Tolna Megyei Népújság, 1978. január (28. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-28 / 24. szám

2 Képújság 1978. január 28. Óvári Miklós a ##. kerületben Ponomarjov és Vance találkozója megbeszéléseket korunk leg­fontosabb nemzetközi kérdé­Óvári Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a Központi Bizottság tit­kára pénteken Budapest II. kerülőiébe látogatott el. Óvá­ri Miklós beszélgetést folyta­tott a kerület fejlődéséről, helyzetéről, majd megláto­BUDAPEST Az idei feladatokról, vala­mint a minisztérium előtt ál­ló irányító-tervező-ellenőrző munka fejlesztéséről tárgyalt pénteken két minisztérium aktívaértekezlete. A Kohó- és Gépipari Minisztérium aktí­vája előtt Nemeslaki Tivadar miniszter tartott vitaindító beszámolót. A vitában felszó­lalt az aktíván részt vevő Lá­zár György, a Minisztertanács elnöke, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja. A Nehézipari Minisztérium aktívaértekezletének beszá­molóját Simon Pál miniszter tartotta. Az aktíván részt vett és felszólalt Borbély Sándor, az MSZMP Központi Bizott­ságának titkára is. 1 gáttá a Ganz Villamossági Műveket. A Köziponiti Bizottság tit­kára felkereste az MTA Köz­ponti Kémiai Kutató Intéze­tet is, ahol részt vett és fel­szólalt a pártalapszervezet WASHINGTON Csütörtökön Washington­ban találkozóra került sor a Béke Világtanács irodájának tagjai és az Egyesült Álla­mok kongresszusi képviselői között. A megbeszélésen a két fél kölcsönösen kifejtette álláspontját az enyhülésről, a leszerelésről és a béke meg­védéséről. BUDAPEST Pénteken hazaérkezett Amszterdamból a Magyar Szocialista Munkáspárt kül­döttsége, amely a Holland Munkáspárt meghívására január 22—26. között látoga­tást tett Hollandiában. A kül­döttséget Gyenes András, a Központi Bizottság titkára vezette. PANORÁMA LISSZABON Mario Soares miniszter- elnök vezetésével az új por­tugál kormány már a megala­kulását követő napon, pénte­ken hozzálátott egy új, szi­gorú takarékossági program felvázolásához. A programot a jövő héten terjesztik a par­lament elé. Az új kormány tagjai hétfőn teszik le az es­küt Eanes köztársasági elnök előtt. ALGÍR Luis Corvalánnak, a Chilei Kommunista Párt főtitkárá­nak, valamint Salvador Al- lende özvegyének részvételé­vel pénteken megkezdte mun­káját az algériai fővárosban a Pinochet-rezsim bűntettei­nek kivizsgálására alakult nemzetközi bizottság. A nemzetközi tanácskozá­son negyven országból nyolc­van közéleti személyiség vesz részt, köztük tudósok, jogá­szok, politikusok, szakszerve­zeti funkcionáriusok és egy­házi vezetők. Nicosia Kiprianu Csütörtök este óta Szpirosz Kiprianu a Ciprusi Köztársa­ság új elnöke. Megbízatása öt évre szól. A közfelkiáltással megválasztott új elnök a kor­mányfői posztot is betölti. Beiktatása után elhangzott nyilatkozatában Kiprianu hangsúlyozta: folytatni kí­vánja a néhai Makariosz el­nök politikáját. Arra törek­szik, hogy a ciprusi válságot az ENSZ-határozatok alapján tárgyalások útján oldják meg. Amennyiben ez nem si­kerül, „fel vagyunk készülve a hosszú harcra” — hangoz­tatta az új államfő. A ciprusi török közösség vezetője, Rauf Denktas a kö­Cyrus Vance, az Egyesült Államók külügyminisztere fogadta a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsának küldött­ségét, amely Borisz Pono- marjovnak, a nemzetiségi ta­nács külügyi bizottsága elnö­kének, az SZKP KB Politikai Bizottsága póttagjának, a központi bizottság titkárá­nak vezetésével Washington­ban tartózkodik. A találko­zón jelen volt Anatolij Dob- rinyin, a Szovjetunió wa­shingtoni nagykövete. Az Egyesült Államok kül­ügyminisztere ebédet adott a szovjet delegáció tiszteletére. Az ebéden Cyrus Vance és Borisz Ponomarjov pohárkö­szöntőt mondott. Vance a TASZSZ szovjet hírügynökség tudósítójának elmondotta, hogy a Legfel­sőbb Tanács küldöttségének látogatását igen hasznosnak tartja a szovjet—amerikai kapcsolatok bővítése, a két ország közötti megértés el­mélyítése szempontjából. A Legfelsőbb Tanács kül­döttsége és az amerikai kongresszus két házának beiktatása ;• zösség nevében nem fogadta el Kiprianu megválasztását. Kijelentette, hogy ez „a török közösség ellen irányuló újabb politikai és gazdasági agresz- szió”. Törökország sem fogadja el Kiprianut Ciprus elnökeként — ezt Ankarában jelentette ki a török külügyminiszter. Az a nyilatkozat, amelyet Kiprianu elnöki minőségben tett a ciprusi válság rendezé­séről, nem volt szerencsés ép­pen abban az időpontban, amikor erőfeszítések történ­nek a probléma rendezésére — hangoztatta a külügymi­niszter. eszmecserék befejeztével saj­tóértekezletet tartottak. Bo­risz Ponomarjov itt elmon­dotta, hogy a megbeszélése­ket tárgyszerű légkör jelle­mezte, valamint az a kölcsö­nös törekvés, hogy a szovjet és az amerikai fél egyaránt elfogadható, közös álláspont­ra jusson a kétoldalú kapcso­latok problémáit és a nem­zetközi helyzet egészét ille­tően. A Legfelsőbb Tanács kül­döttségével folytatott tárgya­lások eredményeit amerikai részről John Brademas, a demokratapárti képviselőcso­port helyettes vezetője, il­letve Alan Cranston, a sze­nátus demokratapárti cso­portjának helyettes vezetője összegezte. Brademas hangsúlyozta, hogy a tárgyalásokon hasz­nos módon, nyílt légkörben megvitatták a két ország köl­csönös érdeklődésre számot tartó kérdésiek széles körét. Cranston kijelentette: az a tény, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok, e két óriási hatalom képviselői nyílt légkörben folytattak Tuniszban csütörtökön vé­res összecsapás zajlott le a Tunéziai Általános Munkás­szövetség, az UGTT egynapos általános figyelmeztető sztrájkját támogató munká­sok és a tunéziai rendfenn­tartó erők között. A páncél­kocsikkal kivonult rendőrség és katonaság belelőtt a tö­megbe. A brutális akcióban értesülések szerint tízen éle­tüket vesztették. A tüntetők közül több mint 80-at letar­tóztattak. A véres csatát követően Burgiba elnök rendkívüli ál­lapotot hirdetett ki, s este 6 órától reggel 5-ig kijárási ti­lalmat léptettek életbe. A csütörtöki általános sztrájk, mely ellen a kormány azon­nal és könyörtelenül fellépett, a független Tunézia 21 éves történelmének első nagysza­bású munkásmegmozdulása volt. seiről. hozzájárul a kölcsönös megértés javításához, az egész emberiséget fenyegető fegyverkezési hajsza megfé­kezéséhez, a nemzetközi bé­ke és biztonság megszilárdí­tásához. Az ellentétek kikü­szöbölése, a konstruktív meg­oldások felkutatására irá­nyuló együttes törekvés nem­csak a két ország közötti kapcsolatok szempontjából tekinthető fontos fejlemény­nek, hanem jól szolgálja a világ valamennyi népének érdekeit is. A résztvevők ezután vála­szoltak az újságírók kérdései­re, majd Anatolij Dobrinyin nagykövet fogadást adott a szovjet küldöttség tiszteleté­re. A fogadáson megjelentek az amerikai kongresszus mindkét házának vezető kép­viselői, közöttük Alán Cranston, Edward Kennedy, Frank Church, Charles Per­cy, Adlai Stevenson és má­sok. ■ A szovjet küldöttség az esti órákban vidéki körútra indult. Habib Asur, a Tunéziai Ál­talános Munkásszövetség (UGTT) főtitkára pénteken kijelentette, hogy a szakszer­vezet nem felelős a csütörtöki általános sztrájk alkalmával történt tüntetésekért és véres incidensekért. A szakszervezeti vezető, aki telefonon válaszolt a külföldi tudósítók érdeklődésére, el­mondta, hogy az UGTT által meghirdetett sztrájkot provo­kátorok a szakszervezet lejá­ratása céljából használták ki, s a hatóságok állításával el­lentétben, az UGTT sem fegyvert, sem lőszert nem adott a tüntetők kezébe. A fő­titkár elmondta azt is, hogy őt és másik négy szakszerve­zeti vezetőt a rendőrök csü­törtök délután óta gyakorla­tilag házi őrizetben tartják a Tunisz közelében lévő Amil- car szállodában. Vietnamban sajtóértekezleten dokumentumokkal és kam­bodzsai katonák tanúvallomásaival bizonyították, hogy Kambodzsa Vietnam megtámadására készült — jelenti a VNA hírügynökség. Képünkön: egy kambodzsai katona tá­madó tervekről tesz vallomást a sajtó képviselői előtt. ________________(Képtávírónkon érkezett.) beszámoló taggyűlésen. LAPZÁRTA képviselői között folytatott Tunézia Rendkívüli -állapot Belgrad _____ __^ ___^ t _________ __________ M iért mondják, hogy most következik Belgrádiban a tár­gyalásók legnehezebb sza­kasza, hiszen már csak a közös zárőközleményt kell megszövegezni? Bontsuk ket­té a fenti mondatot: a szöve­gezés nem dkozna gondot, ha nem lenne mellette a szó: közös. Bőven volt vita Belgrádiban eddig, az október elejétől karácsonyig terjedő szakaszában is. Szenvedélyes összecsapások töltötték meg elektromossággal a Száva palota levegőjét. Akkoriban mindenki külön-ikülön, a másiktól függetlenül mondta el véleményét, akár úgy, hogy e«vetér!tett vele a töb­bi küldött, akár úgy, hogy nem. Most azonban, olyan szöveget kell megfogalmaz­niuk, amellyel végül is majd mindenki egyetért. Az euró­pai biztonsági és együttmű­ködési értékezlet munkájá­nak egyik alaptörvénye a konszenzus: sem olyasmi nem kerülhet az aláírandó papírra, amit a harmincöt közül akár egy résztvevő is kifogásol, és csak azt írhat­ják oda, amivel mindenki egyetért. Ezt megoldani ily so!k nézet, érdek és szándék figyelembevételével nem könnyű. ELLENTÉTES JAVASLATOK Háromféle javaslat fekszik egyes részleteket vagy az egészet illetően a belgrádi asztalon, mint az elkészíten­dő záröközlemény tervezetei: a szocialista országoké, a nyugatiaké, és a semlegese­ké. A Szovjetuniónak és szö­vetségeseinek az a vélemé­nyűk, hogy a kiindulópont, az alap az a százoldalas zá­róokmány, amelyet 1975-ben Írtak alá Helsinkiben- és amely még hosszú ideig az európai együttműködés ve­zérfonala marad a politikai, a gazdasági, a kulturális és az emberi kapcsolatok fej­lesztésében egyaránt. A belgrádi találkozó is azért ült össze, hogy fölmérje, mi történt a záróokmány teljesí­téséért eddig és főleg mi le­gyen a jövőben. Ennek meg­felelően a mostani közös köz­lemény nem helyettesítheti, nem bővítheti a helsinki zá­róokmányt. Legyen tehát rö­vid — hangzik a most be­nyújtott szovjet javaslat — fejezze ki a szándékot, hogy a harmincöt résztvevő még nagyobb erőfeszítéseket tesz majd a végrehajtásra; hang­súlyozza a szöveg azt a rend­kívül fontos gondolatot, hogy a politikai enyhülést katonai enyhüléssel kell összekap­csolni. Végül jó lenne megha­tározni azokat a témákat, amelyekkel a következő — a belgrádihoz hasonló — talál­kozóig terjedő időben a szak­értők összeurópai méreték­ben foglalkozhatnak. Ilye­nek: az energiakérdés, a köz­lekedés, a környezetvédelem, a gazdasági és a tudományos együttműködés több időszerű feladata. FOLYTATÓDIK A RÉGI VITA A nyugatiak és e tekintet­ben alig különböznek tőlük a semlegesek — hosszabb szö­vegeket terjesztenek elő. Igaz, nem a terjedelem a lé­nyeg. De miért szaporodnak a békezdések? Tervezeteik meglehetősen múltba tekintő- ek, fölsorolják „a mulasztá­sokat”, hangszerelésük szá- monkérő-szemrehányó. Ez­után kerítenek csák sort a tennivalókra, de ide is olyan, az ő szempontjaiknak meg­felelő kötelezettséget iktat­nak be, amelyek túlmennek a helsinki záróokmány aján­lásain. Régi vita folytatódik tehát. A nyugatiák változatlanul ki­emelnék néhány 'témát, az emberi jogok egy, s más vo­natkozását, olyan bekezdése­ket akarnák elfogadtatni, amelyek (neveket nem említ­ve) elmarasztalnák egyik vagy másik szocialista orszá­got : olyan kötelezettségeket iktatnának ide, amelyek az ő politikai érdekeiknek, nor­máiknak. szokásaiknak felel­nek meg, de ellentétesek a szocialista országok fémkor­látéval, törvényeivel, érde­keivel. VAN KÖZÖS TÉNYEZŐ Két-három témakörben várhatók éleshangú és hosz- szadálmas tárgyalások. Az emberi kapcsolatok és a tájé­koztatás tekintetében a nyu­gatiák — minden alap nélkül — Európa ellenőreinek tart­ják magukat. Igaz, a „nyu­gatiak” kifejezés nem fejezi ki tökéletesen a valóságot, a kép változatosabb: az Egyesült Államok elfogultabb és makacsabb e tekintetben, míg vannak olyan NATO és közös piaci kormányok, ame­lyek rugalmasabbak, több készséget mutatnak a meg­egyezésre. Szó lesz még a vitákban a bizalomerősítő intézkedések­ről, téhát a hadgyakorlatok előzetes bejelentéséről és megfigyelők meghívásáról is Hasznosan, jól indult e terü­leten a nemzetközi együtt­működés. a helsinki záróok­mány világosan utal a ten­nivalókra. A NATO és a sem­leges javaslatok azonban az eddigi jó tapasztalatok elis­merésén túl bővíteni szeret­nék a helsinki záróokmány kereteit. Lehetséges, hogy a gazdasági témák is nyújta­nak majd okot a nézetek ösz- szeütközéséhez. A kiindulópontok egyelőre távol esnek egymástól, de valószínűnek lehet tdkinteni, hogy — ha mondatról mon­datra, bekezdésről bekezdés­re is — kialakul majd a kompromisszum. A szocia­lista országok nem fogadnak él olyan formulákat ame­lyekkel az amerikai iskola- mester osztályzatot akar be­írni a nebulóknak. De a haj­lékonyság sem fog hiányozni magatartás ükből. Kétségtelen, hogy tényle­ges ellentétek és szemléleti különbségeik kapnák itt han­got. Van azonban más ténye­ző is, amelyet senki nem ta­gad, sőt, mind a harmincötén hangsúlyoznak, a békés együttműködés parancsoló szükségessége. A kommentá­tor meggyőződése, hogy köl­csönös engedmények alapján végül is elkészül a belgrádi zárólközlemény. TATÁR IMRE Az OKP javaslata: Demokratikus egységkormány Enrico Berlinquer, az Olasz Kommunista Párt főtitkára a párt Központi Bizottságának csütörtökön este elkezdődött ülésén elhangzott beszédében az 1947-es esztendő politikai és szociális feszültségének időszakához hasonlította az Olaszországban manapság ki­alakult légkört. Az Olasz KP főtitkára fel­hívta a figyelmet arra, hogy a pártjával szemben tanúsí­tott hátrányos megkülönböz­tetés következtében Olaszor­szág nem képes a megújho­dást hozó politikai fordulatra. Berlinquer különösen sú­lyosnak nevezte a gazdasági stagnálást és visszafejlődést, a közbiztonság rosszabbodá­sát. A főtitkár szerint Olaszor­szágot ki lehet vezetni a mos­tani zsákutcából, ha a de­mokratikus erők egységére és szolidaritására épülő kor­mányt hoznak létre és együt­tesen mozgósítják a nemzeti erőket a bizalom helyreállí­tása és a fellendülés érdeké­ben. Berlinquer szükségesnek nevezte a bérkövetelések mérséklését, a termelékeny­ség növelését. A kommunis­ták — mondotta — elfogad­nának egy olyan kormány- megállapodást, amelyben a fogyasztási alapokat a beru­házások javára korlátoznák, szigorúan takarékoskodnának és politikai biztosítékokat nyújtanának arra, hogy fo­kozatosan átalakítják az or­szág gazdaságát és társadal­mát. A demokratikus egység­kormánynak olyan külpoliti­kai feltételek kialakításán kellene fáradoznia, amelyek előmozdítják az olasz társa­dalomnak a politikai szabad­ságjogok jegyében, a demok­rácia és a szocializmus út­ján történő átalakítását. Utalt a washingtoni külügyminisz­térium Olaszország belügyei- be történt beavatkozására, majd megismételte, hogy pártja nem törekszik a fenn­álló szövetségi rendszerek egyensúlyának egyoldalú megbontására. Az olasz kormányválság megoldásáról szólva az OKP főtitkára azt mondta, hogy a kereszténydemokrata párt mindeddig negatívan reagált a köztársasági pártiaknak, a szocialistáknak és a kommu­nistáknak a demokratikus egységkormány megteremté­sére irányuló javaslataira, és csak a tavaly júliusi prog­rammegállapodás kiigazításá­ra hajlandó. — A DC még azt is vissza­utasítja — folytatta Berlin­quer — hogy a kommunistá­kat bevonják egy olyan par­lamenti többségbe, amelyre az új kormány támaszkodhat­na. Berlinquer szerint a ke­reszténydemokraták elzárkó­zása objektíve afelé hat, hogy idő előtt feloszlassák a parla­mentet és rendkívüli válasz­tást írjanak ki. Felszólí­totta a DC-t, hogy a kor­mányválság súlyosbodása esetén ne szegüljön ellene egy olyan kormány megalakítá­sának, amelyet az ország po­litikai vezetésének megvál­toztatását sürgető pártok hoz­nának létre. Szavaiból kitűnt, az OKP elképzelhetőnek tar­taná, hogy egy ilyen kormány esetleg a kereszténydemokra­ták nélkül alakuljon meg.

Next

/
Thumbnails
Contents