Tolna Megyei Népújság, 1978. február (28. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-05 / 31. szám

8 "rÉPÚJSÁG 1978. február 5. Felkészítés a szállításra Jugoszlávia Épül az olajvezeték Hosszan tartó viták és ta­nácskozások után, megállapo­dás született a jugoszláv épí­tővállalatok között a Krk- szigetéről induló és Magyar- országra. Csehszlovákiába is szállító olajvezeték építésére. A szigetről 723 kilométeres hosszúságban Páncsováig, majd a magyar határig hala­dó csővezeték munkálataihoz eddig azért nem kezdtek hoz­zá, mert a költségek megosz­tása tisztázatlan volt. Az építővállalatok azóta már javában dolgoznak azo­kon a hatalmas tartályokon, amelyekbe a Krk-i Omisalj- ból érkező kőolajat tárolják majd. Félig már felépült a szigetet a szárazfölddel össze­kötő 1162 méter hosszú híd is, amelynek acélvázára sze­relik fel az olajvezetéket. A legnehezebb szakasz a he­gyek közötti rész lesz. A csö­veket a Gorski Kőtár hegy­ségen vezetik át. Az 1100 méter magasan elhelyezett vezetékekhez egy szivattyú­rendszer nyomja fel az ola­jat, amely aztán természetes eséssel halad a finomítók fe­lé. A csővezeték a pancsovai olajfinomítótól halad a Ti­száig, Perleznél szeli át a fo­lyót, érinti Újvidéket, majd a Duna alatt halad át a magyar terület felé. A csővezetéket három méter mélyre építik a folyók medrébe. Az olajve­zeték Goiénál tér át magyar területre, s halad a százha­lombattai finomítóig. (A ma­gyar területen a csővezeték már szintén épül.) A jugoszláv Adria-olajve- zeték a szakemberek becslése szerint ez év végére elkészül. Az olajtárolókat és vezetéke- ket/úgy építik, hogy végül al­kalmas legyen a teljes meny- nyiség, évi 34 millió tonna nyersolaj szállítására. Ebből Magyarország és Csehszlová­kia évente 10 millió tonna olajra tart igényt. NYÁRADI ÉVA Kevés iparág mutat ha­sonló arányú fejlődést, mint a kőolajfeldolgozó ipar: ter­melését tízévenként mintegy megkétszerezi, s ez még az emlékezetes energiaválságot követően, a nyersolajárak időnkénti emelése mellett is érvényes. A nyersolaj minő­sége és összetétele döntő be­folyással van arra, hogy a desztillációs üzemekben az egyes főbb kőolajtermékek­nek megfelelő frakciókból — benzin, petróleum, gázolaj, párlási maradék — mennyit lehet kinyerni. A kőolaj szí­ne eredetétől függően a vi­lágosbarna és a fekete kö­zött váltakozik, de a ráeső fényben mindig kicsit zölde­sen csillog. Szaga is igen kü­lönböző. Akad olyan, amely­nek kellemes, aromatikus il­lata van, de van olyan is, amely kifejezetten fokhagy­maszagot áraszt. Ugyanilyen változó a viszkozitása is. A szumatrai, vagy a pennsyl- vániai olajok könnyű, cse­kély viszkozitású fajták, sú­Réz, cink, Gazdag rézérc-lelőhelyet fedeztek fel 1957-ben Len­gyelországban, s ezzel a len­gyel állam a világ ötödik ha­talma lett a rézvagyon tekin­tetében. Az elmúlt 15 év alatt a rézbányászatra és -kohá­szatra 80 milliárd zlotyt for­dították. A három rézbánya — a „Lubin”, a „Polkowice” és a „Rudna” — 1976-ban el­érte a 8 millió tonna terme­lést, 1990-re pedig 30 millió tonnát terveznek. A cinkohászatnak már a XVIII. században is hagyo­mányai voltak. A feltárások révén 1954—75 között a cink­és ólomércvagyon az ötszörö­sére növekedett, és a jelenle­gi 250 ezer tonna cink és a több mint 80 ezer tonna ólom lyuk literenként alig több 700 grammnál. Ezzel szemben a bakui és a nyugat-amerikai olajok sokkalta nyúlósabbak, egy liter súlya 900 gramm körül van. ’ A kútból feltörő kőolajat nem lehet minden további nélkül a csőtávvezetékbe be­táplálni. Mindenekelőtt az olaj „leghűségesebb” kísérő­jét, a földgázt kell leválasz­tani, majd a vízüledék- és sómentesítést is végre kell hajtani (a só a vízben oldva van jelen, néha igen tekin­télyes mennyiségben.) E mű­veleteket a képen látható módon kialakított előkészítő telepeken végzik el. A kőolaj kéntartalmát, ami akár 3—5 százalékot is el­érhet, a későbbiek során tá- volítják el, mégpedig hidro­génkezeléssel. A hidrogén a kénnel kénhidrogénné egye­sül és e formában jól elkülö­níthető. A kisebb mennyiség­ben jelenlevő kísérőanyagok leválasztására nincs mindig lehetőség. ólom, kősó termelésével Lengyelország a nyolcadik helyen áll a vilá­gon. A tervek szerint Len­gyelország 1980-ban eléri a 260 ezer cink- és a 120 ezer tonna ólomkitermelést. Az 1953—56 közötti évek­ben a tarnobrzegi medencé­ben felfedezett kénvagyon új bányászati ágazatot fejlesz­tett ki Lengyelországban. A lengyel kén ma a világ 50 or­szágába jut el. A jövő egyik vegyipari nyersanyaga a kősó. Lengyel- országban 46 millió tonnára becsülik a kősóállományt Hasznosítása lehetővé teszi a klór, a műszálak, a kaucsuk, a hűtőiparban alkalmazott cseppfolyósítható gáz, a freon és különböző hígítók gyártá­sát. KGST-országok és a fejlődő világ Acél és erőmű „Retteg a szegényektől a gazdag, s a gazdagtól fél a szegény”. József Attila ezt a harmincas évek Magyaror­szágáról írta. Ám sokakban felvetődik a gondolat: vajon nem érvényes-e megállapí­tása napjaink világpolitiká­jára, vajon a fejlődő világ nem tekint-e ugyanazzal a gyanakvással, netán irigység­gel nemcsak a fejlett Nyugat­ra ,hanem a viszonylagos jó­létben élő szocialista közös­ségre is? Nos, a KGST-országok a föld legdinamikusabban fej­lődő országcsoportját alkot­ják ugyan, de egyelőre még nem tartoznak a leggazdagab­bak közé. Jó néhány, magát fejlődőnek nevező országban magasabb az egy főre jutó nemzeti jövedelem, mint egyik-másik KGST-ország- ban. De még az igazán sze­gények, a nyomorban, sőt ál­landó éhségben élő fejlődő államok is tudják: szegénysé­gükről nem mi tehetünk, gyarmati múltjukhoz semmi közünk. Ellenkezőleg, ma már aligha vitatja bárki, hogy a volt gyarmatok függetlenségi mozgalmának sikeréhez, füg­getlenné válásukhoz nagy­mértékben hozzájárult a szocialista világ léte, a szo­cialista országok tevékeny se­gítsége. A szocialista országok nem csupán a politikai független­ség kivívásához nyújtottak segítséget. A volt gyarmatok és félgyarmatok, a harmadik világ nagyobbik része előtt most a tényleges önállóság, a gazdasági felemelkedés fel­adata áll. Ezt a hatalmas ug­rást aligha tudnák végrehaj­tani, ha a szocialista országok, elsősorban a KGST nem tör­né meg a tőkés világ, a tőkés vállalatbirodalmak gazdasági és kereskedelmi monopóliu­mát. A fejlődő országok így kevésbé kiszolgáltatottak az imperialista hatalmaknak, s jobb feltételeket tudnak ki­csikarni tőlük a gazdasági kapcsolatokban. HATÉKONY A SEGÍTSÉG A szocialista országok köz­vetlenül is támogatják a sú­lyos gyarmati örökséggel küz­dő népeket. A támogatás per­sze nem jótékonykodást je­lent. Ma már a fejlődő orszá­gok is egyre inkább felisme­rik: nem a segély, az ado­mány a leghatékonyabb for­mája a gazdasági kapcsola­toknak. A külső erőforrások csak akkor érnek valamit, ha segítenek felszámolni a sze­génység gyökerét, a gazdasá­gi elmaradottságot. A KGST­országok ehhez — az iparo­sításhoz, a gazdasági szerke­zet átalakításához — erejük­höz mérten jelentősen hozzá­járulnak. Napjainkig több mint 15 milliárd rubel gaz­daságfejlesztési hitelt bizto­sítanak a harmadik világnak, s 75 fejlődő országban mint­egy 2500 olyan ipari létesít­mény és egyéb objektum mű­ködik, amelyet a KGST-or­szágok gazdasági és műszaki segítségével hoztak létre. Különösen jelentős a szo­cialista közösség hozzájáru­lása a nehézipar alapjának tekintett kohászat fejleszté­séhez, Mintegy évi 30 millió tonna acélt előállító kapacitás megépítéséhez nyújtottak se­gítséget a fejlődő országok­nak — ez a magyar kohászat­nak közel tízszerese. A szocia­lista országok — elsősorban a Szovjetunió — segítségével épült bhilai és bokaroi kom­binát napjainkban az indiai acéltermelés felét adja. Ugyancsak a szocialista or­szágok közreműködésével épül Nigériában trópusi Af­rika legnagyobb kohászati üzeme. SOKOLDALÚ EGYÜTTMŰKÖDÉS Több KGST-ország együtt­működése egy-egv nagyobb objektum építésében meg­könnyíti, hogy komplex mó­don valósítsák meg a fejlesz­tési programokat. Így Ma­gyarország Indiában, Korbá- nál timföldgyárat épített, s az itt termelt timföldet szov­jet közreműködéssel épült alumíniumkohók dolgozzák fel. A KGST-országok jelentős mértékben hozzájárulnak a fejlődő világ energiaiparának fejlesztéséhez. Közreműködé­sükkel eddig mintegy 16 mil­lió kilowatt teljesítményű ví­zi és hőerőmű épült. Az olyan óriások, mint a szovjet segítséggel az Eufráteszen, vagy Asszuán mellett a Nílu­son létrehozott erőmű és gát mellett, több mint 650 kisebb- nagyobb energetikai objek­tum építésében vettek részt a szocialista országok. Hogy csak néhány példát említ­sünk: Magyarország Indiá­ban, Törökországban, Liba­nonban, az NDK Szíriában és a Kongói Népi Köztársaság­ban, Csehszlovákia Afganisz­tánban, Irakban, Ecuadorban, Indonéziában, épített erőmű­veket. Egyre több mezőgazdasági és élelmiszeripari objektum is létesül a fejlődő országok­ban a KGST közreműködésé­vel. Hazánk több élelmiszer­ipari üzemet szállított első­sorban az arab világba, Bul­gária pedig aktívan részt vesz egy több mint 115 ezer hek­táros öntözőrendszer létreho­zásában Algériában. i ÁRUSZÁLLÍTÁS — HITEL A fejlődő országok sokszor az új objektumban előállított termékkel törlesztik a kapott hitelt. v Természetesen a hagyomá­nyos exportcikkek is fontos szerepet játszanak a fejlődő országok kivitelében. így egyebek között Afganisztán földgázt, gyapotot, gyapjút, gyümölcsöt, Algéria olajat, citrusféléket textíliákat, In­dia acélcsöveket, teát, szöve­tet, bőrt és ruházati cikkeket szállít a KGST-országokba. Mint említettük, a fejlődő országok igen heterogén cso­portot alkotnak. Közülük né­hánynak — elsősorban az olaj- és nyersanyagexportő­röknek — a gazdasági hely­zete a világpiacon végbement nyersanyagár-emelkedések következtében megerősödött. Ezekkel az országokkal az együttműködés nem ritkán hitelnyújtás nélkül is fejleszt­hető, sőt, néhány fejlődő or­szág maga is kereskedelmi vagy fejlesztési hitelt folyósít a KGST-országoknak. Irán például a lengyel élelmiszer- és papíripar fejlesztéséhez nyújtott kölcsönt, s a Szov­jetunió is igénybe vett iráni hitelt egy szovjet papíripari kombinát építéséhez. Ugyanakkor a KGST-or­szágok Nemzetközi Beruházá­si Bankja a legszegényebb fejlődő országok segítségére egymilliárd rubeles különle­ges hitelkeretet hozott létre, amelyből igen kedvező felté­telek mellett részesülhetnek a „negyedik világhoz” tarto­zó, s erre különösen rászoruló országok. A fejlődő országokban még a tőkeszegénységnél is ége­tőbb gond a szakemberhiány. A szocialista tábor önzetlen és hatékony segítséget nyújt oktatási intézmények létesíté­séhez, szakemberek, oktatók kiküldésével támogatja a kép­zés megindítását, az oktatás­ügy fejlesztését. Emelett 103 országból több mint 30 ezer diák és aspiráns tanul a KGST-országokban. Hazájukba visszatérve si­keresen szolgálhatják a gaz­dasági fejlődés, a nemzeti felemelkedés ügyét — gyak­ran épp a KGST-országok segítségével épített létesítmé­nyekben. NEMES GÁBOR / Ahol a targoncák készülnek Valószínűleg egyetlen olyan gyár sincsen Bulgáriában, ahol ne dolgoznának a Bal- kancar vállalat sárgára fes­tett villamos targoncái. Ez az üzem, amelynek termékeit megismerték Európa szinte minden országában, egyedül­álló eredményeket ért el. A Balkancar első helyen áll kontinensünkön a targonca­gyártásban, évente sok ezer ilyen hasznos kis jármű hagyja el üzemeinek terüle­tét, hogy Bulgáriában és szerte a világban könnyítse az anyagmozgatás nehéz munkáját. Bulgáriát 1957-ben bízta meg a KGST a villamos tar­goncák gyártásával. Három évvel később, 1960-ban 3104 darabot gyártottak, az el­múlt esztendőben pedig már minden hatodik percben el­készült egy új, korszerű vil­lamos targonca. Mozdony a moszkvai olimpiai játékokra A SKODA villamos moz­donyok második generáció­jának legújabb képviselője a 66—E^ típus, amely a Szovjet­unióban már közlekedik. Az első két gép a sikeres próba- utak után Moszkva—Le­ningrad útvonalon szállítja rendszeresen az utasókat. 8000 kW-os teljesítménnyel a SKODA 66—E/a Szovjet­unióban használatos nevén a CS 200 típusú mozdony az egyenáramú vontatórend­szerben a világ legerősebb gépe. Megbízhatóan működik szélsőséges időjárási feltéte­lek (mínusz 50—plusz 40 Cel­sius fok) között is és igen ala­csony a tengelynyomása, ami különösen nagy sebességnél előnyös. Maximális sebessé­ge az óránkénti 200 kilomé­tert is meghaladja, s akár 16 kocsiból álló szerelvény von­tatására is képes. A gyártó cég, a SKODA Plzen Vállalat tavaly ünne­pelte villamosmozdony-gyár- tásának 50. évfordulóiát. Ter_ mekéit világszerte ismerik és vásárolják. A legfőbb meg­rendelő már hagyományosan a Szovjetunió, ahol jelenleg 1700 SKODA-mozdony köz­A SKODA 66—E (CS 200) villamos mozdony lekedik. Európa legnagyobb nyék szállítják majd az mozdonygyárából, a SKODA olimpiai játékok résztvevőit Plzenből az idén újabb 66—E és vendégeit Moszkvába és a (CS 200) típusú mozdonyokat többi szovjet olimpiai vá- szállítanak a Szovjetunióba, rosba. s 1980-ban már a velük von- MILAN SKOBA tatott gyorsvonatszereivé- (Orbis Sajtóiroda — KS)

Next

/
Thumbnails
Contents