Tolna Megyei Népújság, 1978. február (28. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-26 / 49. szám

1918. február 26. KÉPÚJSÁG 13 Hol tart megyénk labdarúgása ? Ma délután ismét benépesültek labdarugó-pályáink, folytatódik a megyei labdarúgó-bajnokság. A labdarúgó- sportág változatlanul a legnépszerűbb, a. szurkolók százai­nak biztosit szórakozást, kikapcsolódást. Ez magával hoz­za. hogy nemcsak saját csapatuk szereplését kisérik figye­lemmel, hanem érdekli őket, hogyan alakul megyénk lab­darúgásai Felkértük dr. Szűcs Lászlót, a megyei labdarú­gó-szövetség főtitkárát, tájékoztassa lapunkon keresztül a szurkolótábort a sportág jelenlegi helyzetéről, a szövetség munkájáról, távlati terveiről. Az 1977—78. évi bajnoki szezon tavaszi rajtjának be­indulásával ismét sok szó esik sportberkekben a megye labdarúgásáról. A szurkolók nagy része elsősorban azt la­tolgatja, hogy megyénk egyetlen NB-s labdarúgócsa­pata a vártnál gyengébb őszi szereplés után vajon tavasz- 6zal képes lesz-e elkerülni a kieső zónából. így óhatatla­nul felmerül a kérdés, hol tart ma a megye labdarúgá­sa, milyen nehézségek gátol­ják fejlődését, és egyáltalán van-e remény arra, hogy a jelenlegi mélypontról elke­rüljünk. Mindenekelőtt le kell szögeznünk, hogy a lab­darúgás színvonalának visz- szaesése nemcsak Tolna me­gyei jelenség. Az elmúlt években végrehajtott közpon­ti intézkedések annak ellené­re, hogy azok nagyon helye­sek voltak — a várt ered­ményt nem hozták meg. SZÁMSZERŰLEG NINCS BAJ írásomban azonban koránt­sem a magyar labdarúgás problémáival kívánok fog­lalkozni, hanem csak sző­kébb hazánk, Tolna megye gondjait, problémáit kívá­nom elemezni. Ha csupán a számszerű adatokat nézzük, túlságosan sok panaszra nem lehet okunk. Megyénknek egy NB Il-es, tizennyolc me­gyei I. osztályú felnőtt- és negyvenhét járási bajnok­ságban szereplő felnőttcsapa­ta van. Valamennyi felnőtt­csapat mellett szerepeltetnek ifjúsági csapatot is. Tíz csa­pat részvételével beindul a megyei serdülőbajnokság is. Ezen kívül a Szekszárdi Dó­zsa és a Sportiskola Orszá­gos ifjúsági bajnokságban is szerepeltet csapatokat. Me­gyénkben tehát összesen 144 labdarúgócsapat szerepel a különböző bajnokságokban, 2 ezer 516 igazolt játékosunk van. Ez szép szám és ezzel így elégedettek lehetünk. A játé­kosok tudás- és felkészültségi szintjével és a pályákon lá­tott játékkal azonban már korántsem lehetünk ilyen egyértelműen elégedettek. Az NB Il-es csapat szereplésével és problémáival nem kívánok részletesen foglalkozni. Az egyesület vezetésének fel­adata, hogy a hibákat feltár­ja és azokat következetesen felszámolja. Tudomásom sze­rint ez a munka már folyik, ezért bízzunk benne, hogy a szezon végére a csapatnak kiesési gondjai nem lesznek. Mindössze egy megjegyzé­sem volna. Egy megye lab- darúgósoprtjára az élvonal­ban szereplő szakosztályban folyó munka kihat az egész megye labdarúgására. De ez fordítva is igaz. EMELNI A NEVELÉS SZÍNVONALAT Be kell ismernünk, hogy jelenleg a megyei I. osztályú labdarúgócsapatokban nem találhatók olyan tudásszintű és felkészültségű játékosok, akik jelentős erősítésként jö­hetnének számításba me­gyénk vezető szakosztályába. Ezt világosan és egyértelmű­en bizonyítják az elmúlt évek igazolásai is. Mi hát akkor a megoldás? Egyelőre az, hogy mindaddig megyén kívüli „import” játékosokkal keli biztosítani a minőségi spor­tot labdarúgásban, amíg a nevelő-, szervezőmunkánk olyan színvonalúvá válik, hogy a saját nevelésű játé­kosaink elérik a hazai élme­zőny színvonalát. HOL TART MEGYÉNK LABDARÜGÄSA? Mindenek előtt le kell szö­geznünk, hogy az elmúlt években megindult lassú fej­lődés ellenére sem éri el a kívánt színvonalat. Mi ennek az oka? Először is irányítási problémák jelentkeznek. A sport hazánkban állami irá­nyítás alá került, törvényileg tehát a kérdés rendezett. A gyakorlat azonban ma még nem tart lépést a meghozott jogszabályokkal. Nagyon sok helyen a megyénkben a sportmozgalom még mindig nem állami és társadalmi feladat. Sok helyen még min­dig egy adott gazdasági ve­zetőtől, vagy pár lelkes sport­embertől függ a község, vagv a város sportja és ezen belül természetesen a labdarúgás is. Azért nem vállal kellő fe­lelősséget a helyi tanács és a helyi pártszervezet. Pedig e két testület aktív segítsége és felelősségvállalása nélkül a településeink sportmozgalmát előre lendíteni nem lehet. E területen sürgős változtatás­ra van szükség. CÉLTUDATOS, IRÄNYITOMUNKA A megyei labdarúgó-szö­vetség szakmai munkája is hagyott kívánnivalót maga után. A megyei szövetség az elmúlt év során szinte telje­sen átszerveződött. Ez a fo­lyamat csak most, 1978-ban fejeződött be és ez hátráltat­ta a szakszövetségi munkát. Most már elmondhatjuk, hogy a szövetség elnöksége teljes, a bizottságok megala­kultak és működnek. Vala­mennyiben hozzáértő, a sportágat szerető lelkes aktí­vákat sikerült munkába állí­tani. Az elnökség a kidolgozott tervek alapján megkezdte és ez évben is tovább folytatja kapcsolatainak szélesítését és irányító munkájának kiter­jesztését a járási labdarúgó­szövetségek és a sportkörök szakosztályai felé. Ezt a célt szolgálták az elmúlt évben a járási labdarúgó-szövetségek elnökségi ülésen történő be­számoltatásai, és az idei évre betervezett sportköri labda­rúgó szakosztályi beszámol­tatások is. Az elnökség mun­kája — úgy érzem — rend­szeresebb és céltudatosabb lett az elmúlt másfél év alatt. KEVÉS A SZAKKÉPZETT EDZŐ Sajnos a szakember-ellá­tottságunk gyenge. A megyei bajnokságban csak kevés ed­zői képesítéssel rendelkező szakember működik. A csa­patok szakmai munkáját sok helyen egy olyan volt játé­kos irányítja, aki éppen el­végezte, vagy most végzi a segédedzői tanfolyamot. A tizennyolc megyei fel­nőttcsapatnál négy edzői, ti­zenhárom segédezői végzett­séggel rendelkező szakember működik, egy csapatnál pe­dig végzettség nélküli sze­mély irányítja a munkát. Az ifjúsági csapatoknál kilenc segédedző működik, két csa­patnál végzettség nélküli személy irányija a munkát, míg hét csapatnak nincs kü­lön. edzője. A tíz serdülő­csapatnál öt segédedző van, míg a másik öt képesítés nélküli. Az edzők továbbképzése hosszú időn át nem volt meg­oldott. Szövetségünk most ki­dolgozott egy továbbképzési rendszert, amely reméljük jelentős szakmai segítséget nyújt az edzők számára. NEHÉZ GONDOK A JÁTÉKVEZETŐKNÉL A legnagyobb gondjaink közé tartozik, 1 hogy egyes mérkőzésekre mgefelelő szín­vonalú játékvezetést biztosít­sunk. Bár 447 vizsgázott já­tékvezetőt tartunk nyilván, közülük mindössze 106 mű­ködik. A megyebajnokságban foglalkoztatottak száma 46. Komoly erőfeszítéseket te­szünk a játékvezetők létszá­mának növelésére, azonban eredménytelenül. A tanfolya­mot végzettek közül csak ke­vesen vállalják, hogy a je­lenlegi díjazás mellett mű­ködjenek. A játékvezetői díj sajnos nincs arányban a já­tékvezetésre fordított szabad idővel. Ezenkívül a szurkoló- tábor egy része is hozzászo­kott, hogy a csapat rossz sze­replését a játékvezetőn ki­töltőt bosszújával vezesse le. Ez lejáratja a játékvezető te­kintélyét, azok elkedvetle­nednek és abbahagyják a működést. A szurkolóktól is nagyobb önfegyelmet várunk, a sportköri vezetők pedig a jövőben a magukról megfe­ledkezett szurkolóikkal szem­ben lépjenek fel, védjék meg a játékvezetők becsületét. Az igazsághoz tartozik azonban az is, hogy ma még kénytele­nek vagyunk működtetni olyan játékvezetőiket is, akik nem ütik meg a megyei szín­vonalat és téves ítéletekkel néha kiváltják a felháboro­dást. KIMOZDULTUNK A HOLTPONTRÓL Labdarúgó-utánpótlás ne­velésünk kimozdult a holt­pontról. Megyénknek van sportiskolája, ahol rendsze­resen foglalkoznak a kivá­lasztott tehetséges fiatalok­kal. A problémákat itt abban látjuk, hogy a jelenlegi ki­választó rendszer nem meg­felelő és csak igen szűk kör­re, Szekszárdra és közvetlen környékére terjed ki. Lénye­ges feladatnak tartjuk, hogy minél hamarabb kidolgozás­ra kerüljön egy olyan kivá­lasztási rendszer mely átfog­ja az egész megyét. Biztosí­tani kell, hogy minden kor­osztályból a megye legtehet­ségesebb húsz játékosa ke­rüljön a sportiskolába. CSAK AZ ELSŐ CSAPAT A REFLEKTORFÉNYBEN A sportkörök irányítása, anyagi ellátottsága, létesít­mény helyzete nem kielégítő. Sajnos kevés helyen folyik előrelátó, gondos, tervszerű munka. A tapasztalat azt bi­zonyítja, hogy a sportkörök­nél csak az első csapat áll reflekorfényben, minden erő­feszítés az ő jó szereplésükre irányul. Ez feltétlen helyes, de az lenne jó, ha mellette az utánpótlással is hasonlókép­pen foglalkoznának. Az anyagi ellátottság közepes. Általában a szakosztályok 100 —130 ezer forintos költségve­téssel dolgoznak. Ez az ösz- szeg éphogy elég a működési költség fedezésére, így a lé­tesítmény fenntartására, ál­lagmegóvására szinte semmit nem fordítanak. így fordul­hat elő, hogy több helyen a pálya, a tartozéka, valamint az öltözők nem felelnek meg az előírt követelményeknek. Ezen a téren, ha nem tör­ténik sürgős változásba léte­sítmények még tovább rom­lanak. Komoly összefogásra van szükség, hogy a jelenle­gi helyzeten változtatni tud­junk. A MUNKÁNAK MEG LESZ AZ EREDMENYE Ma, a sípszó elhangzása után útjára indul a megye pályáin a labda. Legfonto­sabb feladatnak tartom, hogy ki-ki a saját területén ma­radéktalanul igyekezzen el­végezni a rábízott feladato­kat. A szövetség bíziik abban, hogy munkájúkat a labdarú­gást kedvelők népes tábora támogatja. Különösen nagy segítséget várunk a Tolna megyei Népújságtól. Az el­múlt időben a lap bebizonyí­totta, hogy sajátos eszközei­vel igen hatékonyan tudja segíteni és támogatni a lab­darúgás fejlesztését, a szö­vetség munkáját. A labdarúgásban, sikereket csak következetes, kitartó munkával lehet elérni. Nagy türelemre, gondos munkára van szükség. Egy azonban biztos, hogy ennek a munká­nak meg lesz az eredménye. Kosárlabda NB I Szekszárd, 500 néző. Ve­zette: Cziffra, Matlári. Szék. szárdi Dózsa: Harsányi (32), Binder (2), Skoda (16), Szi­lágyiné (10), Tarczy (4). Cse­re: Palotás (—), Varga (10), Lesó (4). Edző: Tapodi László. Eger: Begai (14), Dombrádi (17), Havasy (12), G. Hideg (8), Szekeres (16). Csere: Szabó (—), Széphegyi (—), Villám (—). Edző: Cseh Kálmán. Harsányi kosara vezette be a találkozót, melyre a vendégek azonnal válaszoltak, 1. perc: 2:2. Ez. után Skoda akcióból, majd büntetőből 6:2-es előnyhöz juttatta a hazaiakat. A 3. percben még 8:5-re a Dózsa, egy perc múlva viszont már az egriek vezettek 9:8-ra. A vendégek egészpályás letá. madása annyira megzavarta a szekszárdiakat, hogy szin­te képtelenek voltak kibon­takozni. A 6. percben 14:13 volt az állás a hazaiak javá­ra, ettől kezdve azonban fo­kozatosan elhúztak a főisko­lások. Az időkérés után sem javult fel a lila-fehérek já­téka, így a 10. percben 23:21- re továbbra is az egriek ve­zettek. A 13. percben Harsá­nyi büntetőivel 25:25, majd 27:27-re alakult a találkozó állása. Ekkor Harsányi meg. sérült és csak a 19. percben tért vissza a pályára. Ekkor Milyen eredmények várhatók? Tengelic—Kisdorog: A tetl­geliciéknek lenne miért tör­leszteni, hisz ősszel súlyos, 5:2-es vereséggel hagyták el a kisdorogi pályát. A Ten­gelic lelkiismeretesen készült, kérdés ez elég lesz-e a győ­zelemhez. Tippünk: x, vagy 2. Tolna—Bogy iszló: N em tudni, a tolnai csapatnak mennyire sikerült a felkészü­lés, de a hírek szerint rossz előjelékkel kezdenek. Tip­pünk: 2. Bonyhádi Pannónia—Zom­ba: A hazai csapatnak örül­nie kell, ha az egyik pontot megszerzi. Tippünk: 2, eset­leg x. Nagydorog—Nagymányok: A brikettgyáriak törleszteni akarnak az őszi 1:0-ás vere­ségért. Könnyen lehet, hogy ez sikerül nekik. Tippünk: 2, esetleg x. Paks—Tevel: A jó formá­ban lévő paksi csapat hazai pályán biztosan nyer. Tip­pünk: 1. Simontornya—TAÉV SK: A 17. helyen tanyázó Simon- tomya is megnyerheti a mér­kőzést. Tippünk: 1, vagy x. Pincehely—Bonyhádi Va­sas: Nehéz csata vár a pince­helyiekre az egységesebb, egyénileg jobb játékosokkal rendelkező Bonyháddal szem­ben. Tippünk: x, 2. Dombóvári MSC—Fadd: Felkészülés szempontjából talán a dombóváriak dolgoz­tak az elmúlt időszakban a legtöbbet. Várhatóan ez meg­hozza az eredményt. Tip­pünk: 1. Aparhant—Bátaszék: Apar­hanton minden csapatnak meg kell küzdeni a gólokért, a pontokért. A bátaszékiekre is nehéz mérkőzés vár. Tip­pünk: 1, vagy x. a Dózsa gárdája négypontos előnyt szerzett, de a határta­lan lelkesedéssel küzdő fő­iskolások a félidőig lédolgoz­ták hátrányukat. Szünet után két kihagyott szekszárdi helyzet borzolta a nézők idegeit, de a 2. per­cig a vendégek sem szerez, tek pontot. Rákapcsolt a Dó­zsa, Harsányi, majd Szilágyi­né kosaraival 45:41-re el­húztak. Változatos küzdelem folyt, sok hibával játszott mindkét csapat. A 8. perc­ben 50:50-re feljöttek a ven­dégek. Ezzel együtt úgy tűnt, továbbra is folytatódik az első félidő rendkívül ideges hangulata a hazai együttes­nél. A folytatásban azonban erősítettek a Dózsások, a 10. percben 58:50-re, a 13. perc. ben pedig 60:54-re vezettek. Megjött a közönség hangja, s ez újabb lendületet adott Harsányiék küzdőkedvének. Nem csökkent az iram és a 17. percben 72:60-ra hú­zott el a szekszárdi gárda. A hátralévő percekben elő­nyét váltakozó arányban tar­totta, végül tizenegypontos győzelmet aratott. A rendkívül gyenge első félidei játéka után fokozato. san feljavuló Dózsa együtte­se összességében k «serves győzelmet szerzett a nyeret­len Egri TK ellen. Dr. Szűcs László nyilatkozata egyértelmű és világos. A szövetség kidolgozta a feladatokat, elkészítette a terve­ket és annak következetes végrehajtásán dolgozik. Az egyesületek támogatásival a célkitűzéseket végre kell hajtani és akkor megyénkben is bekövetkezik a várva várt színvonal -emelkedés. — Miért lógatja az orrát? Olyan szomorú, mintha te­metésről jönne. — Majdnem. Most értesültem, hogy nincs NB ll-es női tekecsapatunk. — Mi az, hogy nincs? Nem estek ki. — Az igaz, de nem nevezték őket azon a címen, hogy kevés a versenyző. — És ez megfelel a valóságnak? — Sajnos igen. A bajnokság előtt egy héttel gondoltak arra, hogy meg kellene számolni, hány versenyzőjük van. Aztán kiderült, hogy eggyel kevesebb, mint kellene. '— Hát ez igazán lelkiismeretlenség. Amikor amúgy sem dúskálunk NB-s csapatokban, akkor ilyen könnyen feladni a megszerzett pozíciót?! — Vigasztalódjon, most már van utánpótlás, és ha igaz, jövőre ismét indulnak. — Jobb későn, mint soha. — Egy hete arról beszélt, hogy valahol a jegyzőkönyvekbe nem létező nevek kerültek. Mit tudott meg erről? — Mindent és semmit. — Ezt hogy értsem? — Négy illetékessel is beszéltem, körülbelül így kezdték: nézze, én magának őszintén elmondom, de csak abban az esetben, ha szavát adja, hogy nem hivatkozik rám, hogy én mondtam el. Ilyen körülmények között persze az ember mit tehet mást, mint zsebre teszi a jegyzettömböt, nagyokat nyel és hallgatja a furcsaságokat... — De mi ennek az oka? — Valamennyien azt mondták: uram, maga beül az autó­jába és elmegy, de mi itt maradunk. Nekünk naponta kell azokkal az emberekkel találkozni, akik nem tapsolnának, ha minderről valami megjelenne. — Vindics József viszont elmondta — és megengedte, hogy megírjuk —, hogy rongyosra szaggatták a szabályköny­vet, kerestek valami paragrafust arra, hogy eltiltsák a dom­bóvári mérkőzések látogatásától. — Egy szövetségi embert, egy játékvezető-ellenőrt el­tiltani? — Igen, ez volt a tervük, mert súlyos „bűnt” követett el Vindics. Jelentésében megírta, hogy a játékvezető a mérkő­zésen milyen hibát követett el. Nem gondolt arra, hogy — jelentése alapján — az egyik dombóvári játékost a fegyelmi bizottság eltiltja. — Felkészült a mai labdarúgó-mérkőzésre? — Tökéletesen. Ha a csapatok is így felkészültek, akkor nem lesz baj. — Talán forralt bort visz magával termoszban? — Tudja, hogy nem vagyok híve a szeszes italnak, ezért forró, sült krumplival raktam meg zsebeimet. — Gondolja, ilyen rossz pályán lehet játszani? — Miért ne lehetne? Legyen az havas, sáros pálya, egy­formán kedvezőtlen mindegyiknek, egyik csapat sem élvez ebből előnyt, illetve nem kerül a másikkal szemben hátrá­nyos helyzetbe. — De megyénk feltétlen kedvezőtlen helyzetben van, például Baranyával szemben. Úgy néz ki, mintha a bara­nyaiakkal szerződést kötöttünk volna, melynek alapján mi szállítjuk nekik az utánpótlást. — Hogyha nekünk is annyi főiskolánk lenne, mint ott van, nem mennének el innen. — Csakhogy nem mind lesz főiskolás. Például a két dom­bóvári kislány — az Apáti testvérek — biztos nem lesznek főiskolai hallgatók, de a nagydorogi labdarúgó sem biztos, hogy a jogra iratkozott. — Nagydorogról vittek labdarúgót Baranyába? — Igen, a Komló színeit erősítették Lammal, sőt a DNK-kupán a Dózsa ellen már játszott is. — A dombóváriak szerint Szekszárdnak ajánlották pél­dául annak idején Judikot, de — állítólag — nem kellett. Most az NB I-es Dunaújváros erőssége. — Erről jut eszembe, hogy egy hónapig két Sólya-lány volt Veszprémben, de egyiknek nem tetszett az ottani levegő és visszatért Bonyhádra. A kapus az maradt... — A napokban olvastam, hogy Alit, az ökölvívás koroná­zatlan királyát nem győzte le a vereség, éli világát. — Apropó ökölvívás: rég hallottam a Tolnai Vörös Lo­bogó ökölvívó-szakosztályáról. — Jobb, ha tőlem tudja, hosszú ideig nem jelenik meg hír róluk. — Talán összevesztek? — Ugyan kérem. Erről szó sincs. — Akkor mi van a háttérben? — Tolnán megszűnt az ökölvívó-szakosztály, sőt már a felszerelésük sincs meg, eladták a paksiaknak. — De jó az információja. Talán még azt is meg tudja mondani, mennyi dohányt kaptak érte? — Nevesen, tudom: harmincezer forint ütötte a tolnaiak markát. —kas Sz. Dózsa-Eori IK 78:67 (41:41)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents