Tolna Megyei Népújság, 1978. január (28. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-21 / 18. szám

1918. január 21. Európai ifjúsági leszerelési konferencia (Folytatás az 1. oldalról) foglalkozó kormányközi fóru­mokon. — Szocialista céljainkat az egész magyar társadalom ma. gáénalk vallja, s azok megva­lósításán szoros nemzeti egy­ségben munkálkodik — mon­dotta. — Céljaink elérésének alapvető feltétele, hogy béké­ben élhessünk. A békét, az együttműködést, a leszerelést szolgáló politikánkkal a ma­gyar kommunisták és párton- kívüliek, hívőik és materialis­ta világnézetűek közös érde­keit, törekvéseit szolgáljuk és képviseljük. — A szocialista országok­kal együtt mi is kezdeménye­zői voltunk az európai bizton­sági és együttműködési érte­kezlet összehívásának, aláír­tuk annak záróokmányát. Nemzetközi törekvéseink tűk rözilk a Helsinkiben elfoga­dott alapélveket, végrehajt­juk a bizalomerősítő intézke­déseket, fejlesztjük és erősít­jük a gazdasági együttműkö­dést más örszágokkal Szor­galmazzuk, hogy mielőbb megszűnjenek a szocialista országokat, így a bennünket is sújtó diszkriminatív gazda­sági és kereskedelmi rendel­kezések. Ismerjük, befogad­juk más népek külturális ér­tékeit, művészetét, tudomá­nyos alkotásait és reméljük, hogy Nyuga't-Európa országai hozzákezdenék a viszonosság elvét tükröző intézkedések megtételéhez ezen a terüle­ten. Minden, hozzánk jószán- dékkal érkezőnek lehetőséget biztosítunk országunk, né­pünk életének megismerésé­re. Az elmúlt évben több mint 12 millió külföldi járt hazánkban, és országunk la­kóinak mind nagyobb há­nyada — tavaly több mint egyhanmada — látogat Euró­pa különböző országaiba. — Kormányunk ama törek­szik, hogy aktív munkával szolgálja a kontinensünkön kibontakozott pozitív folya­matok erősítését, javítsa kap­csolatait és fejlessze együtt­működését a helsinki záró­okmányt aláíró országokká1. Számos kétoldalú egyezményt kötöttünk ennek szellemében, és több kezdeményezésünk­ről vannak folyamatban tár­gyalások. — Meggyőződésünk, hogy a béke, a biztonság, az enyhü­lés és a leszerelés jelentősé­génél, horderejénél fogva nem lehet csak az államok, a kormányok ügye. Miközben ezekről a kérdésekről fontos két- és sokoldalú tárgyalások folynak, a nemzetközi kap­csolatokra mind nagyobb ha­tást gyakorolnak a társadal­mi és politikai tömegszerve­zetek, amelyek kifejezik a közvélemény növekvő érdek­lődését és igényét a jelentős politikai döntések kialakítá­sában való részvételre. Soha ilyen nagy mértékben nem kapcsolódtak be a közös mun­kába a különböző ideológiai és politikai orientációjú tár­sadalmi erők, mint most amikor a leszerelés konkrét kérdései kerülnek napirend­re. A politikai, ideológiai kü­lönbségek ellenére mind töD- ben tartják ma már fontos­nak, hogy azt keressék, ami összeköti őket. Ezt példázza az európai ifjúsági leszerelésj konferencia is. Jelentőségét az a szerep adja, amelyet az ifjúság kórunk problémáinak megoldásában játszik és az a felelősség, amelyet mind­annyian viselünk az ifjú ge­neráció békés, boldog em béri jövőjéért. Lázár György nagy tapssal fogadott beszéde után Kovács Jenő olvasta fel a konferen­ciát üdvözilő neves államfér­fiaktól, személyiségektől ka­pott táviratokat. Köztük sike­res mu nkát kívánt Kurt Wald, heim, az ENSZ főtitkára, Amadöu-Mahtar M. Bow, az UNESCO főigazgatójának ne. vében Martba Hildebrand főigazgatóhslyettes, Leonyid Iljics Brezsnyev, a Szovjet­unió Kommunista Pártjának főtitkára, a Legfelsőbb Ta­nács Elnökségének elnöke. Ezt követően a konferencia megvitatta a tanácskozás, ügyrendjét, majd megkezdő­dött az érdemi munka. A ple­náris ülés első felszólalója Stephan Miroslav, a Nemzet­közi Diákszövetség elnöke volt. — Az elvi állásfoglalásokat gyakorlati munkára kell fel­váltaniuk az európai ifjúsági szervezeteknek, hogy miha­marább elérjük a hőn óhaj­tott teljes leszerelést — hang­súlyozta Eric Bettenmann, az európai nemzeti ifjúsági bi­zottságok tanácsának elnö­ke. Borisz Nyikolajevics Pasz- tuhov, a lenini Komszomol Központi Bizottságának első titkára hangsúlyozta: a Szov­jetunió ifjúsága nagy felelős­séggel tevékenykedik azért, hogy ne ismétlődhessen meg a második világháború vér­zivatara. Ugyanakkor azt is látni Ikelil: bizonyos nyugati körök ma sem adják fel re­ményüket, hogy új fegyverek kidolgozásával katonai erőfö­lényre tesznek szert. Kairó Kirohanás Begin ellen Anvar Szadat egyiptomi el­nök és Cyrus Vance ameri­kai külügyminiszter pénteken Kairóban, tárgyalásai befe­jeztével sajtóértekezletet tar­tott. „A béke ajtaja nincs zárva. Ugyanakkor az egész helyze­tet át kell értékelni” — ezek voltak Szadat első megálla­pításai a sajtó képviselői előtt. Hangoztatta, hogy nem feltételeket szab Izraelnek. „Ezek elvek, és nem feltéte­lek. Ha Izrael elfogadja azt az elvet, hogy nem tapos más földjére, vagy szuvere­nitására, a tárgyalások foly­tatódhatnak”. Az egyiptomi elnök kije­lentette, hogy a legnehezebb probléma a palesztinai kér­dés, „életbevágó kérdés, amelyben nem jutottunk megegyezésre”. Vance is ha­sonlóképpen nyilatkozott. Két hónappal ezelőtti jeru- zsálemi látogatása óta Szadat a legélesebb bírálatot intézte Begin izraeli kormányfő el­len, arcátlannak minősítve magatartását. „Begin a maga arcátlan módján kijelentette a Knesszetben, hogy nincs szüksége senki elismerésére — mondotta Szadat, és hozzá­tette, hogy Izrael semmit nem fog nyerni ezzel az ar­roganciával. Az egyiptomi elnök közöl­te: Vance a megbeszélésen „alternatívákat” ajánlott ne­ki, s ő tanulmányozni fogja azokat. Kijelentette: meg­állapodott Vance-szef hogy újból összeül Kairóban az egyiptomi—izraeli katonai bizottság, időpontot azonban nem említett. A „svéd asztal” két oldalán (4.) A Volvo, a szabad Idő és az egyenjogúság Olvastam egy Skandináv útiinapILőban, hogy Götebor­got, Észak-Európa kapuját a legszebb a tenger felöl meg- közeLíteni. Nemcsak azért, mert ez a 700 ezer lakosú vá­ros voltaképpen a tengernek, illetve a hajózásnak köszön­heti fejlődését, hanem azért is, mert valósággal lenyűgöző látvány a 11 km hosszú rak­part, előtérben a valóságos acélerdőnek tűnő, sok-sok úszódaruval Én azanlban nem a kéklő tenger irányából, hanlem a sziklás, többségében mun­káslakta város pereme felől láttam meg a felépülést, ame. lyet „észak oroszlánja”, Gusz­táv Adolf ruházott fel máig is tartó városi előjogokkal. ÉVI HÁROMSZÁZEZER Aki eljut ide, minden bi­zonnyal elgyönyörködik Göte­borg kulturális központjában, a M illés szobrászművész al­kotta Poseidon szökőkúfban, mint ahogyan sokan kisétál­nák a vidámparkba, vagy fel­kapaszkodnak a város fölött húzódó dombokra. Az idegien, forgalmi kiadványok viszont keveset foglalkoznak a svéd ipar oly hatalmas üzemeivel, mint az SKF golyóscsapágy- gyár, vagy a világszerte is­mert, legnagyobb skandináv autógyár, az AB Volvo bemu­tatásával. Nos, induljunk hát egylég- újább 264-es automata Vol­vóval1 oda, ahol szinte per­cenként egy-egy hasonló ma­sina gördül ki a fotocellára működő bejáraton. Kalauzunk, a gyár informá­ciós irodájának vezetője és egy üzemmérnök társaságá­ban vásár járó minikocsihoz hasonló járművön gurlunk az óriási sajtológépek felé, ahol egyetlen szorítással alakul század m i lliméter pontosság­gá! a Vólvők karosszériájá­nak egv-egy eleme. S miköz­ben csarnokról csarnokra fut kocsink, szinte kitapintható közelségből látjuk, miként .készül él a szalag melletti tá­rolók alkat részha lmazéiból a szép Volvo — amely iránt azonban, tálán éppen magas ára miatt a nyugati piacokon alaposan megcsappant a ké­résiét. Enyhíti a gondot, hogy az évi 300 ezer darab személygépkocsin kívül ha­talmas kamionok, tehergép­kocsik és a magyar , kőbá­nyákban jól ismert BM Vol­vo markolók is készülnek a gyáróriásban. Per Lejquiist sajtófőnök büszkén beszélt a gyár szo­ciális létesítményeiről, a va­donatúj „szabad idő ház”-ról és az egyenjogúságról, mely az azonos munkát végző nők és férfiak egyenlő bérezésé­ben jut kifejezésre. Az 1972-ben alapított és fennállásának éppen félszá­zados jubilteumát ünneplő autógyárban, amelynek ter­mék0' között immár nemcsak gépkocsik, hanem repülőgép, csónakmotorok és erdészeti munkagépek is. megtalálha­tók, legalább olyan büszkék erre az egyenjogúságra, mint jubileumi termékükre, a 264- es új Vollvókra. ELŐBB A CSALÁDBAN Az egyenjogúság kapcsán hadd említsem meg, hogy másnap Stockholmban, az új parlament csendes kis étter­mében a Centrum párt kép­viselője, a parlament nőpoli­tikái bizottságának vezetője, Karin Andersson is elmond­ta, hogy az AB Volvóhoz hasonlóan más üzemekben is azonos munkabért kapnak a nők és a férfiak. A politikai egyenjogúsági törvényért azonban most harcolnak a parlamentben. S ha meglesz a törvény, utána kinek-kinek szűkeb'b vagy tágabb környe­zetében ugyancsak meg kell küzdenie majd az egyenjogú­ságért. Svédországban ugyanis ke­vés nő tölt be vezető beosz­tást. A kormányban jó az arányuk. A parlamentben 25 százalékban vannak a nők, a főiskolákon és az egyeteme­ken is kielégítő a helyzet. Mégis, amikor diplomát sze rezniek, többségük nem a munkát, hanem a gyermek- nevelést, a háztartás néha nagyon is nehéz munkáját választja. Érdekes volt hallani éppen a Centrum párt parlamenti képviselőjétől azt a megfo­galmazást, hogy amíg a csa­ládban nincs egyenjogúság, addig a társadalomban is ne­hezen képzelhető el. * Jegyzetfüzetem megtolt, és a MALÉV stockholmi irodá­jának komputere visszaiga­zolta, högv a Koppenhágába induló járaton a-z utolsó je­gyet „ofcézták” számomra. Esőbe hajló, felhős idő volt, amikor felemellkediett gépünk a fővárostól 40 km-re épített korszerű repülőtérről. Visszapillantottam a város, ra, ahol a svéd külügyminisz. térium vendégeként szinte minden jelentősebb párt kép­viselőjével, számos politikai, társadalmi és gazdasági szak­emberrel sikerült szót válta­nom. Emlékezetemben, mint a „jóléti állam” sajátos szimbó­luma ismét felvillant a svéd asztal, amelynek egyik olda­lán a kormányzást tanuló pol­gári koalíció, a másikon pe­dig a 44 esztendő után ellen­zékbe szorult baloldal foglal hélyet. Igen, ezen a svédasz­talon talán most szűkösebb a választék, mint korábban volt, s ha nem is borult fel, de egyre jobban billeg. PAULOVITS ÁGOSTON (Vége). Magyar-JNDK kormányfői tárgyalások Pénteken az Országházban Lázár György, a Miniszterta­nács elnöke és Ali Nasszer Mohamed, a Jemeni Népi De­mokratikus Köztársaság mi­niszterelnöke találkozójával folytatódtak a magyar— JNDK tárgyalások. A szívélyes, baráti légkörű találkozón jelen volt Rácz Pál külügyi államtitkár, va­lamint Muhammed Száleh Mutija, a JNDK külügymi­nisztere. (MTI) Púja Frigyes befejezte látogatását Kongóban Púja Frigyes, a Magyar Népköztársaság külügymi­nisztere Theophile Obenga- nak, a Kongói Népköztársa­ság külügyminiszterének meghívására január 17. és 20. között hivatalos, baráti láto­gatást tett Brazzavillében. A külügyminiszteri megbe­széléseken áttekintették a két­oldalú kapcsolatokat és úgy vélekedtek, hogy azok kedve­zően fejlődnek. A nemzet­közi kérdések tárgyalása so­rán kiálltak az enyhülés po­litikája mellett, mert ez ked­vező körülményeket teremt a nemzeti függetlenség, a tár­sadalmi haladás és a békéért vívott harc kibontakoztatásá­hoz. Elítélték a fajüldöző rendszereket és állást foglal­tak Zimbabwe és Namibia népének szabadsága és füg­getlensége mellett. Szolidari­tást vállaltak Etiópia haladó rendszerével. Külügyminiszterünk eluta­zott afrikai útjának követke­ző állomására, az Angolai Népi Köztársaságba. (MTI) Amerika pillérei James Carter csütörtökön este a törvényhozás elé ter­jesztette első elnöki jelentését az Egyesült Államok hely­zetéről. Péntek esti kommentárunk. Hagyomány, hogy az Egyesült Államok mindenkori el­nöke „az unió helyzetéről” üzenetben — valójában beszéd­ben — részletes elemzést tár év elején a törvényhozás elé. Az sem újkeletű, hogy az elnöki jelentés általában nagyobb teret szentel a belpolitikának, mint a külügyeknek. Hosszú évtizedekre visszatekintve, az üzenet ritkán tárja fel teljes mélységében az amerikai élet ellentmondásait, inkább derű­látó képet .fest az állampolgároknak az USA jelenéről és várható kilátásairól. Carter elnök idei első üzenete is híven alkalmazkodott a hagyományokhoz. Egészségesnek mondta az Egyesült Álla­mok helyzetét katonai, politikai és gazdasági tekintetben egyaránt. Óvatosan szólt ugyan a gazdasági gondokról, de mindenekelőtt az állami takarékosság fontosságát hangsú­lyozta. Az üzenetből soha nem hiányoztak az ígéretek. Carter sem feledkezett meg róluk, elsősorban a 6,4 százalékra be­csült munkanélküliség mérséklését, a színes bőrűek és a fia­talok helyzetének javítását illetően. Nos, ami a színes bő­rűeket illeti, érdemes emlékeztetni egy fekete polgárjogi szervezet nemrég közreadott jelentésére. Eszerint az USÁ- ban a színes bőrűek jövedelme változatlanul csak 59 száza­léka a fehérekének. Kétszer annyi ma a néger munkanél­küli, mint tíz évvel ezelőtt, s egész színes bőrű nemzedékek nőnek fel úgy, hogy az alacsony színvonalú iskolákban még az írást és az olvasást is éppen csak hogy elsajátítják. Erről nem szólt Carter elnök, arról azonban igen, hogy az amerikai külpolitika legfontosabb pillére a katonai erő és a nyugati szövetségi rendszer. Nos, az előbbi iránt sem­mi kétség: a világ fegyverkezésre fordított költségeinek egy- harmadát teszi ki az USA hadügyi költségvetése, s Amerika a földkerekség legnagyobb fegyverkereskedője. Az utóbbival függ össze az elnöknek az a bejelentése, miszerint tovább erősítik — magyarul: növelik — a Nyugat-Európában állo- másoztatott amerikai csapatok létszámát. Mindezzel némi­leg ellentétes Carternek az a megállapítása, hogy az USA továbbra is „bizakodással és határozottan” tárgyal a feszült­ség csökkentéséről, a biztonságról. Úgy tűnik azonban, az ellentmondások is a szokásos új­esztendei elnöki üzenetek hagyományai közé tartoznak. GYAPAY DÉNES Teherűrhajó (Folytatás az 1. oldalról) gyan azt a Szojuz—26 tette: a „hátsó bejárat” felől és automatikusan kapcsolódik majd össze azzal. A Progressz-kísérlet lénye­ge mindenekelőtt abban áll, hogy ezzel a módszerrel rend­szeresen lehet kapcsolatot tartani a Föld és az űrállo­más között anélkül, hogy a végső soron korlátozott mé­retű teret az űrhajósok szál­lítására kellene igénybe ven­ni, illetve olyan berendezések elhelyezésére, amelyek nél­külözhetetlenek az ember űr­utazásához, de nincs rájuk szükség akkor, amikor csak terhet juttatnak a világűrbe. Elmaradnak az immár meg­szokott külső jegyek is: nin­csenek kajütablakok és egyéb olyan berendezések, amelyek a személyes megfigyeléshez lennének szükségesek. Mint German Tyitov, a vi­lág második űrhajósa, aki a bajkonuri űrrepülőtéren je­len volt a Progressz—1 indí­tásánál, a moszkvai rádió tu­dósítójának elmondotta, a te­herszállító űrhajó útját mind­végig a Földről irányítják. LAPZÁRTA TAILIÁNDÖRÖGD A világűrben keringő mű­holdak televízió-, rádió-, te­lefon- és telexjelzéseit ezen­túl Magyarország is rendsze­resen kapja és közvetíti. Havasi Ferenc, a Minisz­tertanács elnökhelyettese pénteken felavatta hazánk el­ső űrtávközlési földi állomá­sát, a Bakony lábánál, Ta- liándörögdön. RÓMA Andreotti, aki Leone köz- társasági elnöktől ismét meg­bízást kapott a kormányala­kításra, január 23-án, hétfőn kezdi meg kormányalakítási tárgyalásait. Emlékmű Stockholmban (A szerző felvétele)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents