Tolna Megyei Népújság, 1978. február (28. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-19 / 43. szám
*•' >>V 7lol pr 'fVt'r Világ proletárjai, egyesüljetek! AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Mai számunkból Karosszérialakatosok XXVIII. évfolyam, 43. szám ÁRA: 1,— Ft 1978. február 19., vasárnap Belgrádi tanácskozás A záródokumentum szovjet tervezete Pénteken este a jugoszláv fővárosban plenáris üléssel újabb tanácskozási hét fejeződött be a belgrádi találkozón. Az elmúlt napok tanácskozásait ismét áthatották a Szovjetunió és a többi szocialista ország arra irányuló erőfeszítései. hogy konstruktív, előremutató záródokumentumot érjenek el. Ezekkel az erőfeszítésekkel szemben állt egy sor NATO-ország állandóan ismétlődő manővere, amelynek célja egy konstruktív záródokumentum elfogadásának megakadályozása. A pénteki plenáris ülésen a szovjet küldöttség előterjesztette az első ízben már január 17-én beterjesztett záródokumentum-tervezetének újabb változatát. Ez a harmadik változat olyan további elemeket tartalmaz, amelyek rendkívül közel hozzák a résztvevő országok megállapodását. Mint a sajtóközpontban közölték: az immár 12 oldalas dokumentumba olyan további fejezetek kerültek, mint például egy átfogó rész, amely a gazdasági, tudományos és műszaki téren megvalósuló együttműködés fejlesztésével foglalkozik. A szovjet tervezet nyomatékosan utal a helsinki záró- dokumentum valamennyi fejezete teljes megvalósításának szükségességére. Ezek közé tartozik mindenekelőtt az európai biztonság tíz alapelvének valamennyi részt vevő állam által történő szigorú betartása. Különös hangsúlyt helyez a tervezet a katonai enyhülést szolgáló konkrét és hatékony lépések szükségességére, és e célból jövő év januárjára, egyelőre meghatározatlan helyen, különleges konzultációkat javasol. A tervezet megerősíti azt a készséget is, hogy tovább bővítsék az együttműködést a kapcsolatok, az információ, a kultúra és az oktatás — a helsinki záródokumentum által előirányzott területein. A továbbiakban a szovjet javaslat konkrét intézkedéseket tartalmaz a multilaterális enyhülési folyamat folytatására. Egyebek között előirányozza szakértői találkozók tartósát a vitás kérdések békés rendezése általánosan elfogadható módszereinek kidolgozására. PÁRTSZERVEZET A MŰSZAKI FEJLESZTÉSÉRT (3. old.) MUNKAERŐHELYZET — GAZDÁLKODÁSI FELADATOK (3. old.) HUSZONKETTEN PINCEHELYEN (7. old.) MIRŐL ÁLMODIK AZ ŰRHAJÓS? (8. old.) KÓRHÁZI REKONSTRUKCIÓ (3. old.) UNALOM LÁBUJJHEGYEN (4. old.) KAPCSOLATOK (5. old.) A 7. HÉT ESEMÉNYE, KÉRDÉSE, TÖRTÉNETE (6. old.) ÖTMILLIÓS REKORDEREDMÉNNYEL ZÁRTAK (7. old.) AKKUMULÁTOROK GYORSTÖLTÉSE (9. old.) BABITS EURÓPAI OLVASÓKÖNYVE (10. old.) MÚZEUMOK, MÜZEUMALAPÍTÓK (11. old.) KINCSEK A SZEMÉTLÁDÁBAN (12. old.) SZÁZMILLIÁRD RUBEL LAKÁSÉPÍTÉSRE (8. old.) MAGYAROK A SZOVJETUNIÓBAN (9. old.) IA m^rezeti natonkövei ALIGHA KETTŐ van ezekből, bár annyi is elég a — megőröltetéshez. Számítások szerint a termelőágazatokban meghaladja a százezret azok tábora, akik az irányítás első szintjét, ha úgy tetszik, frontvonalát alkotják s bár tisztségük megjelölése váltakozó, valójában feladatkörük a művezetéssel azonos. Szó sincs tehát arról, hogy csakis az ipar gondja a művezetők felemás helyzete, munkájuk meg- könnyitése. Az igazi gond a követelmények, s azok teljesítése feltételeinek különbözősége. Munkaügyi vizsgálatok igazolták azt a gyakorlati tapasztalatot, ami szerint a termelésirányításban dolgozók közül a művezetők munkahely-változtatása a legnagyobb. Vannak olyan iparterületek, építőipari tevékenységek, szállítási egységek, ahol egy esztendő alatt a művezetők 18—34 százaléka kicserélődik. S mivel ugyancsak elemzések tanúskodnak arról, hogy a jó művezetőnek is legkevesebb egy esztendőre van szüksége, amíg új helyén elsajátítja a biztonságos eligazodáshoz nélkülözhetetlen ismereteket — kezdők esetében a kutatók három évet jelölnek meg alapként a tapasztalatszerzéshez — a fluktuáció, s ami mögötte áll, nem csupán az érintettek ügye. Elsőként a Könnyűipari Minisztérium vállalkozott arra, hogy felmérje — a textil- és a ruházati iparban — a művezetők helyzetét, az irányításban elfoglalt tényleges és kívánatos szerepkörét. Napjaink_ ban az úttörőnek számító kezdeményezésnek már jónéhány követője van más ágazatokban. Figyelmeztető jelek sokasága intett ennek az útkeresésnek szükségességére. A már említett fluktuáción túl például az, hogy némely iparterületen kötéllel fogják a művezetőket, annyira nincs önként vállalkozó. KÁR LENNE elmélkedni azon, hogy valamikor mekkora rang volt a művezetői beosztás. Az akkori és a mai helyzet összehasonlíthatatlan, mert alapvetően más a társadalmi, gazdasági környezet. Ebből azonban korántsem következik, hogy a művezetőnek ne legyen rangja, mivel joga sincsen, s kötelességei azért váljanak nyomasztó teherré, mert teljesítésükhöz hiányoznak, vagy csak részben vannak meg a feltételek. A művezető — kérdőíves felmérések mutatták — gyakran postásnak, utasítások mechanikus továbbítójának érzi magát, olyasvalakinek, akit bármikor bűnbakká lehet tenni az anyag- és szerszámellátás zavaraiért éppúgy, mint a műhely tisztaságáért, a tűrt selejt meghaladásáért, a védőfelszerelések használatának elmulasztásáért. Furcsa helyzet valóban, nem a művezető veszi fel, helyezi át és küldi el beosztottjait, de ő felel munkájukért, hozzáértésükért, fegyelmezettségükért. Nem a közvetlen irányító szabja meg az órabért, a béremelés mértékét, a jutalom összegét, de ő követeli a teljesítményt, a feladat végrehajtását. Igaz, hiba lenne elhallgatni, néhány — sajnos, valóban csak néhány — nagyvállalatnál megpróbálkoztak a mai követelményeknek megfelelő művezetői jog- és feladatkörök kialakításával, s nagyszerű eredményeket könyvelhettek el. A példa azonban lassan talál követőkre, s azért, mert a művezetők felemás helyzete, az irányítási mechanizmusban betöltött szerepük tisztázatlansága, jogaik, felelősségeik rendezetlensége elválaszthatatlan a vállalat belső irányítási rendszerének egészétől. Ott tehát, ahol úgy vélik, gyors nekibuzdulással — minden mástól elszakítva — rendezik a művezetők jogát, vékonyítják, vagy éppen sutba lökik a malomköveket, a lehetetlennel kísérleteznek. Igaz, némely dologban a mai feltételek közepette is javíthatók e posztok betöltőinek munkakörülményei, s ettől nem szabad sajnálni a fáradságot. Egy-egy részintézkelés eredményeit sem szabad lebecsülni — így az önálló bérmegállapítás joga jótékony hatással van a teljesítményekre —, a megnyugtató, hosszú távra szóló rendezés azonban a vállalati szervezet egészének kritikus elemzésével együtt érhető el. A MŰVEZETŐK malomkövei, fontos jelzői annak, hogy általában gond az irányítás hatásossága, célra- törősége, csak éppen legélesebben ez a művezetőknél rajzolódik ki. LÁZÁR GÁBOR A címben említett szakma művelőit mutatja be képriportunk az 5. oldalon
