Tolna Megyei Népújság, 1978. február (28. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-23 / 46. szám

a Képújság 1978. február 23. Hangverseny a Galériában Budapesten a Nemzeti Galériában már hagyomány, hogy minden vasárnap délelőtt U órától minihangversenyt hall. hatnak a látogató turisták, és művészetkedvelők. Vasárnap a Tolna megyei óvónők énekkara adott harmincperces műsort. A 65 tagú aranykoszorús kórus előadásában egy­házi és világi madrigálok, kórusművek csendültek fel. (Képtávírónkon érkezett.) Andrej Tarkovszkij, a So_ laris című film rendezője is­mét fantasztikus filmet for. gat. A forgatókönyvet Arka- gyij és Borisz Sztrugackij Piknik az út szélén című re­gényéből készítették. A re. gény azokról az emberekről szól, akik mindenáron igye­keznek eljutni egy különös bolygóra. Az egyik ilyen ex­pedícióról szól majd a Stal­ker. A rendező azonban hang­súlyozza, hogy filmjében csak az alapszituációt lehet fan­tasztikusnak nevezni, az er­kölcsi problematika teljesen reális. Andrej Tarkovszkij, a kö. zépnemzedék egyik legtehet­ségesebb rendezője, meglepi a nézőket művészi törekvései­nek sokoldalúságával. 1965- ben a háborús témájú Iván gyermekkorával debütált, majd megrendezte az Andrej Rubljovot, amelyben a XV. században élt orosz festőmű­vészről készített történelmi filmet. Egy ideje már szín­házban is dolgozik, Shakes­peare Hamletját állította színpadra. Könyvcímek és a tánc Mit követelünk meg egy könyv címétől? Elsősorban azt, hogy következtetni lehes. sen belőle a tartalomra. Ezenkívül jó ha hatásos, rö­vid, tömör legyen, valamint azt, hogy könnyen lehessen megjegyezni. Nos, a barokk könyvcímek ezek közül egyet valósítottak meg, a tartalom megjelölését, ezt viszont annál részleteseb. ben tették. Alább idézem — mai helyesírással — a debre­ceni Rosnyai nyomdában az 1680-as években készült könyv címét. Egy mondatból áll, a . hatásosság, rövidség, tömörség azonban mindennél távolabb áll tőle. Jó fejű em. bér az, aki tízszeri elolvasás után hibátlanul tudja idézni! Legfeljebb az jegyezhető meg belőle könnyen, hogy a ko­rabeli papság szenvedélyesen gyűlölte a táncot. A tánc el­len tartott hosszú, néha há­romórás prédikációiknak azonban kevés sikere lehetett, mert az írott betű segítségét is igénybe vették, hogy a fia­talságot lebeszéljék kedvenc szórakozásáról. A cím a következőképp hangzik: „Fertelmeskedő, s bujálko- dó tánc jutalma, azaz olyan idvességes lelki tanítás, mely­ben a táncolás micsodás vé. tek legyen Isten ellen, bősé­gesen megtaníttatik; a tán. colókat miképpen büntesse meg Isten, élőnkben adatik; a táncot javalló embereknek ellenvetésire felelet bővön és igazán ny új tátik; mi légyen azért tisztünk a tánc helyett élőnkbe számláltatik, melyet közönséges haszonra kibocsá­tott Gyulai Mihály, a dobai eklézsiának lelki pásztora.” Pears - lovag II. Erzsébet angol királynő kedden a Buckingham palo­tában lovaggá ütötte Peter Pears világhírű tenoristát. Pears Benjamin Britten zene. szerző közreműködésével ala­pította a híres aldeburgh-i zenei fesztivált. FEJÉR MEGYEI HÍRLAP Megkezdődött a Dunavi- déki Vendéglátó Vállalat új húsüzemének próbajáratása. A három éve megkezdett be­ruházás az egykori jéggyár telephelyén teremtett korsze­rűen gépesített, modern, a a korábbinál magasabb higié­niai igényeket is kielégítő húsüzemet. A kivitelezés épí­tészeti része az ercsi Béke Mgtsz építőbrigádját, az egyéb szakipari munkák pe­dig a vállalat saját karban­tartó részlegének dolgozóit dicsérik. A 2,2 millió forinton fel­épített húsüzem a város üze­mi konyháit és vendéglátó egységeit látja el a jövőben teljesen konyhakész, csonto­zott, szeletelt, vagy kocká­zott tőkehússal. Figyelemre méltó, hogy a húsüzemhez két, összesen 50 mázsa tőkehús és húskészít­mény tárolására alkalmas hűtőkamra is épült, amelyek a húsellátás akadozása ese­tén több napi készlet bizton­ságos raktározását is lehető­vé teszik. Az üzem teljesítőképessége alkalmat ad a kereskedelmi hálózat előre csomagolt hús­termékekkel való ellátására is. Somomi Néplap 149 tagja van a nagybajom —kaposfői ÁFÉSZ méhész szakcsoportjának. A tagok 2940 méhcsaláddal dolgoznak. A múlt évben a szerződésben vállalt 8 vagon helyett csak 50 mázsa mézet és 2 mázsa virágport adtak el a szövet­kezet felvásárlóinak. A szakcsoport jó hírű mű- léoüzeme tavaly 4 mázsa műlépet és 50 mázsa viaszt szállított az Országos Méhé­szeti Szövetkezeti Vállalat­nak. A sonkolyfőző összesen 160 mázsa sonkolyt készített és 124 mázsa műlépet gyár­tottak az ország egész terüle­téről jelentkező méhészek részére. Ez a korábbi évek mennyiségének mintegy 75 százaléka a mézben szegény esztendő miatt. Mindennek ellenére az üzemben 53 ezer forinot írhattak a nyereség rovatba, melynek nagyrészét a további fejlesztésre, kor­szerűsítésre fordítják. A méhészszakcsoport kü­lönböző kedvezményeket biz­tosított tagjainak. A tagok 25 százalékkal olcsóbban készít­hetik a műlépet. A vásárolt műlépnél ez a kedvezmény 20 százalékos. Méhanyák be­szerzésénél a tag a beszer­zési ár 50 százalékát fizeti. Nagy gondot fordítanak a méhegészségügyre. A gyógy­szerek árának 50 százalékát megtérítik a tagoknak. Ked­vezményesen kapják a méh­etető cukrot, kamatmentesen vehetik fel a szerződött méz arányában az előleget. PETŐFI NÉPE Egyezően az 1975. évi párt­értekezlet által meghatáro­zott céllal, a megye szövet­kezeti ipara nagy figyelmet fordít a lakossági szolgálta­tások fejlesztésére, a szol­gáltató hálózat bővítése. A megyei tanács, illetve a KI- SZÖV a tervidőszakban 50— 50 millió forintot irányzott elő a szolgáltatások fejlesz­tésére. Ezt az összeget a szö­vetkezetek saját erőforrása­ikból és hitelfelvétellel, a he­lyi tanácsok pedig a lakás­építéshez kapcsolódó beruhá­zásokkal együttesen 150 mil­lió forintra egészítik ki. A tervidőszakra előirány­zott feladatok végrehajtása érdekében a megye ipari szö­vetkezetei évenként átlago­san 7,4 százalékkal tervezték növelni a szolgáltatásfejlesz­tés ütemét. Ezzel szemben tavaly egy tized híján 12 szá­zalékos volt a fejlődés. A szakosodásra törekedtek a la­kossági szolgáltatást ellátó szövetkezeti egységek. En­nek eredménye a lakáskar­bantartó szolgáltatás fejlődé­sében máris megmutatkozik. Dunantült napló Villányban borverseny volt. Hol is másutt, mint a va­rázslatos hangulatú,- elegáns Oportó étteremben, ahol a villányi szakcsoport — a me­gyei borversenyekre készü­lődve — immár több mint egy évtizede minden évben megrendezi a kistermelők borainak versenyét. Ezúttal Villányból és Nagyharsány- ból (de még Siklósról is) a korábbinál lényegesen több, 182 bor ízleltette meg magát az országos szaktekintélyek jelenlétével emelt, igen ran­gos zsűrivel. A zsűri elnöke külön fel­hívta a figyelmet a fehér és a siller borok minőségében bekövetkezett nagy fejlődés­re. Természetesen dicsérte a vörös borokat is, a különle­ges minőséget mégiscsak mindig az Oportó adja, óriá­si kereskedelmi érték, a vil­lányi szakcsoport borai mesz- sze az országos átlag felett állnak. Az ismert pécsi szak­ember, dr. Diófási Lajos is a vörös borokat dicsérte. A vil­lányi borokban olyan speci­fikum található, amelynek kiművelése országos érdek. Maga a borverseny pedig, mely iránt az érdeklődés ug­rásszerűen megnőtt, az ele­venen pezsgő szakmai életet, a szeretetet jelzi a szőlészet és a borászat iránt. A környék szőlősgazdáinak borait végül is 48 arany-, 72 ezüst- és 50 bronzéremmel jutalmazták. • • Üzenet az élőknek (Részlet) 75 éve született Julius FuCik csehszlovákiai kom­munista író, újságíró, ebből az alkalomból közöljük könyvének részletét. 1943. május 19. Ma éjjel viszik el Au­gusztámat Lengyelországba „munkára”. A gályára, a tífuszhalálba. Nekem pedig néhány hetem, talán két- három hónapom van még hátra. Irataimat ugyanis átadták már a bíróságnak; így hát talán még négy hé­tig ülök itt vizsgálati fog­ságban a Pankrácon; s az­után még egy vagy két hó­napom marad. Ezt a ripor­tot nem tudom már befe­jezni. Mindenesetre igyek­szem folytatni, ha e néhány nap alkalmat ad rá. Ma azonban nem tudok tovább dolgozni anyagával. Agyam és szívem ma Augusztával van tele, ezzel a nemes, mélyen hívő emberrel és odaadó éiettárssal az úton, mely mindig meredek volt és mindig nyugtalan. Estéről estére azt a dalt éneklem neki, amit nagyon szeretett: a dalt a sztyeppe kéklő füvéről, mely parti­zánharcok mondáit zizegi, a kozák asszonyról, aki fér­je oldalán harcolt a szabad­ságért páratlan bátorság­gal. így bizony, harcos felem! Mennyi erő van ebben a kis teremtésben, határozot­tan metszett arccal és nagy gyerekszemekkel, melyek­ben annyi a gyöngédség. A harc és az egymástól való állandó távoliét örök szerelmeseket formált belő­lünk, akik az életben nem egyszer, de százszor élik át az első ismerkedés, az első simogatások heves pillana­tait. És mégis mindig együtt ver a szívünk, egy a léleg­zetünk a boldogság vagy a szorongás, az izgalom vagy a szomorúság óráiban. Évekig dolgoztunk együtt és segítettünk egymásnak, ahogy csak bajtársak tud­nak bajtársakon segíteni: évekig első olvasóm, első bírálóm volt, s nehezen ír­tam, ha nem tudtam ma­gam mögött kedves tekin­tetét. Évekig álltunk egy­más mellett a harcokban, amikben kettőnk élete cseppet sem volt szegény. És kéz a kézben, évekig csavarogtunk együtt azokon a tájakon, melyeket nagyon szerettünk. Sok nehéz órát éltünk meg együtt, de sok nagy örömet is, hiszen gaz­dagok voltunk a szegények gazdagságával. Auguszta, íme, ez ő: Az ostromállapot idején történt, az elmúlt év júniu­sában. A letartóztatásunk óta eltelt hat hét után elő­ször látott ama szörnyű na­pok múltával, melyekben egyedül gondolkozott el zárkájában a halálomról szóló híreken. Hozták, hogy megpuhítson. „Beszélje rá — szólt hoz­zá velem való szembesíté­sekor az ügyosztály főnöke —, beszélje rá, hogy legyen józan. Ha saját magára nem gondol, gondoljon legalább önre. Egy órája van a gon­dolkozásra. Ha viszont ma­kacs marad, még ma este mindkettőjüket kivégzik. Mindkettőjüket!” Ö tekintetével végigsimo­gatott és egyszerűen vála­szolt: „Biztos úr, számomra ez nem fenyegetés, hanem utolsó kívánságom teljesí­tése. Ha kivégzik őt, végez­zenek ki engem is!” íme, ez Auguszta: csupa szeretet és határozottság. Életünket elvehetik, ugye Auguszta, de becsületünket és szerelmünket nem. Ó, emberek, el tudjátok képzelni, hogyan élnénk, ha újból meglátnék egy­mást e sok nélkülözés után! Ha újból találkoz­nánk a szabad, tágas és te­remtő életben! Akkor, ami­kor megvalósul mindaz, ami után vágyódtunk, ami­re törekedtünk, és amiért most a halálba megyünk! Igen, minden bizonnyal holtan is élni fogunk, vala­hol nagy boldogságtok egy kis zugában, hiszen erre tettük fel egész életünket, és ez vígasztal most, ami­kor szomorúak vagyunk, mert búcsúznunk kell. Azt sem engedték, hogy megöleljük egymást vagy kezet szorítsunk. Csak a Károly-teret a Pankráccal összekötő fogházi együttes ad hírt kölcsönösen sor­sunkról. Tudod, Auguszta, én is tudom, hogy valószínűleg többé már nem látjuk egy­mást. Mégis hallom, amit a távolból kiáltasz: „Viszontlátásra, kedve­sem!” „Viszontlátásra, Augusz­tám!” (Peéry Rezső fordítása) A legjobb színésznő: Pásztor Erzsi Hét évvel ezelőtti kriti­kából idézünk: „...Örkény István nagy lehetőséget adott több pécsi színész számára, elsősorban persze a magyar színműirodalom egyik legjobban megírt | alakjával; Orbánnéval, Pásztor Erzs: számára. Fia­talon öntött életet egy még- egyszer olyan idős nőbe, rigolyás volt és reális, sze­relmes és a férfitől undo- I rodó, ideges és áldozatkész, eljátszotta a tehetségtelen- ség kátyújába került em­ber minden reakcióját. Go­noszkodásai mellett érzésé­hez hű, igazi hős maradt, öngyilkossági készülődésé­ben nevetségesen szánal­mas, önsajnáltató asszony. Régen láttunk a Pécsi Nem­zeti Színházban egy dara­bon belül ennyi színnel tö­kéletesített, pontosan össze­rakott embert, mint az ő Orbánnéja. Pásztor Erzsi pályájának mindig emléke­zetes alakítása marad — ettől kezdve lett nagy művész”. Az utolsó mellékmonda­tot hét év után igazolta az idő. A napokban, a Magyar | Sajtó Házában Pásztor Er- I zsi átvette a filmkritikusok által adományozott legjobb filmszínésznői alakítás dí­ját és most azt mondja: — Orbánnétól, a Macska­játék hősnőjétől számítom ! én is azt a fordulatot, ami- | kor megértem, kiteljesed­tem. — Mi kell o színész ki- teljesedéséhez? — Kapjon szerepet — ez a lényeg. Én sokáig szerep­ínségben voltam, s nagyjá­ból ott keltezhető a színé­szi felszabadultságom, ami­kor bízni kezdtek bennem. Persze... a szerepeken kívül sok minden kell még a ki- teljesedéshez. Talán leg­jobban a természetes élet­kori érés. Hiszen húszéve­sen másképp látjuk az éle­tet is, a színészmesterséget is, mint harminc- vagy negyvenévesen. — Régi igazság: minden életpályához nemcsak te­hetség kell, hanem arra való képesség is, hogy vala­ki szervezni tudja az éle­tét, a pályáját. — Én azt mondogatom mindig erre, hogy a színé­szethez három valami kell; szerencse, szerencse és sze­rencse, s aztán nem árt, ha tehetség is van mellé. Ma­gam sosem voltam elha­markodó ember, de igazán nem tudtam az életemet, s a pályámat teljesen a vá­gyaim szerint irányítani. De az alkalmat mindig ki­használtam. — Egyetért azzal a mon­dással, hogy a színész mű­vészete gyönyörű szenve­dés? — Igen, teljesen egyet­értek. Gyötrelmek, félel­mek, kudarcok, sértések váltogatják a sikerélmé­nyek gyönyörűségét. — Színház és film. Az egyik a minden este élő kockázatot jelenti, a szem­ben lélegző közönséggel. Másik: az ismételhetőséget, a biztonságot, a legjobb felvétel lehetőségét. Pásztor Erzsi ma már átjár a két művészet között egyikből a másikba. Nem zavarja az alapvető különbség? — Nem, mert a filmet sem érzem könnyűnek és teljesen biztonságosnak. Arra is ugyanúgy napról j napra készülök, mint a ! színpadi szerepre. Aztán ma már mindent utószink­ronnal vesznek fel, vagyis előbb a képet, aztán külön a hangot. Bár a kizárólag képi felvétel idején is mondjuk a szöveget, mégis zavar, hogy zúgnak a gé­pek, matatnak, mozognak ! körülöttünk és a rendező j be-beszól: „Most menj jobbra!”, meg ilyesmit. — Nem babonás? — Miért? — Éppen tizenhárom évet töltött a pécsi színháznál, s most jött a díj. — Hát lehetek ezek után babonás?! — S maga a tizenhárom év? — Ennyi időt töltöttem Pécsett, s ezért ott mérhető le legjobban a művészi tel­jesítményem. Ez kétségte­len. A filmszínészi? — Kö­szönettel tartozom a szín­háznak, hiszen az utóbbi időben mindig egyeztették a színházi munkámat a filmmel, kiadtak a film­gyárnak. Ezért sok kisebb vagy közepes szerep során ismerkedhettem meg a filmmel, és ott is elérkezett a színészi felszabadultság, és megkaphattam az első főszerepet, a Veri az ördög a feleségét című filmben. Amiért a díjat is kapta. FOLDESSY DÉNES

Next

/
Thumbnails
Contents