Tolna Megyei Népújság, 1978. február (28. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-19 / 43. szám

1978. február 19. /'tŐÍna'N, . . ^PUJSAG 3 Munkaerőhelyzet - gazdálkodási feladatok Megyénk lakosságá­nak foglalkoztatottságá­ban az utóbbi években jelentős változás követ­kezett be. A munkahe­lyek száma eléri, sőt egyes körzetekben meg­haladja a dolgozók, il­letve a munkát keresők számát. A munkahelyet keresők munkahellyel szembeni • igé­nyei növekedtek, követke­zésképpen a társadalmi-gaz­dasági fejlettségi foknak meg nem felelő munkahelyek je­lentős része tartósan betöl­tetlen marad. Ennek kísérő jelensége: egyik oldalról a bérek emelkedése és a mun­kahelyi körülmények jayítá- sa, a másik oldalról a mun­kaerő-vándorlás átmeneti nö­vekedése, a betöltetlen állás­helyek számának emelkedése, az ismételten eredménytelen álláshirdetések szaporodása. ELŐTÉRBEN A TERVSZERŰSÉG A megyei tanács végrehaj­tó bizottsága 1977 májusában — a megyei pártszervekkel és az ágazati főhatóságokkal egyeztetve — a gazdálkodó szervezetek munkaerő-igényé­nek kielégítésére nézve fon­tossági sorrendet állapított meg. Az érintett vállalatok, szövetkezetek egy része nem tette azonnal magáévá az új­szerű munkaügyi feladatokat, hanem más gazdasági egysé­gek rovására törekedett , kis­kapukat keresni. Ezért az 1978. évi gazdaságpolitikai feladatok között is szerepel, hogy valamennyi gazdálkodó szerv — vállalat, üzem, szö­vetkezet — térmelésének ter­vezése és a végrehajtás so­rán következetesen oldja meg a besorolásból adódó munka­erőgazdálkodási feladatokat. A tervszerű munkerő-gaz- dálkodás a feszültebb mun­kaerőhelyzetben csak a me­gyében működő valamennyi gazdálkodó egység fegyelme­zett, összehangolt munkája révén valósítható meg: A munkaügyi jogszabályok, előírások következetes betar­tása teszi lehetővé, hogy min­den érintett vállalat, üzem, telephely, szövetkezet biz­tonsággal, megalapozottan tudjon tervezni, gazdálkodni a munkaerővel és az egyéb erőforrásokkal. ÉSSZERŰ MUNKAERŐ­GAZDÁLKODÁST Az V. ötéves terv a haté­konyság terveként került a köztudatba. A gazdálkodó szerveknek középtávra szóló terveik alátámasztása érde­kében munkaügyi programot kellett készíteni. E program kidolgozásakor ismertté vált, hogy a növekvő feladatok ellátásában alapvetően csak a meglévő létszám célsze­rűbb, hatékonyabb felhasz­nálásával lehet számolni. A társadalmilag szervezett munkába még be nem vont munkaképes személyek szá­ma a tervidőszak elején Tol­nában mintegy 1600 volt. Ez a megyében elszórtan talál­ható és túlnyomó részt a közlekedés és a gyermekin­tézmény-hálózat fejlesztése útján mobilizálható. Ezen túl­menően a munkahelyek szá­mát növelő gazdálkodó szer­vezeteknek új létszámot csak a már foglalkoztatott munka­erő újraelosztásából, átcso­portosításából lehet biztosí­tani. Figyelemmel kell lenni ar­ra is, hogy megyénk egyedi nagyberuházás keretében ki­vitelezett ipari létesítményei (paksi atomerőmű, Szekszár­di Húskombinát, Simontor- nyai Bőrgyár) 1979-ben és 1980-ban üzembe lépnek és jelentős számú munkaerőt igényelnek. Ezen munkaerő- igények maradéktalan kielé­gítéséhez fontos népgazdasági és megyei érdekek fűződnek. Valamennyi munkaügyi in­tézkedés — így a vállalatok kategóriákba sorolása és a munkaerő-közvetítés sza­bályozása is — ennek figye­lembevételével történik. A munkaügyi intézkedések végrehajtásának figyelemmel kísérése érdekében a 100 fő­nél többet foglalkoztató gaz­dálkodó egységek statisztikai összesítést küldtek be létszá­muk alakulásáról. Az összesí­tés alapján megállapítható az intézkedések azon kedvező hatása, hogy az ágazati és megyei célkitűzésekkel össz­hangban fejlesztendő „A” kategóriába sorolt gazdálko­dó szervezetek létszáma több száz fővel emelkedett, mi­közben a létszám szinten tar­tását előíró „B” kategóriába sorolt vállalatok, üzemek, szövetkezetek munkaerő­mennyisége általában válto­zatlan nagyságú, illetve egyes esetekben kismértékben csökkent az elmúlt években. Több „C” kategóriába sorolt egység, telep már megszűnt, beolvadt a hatékonyabb fog­lalkoztatást biztosító gazdál­kodó szervezetekbe. Megállapítható viszont az a kedvezőtlen jelenség is, hogy néhány „B” kategóriás gazda­sági egység nem hajtotta végre fegyelmezetten a beso­rolásából következő felada­tokat, túllépte a meghatáro­zott létszámkeretét. Ezek az egységek 1978-ban addig nem vehetnek fel új dolgozót, míg létszámuk a megengedett szintre nem csökken, illetve részükre nem közvetítenek munkaerőt. Megdöbbentő vállalati, szö­vetkezeti munkaerő-tervezési gyakorlatra, taktikázásra, a megyei munkaerőhelyzet nem megfelelő ismeretére vall az, hogy a megyében a gazdál­kodó szervek 1978-ra mint­egy 3000 fős létszámfejlesz­tést terveztek. Ez munkaerő­forrás hiányában kivitelez­hetetlen. A realitásokkal nem elég-i gé számolva mélyen gyöke­rezik az a felfogás, hogy új feladatot csak új létszám felvételével lehet megoldani. Ehhez társulnak a munka- és üzemszervezés, az érdekelt­ségi rendszer stb. hiányossá­gai és a munkafegyelmi la­zaságok. Mindezek következtében még gyakori jelenség, hogy több energiát, időt fordíta­nak a munkáltatók új mun­kaerő felvételére, megszerve­zésére, mint a meglévő állo­mány célszerű foglalkoztatá­sára, megtartására. Elgondol­koztató, hogy az utóbbi né­hány hét alatt brigádok ke­restek új munkahelyet állás- hirdetés útján. Kevés gazdál­kodó egységnél foglalkoznak ma még a munkaerő-vándor­lás belső okainak vizsgálatá­val, elemzésével. Feladataink eredményes megoldása érde­kében a gazdálkodó szerveze­tek, termelő és szolgáltató kapacitásukat növeljék sze­lektív munkahelyfejlesztés­sel, a munkafegyelmet javí­tó, a veszteségidőket csök­kentő üzem- és munkaszer­vezési intézkedésekkel, rej­tett munkatermelékenységi tartalékok feltárásával stb. Ezen követelmények vállala­ti teljesülése biztosítja a vállalati munkaügyi tervek megalapozottságát HATÉKONYABB MUNKAERŐ- IRÁNYÍTÁST Közismert, hogy a terme­lést még nem zavaró, kis mértékű munkaerőhiány kényszerítő erővel serkenti a gazdálkodó szervezeteket a belső létszámtartalékok fel­tárására. A munkaerő kötelező köz­vetítésének eszközét a sza­bályozás adott keretei között felhasználjuk arra is, hogy az alacsony hatékonyságú igényeknek meg nem felelő belső munkaerő-gazdálkodást folytató vállalatok számára állandósítjuk a munkaerő- hiányt. A munkaerő-közvetí­tést végző tanácsi szakigaz­gatási szervek rendszeresen figyelemmel kísérik az ille­tékességi területükön műkö­dő gazdálkodó szervezetek munkaügyi tevékenységét. Ennek során következetesen érvényesítik a tervszerű munkaerő-gazdálkodást elő­segítő központi és megyei döntéseket, koordináló mun­kájukkal, a hatósági ellenőr­zések során szerzett kedvező tapasztalatok továbbadásával segítik a vállalatok, szövetke­zetek, telepek tervszerű mun­kaerő-gazdálkodását. A munkaerő a termelés, a gazdálkodás és a fejlesztés szűk keresztmetszete lett, ezért a munkaerő-gazdálko­dás tervszerűbbé tétele szük­ségszerű. császár jőzsef a megyei tanács általános elnökhelyettese Tamási Vegyesipari Szövetkezet A pártszervezet a műszaki fejlesztésért A tekercsgyártó üzemrész HARMADIK ÉVE végzi már éves cselekvési prog­ram alapján a gazdálkodás, termelés pártirányítását és ellenőrzését a Tamási Ve­gyesipari Szövetkezet párt- alapszervezete. Hogy milyen eredménnyel, ez iránt érdek­lődtünk Gábor István alap­szervezeti titkártól. — Elég csak pár percig körülnézni az üzemben és a képet összehasonlítani a pár évvel ezelőtti állapotokkal, szembetűnő a különbség. Míg azelőtt főleg moziszékeket, postaládákat, bérházi levél­bedobó szekrényeket gyár­tottunk, ma az elektromos al­katrészek, lámpatestek do­minálnak. És ami a legfonto­sabb: olyan cikkekre álltunk át, amelyek itthon is, kül­földön is keresettek. Távol áll tőlem, hogy csak a párt- szervezet munkájának ered­Gábor István ményét lássam ebben, ám mégsem túlzás azt mondani, hogy a pártszervezet, a kom­munisták tevékenysége nél­kül ma nem állnánk itt. — Bizonyára rendszeresen foglalkozik az alapszervezet a termelés, a gazdálkodás prob­lémáival. — Természetesen. Alig mú­lik el vezetőségi ülés, hogy a gazdálkodás egészét, vagy egy-egy részterületét ne tűz­nénk napirendre. Negyed­évenként pedig taggyűlésen foglalkozunk a tervteljesítés­sel, a termelés különféle idő­szerű kérdéseivel, számoltat­juk be a szövetkezet vezető­it. Két évvel ezelőtt került előtérbe nálunk a műszaki fejlesztés. Amikor a szövet­kezet vezetői beszámoltak, feltűnt, hogy évről évre hal­mozódik a műszaki fejlesz­tési alap, ám annak felhasz­nálása tervszerűtlen. Egy­részt, nem meríti ki a veze­tőség a pénzügyi-anyagi lehe­tőségeket, jelentős pénzek maradnak egyik évről a má­sikra, másrészt, amit fel­használnak, azt is ötletsze­rűen, így az eredmény rend­szerint elmarad. Határozatot hoztunk, hogy a szövetkezet vezetősége vé­gezzen piackutatást és a mű­szaki fejlesztést a piackutatás eredményeinek megfelelően tervezze és végezze. Itt első­sorban gyártmányfejlesztés­ről volt szó, azonban a gyár­tásfejlesztésre is megfelelő eszközöket és energiát kell fordítani. Létre kell hozni a szövetkezet apparátusában műszaki fejlesztési csoportot. Amikor taggyűlésen foglal­koztunk a műszaki fejlesz­téssel, élénk vita alakult ki. Mindenki helyeselte. Pöcz János lakatos hangsúlyozta: a pártvezetőség is kísérje fi­gyelemmel a csoport munká­ját, elég hatékony-e, tegye kötelességévé elsősorban az ott dolgozó párttagoknak a példamutató munkát. — Az eredmény? — Míg 1974Tben 15 ezer, 1975-ben 63 ezer, 1976-ban már 415, tavaly pedig 660 ezer forintot fordítottunk műszaki fejlesztésre. Az utóbbi két évben már céltu­datosan, tervszerűen. Korsze­rűsítettük a behúzótekercs­gyártást — 40 millió forint értékű megy, ebből közvetet­ten exportra, tavaly kialakí­tottunk két fénycső lámpatest családot, keresett cikkek itt­hon is, külföldön is. Megol­dottuk a2 iregszemcsei szö­vetkezet beolvadásával fel­merült nehézségeket. Ott ugyanis olyan cikkeket gyár­tottak, amelyeket nem tud­tunk gazdaságosan értékesí­teni, rosszak voltak a munka- körülmények is. Most az iregszemcsei részleg bekap­csolódott a mi profilunkba. Az asztalos részleget leépít­jük, a moziszékek gyártását átadtuk a gyönki szövetke­zetnek, a felszabaduló kapa­citást az elektromossági cik­kek, alkatrészek gyártásának fejlesztésével töltjük ki. Műszaki fejlesztési csopor­tunk eredményesen működik, hiszen a lámpatestek már sa­ját konstrukciójúak. Rende­léssel el vagyunk látva, de képesek vagyunk arra, hogy ha látjuk, hogy várható sza­bad kapacitás, újabb termé­ket mutassunk be, kínáljunk a kereskedelemnek. (J) rekonstrukció Vizsgaév jó osztályzattal son! in mm mom Bővítik a szekszárdi kórház 300 ágyas belgyó- ággyal nő a férőhelyek száma. A tervek szerint gyászati osztályát. A tetőterasz beépítésével 56 a munkával 1979-ben végez a kivitelező. PECH F. Nagy várakozás előzte meg a pincehelyi takarékszövetke­zet küldöttgyűlését. Készült a választott vezetőség, készültek a küldöttek is. Mi­lyen lesz az első „közös” év eredménye?. Elégedett-e a tagság? Ilyen és ehhez ha­sonló kérdések foglalkoztat­tak mindenkit. A pincehelyi takarékszövetkezet ugyanis 1977-ben egyesült az ozorai­val. Az idő kevés messzeme­nő következtetések levonásá­ra, mégis az igazgatóság be­számolója, a felügyelőbizott­ság jelentése optimista hang­vételű volt és eredményekről adhatott számot. A taglétszám tavaly 114 fővel növekedett és megha­ladta a 3300 főt. Ez több, mint 30 százaléka a működé­si területen élő lakosságnak. A takarékbetét záróállomá­nya meghaladta a 37 millió forintot, 1977-ben több mint 6 millió forinttal növekedett. 1977-ben több mint 9 mil­lió kölcsönt folyósítottak tag­jaiknak, ezen belül közel 50 százalékkal több termelési kölcsönt, mint az előző év­ben. A küldöttek közül sokan nyilvánítottak véleményt. Az évet valamennyien vizsgaév­nek nevezték. Elmondották, hogy elégedettek a takarék- szövetkezet munkájával. Úgy érzik, hogy az összefogás már az első évben is éreztette kedvező hatását. A vezetőség rövid idő alatt úrrá lett az egyesülés okozta nehézsége­ken, s ma már a rendes ke­rékvágásban megy a munka Pincehelyen és Ozorán egy­aránt. A küldöttgyűlés jóváhagyta a mérleget, megszabta az 1978. évi feladatokat. A vizsgaév jó osztályzatot kapott Pincehelyen. SZOBOSZLAI JENŐ

Next

/
Thumbnails
Contents