Tolna Megyei Népújság, 1978. február (28. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-21 / 44. szám
2 KÉPÚJSÁG 1978. február 21. István Hanoiban •• Ünnepség a Vígszínházban Hatvanéves a szovjet hadsereg Sarlós Hanoi, Győri Sándor, az MTI tudósítója jelenti: Sarlós István, az MSZMP PB tagja, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára, aki küldöttség élén tartózkodik Vietnamban, vasárnap Ho Si Minh-városból visszaérkezett Hanoiba. Vasárnap Hanoiban folyta, tódott a mggas szintű magyar—vietnami tárgyalássorozat. Nguyen Duy Trinh, a VKP KB PB tagja, miniszterelnök-helyettes, külügymi. Nicosiában befejezte munkáját az Afro-ázsiai Népek Szolidaritási Szervezete elnökségének 6. ülésszaka. A tanácskozásról kiadott közemény hangsúlyozza, hogy a Szovjeunió és más békeszerető erők tevékenységének köszönhetően korunk központi kérdésévé vált a leszerelés, a béke és biztonság témája. A dokumentum elítéli az Egyesült Államoknak a neutronfegyver gyártására vonatkozó terveit. Az afro-ázsiai népek szolidaritási mozgalma nevében teljes támogatásáról biztosította a Szovjetunió béke javaslatait. Ciprusi börtönben vannak egyébként Juszef El Szibai- nak, az Afro-ázsiai Szolidaritási ' Szervezet főtitkárának gyilkosai, az általuk elrabolt DC—8-as utasai és személyzete pedig immár biztonságban. Vasárnap este történt kiszabadulásuk körülményei meglehetősen ellentmondásosak, véresek voltak és súlyos diplomáciai és politikai bonyodalmakkal fenyegetnek. Ciprusi beszámolók szerint a DC—8-as gépen tartózkodó két terrorista vasárnap délutántól tárgyalásokba kezdett megadásuk körülményeiről a larnacai repülőtér irányítótornyában lévő ciprusi hivatalos személyiségekkel,* köztük Kiprianu elnökkel. Ekkor a gép mellett egy C—130-as típusú egyiptomi szállító repülőgép landolt, mintegy hatvantagú egyiptomi különítménnyel. Az egyiptomi fegyveresek azonnal tüzet nyitottak a DC—8-asra, de maguk is a ciprusi gépet niszter baráti találkozón fogadta Sarlóst Istvánt. A megbeszélésen Sarlós István a többi között kijelentette: az MSZMP, a magyar kormány és a magyar nép őszintén támogatja a VSZK kormányá. nak 1977. december 31-i és 1978. február 5-i nyilatkoza. tában foglalt javaslatokat a Kambodzsával való határ, konfliktus békés, tárgyalások útján történő rendezésére. Viőrző ciprusi nemzeti gárda katonáinak tüzébe kerültek. A köztük kibontakozott tűz- párbaj során tizenöt egyiptomi katona meghalt, tizenhatan pedig megsebesültek. Ciprusi részről hét sebesült van. A ciprusi katonáknak sikerült bekeríteni és lefegyverezni az egyiptomiakat. Ezután a gépen tartózkodó két terrorista egyetlen lövés nélkül megadta magát és a tizenegy tússzal és négytagú személyzettel együtt sértetlenül elhagyta a gépet. A két merénylőt azonosították: egyikük Szamir Mohamed Kadar huszonnyolc éves jordániai állampolgár, a másik pedig a kuvaiti illetőségű, 26 éves Zajét Husszein Ahmed A1 Ali. A bejúrti Asz Szafir című lap a merénylők nevének etnam álláspontja építő jellegű — hangsúlyozta Sarlós István. Hétfőn délelőtt ünnepélyes keretek között magas kitüntetéseket nyújtottak át Sarlós Istvánnak és a Hazafias Nép. frontnak. Xuan Thuy, a VKP KB titkára, a nemzetgyűlés állandó bizottságának alelnö- ke, a Vietnami Hazafias Front elnökségének tagja átnyújtotta a Barátság érdemrendet a Hazafias Népfrontnak, és személyesen Sarlós Istvánnak. említése nélkül azt írja, hogy mindketten az úgynevezett palesztin elutasítási front „Abu Nidal csoportjának” tagjai. Más, kairói lapokban közölt értesülések szerint a két merénylő a „Fekete szeptember” terrorcsoporthoz tar_ tozik. A gyászos kimenetelű larnacai akcióval kapcsolatban Nicosiában hivatalosan bejelentették, hogy az egyiptomi különítmény kéretlen beavatkozása tizenöt egyiptomi életébe került, tizenhatan megsebesültek és ketten eltűntek. Hétfőn délelőtt Nicosiába érkezet Mohamed Ibrahim Kamel egyiptomi külügyminiszter, hogy a két terrorista kiadatásáról, a ciprusi őrizetben lévő egyiptomi különítményesek és a megrongált gép visszaadásáról tárgyaljon Kiprianu elnökkel. Plenáris ülés Belgrádban A belgrádi európai biztonsági és együttműködési találkozón hétfőn délelőtt plenáris ülést tartottak. Az ülésen megvitatták és elfogadták az elkövetkező három napra (hétfő, kedd, szerda) szóló munkaprogramot. A találkozón részt vevő küldöttségek hétfőn délután újabb tanácskozást tartottak. PANORÁMA BUDAPEST Gyenes András, a Központi Bizottság titkára hétfőn fogadta a Magyar Szocialista Munkáspárt vendégeként hazánkban tartózkodó Emil Habibit, az Izraeli Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagját. BECS Dr. Randé Jenő, hazánk bécsi nagykövete átadta megbízólevelét dr. Rudolf Kirchschlägernek, az Osztrák Köztársaság szövetségi elnökének. TRIPOLI Líbia és Csád úgy döntött, hogy felújítja a Csád Köztársaság által február 6-án megszakított diplomáciai kapcsolatokat. LAPZÁRTA TATABANYA Két irányban folyik továbbra is nagy erőkkel a mentési munka a robbanás sújtotta tatabányai 12Á. aknában. Az omladékba való behatolás során hétfőn a kora esti órákban a bányamentő rajok olyan újabb nyomokra bukkantak, amelyek valószínűsítik, hogy az omlás alá került bányászok közelébe jutottak. A bányamentők lépésről lépésre haladva, rendkívül nehéz körülmények között közelednek a szerencsétlenség színhelyéhez. (MTI) — Köszöntjük a szovjet hadsereget és haditengerészeti flottát, azt a legyőzhetetlen erőt, amely megalakulásától kezdve a forradalmi eszmékhez, a lenini örökséghez híven, a néppel szorosan összeforrva, a kommunista párt vezetésével teljesíti történelmi hivatását — hangsúlyozta elnöki megnyitójában Borbándi 'János, a Miniszter- tanács elnökhelyettese a szovjet hadsereg születésének 60. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségen, hétfőn a Vígszínházban. Az ünnepség elnökségében foglalt helyet Biszku Béla, az. MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, Rácz Sándor, az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezetője, Benkei András belügyminiszter, Katona Imre, a budapesti pártbizottság első titkára, ott voltak társadalmi, tömegszervezeti veze. tők, a gazdasági, a politikai, a kulturális élet jeles képviselői. Az elnökség soraiban ült Vlagyimir Jakovlevics Pavlov, a Szovjetunió magyarországi nagykövete, Ju- rij Andrejevics Naumenko vezérezredes, a Varsói Szerződés tagállamai egyesített fegyveres erői főparancsnokának magyarországi képviselője és Fedot Filipovics Krivda vezérezredes, az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet déli hadseregcsoport parancsnoka. Borbándi János ünnepi megnyitóját követően Czine- ge Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter emelkedett szólásra. Emlékeztetett a szovjet hadsereg megalakulásának körülményeire, a Nagy Október ügyéért, a forradalom szívének, fővárosának védelméért hadra kelt hősök dicső tetteire, majd így folytatta: — A szovjet hadsereg létrejöttének első pillanatától a szocialista forradalom, a béke, a szabadság, a világ dolgozói egyetemes érdekeinek védelmezője. A szocialista haza felvirágoztatásán, a munkások, parasztok, értelmiségiek boldogabb életének megteremtésén dolgozó szovjet nép békés, alkotó munkáját azonban megszakította az imperialisták által előkészített ís az emberiségre zúdított új világégés. A második világháborúban a kapitalizmus legjobban felszerelt, legerősebb hadrendje, a villámháborús győzelmektől megittasodott német fasiszta hadsereg — a nemzetközi burzsoázia, a reakciós, szovjetellenes köreitől bátorítva — hitszegő módon, minden erejével a világ első munkás-paraszt államára, a Szovjetunióra tört. — A hitleri fasizmus elleni háború fő terheit viselő szovjet nép és hős fegyveres ereje megvédte drága hazáját Moszkva és Leningrád falainál, a Kaukázus előhegyeiben megállította a sztálingrádi és kurszki csatákban, a győztes hadjáratok során mért halálos csapásokkal maga előtt űzte, hajtotta és saját barlangjában semmisítette meg a német fasiszta fenevadat. Internacionalista küldetését teljesítve számos európai és ázsiai országot szabadított fel az idegen zsarnokság uralma alól, megteremtette ezzel számukra annak lehetőségét, hogy győzelemre vigyék a szocialista forradalmat. A dicsőséges szovjet hadseregnek a nácizmus felett aratott nagy győzelme új hajnal hasadását jelentette a magyar nép életében is. Népünk soha el nem múló hálával és őszinte tisztelettel adózik a Szovjetuniónak, a szovjet népnek, hős katonafiainak — kegyelettel emlékezik a hős halottak millióira, köztük a hazánk felszabadításáért életüket áldozó szovjet emberek tíz- és tízezreire. A honvédelmi miniszter ezt követően a magyar— szovjet fegyverbarátságot méltatta. Az ünnepi est második felében ismert előadóművészek, kórusok, valamint a Munka Vörös Zászló Érdemrendjével kitüntetett KISZ Központi Művészegyüttes egyetemi és központi énekkara, a munkásőrség Vörös Csillag Érdemrenddel kitüntetett központi férfikara, a Magyar Néphadsereg Vörös Csillag Érdemrenddel kitüntetett művészegyüttesének énekkara, s szimfonikus zenekara adott ünnepi műsort. Rhodesia Moszkvai látogatások Ciprus Egyiptom felelőtlen akciója Vérbe fagyott egyiptomi kommandókatonák a ciprusi Lar- naka repülőterén, a szigetország nemzeti gárdája katonáival való összecsapás után (Képtávírónkon érkezett) Az alku Háttere A rhodesiai fajüldöző rezsim, miután visszautasította a többségi uralom bevezetéséről szóló angol—amerikai terveket, s továbbra sem hajlandó tudomást venni a Zimbabwei Hazafias Front létezéséről, az elvtelen alkudozásra is hajítandó fekete po- litikifsokkal megállapodást kötött a „belső rendezésről”. Azokkal az afrikaiakkal, akik Smith miniszterelnökhöz hasonlóan, saját jövőbeni hatalmukat kívánják biztosítani. Az Egyesült Államok külügyminisztériuma, értesülve Smith-ék megállapodásáról, rögtön elutasító álláspontra helyezkedett. Hogy félreértés ne essék, a hivatalos Washington nem a zimbabwei nép sorsa miatt aggódik, hanem saját fekete-afrikai érdekeltségeit félti. A rhodesiai kérdés másik fő „érdekeltje” Nagy-Sritannia — bár sokkal óvatosabban — szintén elítélte Smith elképzeléseit. Joshua Nkomo, a Zimbabwei Hazafias Front társelnöke, a zambiai, fővárosban teljes képtelenségnek minősítette Salisbury „belső rendezési tervét”. Az Egyesült Államok és Nagy-Britannia a közelmúltban Málta-szigetén tárgyalt a front vezetőivel Rhodesia jövőjéről. A tanácskozáson David Owen brit külügyminiszter és Andrew Young, az Egyesült Államok ENSZ- képviselője valamiféle kompromisszumos — a vezető tőkés országok politikai és gazdasági érdekeinek is megfelelő — tervezet elfogadására próbálta rábírni a Zimbabwei Hazafias Front két társelnökét. Joshua Nkomo és Robert Mugabe ezt azonban nem fogadhatta el. Megfigyelők szerint a máltai tárgyalások eredményei igen csekélyek voltak, a résztvevőknek csupán néhány részlet- kérdésben és a párbeszéd folytatásában sikerült megállapodniuk. Maga az a tény azonban, hogy az Egyesült Államok és Nagy-Bri- tannia végre hajlandó volt egy tárgyalóasztalhoz leülni a zimbabwei nép törvényes — az Afrikai .Egységszervezet által is elismert — képviselőivel, némi derűlátásra ad okot. Végülis lényegében azok tárgyaltak — méghozzá igen magas szinten — a rhodesiai problémáról, akiknek a legtöbb közük van a rendezéshez. És ennek nem mond ellent az sem, hogy a hatalom bitorlói, a Smith- rezsim képviselői nem voltak jelen a tanácskozáson. Mindez azonban korántsem jelenti azt, hogy elérhető közelségben van a probléma valódi megoldása. London és Washington ugyanis csak látszólag vette le kezét a fehértelepes rezsimről, ők változatlanul a számukra kedvező kompromisszum hívei. Hiszen emlékezzünk csak: korábban is, mikor már állást foglaltak Rhodesia tényleges függetlensége mellett — beleértve azt is, hogy a hatalmat át kell adni a fekete bőrű többségnek — nem akadályozták meg, hogy a felszabadító erők ellen elkeseredett harcot vívó fehér telepesek fegyvereket vegyenek és zsoldosokat verbuváljanak Nyugaton. Ennél is lényegesebb, hogy a már számtalanszor megreformált angol—amerikai rendezési terv éppen a több mint hatmilliós őslakosság sorsának rendezését kívánja — ameddig csak lehet — elodázni. De végeredményben az Egyesült Államoknak és Nagv-Britanniának „köszönhető” az is, hogy a fajüldöző kisebbség immár tizenharmadik éve bitorolja a hatalmas Rhodesiában. A Smith- rezsim ezektől az országoktól kanott biztatást az ENSZ elítélő, tiltakozó határozatainak semmibevételére, és segítségükkel játszhatta ki a gazdasági és fegyverszállítási embargókat is. Á nyugati államoknak egyáltalán, nem jött rosszul, hogy a hatvanas évek sok-sok afrikai kudarca után megbízható, szilárd szövetségesként . tudhatták maguk mellett Rhodesiát. Az Egyesült Államok és Nagy-Britannia gondjai a hetvenes évek elején kezdődtek, amikor a hazafias erők szervezett partizánháborút indítottak Smith-ék ellen. Ezzel egy időben a haladó fekete-afrikai országok — amelyek a hatvanas években elsősorban még saját problémáikkal voltak elfoglalva — mind jelentősebb támogatást nyújtottak a hazafias erőknek, mind erőteljesebben léptek fel a fajüldöző rezsimmel szemben. A nyugati nagyhatalmak ezen a ponton kerültek válaszút elé. El kellett dönteniük, hogy mi ér többet: a Smith-rezsim, vagy pedig Fekete-Afrika barátsága. Ami még most folyik — nyilvánosan vagy a színfalak mögött —. az kettős játék. Végeredményét azonban már nemcsak az Egyesült Államok és Nagy-Britannia, s még kevésbé a fajüldöző kisebbség dönti majd el. S. Gy. Hétfő esti kommentárunk. Viszonylag rövid idő alatt immár a negyedik neves arab politikai személyiség keresi fel Moszkvát. A sort Bumedien algériai elnök nyitotta meg, őt a nálunk is járt dél-jemeni miniszterelnök, Ali Nasszer Mohammed Hasszani követte, utána Dzsallud líbiai kormányfő, most pedig Hafez Asszad szíriai elnök érkezett a szovjet fővárosba. — A felsorolásból eleve nyilvánvalóvá válik a jelenlegi látogatás-sorozat politikai előjele: azoknak az arab államoknak a vezető személyiségei tárgyaltak, illetve tárgyalnak a Kremlben, amelyek egyértelműen nemet mondtak a Szadat-féle kü_ lön út politikájára, és továbbra is csak közös, általános kibontakozást tartanak járható útnak a Közel-Keleten — olyan utat, amely a genfi tárgyalóasztalhoz vezethetne. Hafez Asszad, a Szíriai Arab Űjjászületés Szocialista Pártjának főtitkára, a Szíriai Arab Köztársaság elnöke ki. emelkedőén fontos személyiség ebben a vonulatban. Hazája frontország, személye és kormánya pedig az utóbbi időben a legkülönbözőbb szirénhangok és fenyegetések célpontja volt — és maradt. Washington nem titkolja: Jordánia mellett éppen Szíria az az ország, amelyet — az eszközökben nem válogatva — szeretne csatlakozásra bírni egy esetleges Kairó—Jeruzsálem alkuhoz. Asszad az első pillanattól kezdve nemet mondott mind az ígéretekre mind a kilátásba helyezett gazdasági-politikai „megtorlásokkal” való fenyegetőzésekre. Az általa vezetett Szíria eltökélt szándéka, hogy tovább halad a maga választotta úton: belpolitikáikig a haladó reformok, külpolitikai te. kintetben pedig a valóban egyetemes és igazságos közel-keleti rendezés útján. Asszad személyére és politikájára éppen a közelmúltban mondott félreérthetetlen igent a szíriai nép: nagy többséggel ismét hazája államfőjévé választották. A szíriai elnök azóta is többször hitet tett amellett, hogy országa továbbra is az imperializmussal szembeni küzdelem és a Szovjetunióval való barátság útját járja. E viszony politikai jelentőségét és egyben a kapcsolatok szorosságát jól érzékelteti az a tény, hogy Asszad nem egészen egy esztendeje, 1977 áprilisában járt legutóbb Moszkva, ban. Manapság azonban nem egy év, hanem egy hét is új lehetőségekkel és veszélyekkel terhes, különösen a Közel-Ke. let zaklatott térségében ... HARMAT ENDRE
