Tolna Megyei Népújság, 1978. január (28. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-22 / 19. szám

2 ^ÍÉPÚJSÁG 1978. január 22. Hétfő: Az olasz kormány hivatalosan is bejelenti lemon­dását — Visszatér a Földre a Szojuz—27 űrhajó személyzete — Népszavazás Ecuadorban Kedd: Belgrádban, a téli szünet után, folytatódik a 35 or­szág képviselőinek találkozója — Jeruzsálemben, egynapos halasztással megkezdi munkáját az egyiptomi—izraeli— amerikai politikai bizottság — Tárgyalások Ciprusról — A Kekkonen-front sikere a finn elnökválasztáson Szerda: Az egyiptomi külügyminiszter hazarendelésével megszakadnak a jeruzsálemi megbeszélések — TASZSZ- nyilatkozat az „Afrika szarvánál” kialakult helyzetről — Vietnami tiltakozás az újabb kambodzsai provokációk mi. att Csütörtök: Portugáliában Soares egy jobboldali párt köz­reműködésével alakít kormányt — A JNDK kormányfője Budapesten — Az SZKP küldöttsége a Koreai Munkapárt képviselőivel tárgyal Phenjanban Péntek: A Szovjetunióban felbocsátják az első teher­szállító űrhajót — Carter elnök évi üzenete az unió hely. zetéről —. NDK—NSZK tárgyalások — Budapesten meg­nyílik az európai ifjúsági szervezetek leszerelési értekez­lete Szombat: Afrikai körútja során, Púja Frigyes külügy­miniszter Angolában folytat megbeszéléseket — A Holland Kommunista Párt kongresszusa A hét 3 kérdése Ha a világűrben csúcsforgalom volt a héten, hiszen a Szojuz—27 legénysége visszatért a Földre, méghozzá a Szo­juz—26 űrhajón s felbocsátották az első, utánpótlást szál­lító „kozmikus kamiont” — a nemzetközi politika porond­ján meglehetősen változó módon alakultak az események. Európát, legalábbis kontinensünk nagy részét afféle vára­kozó álláspont jellemzi: Belgrádban a hosszabb téli szünet A héten lemondott az olasz kormány. Képünkön Andreotti miniszterelnök, aki lemondása után ismét megbízatást ka­pott az új kormány megalakítására, a sajtó képviselőinek nyilatkozik. (Képtávírónkon érkezett.) után újrakezdődtek a viták; Olaszországban kormányvál­ság; Portugáliában és Törökországban két új, bizonytalan koalíció teszi első lépéseit; Franciaországban élénkül a vá­lasztási csata; s a különböző utazások azt jelzik, hogy ta­lán történik valami Ciprus körül. Ugyanakkor sűrűsödtek a jelentések a Közel-Keleten, Afrikában és Ázsiában ki­alakult „forró pontokról” ... 1. Mi az oka a közel-keleti diplomáciai idegháborúnak? A meglepetésekben ugyancsak edzett közel-keleti szak­értők is kapkodhatták fejüket a héten: szinte naponta zaj­lottak az ütközetek a diplomáciai idegháborúban. A hét kezdetén Egyiptom és Izrael éles szóváltásai kavarták a kedélyeket, s az amerikai külügyminiszter váratlanul le­mondta utazását, nyilván azért, hogy lecsendesítse a szem­benálló feleket. Némi késéssel azután mégis útra kelt, s úgy tűnt, hogy képesek lesznek megállapodni egy kompromisz- szumos napirendben. A jeruzsálemi politikai bizottság nyi­tó ülését követő banketten. Begin izraeli miniszterelnök azonban szokatlanul kemény hangot használt, mire az egyiptomi külügyminiszter elállt eredetileg tervezett udva­rias pohárköszöntőjétől. Néhány óra múlva Szadat vissza­rendelte az egyiptomi delegációt, bizonytalanná vált a ka­tonai tárgyalások folytatódása is, a konferencia megmen­tése érdekében új amerikai közvetítési kísérletek indultak. Tulajdonképpen nem a kudarc jelentett váratlan fordu­latot, hiszen a Kairóban és a Jeruzsálemben kifejtett állás­pontok — szavakban!. — fényévnyi távolságban vannak egymástól, hanem inkább az értekezlet ilyen gyors félbesza­kadása. A szavak viszont nem mindig fedik a tetteket, s a valóságos ellentétek kétségtelenül keverednek a dramati- kus színjátékkal. Ügy tűnik, hogy Washingtonnak, Izrael­nek és a jelenlegi egyiptomi vezetésnek közös érdeke az igazi rendezéshez vezető genfi utak elkerülése, közben azonban kölcsönös zsarolás és pozícióharc folyik. Izrael a békésebb kifejezések hangoztatása mellett folytatja erő­politikáját; Kairó a keménykedés mögött hajlandó további engedményekre, csak elfogadható formákat szeretne talál­ni; az Egyesült Államokban pedig kettős nyomás nyilvánul meg, az Izrael-lobby és az arab olaj-lobby egyaránt tevé­keny. Amennyiben a Közel-Keleten lehet egyáltalán politikai időjárási előrejelzést adni, valószínű, hogy ez a „hideg­meleg” klíma folytatódik. Egyelőre nem látni olyan pon­tokat, ahol igazi megegyezést köthetnek, viszont túl sokat kockáztattak már eddig is, semhogy be lehetne jelenteni a teljes eredménytelenséget. Ez a látványos helybenjárás to­vább bonyolítjá a helyzetet, s változatlanul eltéríti a közel- keleti fejleményeket a kibontakozáshoz vezető utakról, tév- .utakra és zsákutcákba. 2. Mi történik „Afrika szarvánál”? A gyéren érkező s néha ellentmondásos hadijelentések arra engednek következtetni, hogy új helyzet van kialaku­lóban az ogadeni háborúban. Megtört a Szomáliái támadás lendülete, állóháború bontakozott ki, s ahogyan időt és Munkájának új, zárószakaszát kezdte meg a héten Belg­rádban az európai békéről és biztonságról tanácskozó ér­tekezlet. Képünkön: az amerikai és a szovjet küldöttség vezetője üdvözli egymást a Száva palotában. (Képtávírónkon érkezett.) lélegzetet nyer az etiópiai haladó rendszer, kedvező felté­telek teremtődnek az ellentámadáshoz, a behatolt külföldi csapatok kiszorításához. Mindez látható idegességet, helyenként már valóságos fejvesztettséget keltett a térség imperialistabarát köreiben. A Szomáliái elnök egyik fővárosból a másikba utazik, mind aktívabbá válik Szaúd-Arábia, s megkezdődött az álhírek terjesztése. Olyan közlemények láttak napvilágot, hogy a szovjet honvédelmi miniszter Etiópiában tartózkodna, a „Varsói Szerződés inváziót tervez Szomália ellen”, s ha­sonló képtelen kitalációk. A TASZSZ határozott nyilatko­zatban tette helyére a dolgokat, megcáfolta a hazugságo­kat, ugyanakkor megerősítette az ismert tényt: a Szovjet­unió támogatja Etiópia igazságos, önvédelmi harcát. Ilyen körülmények között zajlott — zárt ajtók mögött — öt nyugati hatalom válságtanácskozása Washingtonban, de a jelek szerint nehéz lenne vállalni egy nyílt beavatkozást Szomália mellett. így marad a közvetett segítségnyújtás és változatlanul az áttételes módszer — Szaúd-Arábián át érkeznek amerikai, s egyes értesülések szerint Pakisztánon át kínai fegyverek Mogadisuba. Etiópia fellép minden ve­szélyes, külső manőver ellen, s változatlanul lehetséges­nek tartja a békés megoldásokat. Hajlandó elfogadni az Afrikai Egységszervezet közvetítő tevékenységét (ugyan­akkor jellegzetesen afrikai ügy lévén, nem tartja a Biz­tonsági Tanácsot illetékesnek ebben az ügyben), nincs semmifajta területi követelése Szomáliával szemben, vi­szont jogosan követeli, hogy a szomszéd ország csapatai hagyják el Etiópiát. A megoldás kulcsa most minden ed­diginél inkább Szomália és támogatóinak kezében van: a kalandok és a hamisítás helyett mennyiben hajlandók a kijózanodásra, a végső soron kölcsönös érdekeken alapuló békés rendezésre. 3. Mi jellemzi a szocialista Vietnam diplomáciai aktivitá­sát? A Vietnami Szocialista Köztársaság, amelyet érthetően elsősorban a belső feladatok, az újraegyesítés, valamint az újjáépítés foglaltak el, az utóbbi hetekben mind tevéke­nyebb békediplomáciát folytat. A VSZK külügyminisztere több délkelet-ázsiai országot keresett fel, új kezdeménye­zések történtek Vietnam és az ASEAN-országok kapcsola­tainak fejlesztésére — így széles körű együttműködési programot dolgoztak ki Malaysiával és a Fülöp-szigetek- kel, rendeztek számos vitás problémát Thaifölddel. Beje­lentették a vietnami kormányfő közeli, indiai utazását, s gazdasági jellegű tárgyalások folynak Japánnal. Űjabb vietnami lépések történtek Kambodzsa irányába is: az év kezdete óta immár a harmadik indítvány Hanoi részéről, hogy rendezzék békés úton a súlyos összeütközé­seket kiváltó határvitákat. Kambodzsa, sajnos, még min­dig nem hajlott az ésszerű figyelmeztetések megfogadásá- ra, fegyveres erői a hét derekán is nyolc helyen hajtottak végre újabb határprovokációkat s 23 vietnami polgár éle­tét vesztette. A VSZK részéről természetesen nem marad­hatott el a megfelelő válasz, de a határozott intézkedések­kel egyidőben újabb javaslat hangzott el — mint már ko­rábban annyiszor — a kétoldalú tárgyalásokra. A haladó világ messzemenően szolidáris Vietnammal, támogatja bé­kediplomáciáját, és őszintén reméli, hogy mielőbb sikerül megoldást találni az újabb délkelet-ázsiai ellentétvonal fel­számolására, amelynek léte árt a sokat szenvedett Indo­kína népeinek, s csak azoknak használ, akik nem törőd­nek Vietnam és Kambodzsa igazi érdekeivel. RÉTI ERVIN Vance amerikai külügyminiszter pénteken villámlátoga­tást tett Kairóban, ahol Szadat elnökkel a félbeszakadt egyiptomi—izraeli tárgyalások folytatásának lehetőségeiről tanácskozott. (Képtávírónkon érkezett.) Ifjúsági leszerelési konferencia Maróthy László beszéde Szombaton a Parlament kongresszusi termében ple­náris üléssel (folytatta mun­káját az európai ifjúsági le­szerelési konferencia. Konti­nensünk országaiból az ifjú­sági szervezetek további kép­viselői érkeztek Budapestre, így már több mint 300 fiatal ült a padsorokban. A reggeli vitát követően Maróthy László, az MSZMP PB tagja, a KISZ Központi Bizottságának első titkára lé­pett a szónoki emelvényre. A magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség és hazánk egész if­júsága nevében köszöntötte a leszerelési konferencia részt­vevőit, majd így folytatta: — A magyar ifjúság, amely­nek nevében beszélek, jófor­mán beleszületett a szocia­lizmus mai gyakorlatába. Jól érzi magát, bizalommal te­kint a jövőbe és reális terve­ket sző. Van ereje ahhoz, hogy elődeink munkájára alapozva és példájából okul­va megteremtse a boldogulá­sához szükséges gazdaságot. Ehhez viszont béke és nem­zetközi biztonság szükséges. A továbbiakban arról szólt: a hetvenes években kibonta­kozott enyhülési folyamat bizonyítja, hogy egyre több felelős politikai erő ismeri el az európai államok kapcso­latainak alakulását meghatá­rozó új realitásokat. Maróthy László utalt az enyhülési fo­lyamat kiemelkedő állomá­saira, s a helsinki záródoku­mentum kapcsán hangsú­lyozta : — Hazánk népe és ifjúsá­ga üdvözölte a saját törek­véseit tükröző dokumentum aláírását és támogatja azokat a lépéseket, amelyeket a Ma­gyar Népköztársaság kormá­nya tett és tesz a megvalósí­tás érdekében. A kontinens ifjúságának hozzá kell járulnia ahhoz, hogy mindenki, az illetékes kormányok is megértsék: a fegyverkezési versenyt nem lehet új, és mind újabb, ha­tásosnál hatásosabb fegyve­rekkel megállítani. A lesze­relés nemcsak a fegyverek kérdése. Sokkal többről van szó. Az életről, minden em­ber jogáról egy igazságosabb, biztonságosabb, jólétet ígérő holnaphoz. Arról, hogy min­den nép szabadon döntse el, milyen utat választ saját bol­dogulásához. Arról, hogy az emberiség a rendelkezésre ál­ló hatalmas tudományos és termelési kapacitást ne ön­maga elpusztítására használ­ja fel. Arról van szó, hogy ne neveljük félelemre, bizalmat­lanságra és ellenséges érzü­letre a fiatalságot. Terjesszük a népek kultúráját, tanuljuk egymás nyelvét, utazzunk, is­merkedjünk, kereskedjünk — egyenrangú félként. A lesze­relés kérdése ilyen ügy! Ezért szavazunk tiszta lelkiisme­rettel a konferencia közösen kidolgozott záródokumentu­mára és biztosíthatom önö­ket, hogy a magyar ifjúság, a magyar Kommunista Ifjú­sági Szövetség kész aktívan közreműködni annak megva­lósításában — mondotta be­fejezésül Maróthy László. A vitában a különböző or­szágok ifjúsági szervezeteinek • számos küldötte vett részt. A Parlament kongresszusi termében megkezdte munkáját január 20-án az európai ifjúsági leszerelési konferencia. Képünkön: (balról jobbra) G. I. Janajev, a szovjet küldött­ség tagja, B. Sterjanov, a Bolgár Komszomol KB első tit­kára és B. Ny. Pasztuhov, a lenini Komszomol első titkára látható. (Képtávírónkon érkezett.) Ünnep Csillagvárosban A szükséges orvosi vizsgá­latok befejeztével szombaton (visszatért az űrhajósok köz­pontjába, a Moszkva közelé­ben levő Csillagvárosba, Vla­gyimir Dzsanibekov és Oleg Makarov, a múlt heti „űriá. togatás” két résztvevője. A két űrhajós a Szojuz— 27 űrhajóval január 19-én in­dult útjára, s ezt egy nappal később összekapcsolták a Szaljut—6 űrállomással, ahol már egy hónapja dolgozik Jurij Romanyenko és Georgij Grecsko. Dzsanibekov és Ma­karov öt napon át dolgozott együtt társaival, együttes kí­sérleteket folytatott velük, majd váltott űrhajóval, a Szojuz—26-tal, január 16-án tért vissza a Földre. A két űrhajóst a családta­gok üdvözölték elsőnek a re­pülőtéren, s ünnepélyes fo­gadtatásban részesítették őket az űrhajósegység tagjai, pa­rancsnokai és barátaik. Dzsanibekov és Makarov külön autókaravánnal, ■ dísz­kísérettel tért vissza a re­pülőtérről a Csillagvárosba. Itt előbb a város művelődési palotájában rendeztek tiszte­letükre gyűlést, majd ülést tartott a munká^ irányító ál­lami bizottság, s ennek a két űrhajós jelentést tett útjáról. A szakértői bizottság értéke­lése szerint Dzsanibekov és Makarov kiválóan oldotta meg feladatát. a » A bajkonuri űrrepülőtérről pénteken felbocsátották a Progressz—1 űrobjektumot, a világ első teherszállító űrha­jóját. Az űrhajó rendeltetése, hogy üzemanyagot, felszere­léseket és élelmiszert szállít­son a Szaljut—6 űrállomás legénységének.

Next

/
Thumbnails
Contents