Tolna Megyei Népújság, 1977. december (26. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-01 / 282. szám

A íIépújság 1977. december 1, A Magyar Állami Operaház november 20-án új szerep- osztásban mutatta be Kodály: „Háry János” című dal já­tékát, a címszerepet Melis György énekelte. Rendezte: Békés András. Képünkön az előtérben: Melis György és Tóth Sándor. (MTI fotó — Benkő Imre felvétele — KS) Tito a filmekről A pulai fesztivál alkalmá­ból az újságírók felkeresték Tito elnököt nyári reziden­ciáján. Titóról köztudott, hogy nagy filmrajongó. Minden helyi produkciót és nagyon sok külföldi filmet megnéz. Gyakran megjelenik a pulai filmfesztiválon is, de ez év­ben a látogatás elmarádt. A Pulához közeli szigeten lévő nyári otthonához azonban szívesen fogadta a sajtó kép­viselőit. Tito elnök elmondta, hogy ismeri az ez évi termést, és a filmek nagy része tetszett neki. „A filmeseknek tuda­tos alkotóknak kell lenniük” — hangsúlyozta. Néhány új­ságíró megjegyezte, hogy ez talán azt jelenti, hogy kerül­niük kell a kényesebb témá­kat? Tito így válaszolt: „A film a modern kommuniká­ció leghatékonyabb eszköze, így társadalmi és nevelő as­pektusa rendkívül fontos. A kritikusoknak marxista ala­pokon kell megközelíteniük a filmeket, és nem kizárólag esztétikával foglalkozniuk. A film legyen ideológiailag el­kötelezett, így segítse a fej­lődést. A film kritikai olda­la pedig a rossz körülmények megváltoztatását célozza, nem pedig az elszürkülést, elkeseredést. 16. Egy év múlva, amikor ő is kiképző lett, megta­nulta, hogyan lehet a szemekből kiolvasni a félelmet. Első alkalommal mindenki fél. A szemük nyugodt volt, de a tekintetükben ott ült a félelem. Ezek le fogják győzni a rettegést és kiugranak. Mások be­csukták a szemüket ugrás előtt: lesz, ami lesz. És voltak üres tekintetek is, ezek mögé mindig odaállt. Szemjon ránézett a hadnagyra. A hadnagy nyugod­tan visszanézett. — Figyelj csak ide — mondta a hadnagynak. — Jobb lesz, ha mégis kiszállsz. Én is elég leszek nekik. Fékezek. — Gyorsíts — kérte a hadnagy. A sebességmérő mutatója elérte a száznegyvenet. — Jobbról közelítsd meg őket, és egyenest neki a bal lökháritónak. A kormányt rögtön fordítsd bal­ra. Az ütés jobbra vágja őket neki a korlátnak. Szemjon gépiesen bólintott és meglepődött: a hadnagy pontosan kiszámította az összeütközést. Le­het, hogy a harckocsikon oktatják ezt nekik. Bizto­san tanítják, gondolta, és megkönnyebbült. Akadt egy ember, aki döntéseket hoz, és most ő engedelmeskedhet. — És utána? — kérdezte mégis Szemjon. — Utána meglátjuk — felelte a hadnagy. Gyerek ez még, gondolta Szemjon, akkor azoknak már nem marad más hátra, mint lőni. Meg kell állí­tani az autóbuszt, és kiszállítani a hadnagyot. De ebben a másodpercben meglátta az autót. * A Volgából is észrevették a buszt mert a sofőr azonnal a műút közepére kanyarodott. A távolság csökkent. — Jobbra! — kiáltott a fülébe a hadnagy. Szalatnyay Szalatnyay József a közel­múltban rendezett sikeres kiállítást rajzaiból a Csók István Galériában. A művész, aki a nagybányai, posztnagy­bányai iskola követőjének vallja magát, így jellemzi művészetét: „...csak az a kép maradandó, amelyben a festő alkotta világ, meggyő­zően igaz és mindenekelőtt az övé.” Petrikovkai népművészek Ukrajna déli részén, Petri- kovka faluban, Druzsba el­nevezéssel népművészeti tár­gyakat előállító gyár műkö­dik. Termékei között megta­láljuk a népi motívumokkal díszített dobozkákat, dekora­tív tányérokat, vázákat, por­celán tárgyakat, kerámiákat. A szakértők véleménye szerint a petrikovkai művé­szek tudását joggal hasonlít­hatjuk a világszerte ismert palehi és hohlomai népművé­szekéhez. Az Ukrajna déli részén lé­vő kis faluban készítik azo­kat a dekoratív faliképeket, faedényeket, festett ládákat, szőnyegeket, népművészeti szőtteseket, melyeket a világ számos országában ismernek és kedvelnek. Druzsba elne­vezéssel itt alapították azt a gyárat, amely népművészeti termékeit külföldre is expor­tálja. A Petrikovkában készülő díszítések alapját a növény­világ képezi. Ám a díszek nem a virágok és növények egyszerű másolatai, hanem a népművészek alkotó fantá­ziájának termékei. Szovjet folyóiratokból SZOVJETUNIÓ A Szovjetunió című ^ap legújabb, decemberi szama külön mellékletben közli Leonyid Brezsnyev előadói beszédét, amely a Szovjet­unió Legfelsőbb Tanácsának rendkívüli, VII.' ülésszakán hangzott el, továbbá az új szovjet alkotmány szövegét. A szovjet békepolitika út­ját követi a Szovjetunió cí­mű lap egyik írása, amely a szovjetek II. összoroszorszá- gi kongresszusa elé terjesz­tett békedekrétumról szól, valamint arról a küldetés­ről, amelyet a hidegháború^ s a vele együttjáró fegy­verkezési hajsza ellen a nemzetközi feszültség meg­szüntetéséért folytatnak. A lap szokásos mellékle­tében képes beszámoló ele­veníti fel a stuttgarti súly­emelő világbajnokságot. Az Értől az Urálon túlig cím­mel Radó György, az ismert irodalomtörténész az orosz nyelvre ültetett Ady-versek hatásáról, fogadtatásáról szá­mol be. A Fáklya december 4-én megjelenő 23. száma kép­összeállításban mutatja be a Nagy Október magyarorszá­gi megünneplését és emlé­kezik a jövőre alapításának 60. évfordulóját ünneplő Komszomol hőstetteire. Ugyancsak sok képpel il­lusztrált riport eleveníti fel a II. Szovjet—Magyar Ba­rátság Fesztivál leningrádi napjait, s azokat a találko­zásokat, amelyek során szov­jet és magyar fiatalok jártak az Auróra cirkálón, tisztelgő látogatást tettek a Piszkar- jovói temetőben, sétáltak a Nyevszkij sugárúton és az Admiralitás környékén vagy éppen gitárszót hallgattak a Néva-parti sétányon. Érdekes cikk számol be arról, hogy miként dolgoz­nak a szovjet színészek, mennyi a keresetük, milyen rendszer szerint kapnak sze­repeket — s megismerke­dünk néhány híres szovjet színész egykori pályakezdé­sének körülményeivel is. Egy falusi tanító a gyere­kek művészeti nevelésének kérdéseiről, a feladat fon­tosságáról számol be a lap egyik cikkében. A lapban megtalálhatjuk ezúttal is a Fáklya-fotót, az orosz nyelvleckét, a kereszt- rejtvényt, a filmismertetőt, továbbá a Szovjet Kultúra és Tudomány Háza prog­ramját. SZOVJET IRODALOM A Szovjet Irodalom de­cemberi száma a többi kö­zött közli a közelmúltban Magyarországon járt világ­hírű szovjet író, Csingiz Ajt- matov kisregényét, Árvay János fordításában. A Ten­gerparton futó tarka kutya című lírai történet hőse, Kriszk még gyermekfővel vág neki a tengernek há­rom felnőtt társával. Tudja, hogy már gyermekkorban meg kell barátkoznia a nagy vízzel, hogy „a tenger megismerje, ő pedig tisztelje a tengert.” Ha äz útról gaz­dag zsákmánnyal tér haza, ő is a törzs kenyérkeresője s támasza lesz már. A kisfiú elindul, s útja során megismerkedünk a va­dászokat elkísérő gonosz szellemekkel, akik „gyűlölik az apákat és fiaikat, ha azok együtt vesznek részt a va­dászaton. Az egyiket elpusz­títják közülük, hogy a má­sikat megfosszák erejétől és akaratától, hogy bánatában egyikük megesküdjön, hogy nem száll többet a tengerre, nem megy az erdőbe”. Amikor a fiú fókavadá­szatra indul, még nem is sejti, hogy milyen nagy pró­batétel elé kerül. A vihar, amely csónakjukat elsodor­ja, s napokra ködfelhőbe ta­karja, kegyetlen megpróbál­tatás elé állítja. Étlen- szomjan vergődik, s miköz­ben rendre elhagyják társai, rádöbben, hogy nemcsak ap­ját, de gyerekkorát is el­nyelte a hullámsír. A vég­zetes kimenetelű halász- vadászkaland nem úgy ér véget, ahogy Kriszk valaha is gondolta; akaratereje le­győzte a tomboló elemeket, de győzelméért keservesen megfizetett. Felnőtté, hőssé cseperedett előttünk, olvasók előtt, akik Csingiz Ajtmatov jóyoítából bepillantást nyer­hetünk egy néptörzs sajátos életébe, mondavilágába. A Szovjet Irodalom leg­újabb száma bemutatja Ge­vork Ermin örmény költőt is, akinek verseit Illyés Gyu­la, Mezei András, Rab Zsu­zsa tolmácsolásában olvas­hatjuk. Ady Endre emlékére a nagy magyar költő versei közül néhányat két nyelven közöl az irodalmi folyóirat, a költőóriás méltatásával együtt. szputnyik A Szputnyik most megje­lenő, decemberi száma idézi az év nagyobb eseményeit, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójá­nak ünnepségeit, valamint tájékoztatást közöl az új szovjet alkotmányról. Számítások szerint Föl­dünk lakosainak száma az évszázad végére megközelíti a 6,5—7 milliárdot. Hogyan biztosítható ennyi ember élelmiszer-ellátása? E prob­léma megoldásában különö­sen nagy szerepet jósolnak a tengereknek és óceánok­nak a témakörrel foglalkozó szakemberek — olvashatjuk a decemberi számban. A Szovjetunió 40 városá­nak lakossága haladja meg az ötszázezer főt. Kijev, Leningrád, Moszkva után a milliós városok sorába lé­pett Taskent, Baku, Harkov, Ogyessza, Omszk is. 1977 ta­vaszán — tizenhatodikként — iratkozott a milliós vá­rosok közé Dnyepropet- rovszk. — Miért? — kérdezte Szemjon. Kezdte elveszíte­ni a magabiztosságát, mert nem remélte, hogy ponto­san neki tud vágódni a kocsinak ilyen gyorsaság mellett. — Mindjárt lőni fognak — kiáltotta a hadnagy. A Volga hátsó ajtaját kissé kinyitották. Szemjon sápadt fényeket látott felvillani, de a lövéseket nem hallotta. — Három — számolta a hadnagy. — A gumi­abroncsokat lövik. Még egy. — A hadnagy vidáman felnevetett. — Mit nevetsz? — kérdezte Szemjon. — A pisztolyban csak hét töltény van. Négyet már kilőtt. Ujratölteni nem lesz ideje, ilyen öreg ma­sinához idő kell. — A hadnagy nevetett, látszottak egészséges, fehér fogai. Nagy öröm, nem mondom — gondolta Szemjon. A golyó most Szemjontól jobbra csapódott be az üvegen. A találattól pókhálószerűen repedezett meg a szélvédő. — Manőverezz! — kiabálta a hadnagy. — Kor­mányt jobbra! Szemjon élesen jobbra kanyarodott. — Dudálj! — parancsolt a hadnagy. — Nyomd már! Szemjon megnyomta a dudát. A reggeli csönd­ben bömbölve szólt a kürt. Jobbról visszhangzott, majd elölről is hallatszott. Szemjon beleképzelte ma­gát a menekülők helyébe. Szörnyű lehet, amikor tel­jes sebességnél egy több tonnás óriás száguld feléd. Minden lehetségest bekalkuláltak, csak ezt nem. Ha azok ott az autóban életben maradnak, egész életükben lidércnyomásos álomként kíséri őket ez a szörnyűség. Biztosan csak egyet akartak: hogy szűn­jön már meg ez az őrjítő üvöltő hang. A Volga hol balra húzott, aztán az út közepe fe­lé, majd jobbra vágódott. Az autóban még nem tudták, hogy a busz sofőrje nem fél az összeütközéstől, sőt, maga keresi az al­kalmat. Szemjon a bal oldali lökhárítónak irányította a buszt, a Volga a jobbra húzódott. Kitalálták! — Jobbra majd egy út lesz, ha befordulnak, nem érjük utol őket — mondta a hadnagy. Jobboldalt egy bekötő út húzódott, amely az er­dőn ment keresztül. A bekötő úton csökkenteni kell a sebességet. Az erdőben megállhatnak. Szemjon elképzelte, ahogy az ijedtségtől sietve, közvetlen közelről fognak lőni rájuk. — Most — kiáltotta a hadnagy. — Nincs más lehetőség, most! Szemjon habozott egy pillanatig, majd növelte a sebességet, hogy még erősebben csapódjon neki. A Volga a jobb szélre vágódott, a korlát közvetlen kö­zelébe. Szemjon elhúzott mellette. Nem is örült, hogy a Volga sofőrje tévedett. Most már egyszerű a dolog. Szemjon csökkentette a sebességet és jobbra fordítot­ta a kormányt, a busz a Volga mellett haladt. Inkább kitalálta, mint látta, hogy a Volga sofőrje ki akar törni, a földútig mindössze kétszáz méter maradt hátra. Szemjon elfordította a volánt, és érezte, hogy az autó ellenáll, a sofőr ereje végső megfeszítésével tar­totta a kormányt. Egy pillanatra feltűnt a kocsi vezetőjének sápadt arca. Nyitott, majdnem kerek szájjal, őrjöngve te­kerte a fogantyút, az ablakot akarta kinyitni. — Semmiképpen sem — mondta a hadnagy, nyil­ván kitalálta, hogy Szemjon félre akar húzódni. — Ha egyszer elhatároztuk .. Szemjon még jobban elfordította a kormányt, hallotta a reccsenést, mintha botot húznának végig a kerítés deszkáin, a Volga nekivágódott a korlát be­tonoszlopainak. Szemjon lefékezett és hátranézett. A sofőrnek mégis sikerült az utolsó pillanatban fékezni, és éle­sen elfordítania a kormányt. A kocsi megfarolt, és az út közepén felborult. A hadnagy kiugrott az első ajtón. — Gyorsan! Amíg nem térnek magukhoz, le kell fegyverezni őket. A hadnagy könyökét behajlítva, mint egy hosszú­távfutó, úgy futott az autóhoz. Szemjon valamiért ugyancsak behajlította a kö­nyökét és azt gondolta, ostobaság takarékoskodni a mozdulatokkal, amikor mindössze néhány tucat mé­tert kell megtenni. Egymás mellé értek, a hadnagy Szemjonra pillatott, bizonyára szenvedélyes sportoló volt, és nem tudott belenyugodni, ha megelőzik. A hadnagy lélegzetet vett és még jobban neki­iramodott. Szemjon hallotta, hogy törik a bevert üveg, és a szilánkok az aszfaltra szóródtak. Megpróbáltak kimenekülni az autóból... Bállá Gyula fordítása (Vége.) Mtaiflos kafl®odl®säk@p I Háry János

Next

/
Thumbnails
Contents