Tolna Megyei Népújság, 1977. december (26. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-10 / 290. szám

AwÉPÜJSÁG CSALÁD-OTTHON Karácsonyig még elkészül... Közeleg a karácsony, az ajándékozás ünnepe és kö­zelegnek a vele járó kedves gondok: kinek mivel sze­rezhetünk örömet. Kedvesebb az ajándék, ha házilag ügyeskedik össze a családtagok. Ehhez adunk néhány ötletet. NAGYMAMÁKNAK, édes­anyáknak küldünk egy hor­golt gyermeksapka mintát. Hozzávaló: 20 dkg műszálas fonal. 3—4-es horgolótű. Minta: 1. sor: láncszem. 2. sor: 1 ráhajtásos pálcika. 3. sor: 1 ráhajtásos pálcikát elölről, 2 ráhajtásos pálci­kát hátulról horgolunk. 4. sor: 2 egyráhajtásos pálcikát elölről, 1 ráhajtásos pálcikát hátulról horgalunk. A 3. és 4. sort ismételjük. A sapka szegélyét 10 cm szélességre kezdjük. A fej bőségének megfelelő hosszú sávot hor­golunk. Azután a szegély szélén a szemeket felszed­jük, s körbehorgoljuk a mintát. Körülbelül 8—10 cm magasságnál a fordított sze­meknél fogyasztani kezdünk, majd a fennmaradt szeme, két varrótűvel összehúzzuk. Horgolással sokféle, a la­kást ízlésesen díszítő és egy­ben az egész család részére hasznos ajándéktárgyakat készíthetünk (térítőt, dísz­párnát, falvédőt, szőnyeget, poháralátétet, térelválasztót, szettkészletet, futót). A dísz­párnát, felvédőt, kis ágyelő- szőnyeget készítsük kutya­horgolással, amely a subá­hoz hasonló hatású, de lé­nyegesen szaporább, mint a subatechnika. A mintát egy sor rövidpálca és egy sor hurkolás adja. A kézimun­kát béleljük alá. A szette. két, térítőkét, stb. készíthet­jük fehér vagy színes fonal­ból, rafiából, műrafiából, spárgából, műanyag fonalból. — Nem tudja véletlenül, hol van itt egy sötét lépcső­ház? — Dehogynem! Még há­rom méter. Ha megengedi, elkísérem... — Köszönöm szépen. Iga­zán, nagyon kedves! — Engedje meg, hogy be­mutatkozzam: Izeit vagyok. — Izeltke. — Milyen gyönyörű neve van! — Ugyan... Mióta elszapo­rodtunk, nagyon divatos ez a név... — Ühüm. Azért nem kell szerénykedni... És milyen karcsú az alakja! — Bókol? — A világért sem! Ez puszta tény. Egyébként ol­vasta a nagy hírt? — Attól függ... — A város patkánymentes! — Igen, igen! Én is na­gyon boldog vagyok. Azóta sokkal nyugodtabb az életem. Régebben örökösen migrén gyötört, ha feltűnt egy-egy patkány. Szépen fényesített, fekete hátacskám csupa pi­szok lett, mire biztonságba kerültem. Egy magamfajta lány soha nem tudhatja elő­re a sorsát! — Pontosan így vagyok vele én is. Én sem szeretem az erőszakot! Kiváltképp a sötétben sétáló embertalpa- kat! Már tizenkét testvérem lelte így halálát... — Részvétem. — Köszönöm. Mondja Izeltke, magácska nem éhes? — Háát, ami azt illeti... — Ne szabadkozzon! Ha nem veszi tolakodásnak, meghívom vacsorára. Tudok egy hangulatos konyhát a harmadik emeleten. Csak kéthetenként takarítanak. Remek választék áll rendel­kezésünkre! — Nagyon aranyos. Élek a NAGYAPÁKNAK, édes­apáknak is sok lehetőség kí­nálkozik otthon az ajándé­kok készítésére. Ha átkutat­ják a padlást, kamrát, pin­cét, sok „értékes” dologra lelhetnek. így például válto­zatlanul divatosak a roman, tikus lakásdíszek (régi mo­zsár, habüst, petróleumlám­pa, szenesvasaló, antik gyer­tyatartó, kávédaráló, stb.), kis ötleteséggel készíthetünk be­lőlük hangulatlámpát, kulcs­tartót, virágtartót, dísztár­gyat. Abban a háztartásban, ahol fával tüzelnek, igen mutatós ajándéktárgyakat készíthetünk a tűzifákról le­hullott faháncsból. Például virágcserepekre díszburko­latot. Megmérjük a virág­cserép felső és alsó keretét, néhány darab háncsból ki­vágjuk a megfelelő méretet. A háncsszeleteket, amelyek felül szélesebbek, alul kes­kenyebbek, műanyag fonállal összefűzzük és rákötjük a virágcserépre. Ha találunk egy érdekes formájú farön­köt, lakkozzuk be. Divatos dísz lesz a szoba sarkában. Tehetünk rá borosüvegből készült hangulatlámpát, vagy szépen díszített terméstálat. (Egy tálra ízlésesen rakjunk kukoricacsövet, dísztököt, kisebb-nagyobb héjas diót, mandulát, mogyorót, gesz­tenyét, nagy szemű babot, stb.). Ha vékonyabb fadarab­ból kisebb szeleteket vágunk és belakkozzuk — felhasz­nálhatjuk poháralátétnek. lehetőséggel, mert igencsak megéheztem! — Boldog vagyok, hogy elfogadja a meghívást! — Tudja, a másik lépcső­házban voltam rokonlátoga­táson, és nagyon hosszú ideig tartott az út. Ott valami ház- tömb-fel-ügye-lő lakik, és azt a lépcsőházat hetenként felmossák. — Borzasztó! — Úgy ahogy mondja! Képzelje el, milyen kelle­metlen, ha örökké ultrás vi­zet kénytelen inni. — Miért nem közlekedik a csatornahálózatokon ? — Mert ott huligánbandá­ba tömörült csótányfiatalok szemtelenkednek. — Nahát, már a lakótele­pen is feltűntek? — Bizony! Képzelje, ami­kor... — Pszt! — Mi van? — Ember közeledik! Ma­radjon a fal melletti fekete csíkon, szorosan mögöttem! — Szűz Csótány, most se­gíts! — Ne sopánkodjon Izeltke, hanem húzza be a fejét! Most fel fogja kapcsolni azt az éles fényű izét... nehogy meg­ijedjen! — Jaj, emberien félek! — Nyugi, nyugi! Nem lesz semmi baj. Hála a Nagy Potrohának: részeg! — Tényleg! Már én is ér­zem azt a szörnyű bűzt a magasból. — Csak ránk ne tántorog­jon! — Nnna, végre! Mindjárt sötét lesz és mehetünk to­vább. De még egyszer nem kísértjük az embert! A füg­gőleges szellőzőcsatornán megyünk fel. Azon keresztül játszi könnyedséggel érünk a konyhába. — Akkor ne is tétováz­A FIUKNAK néhány ta­nács: A kamrában kutatva bizonyára akad régi külön­leges formájú befőttes- vagy borosüveg. Ezeket olajfes­tékkel befestjük, pettyeket, mintákat vagy csíkokat má­zolunk rá és máris kész a modem, érdekes váza. A fiúk kileshetik, hová kell az édesanyának polc a konyhá­ba, kamrába. Ehhez szüksé­ges polconként egy-egy erős, színes műanyag lap, amelynek a négy sarkába lyukat fú­runk, majd erős műanyag szálat fűzünk át rajta alul­ról. Máris kész az ízléses polc, melyet képakasztó szegre oda szerelünk, ahol éppen szükséges. Szép lakás, díszt készíthetünk érdekes formájú faágból, gyökérből. A kisebb ágakat asztal­dísznek használhatjuk, a na­gyobbakat belakkozva falra akaszthatjuk. Aki ügyes, lombfűrésszel, fafaragással, vékony vasszálból készíthet hangulatlámpát, újságtartót, kézimunkatartót, könyvtar­tót, kulcstartót, kefetartót, stb. Ezeket a holmikat mű­anyag szállal, rafiával, fes­tett pergamenttel díszíthet­jük. A LÁNYOK meglephetik az édesanyjukat fehér vá­szonra hímzett, színes kézi­munkával. Szép ajándék a falra, szekrényajtóra vagy szekrény oldalára felakaszt, ható „zseb”, amelyben kü­lönböző holmikat tárolha­tunk. Ezt kézzel is megvarr­hatjuk. Készítsünk a teás­kannára kézimunkával díszí­tett „ruhát”, béleljük ki, hogy sokáig melegen tartsa a teát. A lábosfogó kesztyű is hasznos ajándék, hímez­zük bele édesanya monog­rammját, vagy díszítsük vi­rággal. t. zunk! Az éhségtől kiesik a rágógyomrom! — Csak szaporán! Érzi a huzatot? Már a nyílásnál va­gyunk. Most megnézzük... Igen, ez az! Ezen a csövön kúszunk tovább. Már meg is érkeztünk. Csak ezen a rá­cson megyünk keresztül és... Szent Hexapoda! — Mi történt? Csak nem chemotox-szagot érez? — Semmi baj! A nagy, naív emberek! Beragasztot­ták a konyhai bejáratukat! — Hát akkor hogy me­gyünk be? — Amott, a másikon! Raj­tunk nem fognak ki. Átme­gyünk a vécén és az előszo­bán. — Izeit, kedves... — Most meg mi baj van? — ...nekem rossz előérze­tem van! — Ne nyugtalankodjék, kedvesem. Lábaljon mellém, és máris lent leszünk a pad­lón. — Én mégis félek! Ezt a hűvös simaságot mintha már érzékelték volna csápjaim... — Igen, most már... nekem is gyanús... —t— Izeit! Már nem tapad­nak a lábaim! — Az enyéim se! Kapasz­kodjon! Próbáljuk meg... — Képtelen vagyok... egy­re csúszunk lefelé! — Sejtem, hová jutot­tunk... — ...a fürdőkádba! — Óh! Borzasztó! Ez a vég... Mi lesz velünk?!! — Nem tudom! Ez a kád túl tiszta ahhoz, hogy meg­meneküljünk... — Vakító fény! — Észrevették minket! Bújjon hozzám szorosan! Ta­lán... — ...nincs talán! Érzi? — Igen! ...ez-a... hűvös... per-met... 1977. december 10. Növények a szobában Télen sok probléma merül fel a szobanövényekkel kap­csolatban. Sok kérdésre ma még nem kap választ a szak­könyvekből a növényked­velő. A száraz lakásokban po­rosodik a növény levele. Ilyenkor nem tudja élet­funkcióit ellátni. A növény leveleit összehasonlítva az emberi testtel, csak akkor működőképes, ha a felesle­ges vizet a testéből a szel­lőzőnyílásokon át el tudja távolítani, a növekedéshez szükséges széndioxidot fel­venni, ha a felületet tisztán tartjuk. A por az apró nyí­lásokat elfedi. Növényeink levélzetét idő­közönként nedves, puha ru­hával, a levél csúcsa felé távolodva gyengén töröljük végig. (A bal kezünket he­lyezzük a levél alá, nehogy megsérüljön.) Lehetséges a fürdetés is. Ilyenkor a cserepet körül­vesszük fóliával úgy, hogy a talaját is befedjük. Ezután a fürdőkádban a zuhanyozó enyhe vízsugarával lemossuk a port. A több éve ugyanazon cse­répben lévő növények talaja összetömörödik. Ilyenkor a talaj levegőjáratai eltömőd- nek és a gyökerek nem tud­nak levegőzni. A cserép talajának felüle­tét hegyes pálcikával lazít, suk fel, ügyeljünk arra, hogy a gyökereket ne sértsük meg. A jobb levegőzés érde­kében az agyagcserepeket mossuk meg, távolítsuk el a rátelepedett algát. Fontos a téli öntözés mér­tékének a meghatározása. Általában legjobb az esti és a reggeli órákban öntözni. Különösen ott kell vigyázni, ahol a víz sok mész- és magnéziumsót tartalmaz. Ezek az ún. kemény vizek. Forralással csökkenthetjük sótartalmukat. Lehetőleg ál­lott vízzel öntözzünk. Nehéz az öntözés gyakori­ságának a meghatározása. Ha megfogjuk a cserép talaját és nedvesnek érezzük, akkor nem, ha száraz a teteje, ak­kor öntözünk. Általában egy 12 cm átmérőjű cserépben lévő növény öntözéséhez 2 dl víz elegendő. Ha túl sok vízzel öntö­zünk, akkor a felesleges víz kifolyik a cserép alján, a lyukon. Amennyiben megáll a víz a talaj felületén, ak­kor meg kell vizsgálni a cserép alján lévő lyukat, nem dugult-e eL A cserépből kifolyó vizet el kell távolítani. A gyakor • lat szerint a talaj felső ré­sze gyorsabban kiszárad, mint az alsó rész. Ha a tá­nyérban a cserép alatt hagy­juk a vizet, vagy netalán így öntözünk, akkor az alsó rész nem tud kiszikkadni, a talaj megsavanyodik, á gyö­kérzet elpusztul, a növény levele lehull, sárgüL Csak a mocsári és a vízi növények álljanak vízben, például a vízipálma. Ha télen gyakran öntö­zünk, akkor növényeinken a túlöntözés jelei mutatkoz­nak. Ennek következtében elvesztik üde zöld színüket, a levélzet sárgulni kezd, vé­gül a levél felületén barna foltok keletkeznek, a föld­labdát a cserépből kiemel­ve láthatjuk, hogy a gyö­kérzet zöme is elpusztult. Ha nem vesszük észre idejé­ben, növényünk elpusztul. Télen különösen fontos, hogy a környezeti tényezőket összhangba hozzuk. I)K. FODOR BÉLA A jövő év divatja A Magyar Divat Intézet már az 1978-as év modell­jeiből tartott bemutatót a Duna Intercontinentál Szál­lóban. A tavaszi-nyári divat jellegzetessége az ellentét és a harmónia. Ez a divatos modellek anyagaiban és for­májában tükröződik, s nagy­szerű lehetőséget nyújt a változatos öltözködésre és az egyéni ízlés érvényesítésére. Kedvez a divat a készruhát vásárlóknak, hiszen a ruha­darabok formai és esztétikai rokonságban vannak egy­mással, akárhol is gyártják. A szoknyák, blúzok, kabá­tok, ruhák, cipők összevá- logatásában fontos szerepet kap az egyéni ízlés. A kü- lön-külön vásárolt ruhadara­bok alkalmazkodhatnak a már- meglévőkhöz és így mindig divatosan öltözköd­hetünk. A nagymama szabad ideje A családtagok hajlamosak arra, hogy a nagymama sza­bad idejét „beosszák”, azzal a jelszóval, hogy ő úgy is ráér, mert otthon van, sok a szabad ideje. Sokszor annyi elvégzendő feladattal bízzák meg a nagymamát, hogy ki sem látszik a munkából. Pe­dig nem helyes más szabad idejével gazdálkodni, még ak­kor sem, ha az a család min­dig segíteni kész nagymamá­ja. No de azért a nagymamák­nak is jut a mai sok szépből és jóból, csak élni kell a le­hetőségekkel. Ki kell hasz­nálni az értékes éveket, ta­nuljanak meg okosan élni. A nap kellemes élményei közé tartozik az étkezés. Te­rített asztalon tálalva, barát­ságos hangulatban jobban esik az étel. Ne sajnáljuk tehát a fáradságot, minden étkezésre terítsünk meg, kap­csoljuk be a rádiót, hallgas­sunk halk zenét Idősebb korban nem mennyiségi, ha­nem minőségi táplálkozásra van szüksége a szervezetnek. Tehát az étrend gyakran tar­talmazzon tejet, tejterméke­ket, friss gyümölcsöt, nyers salátát, zöldfőzelékeket, ha­lat, sovány húst, gyümölcs­levet. Zsír helyet főzzünk olajjal. Az egészséges életmóc egyik aranyszabálya: a rend­szeres mozgás. 'Ez érvényes idősebb korban is. Korunk­hoz és testi erőnkhöz mérten tornázzunk naponta legalább 10 percet és mindennap sé­táljunk a friss levegőn. A testápolást sem szabac elhanyagolni. Éppen annyi gondot kell fordítani rá mint fiatalabb korban. Néni szégyellni való dolog, hanem korszerű életvitelre vall, he idősebb korban is haszná­lunk testápoló szereket és km runkhoz, egyéniségünkhöz il­lően, p agyon diszkréten szé­pítőszereket. A jólápoltsáf önbizalmat ad. Téves felfo­gás, hogy a nagymamáknak csak sötét színű ruhák valók A sötét szín komor, s ezze aláhúzza az életkort, míg £ világos ruha oldja az öreg­ség tüneteit, fiatalos megje lenést kölcsönöz. A szórakozásra, kikapcso­lódásra nagyon sok lehetősé­get kínál az élet. A könyv idősebb korban is a legjobb barát. Örömteli élmény, h£ összejövünk saját korunkbel asszonyokkal kicsit társalog­ni, kézimunkázni, sétálgatni vagy rádiót hallgatni, tévé' nézni. Nagyon egészséges ki- kapcsolódás a kertészkedés a virágápolás. Az utazás fe lejthetetlen élmény idősebi korban is, ha módunkban ál ismerjük meg hazánk szép ségeit, nevezetességeit. FÁSI KATALIN Tragédia a fürdőkádban Hámori András: I fcé©*fok M 4ivuttremutzt4a i^uä^ck

Next

/
Thumbnails
Contents