Tolna Megyei Népújság, 1978. január (28. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-07 / 6. szám

1978. január 7. Képújság 3 Évfordulós riport fi. Kovács József Harminchét éve Az aranygyűrűt három éves késéssel kapta, s most sem tudja megmutatni, mi­vel az asszony ujját ékesíti. Á. Kovács József áztató munkás, a Tolnanémedi Kendergyárban, ma ünnepel­het. Pontosan harminchét évvel ezelőtt, tizenhárom éves korában lépett a ken­dergyár szolgálatába. — Könnyű volt, hiszen ott lent, a kolónia barakkjai­ban láttam meg a napvilá­got, és gyerekkoromat át­itatta a kenderáztató bü- dössége, a szamarak ordí­tása. A kolónia mellett volt ugyanis a szamáristálló, leg­alább harminc jószággal. On­nan, a gyárterület alsó vé­géről indultam. Harminchét éve. Pontosan január hete­dikétől már a harmincnyol­cadik munkásévet kezdhe­tem. Szeretném ezt a hátra­lévő néhány évet egészség­ben eltölteni, aztán nyugdí­jasként élni világomat. * A rostipar nem tartozik a könnyű fizikai munkát kínáló munkahelyek közé. Á. (áztatós) Kovács József tizenöt évet az áztatógödör­ben töltött, a többit szára­zon, de mindvégig áztató­munkás volt. Abban az idő­ben, amikor még nem gé­pekkel végezték a ki- és be­rakást, meg a kazalozást, hajnalban kezdtek a vizes áztatósok, és napnyugtával hagyták abba a munkát, holt fáradtan. Másnap foly­tatták, és a hosszú nyári szezonban nem volt se ün­nep, se vasárnap, csak ak­kor, ha hetes eső zuhogott, és a szárítótér betellett sá­torozott kenderrel. * Kegyetlenül nehéz mun­kának is mondhatom a kém deráztatást. Jómagam is próbáltam ezelőtt harminc éve, s máig is érzem dere­kam, karjaim szaggatásából a vizes kenderkévék irtóza­tos terhét. Az iparág vezetői, látva a nehéz munka miatt egyre fogyó emberi erőt, a hatva­nas évek elején sürgős mű­szaki fejlesztést kezdtek. Ma bálázott kórót gép rak a medencébe, daru emeli ki, és traktoros pótkocsi vi­szi a szárítótérre. És a munkaidő is szigorúan nyolc A. Kovács József har­minchét éve áztatómunkás óra, minden második héten szabad szombattal. * A Szegedi Kenderipari Tröszt kollektív szerződésé­ben kiemelten foglalnak ál­lást a törzsgárda tagjai mel­lett. Pénzben ez a követke­zőképpen jut kifejezésre: Aki eléri az ötéves munka­időt, 300 forintot kap, a ti­zedik évben 400, a 15. évben 500, a 20. évben 600, a 25. évben 800 forint pénzjuta­lom jár, a harmincadik év­fordulón aranygyűrűt — ára kb. 2300 Ft — kap min­den kenderipari dolgozó. És ezen felül minden évben törzsgárdajutalom illet min­den dolgozót. Az 5—9. éves munkaviszonnyal rendelke­zők 500 forintot kapnak, a 10—14. év közöttiek 1200-at, a 15—19-esek 1600-at, a 20— 24. évet eltöltőitek 2400 fo­rintot, a huszonöt év feletti munkaviszonnyal rendelke­zők pedig minden év utol­só hónapjában 3000 forint bér jellegű jutalmat kapnak. Idén a kendergyárban nyolcán kaptak háromezer forintot, tehát túl vannak a huszonöt éves munkaviszo­nyon. Csehák János — be­tegsége miatt — most ud­vari munkás, Á. Kovács Jó­zsef áztatós, Mühl János áz­tatós, Varga Eszter kikészítő munkás, Vajda János kar­bantartó, Czeller János gyár­vezető, Kapinya Sándor áz­tatós művezető, Kiss Lajos raktáros több mint harminc éve a kendergyár köteléké­be tartozik. Sőt, Varga, Vaj­da, Mühl, és Á. Kovács itt is kezdte munkáséveit, mi több, itt születtek á koló­nián. Hűséges munkásai a rostiparnak. * A szárítótér közepén rak­ják a kendervonatot. Lóré- kocsikra teszik át — daru­val persze — a pótkocsin idáig hozott ázott-szárított kórót és innen is traktor vontatja a törőüzembe. Itt találkozunk Á. Kovács József áztatóssal, és mond­juk is, hogy vadonatúj ri­portkérdésünkre minden bi­zonnyal könnyen tud vála­szolni, amely így hangzott: — Hogyan bírta ki har­minchét éven át a kender­gyári munkát? Mosolyog rajtunk. A min­dent tudó munkások óriási tapasztalatával rendelkezik, kiszolgált tizenkét gyárveze­tőt, a tőkéseket is beleszá­mítva, és most huszonhét éve Czeller János igazgatja a gyárat is, meg az ő mun­káját is, így válaszol az „öreg” áztatós. — Amíg egészségem jó volt, különösebb baj nélkül teltek az évek. Kilenc éve gyomorvérzésem, fekélyem volt, azóta már nem olyan frissen, s kisebb erővel bí­rom a munkát, mint előtte. Jó a bandánk, a vezetőink értik gondjainkat, megmond­ják, ha tudnak segíteni, azt is, ha nem. őszinte emberek vannak itt, szókimondók, és ha baj van, akkor is köny- nyebb elviselni, ha tudjuk a baj okát: meg a tennivalók összegezése is velünk együtt történik. Szóval, az a titka, hogy harminchét éve itt va­gyok, mert jól érzem ma­gam. Ez a titok. Pozdorjatalicskázó gyerek volt 1940. január hetedikén, amikor munkába állt, ma áztatómunkás. Tizenhét­tizennyolc forintos órabérért dolgozik, nyáron pedig hu- szonnégy-huszonhét forintos órabérért áztatja a gatyafát. A felesége is a gyárban dolgozik. * Az asszony kenderosztá­lyozó. A kócnemesítő gép elszedő garatétól alig öt mé­terre van a munkahelye. Az a dolga, hogy a turbinától elkerülő szálkendert minősít­se, és aszerint rakja-kösse bálába. 1949 óta dolgozik a gyár­ban. Több megszakítása volt: a két gyerek születése ide­jén, illetőleg az idős szülők betegsége miatt. Férje aranygyűrűje a bal kezén, a gyűrűsujjon. Szép aranygyűrű, orsó és vetülék- miptázattal. — Az uram sokat velláz, meg olyan helyen dolgozik, hogy nagyon kopna a gyű­rű, és nekem adta. Kovácsné szülei alapítók voltak a tolnanémedi gyár­nál. Gazdasági cselédségüket váltották fel kendergyári munkára. 1927-ben és akkor Benedek Jenő tőkés gyárá­ban kezdték a munkát, ala­pították a kenderes-dinasz­tiát. Dinasztiát alapítottak a kenderszakmában, mondja Kovácsné — Két leányt neveltünk föl. A kisebbik a községben lakik, a tsz kertészetében dolgozik, férje pedig a SI- MOVILL-nál. Másik lányom Simontornyán lakik, férje a bőrgyárban meszesüzemi dolgozó, ő pedig labdát varr otthon. Mi a Rákóczi utcá­ban építettünk, és 1957-ben költöztünk el innen a gyá­ri kolóniáról. Már nem la­kik ott az aljon senki. Itt fönt tíz család él, de folyó­vizes-komfortos lakásokban. Mindenki a községbe húzó­dik. A gyárra a régiek nem is­mernének, nagy, világos üzemcsarnok, jó kazán, jó fűtés, kitűnő konyhánk van, jó és szép az öltözőnk. Szó­val a viszonyokhoz és az ipar helyzetéhez képest kor­szerű a gyárunk, és mi itt jól érezzük magunkat. Nincs jogunk ebben kétel­kedni. * Harminchét évig, majd fél emberöltőn át, egy munka­helyen — munkásként dol­gozott. PÄLKOVÄCS JENŐ Gottwald Károly A tavaszi munkakezdéshez sok szövetkezet, mezőgazdasági nagyüzem felújítja, fej­leszti gépparkját. Az AGROKER szekszárdi telepén — immár a nemrég felépült te­lephelyén — az eddigieknél gazdagabb választékkal és a vevők korszerűbb kiszolgá­lását lehetővé tevő körülmények között várják a megrendelőket. A hazai forgalom­ban kapható erő- és munkagépekből, valamint alkatrészekből jelentős készletekkel rendelkeznek. Társadalom­biztosítás, juttatások A lakosság társadalombiz­tosítási ellátására fordított összegek a korábbi évekhez hasonlóan az idén is gyorsab­ban növekednek, mint a nemzeti jövedelem. Az idén a tavalyinál 9,2 százalékkal, mintegy ötmil- liárd forinttal többet költe­nek társadalombiztosítási jut­tatásokra, amelynek értéke — az állami költségvetésből elkülönítve kezelt nyugdíj­alapokat is beleértve — el­éri a 63 milliárd forintot. Nyugellátásokra 40,8 mil­liárd forintot terveznek, 11,8 százalékkal többet, mint 1977- ben. Több mint egymillió csa­lád kétmilliónál is több gyermek után kap családi pótlékot, s ha mérsékelteb­ben is, de tovább emelkedik a gyermekgondozási segélyt igénybevevők száma, amely ez év átlagában várhatóan meghaladja a 300 ezret. Ter­hességi, gyermekágyi segély­re is 6,8 százalékkal többet irányoztak elő a tavalyinál, mivel a dolgozó anyák átlag- keresetének növekedése nyomán az átlagos segélyösz- szegek is nőnek, összességé­ben az anyákat, a gyermekes családokat támogató kész­pénzjuttatások az idén elérik a 14,7 milliárd forintot, ami a tavalyinál 600 millió forint­tal több. Külföldi áru az üzletekben Miből, mennyit importálunk az idén ? Tavaly körülbelül 46 mil­liárd forint értékű külföldi árut kínáltak az üzletek; az összes forgalomba került, áru­cikknek mintegy 18 százalé­ka származott importból. A lakosság ellátásában állan­dóan növekszik a behozatal részaránya, de szerepe is. Mind több család számára elérhető a motorkerékpár, az autó, már-már nélkülözhe­tetlen a kávé, a tea, a citrom, a narancs, és természetesnek találjuk, hogy a hazai gyárt­mányok mellett külföldi rá­diókból, pulóverekből, cipők­ből, kozmetikumokból, ház­tartási gépekből, bútorokból is választhatunk. TÖBB MINT 50 MILLIARD Importlehetőségeink termé­szetesen a fogyasztási cik­kekből is korlátozottak, de — amint évtizedek óta rendsze­resen — az idén is tovább bővülnek. A Belkereskedel­mi Minisztérium tervei sze­rint 12 százalékkal több fo­gyasztási cikket hozhatunk be, mint tavaly, összesen 52 milliárd forint értékben. A szocialista országok többségével már befejeződ­tek az erre vonatkozó állam­közi tárgyalások: megálla­podtak, hogy a kontingense­ken belül milyen árucsopor­tokat szállítunk kölcsönösen egymásnak. A már bevált, megkedvelt termékek mellett eljutnak hozzánk a baráti or­szágok újabb fogyasztási cik­kei is, amint mi is szállí­tunk hasonlókat. Az állami szinten szabá­lyozott importot egyre nö­vekvő arányban egészítik ki azok az áruk, amelyek az úgynevezett választékcsere és a határmenti árucsere ke­retében érkeznek hozzánk. Ezeket a kereskedelmi válla- lalatok, szövetkezetek maguk választják és cserélik ki. AMIT MEGSZOKTUNK Szakmai körökben folyik még a vita azon, hogy mit, és milyen arányban impor­táljunk a dollár elszámolású országokból. Szinte vala­mennyi nagy- és kiskereske­delmi vállalat azt a cikkcso­portot tartja a legfontosabb­nak, amelyikkel foglalkozik; annak behozatalát szeretné fokozni. A döntésnél azon­ban a lakosság, a fogyasztó­közönség érdekét kell elsőd­legesnek tekinteni. Ennek megfelelően az idén is az igényeknek megfelelő meny- nyiségben — tehát gyakorla­tilag korlátlanul — importá­lunk citromot, kávét, fűsze­reket, halkonzerveket. Ezek a cikkek annyira beépültek a hazai fogyasztásba, hogy még a világpiaci árak emel­kedése miatt sem lenne cél­szerű korlátozni behozatalu­kat. Arról sincs vita, hogy fo- kozzuk-e behozatalunkat a fejlődő országokból. Hiszen a többi között Indiából, Egyiptomból, Iránból, Pa­kisztánból, Algériából és Szí­riából eddig is kölcsönösen előnyös feltételek mellett vá­sárolhattunk mind élelmi­szereket, mind iparcikkeket. TÖBB SZERSZÁM, BARKÄCSCIKK? Ami pedig a fennmaradó dollárkeretet illeti, a Belke* reskedelmi Minisztérium il­letékes főosztályának véle­ménye szerint továbbra sem luxuscikkeket, hanem a szé­les fogyasztói rétegek számá­ra szükséges árukat kell vá­sárolni. Már régebben szűkí­tették a cigaretták és a sze­szes italok választékát, de most felmerül: érdemes-e például továbbra is impor­tálni pipereszappant, mikor köztudott, hogy a csekély be­hozott mennyiség pult alatt fogy el, és lényegében csak az emberek hiányérzetét — ha úgy tetszik: a „hiánycik­kek” számát — növeli ? Nem­leges döntés esetén több jut­na bébiételekre, diabetikus készítményekre, borotvapen­gére, vagyis fontosabb igé­nyeket kielégítő cikkekre. Talán kevesebb devizát kell költenünk az idén na­rancsra és banánra is, tekin­tettel a tavalyi gazdag alma­termésre. Sőt, esetleg csök­kenthető egyes drágább nyu­gati üvegáruk, kötött holmik, órák, ajándéktárgyak, nap­szemüvegek behozatala is, és helyettük nagyobb válasz­tékban jutna az üzletekbe sportszer, játékszer, mező- gazdasági és kerti szerszám, sokféle keresett és alig kap­ható barkácseszköz. A fogyasztási cikkek im­portjának meghatározásakor is kell tudni nemet mondani, hogy — a kül- és a belgazda­sági szempontok figyelembe­vételével — a lakosság mi­nél szélesebb rétegeinek igé­nyét lehessen kielégíteni. A Minisztertanács, amikor fel­emelte a fogyasztási cikkek behozatalára fordítható dol­lárkeretet, ezt a meggondo­lást ajánlotta a részletkérdé­sek eldöntésére hivatott fő­hatóságok, vállalatok figyel­mébe. GÁL ZSUZSA Lakásépítők munkafelajánlásai Az idei népgazdasági terv­ben előirányzott 90 ezer la­kásból 38 ezret az ÉVM-vál- lalatoknak kell megépíteni­ük, átadniuk. A terv sikeres teljesítése érdekében már jó néhány vállalat dolgozói, szo­cialista brigádjai határozták el munkásgyűléseken, hogy folytatják a szocialista mun­kaversenyt, s kezdeményezé­seikkel, munkafelajánlásaik­kal segítik a lakásépítés gyorsítását, ütemességének, minőségének javítását. A vidéki ÉVM-vállalatok közül a Szolnok megyeiek a napokban tartott munkás­gyűlésen elhatározták, hogy az idén előirányzott 1058 la­kást november 30-ig átadják, s olyan gondos munkát vé­geznek, hogy a minőségi mu­tató a múlt évihez viszonyít­va legalább 5 százalékkal javuljon. Az ütemesebb, gyorsabb munkával alapoz­zák meg, hogy május 25-re befejeződjék Szolnokon a József Attila úti 22 tanter­mes iskola épitése, s augusz­tus 20-ra elvégezhessék a megyei művelődési és ifjúsá­gi ház építési munkálatait is. A Vas megyei ÉVM-vállalat dolgozói az idén előirányzott lakásokat úgy adják át jó minőségben, hogy november 30-ig már a lakók is vala­mennyibe beköltözhessenek. Vállalták azt is, hogy tervü­kön felül 25 új otthont épí­tenek, s a lakóterületeken meggyorsítják a különböző szolgáltató és egyéb járulé­kos létesítmények építését is. Általában 10—14 nappal a határidő előtt adnak át böl­csődét Kőszegen, tornatermet Sárvárott, általános iskolát Csákánydoroszlón, művelődé­si központot Felsőcsatáron. A Szabolcs megyei Állami Épí­tőipari Vállalat dolgozói is célul tűzték, hogy november végére teljesítik idei lakás­átadási tervüket, amelynek fontos feltételeként kétmű- szakos munkarend megszer­vezésével gyorsítják az épí­tést, s a tervezettnél legalább 1 százalékkal nagyobb mér­tékben növelik a munka ter­melékenységét. Elhatározták azt is, hogy a nyírbátori ok­tatási központban másfél hó­nappal a határidő előtt, a város felszabadulásának év­fordulójára átadják az óvo­da-bölcsőde épületét. (MTI) i, | , i J .j j j j):]j]j!} ' j j1** J A mezőgazdaság gépellátása

Next

/
Thumbnails
Contents