Tolna Megyei Népújság, 1978. február (28. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-04 / 30. szám

2 KÉPÚJSÁG 1978. február 4. Púja Frigyes külügyminiszter nyilatkozata Megnövekedett Afrika politikai súlya ■m Púja Frigyes külügyminisz­ter január 10-e és február 2-a között hivatalos, baráti láto­gatást tett Etiópiában, a Kon­gói Népi Köztársaságban, az Angolai Népi Köztársaság­ban, a Mozambiki Népi Köz­társaságban és a Tanzániai Egyesült Köztársaságban. A háromhetes afrikai körűt ta­pasztalatairól Púja Frigyes nyilatkozott a Magyar Távira­ti Irodának, a Rádiónak és a Televíziónak. A többi között hangsúlyozta: — Afrika politikai súlya a felszabadító mozgalmak győ­zelmeivel az utóbbi évti­zedben nagymértékben meg­növekedett. Figyelemre méltó az a szerep, amelyet a nem­zetközi életben játszik: az ENSZ-tagállamoknak egyhar- mada afrikai ország. —> Az utóbbi egy évtized nemzetközi eseményei bebi­zonyították, hogy a haladó afrikai államok pozitív sze­repet vállaltak az el nem kö­telezett országok mozgalmá­ban. Általában támogatják a szocialista országok nemzet­közi törekvéseit. Jelentős ál­dozatokat hozva támogatják a dél-afrikai felszabadító mozgalmakat, a jelenlegi „frontországok” a területü­ket is rendelkezésükre bo­csátják, így biztosítanak ka­tonai és gazdasági hátteret a harcolóknak. Bonyolult harc a haladás és a reakció között — Afrikában ma bonyolult, ellentmondásos és külső be­avatkozással terhes harc fo­lyik a haladás és a reakció között. Ez a folyamat gyak­ran súlyos megpróbáltatások­kal jár. A volt gyarmatosí­tók, a neokolonialisták nem akarják megengedni, hogy Afrika független országai végérvényesen kiszakadjanak a kapitalizmus gazdasági és stratégiai rendszeréből. — A meglátogatott orszá­gok — noha a gazdasági alap és a társadalmi felépítmény tekintetében még sokban kü­lönböznek tőlünk — azonos vagy közelálló nézeteket val­lanak velünk a világ sorsát érintő alapvető kérdésekben. Azonosak a nézeteink az eny­hülés, a leszerelés politiká­jában, hozzájárulnak ahhoz, hogy az enyhülést kiterjesz- szük az európai földrészen túlra is, hiszen a béke bizto­sítása, a nemzetközi bizton­ság megteremtése, a feevver- kezési hajsza megszüntetése a fejlődő országok néoeinek is létérdeke. Afrika népei tud­ják, hogy szolidárisak va­gyunk harcukkal, s támogat­juk őket. Szövetségesként tekintenek ránk és más szo­cialista országokra, keresik a kapcsolatot velünk. Ez a kon­taktus fejlődésük menetében stabilizáló elemként hat, a szocializmus gyakorlata a biztató jövőt mutatja szá­mukra. Etiópiában tett látogatásá­ról szólva Púja Frigyes rámu­tatott: — Az országban olyan háború van, amelynek hatá­sa túlnő a határokon. Nem túlzás azt állítani — mondot­ta, —• hogy ma Etiópia a ha­ladás és a nemzetközi reakció összecsapásának egyik leg­fontosabb színtere. A szocia­lista országok számára nem lehet közömbös a harc kime­netele, de tudatában kell len­nünk annak, hogy a nemzet­közi reakció számára sem az. Ott-tartózkodásom ideje alatt hangzottak el a legíenyege. több kijelentések, amelyek külső rekaciós erők nyílt ka­tonai beavatkozását helyez­ték kilátásba. Az Etióp nép szabadságára leplezetlenül törő nemzetközi reakció in­dítéka kétségtelenül az, hogy Etiópia progresszív gondol­kodású vezetői — élvezve a nép széles körű támogatását — a szocialista fejlődés útján kívánnak haladni és máris gyors ütemben valósítják meg a gazdasági struktúra és a társadalmi felépítmény gyökeres átalakítását. Ezért törekszik a nemzetközi reak­ció minden eszközzel a hala­dó etióp rendszer megdönté­sére. Angola túljutott a kezdeti nehézségeken — Afrika független államai között talán Angolának kel­lett a legsúlyosabb problé-1 mákkal megbirkóznia. A fia­tal köztársaság már túljutott a kezdeti nehézségeken, s a gazdasági élet irányításának megszervezésén, a helyi szak­emberek kiképzésén, a kon­szolidáció folyamatának gyor­sításán munkálkodik. Angola népe az MPLA—Munkapárt I. kongresszusa határozatai­nak megfelelően eredménye­sen folytatja a gazdaság hely­reállítását, valósítja meg a nemzeti újjáépíts? program­ját. Az angolai nép függet­lenségi harcának győzelme történelmi jelentőségű Afrika népeinek szabadságharcában, mert nélküle bizonyára jó időre megtorpant volna a fel­szabadító mozgalom a föld­rész déli részein. — A Mozambiki Népi Köz. társaság társadalmának át­alakítása is gyors ütemben Mindenütt kapcsolataink A kétoldalú kapcsolatokról szólva a külügyminiszter el­mondta: — Felismerve az af­rikai fejlemények fő tenden­ciáit, azt a körülményt, hogy ez a földrész a nemzetközi erőviszonyok alakulásának fontos színtere, a Magyar Népköztársaság is törekszik a kapcsolatok bővítésére. Sze­rény lehetőségeinkhez mérten támogatjuk azokat az orszá­gokat, amelyek az élen ha­ladnak, s a szocialista orien­táció útját választották. — A meglátogatott orszá­gokkal ma még nem jelentő­sek gazdasági-kereskedelmi kapcsolataink, ele a feltételek adottak, hogy azzá legyenek. A meglátogatott országok­ban az állam-, illetve a kor­folyik. A Frelimo III. kong­resszusa világosan kijelölte az utat. Mozambik — Ango­lához hasonlóan — frontor­szág, azaz a dél-afrikai fel­szabadító mozgalmak egyik hatékony támogatója, segítsé­get nyújt a zimbabwei sza­badságharcosoknak, rendel­kezésükre bocsátja területét, menekültjeit befogadja és védelmet biztosít számukra. — Hasonlóan e három or­szághoz, pozitív tapasztala­tokat szereztünk a Kongói Népi Köztársaságban és Tan­zániában is — mondotta a külügyminiszter. — Utunkat rövid időre megszakítottuk a Nigériai Szövetségi Köztársa_ Ságban, ahol a nigériai kül­ügyminiszterrel találkoztam. Az afrikai országok között Nigéria rendelkezik a legna­gyobb gazdasági potenciállal, jelenleg a legfontosahb ke­reskedelmi partnerünk. bővítését szorgalmazták mányfők megbecsüléssel szól­tak a Magyar Népköztársa­ságról, ismerik a szocializmus építésében elért eredménye­inket és nagyra értékelik a békéért, a biztonságért az enyhülésért folytatott követ­kezetes külpolitikánkat. Örömmel nyugtáztuk őszinte érdeklődésüket, hogy a mi tapasztalatainkat is figyelem, be véve építsék jövőjüket. Valamennyi meglátogatott or­szág vezetői kivétel nélkül kapcsolataink bővítését szor­galmazták. Minden feltétel adott tehát ahhoz, hogy a Magyar Népköztársaság és az öt afrikai ország kapcsolatai jelentősen szélesedjenek — hangsúlyozta befejezésül Pú­ja Frigyes külügyminiszter. (MTI) Borbély Sándor és Győri Imre látogatása Borbély Sándor, az MSZMP Központi Bizottságának tit­kára pénteken a főváros XVII. kerületében tett láto­gatást. Részt vett a látoga­táson Vida Kálmán, a Buda­pesti Pártbizottság osztály- vezetője. Borbély Sándor tájékozó­dott a kerület életéről, fej­lődéséről, párt-, társadalmi, gazdasági munkájáról, majd megtekintette a Péceli úti új szakosított körzeti orvosi rendelőt. Győri Imre, az MSZMP Központi Bizottságának titT kára kétnapos látogatást tett Szabolcs-Szamár megyében. Csütörtökön Nyíregyházán dr. Tar Imre, a megyei párt- bizottság első titkára és dr. Pénzes János, a megyei ta­nács elnöke fogadta és tájé­koztatta a megye politikai, gazdasági helyzetéről. A Központi Bizottság titká­ra megtekintette a város legújabb lakónegyedét és az ottani 24 tantermes általános iskolát, majd felkereste a nyíregyházi dohányfermen­táló vállalatot, Győri Imre pénteken részt vett és felszólalt a nyírtassi Dózsa Mezőgazdasági Terme­lőszövetkezet zárszámadó és tervtárgyaló közgyűlésén. Testvérháború Indokínában Miért indított háborút a nyocmilliós Kambodzsa régi fegyvertársa és szomszédja, az ötvenmilliós Vietnam el­len? A kérdésre egyelőre még csak keresi a választ a világ­sajtó. Kambodzsa ugyanis — lassan három évvel az Ame- rika-barát Lón Nol-rendszer bukása után — ma is herme­tikusan elzárkózik a külvi­lágtól. A közvetett informá­ciók azonban arra vallanak, hogy Kambodzsa kitart a maga sajátos és a történe­lemben mindeddig egyedül­álló modellje mellett, miköz­ben külpolitikájában egyér­telműen Kína-barát irányvo­nalat követ. „TISZTOGATÁSI” KAMPÁNY KAMBODZSÁBÁN Mi is történt Kambodzsá­ban az 1975 áprilisában kiví­vott győzelem óta, amikor a kommunisták vezette „vörös khmerek” megdöntötték Lón Nol reakciós rendszerét? Épp most, a vietnami—kambod­zsai konfliktus kapcsán erő­sítette meg a hanoi kormány egyik nyilatkozata azokat a korábbi nyugati sajtójelenté­seket — amelyeket sokáig kétkedve fogadott a világ —, hogy sok ezer Kambodzsában élő vietnami esett áldozatául annak a „tisztogatási” kam­pánynak, amelyet a kambod­zsai vezetés folytat a régi rendszer vélt és valódi támo­gatói ellen. Ezektől a módsze­rektől kezdettől fogva gyöke­resen különbözött a hanoi ve­zetés türelmes, megbékélésen alapuló politikája. Ennek el­lenére gyakorlatilag már a Lón Nol-rendszer megdönté­sének másnapján megkez­dődtek a fegyveres összetű­zések a kambodzsai—vietna­mi határon. TÖRTÉNELMI OKOK? Hogy az amerikaiak ellen folytatott közös harcban létre­jött fegyverbarátság ilyen ha­mar felbomlott, abban szere­pe van a délkelet-ázsiai tör­ténelmi múlt terhes öröksé­gének is. A kambodzsai és a vietnami feudális rendszerek évszázadokon keresztül har­coltak egymás ellen, és a lét­számban kisebb khmer népet állandóan fenyegette a nem­zeti megsemmisülés veszélye. Sajnos, a khmer vezetők na­cionalista érzelmei akkor is döntőnek bizonyultak, amikor az Amerika-ellenes közös fel­szabadító háborúban kivívott győzelem után minden lehe­tőség megvolt arra, hogy örökre száműzzék a két nép kapcsolatából a viszályt és a gyűlölködést. Csupán a vietnami kor­mány türelmének köszönhető, hogy egészen a múlt év végé­ig nem került a nyilvánosság elé a meg-megújuló, és egyre súlyosabb pusztításokat oko­zó kambodzsai betörések té­nye. Tavaly december végén azonban már olyan súlyos veszteségeket okoztak a kam­bodzsai támadások, hogy Vi­etnam kénytelen volt katonai erejét bevetni. Kína, a térség legjelentő­sebb állama félreérthetetle­nül jelezte, hogy Kambodzsa oldalán áll. Ezt bizonyította az a látogatás is, amelyet Ten Jing-csao asszony, Csou En- laj özvegye tett nemrégiben Kambodzsában. Igaz, a poli­tikusasszony — aki egyéb­ként a Kínai Országos Népi Gyűlés állandó bizottságának alelnöke — Phnom Penh-i beszédében tartózkodott attól, hogy agresszióval és a khmer nép függetlenségének eltiprá- sával vádolja Vietnamot, mint ahogy azt a kambodzsai vezetés tette. Vietnam — akárcsak Kam­bodzsával — jó kapcsolatok­ra törekszik a kilencszázmil­liós Kínával is. A vietnami külügyminiszter a térség négy másik fontos országában, ugyancsak a jószomszédság Szellemében folytatott sike- 'res tárgyalásokat a közel­múltban. KELETI MIKLÓS Zárszámadás Szakadáton Huszonhetedig gazdasági évét zárta a szakadáti Arany­kalász Mezőgazdasági Terme_ lőszövetkezet. A megye leg­kisebb termelőszövetkezeté­nek a területe 844 hektár, melyből 525 hektár a szántó, 129 hektár az erdő és 132 hektár a legelő. A szövetke­zetben dolgozó tagok száma mindössze 58. Az elmúlt gazdasági év­ben ugyanakkora területről dupla mennyiségű búzát ta­karítottak be, mint 1969. Az eredmények még így sem a legjobbak, hisz nem volt megfelelő a fajtaösszetétel és a betakarítási veszteségek miatt sem hozta a búza a ter­vezettet. A szövetkezet ve­zetősége a növények vetéste­rületén nem kíván változtat­ni, viszont legfőbb feladatá­nak tekinti a fajták jó meg­választását, s azt, hogy a ta­lajmunkákat időben és jó mi­nőségben elvégezzék. A te­hénlétszám 62, saját tenyész­tésű vemhes üszők beállításá­val pótolták a kiöregedett, illetve a nem termelő egye- deket. A szövetkezet az el­múlt évben 37 hízó marhát, és 407 hízott sertést értékesített. L. I. Brezsnyev fogadta Ali Nasszer Mohammedet Leonyid Brezsnyev, az SZKB KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsa elnökségének el­nöke pénteken fogadta Ali Nasszer Mohammed Hasszanit, a Jemeni Népi De­mokratikus Köztársaság mi­niszterelnökét, aki szerda óta tartózkodik hivatalos látoga­táson a szovjet fővárosban. A találkozón, amely baráti, nyílt légkörben, a kölcsönös megértés szellemében ment végbe, megtárgyalták a Szov­jetunió és Dél-Jemen kapcso­latainak állását, továbbfej­lesztésük távlatait, valamint a közel-keleti és az északke. let-afrikai helyzetet, továb­bá néhány más nemzetközi vonatkozású kérdést. Megál­lapították, hogy ezekben a felek véleménye azonos. A kétoldalú kacsolatokról szólva mind Leonyid Brezs­nyev, mind Ali Nasszer Mo­hammed Hasszani megelége­déssel jelentette ki, hogy a baráti kapcsolatok és a szé­les körű együttműködés a két ország között sikeresen fejlő­dik. Aláhúzták: mindkét or­szágnak az a szándéka, hogy további közös erőfeszítéseket tegyen a kölcsönösen előnyös együttműködés fejlesztésére és elmélyítésére. Népi ellenőröket tüntettek ki a Parlamentben (Folytatás az 1. oldalról) nélkülözhetetlen állami, tár­sadalmi feladatokat, hogy közben az állampolgárok tíz­ezreit kapcsolja be ebbe a hivatásjellegű közéleti sze­replésbe, teszi őket a ha­talom gyakorlásának közvet­len részeseivé. Teljesen ért­hető, ha pártunk és álla­munk vezetése a kerek év­forduló alkalmából elismeré­sének és köszönetének úgy ad kifejezést, hogy kitüntetés­ben részesíti a népi ellenőr­zés nagy családjából azokat, akik tevékenységük tarta­mával, teljesítményük kiugró szintjével szereztek érdeme­ket. Engedjék meg, hogy pártunk és államunk vezeté­se — és természetesen a ma­gam nevében— tiszta szívből a legjobbakat kívánjam va- lamennyiüknék, gratuláljak mindannyiuknak. Egyúttal hadd fejezzem ki azt a meg­győződésemet, hogy a népi ellenőrzés sokezres, az önzet­len társadalmi munkára vál­lalkozó elkötelezettje a jövő­ben is fáradhatatlanul és eredményesen serénykedik feladatának szorgos ellátásán, hivatásának teljesítésén. A megyéből Buzogány Ist­ván, a Tolna megyei Gabona- forgalmi és Malomipari Vál­lalat igazgatóhelyettese a Munka Érdemrend arany, Baricz József, a bonyhádi já­rási-városi népi ellenőrzési bizottság elnöke a Munka Ér_ demrend bronz fokozata ki­tüntetést kapta. Szakali József pénteken a KNEB székházában 69 népi ellenőrnek a kiváló népi el­lenőr kitüntetést nyújtotta át. Az ünnepségen részt vett Borbánéi János, a Miniszter- tanács elnökhelyettese. — Húsz év tapasztalatai alapján joggal állapíthatjuk meg, hogy a népi ellenőrzés beváltotta a hozzáfűzött re­ményeket, kiállta az idő pró­báját, létrehozása szocialista rendszerünk méltó és mara­dandó alkotásának bizonyult — hangsúlyozta beszédében Szakali József államtitkár, a KNEB elnöke a népi ellen­őrzés megalakulásának 20. évfordulója alkalmából ren­dezett ünnepségen pénteken, a Belügyminisztérium Zrínyi utcai klubjában. Az ünnep­ség elnökségében foglalt he­lyet Huszár István, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese, Borbándi János, a Minisztertanács el­nökhelyettese, Bárdi Imre, az MSZMP KB gazdaságpoli­tikai és Kovács Antal, az MSZMP iKB ipari, mezőgaz­dasági és közlekedési osztá­lyának vezetője, valamint a Minisztertapács több tagja, a társadalmi és a tömegszerve­zetek számos vezetője. Szakali József ünnepi meg­emlékezésében egyebek kö­zött szólt arról: joggal álla­píthatjuk meg, hogy a népi ellenőrzés szerveinek ereje a pártirányításban, a pártve­zetésben van. Tekintélyét a számára megjelölt feladat, végzett munkája, annak de­mokratikus jellege, a párt és a társadalmi szervek, a tö­megek bizalma alapozta meg. Ezt követően Huszár István olvasta fel Kádár Jánosnak, az MSZMP KB első titkárá­nak köszöntő sorait, amely­ben méltatja a népi ellenőr­zés tevékenységét, a népi el­lenőrök felelősségteljes mun­káját, s ahhoz további sike­reket kíván az MSZMP Köz­ponti Bizottsága nevében. Az ünnepség végén a Bel­ügyminisztérium Vörös csil­lag érdemrendel kitüntetett Duna művészegyüttese adott műsort. Kadhafi Algírban Folytatódott a csúcsértekezlet Péntekén délelőtt — több­szöri halasztás után — meg­érkezett Algírba Moamer Kadhafi líbiai államfő, aki az elmúlt két napban a jelenté­sek szerint gyomorbóntal- mak miatt nem tudott a csúcsértekezleten részt ven­ni. A líbiai államfőt a repülő­téren Huari Bumedien algé­riai elnök, a csúcsértekezlet házigazdája üdvözölte, és ezt követően az értekezlet részt­vevői zárt ajtók mögött ta­nácskozásra ültek össze a konferencia színhelyéül szol­gáló Aurasszi hotelben. A találkozón részt vevő de­legációk köréből származó értesülések szerint a négy arab állam — Algéria, Líbia, Szíria és a Jemeni Népi De­mokratikus Köztársaság —, valamint a Palesztinái Fel- szabadítási Szervezet vezetői az egyiptomi elnök politiká­jával szembehelyezkedő álla­mok közös politikáját szabá­lyozó alapokmány kidolgozá­sán munkálkodnak. A terve­zett okmány nyitva hagyja a csatlakozás lehetőségét a töb­bi arab állam számára is. Az algíri csúcstalálkozó résztvevői

Next

/
Thumbnails
Contents