Tolna Megyei Népújság, 1978. január (28. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-12 / 10. szám

a “Képújság 1978. január 12. p V MM . (§ L & nD ímlns iod]®sitkép Mélyvíz Sándor Fái filmrendező ismét Mándy-müböl készít filmet. A Mélyvízből Tóth Zsuzsa írt forgatókönyvet. A főszerep­lők: Psota Irén, Garas Dezső, Kern András, Andorrai Pé­ter, Kútvölgyi Erzsébet és Rátonyi Róbert. Felvételünk a forgatáson készült. Balettfesztivál Várnában Bulgáriában a felszabadu­lást követő években kedvező lehetőségek alakultak ki a művészetek fejlődésére, s kü­lönösképpen a balett-tánc fejlődésének kedveztek a kö­rülmények. A szófiai operán és az állami zenei színházon kívül nagyszerű műhely ala­kult ki az „Arabeszk” balett­stúdióban, a várnai, a plovdi- vi, a ruszei operák színpada­in. A fiatal tehetségek kuta­tásában pedig nagy szerepet játszik a koreográfiái iskola Szófiában. Balettegyüttesek és szóló­táncosok gyakori és sikeres külföldi vendégszereplése is bizonyítja a bolgár balettmű­vészet magas színvonalát. Szakmai körökben Kraszimi- ra Koldanova művésznőt „a felbecsülhetetlen bolgár gyöngyszemének nevezik; elismert Vera Kirova művé­szete is, aki nemzetközi ver­senyeken és fesztiválokon nyert több aranydíjat. Icsko Lazarov és Kalina Bogoeva érdemes művészek, Biszer Dejánov és Evgenija Kraszteva fiatal balettművé­szek neve is ismert már az ország határain túl is. A bolgár balettművészek számos új és régi koreográ­fiával készülődnek a már ha­gyományos nemzetközi ba­lettfesztiválra, amelyet az idén Várnában, a Fekete­tenger partján rendeznek. Ez a verseny nemcsak a bolgár balettművészetnek, de a vi­lág fiatal táncostehetségeinek bemutatkozására is nagysze­rű alkalmat kínál. dowsky színművészek egy mesét mondtak el a piros sapkácskáról, és indítványoz­ták, hogy rajzoljanak hozzá díszleteket. A gyermekrajzo­kat a színházi díszlettervezők a színpadkép kialakítására alkalmazták. Sok gyermek sajátosan lát­ta a piros sapkácska kaland­jait. Ez a rendezőnek egy sor színpali helyzetet sugallt, amelyek szintén testet öltöt­tek az előadásban. Azóta az „Atheneum” színháznak más előadásai is születtek gyer­mekek közreműködésével: a „Hamupipőke” és a „Csizmás kandúr”. Vasarely Bonnban A bonni Institut Francais 25 éves fennállása alkalmá­ból Vasarely-kiállítást ren­deztek az intézet és Bonn vá­rosának együttműködésében. Victor Vasarely a jövő vá­rosainak színes terveivel, „Integrációkkal” üzen hábo­rút az új városok egyhangú­ságának. A kiállításnak, mely a művész kollázsait, képsző­nyegeit, szobrait és plakátja­it is magában foglalja, az is célja volt, hogy megismer­tesse a német közvéleményt az egy évvel ezelőtt Aix-en- Povence közelében megnyílt Vasarely-alapítvány céljával: a sokszínű „műalkotás­város” utópisztikus víziójá­nak a várostervezők és az építőipar együttműködésében történő megvalósításával. Táncház­lemezek A nemzetközi néptánc egyik nagy zenekíséret-ellátó központja, a Folkraft-Europe kezdeményezésére a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat két nagylemezen mintegy 100 perc néptáncmuzsikát jelen­tetett meg, a Sebő-együttes közreműködésével, a magyar táncházak legnépszerűbb da­rabjaiból. A felhasznált dal­lamok részben élő gyűjtések­ből, részben pedig tudomá­nyos kiadványokból származ­nak. A lemezek megjelenése lehetővé teszi, hogy — zene­kar híján — kisebb helysé­gek: községek, falvak műve­lődési házaiban, esetleg ott­hon is táncolhassanak a fia­talok. Segítenek a gyerekek A katowicei „Atheneum” gyerekek a városi rajzstúdió sziléziai színház új darabjá- tagjai, akiknek Anelia Pasz­nak társszerzői a gyerekek. A ternak és Gzegosz Lewan­TdMEOBCKflfl IIP AB Ad A tambovi csapágygyár új sportlétesítménnyel gyara­podott. Nemrég avatták fel a gyár úttörőtáborával együtt a síelők központját is. A sítábort a gyár és a bezseci technikum hallgatói avatták fel. Az első napon a férfiak öt, a nők pedig három kilométeres távon mérték össze erejüket. A sítáborban készülnek fel a gyár sízői az Orosz- országi Szocialista Szövetsé­gi Köztársaság spartakiád- jára. Remélik, hogy eljut­nak erre a spartakiádra, amelyet februárban rendez­nek. PETŐFI NÉPE Az idén húslisztüzemmel, jövőre tojásporítóval bővül a Kecskeméti Baromfifeldol­gozó Vállalat. A 90 millió forintos költséggel épülő új melléktermék-feldolgozó, amely évente 7200 tonna hús­lisztet termel, ez év első negyedében kezdi meg a próbaüzemelést. Az üzemet csőrendszerek kapcsolják össze a feldolgozópályákkal, s így teljesen zárt úton, szagtalanul nyeletik el a póritokkal a fel nem hasz­nált zsigerrészt, vért és egyéb hulladékot. A végter­mék csökkenti majd a ta­karmánygyártáshoz szük­séges húslisztimportot. A vállalat 1978-ban foly­tatja az eredményességet tovább javító beruházásokat: tojásporítót létesítenek a kecskeméti gyárban. A 45 millió forintos költséggel épülő újabb üzemrész — 1979-ben kezdi meg a ter­melést — az iparágon belül országos feladatokat lát el; ide érkezik porításra a tö­rött, a vékony héjú, szállí­tásra kevésbé alkalmas to­jás a társvállalatoktól is. Előreláthatóan évente 150 millió forint értékű tojáspor készül itt a hazai tészta- gyártáshoz, a vendéglátóipar részére, illetve exportra. Az új üzem kialakításához meg­kezdték a gépek beszerzé­sét. Dunántúlt napló Gyermekbútor Szentlő- rincről. Ez a címe annak a tudósításnak, amely a Du­nántúli Naplóban jelent meg egy mindössze száz embert foglalkoztató ÁFÉSZ faipari üzemről. Az üzemvezető többek között a következő­ket mondta el erről a kis üzemről: — Nem garnitúrákat, egyedi darabokat készítünk, de kész gyermekszoba állít­ható össze belőlük. Elsőként a kétajtós, majd a rakodós szekrényt, utána a variálha­tó gyermekpolcot gyártot­tuk. A rádiós-magnós szek­rény és a kamaszszék kö­vetkezett, idén pedig a ta­nulóasztalt dolgoztuk ki. Hét hónapja kísérletezem a lehajtható, emeletes gyer­mekágy terveivel, erre is hamarosan sor kerül. Mi mindig olyasmivel foglalko­zunk, ami hiánycikk, s egy­ben importpótló termékekkel jelentkezünk. Talán ez az oka, hogy annyi próbálkozás után ezekkel a bútorokkal végre sikereket érünk el. Sommui Néplap Húsz éven át változatlan technológiával gyártották azokat a hagyományos kap­tárokat, a Hungaronektár tabi üzemében, amelyeket a most bevezetett rakodókap­tár vált fel. 1977 végén jó eredményeket „jósolt” a nullszéria, így az év elejétől megkezdhették a folyamatos gyártást. Az idén mintegy négyezer új típusú kaptárt készít az üzem. Az új, négy­fiókos, félkeretes rakodókap­tárnak több előnye is van a hagyományoshoz képest. A félkereteket könnyebben le­het majd cserélni, így faj­tiszta, azaz virágonként el­különíthető mézet nyerhet­nek a méhészek. Ez export­feltétel is. Az előzetes felmérések szerint eddig, mintegy négy­ezren igényeltek ilyen kap­tárt. Egyelőre még erősen érvényesül a hagyomány ha­tása, a tenyésztők nemigen bíznak az új gyártmányban, pedig olcsóbb is, mint a ko­rábban gyártott. A központi kutatólaboratóriumban ja­vában folynak a kísérletek egy mozgatható méhészkocsi kialakítására, amelyet a tervek szerint az új kaptár­ral lehet majd a legcélsze­rűbben felszerelni. Karl-Marx-Stadtban a vá­ros idős polgárai színes klubélettel teszik szebbé éle­tüket — írja az NDK-beli testvérlapunk. A tudósítás beszámol arról, hogy vannak olyan klubcsoportok, akik minden hónap első napján uzsonnára gyűlnek össze. Ennél a csoportnál két-há- rom zenebarát muzsikával szórakoztatja a tagokat, van, aki zongorázik, más hegedül és nemritkán táncra is perdülnek. Az egyik lakókörzetben rendszeresek a nyugdíjas­kirándulások. A műszaki fő­iskola autóbuszt bocsát ren­delkezésükre és ezzel járják a környező kirándulóhelye­ket. Ugyanez a főiskola azt is lehetővé tette, hogy a klubtagok az iskola ingyenes konyháját igénybe vegyék. Termszetesen különböző szakemberek is látogatják a klubfoglalkozásokat, akik előadásokat tartanak egye­bek között egészségügyi kér­désekről vagy éppen a vá­rosfejlesztés soron következő feladatairól. 8. A szalmatetős ház mellett ez az egyetlen épület az udvaron. Disznó most nincs. Sándor minden ősz­szel kap két disznót, túl a Szamosról, Maté- csa tekintetes úrtól, és meghizlalja felibe. De most ősszel nem adott a tekintetes úr, azt mondta: — Nem lehet, Sándor, a fene se tudja, mijesz a világból. Vagy megér­jük a telet vagy nem, hátha nem is kell hízó! Most aztán itt a sok száj, mit lehet adni ennyi gyereknek egész télen? A limlomtól csak éhesebbek. Hús kellene ezeknek, meg zsír! Iván kapitány azt mondta, majd ő küld onnan, ahol sok van, de Sándor megkö­szönte: nem kell. Nem lehet! Neki gazda rokonai is vannak a faluban! Nem koldus ő, nem is cigány! Meglesznek valahogy! Nagy baj nem lehet, krumpli van, soha ennyi, mint most. ,Paszuly is van, sütőtök is van, lisztet két zsákkal adott Ivan ka­pitány. Sötétedett, mire Sándor végzett a kuko­ricaszárból eszkábált kúppal. Utána krump­lit evett, jó híg lére eresztett paprikás krumplit. Mondott az asszonynak valamit, és eltűnt a kertben, le a Szamos felé. Nagy ujjast vitt, alatta a hosszú nyelű baltát. A gyerekek még sokáig ott ugráltak a kukoricaszárkúp körül, ki-be futkostak a túlsó felén, ahol a két kévével takart ajtó volt, lehemperedtek a szalmára, tehenesdit játszottak, bőgtek, felöklelték egymást. Bálintéknál most vacsoráztak. A mama libát ölt, a húsát eltette vasár­napra, ma este a vért, a májat ették, meg a tepertőt krumplival, savanyú káposztát hozzá. Vacsora után apa még be-bemegy a mű­helybe, ha akad valami munka, elvégzi. Csak szekérmunka van, kerékreperálás, ilyesmi. Vacsora után Bálint megfésülködött. A lányok, Olga és Elvira nevették — nem mondják ki —, azon kuncogtak, hogy Bálint minden este odavan! Ahogy kiment az ajtón, apa utánalépett. Együtt mentek a kapuig. Vajon mit sutyo­roghatnak? — a lányok kimentek a tor­nácra, mintha ott lenne dolguk, de hiába hegyezték a fülüket, nem hallottak semmit. * Rövidek ezek az esték, mikor jut rá idő, hogy végre kibeszélgethessék magukat? — Mikor? — mondta Zsuzska —, majd ha együtt leszünk! Az oroszok bejövetele előtt nagyon rit­kán találkozhattak. Mindennap levelet ír­tak egymásnak. Bálint egy-két oldalt, soha nem volt jó levélíró —, de Zsuzska szere­tett írni, szerette a meglepetéseket. Vasár­napra, ha nem lehettek együtt — mindig küldött Bálintnak levelet: „önzésből — ahogy írta —, mert míg a levelet írtam, úgy éreztem, mintha együtt lennénk.” 'Zsuzska egyszer azt mondta: írok neked egy hosszú levelet! Ezer oldalra tervezte. „Csak azért, hogy végre kibeszélgethes­sem magamat veled kedvemre.” A levélből nem lett semmi, nem is lehe­tett, Bálint hazajött, levelezés azóta nincs, hisz mindennap találkoznak! Kevés az idő, nagyon kevés, rövid min­den este. Milyen jó lesz, ha eljön az idő, amikor nem kell számolniuk az együttlétük perceit. Esténként álmodoznak jövendő életükről. — Érdekes — mondta Zsuzska —, ami­kor menyasszony voltam, akkor is tervez­gettem Bercivel. De az nem olyan volt. mint ez a mostani... Ez szebb... Téged még akkor is sokkal jobban szeretlek, amikor mérges vagyok rád, mint ahogy őt szeret­tem. Ültek egymás mellett, és Bálint fogta a Zsuzska kezét. — Azon gondolkoztam, nem is vagyok nagyon szerencsés, mint amilyennek eddig hittem magam. Mert ha igazán szerencsés lett volna az életem, akkor még gimnazista koromban találkozom veled, vagy mielőtt férjhez mentem... Ha összeölelkeztek, Zsuzska mindig fi­gyelmeztette Bálintot, vigyázni kell, a ma­ma bármelyik pillanatban benyithat... Ő mindent tud! Egyszer — még bent Szatmáron — Zsuzs­ka a Bálint öleléséből azzal szabadította ki magát, hogy: „nem lehet, mert ha enged­nék neked, elmondanám anyukának! Nem akarom, hogy megtudja!” És Zsuzska azóta sem engedett soha. — Annyira szeretlek, hogy nem akarok elrontani semmit. — Mennem kell... megígértem apámnak, hogy nyolc órára lent leszek a hídnál... — mondta Bálint. — Még nem is beszéltél ma a hídról... Zsuzska kikísérte Bálintot. Kint, a folyo­só végén, az ajtó előtt megálltak. Zsuzska kedvetlen volt. — Te, ma még nem is csókoltál meg! — Mit csináljak; mennem kell tehenet lopni! Nevettek mind a ketten. 'Bálint átölelte Zsuzskát. Sokáig álltak az ajtóban, szorosan egymáshoz simulva. — Mondd, hogy úgy szeretnél már az enyém lenni... Schubert Péter rajza. — Én úgy szeretnék már a tied lenni, Bálint! Zsuzska szabadulni akart a Bálint ölelé­séből, megcsúsztak. Nem estek el, csak le­dőltek a padlóra. Arra gondolt: a teste, a lelke, az élete Bálinté. Felálltak, egymásra mosolyogtak, és úgy érezték, hogy boldogok. Zsuzska soha nem volt még ilyen szép. A haja összekúszálódott, az arca nyugodt volt, a szeme melegen ragyogott. Elmenőben azt mondta Bálintnak, hogy holnap este korábban jöjjön! * — Majd akkor megyünk — mondta Bá­lintnak az apja —, ha a másik oldalról Sándor huhog. így beszéltük meg. A ladik billegett a folyón, az apa egy partszéli fűzfavesszőt fogott, hogy el ne vi­gye őket a víz. Nem beszéltek. A hold a Szamos tükrébe világított, fűz­falevelek úszkáltak a vízen, szürke habok csapódtak a parthoz. Az apa szólalt meg először: — Tudod-e fiam, hogy a kettőtök dolgá­ban minden felelősség a tied? — Tudom, apám! .— A szerelem olyan, mint ezen a Sza- mos-vizen a buborék! — Ez nem így van, apám! A túlsó partról elnyúlt huhogás hallat­szott át. — Sándor! — mondta apa, s mintha pa­rancsszóra tenné, vízbe mártotta az eve­zőket. Bálint szerette volna, ha az apja folytat­ja az előbbi beszélgetést. Mire átértek a túlsó partra, Sándor le­jött a vízig. Izgatott volt, egy pillanatra sem állt meg, csizmája orrával kaparta a part homokját. Kezében a tehén kötele. Vele volt egy ember. — Te vagy, Misa? — Én vagyok, László bátyám! — mondta Kun Misa. — Itt vagyunk a tehénnel! Bálint és az apja kiszálltak a ladikból. Kezeltek Miskávalv aztán tanakodtak, ho­gyan lehetne szépszerivel átvinni a túlsó partra ezt a grófi tehenet... (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents