Tolna Megyei Népújság, 1978. január (28. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-29 / 25. szám
1978. január 29. rfÉPÚJSÁG 7 Jegenyésböi indultak: A DOMBI CSALÁD e gyerek -1C unoka - 7 dédunoka A hosszúra nyúlt, alacsony ház bejárati frontját furcsa benyílók sora töri meg. Amolyan fejtetőre állított V-betű formájúak ezek, a V mindkét szárán a lakások ajtajával. Nem kell különösen éles szemű megfigyelőnek lenni ahhoz, hogy va. laki rájöjjön: — régi, közös konyhájú cselédlakásokat formáltak itt emberibb léptékű lakhellyé. Odabenn a konyha kicsi, a szoba szép, nagy, padlós. Nem ez a „legrangosabb” cselédháztípus. A puszta másik szélén magas lábra emelt, még ma is kifogástalan épületek adnak a bennlakóknak otthont, pedig falaikat 150 éve rakták rég elporladt urasági kőmívesek. Jegenyésen vagyunk, Szedres mellett, ahol egykor az első jobbágyfelszabadító magyar nemes, Bezerédj István birtoka volt és ez máig meglátszik, mert még az utódok is igyekeztek méltók lenni a nagy előd szelleméhez. — Különb uraságok voltak a többinél — mondják Dombiék, akiket felkerestünk. Mindemellett ezt nem bóknak, hanem egyszerű ténymegállapításnak kell felfogni. Dombi Pista bácsi, az egykori kocsis, majd uradalmi nádazó, végül bognár, ma 80 éves. Birkózik az idővel, az asztmával, de csak a test nehezedett el, a szemek szikrázó élénkséggel, fiatalosan figyelnek a világba. Egy család történetét jöttünk felvázolni, amit tanácsosnak tűnik kissé formabontó módon rögtön családfával kezdeni. Hiszen nemcsak a Zichy grófoknak volt családfájuk, hanem mindenkinek van, csak legfeljebb nem mindenkinek volt ideje papírra vetni. Mi lett egy jegenyési cselédember utódaiból? A „mi lett belőlük” kérdésre a fentiek alapján tehát meglehetősen könnyű válaszolni. A „hogyan lett?”- re már valamivel nehezebb, de azért a megkérdezettek ehhez is hozzásegítettek bennünket. Itt bocsássuk előre, hogy az emberek többsége ritkán ér rá arra, hogy a saját élete folyásán töprengjen, így a kérdésre válaszolni nem is volt olyan könnyű, mint hinnők. A munka Féltucat, immár rég felnőtté változott „gyerek” nevének leírása után helyénvalónak tűnik a kérdés: — Ki volt köztük a leghuncutabb? A két idős ember összenéz, majd Juliska néni teljes anyai határozottsággal (és valami visszaadhatatla- nul kedves mosollyal) megállapítja: — Mind jó gyerekek voltak! Pista bácsi — apai emlékek nyomán — elgondolkozva: — Talán a Jancsi! Két testvér később, egybehangzóan : — A Janink! A „Janink” már régóta tisztes családapa, mindez csak emlék, de a gyerekkorra akkor is jó visszagondolni, ha az nehéz volt. Nyomban elhangzik a lényeget rejtő kiegészítés is: — Ahol a gyerekeknek tizenkét éves korukban! el kellett kezdeniük dolgozni, nem sokat lehetett huneut- kodni! Egyébként édesapánk volt a szigorúbb, de ő is legfeljebb, ha ránk szólt, több nem is kellett. Pekli „ispány” és Bezerédj Mária-Amália, az utolsó „nagyságos asszony” Jegenyésen, korán megadta a félrészt a gyerekeknek, de meg is követelte érte a munkát. Répaföldön, vagy lajtos kocsit hajtó szamaras gyerekként, egyre ment. A „fél-rész” sokak számára ma már épp olyan misztikusnak tűnő, történelmi elnevezés, mint mondjuk a „pap-kéve”. Pista bácsi felidézi az „egész részt”, a kommenciót, mindazt, amiért egy férfi álló esztendőn át dolgozott: két nézünk és közben módunk van megállapítani, hogy ámbár nem szerepel versenyeken, a szedresi kistermelői bor határozottan élvezhető folyadék. A korban harmadik Dombi fiúnak két lánya és egy fia van, a fiú Szekszárdion rendőr szakaszvezető. — Ez már hagyománnyá válik a családban? — kérdezzük. — Meglehet, hogy a legidő. sebb bátyámtól kapott kedvet hozzá, ö a budapesti URH-soktól ment nyugdíjba... — És Dombi elvtárs a fejő- gulyássághoz? Vállvonás: — Ki tudja? Aki pusztai, mind jószág mellett nőtt fel. Én Lengyelben végeztem tanfolyamot. Persze a fejés se — Kaptam 8 mázsa búzát, ugyanannyi rozsot, 2 mázsa árpát, 1600 négyszögöl kuko. ricát, 200 öl krumpliföldet, 64 pengőt, 160 kéve rozsét, sót, napi 2 liter tejet és szabad disznótartást. Tehéntartás csak akkor dukált, amikor már bognár letem ... A gyerekek „fél-része” is hozzájárult ahhoz, hogy valamennyi Dombi-gyerek rendesen végezhette az iskolát, és ahogyan a szülők mondják: — Ember lett belőlük! A közétet Egy nemzedékkel és a pusztában talán száz méterrel odébb, Dombi Józseféknál már lényegesen tágasabb, kétszobás lakás nagy konyhájában ülünk, családi fényképe. olyan már, mint régen ... Amin természetesen nem érdemes keseregni. Meghallgatunk egy tömör, velős szakelőadást a különböző fejőgé. pék tulajdonságairól, ami már csak azért is jó, mert se az újságíró, se fotóriporter barátja soha életében nem fejt még egy csészére való tejet sem. A nyugati gépek tán finomabb konstrukciójúak, de a szovjet típus jobban kifeji a tejet és tulajdonképpen ez a fontos. A Szekszárdi A. G. fejőgulyásának tavalyi havi átlag- keresete olyan, mint egy telefonszám: 4444 forint. A lakásban nincsen televízió. — Volt, de tovább adtam a gyerekeknek. Nem az én időbeosztásomhoz találták ki. Xd. Dombi István és felesége Hajnali fél 4-kor kocog az ablakomon az éjjeliőr. Munkakezdés 4-kor. A reggeli műszak eltart 8-ig, a délutáni 3-tól 7-ig. Épp eléggé feszített időbeosztás ahhoz, hogy ne kelljen tévé mellett aludnia annak, aki anélkül is tud. Dombi József mindemellett közéleti ember is. Hosszú évek óta szakszervezeti bizalmi a pusztában, ami fontos, — Szedresen kezdtem az iskolát, aztán Hidján folytattam (mellékesen: ezt Bezerédj István alapította O. I.), majd Jegenyésen, ismét Szedresen, végül a szekszárdi Garay tériben fejeztem be. Kovács László tanító úr azt mondta apámnak, hogy érdemes taníttatni továbbra is. Apám szó nélkül belement. Így keA főmezőgazdász de nem mindig hálás feladat. A vélemények egybecsendülnek Jegenyésen és a központban: — kiváló szakszervezeti munkát végez. A főmezőgazdász Hallgatjuk a sióagárdi termelőszövetkezet irodájában Dombi Ferenc főmezőgazdászt, aki szabatosan, pontosan, csak a lényeget megra- gadóan fogalmaz és eszünkbe jut az, hogy — noha minden szava igaz — milyen szegényes eszköz az emberi szó. Valójában a közmegbecsülésnek örvendő főmezőgazdász életében sem ment minden úgy, mint a karikacsapás. rültem a közgazdasági technikumba. Itt érettségiztem, majd Keszthelyre jelentkeztem. 1959-ben, az első egyetemi végzettségű évfolyamon kaptam meg a diplomámat. Előbb Biritó-Földespusztán voltam, majd 1962. október 17-től Tengelic-Szőlőhegyen 13 évig, mint főagronómus. Azóta itt. — Sokat dolgozott? — Ki tudja? Sose néztem mi az előírt munka, hanem azt, amit meg kell csinálni. Ügy tűnik, mintha a legkisebb fia egy 80 éves öregember egész életének alapelvét foglalta volna szavakba. Aligha véletlenül. Eszerint élt az egész Dombi család. ORDAS IVÁN Fotó: Komáromi Zoltán. A fejőgulyás Jegenyés-puszta, ahonnan mindannyian indultak Dombi István született 1895. 1919-ben feleségül vette Oláh Juliannát ►Dombi István | nyugalmazott I rendőr főtörzs- I őrmester ►Dombi János | technikus, I Paksi Á. G. ►Dombi József I fejőgulyás, ^ I .Szekszárdi Á. G. ►Dombi Julianna I a budaörsi , törzsgyümölcsös l raktárosa ►Dombi Ferenc, I a sióagárdi tsz I főagronómusa ►Dombi Erzsébet I háztartásbeli I________________ ► 10 unoka ▼ 7 dédunoka
