Tolna Megyei Népújság, 1978. január (28. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-11 / 9. szám
A ^PÜJSÁG 1978. január 11. Önök kérdeztek A Magyar Rádió Tolna megyében október 21-i sajtó- konferenciájára olyan sok kérdés érkezett, hogy megválaszolásuk még erre az évre is áthúzódott. Mai számunkban az utolsó kérdé-- sekre adnak választ a megye vezetői. Lesz-e tejivó ? — Miért nincs és mikor lesz Szekszár- dón tejivó vagy kulturált reggelizési lehetőség? Miért kellett megszüntetni a két tejivót? — kérdezte egy nyugdíjas. A kérdésre Korsós István, a Tolna megyei Tanács V. B. kereskedelmi osztályának vezetője válaszol: — Az elmúlt időszakban valóban megszűnt Szekszár- don két tejivó, illetve olyan egység, amelyben reggelizési lehetőség volt. A fasori tejivót azért szüntették meg, mert higiéniai szempontból ilyen célra nem volt alkalmas. Helyébe egy, már rég óhajtott — és jelenleg nagy közmegelégedésnek örvendő — fagylaltozót és cukrászsüteményeket árusító egységet létesített a Tolna megyei Vendéglátóipari Vállalat. — A Széchenyi utcai tejbár felszámolása azért vált szükségessé, mert sürgősen el kellett helyezni — ideiglenes jelleggel — a nyomtatványboltot, mivel annak épületét szanálták. — A két bolt megszüntetése után nem zártuk ki a reggelizési és tejivási lehetőséget, sőt még kulturáltabb körülmények között biztosítottuk a reggelizést és a tejivást. Az egyik az Arany János utcai önkiszolgáló étterem, a másik a Garay ételbár. Mindkét egység 1977. december 1- től ugyanolyan áron értékesíti ezeket a termékeket, mint a volt tejbár. Mindkét egység reggel hét órától kiszolgál tejet, kakót, tejeskávét, süteményt. Kenyér a szemétben — A háztartásokban sok kenyér megy pocsékba. Ennek oka egyrészt a felelőtlen pazarlás, másrészt a kenyér rossz minősége. Mikorra várható a szekszárdi kenyér minőségének javulása? — kérdezte Kalmár Istvánná, Szek- szárd, Wosinsky lakótelepi olvasónk. A kérdésre Somorjai Sándor, a Tolna megyei Tanács V. B. mezőgazdasági és élelmezési osztályának vezetője válaszol: — Sajnos, a kenyér pocsékolása, szemétbe dobása nemcsak szekszárdi jelenség. Ennek oka — a gyakran kifogásolható minőség mellett — többek között az is, hogy a „mindennapi kenyér” beszerzése ma már nem okoz olyan anyagi gondot és problémát, mint a két világháború közötti időszakban, így a kenyér megbecsülése is számottevően gyengült. További oka az a szemlélet is, amely csak a meleg kenyeret tartja friss kenyérnek. Sokan vannak, akik a másnapos kenyeret nem fogyasztják el, hanem a szemétbe dobják. — A szekszárdi kenyérgyárban készült kétkilós kenyér minősége ellen valóban jogos kifogások merültek fel. A gyenge minőség oka az, hogy a kenyérgyár kemencéi és egyéb technológiai berendezései közel két évtizedesek, elavultak és korszerűtlenek. A körülményeket figyelembe véve irányoztuk elő az ötödik ötéves tervidőszakra a szekszárdi kenyérgyár komplex rekonstrukcióját. Ezt a munkát a közeljövőben megkezdik. Az új nagy teljesitményű, korszerű alagútkemence és korszerű technológia beépítése után javulni fog a kenyér minősége. Lesz-e út ? — Várdombon a Petőfi utca, Pincesor lakóinak problémát okoz, hogy harminc házat szinte lehetetlen megközelíteni. Mikor tömítik a támfalakat és mikor építik meg az utat, amelynek megépítésére ígéretet kaptak az itt lakók? — kérdezte Hajnal Ádám várdombi lakos. A kérdésre Sipőcz Győző, a Tolna megyei Tanács V. B. építési, közlekedési és vízügyi osztályának vezetője válaszol: — A megyei tanács az útépítéshez szükséges fedezetet ebben az évben biztosítja. A létesítendő út a víz elvezetését is szolgálja. A pincesor átázása ezáltal megszűnik, állagában további romlás nem következik be. Hány tanterem épül? — Hány tanterem- bővítés várható Szek- szárdon és a város mely területein ebben az ötéves tervben? — tette fel a kérdést Végh Mátyás, Szekszárd, Munkácsy u. 16. szám alatti lakos. A kérdésre Vida Jánosné, a Tolna megyei Tanács V. B. művelődésügyi osztályának osztályvezető-helyettese válaszol: — Az ötödik ötéves tervben beruházásból 12 tanterem valósul meg a II. számú általános iskola bővítéseként. A Tanítóképző Főiskola épületében lévő nyolc tantermes gyakorló iskoló addig az általános iskolai képzés célját szolgálja, amíg az új gyakorló iskola fel nem épül. Ennek várható ideje 1980—1981. A bak- tai huszonnégy tantermes iskola építése megkezdődik, de itt — számításaink szerint — csak 1981—1982-ben kezdődhet a tanítás. — A főiskola beindulása miatt a következő években általános iskolaként hasznosítjuk a korábban konzultációs központ kialakítására figyelembe vett Béla téri épületet. Ezjelenleg a használatból kiesett. Felújítása 1978. szeptember 1-re megtörténik, és ezt követően néhány évig általános iskolai célokat szolgál majd. — A középiskolai kollégiumként figyelembe vett Pázmány téri öt tantermes épületet felújítással hat tantermessé alakítjuk át és meghagyjuk a II. számú általános iskolánál. A Pázmány téri épületért csereingatlanként figyelembe vett Árpád utcai kollégium épületében éttermet, műhelytermeket, napközis termeket, könyvtárat alakítottak ki. Mindezeket figyelembe véve az osztálytermi célra igénybe vehető iskolai helyiségek száma a tervidőszak végére harmincnégy- gyel növekszik. a megye vezetői válaszolnak Az öregségi nyugdíjra jogosultságot szerzett dolgozók továbbdolgozásának ösztönzéséről szól a Minisztertanács 49,1977. (XII. 21.) számú rendeleté, amely szerint annak a dolgozónak, aki öregségi nyugdíjra jogosultságának megszerzése után a nyugdíj megállapítása nélkül — tovább dolgozik, az első évben 3, a második évben 6. a harmadik évben 9, a negyedik és minden további évben 12 munkanap pótszabadság jár, és ez a pótszabadság a tovább dolgozót az egyéb címen járó pótszabadságon felül és az évi 12 munkanapos határon túlmenően is megilleti. (Magyar Közlöny 1977. évi 96. száma.) Itt említjük meg mindjárt a Szakszervezetek Országos Tanácsa és a Munkaügyi Minisztérium együttes irányelveit a nyugdíjkorhatárt elért dolgozók teljes munkaidőben történő továbbfoglalkoztatásáról. Az irányelvek felhívják a munkáltatókat — többek között — arra, hogy a nyugdíjkorhatár, illetőleg a nyugdíjjogosultság elérése előtti évben a nyugdíjazást előkészítő bizottsági munka keretében minden dolgozóval folytassanak személyes megbeszélést, melynek során törekedjenek arra, hogy az érintettek a nyugdíjjogosultság elnyerése után is folyamatosan — teljes munkaidőben — végezzék tovább addigi munkájukat, a tovább dolgozóknak járó kedvezményeket a kollektív szerződésben szabályozzák. (Magyar Közlöny 1977. 97. száma.) A szövetkezetek belső ellenőrzését szabályozza a Minisztertanács 51 1977. (XII. 21.) számú rendelete. „A szövetkezet minden testületi szerve elsősorban maga gondoskodik határozatai végrehajtásának ellenőrzéséről” — mondja ki a jogszabály, amely a továbbiakban meghatározza a vezetői ellenőrzés körét, a belső ellenőr, az érdekképviseleti szervek ellenőrzéssel kapcsolatos feladatait. Kihangsúlyozandó- nak tartjuk, hogy a szövetkezet — a lakásszövetkezetet kivéve — köteles függetlenített belső ellenőrt foglalkoztatni, s hogy az ellenőr közvetlenül a szövetkezet elnökének van .alárendelve, az ellenőrzésen kívül más rendszeres feladattal csak kivételesen bízható meg. Kimondja a jogszabály azt is, hogy a szövetkezet egész működésére és gazdálkodására kiterjedő általános ellenőrzést legalább kétévenként meg kell tartani. (A jogszabály — amely a Magyar Közlöny 1977. évi 96. számában olvasható — 1978. január 1. napján hatályba lépett.) A Kereskedelmi Felügyelőségek a közelmúltban több megyében megvizsgálták a ruházati nagy- és kiskereskedelemben a minőségvédelmi rendszerrel összefüggő feladatok végrehajtását, a Kereskedelmi Értesítő 1977. évi 40. számában pedig közlemény jelent meg az idevonatkozó vizsgálatok tapasztalatairól, amelyek szerint „a kiskereskedelmi vállalatok, szövetkezetek központjainak többsége nem szervezi és segítő kellő hatékonysággal a minőségi áruátvételt.” A belső ellenőrzés kiemelt szempontként általában nem foglalkozik a minőségvédelemmel összefüggő feladatokkal, „a megvizsgált termékek 21' százalékánál volt hiányos a fogyasztói tájékoztatás.” DR. DEÁK KONRÁD, a TIT városi-járási szervezetének elnöke 7. — Ide a könyvet, amibe mindent felírtál! — Letegezte. — Ki vagyok én mostantól? Halljam! — Kun Mihály elvtárs! — dadogta az intéző. — Mondd hozzá azt is, hogy forradalmár! Az intéző mondta. — Honnan tudod te ezt ilyen pontosan, Sándor? — kérdezték az emberek. — Én ne tudnám? Ott voltam Misánál akkor este. Amikor jött az intéző, behúzódtam a felső szobába, de az ajtót nyitva hagytam. A sötétbe nem lehetett belátni, de én láttam és hallottam mindent. — Elbújtál, Sándor! Azt gondoltad, nem jó, ha ott lát az intéző, mert felírja a neved. — Soha! Eltűnt! — Vízre tettétek, ugye? így beszélgettek akkoriban az emberek a hídépítésnél ebédszünetben. Nem keveredtek össze. A gazdák külön, a szegény emberek is külön. * A hídépítésnél Bálint hol az egyik csoporttal ebédelt, hol a másikkal. A szegények lelkesedtek érte, a gazdák tartottak tőle. Ebéd után Angyal Sándor engedélyt kért Bálinttól, hogy hazamenjen, van egy kis dolga. Ha a gazdák el is maradtak a munkáról, ők sose. Megkérdezték tőle, hogy mit keresett akkor este Kun Misánál? Ahogy Angyal Sándor elment, az emberek még egy ideig az intézőről beszéltek, meg a juhász Kun Misáról. Hogy az a Misa már ezelőtt is... Egyszer egy csendőr — valami lopás miatt — bilincset akart tenni a kezére. Ö meg szétvetette a lábát, marokra fogta a botot: — lehet, csak közelebb kell jönni! — mondta. A csendőr nem ment... Azt mondta: Misának nincs semmi bűne, nem volt benne a lopásban... Kun Misával nem jó kikezdeni. Bálint ebéd után a rönkfaragókhoz ment. Jól érezte magát. Az ebédet ma Elvira hozta, tegnap a mama. Apa eszik a szilkéből, Bálint szed magának a tányérba. Ha anya jön, mindig szeretne valamit mondani, de nincs rá alkalom, egymáshoz közel ülnek az emberek. Tegnap is elmenőben csak nézte a fiát, és azt mondta: — Fiam! Fiam! Bálint tudta, mit jelent ez, vidám képet vágott: — Na, anyám, ugye, hogy csak lesz itt híd... Az anya arrafelé nézett, ahol a híd épült. — Te tudod, fiam... — Nem a hídra gondolt. — „Gyereke van, a pap felesége, te tudod, fiam!” Beszélni kellene erről, de mikor? Hajnalban kél, jön a hídhoz. Este hazamennek, vacsoráznak; alig időznek egy kicsit, Bálint szedelőzködik, minden este megy! Az a csuda, hogy a szájára nem vette még őket a falu. Mi lesz ennek a vége? Zsuzska szép és kedves. Azon nem lehet csodálkozni, hogy Bálint megszerette. Apa és anya úgy beszélgettek, hogy a lányok ne hallják. Apa keményebb: — Ha szeretik egymást, akkor nem számít! Mással is megtörténhet, hogy elvált. — Nemhogy elébb megismerkedtek volna! Nem szerencsés ez így; se Bálintnak, se a tiszteletes asszonynak. Az se szerencsés, hogy éppen őszre esik a hídépítés, meg hogy ősz után tél következik, jeges árral, ami nem épülő hídnak való. Ezért kell igyekezni, szorgalmazni a munkát. Bálint néha beállt a faragók közé, megfogta a szekercét, mint a többiek. Néha fel-felnézett, úgy. hogy a tornyot láthassa. Jó érzés a templomtornyot látni, és arra gondolni: aki ott lakik a fehér templom árnyékában, az az övé. Kényes szerszám a szekerce, pattog ide- oda, kézben kell tartani. A legnagyobb baj az, hogy nyers a fa. De nem lehet arra várni, hogy kiszáradjon a most vágott rönk. Volt, aki azt mondta, várni kell. Bálint megmagyarázta: ha az Isten is így gondolkozott volna a világ teremtéséről, akkor most még fán ugráló majmok lennénk... Az első lábhoz faragott gerendát raktak. Bálint kiszámította: egy hétig tartott ez a munka. Nem kell a következő lábhoz a fát faragni, berakhatják egymás mellé a rönköket, csak a háncsot húzzák le. Ha ezt nem tennék, később levedlené a fa, s úgy nézne ki az oszlop, mint egy rongyos ember. Mondanak a hídra így is mindent, legalább ezt az egyet ne mondhassák! Bálint — hogy tartsa az emberekben a lelket — hallgatott róla, hogy miért nem faragják a második lábhoz a rönköket. Nem akarta, hogy megtudják: gyengén haladnak nagyon. A kart, a felső hídtestet, azt faragni kell, más fát nem használhatnak, mert a kerek Schubert Péter rajza. rönk nem fekszik meg úgy egymáson, mint a faragott. Apa mondta egyszer: — Fiam, erősebb a faragott oszlop a faragatlannál akkor is, ha vékonyabb. Lemenőben volt a nap, zengett a Szamos- part a szekercék csapásaitól, csengett a bárdok éle, az emberek elnyújtott kiáltása hallatszott: „Emeld meg!” A Szamos kotyogó hullámokat vert a faoszlopokhoz, habzott a víz, a hegyesre faragott gerendákat egymás után engedték a folyó iszapjába, az óriás kosfejjel rávertek, hogy minél mélyebbre menjen az oszlop. A második láb is kész lesz nemsokára. Ez már bent van a vízben. Úgy számítanak, a túlsó partra kell még egy, a szárazon, aztán a folyó közepére kettő, összesen hat lábazat. * Angyal Sándor tegnap este tengerikórót vágott. A gyerek apraja-nagyja kint volt vele. Felpakolt mindegyikre egy-egy terét, hazavitték; egy fél szekérre valót. Mire az a kóró? Tehene nincs, a tűzre jobb a napraforgószár! Csak hordják, hordják minden este hazafelé a kukoricaszárat... Odacsaptak négy szél akácfának is, jó - lábszárvastagságú mindegyik. Levágták a rudakról a gallyat, eltakarították, hogy ne látsszon, a fákat berakták kukoricaszárral, majd este sötétedéskor hazaviszik. Senkinek nem mondták eddig, mire kell a kukoricaszár, és mire az a négy vastag rúd. Sándor — mielőtt még befejezték volna a munkát — odament a Bálint apjához: — László bátyám — mindenkit bátyámnak mondott, aki idősebb volt, mint ő —, lenne egy kérésem. De úgy akarom elmondani, hogy ne hallja senki. Együtt indultak hazafelé. Angyal Sándor otthon munkához látott. Körülötte nyüzsgött a család, az apraját elzavarta láb alól. A levágott kórószárakból kúpot raktak, egymás mellé állították a kévéket. Furcsa kúp volt ez. Alul széles, tágas, felül hegyes, mint egy torony. Azért kellett az a négy rúd, hogy tartsa az építményt. Bejáratot is csináltak, két szélesre kötött kévéből. Belül a föld lehintve szalmával. (Folytatjuk)
