség elnöksége ülést tartott, hogy elemezze az elmúlt év munkáját, megbeszéljék a tapasztalatokat, majd további intézkedéseket hozzanak. A résztvevők írásos jelentést kaptak az értekezletre. A III-as számú általános iskola klubtermében találkoztak a meghívottak. Ezen megjelent Fazekas Endre, a Magyar Súlyemelő Szövetség szakfelügyelője, Hajdics Klára, a megyei sporthivatal módszertani főelőadója, Vár- konyi Béla, a városi sportfelügyelőség főelőadója, a Szekszárdi Sportiskola vezetői, valamint a meghívott edzők. Sajnos, a Tolnai Vörös Lobogó, a Bátaszéki VSK, valamint Fadd és Bonyhád egyesületi vezetői a meghívásnak nem tettek eleget, így nem is értesülhettek közvetlen a legilletékesebbektől, hogy a súlyemelő sportág az elmúlt évben milyen komoly gondok, kai küzdött. Először rövid áttekintés a szakosztályokról: A Szekszárdi Sportiskolában Balogh László és Andics József vezetésével folynak az edzések. A szakosztályban a szakmai munka jó, a teljesítmények az elgondolásnak megfelelően emelkedtek. Három versenyzőjük az utánpótlás válogatott keretnek tagja. Az országos bajnokságokon viszont a sportiskola versenyzői várakozás alatt szerepeltek, bár két úttörőjük bajnoki címet szerzett, ami szép teljesítmény. A versenyeken indulók száma az elmúlt évhez viszonyítva csökkent. A sportiskola csapatbajnokságon jól helytálltak, országos másodikak lettek. Tizennégy minősített versenyzőjük van. Közülük négyen serdülő aranyjelvény, hárman serdülő ezüstjelvény, heten serdülő bronzjelvény címet értek el. A Szekszárdi Dózsánál Balogh László vezeti az edzéseket, mely lényegében közös a sportiskolával. Mint ismeretes, a sportiskolából a Dózsa szakosztályába nyernek átigazolást egy bizonyos kor, illetve minőséget elérők. A ötéves terv időarányos megvalósításában a fejlődés lassabb volt, mint 1977-ben. Az országos bajnokságokon is a vártnál gyengébben szerepeltek, bár ebben közrejátszott Mátrai Gyula sérülése. Az egyesületnek hét minősített súlyemelője van: egy I. osztályú, három III. osztályú, két ifjúsági aranyjelvényes, egy ifjúsági bronzjelvényes* A Bonyhádi Botondnál Dobler László vezeti az edzéseket, Palkó László megvált a szakosztálytól, elköltözött Bonyhádról. A Botond versenyzői még mindig nem rendelkeznek megfelelő teremmel, ennek ellenére jó a szakmai munka. Megyénknek Kerekes István személyében a Bonyhádi Botondnál van a másik I. osztályú súlyemelője, aki egyben a vidék ifjúsági bajnokság első helyezettje is. A megyei felmérő versenyeken a bonyhádiak csak az első fordulóban vettek részt, ami az utánpótlás szempontjából kedvezetőlen, de az egyéb versenyeken is kevés az indulóik száma, öt minősített versenyzőjük van: II. osztályú egy, ifjúsági bronzjelvényes egy, serdülő ezüstjelvényes kettő, serdülő broznjelvényes egy. A Faddi Termelőszövetkezeti Sportkör súlyemelőinél Csapó János irányítja a munkát. Az elmúlt évben a súlyemelők otthontalanná váltak és hosszú hónapok óta nem kapnak helyet. Ez rányomja bélyegét az egész munkájukra, az 1976-ig dinamikusan fejlődő szakosztálynál nagy a visszaesés. Tovább súlyosbítja a problémát, hogy Csapó János rövidesen elköltözik Faddról. Aki átvette volna az edzések irányítását az nem tudta elvégezni a segédedzői tanfolyamot, mert nem járult hozzá a munkaadója. A jelenlegi helyzetben kétséges, hogy a faddi szakosztály sokáig fennmarad. Négy minősített versenyzőjük van. III. osztályú egy, ifjúsági bronzjelvényes egy, serdülő ezüstjelvényes kettő. Itt is nagy visszaesés tapasztalható. A Tolnai Vörös Lobogónál Kovács Vilmos vezeti az edzéseket. ök is az év nagy részében teremhiány miatt komoly gondokkal küszködtek, végleges megoldásra pillanatnyilag is csak ígéret van. A szakosztály munkájában, eredményeiben nagy a visszaesés, a versenyzők és a minősítettek száma csökkent. A Bátaszéki VSK-nál Bíró Gyula látja el az edzési teendőket. Bátaszéken sem jobb a helyzet, mint — a megyeszékhely kivételével — a többi szakosztálynál. A báta- székiek a szomszéd községbe járnak edzést tartani. A kondicionálóterem építésének lassú üteme még azoknak is feltűnik, akik nem tudják, hogy mi lesz a rendeltetése. Bátaszéken is nagy a visszaesés 1976-hoz viszonyítva. Mint a felsorolásból kitűnik, Szekszárd kivételével mindenhol a megfelelő teremhiány okozza az elsődleges gondot. Az igazsághoz tartozik azonban az is, hogy az edzőknél is megtört az a lendület, mely az elmúlt években jellemezte munkájukat. Ez részben abból fakad, hogy a szakosztályoknál úgyszólván teljesen magukra • vannak hagyva. A versenyző-utánpótlás biztosításával nem tudnak rendszeresen foglalkozni, a segédedzői utánpótlás biztosításához sem kapnak segítséget. Ahhoz, hogy vala"- ki elvégezzen egy tanfolyamot, a munkahelyéről elengedjék, ezt elintézni az edző egymaga nem tudja. Kertelés nélkül kijelenthetjük: ha néhány hónapon belül nem történik gyökeres változás, két- három szakosztály — mely jelenleg is már felbomlóban van — megszűnik. Rövid idézetek az értekezleten elhangzott felszólalásokból. Dobler László, Bonyhád: „Nem törődnek velünk, magunkra hagytak bennünket. Az edzőterem három éve épülget.” Csapó János, Fadd: „Mi olyan helyzetben vagyunk, mintha a labdarúgóknak nem lenne hol játszanak. Mi súlyemelők edzőhely nélkül a szabadban dolgozunk, mert kiraktak bennünket az iskolából. Nem kötök szerződést ilyen körülmények között, mert csak ígérgetnek.” Bíró Gyula Bátaszék: „Nálunk sem jobb a helyzet, mint a többi szakosztálynál. Nincs helyiségünk, így az utánpótlás is akadozik. Ha sürgősen nem történik intézkedés, komoly gondok lesznek.” Kovács Vilmos Tolnai VL: „Addig, amíg a terem nem áll rendelkezésünkre nem lehet szervezett utánpótlás.” Fazekas Endre szakfelügyelő: „Az ötéves fejlesztési terv szerint Tolna megyében egy súlyemelőbázisnak kell kiépülni. A jelen körülmények között azonban ez nem valósulhat meg, a járásokban kell elsősorban rendet teremteni. Szekszárdon nincs különösebb gond. El kell dönteniük a vezetőknek, hogy akarják-e a súlyemelést vagy sem.” Az értekezleten részt vett Haj dics Klára, a megyei sporthivatal módszertani főelőadója is. Kérésünkre a sportág vidéki szakosztályainak jelenlegi súlyos helyzetének megszüntetésével kapcsolatos intézkedéseket ismertette. Ezt lapunk keddi számában közöljük. így nem valósulhat meg az ötéves fejlesztési terv A Bátaszéki VSK épülő kondicionálóteri»»i\ mely „álIitölaR" március közepére átadásra kcriil
