Tolna Megyei Népújság, 1978. január (28. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-26 / 22. szám
1918. január 26. ffepÚJSÁG 3 Érdemes volt? Üdülőépítés társulással Primőr zöldség a házikertből Talán emlékszik még a zöldségtermesztés iránt érdeklődő olvasó; tavaly márciusban a zöldségprogram indulása után Horváth Istvánnal, nyugdíjas hőgyészi kertésszel beszélgettünk. Horváth István az ÁFÉSZ biztatására primőr áru termelésére vállalkozott; ehhez az ÁFÉSZ-től 30, az államtól pedig 40 százalék támo. gatást kapott. Az elmúlt évben 550 négyzetméter fólia és 300 négyzetméter üvegfelület alatt termesztett primőröket. — Hogyan sikerült a ta_ valyi esztendő? — Őszintén mondom, nagyon elégedett vagyok. Még akkor is, ha a paprikával szerencsétlenül jártam: március második felében megfagyott egy kicsit. Igaz, ki. heverte, de két-három héttel később tudtam szedni, mint ahogy számítottam. Persze, nemcsak a fagy miatt jött be később a paprika; az olajkályhát nem raktam ki időben. Az első paprikát május 24-én vitték el, darabját 4 forintért vette át az ÁFÉSZ. A paprika egyébként 14 ezer forintot hozott. Paradicsomból 11 ezer forint volt a bevételem: június 17- én vitték el az első szállítmányt, kilónként negyven forintért. Az uborka ötezer, a káposzta háromezer forintot hozott. A fólia alól összesen 37 ezer forint értékű árut szedtünk le. Leszámítva a ráfordítás költségeit, a tiszta jövedelmem 22 ezer forint volt. — Ha jól emlékszem, ötvenezer forint tiszta jövedelemre számított. — Nem lett meg. Az az igazság, hogy nem volt elegendő tapasztalatom, nem ismertem a fajták tulajdonsá. gait és igényeit. No meg pénzünk sem volt arra, hogy minden fóliaházba olajkályhát vegyünk. Én mégis nagyon elégedett vagyok. Pedig különösen májusban, jú. niusban, júliusban, hajnali háromkor-négykor keltünk, s dolgoztunk, ameddik csak láttunk, a feleségem, a gyerekek és én. — Mindig időben átvette az ÁFÉSZ az árut? — Igen. Nem volt köztünk soha semmiben nézeteltérés. Ha például bejelentettem, hogy reggel 8-ra kész az áru, pontosan nyolckor itt Elégedett vagyok Voltak. Ha viszont ők jelöltek meg időpontot, szállításra kész zöldséggel vártuk a teherautót. Az ÁFÉSZ-nak két zöldségboltja van a községben, itt adtak el mindent, amit termeltem. Ha több zöldségem lett volna, az is elfogyott volna. — Idén ismét foglalkozik primőr termesztéssel ? — De még mennyire! A tavalyi négy fólia mögé két újabb házat építünk, olajkályhákat veszünk. Az alumínium bordákkal nem vagyok túlzottan megelégedve, mert kiégeti a fóliát. Mogyoró vagy kőrisfa husángokat vágok az erdőben, s erre feszítem ki a fóliát. Idén hatszáz négyzetméteren akarok paprikát termelni; töltenivalót, hegyes csípősét, ezenkívül a piacon igen keresett nagyméretű, világos- zöld paprikából kétfélét, egy enyhén csípős és egy enyhén édeskés fajtát. Ez a paprika május végén már értékesít, hető, s ami nem mellékes, nyolc darab megy egy kilóra. A tavalyi fólia használhatatlan, annyira elérett, hogy idén kétszáznegyven kilogrammot veszek a hat házra és pótlásra — hisz előfordulhat, hogy egy szélvihar szétszaggatja a műanyagot. Nemrég Pesten jártam heterózis paradicsommagért. Százhat forintba került öt gramm, és félek, hogy hiányosan kel ki, mert csak másodosztályút kaptam. Tavaly a merev szárú paradicsom zöldtalpas lett, s ezért nem mertem idén vetni. Szabad földön száz négyzetméteren ültetek paradicsomot, egy fóliaházba uborkamag kerül — a budai félhosszú fajtából tavaly fogtam magot. — Hány évre szerződött az ÁFÉSZ-szel? — Én is, meg a család többi tagja is három évre. Ennek értelmében minden évben azonos mennyiségű árut kell leadni. Idén a ta. valyi mennyiség dupláját várjuk, s reméljük, nem lesz olyan vihar, ami pár perc alatt tönkreteszi az egész évi munkánkat. Én minden tőlem telhetőt megteszek. A paprikamagot január 2-án vetettem, s habár tizennégy nap a csírázási ideje, egy bét alatt kikelt. Szépek, egészségesek a palánták, már tűzdeljük a szaporítóház tápföldjébe.-a -a Az elmúlt 10 évben jó néhány importcikk töfobé-ke- vésbé folyamatos kínálatához szokhattunk hozzá. Különösen a gazdaságirányítási reform első éveiben nőtt igen látványosan — az 1968. évi 11,7 százalékról két év alatt 17,8 százalékra — a kiskereskedelmi forgalmon belül a külkereskedelmi beszerzés aránya. Ezután visszaesés következett, s csak 1977-ben sikerült újra elérni az 1970- ben kialakult arányt. Tavaly az import körülbelül 10 százalékkal növekedett, s így fogyasztói áron mintegy 46 milliárd forint ér_ tékű külföldi áru került forgalomba. Idén a rubel elszámolású területeikről várhatóan 13 százalékkal, a nem rubel elszámolású országokból pedig 8 százalékkal emelkedik a behozatal. Áru- és választékcsere A rubel elszámolású import összetevői: a külkereskedelmi megállapodások és a választékcsere. Az előbbi ötéves egyezményeken alapszik, mely eket évente konkretizálnak, az utóbbi alapgondolata pedig az, hogy ami az egyik országban elfekvő áru.' az a másik országban még hiánycikk is lehet. A választékcsere szerepét azonban korlátozza is funkciója, hiszen egyik ország kereskedelme sem mond le szívesen kurrens termékekről. Sajátos formája e konstrukciónak az áruházak közötti csere, az úgynevezett nemzeti hetek rendezése. A szocialista országokból származó fogyasztási cikkek behozatalának növelése az általában kedvező ár végett is feltétlenül érdekünk. Ennek azonban határt szab a jó minőségű cikkek elégtelen kínálata, a szállítások egyenetlensége és az alkatrész- utánpótlás (bizonytalansága. A szocialista importnak így nagysága és struktúrája mi- ott elsősorban hiánypótló szerepe van, s ritkán alkalmas a belföldi termelők versenyeztetésére. Citrom, kávé, fűszer A dollár elszámolású importérték tavaly körülbelül 15 milliárd forintot tett ki. Az importhoz rendelkezésre álló deviza több mint kétharmada azonban csak meghatározott termékekre, illetve relációkban felhasználható deviza volt. Ilyen termékcsoport a citrom, a kávé, a fűszer és a halfiié — ezekből igény szerinti a behozatal. Jelentős mennyiségben vásárolunk fogyasztási cikkeket a fejlődő országoktól, elsősorban azoktól, amelyek exportunknak is bázispiacai. A dollár elszámolású import körülbelül egyharmadá- nak lenne tehát az a feladata, hogy a Mkosság minőségi igényeit kielégítse, s magasabb színvonalával versenyre ösztönözzön. Erről azonban alig van szó. Nem is az úgynevezett luxuscikkek, hanem a valóban széles tömegeket érintő divatos ruházati cik- ikék és kozmetikumok, jó minőségű élelmiszerek és műszáki cikfcék igényektől elmaradó kínálata okoz problémát. Ma is érezhető még az 1975-ben bevezetett választékszűkítés hatása. Akkor a külföldi italok és cigaretták választéka felére-harmadára, a híradástechnikai cikkek és kozmetikumok behozatala mintegy kétharmadára esett vissza, s lényegében megszűnt számos iparcikk importja. Az életszínvonal tartozéka Az importcikkek léte vagy hiánya azonban — például a ruházati cikkék esetében — ma már a forgalomra is hat. 1976-ban a ruházati import visszaesésével a forealom is csökkent, s 1977-ben, csak a behozatal mintegy 30 százalékos növekedésének köszönhető a itöbbletforgalom. Ez egyben azt jelenti, hogy a külföldön beszerzett áruk életszínvonal-politikánk cél. jainák teljesítéséhez is nélkülözhetetlenek. Tavaly négy cikkcsoport behozatalára volt pótlólagos lehetőség. A párt agrárpolitikájának megfelelően biztosítani kellett az ellátást mező- gazdasági kisgépékből. Sikerült enyhíteni két krónikus problémát a farmerruházat és a zsebszámológépek hiányát. Lehetőslég volt emellett a tervezettnél több déligyümölcs behozatalára is. A szelektív iparpolitika hatására feltehetőleg újabb és újabb fogyasztási cikkek hazai gyártása fog megszűnni, így például távol-keleti importra kell berendezkednünk az anyagigényes és sok egyszerű munlkát tartalmazó ruházati cikkékből. Úgy tűnik tehát, hogy a fogyasztók kereslete és a szelektív iparpolitika egyaránt a folvasztási cikk import arányának növelését sürgeti. Ez egyidejűleg javíthatná az ellátás színvonalát, s hozzájárulhatna a gazdaságtalan termékek gyártásának megszüntetéséhez. — ai — Csaladok csak szünidőben mennek Eszembe jutott a sajtótájékoztatón, hogy egyszer mi is üdültünk a feleségemmel SZOT-üdülőben, Miskolctapolcán és semmi más gondunk nem akadt, mint hogy nem sikerült jó csizmát venni Miskolcon. Március első hetében szinte állandóan esett a hó, aminek persze örültünk, ám a félcipő kevésnek bizonyult a hegyi sétákhoz, legkedvesebb szórakozásunkhoz. Tökéletesen kiszolgáltak bennünket, csizmával igazán nem szolgálhatott az üdülő gondnoka. Ma már egyébként könnyebb lenne a helyzetünk ilyen tekintetben is, mint nyolc évvel ezelőtt. Ha valaki csakugyan pihenni akar ezekben az üdülőkben, megteheti. Aki nem kártyázással és sörözéssel tölti el a két hetet, az pihenten áll munkába és még a környezetét is felfrissíti két napra az élmények jókedvű me- sélésével. Jövőre harminc éve lesz annak, hogy szakszervezeti üdültetés van hazánkban. A sajtótájékoztatóra nem készült felmérés, körülbelül hányán jutottak el az évtizedek alatt a SZOT üdülőibe, nyilvánvalóan óriási a szám. Az viszont tudott dolog, hogy 1949-ben mindössze 85 ezer dolgozó vehetett részt szak- szervezeti kedvezményes üdültetésben, az idén pedig 381 500 felnőttet és gyereket üdültet a Szakszervezetek Országos Tanácsa. Magyarországon többféle kedvezményes üdültetés létezik, a szakszervezetit sem csak a SZOT tartja kézben. Az ágazati, iparági szakszervezeti központok is működtetnek önállóan üdülőket. Ezenkívül: az ország összes üdülői férőhelyeinek több mint kétharmada vállalatok és intézmények kezelésében van. A tájékoztatón, amit a SZOT üdülési és szanatóriumi főigazgatósága tartott az újságíró-szövetség székházában, kellő súllyal beszéltek a vállalati üdülők helyzetéről, a fejlesztési lehetőségekről. Nem járható út ma már a kis üdülők létesítése, ezekben nincs teljes kikapcsolódás, hiszen 60 százalékuk nem tud étkezést biztosítani. Elterjedőben van a kooperációs építkezés: a SZOT egyesíti a jelentkező vállalatok üdültetésre szánt pénzeszközeit, magára vállalja a tervezést, a kivitelezést és még a folyamatos üzemeltetést is megszervezi. A társulok megkapják az új üdülőhelyek 50 százalékát 20 éven keresztül, az egyébként is járó szakszervezeti beutalókon kívül. Előtérbe került a gyógyüdülők építése és folyamatosan korszerűsítik a régi épületeket. Tavaly 94 millió forintot használt fel a SZOT felújításra, 1978-ra pedig 106 millió forint az előirányzat. Nagyarányú a beruházás; 1978-ban megkezdődik és folyamatosan valósul meg 2100 férőhely létesítése Gyulán, Hévízen, Balatonszéplakon, Balatonlellén és Sopronban. Külföldön több mint 17 ezer dolgozó üdülhet az idén, az ottani szakszervezeti központokkal történt megállapodás alapján, Csehszlovákiától Mongóliáig. Sürgős feladat a családi üdültetés javítása. Ezentúl csak iskolai szünidőben szervezik a családosok pihenését, az évközi beutalás megszűnik. A SZOT-üdültetés költségeinek mintegy 70 százalékát az állami költségvetés adja, ez 1978-ban 648 millió forint. (gemenci) A tomerőmű-építkezés Transzformátorállomás Az atomerőmű üzemi főépületének szomszédságában készül a 120 kilovoltos szabadtéri transzformátor-al- állomás. Kicsit messzebb, a Duna felé eső részen már megvan a helye a 400 kilovoltos állomásnak is. Az atomerőmű építésének szerves része a villamossági berendezések, létesítmények megalkotása. A 120 kilovoltos alállomás. ból elkészültek és helyükön vannak a portálok, az acél- szerkezetű tartóoszlopok. Érdekes látványt nyújtanak a közöttük lévő nyolc világítóoszloppal és a villámhárítókkal. Nagyon sok itt a villámhárító: van mindegyik világítóoszlopon és a portálok egyik szélső során is, végig. Maga a térség olyan, mint egy tökéletesen rendezett, de még nem füvesített park, ahol az utakat már megcsinálták. Széles, kanyargós betonjárdák és kábel- csatornák hálózzák be a sima, kopár térséget, a kábel- csatornák betonlappal fedve. A 26-os Állami Építőipari Vállalat 51. számú építés- vezetősége készítette a szabadtéri transzformátor-alál. lomást, és készíti mellette a hálózati vezénylő épületet. Ennek a szerkezete már áll, most belső falazás és vakor lás folyik. A vezénylő természetesen az egész erőmű energiaelosztását szolgálja, tehát a 400 kilovoltos állomáshoz már nem kell építeni hasonló létesítményt. A portálokat, ezeket a magas, acélszerkezetű tartóoszlopokat Dunaújvárosban, a 26-os ÁÉV gépészeti önellátó egységénél gyártották és szerelték össze, aztán nyújtott kocsin szállították Paks- ra. Vetró László létesítmény- felelős tájékoztatása szerint nagyon erős alapot kellett készíteni a portálokhoz. Mindegyikhez külön letettek a föld alá először egy hat méter hosszú, két és fél méter széles és 30 centi vastag alaplemezt, erre pedig csaknem kétméteres vasbeton tuskót, tartóalapot állítottak. Ez ugyancsak a földben áll, egy méter 70 centi mélyen. Szilárd, biztonságon „vázra” van szükségük a transzformátoroknak és a súlyos vezetékeknek, amelyek az erőműben megtermelt villamos energiát elindítják majd hosszabb-rövidebb útjára, az országos vérkeringésbe. G. K. — G. J. Portálok, villámhárítók, kábelcsatornák Hálózati vezénylő
