Tolna Megyei Népújság, 1978. január (28. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-21 / 18. szám

a Képújság 1978. január 21. CSHLIID — OTTHON forma a lakásban Gyermekbútorok a kiállításon Áruvizsgálat Megbízhatóan hűtenek Ipari Megszoktuk, hogy múzeu­maink a múlt tárházai, s a kiállítótermekben találjuk meg a mához szóló, ma ké. szült műveket. Kettős öröm tehát, hogy a design — az ipari művészet, az ipari for­matervezés — már most be­jutott oda, ahová tulajdon­képpen való: az Iparművé­szeti Múzeumba. Az öröm másik szála: az utcáról ér­kezett, a kereskedelemben kapható, a gyárakban vagy vállalatoknál gyártott tár­gyak érkeztek ide, igényes válogatás után. Hogy nem csak ilyenek készülnek az egyes helye­ken, hogy nemcsak ilyene­ket árul a kereskedelem? A kiállítás így egy lépés afelé, hogy ilyenek készüljenek. A kiállítók megfogalmazásá­ban: A formatervező felada-. # ta a felhasználó ember igé­nyeinek érvényesítése. A kiállítás bemutatja a különböző lámpatesteket, pontosabban „családokat”. A „családok” tervezése — azo­nos esztétikum érvényesítése különböző nagyságrendű és rendeltetésű anyagokon és tárgyakon — nemcsak azért kedvelt, mert a tervezőnek könnyebb megvalósítani így az elképzelését, hiszen az azonosságok könnyebbséget jelentenek, hanem azért is, mert a „család” egymás mel­lett is felhasználható tár­gyakat, anyagokat jelent, te­hát nagy variálhatóságot biztosít. A legkiérleltebb munka Kovács (Borz), Sán­dornak, a fiatalon elhunyt formatervezőnek a lámpacsa­ládja, amelyet máig gyárta. nak és az Iparművészeti Vállalat forgalmaz. A fény- átnemeresztő lámpabúrák egységesen lekerekítettek, belül fehérre festve. Ez a belső fehérség biztosítja a villanykörte fényének vissza­verődését, úgy, hogy a kör­te maga el van takarva, te­hát nem vakít. Fölső világí­tás céljára az opálos felü­letű lámpát, állólámpának, munkavilágításnak a nyitott, de fényüket csak meghatá­rozott sugarú körben szóró lámpák ajánlottak. Családokat találunk a tex­tilek között is. Pauli Anna nyersszínű vászna a Len­fonó- és Szövőipari Vállalat terméke. Barna, piros, kék csíkokkal osztja meg a fe­lületet, úgy, hogy az újabb anyagon ezek a csíkok, koc­kák feleződnek, s ismét ki­sebb léptékű geometrikus mintát adnak. Előnye, hogy egyféle anyagot kell fel­használni a szoba berende­zésében, ugyanaz az anyag a bútorkárpit és a függöny vagy a párnák, de az ará­nyos nagyságrendi variációk mégis változatossá teszik a berendezés képét. ötletes és olcsón kapható Burián Judit gyerekszoba­bútora. (Készíti a Budapesti Faipari Vállalat.) Egyik, kisgyerekek számára terve­zett darabja ha-akarom- szék, ha-akarom-asztal. A gyerek kedvére játszhat ve. le. A hódmezővásárhelyi Kötöttárugyár tervezője: Sándor Eszter piros-fehér csíkos pulóvereket készített a kicsinyeknek, Hickó Kata­lin, a békéscsabai kötöttáru- gyár tervezője kényelmes, gombolásmentes hálóruhá­kat. A bemutatón — ez ter­mészetes — azok a gyárak, vállalatok állították ki a leg­több terméket, amelyek rég­óta foglalkoztatnak iparmű­vészt, formatervezőt. A Vi­deoton egész tévécsaládja itt van. sőt, új órával egybe­épített rádióiknak a terve, modellje is. De sok, külön­féle, igen szép termék kép­viseli a Finomkerámiaipari Műveket. Az Alföldi, a Bu. dapesti Porcelángyár, a Grá­nit termékei többféle edény­családot alkotnak és jó ki­egészítői egymásnak, pl. egy család életének tárgyai kö­zött. TORDAY ALIZ Ne ülj görbén Húzd ki magad! Ne ülj görbén! Hányszor hallják a figyelmeztetést szüleiktől ta­nulás közben a serdülő lá­nyok, fiúk. A figyelmeztető szóra néhány percig kihúz­zák magukat, aztán újra ha­nyag, görnyedt testtartással ülnek. Pedig enneik több káros következménye lehet, példá­ul a mellkas fejlődését hátrá­nyosan befolyásolja; gátolja a helyes légzést, így kevesebb oxigén jut a tüdőbe s ezért a szervezet hamarabb kifárad. (Ez megmutatkozik a' tan­anyag nehezebb elsajátításá­ban. is.) A helytelen testtartás következtében a gyomor ösz- szenyomódik, évágytalanság, emésztési panaszok léphet­nek fel. A görnyedt ülés a hátgerincen is maradandó el­változásokat okozhat (hátge­rincferdülés). A helytelen testtartásnak álltáiéban két oka van: Rossz szokásból eredő hanyag test­tartás vagy a törzs izomzatú­nak gyengesége. Ezért nem képes a tanuló hosszabb ide­ig egyenesen ülni. A rossz szo­kásból eredő hányag testtar­tásról önuralommal le lehet és le kélll szokni. A törzs izomzatúnak gyen­geségéből eredő bajon pedig rendszeres hát- és hasizom- erősítő gyakorlatokkal segít­het a gyerek. Ezt kösse ösz- sze más izomcsoportokat erő­sítő gyakorlatokkal is. Ha van rá lehetőség, tornázzon zené­re, így szívesebben végzi a gyakorlatokat. A tonna frissít, kedvező hatást gyakorol az idegrendszerre, fejleszti az erőt, állóképességet, ügyessé­get, kedvezően formálja az alakot. A tornázással eltöl­tött idő nem vész kárba, ha­nem bőségesen kamatozik még idősebb korban is. Ha van rá mód, rendezzük be a gyermekeknek egy kis sarkot a szobájában, ahol sportfel­szereléseit tarthatja (expan­der, gumikötél, marokgumi, ugrálókötél, kézi súlyzó, lab­da stb). A gyakorlatokat nyitott ablak mellett végezze, ha lehetőség van rá, akkor a szabadban. Jó minőségűek a kapható hűtőszekrényék — erről tudó­sít a Nagyító egyik közel­múltban megjelent száma. A fogyasztók lapjában a hűtő­gépek műszerekkel mért tulaj­donságait értékelték. Csak egvetlen hűtőgép „közepes” minőségű; a többi „jó” és sok gép éri el a „kiváló” szintet. A jó átlagminőség vi­szonylag jó megbízhatósággal párosul. Ritkán szorulnak ja­vításra. Az olvasók megkér­dezése, a fogyasztók vélemé­nye alapján jelentette ki a Nagyító: a hűtőgép a háztar­tások egyik legmegbízhatóbb segítőtársa. A kapható hűtőszekrények kétfélék: abszorpciós, illetve kompresszoros rendszerűek. Az abszorpciós gépek teljesen zajtalanul működnék, viszont valamivel nagyobb az áram- fogyasztásuk, hűtőteljesítmé­nyük pedig kisebb mint a kompresszoros gépeké. (Ha valaki jeget akar készíteni — például italhoz — ez ab­szorpciós gépben átlagosan 3—3,5 óráig tart; a kompresz- szoros hűtőgépek viszont mintegy 1,5 óra alatt jégkoc­kává fagyasztják a vizet.) Négy abszorpciós hűtőszek. rényt vizsgáltak a tesztben. A három csillagos 80, illetve 150 liter űrtartalmú LEHEL S 80 A és LEHEL S 150 A „kiváló” minősítésűék — el­sősorban jó használati tulaj­donságaik, könnyű kezelhető­ségük miatt (árúik 3380,—, il­letve 4870,— forint) A „há­rom csillagos” kifejezés a mélyhűtőtéri hőmérséklet szokásos jelölése: ezekben a gépékben a mélyhűtőben mí­nusz 18 Celsius fok alatti hő­mérsékleten friss nyers hús, illetve gyorsfagyasztott élel­miszerek hónapokig, akár fél évig is eltarthatok. Ezek a gépek automatikus leolvasz­tásnak. Talán kevesen tudják, hogy a mélyhűtő falán vastagodó jégréteg káros — csökken a hűtőgép hatásfoka. A jégré­teget mindenképpen el kell távolítani, mégpedig leolvasz­tással. Az úgynevezett kézi leolvasztásé gépéknél a házi­asszonyoknak ikéthetente-ha. vonta időt kell erre szakíta­niuk. (Mint például a legki­sebb űrtartalmú hűtőgépnél, a LEHEL S 60 A típusnál (ára 2630,— forint), amely­nek mélyhűtője egycsillagos, tehát ott mínusz 6 fok alatti a hőmérséklet. Ezen a hőmér­sékleten — például — a gyorsfagyasztott élelmiszerek csak egy-másféi hétig tárol­hatók. Hét kompresszoros hűtő- szekrény minősége is nagyító alá került — a legnagyobb érdeklődésre minden bizonv- nyal a Bosch-licenc alapján gyártott jászberényi HB hű­tőgépek számíthatnák. A 60 és 200 literes kivitel­ben gyártott háromcsiill'agos hűtőgépek (a LEHEL HB 160 és a LEHEL HB 200) szinte minden tulajdonsága kielégí­tette a szigorú követelménye, kát — csupán a pölcelhelye- zés változtatásának lehetősé­ge kevés és tisztíthatósága nehézkes. E hűtőgépek ugyancsak automatikus leol- vasztásúak, s úgynevezett pe­remfűtés gondoskodik arról, hogy a mélyhűtő ajtaja soha­se fagyjon be. Mindkét hűtő­gép „kiváló” (áruik 5580,—, il­letve 6050 forint). HB kétcsillagos hűtőgépek is megjelentek (LEHEL HB 160 xx és Lehel HB 200 xx)4 ezek mélyhűtőtéri hőmérsék­lete mínusz 12 fokos. Az élel­miszerek valamivel rövidebb ideig tárolhatók tehát a mély. hűtőben. Félautomatikus le- Olvasztásúak: időről időre egy gomb benyomásával lehet a folyamatot elindítani. E gé­pék minősítésé „jó”. A tesztben szereplő gépek legnagyobbika a 220 literes szovjet MINSZK 10, mélyhű­tője kétcsillagos. Minősítése „jó” (ára is kedvező: 5300 fo­rint). A kiváló szintet azért nem éri el, merit kézi leol- vasztású, tisztíthatósága sem kifogástalan és valamivel za­josabb a többinél. Ajtaja vi­szont egy pedál segítségével lábbal is nyitható. SZŰCS ISTVÁN nr des Pirikém, először is jjj; nagyon szépen köszö- í|pt nőm a szíves vendég- látást, és ha bármiben is zavartalak benneteket, bo­csánatot kérek, hiába, Pesten mindig rámjön a nyüzsög­hetnék, de vissza kell jönni sajnos ebbe. a papagájkalit­kába, itt meg csak a majd­nem megmondtam, mik nyü­zsögnek körülöttem, persze miért ne mondhatnám meg, szóval a sajtkukacok nyü­zsögnek, mert ez a város egy nagy határ pálpusztai sajt. Katapultálni kell innen, nincs mese, meggyőztél, per­sze nem is nagyon kellett győzködnöd, és éppen azért írok, mert alighogy egy ki­csit körülszaglásztam állás­ügyben, máris lenne egy cso­mó lehetőség. A kis Máriusz édes, aranyos, cuki, okos, sőt zseni, ezt mondhatom, foly­ton az eszemben van még most is, ahogy köpködte sza­naszét a lakásotokban a sár­garépafőzeléket, azt nem le­het elfelejteni, ilyen tündéri kis kölyköt még nem is lát­tam, még az enyémek sem voltak ennyire tündériek, pe­dig azok is klasszak voltak, ameddig kicsinyek voltak, a lakásotokon meg ne kese­regj, télen észre se fogod venni, hogy sötét, mert kint is sötét lesz, és ti legalább már katapultáltatok innen, majd csak sikerül valahogyan nagyobbat szerezni. Es most fülelj, ill. olvasd, hogy mik történnek azokkal a jámborokkal, akik még megmaradtak az iskolánkban. A szegény Lovasné tegnap egész délután a Margitnál ült és zokogott, és elmesélt min­dent részletesen. A sztorihoz hozzátartozik, hogy szomba­ton kommunista szombat volt, és mi voltunk a liget­ben söpörni. Az Eszter egy­szer csak úgy minden apropó nélkül megállt a söprűvel, és megkérdezte a Margittól, hogy van-e a Lovaséknak ku­tyájuk. Mit tudom én, azt mondta a Margit, azt hiszem, hogy nincs, el se tudta kép­zelni, hogy miért fontos a kutya. Erre hétfőn hivatják a Lo- vasnét az irodába. A kihall­gatás pontosan így zajlott le, a Margit mesélte, neki meg az a szegény Lovasné, persze rövidítve: lg.: Megtudhatnám, hogy a kartársnő minek viszi haza a napköziből a csontot, amikor nincs is kutyája? Lovasné: De igen, igazgató kartárs, van egy kutyánk meg négy macskánk, mert mind a négy gyerek külön akart egyet, és hogy ne vesz- szenek össze, négyre kellett szert tennünk. lg.: Macska lehet éntőlem száz is. ne arról beszéljen most, de a kutya az nem igaz. Lovasné: De igazgató kar­társ, ha nem hiszi el, be is • hózhatom a Cézit, vagy ha az is megfelel, hozok róla egy diát. lg.: Diát? Szóval így ál­lunk! A kartársnő egy hó­napja sincs, hogy szociális segélyt kért. De a pénzt, úgy látszik, annak a bizonyos nem is létező kutyának a fényképezgetésére költi. Lovasné: A diákat a hú­gomtól kaptam, ő fotózta le a Cézit is. lg.: Szóval mégsem a kar­társnőé a kutya. Lovasné: Dehogynem, igaz­gató kartárs. lg.: Egyébként tudomásom van arról, hogy a gyerekek osztályfőnökei családlátoga­táskor nem láttak a kartárs- nőéknél semmiféle kutyát. De ez nem is fontos, mert előfordult olyasmi is, hogy a kartársnő nemcsak csontot vitt haza, hanem húst is. Lovasné: Amit otthagytak a tányéron a kartársak. lg.: Olyan húst, ami még nem volt megrágva! Lovasné: Nem nagyon vizs- gálgattam, hogy rágták-e elő­zőleg vagy nem. Otthagyták a tányéron. lg.: Sajnálom, kartársnő, nagyon-nagyon sajnálom, de ezt egy pedagógus nem en­gedheti meg magának. Lovasné: Igazgató kartárs kérem, ne tessék rám hara­gudni a csontokért, belátom, hogy hibáztam, hogy a húst is, amit még meg se rágtak a kartársak ... ígérem, hogy többet nem fog előfordulni. írásbeli figyelmeztetést ka­pott, és az egész kihallgatás alatt rázkódva zokogott, a kezét tördelte, mégis írásbeli figyelmeztetést kapott. Más újság? A Lenke nyugdíjba megy még ebben az évben, a Bako­sék meg minisztériumi ösz­töndíjjal két évre Ecuador­ba, vagy hova mehettek vol­na, de a Cserháti nem írta alá a javaslatot, mert hogy úgyis pedagógushiány van, és nálunk is hatan tanítanak képesítés nélküliek, és ha el­megy egy házaspár két évre Ecuadorba, akkor az bolond lesz visszajönni egy vidéki iskolába tanítani. Tegnap meg a Kelemen Babinak ment ne­ki valami ebédjegyügyek­ben. Részletesebben erről még nem tudok, csak any- nyit, hogy a Babi zokog, hogy ő nem tolvaj. Az én ügyemet meg tudod a Vadnay Gyu- szi kával. Szóval katapultálni kell, mindenki iszkolni szeretne az iskolából, de hova tud menni egy alsó tagozatos, vagy egy számtanos, földraj­zos ebben a városban? Ne­kem szerencsém van az orosszal meg az angollal, hiába, az idegen nyelv min­dig valuta. Azért is írok most, hogy adjál tanácsot, mert véglegesen és visszavonha­tatlanul eldöntöttem, hogy itthagyom az iskolát, csak még nem tudom, hova men­jek. Hívnak idegenvezetőnek, de azt hiszem, ehhez én már nem vagyok elég mozgékony, napokat buszozni ötvenéves fejjel, bájologni egy csomó olyan emberrel, akit akkor látok először, és soha többet semmi közünk nem lesz egy­máshoz. Ami a legcsábítóbb, az az ENSZ valamilyen gazdasági vagy mezőgazdasági (nekem teljesen mindegy) szerveze­tének az intézete, aminek most készült el az ultramo­dern épülete, és most kere­sik bele az embereket. En­nek az igazgatójával is be­széltem már, csinos, magas, ősz hajú, nagyon intelligens férfi, elmondta, hogy mi len­ne a feladatköröm, tulajdon­képpen levelezés angolul, oroszul, vagyis semmi. Nincs felelősség, amit más ír, azt kell lefordítanom, nincs ide­geskedés, hogy ki töri ki a nyakát rohangálás közben az udvaron a szünetben, nincs diliház, nincs tantestület, szó­val úri hely, és a fizetés, hát azt ki sem merem mondani! Képzeld, öt évvel a nyugdíj előtt! A nyugdíjam több len­ne, mint a mostani összes jö­vedelmem túlórákkal, nyári tábori felügyelettel, minden­nel együtt. Szóval elegáns hely, ahol még öltözködni is kell, képzeld el, hogy én öt­venéves fejjel elkezdek öl­tözködni! De hát az égvilá­gon semmi köze a gyerekek­hez, és hát az ösztöneim mégiscsak... A lánykollégiumban jövő­re nyugdíjba megy egy kar­társnő, ott is keresnek em­bert. Ez inkább olyan anya­szerep lenne, ebédeltetés, va- csoráztatás, korrepetálás, té- .vénézés a lányokkal, fel­ügyelni a mosdásra, a szo­bákra ... egy-egy rendez­vény ... A nyugdíjba menő kartársnő szerint ez egy sza­natórium, megvan a teljes karácsonyi, húsvéti, nyári szünet, nincs napközi, tábor, füzetjavítás, bizonyítványírás, tanmenetkörmölés, teljesen szabad délelőttjeim lenné­nek, amikor moshatnék, ta­karíthatnék, süthetnék-főz- hetnék, fodrászhoz mehet­nék, és főleg, hogy olyasmi, amihez mégiscsak értek va­lamicskét, hiszen ezzel telt el az életem, a lányok rende­sek, udvariksak, aki nem az, azt bizony kiszórják a kollé­giumból, nem úgy, mind a Vadnay Gyuszikát. Pirikém, én ezzel szimpatizálok a leg­jobban, mert legjobban sze­retem a kényelmes, megszo­kott dolgokat, és ötvenéves koromban már nem akarom megváltani a világot. Nem tudom, hallottál-e ró­la, hdgy megjelent egy olyan könyv, amiben az iskolaártal­makról van szó, valami pszichológus írta, az első rész a gyerekeket ért ártalmakat tartalmazza, a második részt állítólag most írja, az meg a pedagógusokat ért bántalma- kat fogja taglalni, de én sze­rintem ez meg sem fog je­lenni. A Vadnay Gyuszikával va­ló ügyemről, tudod, ami vég­leg betette a kaput nekem, még csak annyit, hogy most derült ki a Margit kíváncsis- kodásai által, hogy a Gyu- szika is bent volt az irodá­ban, amikor az anyja engem Balogh Elemér: Katapu ítéljünk! bepanaszolt, amiért beírtam a Gyuszikának, és mindennek elmondott. A Margit meg- símogatta a Gyuszika fejét, és megkérdezte, hogy mondd csak, kisfiam, miért voltatok az igazgató bácsinál. Mert följelentettük a Viola nénit, és én voltam a tanú, mondta büszkén a Gyuszika. Mindegy persze, most már kibírom ezt a néhány hónapot. pirikém, tőled csak azt ké­rem, hogy írd meg, mit ta­nácsolsz az állások ügyében. Hogy vagytok? írjál sokat Máriuszról, mit csinál az a kis tünemény? Jaj, de ara­nyos volt, amikor a vécéke­fével kotorászott a tiszta edé­nyek között. Most vajon hol kotorászik? Sokszor csókol­lak. Viola. U. i.: Nem tudom, mesél­tem-e neked arról a névtelen levélről, amit a Margit ellen írtak, annak is vannak fej­leményei, ha kibontakozik az ügy, majd legközelebb azt is megírom. i. II.: Most, hogy át­futottam a levelemet, föltűnt, hogy milyen sokszor használtam ezt a hülye katapultálni szót. Is­mersz, hogy mennyire, né­ha már ostobán lelkiismere­tes vagyok, megnéztem az Értelmező Szótárt, mert ma­gam sem voltam biztos ab­ban, hogy jól használtam, és kiderült, hogy nincs is ilyen ige a magyarban, csak kata- pult főnév (kövek, nyilak ki­lövésére szolgáló hadigép; vagy anyahajon a repülőgé­pet kilövő szerkezet; vagy a pilótát a repülőgépből ülé­sestül kilövő biztonsági szer­kezet), de most már nem akarom ezért újra írni az egész levelet, hiszen nem is az a fontos, hogy magyarul mondjunk el valamit, ha­nem inkább az, hogy a lé­nyegről beszéljünk, azt meg biztosan sikerült kihámoznod a sok locsogásból. Még egy­szer csókollak, a kis Má­riuszt meg ezerszer.

Next

/
Thumbnails
Contents