Tolna Megyei Népújság, 1977. december (26. évfolyam, 282-307. szám)
1977-12-31 / 307. szám
NSZK A jobboldali tendenciák ellenére tovább erősödött a DKP 1977. december 31. % Leszerelést, egyenlő biztonság alapján A Pravda külpolitikai mérlege Az Unsere Zeit, a Német Kommunista Párt (DKP) lapja közzétette Herbert Miesnek, a párt elnökének újévi üzenetét. Mint a DKP elnöke megállapítja, a búcsúzó esztendő az NSZK-ban a reakciós társadalmi erők jelentős előretörését hozta. Jobboldali folyamatok bontakoztak ki a szociális, politikai és szellemi élet valamennyi területén. Ez az irányzat különösen erőre kapott ősszel, a terrorizmus elleni harc ürügyén. Ugyanakkor azonban a lakosság széles körében erősödik az ellenállás a szociális és politikai reakcióval szemben. A DKP tevékeny közreműkö" désével számos demokratikus akció bontakozott ki, a párt taglétszáma növekedett. A nyugatnémet kommunisták az új év küszöbén változatlanul elsősorban a dolgozó emberek, a munkanélküliek, a nők és fiatalok gondjai- vai-örömeivei törődnek, helyzetük javításán fáradoznak. A DKP „az új esztendőben is erőteljesen küzd majd a munkához való jogért, a munkanélküliség ellen, az oktatás és képzés javításáért. A párt síkra száll a demokratikus jogok védelmében, a jobboldali, újfasiszta erők ellen, a foglalkoztatási tilalommal szemben. A DKP harcol a világméretű fegyverkezési verseny beszüntetéséért, a neutronbomba elterjesztésének megakadályozásáért”. ISLAMABAD A pakisztáni katonai kormányzat pénteken reggel visszavonta azt a csütörtöki közleményét, amely szerint szabadon bocsát 11 109 politikai foglyot. Megfigyelők a döntést az amnesztia elhalasztásaként értékelik. Rawalpindiben három hónaptól egy évig terjedő börtönbüntetésre ítélte csütörtökön egy katonai bíróság Zul- fikar Ali Bhutto volt pakisz- tási kormányfő tíz hívét, a pakisztáni néppárt aktivistáit, akik az ország észak- nyugati részén fekvő Peshawar városában nemrég tüntetésen vettek részt. Ügyüket a statáriális törvények szerint tárgyalták. MADRID Nem jött étre megállapodás a navarrai képviselők madridi tanácskozásán, amely csütörtökön a késő éjszakai órákig folytatódott. Arról tárgyalnak, hogy a tartomány beletartozzék-e a baszkföldi autonómia hatáskörébe. A baszkföldi parlamenti képviselők és a kormány megbízottja között kidolgozott rendelettervezet ugyanis történelmi indokok alapján a baszk autonómia hatáskörébe sorolja a három baszk tartomány mellett Navarrát. E tartomány jobboldali körei azonban tiltakoznak a Baszkföldhöz való csatolás ellen. A moszkvai Pravda pénteki számának két cikke is megvonja a szovjet külpolitika 1977. évi mérlegét. Az SZKP KB lapja vezércikkében megállapítja: A különböző társadalmipolitikai rendszerű államok békés egymás mellett élésének elvei az erőviszonyok megváltozása, mindenekelőtt a Szovjetunió, az egész szocialista közösség erejének és nemzetközi tekintélyének növekedése eredményeként tartósan meggyökereztek a nemzetközi életben. Az SZKP és a szovjet állam 1977. évi külpolitikai tevékenységének egyik legfontosabb iránya a leszerelésért, az imperialista hatalmak által ösztönzött fegyverkezési hajsza beszüntetéséért vívott harc volt. A legfontosabb most az, hogy a leszerelési tárgyalásokról a leszerelés kezdetét jelentő reális lépésekre térjenek át. Megkülönböztetett helyet foglalnak el a halaszthatatlan feladatok megoldásában a hadászati támadó fegyverzetek korlátozásáról folyó szovjet—amerikai tárgyalások. Az enyhülés ellenségeinek erőfeszítései ellenére 1977- ben Európában tovább törtek előre a pozitív folyamatok. Érzékelhető haladás történt az európai országok politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatainak fejlődésében, rendszeresekké váltak a legfelsőbb szintű találkozók és konzultációk. A Szovjetunió és a szocialista országok konstruktív, elvi álláspontot képviselnek a belgrádi találkozón, amelyen a figyelem középpontjában az európai katonai enyhülés megszilárdítását szolgáló szovjet akcióterv áll — fejeződik be a vezércikk. — Vajon nem időszerű-e felismerni, hogy a jelenlegi erőviszonyok mellett a fegyverzetellenőrzési probléma megoldásának egyetlen alapja csak az egyenlőség és az egyenlő biztonság elvének szigorú betartása lehet? — teszi fel a kérdést a másik cikkben az ismert szemleíró, Jurij Zsukov, a Béke-Világtanács elnökségének tagja. — A jelenlegi helyzet megköveteli a békeszeretq erők legnagyobb fokú éberséget és a neutronfegyver elleni harc további fokozását. A világ minden részéből érkező visszhangokból ítélve az SZKP KB főtitkára, a Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnöke által előterjesztett új kezdeményezés a népek legmélyebb vágyait fejezi ki. Fontos kiemelni, hogy a kérdés ilyen kiegyensúlyozott feltevését sok józan gondolkodású politikus az Egyesült Államokban is osztja. A neutronfegyver gyártásáról való kölcsönös lemondás, amelyet a Leonyid Brezsnyev által előterjesztett új javas-, lat tartalmaz, teljes egészében az egyenlőség és az egyenlő biztonság elvén alapul. Ez a kezdeményezés megnyitja a fegyverkezési hajsza beszüntetéséhez vezető egyetlen ésszerű utat. A válasz most Washingtont illeti meg — mutat rá Jurij Zsukov. Harc a tárcákért Péntek esti kommentárunk. Soares után tehát ismét Soares. Kormányalakításra ismét a szocialista párt főtitkára kapott megbízást Portugáliában, ez azonban korántsem jelenti azt, hogy a válság megoldódott. Ellenkezőleg, mintha most kezdődnék! Már Eanes államfő szerda esti bejelentése heves felháborodást váltott ki. A jobboldali szociáldemokrata párt szóvivője ugyanis közölte: az elnök döntését velük senki nem vitatta meg. Soares azóta ismételten kijelentette: szó sem lehet koalíciós kabinetről. Legfeljebb annyiban módosulhat a leendő kabinet a korábbi szocialista párti kormányhoz képest, hogy a PSZP politikusain kívül úgynevezett személyiségeket is számításba vesznek a miniszteri kinevezéseknél. Ebből azután máris éles vita kerekedett a portugál jobboldal két pártja között. A CDS berkeiben nem csináltak titkot abból, hogy Soares elképzelése kivívta tetszésüket. Szerintük ez a formula ideális az új kormány megalakítása szempontjából. A Demokrata Szociális Centrummal szemben a szociáldemokraták az elutasítás álláspontjára helyezkedtek. Ök ugyanis a két jobboldali párt, az övék és a CDS koalíciójában látják az egyetlen kivezető utat, s ezt a megoldást a CDS — úgymond — elárulta. » A baloldal legerősebb pártja, a Portugál Kommunista Párt mindenfajta jobboldali kalandtól meg szeretné óvni az országot, s ismételten felajánlotta a két munkáspárt koalíciójának megalakítását, amit viszont Soares elutasított. Alvaro Cunhal pártját azonban mégsem lehet kirekeszteni a kabinetből, noha Soares látszólag erre törekszik. Míg ugyanis saját pártján kívül a CDS-nek is hajlandó valamely személyiségen, vagy személységeken keresztül közvetve tárcát juttatni, a kommunisták legfeljebb államtitkári tisztséggel kellene hogy beérjék, amit á PKP nyilvánvalóan nem fogad el. Soares tehát a megbízást ugyan megkapta az új kabinet megalakítására, ezzel azonban a lisszaboni válság tovább éleződött. Heves összecsapás várható a szocialisták és a kommunisták, Soares pártja és a jobboldali ellenzék között. Eddig csupán egyetlen halvány bíztató jel mutatkozik: a jobboldal egysége fölbomlott. A CDS és a szociáldemokraták együttműködése, az úgynevezett „demokratikus konvergencia” — az Arriba című spanyol lap értesülése szerint — a múlté. A tárcákért folytatott ádáz küzdelem viszont most kezdődik, s a jelekből ítélve még jó ideig el is tart Lisszabonban. GYAPAY DÉNES Várakozás és valóság Népfronttanácskozás Pekingben Andreotti a kormányválságról Giulio Andreotti, olasz miniszterelnök pénteken délben megtartott római sajtóértekezletén annak a véleményének adott hangot, hogy „nem elkerülhetetlen” a kormányválság. Sajtóértekezletének fő témája az Olasz Kommunista Párthoz fűződő viszony kérdése volt. A kormányfő nem cáfolta meg azt a korábban neki tulajdonított kijelentést, amely szerint amíg ő lesz a kormányfő, a kommunisták nem léphetik át a hatalom küszöbét. Andreotti hivatkozott a kereszténydemokraták és a kommunisták közti filozófiai, ideológiai és történelemszemléleti különbségekre és azt mondta, hogy ezeket csak fokozatosan, „ugrások nélkül” lehet tompítani. Közölte, hogy a jelenlegi „politikai képlet” megtartásához nemcsak kormánya ragaszkodik, hanem pártja, a kereszténydemokrata párt is. Peking, Éliás Béla, az MTI tudósítója jelenti: December 27. és 29-e között ülést tartott Pekingben a Kínai Népi Politikai Tanácskozó Testület (népfront) országos bizottságának állandó bizottsága. Az ülésen Hua Kuo-feng elnök vezetésével rész vettek a párt- és állami vezetők, a kínai demokratikus pártok, a tömegszervezetek, az országban élő nemzetiségek, valamint a párton- kívüliek képviselői. Az úgynevezett kulturális forradalom óta első ízben megtartott népfrontülésen határozatot fogadtak el arról, hogy á jövő tavasszal, az országos népi gyűlés (parlament) ülésszakával egyidejűleg megtartják a Kínai Népi Politikai Tanácskozó Testület ülésszakát. A KNPTT országos bizottsága állandó bizottságának ülésén beszédet mondott Je Csien-jing, a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának alelnöke, a Népi Politikai Tanácskozó Testület országos bizottságának alelnöke. Je élesen elítélte a „négyek bandájának” romboló tevékenységét, amelynek egyik jellemzője az volt, hogy a kulturális forradalom éveiben lábbal tiporták a népfrontpolitikát és a proletár- diktatúra élét a népfrontban tömörült hazafias erők ellen irányították — mondta, majd hangoztatta: a „négyek” szétzúzásával merőben új helyzet jött létre Kínában, és ebben a helyzetben a Kínai Kommunista Párt, a népfront gerincét képező munkásparaszt szövetség vezető ereje arra törekszik, hogy hatalmas egységbe tömörítsen minden olyan erőt, amely híve a szocializmus ügyének, és kész együtt haladni a kommunista párttal. Külön kiemelte annak fontosságát, hogy helyreállítsák a párt népfrontpolitikája iránti bizalmat a kulturális forradalom időszakában meghurcolt és sokat szenvedett értelmiségiek körében. A tőkés világgazdaság az új év küszöbén HA VISSZAPILLANTUNK az 1976 végén készült tőkés konjunktúra előrejelzésekre, amelyeket a különböző tudományos intézetek, nagyvállalatok és bankok készítettek az 1977. évi várható gazdasági fejlődésre, azt tapasztaljuk, hogy óriási szakadék lett a várakozás és a valóság között; a tőkés világ- gazdaságban nem következett be a megélénkülés, amelyre bizton számítottak. Ezt az optimista várakozást annak idején több tény támasztotta alá: az USA gazdaságának növekvő dinamizmusa 1976-ban, az NSZK és Japán kilábalása a válságból, az infláció némi lassulása, sőt egyes országokban a munkanélküliség csökkenése. A tények értékelése azonban túlzottnak bizonyult és nem vették számításba, hogy a fő aránytalanságokban 1976-ban még nem következett be számottevő változás. Ezek: a nemzetközi fizetési mérlegek nagyfokú kiegyensúlyozatlansága, a fizetőképes kereslet, különösen a nemzeti árupiacon általában alatta maradt kínálatnak és így elmaradt a beruházási piac fellendülése is. A tőkés államok konjunktúraélénkítő rendszabályai nem adtak elegendő „vérátömlesztést” a stagnáló piacoknak. A tőkés konjunktúra szakértők már 1977 közepe táján hangot váltva a mérsékelt fejlődés hirdetőivé váltak. Az OECD-országok szakértői 1976 végén 5—5,2 százalékos gazdasági növekedést feltételeztek 1977-re a szervezethez tartozó országokban (azaz a fejlett tőkés országokban). Az év közepén ez a szám 4,5 százalékra módosult, az év végére pedig már úgy vélték, hogy nem lesz több mint 3,5 százalék. A munka- nélküliség aránya 1977-ben, a várakozástól eltérően, 5,2 százalékról 5,8 százalékra nőtt. Az USA-ban a gazdasági fejlődés lendülete 1977 első félévében kedvező volt, az év második felében azonban visszaesett, — a remények összeomlottak. Az amerikai gyáriparosok 70 százaléka azt állítja, hogy 1978-ban a fejlődés még kedvezőtlenebb lesz és nem éri el az évi 4,2 százalékot. Az USA-ban a Carter által meghirdetett energiatakarékossági program és adócsökkentési elképzelések nehezen valósulnak meg. Ennek következtében a kormány törekvései és a gazdasági élet irányai egymástól egyre jobban elválnak. Ezt bizonyítja, hogy az értéktőzsdén a pangás jelei észlelhetők, hogy a kamatlábak növekedése mellett a beruházási kedv nem kielégítő. Az NSZK-t viszonylag kevésbé érintették az 1974. és 1975. évi válsághullámok, mint a többi fejlett tőkés országot. Az 1977-re előirányzott 5—6 százalékos gazdasági növekedés várhatóan mégsem lesz 3 százaléknál magasabb. A gazdasági élet felhajtóereje a külkereskedelem, amely 1977-ben is óriási aktívumot hozott az országnak, kb. 18—19 milliárd dollárt. Az NSZK-ra — mindenekelőtt az USA részéről — óriási nyomás nehezedik. Arra kívánják rávenni, hogy „pörgesse” fel a belső gazdasági konjunktúrát is és ezzel mérsékelje az exportexpanziót, illetve nagyobb importkeresletet támasszon. Japán is hamar túljutott a gazdasági válság okozta sokkállapotán, de nem nyerte vissza a fejlődés korábbi lendületét, csupán a külkereskedelemben ért el kiemelkedő sikereket 1977-ben. A japán aktívum várhatóan 13—14 milliárd dollár lesz. Franciaországban a deflációs politika a gazdasági növekedés helyett a gazdasági egyensúly helyreállítását tartja napirenden. Anglia és Olaszország még mindig a fejlett tőkés országok két leggyengébb pozícióban lévő állama. Ha nem is egyforma mértékben, de 1977-ben is a külföldi hitelek adta „vitamin” pumpált életerőt az angol és az olasz gazdaságokba. Az 1978. évi gazdasági kilátásokat nagymértékben befolyásolja az a tény, hogy az OPEC legutóbbi, Caracasban lezajlott értekezletén a nyersolaj árát nem emelték fel, pontosabban fél évre „befagyasztották” a jelenlegi árat. Ez nemcsak az USA külkereskedelmi mérlege, hanem a nemzetközi inflációs folyamat szempontjából is nagy jelentőségű, mert valószínűleg lassítja az általános áremelkedési tendenciát és segítheti a beruházási kedv megélénkítését is. A PROGNÓZISOK szerint 1978-ban is folytatódik a viszonylag lassú, ellentmondásokkal terhes fejlődés. Várható, hogy a tőkés kormányok további protekcionista intézkedéseket hoznak, amelyek a belső piacokon a kereslet élénkülését eredményezhetik. A kormányokra nyomasztóan hat a munka- nélküliség magas szintje. Éppen ezért valószínűleg azok az erők kerekednek felül, amelyek különböző közmunkák révén a gazdasági-szociális gond enyhítését szorgalmazzák. W. I. Tito a közel-keleti helyzetről Joszip Broz Tito, jugoszláv államfő — mint ismeretes — Brioni-szigetén fogadta Jász- szer Arafatot, a Palesztinái Felszabadítási Szervezet Végrehajtó Bizottságának elnökét. A Tanjug hírügynökség jelentése szerint Arafat tájékoztatta az elnököt a PFSZ álláspontjáról és tevékenységéről. Tito hangsúlyozta: a Palesztinái nép jogainak, köztük az önálló állam alapítására való jogának érvényesítése a közel-keleti probléma magva, és ennek igazságos rendezése nélkül elképzelhetetlen az általános közel-keleti rendezés. Az ENSZ határozatai és az el nem kötelezett országok colombói csúcsértekezletén elfogadott nyilatkozatok alapot nyújtanak ar^. ra, hogy alkotó tárgyalásokon igazságosan és tartósan rendezzék a közel-keleti válságot — mondotta Tito. Arafat és Tito Brionin (Képtávírónkon érkezett).
