Tolna Megyei Népújság, 1978. január (28. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-18 / 15. szám
1978. január 18. Kör-kórkép az albérletről Gazdag fantáziával Hitchchock-film hősét idézi az Idős néni, de szerényebb képzelőerővel is minimum a Jancsi és Juliska harmadik szereplője jut róla az ember eszébe... Bevezet a szobába. Kacskari ngós, félhomályos folyosón kerülgetjük a különböző tárgyakat (lehet, hogy bútorok?), aztán nyílik a meghirdetett szoba ajtaja: Leengedett redőny mögött feldereng egy legalább háromszor négy méteres szoba, benne három vetetlen ágy. Az egyikből a jól megérdemelt pihenés mélyen emberi hangjai hallatszanak. Valaki horkol ott, a bérelt ágy takarója alatt. — Ez az — mondja felpislogva rám a házinéni. — Közös a szoba, ezért adom négyszázötvenért... Már odakinn, a külső folyosón motyogok elnézést — azért, mert túlzott igényeimnek ez nem felel meg. Becsukódik mögöttem a viharvert külsejű kis ház kapuja. Előveszem a papírcetlire felírt címeket — irány a következő. Albérletkeresés. Nem tudom, hányán róják hason- képpen a szekszárdi utcákat, de tény, hogy a Garay- szálló oldalán kifüggesztett hirdetőtábla előtt csaknem mindig áll és jegyzetel egy-egy albérletkereső. Az albérlet — külön üzletággá vált. Egyik oldalon ott állnak azok, akik valamilyen oknál fogva nem rendelkeznek lakással — vagy éppen kicseppenve a „puha családi fészekből” — a másik oldalon kialakult azoknak a köre, akik segítenek megoldani ezt a gofidot. A kereslet-kínálat viszonyát itt is a klasszikus piaci törvények szabályozzák. Így természetesen az árakat is... Nézzük csak. Szerénynek még szerénységből sem mondható albérletezési tapasztalataim alapján az árak — hogy szakszerű legyek — meredeken tendálnak felfelé. Az az mérhetetlenül drágák. Lássunk hát egy gyors árjelentést 1977 végén és 1978 elején a megyeszékhely albérleti „díjszabásáról”: Külön bejáratú bútorozott (ágy, szekrény, asztal, szék) szoba egy fő részére: hat-nyolcszáz forint. Ugyanez, ha központi fűtéses — plusz kétszáz forint. Gyermektelen házaspár részére: egyezer-egyezerkét- száz (ez is egy szoba, de hát ugye két ember, az két ember. ..) Gyermekkel (ha van, akad, előfordul), akkor az ár már alig mérhető, örül aki fizethet. Különálló lakrész, lakásbérlet ára — ezerötszáz, ezernyolcszáz forint... Ennyit az árakról. Érdemes beszélni még a kiadott albérletek minőségi kategóriájáról. íme a sajátos minősítésem: A/l. Parkett, festett falak, öt-tíz éves bútorok, hetente egyszer fürdőszoba-használat. A/2. Padló, meszelt falak, olajkályha, mellékhelyiség a lakáson belül. A/3. Betonos, vaskályha, nagymami ágya, szekrénye, mellékhelyiség hátul az udvaron balra... A/4. Mosókonyha leválasztva, vaságy, vaskályha, vasmacska. .. Ha valaki esetleg megkérdőjelezi ezt a fajta kategorizálást, szíves figyelmébe ajánlom — hogy a lakást értékesítők szempontjából csak A kategória létezik. így alakulnak ki az árak — megfelelő szinkronban a mindenkori kereslettel. VISZONYOK (HÁZIAK ÉS BÉRLŐK) Monológok innen is, onnan is: „Érezze ám itthon magát kedveském, ha valamire szüksége van, csak szóljon... (Az ember előre kifizetett három hónapot, ár: ezer forint.) „Nehogy azt higgye, hogy mert már fizetett, bármihez is jogot formálhat. Ide nem jöhetnek mindenféle alakok. Nők vagy férfiak pláne nem...” (A házinéni is volt fiatal, de ehhez senkinek semmi köze.) „Maga olyan ügyes ember, és ha ráér, akkor csinálja már meg nekünk ezt meg azt, meg amazt, de ugye nem veszi kihasználásnak, akkor még ezt is...” (Cserébe két pohár langyos tea, amit még a szokott ébredés előtt szervíroz a morózus albérlőnek.) Mindez a túlsó oldalról: „Még jó, hogy egy ezresért otthon érezhetem magam. .. De nem szeretném, ha ezt óránként a tudomásomra hozná...” „Egy hatosért ülök itt, és mint egy deportált leshetem a szoba falát, mert még egy barátomat sem hozhatom ide...” És ezek, vagy az ehhez hasonló gondolatok, nap-nap után ott gyűrűznek a falak között, míg aztán — tán éppen a „bioritmus” negatív görbéjében — kimondott szavak formájában ütköznek meg — és máris kezdődhet az új albérlet keresése. Az albérlétezés lelki topográfiájához még egy tünet is hozzátartozik. Az esetleg hosszú évekig tartó állapot létrehoz egy speciális érzelmi törést: kialakul a „ni- manérzés”. (E tudománytalan kifejezés a szerzőtől...) A nimanság — amolyan sajátos senkiérzet... Azaz kórosan csökken az ember önbecsülése — mondván, én még egy saját odút sem mondhatok magaménak, mások adják a tetőt a fejem fölé, élet ez így stb. Következik hát az albérleti depresszió állapota. Hatása: családi konfliktusok, munkahelyi bonyodalmak... Eddig az albérletezés körképe. Tudom, hogy a körképbe még sok minden más is beleférne... GYŐRI VARGA GYÖRGY Félidőben Simontornyai Régi üzemet korszerűsíteni az egyire gyorsuló gazdasági életben nehéz munka. A folyamatos termelést biztosíta. ni, iaz otrt dolgozók elhelyezését a legkevesebb hibával kell megoldani. Korszerűsíteni azért is szükséges, hogy a versenyt bírja az üzem, meg- hát azért is, mert egy közel 200 éves gyárra ez rá is fér. A Simontornyai Bőrgyárban a rekonstrukció nehezen indult, de azért érkeztek az új gépek, a régiek felújítása megtörtént, közben az egész gyár területén építkezés mindenütt. Az 1977-es esztendő a felújítás szempontjából sikerült. Elkészült a termelési kapacitást biztosító kikészítőüzem. Az év végére mintegy kétmillió dollár értékű gépet helyeztek üzembe. Uj technológiák, gyorsabb és termelékenyebb gépek jöttek. Csak néhány közülük: 3 méter széles spriccelő — eddig 1,8-et tudtak —, két oldószeres spriccelő, két hidrálikus folyamatos vasaló, az elszívó- berendezések, fotocallás mé. rő, puhítok, csiszolók. A beruházás félidejéhez érkezett. A legfontosabb, a kikészítőüzem elkészült. Az első negyedévben a technológiák beállítása és az új berendezések megismerése a fő cél. Utána már folyamatosan kell termelni. Közben folyik tovább a munka. A kiszolgálórészlegek építése: energia, víz, gőz, külső tatarozás, szennyvíz. De a régi munkahelyeken is megindult a korszerűsítés, tehát a rekonstrukció az egész gyárat érinti. Az egész gyárat, minden embert. A költözködések, az új beállítása minden simon- tomyai munkástól követelt. Az ideiglenes munkahelyek, a brigádok időleges szétszakadása, a megszokott arcok helyett ebben az időben mással is kellett dolgozni. És ezt értették meg az emberek, segítették ötletekkel, munkával. Ha az egészet nézem, a célt: érdemes. A rekonstrukció után korszerűbb, jobb körülmények között dolgoznak majd a simontornyai munkások. Érdemes azért is, mert a termelés nemcsak jó minőségben, hanem mennyiségben is túlszárnyalja majd a mostanit. 1975-ben az üzemben 2 millió 448 ezer négyzetméter bőrt készítettek ki. A beruházás utolsó évében már másfél millió négyzetméterrel több bőrt ad az üzem. Ezt rekonstrukció nélkül csak mintegy 400 új munkással tudták volna elérni. így a létszámot 100—150-nel kell emelni, de csak a jelenlegi szinten és munkaintenzitással. Ezen megint a simon- tomyai munkáskollektíva tud javítani, és ha minden a térrekonstrukció vek szerint működik majd, munkaerő sem kell nagyobb létszámú. Ehhez megint közös, egységes ko’Jektíva kell, ami megvan ebben a nagy múltú gyárban. — hazafi — Fotó: GOTTVALD KÁROLY Balogh József a bőrszárítás előkészítését végzi A régi üzemből kerültek át felújítva a vasalógépek A festékszóró gép 3 méter széles anyaggal is dolgozhat Oldószeres kikészítő üzemrész. Itt végzik a fedőréteg utolsó műveletét. Molnár Zsuzsa már a kész bőröket rakja kocsira. Az üveglapos száritó is korszerű
