Tolna Megyei Népújság, 1977. december (26. évfolyam, 282-307. szám)
1977-12-01 / 282. szám
A íIépújság 1977. december 1, A Magyar Állami Operaház november 20-án új szerep- osztásban mutatta be Kodály: „Háry János” című dal játékát, a címszerepet Melis György énekelte. Rendezte: Békés András. Képünkön az előtérben: Melis György és Tóth Sándor. (MTI fotó — Benkő Imre felvétele — KS) Tito a filmekről A pulai fesztivál alkalmából az újságírók felkeresték Tito elnököt nyári rezidenciáján. Titóról köztudott, hogy nagy filmrajongó. Minden helyi produkciót és nagyon sok külföldi filmet megnéz. Gyakran megjelenik a pulai filmfesztiválon is, de ez évben a látogatás elmarádt. A Pulához közeli szigeten lévő nyári otthonához azonban szívesen fogadta a sajtó képviselőit. Tito elnök elmondta, hogy ismeri az ez évi termést, és a filmek nagy része tetszett neki. „A filmeseknek tudatos alkotóknak kell lenniük” — hangsúlyozta. Néhány újságíró megjegyezte, hogy ez talán azt jelenti, hogy kerülniük kell a kényesebb témákat? Tito így válaszolt: „A film a modern kommunikáció leghatékonyabb eszköze, így társadalmi és nevelő aspektusa rendkívül fontos. A kritikusoknak marxista alapokon kell megközelíteniük a filmeket, és nem kizárólag esztétikával foglalkozniuk. A film legyen ideológiailag elkötelezett, így segítse a fejlődést. A film kritikai oldala pedig a rossz körülmények megváltoztatását célozza, nem pedig az elszürkülést, elkeseredést. 16. Egy év múlva, amikor ő is kiképző lett, megtanulta, hogyan lehet a szemekből kiolvasni a félelmet. Első alkalommal mindenki fél. A szemük nyugodt volt, de a tekintetükben ott ült a félelem. Ezek le fogják győzni a rettegést és kiugranak. Mások becsukták a szemüket ugrás előtt: lesz, ami lesz. És voltak üres tekintetek is, ezek mögé mindig odaállt. Szemjon ránézett a hadnagyra. A hadnagy nyugodtan visszanézett. — Figyelj csak ide — mondta a hadnagynak. — Jobb lesz, ha mégis kiszállsz. Én is elég leszek nekik. Fékezek. — Gyorsíts — kérte a hadnagy. A sebességmérő mutatója elérte a száznegyvenet. — Jobbról közelítsd meg őket, és egyenest neki a bal lökháritónak. A kormányt rögtön fordítsd balra. Az ütés jobbra vágja őket neki a korlátnak. Szemjon gépiesen bólintott és meglepődött: a hadnagy pontosan kiszámította az összeütközést. Lehet, hogy a harckocsikon oktatják ezt nekik. Biztosan tanítják, gondolta, és megkönnyebbült. Akadt egy ember, aki döntéseket hoz, és most ő engedelmeskedhet. — És utána? — kérdezte mégis Szemjon. — Utána meglátjuk — felelte a hadnagy. Gyerek ez még, gondolta Szemjon, akkor azoknak már nem marad más hátra, mint lőni. Meg kell állítani az autóbuszt, és kiszállítani a hadnagyot. De ebben a másodpercben meglátta az autót. * A Volgából is észrevették a buszt mert a sofőr azonnal a műút közepére kanyarodott. A távolság csökkent. — Jobbra! — kiáltott a fülébe a hadnagy. Szalatnyay Szalatnyay József a közelmúltban rendezett sikeres kiállítást rajzaiból a Csók István Galériában. A művész, aki a nagybányai, posztnagybányai iskola követőjének vallja magát, így jellemzi művészetét: „...csak az a kép maradandó, amelyben a festő alkotta világ, meggyőzően igaz és mindenekelőtt az övé.” Petrikovkai népművészek Ukrajna déli részén, Petri- kovka faluban, Druzsba elnevezéssel népművészeti tárgyakat előállító gyár működik. Termékei között megtaláljuk a népi motívumokkal díszített dobozkákat, dekoratív tányérokat, vázákat, porcelán tárgyakat, kerámiákat. A szakértők véleménye szerint a petrikovkai művészek tudását joggal hasonlíthatjuk a világszerte ismert palehi és hohlomai népművészekéhez. Az Ukrajna déli részén lévő kis faluban készítik azokat a dekoratív faliképeket, faedényeket, festett ládákat, szőnyegeket, népművészeti szőtteseket, melyeket a világ számos országában ismernek és kedvelnek. Druzsba elnevezéssel itt alapították azt a gyárat, amely népművészeti termékeit külföldre is exportálja. A Petrikovkában készülő díszítések alapját a növényvilág képezi. Ám a díszek nem a virágok és növények egyszerű másolatai, hanem a népművészek alkotó fantáziájának termékei. Szovjet folyóiratokból SZOVJETUNIÓ A Szovjetunió című ^ap legújabb, decemberi szama külön mellékletben közli Leonyid Brezsnyev előadói beszédét, amely a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának rendkívüli, VII.' ülésszakán hangzott el, továbbá az új szovjet alkotmány szövegét. A szovjet békepolitika útját követi a Szovjetunió című lap egyik írása, amely a szovjetek II. összoroszorszá- gi kongresszusa elé terjesztett békedekrétumról szól, valamint arról a küldetésről, amelyet a hidegháború^ s a vele együttjáró fegyverkezési hajsza ellen a nemzetközi feszültség megszüntetéséért folytatnak. A lap szokásos mellékletében képes beszámoló eleveníti fel a stuttgarti súlyemelő világbajnokságot. Az Értől az Urálon túlig címmel Radó György, az ismert irodalomtörténész az orosz nyelvre ültetett Ady-versek hatásáról, fogadtatásáról számol be. A Fáklya december 4-én megjelenő 23. száma képösszeállításban mutatja be a Nagy Október magyarországi megünneplését és emlékezik a jövőre alapításának 60. évfordulóját ünneplő Komszomol hőstetteire. Ugyancsak sok képpel illusztrált riport eleveníti fel a II. Szovjet—Magyar Barátság Fesztivál leningrádi napjait, s azokat a találkozásokat, amelyek során szovjet és magyar fiatalok jártak az Auróra cirkálón, tisztelgő látogatást tettek a Piszkar- jovói temetőben, sétáltak a Nyevszkij sugárúton és az Admiralitás környékén vagy éppen gitárszót hallgattak a Néva-parti sétányon. Érdekes cikk számol be arról, hogy miként dolgoznak a szovjet színészek, mennyi a keresetük, milyen rendszer szerint kapnak szerepeket — s megismerkedünk néhány híres szovjet színész egykori pályakezdésének körülményeivel is. Egy falusi tanító a gyerekek művészeti nevelésének kérdéseiről, a feladat fontosságáról számol be a lap egyik cikkében. A lapban megtalálhatjuk ezúttal is a Fáklya-fotót, az orosz nyelvleckét, a kereszt- rejtvényt, a filmismertetőt, továbbá a Szovjet Kultúra és Tudomány Háza programját. SZOVJET IRODALOM A Szovjet Irodalom decemberi száma a többi között közli a közelmúltban Magyarországon járt világhírű szovjet író, Csingiz Ajt- matov kisregényét, Árvay János fordításában. A Tengerparton futó tarka kutya című lírai történet hőse, Kriszk még gyermekfővel vág neki a tengernek három felnőtt társával. Tudja, hogy már gyermekkorban meg kell barátkoznia a nagy vízzel, hogy „a tenger megismerje, ő pedig tisztelje a tengert.” Ha äz útról gazdag zsákmánnyal tér haza, ő is a törzs kenyérkeresője s támasza lesz már. A kisfiú elindul, s útja során megismerkedünk a vadászokat elkísérő gonosz szellemekkel, akik „gyűlölik az apákat és fiaikat, ha azok együtt vesznek részt a vadászaton. Az egyiket elpusztítják közülük, hogy a másikat megfosszák erejétől és akaratától, hogy bánatában egyikük megesküdjön, hogy nem száll többet a tengerre, nem megy az erdőbe”. Amikor a fiú fókavadászatra indul, még nem is sejti, hogy milyen nagy próbatétel elé kerül. A vihar, amely csónakjukat elsodorja, s napokra ködfelhőbe takarja, kegyetlen megpróbáltatás elé állítja. Étlen- szomjan vergődik, s miközben rendre elhagyják társai, rádöbben, hogy nemcsak apját, de gyerekkorát is elnyelte a hullámsír. A végzetes kimenetelű halász- vadászkaland nem úgy ér véget, ahogy Kriszk valaha is gondolta; akaratereje legyőzte a tomboló elemeket, de győzelméért keservesen megfizetett. Felnőtté, hőssé cseperedett előttünk, olvasók előtt, akik Csingiz Ajtmatov jóyoítából bepillantást nyerhetünk egy néptörzs sajátos életébe, mondavilágába. A Szovjet Irodalom legújabb száma bemutatja Gevork Ermin örmény költőt is, akinek verseit Illyés Gyula, Mezei András, Rab Zsuzsa tolmácsolásában olvashatjuk. Ady Endre emlékére a nagy magyar költő versei közül néhányat két nyelven közöl az irodalmi folyóirat, a költőóriás méltatásával együtt. szputnyik A Szputnyik most megjelenő, decemberi száma idézi az év nagyobb eseményeit, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójának ünnepségeit, valamint tájékoztatást közöl az új szovjet alkotmányról. Számítások szerint Földünk lakosainak száma az évszázad végére megközelíti a 6,5—7 milliárdot. Hogyan biztosítható ennyi ember élelmiszer-ellátása? E probléma megoldásában különösen nagy szerepet jósolnak a tengereknek és óceánoknak a témakörrel foglalkozó szakemberek — olvashatjuk a decemberi számban. A Szovjetunió 40 városának lakossága haladja meg az ötszázezer főt. Kijev, Leningrád, Moszkva után a milliós városok sorába lépett Taskent, Baku, Harkov, Ogyessza, Omszk is. 1977 tavaszán — tizenhatodikként — iratkozott a milliós városok közé Dnyepropet- rovszk. — Miért? — kérdezte Szemjon. Kezdte elveszíteni a magabiztosságát, mert nem remélte, hogy pontosan neki tud vágódni a kocsinak ilyen gyorsaság mellett. — Mindjárt lőni fognak — kiáltotta a hadnagy. A Volga hátsó ajtaját kissé kinyitották. Szemjon sápadt fényeket látott felvillani, de a lövéseket nem hallotta. — Három — számolta a hadnagy. — A gumiabroncsokat lövik. Még egy. — A hadnagy vidáman felnevetett. — Mit nevetsz? — kérdezte Szemjon. — A pisztolyban csak hét töltény van. Négyet már kilőtt. Ujratölteni nem lesz ideje, ilyen öreg masinához idő kell. — A hadnagy nevetett, látszottak egészséges, fehér fogai. Nagy öröm, nem mondom — gondolta Szemjon. A golyó most Szemjontól jobbra csapódott be az üvegen. A találattól pókhálószerűen repedezett meg a szélvédő. — Manőverezz! — kiabálta a hadnagy. — Kormányt jobbra! Szemjon élesen jobbra kanyarodott. — Dudálj! — parancsolt a hadnagy. — Nyomd már! Szemjon megnyomta a dudát. A reggeli csöndben bömbölve szólt a kürt. Jobbról visszhangzott, majd elölről is hallatszott. Szemjon beleképzelte magát a menekülők helyébe. Szörnyű lehet, amikor teljes sebességnél egy több tonnás óriás száguld feléd. Minden lehetségest bekalkuláltak, csak ezt nem. Ha azok ott az autóban életben maradnak, egész életükben lidércnyomásos álomként kíséri őket ez a szörnyűség. Biztosan csak egyet akartak: hogy szűnjön már meg ez az őrjítő üvöltő hang. A Volga hol balra húzott, aztán az út közepe felé, majd jobbra vágódott. Az autóban még nem tudták, hogy a busz sofőrje nem fél az összeütközéstől, sőt, maga keresi az alkalmat. Szemjon a bal oldali lökhárítónak irányította a buszt, a Volga a jobbra húzódott. Kitalálták! — Jobbra majd egy út lesz, ha befordulnak, nem érjük utol őket — mondta a hadnagy. Jobboldalt egy bekötő út húzódott, amely az erdőn ment keresztül. A bekötő úton csökkenteni kell a sebességet. Az erdőben megállhatnak. Szemjon elképzelte, ahogy az ijedtségtől sietve, közvetlen közelről fognak lőni rájuk. — Most — kiáltotta a hadnagy. — Nincs más lehetőség, most! Szemjon habozott egy pillanatig, majd növelte a sebességet, hogy még erősebben csapódjon neki. A Volga a jobb szélre vágódott, a korlát közvetlen közelébe. Szemjon elhúzott mellette. Nem is örült, hogy a Volga sofőrje tévedett. Most már egyszerű a dolog. Szemjon csökkentette a sebességet és jobbra fordította a kormányt, a busz a Volga mellett haladt. Inkább kitalálta, mint látta, hogy a Volga sofőrje ki akar törni, a földútig mindössze kétszáz méter maradt hátra. Szemjon elfordította a volánt, és érezte, hogy az autó ellenáll, a sofőr ereje végső megfeszítésével tartotta a kormányt. Egy pillanatra feltűnt a kocsi vezetőjének sápadt arca. Nyitott, majdnem kerek szájjal, őrjöngve tekerte a fogantyút, az ablakot akarta kinyitni. — Semmiképpen sem — mondta a hadnagy, nyilván kitalálta, hogy Szemjon félre akar húzódni. — Ha egyszer elhatároztuk .. Szemjon még jobban elfordította a kormányt, hallotta a reccsenést, mintha botot húznának végig a kerítés deszkáin, a Volga nekivágódott a korlát betonoszlopainak. Szemjon lefékezett és hátranézett. A sofőrnek mégis sikerült az utolsó pillanatban fékezni, és élesen elfordítania a kormányt. A kocsi megfarolt, és az út közepén felborult. A hadnagy kiugrott az első ajtón. — Gyorsan! Amíg nem térnek magukhoz, le kell fegyverezni őket. A hadnagy könyökét behajlítva, mint egy hosszútávfutó, úgy futott az autóhoz. Szemjon valamiért ugyancsak behajlította a könyökét és azt gondolta, ostobaság takarékoskodni a mozdulatokkal, amikor mindössze néhány tucat métert kell megtenni. Egymás mellé értek, a hadnagy Szemjonra pillatott, bizonyára szenvedélyes sportoló volt, és nem tudott belenyugodni, ha megelőzik. A hadnagy lélegzetet vett és még jobban nekiiramodott. Szemjon hallotta, hogy törik a bevert üveg, és a szilánkok az aszfaltra szóródtak. Megpróbáltak kimenekülni az autóból... Bállá Gyula fordítása (Vége.) Mtaiflos kafl®odl®säk@p I Háry János
