Tolna Megyei Népújság, 1978. február (28. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-14 / 38. szám
e Képújság 1918. február 11. A bonyhádiak is tudják hoi a hiba... „Mi is az a röplabda?” HAVANNA A kubai ökölvívó-válogatott színvonalas mérkőzésen 16:6 arányú győzelmet aratott az Egyesült Államok amatőr válogatottja ellen. * Férfi gyorskorcsolya sprin. tér vb.: 500 m. 1. Ronning (norvég) 38.52 mp, 2. Heiden (amerikai) 38.69 mp, 3. Muratov (szovjet) 38.98 mp. 1000 m. 1. Heiden 1:16.52, 2. Granath (svéd) 1:18.32, 3. Andersen (norvég) 1:18.58. összetett világbajnok: Eric Heiden (Egyesült Államok) 153.905, 2. Frode Ronning (Norvégia) 156.955, 3. Johan Granath (Svédország) 157.670. Női gyorskorcsolya sprinter vb.: 500 m. 1. Szadzsikova (szovjet) 42.38, 2. Heideh (amerikai) 42.89, 3. Paraskevin (amerikai) 43.35. 1000 m. 1. Szadzsikova 1:28, 2. Heiden 1:28.32, 3. Westenbroek (holland) 1:28.94. összetett világbajnok: 1. Ljubov Szadzsikova (Szovjetunió) 174.670, 2. Beth Heiden (Egyesült Államok) 174.850, 3. Erwina Rys Ferens (Lengyelország) 174.585. Négyoldalas levelet kaptunk Bonyhádról a január 29-i számunkban megjelent „Senki nem hibázott?” című írásunkra. A levél feladója — aki közölte nevét és pontos címét — kérte, lehetőleg ne közöljük személyét, nem akar ellenséget szerezni magának Bonyhádon. A kérést indokoltnak látjuk, mivel az emberek nem szeretik, ha fejükre olvassák az igazságot, az elkövetett mulasztásokat. Ezek után nézzük a levél tartalmát. — Megdöbbenve olvastam a Népújság 1978. első hó 29-i számában a már említett cikket. Megdöbbenve, többek között a következő mondatért: „különösképpen senkinek sem fájt Bonyhádon gyenge szereplésük, az NB II- ből történt kiesésük ...” Nos, ez nagyon is fájt, és a mai napig is fáj minden röplabdasportot szerető bonyhádinak, de jóllehet talán éppen azoknak nem fáj, akik ennek elkerüléséért a legtöbbet tehették volna. A cikkben az ügyvezető „langyosnak” ítéli a röplabdacsapat szereplését. Nos jó, rendben van, de ezt az állítását mire alapozta, mivel indokolja igazságát? Ahhoz, hogy egy csapat szereplését meg lehessen ítélni, ismerni kellene a csapatot, a sportágat és nem utolsó sorban a körülményeket, konkrétan rámutatni, hogy itt és itt van vagy volt a hiba. Ez azonban nem történt meg. Megítélésem szerint a bonyhádi női röplabdacsapat jó játékerőt képvisel, ami hiányzik: egyetlen leütő játékos, aki rendelkezne azokkal a pozitívumokkal, amelyek az eredményesség szempontjából szükségesek. Mindezek ellenére nem kellett volna a kiesés sorsára kerülni. A csapatnak ilyen játékerővel ij az NB II-ben kellett volna maradni és hogy ide jutottak, abban sok minden közrejátszott. Egyetértek Lő- rinczy Zsuzsa véleményével a felszereléssel kapcsolatban. Valamennyi mérkőzésüket láttam, és Bonyhádon megjelent összes NB Il-es csapat közül egyiknek sem volt olyan elnyűtt, kopott felszerelése, mint a Spartacus-lá- nyoknak. Nem került viszont szóba a pálya. Ezen a pályán röplabdán kívül kézilabdáznak és kispályás labdarúgást is játszanak. NB Il-es szinthez ezt a pályát minősíthetetlen jelző illetné. A szak- középiskola tornaterme pedig olyan rövid és szűk, hogy ennek a sportágnak nem felel meg. Meg kell azonban jegyezni, hogy a szakközépiskola minden tőle telhetőt elkövetett a sportolók, a szakosztály megsegítésére, de tudomásul kell venni, csak azt tudja nyújtani, amije van. Magam részéről biztos vagyok, ha valamilyen sportágat nem ismerek, abban tisztséget sem vállalok, mert nem érthetem meg a játékosok problémáit, ugyanakkor segíteni sem tudok. Jó páran rendszeresen járunk a lányok edzésére, sőt játszotfunk is velük, amikor csak időnk engedte. Az edzőn kívül más illetékest mi olt nem láttunk. Soha senki nem kérdezte meg, hogy milyen segítséget tudna nyújtani a csapatnak. Felmerül a kérdés: vajon azon a gyűlésen, amikor megválasztották a vezetőséget, megkérdezte-e valaki: uraim, hol sportoltak és tudják-e, mi az a röplabda? Végül még annyit: a két vidéki játékos kevés edzése, valamint az utánpótlással való nem törődés valószínűleg nagyban hozzájárult, hogy a város NB Il-es csapata ide jutott. Nagyon sok olyan dolog volt, melynek elintézése nem a játékosokra, vagy az edzőre tartozik, hanem kizárólag a vezetőségre. Remélem azonban egyszer még lesz a városnak ismét NB Il-es röplabdacsapata. ixíón v.íüiÁuti, AYu.,d ^ - ejja&do*'hJixinL a uanaid, a ít a uótfv úzuJv tUjM (X /úJUl. • s**#' Játékvezetői összejövetel Vita helyett kellemes szórakozás Szombaton Szekszárd egyik szórakozóhelyének, a Kis- pipának ajtaján felirat volt: Zártkörű rendezvény. A Tolna megyei labdarúgó-játékvezetők tartották hagyomá- mányos összejövetelüket. Mennyi ismerős és ismeretlen arc! Több volt az ismerős, akik 15—20 vagy még ennél is több éve vezetik a labdarúgó-mérkőzéseket, attól függetlenül, hogy havazik, eső esik vagy éppen 30 fokos meleg van. A fiatalok többsége viszont néhány éve még aktív játékos volt. Budapestről is érkeztek vendégek: dr. Nagy Lajos, az országos JB fegyelmi bizottságának vezetője, Pósa János, az ellenőrző bizottság tagja, valamint Nagy Miklós, a JB tagja. A megye sportvezetését Hajdics Klára, a megyei sporthivatal helyettes vezetője képviselte. A megyei labdarúgó-szövetség részéről Becze István elnök és dr. Szűcs László főtitkár volt ott. Rózsa Elek, a megyei JB főtitkára rövid beszédben üdvözölte a vendégeket és természetesen a játékvezetőket. Mint mondotta, a vezetőség megváltoztatta az eddigi programot, melyről bebizonyosodott, hogy nem szerencsés délután 2-től 6-ig vitatkozni és utána közös szórakozást tartani. Az ideges hangulat miatt nem sikerülhettek úgy az esti összejövetelek, hogy a játékvezetők még közelebb kerülhessenek egymáshoz. Ezúttal tényleg nem volt vita, csak baráti beszélgetés. Az idősebbek élményeiket mesélték, a fiatalok viszont mindezt élvezettel hallgatták. A bőséges vacsorát tánc követte, mely fél órára abbahagytak, mert jött a tombola sorsolása. A főnyeremény egy labda volt, melyre előzőleg mindenki ráírta a nevét. — Akárki nyeri is meg, szép emléke marad a mai estéről, mondogatták. Sipőcz István vezette a sorsolást, fűszeres megjegyzéseivel kiegészítve. Miután vagy ötven tombolatárgy gazdára lelt, következett a főnyeremény. A sportban gyakori a meglepetés, mely ezúttal sem maradt el. A mindössze négy tombolajegyet vásárló felszolgáló kislányé lett a labda. A hangulatot természetesen mindez nem rontotta el, sőt ok volt arra, hogy a kislány egészségére ürítsék a poharat. A hosszú évek működéséért ezúttal sem maradt el az elismerés. Harmincéves bíráskodásért a JB emblémájával ellátott aranytálat kapta Benke László, Streer Tamás és Vindics József. Huszonötéves működésért aranysíp jutalmazásban részesült Bihari György és Kuti István. A húsz éve játékvezetőként működő Gabi Géza szintén értékes jutalmat vehetett át. A JT nem feledkezett meg Farkas Antalról. Kiszler Jakabról, Keller Istvánról, Kor- vicska Györgyről, Krómer Ferencről, Meixner Ferencről, Poroszkai Istvánról és Stumpf Józsefről. Ők még „csak” 10 éve bíráskodnak — szintén tiszteletdíjat kaptak. Éjfél után még együtt volt a társaság és szorgalmasan ropták a táncot, gyűjtötték az erőnlétet a tavaszi szezonra. Labdarúgás Kupa- és előkészületi mérkőzések Komlói Bányász—Szekszárdi Dózsa 1:0 (1:0). Pécsett, 200 néző előtt, az 5—6. helyért játszott a szekszárdi csapat a Dunántúli Naplókupáért. A következők szerepeltek: Pólyák — Glava- tity, Szlovák, Vágó, Bonnyai, Szőcs, Somodi, Szőllősi, Kovács, Boros, Házi. Csere: Zrínyi, Bocz, Lados, Tóth és Orosz. Az első 25 perc jó, élénk iramú játékot hozott. Mindezek ellenére a kapuk ritkán kerültek veszélybe. A 29. percben Boros két cselt csinált, már a 16-oson belül járt, amikor felvágták. A büntetőt Szlovák nem tudta értékesíteni, a labdát gyengén a kapus kezébe lőtte. A 40. percben Vágó szerelését minősítette a játékvezető szabálytalannak. A komlóiak — ellentétben a szekszárdiakkal —, értékesítették. A második félidőben a Dózsa nagy fölényben, játszott, de eredménytelenül. A 31. percben Zrínyi lövését a kapufa védte, majd Szőllősi kísérletezett, de a kapus bravúrral védett. A 41. percben Tóth szabadrúgását Vágó fejelte kapura, a komlói kapuvédő a labdát csak kiütni tudta, Somodi azonban két méterről mellé lőtt. Az utolsó percben Vágó kapáslövése a felső lécről pattant vissza a mezőnybe. Dombóvári MSC—Komlói Bányász II. 6:0 (2:0). Dombóvár, 150 néző. Vezette: Werczeli. Domb. MSC: Dobos — Szíjártó, Vida, Lakos, Csatári, G. Kiss, Végvári, Nagy, Banai, Sziber. Porcsa. Csere: Pintér, Horváth I., Horváth II. Második előkészületi mérkőzésén a kitűnő erőnléttel rendelkező hazai együttes már az első félidőben is fölényben játszott. Ez a fölény szünet után is folytatódott, s végül „kiüté- es” győzelmet eredményezett. Gólszerzők: Sziber ,3, Nagy, G. Kiss (mindkettő 11-esből). Kovács (öngól). Jók: Szíjártó, Sziber, Csatári, Pintér. TÁÉV SK—Nagymányok 1:1 (1:0). Szekszárd, 150 néző. Vezette: Ódor. TÁÉV SK: Harsányi — Simon L.; Vass, Böröcz, Micskó, Pálfi, Stercz, Csordás, Szajkó, Cserneczky, Agócsi. Csere: Keresztes, Laki. Nagymányok: Schanczenbacher — Ecker, Németh, Fenyővári 1., Lemle, Bíró, Fenyővári 11.. Barabás, Sárközi, Báyer, Csordás. Csere: Tóth, Horváth. Az erősen tartalékos szekszárdi csapat közepes színvonalú játékkal rukkolt ki. A látottak alapján igazságos döntetlen született. Gólszerzők: Agócsi, illetve Fenyővári II. Sárbogárd—Simontornya 4:0 (1:0). Sárbogárd, 150 néző. Vezette: Tar. Simontornya: Csibrik — Csepregi, Geruszi, Ihász, Kardos, Csóka, Győré, Pintér, Szelei, Kapinya I., Kovács II. Csere: Kőműves, Takács, Kapinya II., Cseh. A 10. percben szerzett vezetést a hazai csapat. Ezután feljött a BTC, de erejéből csak két kapufára futotta. Szünet után nagy fölényben játszott a sárbogárdi együttes. Gólszerzők: Grovecz, Végh, Somogyi, Zerlik. A bőrgyári csapatból csak Geruszi, Csepregi és Csóka teljesítménye dicsérhető. Fadd—Bogyiszló 1:0 (0:0). Bogyiszló, 300 néző. Vezette: Török. Fadd: Soponyai — Kertész, Aradi, Horváth, Kovács I., Papp, Kovács II., Mihálovics, Szűcs, Kiss, Takács. Csere: Lampek, Fehér, Pesti. Bogyiszló: Kéri — Kubatov, Kocsis, Frank, Szekeres, Györgye. Maláti, Bogdanivocs, Hajdú, Ettig, Bajusz. Csere: Bárdos, Sós, Waldraf, Boros. Jó iramú mérkőzés, mindkét kapu előtt több helyzet maradt kihasználatlanul. A vendégek megérdemelten győztek. Gólszerző: Lampek. Jók: Soponyai, Papp, Szűcs, illetve Györgye, Kocsis, Frank. Nagydorog—Mezőszilas 5:2 (2:1). Mezőszilas, 100 néző. Vezette: Nagy. Nagydorog: Balogh — Kirchner, Kisgyörgy, Éger, Lóridon, Guttengéber, Harsányi, Lückl, Fodor, Szabó, Berta. Csere: Mészáros, Sára. A nehéz talajú pályán végig nagy fölényben,, támadószellemben játszott és biztosan nyert a nagydorogi csapát. Gólszerzők: Fodor 2, Szabó, Berta, Guttengéber. Jók: Fodor, Guttengéber, Kisgyörgy, Harsányi. Kisdorog—Tevel 4:1 (3:0). Kisdorog, 300 néző. Vezette: Weidinger. Kisdorog: Stölk- ler — Bőhm I., Boda, Genczler, Kiss II., Győríi, Kniesz, Brunner, Ódor, Hos- nyánszky. Bőhm II. Csere: Kiss I., Nier. Tevel: Kerekes — Nagy, Szabó I., Benkő, Miklós I., Barabás, Szentes, Bíró I., Bíró II., Szabó II., Csaba. Csere: Miklós II. A felkészülésben előbbre tartó kisdorogiak tervszerűbben, gólratörőb- ben játszottak. A vendégcsapat játékán kiütközött, hogy ez volt az első előkészületi mérkőzésük. Gólszerzők: Ódor 2, Hosnyánszky, Bphm II., illetve Bíró I. Jók: Boda, Genczler, Ódor, illetve Barabás, Bíró I. Tengelic—Gerjen 1:1 (0:1). Gerjen, 150 néző. Vezette: Horváth. Tengelic: Bálint — Pal'kovics, Csapó, Óberlan- der, Világ. Zsíros, Priger, Hujbert, Éberling, Pikkers, Tóth. Csere: Nyúl II., Kasz- pari, Ábrahám, Bornemisz- sza. A jól kezdő Gerjen a mérkőzés elején vezetést szerzett, amelyet kemény játékkal igyekezett tartani. Tengelic két 11-est hibázott és több helyzetet kihagyott. A tengelici csapatból Bálint, Palkovics, Világ és Bornemissza játéka dicsér- ) hető. Sz. Sportiskola—Sióagárd 3:0 (1:0). Szekszárd, 150 néző. Vezette: Schéfer. A járási bajnokságban szereplő sióagárdi csapat játékán kiütközött, hogy most játszották első edzőmérkőzésüket. Gólszerzők: Szabó, Suba, Varga. Bátaszék—Mohács 2:1 (2:1). Mohácson, 50 néző előtt került sor a mérkőzésre. ahol Bátaszék színeiben a 'következők szerepeltek: Mucska — Varga, Béres, Fiath, Szabó, Mezei, Hola- csek, Tóth III., Mozsár, Pap- di, Bácskai. Csere: Skordai. Mohács kitűnő edzőpartnernak bizonyult. Bár még akadozott a bátaszékiek játéka de mindezek ellenére biztató az erőnlét, a küzdeniakarás. Az a kevés mohácsi néző, aki feláldozta idejét, kitűnő edzőmérkőzést láthatott. A Bátaszék gólját Ho- lacsek és Tóth III. szerezte. Dunai Kőolaj—Pincehely 1:1 (0:0). Szászhalom battán 100 néző előtt játszott a pincehelyi csapat, Bükkösi — Kuvik, Juhász III., Hegedűs, Horváth, Kiss, Kocsis, Juhász II., Petki, Németh, Fodor összeállításban. Csereként Takács és Kántor kapott helyet az együttesben. A sáros, mély talajú p;<lyán mindkét részről csapkodó játék alakult ki. A pincehelyiek gólját Petki lőtte. Kézilabda Pécsi MSC—Dombóvári Kesztyű 36:18 (19:7). Pécsett, a Dunántúli Napló-kupa keretében játszott mérkőzésen a dombóvári csapatban a következő játékosok szerepeltek: Fazekas — Balogh, Erdész, Kolossá, Zenka, Má- yer, Túri. Csere: Eigen- bróth, Deli, Maráczi, Pataki. Az újonc NB Il-es dombóvári csapat nem játszott alárendelt szerepet. A látottak alapján a pécsi együttes győzelmének aránya túlzott. A dombóváriak gólszerzői: Kolossá 6, Máyer 5, Erdész 2, Balogh, Eigenbróth, Zenka, Túri, Pataki. 4 Bihari György (balról) átveszi az aranysípot Becze Istvántól, a szövetség elnökétől Az „aranytól" boldog tulajdonosai. Balról: Benke László, Vin- dics József és Streer Tamás. Kuti István, mint ma gyarnóta-énekes
