Tolna Megyei Népújság, 1978. február (28. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-23 / 46. szám
a Képújság 1978. február 23. Hangverseny a Galériában Budapesten a Nemzeti Galériában már hagyomány, hogy minden vasárnap délelőtt U órától minihangversenyt hall. hatnak a látogató turisták, és művészetkedvelők. Vasárnap a Tolna megyei óvónők énekkara adott harmincperces műsort. A 65 tagú aranykoszorús kórus előadásában egyházi és világi madrigálok, kórusművek csendültek fel. (Képtávírónkon érkezett.) Andrej Tarkovszkij, a So_ laris című film rendezője ismét fantasztikus filmet for. gat. A forgatókönyvet Arka- gyij és Borisz Sztrugackij Piknik az út szélén című regényéből készítették. A re. gény azokról az emberekről szól, akik mindenáron igyekeznek eljutni egy különös bolygóra. Az egyik ilyen expedícióról szól majd a Stalker. A rendező azonban hangsúlyozza, hogy filmjében csak az alapszituációt lehet fantasztikusnak nevezni, az erkölcsi problematika teljesen reális. Andrej Tarkovszkij, a kö. zépnemzedék egyik legtehetségesebb rendezője, meglepi a nézőket művészi törekvéseinek sokoldalúságával. 1965- ben a háborús témájú Iván gyermekkorával debütált, majd megrendezte az Andrej Rubljovot, amelyben a XV. században élt orosz festőművészről készített történelmi filmet. Egy ideje már színházban is dolgozik, Shakespeare Hamletját állította színpadra. Könyvcímek és a tánc Mit követelünk meg egy könyv címétől? Elsősorban azt, hogy következtetni lehes. sen belőle a tartalomra. Ezenkívül jó ha hatásos, rövid, tömör legyen, valamint azt, hogy könnyen lehessen megjegyezni. Nos, a barokk könyvcímek ezek közül egyet valósítottak meg, a tartalom megjelölését, ezt viszont annál részleteseb. ben tették. Alább idézem — mai helyesírással — a debreceni Rosnyai nyomdában az 1680-as években készült könyv címét. Egy mondatból áll, a . hatásosság, rövidség, tömörség azonban mindennél távolabb áll tőle. Jó fejű em. bér az, aki tízszeri elolvasás után hibátlanul tudja idézni! Legfeljebb az jegyezhető meg belőle könnyen, hogy a korabeli papság szenvedélyesen gyűlölte a táncot. A tánc ellen tartott hosszú, néha háromórás prédikációiknak azonban kevés sikere lehetett, mert az írott betű segítségét is igénybe vették, hogy a fiatalságot lebeszéljék kedvenc szórakozásáról. A cím a következőképp hangzik: „Fertelmeskedő, s bujálko- dó tánc jutalma, azaz olyan idvességes lelki tanítás, melyben a táncolás micsodás vé. tek legyen Isten ellen, bőségesen megtaníttatik; a tán. colókat miképpen büntesse meg Isten, élőnkben adatik; a táncot javalló embereknek ellenvetésire felelet bővön és igazán ny új tátik; mi légyen azért tisztünk a tánc helyett élőnkbe számláltatik, melyet közönséges haszonra kibocsátott Gyulai Mihály, a dobai eklézsiának lelki pásztora.” Pears - lovag II. Erzsébet angol királynő kedden a Buckingham palotában lovaggá ütötte Peter Pears világhírű tenoristát. Pears Benjamin Britten zene. szerző közreműködésével alapította a híres aldeburgh-i zenei fesztivált. FEJÉR MEGYEI HÍRLAP Megkezdődött a Dunavi- déki Vendéglátó Vállalat új húsüzemének próbajáratása. A három éve megkezdett beruházás az egykori jéggyár telephelyén teremtett korszerűen gépesített, modern, a a korábbinál magasabb higiéniai igényeket is kielégítő húsüzemet. A kivitelezés építészeti része az ercsi Béke Mgtsz építőbrigádját, az egyéb szakipari munkák pedig a vállalat saját karbantartó részlegének dolgozóit dicsérik. A 2,2 millió forinton felépített húsüzem a város üzemi konyháit és vendéglátó egységeit látja el a jövőben teljesen konyhakész, csontozott, szeletelt, vagy kockázott tőkehússal. Figyelemre méltó, hogy a húsüzemhez két, összesen 50 mázsa tőkehús és húskészítmény tárolására alkalmas hűtőkamra is épült, amelyek a húsellátás akadozása esetén több napi készlet biztonságos raktározását is lehetővé teszik. Az üzem teljesítőképessége alkalmat ad a kereskedelmi hálózat előre csomagolt hústermékekkel való ellátására is. Somomi Néplap 149 tagja van a nagybajom —kaposfői ÁFÉSZ méhész szakcsoportjának. A tagok 2940 méhcsaláddal dolgoznak. A múlt évben a szerződésben vállalt 8 vagon helyett csak 50 mázsa mézet és 2 mázsa virágport adtak el a szövetkezet felvásárlóinak. A szakcsoport jó hírű mű- léoüzeme tavaly 4 mázsa műlépet és 50 mázsa viaszt szállított az Országos Méhészeti Szövetkezeti Vállalatnak. A sonkolyfőző összesen 160 mázsa sonkolyt készített és 124 mázsa műlépet gyártottak az ország egész területéről jelentkező méhészek részére. Ez a korábbi évek mennyiségének mintegy 75 százaléka a mézben szegény esztendő miatt. Mindennek ellenére az üzemben 53 ezer forinot írhattak a nyereség rovatba, melynek nagyrészét a további fejlesztésre, korszerűsítésre fordítják. A méhészszakcsoport különböző kedvezményeket biztosított tagjainak. A tagok 25 százalékkal olcsóbban készíthetik a műlépet. A vásárolt műlépnél ez a kedvezmény 20 százalékos. Méhanyák beszerzésénél a tag a beszerzési ár 50 százalékát fizeti. Nagy gondot fordítanak a méhegészségügyre. A gyógyszerek árának 50 százalékát megtérítik a tagoknak. Kedvezményesen kapják a méhetető cukrot, kamatmentesen vehetik fel a szerződött méz arányában az előleget. PETŐFI NÉPE Egyezően az 1975. évi pártértekezlet által meghatározott céllal, a megye szövetkezeti ipara nagy figyelmet fordít a lakossági szolgáltatások fejlesztésére, a szolgáltató hálózat bővítése. A megyei tanács, illetve a KI- SZÖV a tervidőszakban 50— 50 millió forintot irányzott elő a szolgáltatások fejlesztésére. Ezt az összeget a szövetkezetek saját erőforrásaikból és hitelfelvétellel, a helyi tanácsok pedig a lakásépítéshez kapcsolódó beruházásokkal együttesen 150 millió forintra egészítik ki. A tervidőszakra előirányzott feladatok végrehajtása érdekében a megye ipari szövetkezetei évenként átlagosan 7,4 százalékkal tervezték növelni a szolgáltatásfejlesztés ütemét. Ezzel szemben tavaly egy tized híján 12 százalékos volt a fejlődés. A szakosodásra törekedtek a lakossági szolgáltatást ellátó szövetkezeti egységek. Ennek eredménye a lakáskarbantartó szolgáltatás fejlődésében máris megmutatkozik. Dunantült napló Villányban borverseny volt. Hol is másutt, mint a varázslatos hangulatú,- elegáns Oportó étteremben, ahol a villányi szakcsoport — a megyei borversenyekre készülődve — immár több mint egy évtizede minden évben megrendezi a kistermelők borainak versenyét. Ezúttal Villányból és Nagyharsány- ból (de még Siklósról is) a korábbinál lényegesen több, 182 bor ízleltette meg magát az országos szaktekintélyek jelenlétével emelt, igen rangos zsűrivel. A zsűri elnöke külön felhívta a figyelmet a fehér és a siller borok minőségében bekövetkezett nagy fejlődésre. Természetesen dicsérte a vörös borokat is, a különleges minőséget mégiscsak mindig az Oportó adja, óriási kereskedelmi érték, a villányi szakcsoport borai mesz- sze az országos átlag felett állnak. Az ismert pécsi szakember, dr. Diófási Lajos is a vörös borokat dicsérte. A villányi borokban olyan specifikum található, amelynek kiművelése országos érdek. Maga a borverseny pedig, mely iránt az érdeklődés ugrásszerűen megnőtt, az elevenen pezsgő szakmai életet, a szeretetet jelzi a szőlészet és a borászat iránt. A környék szőlősgazdáinak borait végül is 48 arany-, 72 ezüst- és 50 bronzéremmel jutalmazták. • • Üzenet az élőknek (Részlet) 75 éve született Julius FuCik csehszlovákiai kommunista író, újságíró, ebből az alkalomból közöljük könyvének részletét. 1943. május 19. Ma éjjel viszik el Augusztámat Lengyelországba „munkára”. A gályára, a tífuszhalálba. Nekem pedig néhány hetem, talán két- három hónapom van még hátra. Irataimat ugyanis átadták már a bíróságnak; így hát talán még négy hétig ülök itt vizsgálati fogságban a Pankrácon; s azután még egy vagy két hónapom marad. Ezt a riportot nem tudom már befejezni. Mindenesetre igyekszem folytatni, ha e néhány nap alkalmat ad rá. Ma azonban nem tudok tovább dolgozni anyagával. Agyam és szívem ma Augusztával van tele, ezzel a nemes, mélyen hívő emberrel és odaadó éiettárssal az úton, mely mindig meredek volt és mindig nyugtalan. Estéről estére azt a dalt éneklem neki, amit nagyon szeretett: a dalt a sztyeppe kéklő füvéről, mely partizánharcok mondáit zizegi, a kozák asszonyról, aki férje oldalán harcolt a szabadságért páratlan bátorsággal. így bizony, harcos felem! Mennyi erő van ebben a kis teremtésben, határozottan metszett arccal és nagy gyerekszemekkel, melyekben annyi a gyöngédség. A harc és az egymástól való állandó távoliét örök szerelmeseket formált belőlünk, akik az életben nem egyszer, de százszor élik át az első ismerkedés, az első simogatások heves pillanatait. És mégis mindig együtt ver a szívünk, egy a lélegzetünk a boldogság vagy a szorongás, az izgalom vagy a szomorúság óráiban. Évekig dolgoztunk együtt és segítettünk egymásnak, ahogy csak bajtársak tudnak bajtársakon segíteni: évekig első olvasóm, első bírálóm volt, s nehezen írtam, ha nem tudtam magam mögött kedves tekintetét. Évekig álltunk egymás mellett a harcokban, amikben kettőnk élete cseppet sem volt szegény. És kéz a kézben, évekig csavarogtunk együtt azokon a tájakon, melyeket nagyon szerettünk. Sok nehéz órát éltünk meg együtt, de sok nagy örömet is, hiszen gazdagok voltunk a szegények gazdagságával. Auguszta, íme, ez ő: Az ostromállapot idején történt, az elmúlt év júniusában. A letartóztatásunk óta eltelt hat hét után először látott ama szörnyű napok múltával, melyekben egyedül gondolkozott el zárkájában a halálomról szóló híreken. Hozták, hogy megpuhítson. „Beszélje rá — szólt hozzá velem való szembesítésekor az ügyosztály főnöke —, beszélje rá, hogy legyen józan. Ha saját magára nem gondol, gondoljon legalább önre. Egy órája van a gondolkozásra. Ha viszont makacs marad, még ma este mindkettőjüket kivégzik. Mindkettőjüket!” Ö tekintetével végigsimogatott és egyszerűen válaszolt: „Biztos úr, számomra ez nem fenyegetés, hanem utolsó kívánságom teljesítése. Ha kivégzik őt, végezzenek ki engem is!” íme, ez Auguszta: csupa szeretet és határozottság. Életünket elvehetik, ugye Auguszta, de becsületünket és szerelmünket nem. Ó, emberek, el tudjátok képzelni, hogyan élnénk, ha újból meglátnék egymást e sok nélkülözés után! Ha újból találkoznánk a szabad, tágas és teremtő életben! Akkor, amikor megvalósul mindaz, ami után vágyódtunk, amire törekedtünk, és amiért most a halálba megyünk! Igen, minden bizonnyal holtan is élni fogunk, valahol nagy boldogságtok egy kis zugában, hiszen erre tettük fel egész életünket, és ez vígasztal most, amikor szomorúak vagyunk, mert búcsúznunk kell. Azt sem engedték, hogy megöleljük egymást vagy kezet szorítsunk. Csak a Károly-teret a Pankráccal összekötő fogházi együttes ad hírt kölcsönösen sorsunkról. Tudod, Auguszta, én is tudom, hogy valószínűleg többé már nem látjuk egymást. Mégis hallom, amit a távolból kiáltasz: „Viszontlátásra, kedvesem!” „Viszontlátásra, Augusztám!” (Peéry Rezső fordítása) A legjobb színésznő: Pásztor Erzsi Hét évvel ezelőtti kritikából idézünk: „...Örkény István nagy lehetőséget adott több pécsi színész számára, elsősorban persze a magyar színműirodalom egyik legjobban megírt | alakjával; Orbánnéval, Pásztor Erzs: számára. Fiatalon öntött életet egy még- egyszer olyan idős nőbe, rigolyás volt és reális, szerelmes és a férfitől undo- I rodó, ideges és áldozatkész, eljátszotta a tehetségtelen- ség kátyújába került ember minden reakcióját. Gonoszkodásai mellett érzéséhez hű, igazi hős maradt, öngyilkossági készülődésében nevetségesen szánalmas, önsajnáltató asszony. Régen láttunk a Pécsi Nemzeti Színházban egy darabon belül ennyi színnel tökéletesített, pontosan összerakott embert, mint az ő Orbánnéja. Pásztor Erzsi pályájának mindig emlékezetes alakítása marad — ettől kezdve lett nagy művész”. Az utolsó mellékmondatot hét év után igazolta az idő. A napokban, a Magyar | Sajtó Házában Pásztor Er- I zsi átvette a filmkritikusok által adományozott legjobb filmszínésznői alakítás díját és most azt mondja: — Orbánnétól, a Macskajáték hősnőjétől számítom ! én is azt a fordulatot, ami- | kor megértem, kiteljesedtem. — Mi kell o színész ki- teljesedéséhez? — Kapjon szerepet — ez a lényeg. Én sokáig szerepínségben voltam, s nagyjából ott keltezhető a színészi felszabadultságom, amikor bízni kezdtek bennem. Persze... a szerepeken kívül sok minden kell még a ki- teljesedéshez. Talán legjobban a természetes életkori érés. Hiszen húszévesen másképp látjuk az életet is, a színészmesterséget is, mint harminc- vagy negyvenévesen. — Régi igazság: minden életpályához nemcsak tehetség kell, hanem arra való képesség is, hogy valaki szervezni tudja az életét, a pályáját. — Én azt mondogatom mindig erre, hogy a színészethez három valami kell; szerencse, szerencse és szerencse, s aztán nem árt, ha tehetség is van mellé. Magam sosem voltam elhamarkodó ember, de igazán nem tudtam az életemet, s a pályámat teljesen a vágyaim szerint irányítani. De az alkalmat mindig kihasználtam. — Egyetért azzal a mondással, hogy a színész művészete gyönyörű szenvedés? — Igen, teljesen egyetértek. Gyötrelmek, félelmek, kudarcok, sértések váltogatják a sikerélmények gyönyörűségét. — Színház és film. Az egyik a minden este élő kockázatot jelenti, a szemben lélegző közönséggel. Másik: az ismételhetőséget, a biztonságot, a legjobb felvétel lehetőségét. Pásztor Erzsi ma már átjár a két művészet között egyikből a másikba. Nem zavarja az alapvető különbség? — Nem, mert a filmet sem érzem könnyűnek és teljesen biztonságosnak. Arra is ugyanúgy napról j napra készülök, mint a ! színpadi szerepre. Aztán ma már mindent utószinkronnal vesznek fel, vagyis előbb a képet, aztán külön a hangot. Bár a kizárólag képi felvétel idején is mondjuk a szöveget, mégis zavar, hogy zúgnak a gépek, matatnak, mozognak ! körülöttünk és a rendező j be-beszól: „Most menj jobbra!”, meg ilyesmit. — Nem babonás? — Miért? — Éppen tizenhárom évet töltött a pécsi színháznál, s most jött a díj. — Hát lehetek ezek után babonás?! — S maga a tizenhárom év? — Ennyi időt töltöttem Pécsett, s ezért ott mérhető le legjobban a művészi teljesítményem. Ez kétségtelen. A filmszínészi? — Köszönettel tartozom a színháznak, hiszen az utóbbi időben mindig egyeztették a színházi munkámat a filmmel, kiadtak a filmgyárnak. Ezért sok kisebb vagy közepes szerep során ismerkedhettem meg a filmmel, és ott is elérkezett a színészi felszabadultság, és megkaphattam az első főszerepet, a Veri az ördög a feleségét című filmben. Amiért a díjat is kapta. FOLDESSY DÉNES
