Tolna Megyei Népújság, 1978. január (28. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-24 / 20. szám

A KÉPÚJSÁG 1978. január 24. Fazekas és fényképész Kettős kiállítás Szekszárdon Szépet adni a szépet igény­lőknek, ez kétségtelenül min­den elismerést megérdemlő szándék. Olyan „ellentétes­nek” tűnő területek képvise­lői esőiében azonban, mint a fazekasság és a fotóművészet, ezzel a szándékkal a rendsze­res ikiállításlátogató is ritkán találkozik. Vasárnap délelőtt a megyei művelődési köz­pontban dr. Szilágyi Miklós múzeumigazgató egy házas­pár érdekes és értékes kiál­lítását nyitotta meg. A fele­ség: Teszler Ella népművész büszkén vallja magát egy ősi mesterség folytatójának, tehát fazekasnak. A férj: Ba­kó Jenő, lapunk fotóriportere már régen túl van azon, hogy „csak” riportképeket készít­sen, pedig az egymagában se elvétendő művészet. Kettejük szándéka a népi indíttatásban találkozik. Bokályok, köcsögök, tányé. rok, gyertyamártó edény. Mo­solyra Ingerlő, de egyben jel­lemző is egy iken a fazekasok „véd őszen t j einek” ábrázó Iá - sa. Ádám és Éva ugyanis cseppet se voltak szentek, de amennyire a Bibliának hinni lehet, az első férj agyagból gyúratott és ez a mesterség ősi voltáról is elárul vala­mit. Régi motívumok és for­rnék nagy tisztelettel történő felhasználása ma is eredeti rendeltetésüknek megfelelő­en szolgálatba állítható edé­nyeken — nagyjából ebben összegezhető Teszler Ella na­gyon rokonszenves ars poeti­cája. Bakó Jenővel már nehe­zebb helyzetben van a láto­gató. Az éles szemű fotómű­vész itt elsősorban a hangu­latok megragadásában jelent­kezik. Egy régi, omló vakola­té ház, birlkanyáj, tornácról valahova (talán a múltba?) néző asszony, egy öreg férfi arcának ráncai, a „trottyos banda” rézfúvósa, vagy egy kakas majdnem tragikus mélységű „arcképe” mind azt a környezetet idézi, ahol a tálakon és földön látható tár­gyaik eredendően otthon vol­tak. Külön kiemelendő az ér­kezőt szemközt fogadó fő fal munlkaképei, ahol a kész edé­nyek mellett tevékenységé­ben láthatóik az azokat létre­hozó kezek. A kiállítás jól sikerült, a rendezés szerencsés. Különö­sen szerencsés azért, mert a termet nem igyekezték túl- . tömni tárgyakkal és képek­kel, szabadon hagyták betér­ni a fényt és ugyanígy sza­badon érvényesülni a néző figyélmét, akinek többször végig ikell járnia a termet, míg minden részletszépséget felfedez és kiélvezhet. ORDAS IVAN lozíban Váltságdíj Amikor valaki egy pofon­nal igyekszik csattanósabbá tenni érvelését, vagy elérni célját, kétségtelenül megütkö­zünk eljárásán, de valamivel kevésbé a kelleténél, hiszen ez a módszer cseppet sem rit­ka. Sajnos maholnap már az is a mindennapok gyakorla­tához tartozik, hogy valami­lyen (cseppet se nemes) cél érdekében embert rabolnak, esetleg repülőgéppel együtt, egy nagy bérház benépesíté­séhez elégséges létszámút is. Felháborodásunk fokozódik, teljes joggal beszélünk ter­rorizmusról, mellyel szemben olykor jelentős államok kitű­nően felszerelt katonasága, rendőrsége is tehetetlen. Az olyan akciók sikerének, mint amilyen a mogadishui volt, az egész világ tapsolt és ter­mészetesen izgult is. Arról, hogy az eltérített gép kisza­badult utasai milyen izgal­makon mentek át, már ke­vesebb az adatunk, de nyu­godtan támaszkodhatunk fan­táziánkra. Akinek netán ez utóbbiból kevés jutott volna, az nézze meg Paul Wheeler „Váltság­díj” című filmjét, melyben a nyugodt angolok bebizonyí­tották, hogy ha kell, értik ők az izgalomkeltés „művészetét” is. Izgalomban itt aztán nincs hiány. Van elrabolt angol nagykövet, eltérített utasszál­lító repülőgép, önfeláldozó pi­lóta szándékos szabotázsa, fegyverrel sakkban tartott csinos stewardess, mestersé­gesen megrendezett baleset, angol ügynök és Nils Tahlvik néven az elmaradhatatlanul tökéletes kémelhárító ezredes. O. I. Jövő héteh a Kiváló holttestek című színes, szinkronizált olasz filmről írunk. « ■ 11 11 ' ............... K önyv Kormányaink életrajza Sajátos és egyedülálló Bö­lény József vállalkozása. Az összeállítás hallatlanul érde­kes adattár, forrás ‘mindazok számára, akiket történelmünk utóbbi eev és negyed évszá­zada különösen vonz. Az 1848. évi III. törvénycikkéi kineve­zett első független magyar felelős minlisztérium hivatal­iba lépésétől, 1848. III. 17-től a hazánkat ma is irányító, 1975. V. 15-én hivatalba lépett Lá­zár-kormányig — nem szá­mítva az ellenforradalmi ka­bineteket és az országnak csak egy kis részén, rövid ideig működő minisztertaná­csot — 55 kormánya volt ha­zánknak. Bölöny József felsorolja az 55 {kormány tagjait és tárca- vezetőit: 480 'kormánytagról közöl személyi adatokat. Kö­zülük 47-en kormányelnökök voltak, 386-an miniszteriként tevékenyikedtek, 35-én nép­biztosként szolgáltaik. A 47 kormányelnök közül egyéb­ként Wekerle Sándor volt az, aki 1918-ig három, ízben is kapott megbízást kormány­alakításra, öten pedig — köz­tük Kádár János — két-fcét ízben álltak kinevezett kor­mány élén. Hriszto Pelitev: Éiva megteremtésének igaz története Részlet az „Isteni miniszínjáték”-bó! Mint ismeretes, az Úristen agyagműves tevékenységének első terméke a férfi volt. De hamarosan rájött, hogy Ádám egyedül unatkozik, és így na­pirendre került az élettárs megteremtése. A Mindenható tervfeladatot akart adni Éva megalkotásá­ra, de az egyik tervezőiroda fő szakértője az intézet túl­terheltségére hivatkozott, a másik tervezőiroda munka­társainak fele része pedig be­tegállományban volt, vagy éppen hárfázott és rablóultit játszott a paradicsomi sátrak­ban. Akkor az Úristen ujjával odaintette a közelben ugrán­dozó, hajléktalan kisangyalt, akinek nem jutott hely a pa­radicsomi óvodában, és így szólt hozzá: — Eleget csavarogtál a fel­hők között, most már dolog­hoz láthatnál. Éjjel eredj el Ádámhoz, és amíg alszik, húzd ki a bordáját. — A bordáját? — csodál­kozott az angyalka. — Talán másféle építő­anyagokról is hallottál, ame­lyekből élettársnőt lehetne összeeszkábálni Ádám szá­mára? Hallgatsz? Ügy ám! Tehát kihúzod az egyik bor­dáját, és amíg.még friss, izi. ben ideszaladsz vele hozzám. Megértetted ? Csak nehogy túlbuzgó légy: egynél több bordát ne cibálj ki, hisz ez mégsem akkordmunka. — Igenis! — rikkantotta a kisangyal, és nyomban elin­dult Ádámhoz, aki ekkor ép­pen bánatosan horkolt egy paradicsomi fa tövében. Az angyalka ősatyánk fölé hajolt, gyorsan elvégezte az érzéste­lenítést, és kihúzta az egyik bordáját. — Ügyesen csináltam — gondolta szerényen a kisan­gyal és visszarohant a meg­rendelőhöz. Az Úristen idő­közben azonban elszunnyadt, és az angyal letelepedett a trónus előtt, parancsolójának felébredését várva. Ekkor ter­mészetesen arra haladt az ör­dög. Nem jött álom a szemé­re, valószínűleg lelkiismeret- furdalás gyötörte. De az is lehet, hpgy nem gyötörte — próbálja kideríteni valaki. Megállt az angyal előtt és így szólt: — Honnan vetted ezt a’ húst? — Miféle húst? Ugyan már, hiszen ez Ádám bordája. — Nem hazudsz? — Isten bizony! — Biztosan hazudsz. — Akarod, hogy keresztet vessek ? — Mi az, meghibbantál? Éppen a legjobb eszköz az ör­dög meggyőzésére! Hadd néz­zem meg. A bizalom jegyében nevelt angyal odaadta a gonosz kép­viselőjének a bordát. Az ör­dög megragadta, és futásnak eredt. Az angyal utána. Az ördögnek, mint ismeretes, nagy a sebessége, és a kis­angyal bizony alaposan meg­izzadt, míg utolérte megkáro­sítóját. — Add vissza a bordát! — Ugyan, miféle bordát akarsz? — csodálkozott az ör­dög. — Mutass nyugtát vagy valamilyen más okmányt. Ha boldog-boldogtalan bordákat követelne — akkor egy egész mellkas sem volna elegendő! — Nincs nekem semmiféle okmányom, hogy az ördög vinné — a kisangyal sírva fakadt. — Hiszékeny va­gyok ... — Jól van no, már eltört a mécses ... Jégkorongozni bez­zeg igazi férfiak szoktak ... — Mi az, mi az? — Semmi, csak eszembe ju­tott. Minek neked az a bor­da? — Az Úristen elhatározta, hogy társat teremt... — Ugyan, mit lódítsz! Saját magának? — Dehogy is, Ádámnak! — Hm... És te mit szól­nál a társszerzőséghez? — Milyen értelemben? — Nosza, csináljunk együtt feleséget Ádámnak. — Együtt? — vakarta meg szárnyát az angyal. — Hiszen a gazda mintha saját maga szándékozott volna ... — Ej te, szentlélek! Akár mi csináljuk meg, akár má­sok — az Úristen az egész munkát mindenképpen a ma. ga számlájára írja. Tudod, pajtás, a vezetőknek már ez a szokásuk. — Nem tudom. — Nem tudom, nem tudom — utánozta az angyalt az ör­dög. — Pedig tudhatnád, nem vagy kisgyerek. Gyerünk, ne habozz soká! — Jól van, no ... Így is történt: a nőt az an­gyal és az ördög felesben te­remtette, szerzőként pedig a Mindenhatót jegyezték be. A nő jellemében pedig mind­hármuk vonásai megtalálha­tók ... Fordította: Gellért György. TV-NAPLÓ Magány „Van egy átkozott lányom” — mondja az öreg, s az ember hátán végigfut a hideg, a jelző égre kiált. Amint Lakatos Vince egész filmje, mely Bács-Kiskun megyei elhagyatott öregeket mutatott be, nyersen, a valóság feltárásának szándékával, melyből nem hiány­zik a megoldás keresése sem. Tudjuk, vannak magányos öregek, akik valamiért magukra maradtak, család, barát nélkül. De ezeknek az -öregeknek nem egyforma a sorsuk, s a Naplemente cí­mű film öregjei, a puszták düledező viskóiban végképp magukra maradtak, s egyetlen társuk a kilátástalan szegénység. Félelmetes sorsok villantak fel, minden megszólaltatott élete új meg új regény, jóllehet, mind egyforma, mert arról van szó, hogy magukra marad­tak, vagy — és ez a tragikusabb — magukra hagyták őket. Körülbelül hatszázan várnak szociális otthoni el­helyezésre, hallottuk, de ez a szám nyilván sokkal ma­gasabb, mert vannak olyanok is, akik makacsul őrzik életük romjait, s nem tudnak, nem mernek nekivágni életük utolsó fordulatának. Mi a megoldás? A zárszó­ban tanácsi és tsz-vezetők, állami gazdasági és válla­lati igazgatók keresték a társadalmi segítés lehetősé­gét, s nem kétséges, találnak is módot arra, hogy köny- nyítsenek társadalmunk legelhagyottabbjainak hely­zetén. Lehetetlent azonban ne kívánjunk. A társadalmi összefogás, bármilyen hatékony is, minden gondot meg­oldani nem tud. A kérdés maga sem olyan, hogy kizá­rólag a társadalomtól kellene várni a megoldást. „A film megnézése után sokan szégyenük majd magu­kat” — mondta nyilatkozatában Lakatos Vince, s ennek a félelmetes erejű riportfilmnek ez a legfőbb érdeme. Mindenki tud iszonytató példákat a szeretetlenségre és a hálátlanságra, Lakatos Vince csak tudatosította az egyes ember felelősségét. Talán lesznek, akik szívük mélyére néznek, bár a tapasztalat azt mutatja, hogy a hálátlan gyerek nem érzelgős, önző módon csak arra van gondja, hogy saját életét könnyebbé tegye. Itt minden esetre elképzelhetők hivatalos intézkedések is, elvégre lenne arra mód, hogy legalább pénzzel járul­janak hozzá azoknak eltartásához, akiket magukra hagytak. De talán az öregek — és a leendő öregek is — ta­nulnak ebből a filmből. Mindenekelőtt megtanulhatják azt, hogy ne bízzanak vakon a sorsban, ne szolgáltas­sák ki magukat körülményeiknek, inkább segítsék elő. nyugodt öregkorukat. A Lear királyok sorsa szabályos, minden Lear király reménytelenül magára marad. De aki készül az öregségre, talán tud könnyíteni sorsán. Ez is a film tanulságai közé tartozik. Végül nagyon hangsúlyozottan: szerencsétlen idő­pontban vetítették a filmet, tíz óra után. Főképp, ha előzőleg egy gondtalan Offenbach-operett volt műso­ron, valószínűleg, sokan kikapcsolták készüléküket. A tv-nek kevésbé kellene félnie az ismétlésektől, aki nem akarja, legföljebb nem nézi meg másodszor, hallgathat rádiót, vagy olvashat is. Ezt a filmet viszont jó lenne, ha minél többen látnák, öregek és fiatalok, s minél többen levonnák belőle mindazt a tanulságot, amit sugall. CSÁNYI L. Rádió Egy hét versei Az elmúlt héten abból ad­tunk ízelítőt, hogy a rádió milyen gazdag választékot kí­nál különböző adásaiban a prózairodalom remekeiből. Nos, a lírával se volt miért szégyenkezni. Ami annál is inkább fontos, mert hozzáér­tők véleménye szerint Janus Pannoniustól napjainkig a költészetben „többre vittük”, semmint az a prózairodalom­ban sikerült. Amíg azonban egy jó regény jó rádióválto­zatát akár hatvan percig is el lehet hallgatni a fáradás veszélye nélkül, verseket nem lehet a végtelenségig „öm- leszténi”. Valószínűleg ez a felisme­rés vezérelhette a rádió szer­kesztőit, akik az elmúlt héten is megfelelő adagolásban szolgáltak a hallgatók külön­böző rétegeinek igencsak kü­lönböző szerzők költeményei­vel. Hétfőn: Vajda Péter és egy gyerekvers-összeállítás. Kedden: Illyés Gyula és Do. nászy Magda. Szerdán: József Attila és Vas István. Csütör­tökön: Erdélyi János. Pénte­ken: Hriszto Botev. Szomba­ton: Zelk Zoltán. Vasárnap: Kelényi István. A versmon­dásra olyan rangú művészek vállalkoztak, mint Gábor Miklós, Bánffy György, Nagy Attila, Sinkó László, Csernus Marianne és Kohut Magda, ami egyúttal a líra terén tör­ténő ismeretterjesztés, köz- művelődés fontosságát és eredményességét is jelzi. Színházi esték Vasárnap mutatkoztak be a szekszárdi közönségnek közös előadóestjükkel Bujtor István és Madaras József színművé­szek. Műsoruk címe: „Haza, szabadság”. Petőfi-, Vörös­marty-, József Attila- és Radnóti-verseket adtak elő. Fotó: Stekovics János.

Next

/
Thumbnails
Contents