Tolna Megyei Népújság, 1977. december (26. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-07 / 287. szám

1977. december 7. ^PÚJSÁG 5 If a sár Dunafölduarott Még mindig baj van az állatkísérő lappal A szarvasi óvónőképzőben a zárt láncú tv-hálózat jelentős szerepet kap az oktatásban. Képünkön: Felvétel készül egy foglalkozásról. Az előzés sohasem kötelező (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Lapunk 1977. évi augusztus 11-i számában (a dunaföld- vári, augusztus 7-i országos vásár tapasztalatai alapján) foglalkoztunk a kötelező ál­latkísérő lappal. Megírtuk, hogy a marhalevél (passzus) helyett bevezetett állatkísérő lapok értelmezése körül baj van: az illetékesek vitatkoz­nak, a vevőnek mikor kell új lapot kitöltenie. Nem csökkent az adminisztráció, stb. írásunkra dr. Rákóczi István, a MÉM osztályveze­tője válaszolt. Közölte, hogy a minisztérium, a marha­levélváltási kötelezettséget megszüntető rendeletet, a 281977. (VII. 30.) MÉM sz. rendelettel módosította: „Egy kísérőlappal — az egyéni ál­lattartók is — több állatot szállíthatnak!” Tapasztala­taik szerint az adminisztrá­ció csökkent, stb. (Népújság 1977. évi szeptember 28-i szám.) * Most a legutóbbi (novem- ben 20-i) dunaföldvári or­szágos vásáron újabb tapasz­talatokat gyűjtöttünk az ál­latkísérő lapok használatá­ról. Sajnos azt tapasztaltuk, hogy kitöltésük nem a ren­delkezéseknek megfelelően történik. Eladók, vevők és járlatkezelők különböző mó­don értelmezik az előíráso­kat — még mindig! 1. Egyetlen állattartó sem töltötte ki a lapot — a ren­delkezések ellenére. E mun­ka a tanácsi dolgozókra há­rult. Eladók, illetve vevők mérgelődve távoztak a lap­kezelés helyéről — új lap és illeték lerovása nélkül — mondván: „...én fizetek szá­zakat..., s nem is értek hoz­zá...” (Az előző vásáron asz­talt tettek az úgynevezett „cédulaház” elé: legyen hely a lapok kiállításához — hiába.) 2. Az állattartók között még mindig a marhalevél­kezelés módszere él. Szinte mindenki „átíratni” hozta a kísérőlapot. Nem tudják, hogy ezt átíratni nem lehet, nem szükséges. 3. Sajnos az állattartók többsége még mindig nem tudja, hogy mikor és hogyan kell kiállítani a kísérőlapot. (Egy részük képtelen is rá.) Még mindig a viták sora keletkezett, mert (mint aho­A játék, a játékosság egy­idős az emberrel. A játék­nak az a sajátos formája, amit szerencsejátéknak ne­vezünk, az sem a mi korunk sajátossága. A lottó őshazá­jának Olaszországot tekint­hetjük, születési idejét pe­dig az 1600-as évekre tehet­jük. A Genovai Köztársaságban, ahol a szenátus tagjai közé évente 90 jelöltből ötöt vá­lasztottak ki sorsolás útján, a köztársaság polgárai igen nagy érdeklődéssel várták az eredményt — hogy kik lesz­nek az új szenátusi tagok —, s erre fogadásokat kötöttek. Akkor még nem számították ki. de azóta már tudjuk, hogy mintegy 43 millió lehetséges variáció állítható össze. Az ebben rejlő üzleti le­hetőségeket felfedezve a ge­novai kormányzat állami monopóliummá fejlesztette a lottót. Ezt tekinthetjük a lottó ősének. Innen ered a mai játékforma is, a 90 számból 5 eltalálása. Hazánkban 1957-ben ho­nosodott meg mai formájá­ban a lottójáték, melynek első számsorsolása 1957. már­cius 7-én volt. Kezdetben csütörtök volt, majd péntek lett a szerencse napja. Hogy mennyire széles körű játék­ká vált. arra két számadat­tal lehet válaszolni. 1957-ben 97.1 millió szelvényt vásárol­tak, 29 évvel később, 1976- "ban pedig 550 milliót. Me­gyan megírtuk) „a gazdát cserélő jószág kísérőlapja ér­vényes-e, vagy ott a vásár­ban rögtön új lapot keli-e kiállítani — nem tudják”. A 31/1976. (IX. 29.) MÉM számú rendelet szerint: „Az állatnak az állatkísérő la­pon megjelölt községből más községbe történő továbbszál­lítása esetén, az állatkísérő lapnak a helyi igazgatási szerv részére történő átadá­sa mellett — új engedélyt kell kérni.” S „...a bevont állatkísérő lapot az új állat­kísérő lap nyilvántartási szelvényéhez kell csatolni.” Kérdésünkre, (lapunkban) a minisztériumi osztályvezető azt válaszolta: „A marha­levél-iktatókönyvek elhagyá­sa azonban azzal a hátrány­nyal jár, hogy amennyiben a vevő (sajnos az említett rendelet 12. paragrafusának idézett harmadik pontja nem használja a „vevő” kifeje­zést) az irányítás helyéről más községbe vagy városba kívánja továbbvinni az ál­latot, az új irányításnak az állatkísérő lapra vezetése és egyben egy kezelőkönyvbe bejegyzése helyett, új állat­kísérő lapot kell kiállítani és aláíratni.” Sajnos ez a tájékoztatás (ezzel a mondatszerkesztés­sel) bonyolult. No, de ha si­kerül belőle kibogozni, hogy: „a vevőnek is (ha más hely­ségbe szállítja vásárolt álla­tát) le kell rónia az illetéket új lapon (éz nem lényegte­len!), de még mindig nem tudja (ha helybéli), mi a teendője? Nincs szükség új lapra? Vagy talán mégis? gyénkben is hasonlóképpen alakult a növekedés aránya. Kezdetben egy év alatt 2 millió szelvényt adtak el az árusító egységek, míg a múlt évben 12,4 millió szelvényt vásároltak a szerencse hívei. Az első telitalálatos szel­vény nem sokat váratott ma­gára. 1957-ben a 6. fogadási héten 5 találatos szelvényre bukkantak az értékelők. Mintegy 10 évvel később szü­letett meg az első Tolna me­gyei ötös. 1966-ban az 52. he­ti szelvények között 1 739 554 forintot érő szelvényt talál­tak, s mint az később kide­rült, Tolna megyei lakos nyerte az akkor fantasztikus­nak tűnő összeget. Azóta szinte megduplázódott az öt- találatos szelvények nyere­ménye. A legtöbb nyere­ményt 1977. 11. heti öttalála- tos szelvényre fizették ki, 3 540 182 forintot. Azt az öt számot, mellyel az előbb em­lített nagy összeget nyerték, március 11-én, Iregszemcsén sorsolták. Megyénkben 1977. szep­tember 30-ig 120 millió szel­vényt vásároltak és 142 mil­lió forint nyereményt fizet­tek ki. Két öttalálatos szel­vény is volt, az egyikről már ejtettünk szót, a másik ke­vésbé szerencsés. 1975. 2. já­tékhetén 3 telitalálatos szel­vény volt, melynek nyeremé­nyéből 616 782 forint Tolna megyei játékos kezébe került. Tehát sem a 31/1976. (IX. 29.), sem az azt módosító 28/1977. (VII. 30.) MÉM szá­mú rendelkezések, sem a lapunkban megjelent közlés nem mondja ki egyértelmű­en: (hogy az állattartók és járlatkezelők könnyen meg­értsék) a vevőnek — függet­lenül lakhelyétől és az állat tartási helyétől — új lapon az illetéket le kell róni! To­vábbá: a volt tulajdonos lap­ját a vevő nem irányíttat- hatja! Vagy: mégis? (Egyér. telmű közlések megszüntet­nék a bizonytalanságokat.) 4. A eladó állatkíréső lap­ját bevonják. Az új lapon nem szerepel az eladó neve, lakcíme. A vevő (hazavíve az állatot) fertőző betegséget észlel. Nem tudja, hol ke­resse az állat volt gazdáját. (Szavatossága érvényesítésé­hez.) 5. Tapasztaltuk, hogy vita támadt eladók és vevők kö­zött: ki fizesse az illetéket? Az eladó, vagy a vevő? 6. A módosítással is gond akadt: ha több állatot egy kísérőlappal hoztak a vásár­ba, s több vevőnek adták el az állatokat, nem tudták, mitévők legyenek. (Például, ha 12 malacot egy lappal hoztak, és hat vevő vásárol­ta meg — páronként —, mi a teendő?) 7. Azt is tapasztaltuk, hogy (az állattartók megfo­galmazása szerint) „ma drá­ga mulatság” a vásár! Az ide fogattal érkező eladók a „fogat” után 70. teherautó után ugyanannyi, személy­Ézek a számok híven tük- tözik, hogy milyen népszerű és széles körű játékká, nem­zeti játékká fejlődött a lottó. De a szerencsének nemcsak ez az egy arca van, bár két­ségtelen, hogy ez a legnép­szerűbb. A totó 1947. október 19-én indult. Mai formáját, a 13-j-l-es rendszert 1964-ben Vezették be. Köztudott, hogy korábban 12 volt a legna­gyobb elérhető találat. A legnagyobb totónyeremény 1975-ben, az 52. fogadási hé­ten volt, amikor is 1 721 335 forintot fizetett a 13+1-es ta­lálat. Megyénkben két ízben volt totónagynyeremény: 1971-ben 699 ezer forint ju­tott egy 13 találatos szel­vényre, 1975-ben pedig 792 ezer forintot nyert Tolna megyei fo^ló 13+1-es szel­vényével. ^ A totószelvények értékesí­tésében rendkívül nagy sze­repet játszanak a totó-lottó kirendeltségek, népszerű ne­vén totózók. Valóban azt a célt szolgálják, hogy ott a fogadók, de természetesen a lottójátékosok is, megfontol­tan, kényelmes körülmények között alakíthassák heten­ként szerencséjüket. Tolna megyében az első totózó 1957- ben nyílt meg Szekszárdon. majd ezt követte 1958-ban a dombóvári. Megyénkben az egy év alatt értékesített totószelvé­gépkocsi után 40 (közel ezer malacot hoztak személygép­kocsival), „lábon” érkező ló és szarvasmarha után 40, a sertés darabja után 7—10 forint helypénzt fizettek. Az állatkísérő lapon (a marha, levelet megszüntető rendelet óta) juh és kecske után 10, sertésért 25, szarvasmarháért 40, lóért 100 forint illetéket kell leróni állatdarabonként. (Ha tehát valaki lovas kocsi­val 12 darab sertést hozott a vásárba (70+125+300= 495), az négyszázkilencvenöt forintot fizetett a szállítási költségen kívül (azaz egy választási malac árát), ha eladta, ha nem állatait. 8. Szólni kell még róla: az állatkísérő lap alkalmat­lan statisztikai adatok gyűj­tésére! Sajnos nem szerepel rajta az állatok neme, kora. Lehetetlen megállapítani, hány tehenet, növendéket, stb. adtak el a vásárban. Megfigyeléseink szerint a dunaföldvári (november 20-i) országos vásáron megjelent 6—7 ezer ember. Felhajtot­tak közel 2 ezer sertést, 250 lovat, 200 szarvasmarhát. A „bazárosok” felállítottak 35 sátort, a helypénzszedők „összegyűjtöttek” több mint 18 ezer forintot (talán jut belőle a vásár „kátyús” út­jának javítására!). A vá­sárba távoli vidékekről is érkeztek. (Dunakeszi, Török- szentmiklós, Szeged, stb.). A tehenek ára 17—25, lovaké 20—30 ezer forint között volt. A bikaborjaké (szopós) 60—80, növendéké 40—60, a süldőké 35—45 forint körüli volt kilogrammonként. A vá­lasztási malacokat 1000—1800 forintért adták páronként. Megfigyeltük, hogy a hely­színről számosán (sokan a vevők) a volt tulajdonos lapjával, és számosán (de kevesen) új kísérőlappal szállították el vásárolt álla­taikat. E vásárban mindösszesen három irányítás történt, új kísérőlapot szarvasmarha, ló és sertés elszállításához állítottak ki. Csak ennyit! Pedig több mint ezerötszáz állat cserélt gazdát. Tehát — kétségtelen — még mindig baj van a kísé­rőlappal. A borítékos sorsjegy — a harmadik szerencsejáték — 1967-ben indult, és azóta minden év tavaszán és őszén jelenik meg az utcákon, bi­zományosoknál és a totózók- ban. A legjátékosabb nyeré­si lehetőség, 500 forintig a helyszínen fizet. 1 milliós so­rozatokban jelenik meg, melyben egy-egy 50,— 20—, 10—, ezer forintos nagy nye­remény van. Ezeken felül sok kisebb összegű nyere­ményt tartalmaznak a borí­tékok. Megyénkben az utóbbi öt évben 1 millió 935 ezer sors­jegy került eladásra, cseré­ben minden évben több nagy nyereményt fizettek ki. Leg­szerencsésebb az 1975. tava­szi akció volt, mikor egy tíz- és két húszezer forintos nyeremény került megyénk­be. Köztudott, hogy a totó­lottó, valamint a borítékos sorsjegyek bevételéből álla­munknak jelentős haszna van. önmagától adódik a kérdés: mire fordítja az ál­lam ezt a bevételt? A lottóbevételt a lakásépí­tési célok megvalósításának segítésére, a totóbevétel sportcélokat támogat, míg a borítékos sorsjegyekből szár­mazó bevételek a sport, az ólimpiák anyagi fedezetének egy részére szolgálnak. csak megengedett ott, ahol a végrehajtását jogszabály nem tiltja és akkor, ha adot­tak a biztonságos végrehaj­tásához szükséges feltételek. A gépjárművezetők egy ré­sze azonban, semmibe véve az előírásokat, helytől, körül­ményektől függetlenül, min­denáron, gyakran saját vagy mások életének kockáztatása árán is belekezd a legveszé­lyesebb közlekedési manő­verbe, aminek sikeres befe­jezése csak a szerencsén múlhat, annak hiányában pe­dig a vállalkozás tragikus következményekbe torkollik. Megyénk közútjain általá­ban minden második héten történik szabálytalan előzés miatt baleset, rendszerint több ember súlyos sérülését okozva, halálos áldozatokat követelve. A legtöbb bajt a szemben jövő forgalom za­varása útján, a kellő oldal­távolság hiányában és az út­kereszteződésekben végrehaj-- tott előzések okozzák. Október 10-én pl. a 6. sz. főútvonalon, Dunaszent- györgy térségében W. T. bu­dapesti lakos esti szürkület­ben, szemerkélő esőtől kor­látozott látási viszonyok mel­lett, a nyálkás, csúszós út­testen mintegy 100 km-es sebességgel kezdett személy- gépkocsijával egy személy­autó, majd egy autóbusz egy művelettel történő előzésébe. A személygépkocsi mellett elhaladva már látható volt egy szemben közeledő gép­kocsi fénye, W. T. kocsija ekkor meg is csúszott, fi­gyelmeztetve a gázpedált egyre mélyebbre taposó, fe­lelőtlenül vakmerő vezetőjét, hogy az autóbusz előzése már életveszélyes vállalkozás lesz, ám ennek ellenére is kockáztatott. Az autóbusz mellett még — ha csúszkálva is — sikerült elhaladnia, de az ekkorra szemben odaérke­zett Zsiguli elől már nem menekülhetett, annak ellené­re sem, hogy az a veszély- helyzetet látván fékezett, mert kocsija keresztbe for­dult az úton és a két jármű összeütközött. A baleset helyszíne csata­térhez hasonlított. W. T.-t és feleségét az oldalról ka­pott borzalmas erejű ütés a helyszínen megölte, 5 és 10 éves gyermekük súlyos töré­seket szenvedve jajgatott a kocsironcs hátsó részébe szo­rulva. A Zsiguli roncsai kö­zül négy súlyos sérültet emeltek ki, némelyiket esz­méletlenül. Az egyre sűrűbb zápor ké­sőbb tisztára mosta a hely­színt, de az emberi felelőt­lenség következményeit már nem moshatja el semmi... E balesetet megelőzően R. M. kisdorogi lakos a 65. sz. útvonal Kéty előtti szakaszán motorkerékpárjával a záró­vonal átlépése nélkül, „sza­bályosan” akart egy kerék­párost megelőzni. A motor- kerékpár lábtartója azonban ütközött a kerékpárrral és mindkét jármű felborult. Az idős korú kerékpáros oly szerencsétlenül esett, hogy a helyszínen meghalt. A bal­esetnek szemtanúja nem volt, a történtek után a kerék­páros sem mondhatott már semmit, de a járműveken ke­letkezett rongálódások egy­értelműen cáfolták a motor- kerékpáros azon védekezését, miszerint a kerékpáros vá­ratlanul eléje kanyarodott és bizonyították a baleset tény­leges okát, a kellő oldal­távolság hiányát. Az útkereszteződésekben végrehajtott szabálytalan előzések zöme a KRESZ ren­delkezéseinek helytelen ér­telmezéséből adódik. A jog­szabályt csak felszínesen is­merő gépjárművezetők pl. „Útkereszteződés alárendelt úttal” jelzésű tábla utáni ke­reszteződésekben minden kö­rültekintés nélkül, bátran előznek abban a hiszemben, hogy elsőbbséget élveznek minden irányból érkező jár­művel szemben, az útjukat keresztező utak torkolata előtt ugyanis kint van az elsőbbségadás kötelezettségét jelző tábla. Ez igaz. Arról azonban . megfeledkeznek, hogy a megkülönböztető jel­zéseiket használó gépjármű­vek — többek között — az elsőbbségadásra utaló jelző­táblákat is figyelmen kívül hagyhatják és bármilyen út­ról érkeznek is, az elsőbbség őket illeti. Ezért elengedhe­tetlen követelmény ilyen helyeken is előzés előtt a kö­rültekintés, az óvatosság. Szinte naponként ismétlő­dő szabálytalanság és sok­szor baleseti ok az útkeresz­teződések közelében az is, hogy az egyébként valóban engedélyezett előzés tudatá­ban az óvatos vezetésre ál­talában „allergiás” autósok, motorosok rendre megfeled­keznek az előzés -mindig és mindenütt érvényes egyéb feltételeiről és járműsor elő­zésébe kezdenek anélkül, hogy meggyőződnének a jobbra való visszatérés lehe­tőségeiről, vagy arról, hogy a járműsor valamelyik tagja nem jelzi-e már a balra ka­nyarodási szándékát? Mindezt most, a tél küszö­bén figyelmeztetésül mond­tuk el a járművezetőknek. Számolniok kell mindnyá­juknak azzal, hogy a havas­sá, jegessé váló utakon min­den manőverezés, így az elő­zés is még fokozottabb elő­vigyázatosságot követel maid. Ezért a kellő gyakorlattal még nem rendelkező, „friss jogosítványosoknak” azt ta­nácsoljuk, hogy kellő önbi­zalom hiányában — ha tehe­tik — jeges, havas utakon mondjanak le a vezetésről, már csak azért is, mert ilyen körülmények között az in­kább fárasztó munka, mint szórakozás. Akiknek pedig vezetniök kell, a gyakorlott vezetőknek is, jusson eszükbe egyebek között minden adandó alka­lommal az is, hogy az előzés soha nem kötelező és bárho­vá jobb pár perces késéssel érkezni, mint soha. PIÁCSEK GYÖRGY r. őrnagy SZELECZKY JÓZSEF nyék 52 százalékát á tófőzők- ban vásárolják. SZEREIUCSEJI1TEKOK Két ötös a megyében - 698 ezer forint a tizenhármaira Ezért a lóért 30 000 forintot kértek Tévé az óvónőképzésben

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents