Tolna Megyei Népújság, 1977. december (26. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-31 / 307. szám

NSZK A jobboldali tendenciák ellenére tovább erősödött a DKP 1977. december 31. % Leszerelést, egyenlő biztonság alapján A Pravda külpolitikai mérlege Az Unsere Zeit, a Német Kommunista Párt (DKP) lapja közzétette Herbert Miesnek, a párt elnökének újévi üzenetét. Mint a DKP elnöke meg­állapítja, a búcsúzó esztendő az NSZK-ban a reakciós tár­sadalmi erők jelentős előre­törését hozta. Jobboldali fo­lyamatok bontakoztak ki a szociális, politikai és szelle­mi élet valamennyi terüle­tén. Ez az irányzat különösen erőre kapott ősszel, a terro­rizmus elleni harc ürügyén. Ugyanakkor azonban a lakos­ság széles körében erősödik az ellenállás a szociális és politikai reakcióval szemben. A DKP tevékeny közreműkö" désével számos demokratikus akció bontakozott ki, a párt taglétszáma növekedett. A nyugatnémet kommunis­ták az új év küszöbén válto­zatlanul elsősorban a dolgo­zó emberek, a munkanélküli­ek, a nők és fiatalok gondjai- vai-örömeivei törődnek, hely­zetük javításán fáradoznak. A DKP „az új esztendőben is erőteljesen küzd majd a munkához való jogért, a munkanélküliség ellen, az ok­tatás és képzés javításáért. A párt síkra száll a demokrati­kus jogok védelmében, a jobboldali, újfasiszta erők ellen, a foglalkoztatási tila­lommal szemben. A DKP harcol a világméretű fegy­verkezési verseny beszünteté­séért, a neutronbomba elter­jesztésének megakadályozá­sáért”. ISLAMABAD A pakisztáni katonai kor­mányzat pénteken reggel visszavonta azt a csütörtöki közleményét, amely szerint szabadon bocsát 11 109 politi­kai foglyot. Megfigyelők a döntést az amnesztia elha­lasztásaként értékelik. Rawalpindiben három hó­naptól egy évig terjedő bör­tönbüntetésre ítélte csütörtö­kön egy katonai bíróság Zul- fikar Ali Bhutto volt pakisz- tási kormányfő tíz hívét, a pakisztáni néppárt aktivis­táit, akik az ország észak- nyugati részén fekvő Pesha­war városában nemrég tünte­tésen vettek részt. Ügyüket a statáriális törvények sze­rint tárgyalták. MADRID Nem jött étre megállapo­dás a navarrai képviselők madridi tanácskozásán, amely csütörtökön a késő éjszakai órákig folytatódott. Arról tárgyalnak, hogy a tartomány beletartozzék-e a baszkföldi autonómia hatás­körébe. A baszkföldi parla­menti képviselők és a kor­mány megbízottja között ki­dolgozott rendelettervezet ugyanis történelmi indokok alapján a baszk autonómia hatáskörébe sorolja a há­rom baszk tartomány mel­lett Navarrát. E tartomány jobboldali körei azonban tiltakoznak a Baszkföldhöz való csatolás ellen. A moszkvai Pravda pénte­ki számának két cikke is megvonja a szovjet külpoliti­ka 1977. évi mérlegét. Az SZKP KB lapja vezércikké­ben megállapítja: A különböző társadalmi­politikai rendszerű államok békés egymás mellett élésé­nek elvei az erőviszonyok megváltozása, mindenekelőtt a Szovjetunió, az egész szo­cialista közösség erejének és nemzetközi tekintélyének nö­vekedése eredményeként tar­tósan meggyökereztek a nemzetközi életben. Az SZKP és a szovjet ál­lam 1977. évi külpolitikai te­vékenységének egyik legfon­tosabb iránya a leszerelésért, az imperialista hatalmak ál­tal ösztönzött fegyverkezési hajsza beszüntetéséért vívott harc volt. A legfontosabb most az, hogy a leszerelési tárgyalásokról a leszerelés kezdetét jelentő reális lépé­sekre térjenek át. Megkülön­böztetett helyet foglalnak el a halaszthatatlan feladatok megoldásában a hadászati tá­madó fegyverzetek korlátozá­sáról folyó szovjet—amerikai tárgyalások. Az enyhülés ellenségeinek erőfeszítései ellenére 1977- ben Európában tovább törtek előre a pozitív folyamatok. Érzékelhető haladás történt az európai országok politikai, gazdasági és kulturális kap­csolatainak fejlődésében, rendszeresekké váltak a leg­felsőbb szintű találkozók és konzultációk. A Szovjetunió és a szocia­lista országok konstruktív, elvi álláspontot képviselnek a belgrádi találkozón, ame­lyen a figyelem középpont­jában az európai katonai enyhülés megszilárdítását szolgáló szovjet akcióterv áll — fejeződik be a vezércikk. — Vajon nem időszerű-e felismerni, hogy a jelenlegi erőviszonyok mellett a fegy­verzetellenőrzési probléma megoldásának egyetlen alap­ja csak az egyenlőség és az egyenlő biztonság elvének szigorú betartása lehet? — teszi fel a kérdést a másik cikkben az ismert szemleíró, Jurij Zsukov, a Béke-Világ­tanács elnökségének tagja. — A jelenlegi helyzet megköveteli a békeszeretq erők legnagyobb fokú éber­séget és a neutronfegyver elleni harc további fokozását. A világ minden részéből ér­kező visszhangokból ítélve az SZKP KB főtitkára, a Leg­felsőbb Tanács Elnökségének elnöke által előterjesztett új kezdeményezés a népek leg­mélyebb vágyait fejezi ki. Fontos kiemelni, hogy a kér­dés ilyen kiegyensúlyozott feltevését sok józan gondolko­dású politikus az Egyesült Államokban is osztja. A neutronfegyver gyártásá­ról való kölcsönös lemondás, amelyet a Leonyid Brezsnyev által előterjesztett új javas-, lat tartalmaz, teljes egészé­ben az egyenlőség és az egyenlő biztonság elvén ala­pul. Ez a kezdeményezés megnyitja a fegyverkezési hajsza beszüntetéséhez veze­tő egyetlen ésszerű utat. A válasz most Washingtont il­leti meg — mutat rá Jurij Zsukov. Harc a tárcákért Péntek esti kommentárunk. Soares után tehát ismét Soares. Kormányalakításra is­mét a szocialista párt főtitkára kapott megbízást Portugá­liában, ez azonban korántsem jelenti azt, hogy a válság megoldódott. Ellenkezőleg, mintha most kezdődnék! Már Eanes államfő szerda esti bejelentése heves fel­háborodást váltott ki. A jobboldali szociáldemokrata párt szóvivője ugyanis közölte: az elnök döntését velük senki nem vitatta meg. Soares azóta ismételten kijelentette: szó sem lehet koalíciós kabinetről. Legfeljebb annyiban módo­sulhat a leendő kabinet a korábbi szocialista párti kor­mányhoz képest, hogy a PSZP politikusain kívül úgyneve­zett személyiségeket is számításba vesznek a miniszteri ki­nevezéseknél. Ebből azután máris éles vita kerekedett a portugál jobboldal két pártja között. A CDS berkeiben nem csinál­tak titkot abból, hogy Soares elképzelése kivívta tetszésü­ket. Szerintük ez a formula ideális az új kormány megala­kítása szempontjából. A Demokrata Szociális Centrummal szemben a szociáldemokraták az elutasítás álláspontjára he­lyezkedtek. Ök ugyanis a két jobboldali párt, az övék és a CDS koalíciójában látják az egyetlen kivezető utat, s ezt a megoldást a CDS — úgymond — elárulta. » A baloldal legerősebb pártja, a Portugál Kommunista Párt mindenfajta jobboldali kalandtól meg szeretné óvni az országot, s ismételten felajánlotta a két munkáspárt koalí­ciójának megalakítását, amit viszont Soares elutasított. Alvaro Cunhal pártját azonban mégsem lehet kirekeszteni a kabinetből, noha Soares látszólag erre törekszik. Míg ugyanis saját pártján kívül a CDS-nek is hajlandó vala­mely személyiségen, vagy személységeken keresztül közvet­ve tárcát juttatni, a kommunisták legfeljebb államtitkári tisztséggel kellene hogy beérjék, amit á PKP nyilvánvalóan nem fogad el. Soares tehát a megbízást ugyan megkapta az új kabinet megalakítására, ezzel azonban a lisszaboni válság tovább éleződött. Heves összecsapás várható a szocialisták és a kommunisták, Soares pártja és a jobboldali ellenzék között. Eddig csupán egyetlen halvány bíztató jel mutatkozik: a jobboldal egysége fölbomlott. A CDS és a szociáldemokra­ták együttműködése, az úgynevezett „demokratikus konver­gencia” — az Arriba című spanyol lap értesülése szerint — a múlté. A tárcákért folytatott ádáz küzdelem viszont most kez­dődik, s a jelekből ítélve még jó ideig el is tart Lissza­bonban. GYAPAY DÉNES Várakozás és valóság Népfronttanácskozás Pekingben Andreotti a kormányválságról Giulio Andreotti, olasz mi­niszterelnök pénteken délben megtartott római sajtóérte­kezletén annak a vélemé­nyének adott hangot, hogy „nem elkerülhetetlen” a kormányválság. Sajtóértekezletének fő té­mája az Olasz Kommunista Párthoz fűződő viszony kér­dése volt. A kormányfő nem cáfolta meg azt a korábban neki tulajdonított kijelentést, amely szerint amíg ő lesz a kormányfő, a kommunisták nem léphetik át a hatalom küszöbét. Andreotti hivatko­zott a kereszténydemokraták és a kommunisták közti filo­zófiai, ideológiai és történe­lemszemléleti különbségekre és azt mondta, hogy ezeket csak fokozatosan, „ugrások nélkül” lehet tompítani. Kö­zölte, hogy a jelenlegi „poli­tikai képlet” megtartásához nemcsak kormánya ragaszko­dik, hanem pártja, a ke­reszténydemokrata párt is. Peking, Éliás Béla, az MTI tudósítója jelenti: December 27. és 29-e kö­zött ülést tartott Pekingben a Kínai Népi Politikai Ta­nácskozó Testület (népfront) országos bizottságának állan­dó bizottsága. Az ülésen Hua Kuo-feng elnök vezetésével rész vettek a párt- és állami vezetők, a kínai demokrati­kus pártok, a tömegszerveze­tek, az országban élő nem­zetiségek, valamint a párton- kívüliek képviselői. Az úgy­nevezett kulturális forrada­lom óta első ízben megtartott népfrontülésen határozatot fogadtak el arról, hogy á jö­vő tavasszal, az országos né­pi gyűlés (parlament) ülés­szakával egyidejűleg meg­tartják a Kínai Népi Politi­kai Tanácskozó Testület ülés­szakát. A KNPTT országos bizott­sága állandó bizottságának ülésén beszédet mondott Je Csien-jing, a Kínai Kommu­nista Párt Központi Bizott­ságának alelnöke, a Népi Po­litikai Tanácskozó Testület országos bizottságának al­elnöke. Je élesen elítélte a „né­gyek bandájának” romboló tevékenységét, amelynek egyik jellemzője az volt, hogy a kulturális forradalom évei­ben lábbal tiporták a nép­frontpolitikát és a proletár- diktatúra élét a népfrontban tömörült hazafias erők ellen irányították — mondta, majd hangoztatta: a „négyek” szétzúzásával merőben új helyzet jött létre Kínában, és ebben a helyzetben a Kínai Kommunista Párt, a népfront gerincét képező munkás­paraszt szövetség vezető ere­je arra törekszik, hogy ha­talmas egységbe tömörítsen minden olyan erőt, amely hí­ve a szocializmus ügyének, és kész együtt haladni a kommunista párttal. Külön kiemelte annak fontosságát, hogy helyreállítsák a párt népfrontpolitikája iránti bi­zalmat a kulturális forrada­lom időszakában meghurcolt és sokat szenvedett értelmi­ségiek körében. A tőkés világgazdaság az új év küszöbén HA VISSZAPILLANTUNK az 1976 végén készült tőkés konjunktúra előrejelzésekre, amelyeket a különböző tudomá­nyos intézetek, nagyvállalatok és bankok készítettek az 1977. évi várható gazdasági fejlődésre, azt tapasztaljuk, hogy óriási szakadék lett a várakozás és a valóság között; a tőkés világ- gazdaságban nem következett be a megélénkülés, amelyre bizton számítottak. Ezt az optimista várakozást annak idején több tény tá­masztotta alá: az USA gazdaságának növekvő dinamizmusa 1976-ban, az NSZK és Japán kilábalása a válságból, az inflá­ció némi lassulása, sőt egyes országokban a munkanélküliség csökkenése. A tények értékelése azonban túlzottnak bizonyult és nem vették számításba, hogy a fő aránytalanságokban 1976-ban még nem következett be számottevő változás. Ezek: a nemzetközi fizetési mérlegek nagyfokú kiegyensúlyozatlan­sága, a fizetőképes kereslet, különösen a nemzeti árupiacon általában alatta maradt kínálatnak és így elmaradt a beruhá­zási piac fellendülése is. A tőkés államok konjunktúraélénkítő rendszabályai nem adtak elegendő „vérátömlesztést” a stag­náló piacoknak. A tőkés konjunktúra szakértők már 1977 közepe táján hangot váltva a mérsékelt fejlődés hirdetőivé váltak. Az OECD-országok szakértői 1976 végén 5—5,2 százalékos gazda­sági növekedést feltételeztek 1977-re a szervezethez tartozó országokban (azaz a fejlett tőkés országokban). Az év közepén ez a szám 4,5 százalékra módosult, az év végére pedig már úgy vélték, hogy nem lesz több mint 3,5 százalék. A munka- nélküliség aránya 1977-ben, a várakozástól eltérően, 5,2 szá­zalékról 5,8 százalékra nőtt. Az USA-ban a gazdasági fejlődés lendülete 1977 első fél­évében kedvező volt, az év második felében azonban vissza­esett, — a remények összeomlottak. Az amerikai gyáriparosok 70 százaléka azt állítja, hogy 1978-ban a fejlődés még kedve­zőtlenebb lesz és nem éri el az évi 4,2 százalékot. Az USA-ban a Carter által meghirdetett energiatakaré­kossági program és adócsökkentési elképzelések nehezen való­sulnak meg. Ennek következtében a kormány törekvései és a gazdasági élet irányai egymástól egyre jobban elválnak. Ezt bizonyítja, hogy az értéktőzsdén a pangás jelei észlelhetők, hogy a kamatlábak növekedése mellett a beruházási kedv nem kielégítő. Az NSZK-t viszonylag kevésbé érintették az 1974. és 1975. évi válsághullámok, mint a többi fejlett tőkés országot. Az 1977-re előirányzott 5—6 százalékos gazdasági növekedés vár­hatóan mégsem lesz 3 százaléknál magasabb. A gazdasági élet felhajtóereje a külkereskedelem, amely 1977-ben is óriási aktívumot hozott az országnak, kb. 18—19 milliárd dollárt. Az NSZK-ra — mindenekelőtt az USA részéről — óriási nyomás nehezedik. Arra kívánják rávenni, hogy „pörgesse” fel a belső gazdasági konjunktúrát is és ezzel mérsékelje az exportexpanziót, illetve nagyobb importkeresletet támasszon. Japán is hamar túljutott a gazdasági válság okozta sokk­állapotán, de nem nyerte vissza a fejlődés korábbi lendületét, csupán a külkereskedelemben ért el kiemelkedő sikereket 1977-ben. A japán aktívum várhatóan 13—14 milliárd dol­lár lesz. Franciaországban a deflációs politika a gazdasági növe­kedés helyett a gazdasági egyensúly helyreállítását tartja napirenden. Anglia és Olaszország még mindig a fejlett tőkés orszá­gok két leggyengébb pozícióban lévő állama. Ha nem is egy­forma mértékben, de 1977-ben is a külföldi hitelek adta „vitamin” pumpált életerőt az angol és az olasz gazdaságokba. Az 1978. évi gazdasági kilátásokat nagymértékben be­folyásolja az a tény, hogy az OPEC legutóbbi, Caracasban le­zajlott értekezletén a nyersolaj árát nem emelték fel, ponto­sabban fél évre „befagyasztották” a jelenlegi árat. Ez nem­csak az USA külkereskedelmi mérlege, hanem a nemzetközi inflációs folyamat szempontjából is nagy jelentőségű, mert valószínűleg lassítja az általános áremelkedési tendenciát és segítheti a beruházási kedv megélénkítését is. A PROGNÓZISOK szerint 1978-ban is folytatódik a vi­szonylag lassú, ellentmondásokkal terhes fejlődés. Várható, hogy a tőkés kormányok további protekcionista intézkedése­ket hoznak, amelyek a belső piacokon a kereslet élénkülését eredményezhetik. A kormányokra nyomasztóan hat a munka- nélküliség magas szintje. Éppen ezért valószínűleg azok az erők kerekednek felül, amelyek különböző közmunkák révén a gazdasági-szociális gond enyhítését szorgalmazzák. W. I. Tito a közel-keleti helyzetről Joszip Broz Tito, jugoszláv államfő — mint ismeretes — Brioni-szigetén fogadta Jász- szer Arafatot, a Palesztinái Felszabadítási Szervezet Vég­rehajtó Bizottságának elnö­két. A Tanjug hírügynökség jelentése szerint Arafat tájé­koztatta az elnököt a PFSZ álláspontjáról és tevékenysé­géről. Tito hangsúlyozta: a Pa­lesztinái nép jogainak, köz­tük az önálló állam alapítá­sára való jogának érvényesí­tése a közel-keleti probléma magva, és ennek igazságos rendezése nélkül elképzelhe­tetlen az általános közel-ke­leti rendezés. Az ENSZ hatá­rozatai és az el nem kötelezett országok colombói csúcsér­tekezletén elfogadott nyilat­kozatok alapot nyújtanak ar^. ra, hogy alkotó tárgyalásokon igazságosan és tartósan ren­dezzék a közel-keleti válsá­got — mondotta Tito. Arafat és Tito Brionin (Képtávírónkon érkezett).

Next

/
Thumbnails
Contents