Tolna Megyei Népújság, 1978. február (28. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-15 / 39. szám

A KÉPÚJSÁG

1978. február 15.

ON KERDEZ

Levélcímünk: 7101 Szekszárd, Postafiók: 71

Gondok Bonyhád, Beregalja-dűlőben

Bonyhád, Beregalja-dűlő- ből 34 családtól kaptunk panaszos levelet, melyet továbbítottunk dr. Hegedűs Jánosnak, a bonyhádi Városi Tanács V. B. elnökének, aki az alábbiakat válaszolta:

„Felvettük a kapcsolatot a bonyhádi 21. számú tanácsi választóterület tanácstagjával — Benács Józsefiéi —,

hogy a Bonyhádhoz átcsatolt Beregalja-dűlő lakosait a kö_ zeljövőben (évente több alkalommal) ikeresse fel és a településen felvetődő gondokat, problémákat, javaslatokat tegye szóvá tanácsüléseken, valamint jelezze a tanácsi szak_ igazgatási szerveknek.

A településen postaláda elhelyezésével kapcsolatban személyesen megkerestük a. hidasi postahivatal illetékesét, akitől megtudtuk, hogy a panaszlevélben szereplő postaládát nem a postahivatal szereltette le. Kérésünkre a hivatal vezetője nyomban intézkedett egy új postaláda

igénylése és felszerelése

ügyében, amelyre 2—3 héten belül sor kerül.

A kenyér- és tejvásárlás le_ hetőségét a városi tanács vb termelés-ellátás felügyeleti osztályának vezetője a helyszínen megvizsgálta. Megállapította, hogy a szóban lévő területen valóban feltétlenül szükséges egy élelmiszereket árusító kereskedelmi egység létesítése. Ennek érdekében — az adott lehetőségeket mérlegelve — felvettük a kapcsolatot a területen működő téglagyár megbízott vezetőjével. A tőle kapott infor. máció szerint a gyár egyik raktárát — amely a közút feT elefonszámunk: 129-01, 123-61.

lől is megközelíthető —megfelelő átalakítással üzlethelyiség céljára rendelkezésre bocsátana. Ehhez azonban kérniük kell a téglaipari vállalat igazgatójának hozzájá. rulását, amely után a termelés-ellátás felügyeleti osztály gondoskodni fog arról, hogy- a jelzett helyiségben valamelyik kereskedelmi vállalat, vagy szövetkezet élelmiszer- boltot létesítsen és üzemeltessen. Utalni kell azonban arra is, hogy a település Bonyhádhoz • csatolása előtt sem működött semmilyen kereskedelmi egység. A lakoság Bonyhádról, Hidasról, illetve Cikóról szerezte be és szerzi be jelenleg is a napi fogyasztási cikkéket.

Annak érdekében, hogy Beregalja-dűlőben a lakók rendszeresen megkapják a Tolna megyei Népújságot, szintén eljártunk. Azt a tájékoztatást kaptuk, hogy az igénylők a hidasi postahivatalnál fizethetnek elő a napilapra, melyet a postahivatal részükre naponta kézbesíteni fog

A városi tanács vb. műszaki osztálya megrendeli a helyi költségvetési üzemnél egy autóbusz-várakozó pavilon- épület kivitelezését, amelynek megvalósítására ez év folyamán sor kerül.

A Bonyhád, Beregalja-dűlőben élő lakosság elmúlt évben hozzánk érkezett kérését — egy gázcseretelep létesítésével kapcsolatban — figyelembe vettük. 1977-ben megkezdődött a gázcseretelep építése — 36 ezer forint ősz- szeg beépítésével —, amelynek ez évi befejezése biztosított.

A település lakosságának az őket képviselő tanácstagon keresztül jelzett problémái a

jövőben a többi bonyhádi választókerületben jelentkező feladatok realizálásához hasonlóan figyelembe vesz- szük és pénzügyi lehetőségeinkhez mérten intézkedünk aZok megoldására.” «

jubileumi jutalom

Bankó Péter bátaszéki olvasónk a termelőszövetkezeti tagok jubileumi jutalmával kapcsolatban érdeklődik. Levelére a következőket válaszoljuk:

A 12/1977. (III.12.) MÉM számú rendelet 68. paragrafus (1) bekezdése értelmében a termelőszövetkezetek 1977. május 1-től tagjaik részére az esedékesség évében kötelesek jubileumi jutalmat fizetni. E rendelet megjelenését követően számos termelőszövetkezet fordult a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumhoz azzal a kérdéssel, hogy fizethet-e a termelőszövetkezet visszamenőleges jubileumi jutalmat azon tagjai részére, akik a jubileumi jutalomra jogosító éveket a rendelét megjelenése előtt már teljesítették.

A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium állást foglalt ebben a kérdésben, állásfoglalása a Mező- gazdasági és Élelmezésügyi Értesítő 1977. évi 28. számában jelent meg és így szól: „A jubileumi jutalom visszamenőleges kifizetése a termelőszövetkezet részéről nem kötelező. Mivel a jubileumi jutalom visszamenőleges kifizetésének jogszabályi akadálya nincs, a termelőszövetkezet soron következő közgyűlésén elhatározhatja, hogy az arra korábban jogosultságot szerzett, az esedékesség évét az adott termelőszövetkezetben vagy jogelődjénél töltő, jelenleg is aktív állományba tartozó tagjai részére jubileumi jutalmat fizet.”

A fentiekre figyelemmel — álláspontunk szerint — a termelőszövetkezet törvénysértés nélkül helyezkedett arra az álláspontra, hogy az ön részére — aki 1977. január 1. óta nyugdíjas — jubileumi jutalmat nem fizet.

Alkatrészhiány

Till Józsefné váraljai, Deli Gyula szekszárdi panaszosainknak a GELKA műszaki ellenőre, Varga János válaszolt:

„Till Józsefné panaszát kivizsgáltuk, és megállapítottuk, hogy a szerviz anyaghiány (motor) miatt nem tudta a javítást elvégezni. Szekszárdi szervizünk 1978. január végén kapott megfelelő alkatrészt, s a javítást azonnal elvégezte, és a centrifugát 1978. február 1-én hazaszállította.”

Deli Gyula szekszárdi olvasónk azt panaszolja, hogy „Csajka” típusú porszívóját a GELKA szekszárdi kirendeltségéhez 1977. július 12-én adta be javításra, ahol azt az ígéretet kapta, hogy a porszívó július 18-ra elkészül.

A GELKA műszaki ellenőrének válasza: „Deli Gyula panaszát kivizsgáltuk és arra az alábbiakban válaszolunk. Ügyfelünk „Csajka” típusú porszívóját a szekszárdi szerviz alkatrész hiánya miatt nem tudta rövid határidőn belül megjavítani. Fenti készülékhez az anyagellátás meglehetősen rossz, szervizünknek az átvételkor ezt a tényt közölni kellett volna a panaszossal. A porszívó javítását szervizünk 1978. február 2-án elvégezte és a készüléket átadta”.

Ml VÁLASZOLUNK

A gazdasági társulásokról

szól a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának 1978. évi 4. számú törvényerejű rendelete, és az ennek végrehajtása tárgyában kiadott 9/1978. (II. 1.) MT számú rendelet. A jogszabály a jogi személyiséggel rendelkező gazdasági társulásoknak három formáját ismeri: a közös vállalatot, a betéti társu. lást és az egyesülést. Létrehozhatók természetesen

egyéb gazdasági társulások is, ezek azonban jogi személyiséggel' nem rendelkeznek. A hivatkozott tvr. előírja a gazdasági társulások alakításának, szervezetének és működésének szabályait, rendelkezik e társulások állami felügyeletéről is, mely állami felügyelet gyakorlására jogosult szervek előmozdítják és ellenőrzik, hogy a társulás belső szabályzatai megfeleljenek a jogszabályoknak, a társulás működése pedig összhangban legyen a jogszabályokkal és a belső szabályzatok rendelkezéseivel. A tvr. és végrehajtási rendelete is 1978. évi március hó 1. napján lép hatályba. A gazdálkodó szervezetek szállítási és vállalkozási szerződései tárgyában jelent meg a Minisztertanács 7/1978. (II. 1.) sz. rendelete, amely szabályozza a különböző — szállítási, vállalkozási, építési, szerelési, tervezési, tervezői művezetési, kutatási — szerződések megkötésének módját, tartalmát, rendelkezik a szerződésszegés következményeiről, a rendelet melléklete pedig tartalmazza a mennyiségi és minőségi kifogásolásra vonatkozó részletes szabályokat. A hatályba lépés időpontja itt is 1978. március 1.

A fenti jogszabályok a Magyar Közlöny 1978. évi 6. számában jelentek meg.

Indokoltnak tartjuk felhívni a figyelmet a munkaügyi miniszternek egyes munkaügyi rendelkezések módosításáról és hatályon kívül helyezéséről szóló 3/1978. (I. 18.) MüM számú rendeletére, kiemelve azt a szabályt, amely szerint: „A dolgozó személyi alapbére az alkalmazáskor és az azt követő egy éves időtartam alatt nem haladhatja meg a munkakörére jogszabályban kötelezően előírt személyi alapbértétel alsó határát, ha a) az alkalmazását megelőző egy éven belül harmadik esetben létesít munkaviszonyt, és ezen időben fennállott korábbi munkaviszonyait felmondással szüntette meg, vagy b) „kilépett” munkakönyvi bejegyzéssel változtat munkahelyet.” (Munkaügyi Közlöny idei 2. szám.)

A Kereskedelmi Értesítő idei 3. számában megjelent közlemény szerint a vendéglátó üzletek higiénés helyiségei üzemeltetési színvonalának javítása céljából a vendéglátó vállalatok igazgatói, szövetkezetek elnökei a II. és ennél magasabb osztályba sorolt üzleteknél, a III. osztályú melegkonyhás egységeknél kötelező használati díj bevezetését rendelhetik el.

A lakásszövetkezetek közösségi célú villamos energia díjszabásának megállapításáról jelent meg közlemény a SZÖVOSZ Tájékoztató f. évi 4. számában, amely szerint lényegesen kedvezőbb helyzet alakult ki a közüzemi költség tekintetében, az új árszabály alkalmazását azonban a lakásszövetkezeteknek írásban kell kérniük az áramszolgáltató vállalattól.

DR. DEÁK KONRÁD,

a TIT városi-járási

szervezetének elnöke

Kilopakodott3 mosdóba. Nem lepődött meg, hogy a

. “

__________szarkalábak még a vastag púder alól is

e

lőtűnnek, bár reggel azt hitte: a délutáni órák világítása jobban kedvez majd mimikrijének. Szemébe igyekezett némi optimizmust erőltetni, de a tükör kegyetlenül hűen dobta vissza tekintetét. Megigazította reggel frissen berakott haját, picit jobbra, majd meg balra fordult, arra volt kíváncsi, hogy a halványlila lakk hogyan mutat előnyösebben? Nem volt elégedett az eredménnyel. Előkotorta a kis retikülből a rúzst és kent belőle a szájára. Párszor beharapta felső ajkát, hogy a rúzs egyenletesen oszoljon el rajta, amikor meghallotta, hogy nyílik a mosdó ajtaja. Mint a rajtakapott gyerek, kiosont Mária mellett a folyosóra, közben mormogott valamit és nem nézett fel. Zavara bosszúsággá változott, amiért ez a fiatal fruska meglátta, hogy ő...

A szobájába érve gyorsan végignézett magán. A ruha, amely mértéktartóan takarta térdét — még divatos is most — felül picit kacér kivágással készült, a színt hosszas .fontolgatás után választotta. Észrevette, hogy — bár meleg van — karja lúdbőrzik, ettől egészében megborzongott. Abbahagyta a mustrát, íróasztalához ment. Kifülelt a folyosóra, s mivel nem hallott lépteket, gyorsan kinyitotta az alsó fiókot. Az üveg mesterséges ódonsággal készült, a nyugati csomagolási rafinéria minden fogása rajta volt. Queen Anne — betűzte ki sokadszor a feliratot és megsimogatta a drága folyadékot tartalmazó butéliát.

Tegnap, amikor bemerészkedett az önkiszolgálóba, még nem tudta, hogy mit fog venni, csak azt, hogy most valami értékes kell. Olyan, amire sokáig emlékeznek majd, olyan, amelyet felemlegetnek egy-egy újabb névnapon is. Emlékeztek, amikor az Annuska...? — hallotta, miközben a gondolák között lökdösték, taszigálták. Mindenki tudta, hogy mit akar vásárolni, csak ő szerencsétlenkedett köztük. Téblábolt és próbálta eldönteni, hogy a sok idegen nyelvű felirat közül melyiket válassza. Aztán rájött, hogy az árat kell néznie. Kétszázötven forintot szorított ki a havi konyhapénzből, meg az otthonra vállalt gépelésből. Készült erre az alkalomra, mint valamikor egy szívdobogtató randevúra. Mint amikor Lacival. . .

Akkorát löktek rajta, hogy majdnem lesodort egy drága palackot. Ettől megijedt és gyorsan leemelte azt, amelyik sokadmagával éppen előtte állt. íRemegő kézzel beleengedte a tejtől, zöldségtől maszatos kosárba, de gyorsan fel is állította. Gondterhelten körbeforgatta az üveget, nem lett-e mocskos, aztán egy kézzel fogva a palack nyakát, elindult, hogy a pénztárhoz jusson. Ideges volt és csak akkor csillapult valamennyit a pulzusa, amikor nagynehezen fizetett és szatyrába süllyesztette az italt. Amikor kilépett az üzletből, körbe- kémlelt, nem látta-e valamelyik munkatársa, hogy ő most... De senki nem figyelt rá és ismerős arcot sem fedezett fel a tömegben.

Hajnali ötre húzta az órát, mert bejelentkezett Pirinél, a haját is rendbe akarta hozatni mára,. Óvatosan, precízen csomagolta ki a kristálypoharakat, mindet egyenként átvizsgálta, nem poros-e. pedig tudta, hogy naponta törölgeti őket. Papírt rakott a poharakba, papírba göngyölte őket. a táskába papírt rakott közéjük. A készlet igen régi volt, még anyjától

Hódi T. József:

Queen finné

örökölte, a cseh üveget még a monarchia idején fújták. Mire elkészült a csomagolással, majdnem kiszaladt az időből. Zihálva ért a fodrászathoz, Piri már bosszúsan eregette a füstöt, mert közben lett volna munkája, de őmiatta lemondta. Gyorsan siklott a székbe és nagy lélegzet után hadarta el kívánságát, aztán nem mert felnézni a tükörben Pirire, mert tudta, hogy kerekre nyílt szemeket, aztán meg lebiggyesztett szájat látna, valami olyan kifejezéssel, hogy „nocsak, van valakije a vénlánynak?” Tűrte a tortúrát, amivel a mosás, a lakk, a berakás járt, érezte, hogy a púder alatt az izzadság hogyan üt ki a bőrén és egyre gyakrabban nézett lopva az órájára: csak el ne késsek, éppen ma!

Az üveg hűvös maradt, a poharak kicsomagolva vártak sorukra az íróasztalfiókban. Becsukta az ajtót, ráfordította a kulcsot. Még az ebédszünetben székeket csempészett át Bo- rosné szobájából, azokat akarta most úgy elrendezni, hogy ha jönnek, mindekit le tudjon ültetni, körbe tudjon kínálni. Nem bánta, hogy Borosné szabadságon van, legalább megmenekül a szúrós nyelvétől, attól, ahogyan — bár az ő névnapja van — Borosné szeretne lenni a központ.

Mire végzett a székek elrendezésével, jól eltelt az idő. Kicsit kifújta magát, ismét, most csak úgy tükör nélkül, a hajához nyúlt, a keze magától folytatta a mozdulatot a ruhán. Fél négy lesz öt perc múlva, mindjárt jönnek. Még elpakolnak a fiókjukban, rendet tesznek az asztalukon, zárnak, aztán jönnek. Úgy, ahogyan ő is szokta, amikor meghívják. Az a szokás, hogy körbejár az év folyamán a névnapozás, mindig az ünnepelt vendégel és az esztendő végére mindenki ad is, meg kap is; egyensúlyban marad a dolog. A főnök persze ilyenkor is igyekszik a szigorút játszani, egyetlen pohárkával iszik és gyorsan elköszön azzal, hogy „ne maradjanak sokáig, tudják, hogy nem lenne szabad!” Mindenki roppant komolyan bólogat és mint a kisgyerekek, egymásra licitálva ígérik, hogy öt perc az egész, mindekit vár a család. Ennek ellenére nem ritka, hogy még a tv-híradót sem érik el, hogy kapatosán távoznak és a lépcsőházban egy-egy magyar nóta is felhangzik. Legalább is így meséli Mária, akinek tetszenek az ilyen összejövetelek. Nagyon férjhez akar menni szegényke, pedig ha tudná, hogy nem kell azzal sietni. Hiába meséli neki a saját példáját Lacival, Mária csak bólogat illemtudó- an, de látni rajta, hogy unja már az egészet, és úgy öltözik, úgy festi magát, mint... Hát igen, mint ő most. Csakhogy ő nem akar már semmi ilyet. Névnapja van és ezt emlékezetessé akarja tenni a kollégáknak is, meg saját magának is. Most ő is itt lesz, amíg a többiek, most nem rohan el hat óra körül azzal, hogy „ne haragudjatok, sürgős dolgom van”, miközben tudja, hogy az égvilágon semrrtit sem kell csinálnia és hogy egész este arra fog gondolni: vajon meddig maradtak, vajon miről beszéltek, vajon Mária kire vetette ki megint a hálóját? Ül közben az ablaknál, nem gyújt villanyt, mert úgy sincs mit nézni. Lacira gondol, aki akkor szó nélkül ment el. Csak hónapok múlva tudta meg róla, hogy Kanadában van.

Az órájára nézett. Minden pillanatban itt lehetnek, már fél négy múlt tíz perccel. Vajon ki jön először? Reggel, amikor sorra járta őket, a főnök azt mondta, lehet, hogy egy kicsit késni fog. Bartalos a bérelszámolásból kimentette magát, szülés előtt van a felesége, Gál iPista a gyerekét látogatja, igy mondta, ma van „láthatása” és kesernyésen mosolygott. A többiek ígérték, biztosra mondták. Szerencséje van, ma Semmilyen értekezlet nem volt, mindenki időben végezhetett.

Ült az asztalnál és fázni kezdett. Felállt, hogy kifülel a folyosóra. Akkor vette észre, hogy az ajtó zárva maradt, amikor a székeket rendezgette. Gyorsan elfordította a kulcsot és arra gondolt: még biztosan nem járt itt egyik sem, az nem lehet, akkor meghallottam volna.

Egy óra múlva még mindig ott ült és már vacogott, any- nyira fázott. Ajkát harapdálta, a rúzs már csak nyomokban volt a száján, a púdertakaró mögött rémület szaladgált a vo- nagló arcizmokban. Felpattant, az ajtóhoz indult. Érezte, hogy a tarkóján hideg verejték indul el, a gerince árkában fut tovább, míg a ruha jeges bádogként nem tapad a hátára. Hallgatózott. Rajtakapta magát, hogy hallucinál: mintha a földszintről a főnök baritonján az visszhangzana, hogy „proszit!” Pár pillanatig az ajtófélfának dőlt, érezte, hogy remeg a lába, hogyan nyirkosodik tenyere alatt a fa. Végre el tudott indulni. Végigimbolygott a folyosón, egészen a lépcsőfordulóig, ott megállt és enyhén előrehajolva ismét hallgatózni kezdett. „Isten éltesse. Anna”! — törte át fülében a zúgást egy hang. Már nem kellett előrehajolnia, a többiek kontráját — „Isten éltesse!” — meg a poharak finom koccanását, az elmosódva újra meginduló társalgást is tisztán hallotta. Állt mereven és nem tudott szabadulni a gondolattól, hogy Csóti Annának milyen valószínűtlenül szőke a haja, közben meghallotta érdekes, érdes nevetését is, majd megint „Isten éltesse!” a Gál Pista hangján.

Megfordult, végigment a folyosón, visszalépett a szobájába. A kulcsot ismét ráfordította. Az íróasztalból elővette a cicomás üveget, maga elé tette. Utána a poharakat, mindet. Alájuk tálcát rakott. Újra benyúlt a fiókba, sós süteményt tett a másik tálcára. Kicsit bajlódott a Queen Anne kinyitásával, aztán tiszta kendővel megtörölte az üveg száját. Töltött. A hat pohárban aranyos-barnán pihent meg az ital, maradt még az üvegben is. Merev mozdulattal felemelte az egyik poharat. „Isten éltesse, Annuska!” — mondta ünnepélyesen. Míg szájához emelte a poharat, orrába mart az alkohol, mintha tűkkel szurkálták volna meg belül. Könnybe lábadt a szeme, alig kapott levegőt, megrázkódott, majdnem elejtette a poharat. De már nyúlt az újabbért, és mondta a köszöntőt. Lehajtotta a csillogó folyadékot, és már nem fázott annyira. A hatodik után még kitöltötte, ami az üvegben volt, és botladozó nyelvvel azt mondta: „listen éltessen. Anna királynő!” Groteszk grandezzával meghajolt a cifra üveg előtt, és ismét ivott. Úgy érezte, hogy most már bemelegedett a szoba. Ezen csoládko- zott, mert a fűtőtestet — még tudta — nem kapcsolta be.