Tolna Megyei Népújság, 1977. december (26. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-29 / 305. szám

1977. december 29. Képújság 3 Tamási Állami Gazdaság Beruházás, gépvásárlás, az új szabályozó rendszer tükrében Az utóbbi két évben a me­zőgazdasági üzemek több be­ruházást valósítottak meg, mint amit terveztek, s mint­hogy a korszerűbb gazdálko­dás következtében a fejlesz­tési források növekszenek, még további beruházásokkal kellene számolni. A január 1-én életbe lépő közgazdasá­gi szabályozó módosítások­nak többek között az a célja, hogy a beruházási egyensúly helyre billenjen. Arról, hogy a szabályozórendszer-válto­zásnak milyen kihatásai vár­hatók, a Tamási Állami Gaz­daság közgazdasági igazgató- helyettesével Heiter Jánossal, és Susóczky János főkönyve­lővel beszélgettünk. — Milyen jelentősebb be­ruházás indult idén a gazda­ságban? — Nyáron kezdtük el az 1200 férőhelyes szakosított tehenészeti telep építését, ta­valy takarmánykeverő létesí­téséhez fogtunk, amit — saj­nos — azért nem tudunk üze­meltetni, mert hiánycikk a vezérlőberendezés. — Hogyan számolták el eddig a beruházásokat? — Ez év július 1-ig teljes önköltséggel, ami nem ha­ladhatta meg az ÉKN-normát, s így a beruházás sem nyere­séges, sem pedig veszteséges nem lehetett. Egy nagyobb — harminc-negyvenmilliós érté­kű — beruházásnál a dolgo­zók nem voltak érdekeltek abban, hogy nyereségesen termeljenek. Nyereségképzés­re tehát lehetőség nem volt. Például a tízmilliós értékű épületet tízmillió költség- ráfordítás mellett lehetett csak elkönyvelni. Júliustól ez a rendszer megszűnt — nye­reséges a beruházás akkor, ha a dolgozók anyagmegtaka­rítással, szervezettebb mun­kával a tervezettnél kevesebb pénzből hozzák ki a mező- gazdasági épületeket. — Eddig az nyereségadó­kedvezmény úgy alakult, hogy az állami gazdaságok az adó 60 százalékát tarthatták vissza fejlesztési célokra, — ez most 35 százalékra csök­kent. A szakosított tehenészeti telep egy részlete — A gazdaság évente 30 millió forint körüli nyereség­gel számol. Az általános nye­reségadó 10 millió 150 ezer forint. Ha a szabályozó rend­szer marad a régiben, több mint 6 milliónk jut az adóból fejlesztésre — így viszont csupán 3 millió 553 ezer fo­rint. Kevesebb pénzzel kell gazdálkodnunk —, de a nép­gazdaság jelenlegi helyzeté­ben így helyénvaló. S bár a változtatás hatása csupán 1979-ben lesz érezhető, a gaz­daság már most módosítja beruházási tervét. A tehené­szeti telep 1979. augusztus 20-ra készül el, s 54 millióba kerül. A tervezett 13-ból már elkészült négy, száz férőhe­lyes istálló, épül a fejőház, a széna-, szalma- és silótároló. Jövőre teljes erőbedobással a tehenészeti telepet építjük, s ha az átadásig nem jövünk ki a pénzből, hitelt veszünk fel. — Kevesebb támogatást kaphatnak néhány mezőgaz­dasági gép vásárlására, de mérsékelik a tőkés importból származó alkatrészek támo­gatását is. — Ez a legnagyobb prob­lémánk. Sokkal jobban meg- érezzük, mint a nyereségadó­elvonást. A gazdaság — mi­vel az erőnket eddig más irányba kötöttük le — nem a legjobban áll gépek dolgá­ban. Nagy teljesítményű gé­pékre lenne szükségünk, hisz a kézimunka-erő nálunk is egyre kevesebb. A gépellátá­sunk akkor lenne kiegyensú­lyozott, ha évente 18—20 millió forintért vehetnénk erő- és munkagépeket. Az ár­változások következtében er­re nem lesz módunk, — a meglévő gépeinket kell job­ban kihasználni, vigyázni rá­juk, karbantartani. Ami az alkatrészeket illeti: teljesen ki vagyunk szolgáltatva a ke­reskedelemnek — gépeink egy részé öreg, s nem egy­könnyen kapunk hozzájuk al­katrészeket. — Lehetővé válik többek között a meglévő sertésférő­helyek korszerűsítése, új férő­helyek létesítése. Hogyan él a gazdaság a támogatásnak ezzel a formájával? — Jövőre kezdjük a sertés­telep rekonstrukcióját — a támogatás rendszere ehhez igen-igen kedvező. Az el­avult szarvasmarha-istállók helyén öt-hatszáz férőhelyes hizlaldát alakítunk ki, ahol a dolgozóktól felvásárolt süldő­ket helyezzük el. Távlati el­képzelésünk; 1980 után fel­futtatjuk a sertéstartást, hisz mint a megye egyik mező- gazdasági üzemének, nekünk is feladatunk a húskombiná­tot jó minőségű alapanyaggal ellátni. — Köszönjük a beszélge­tést. D. VARGA MÁRTA A Tolna megyei Népújság november 9-i számában meg­jelent Mire garancia a ga­rancia? című cikkre a Győri Magyar Vagon- és Gépgyár válaszát közöljük: „Szükségesnek tartjuk tá­jékoztatni Önöket arról, hogy a vállalatunk által gyártott mezőgazdasági erőgépek mű­szaki kiszolgálását részben a MEZÖGÉPTRÖSZT egyes gyáregységei, részben pedig a nagy mezőgazdasági rend­szergazdák végzik. E válla­latoknak szerződésileg köte­lességük a RÁBA-termékek vásárlóit a gyár által megsza­bott feltételek szerint kiszol­gálni úgy, hogy a vevő és ezen keresztül a népgazdaság érdekeinek megfeleljen. A cikkben említett esetet tekintve utalunk arra, hogy vállalatunk augusztus 25-én értesítette az összes műszaki kiszolgálásban részt vevő vál­lalatot, hogy a keréktárcsák hibája esetén mi a követendő eljárás, és hogy azoknak el­lenőrzését, illetve cseréjét a Vörös Csillag gyáregységünk végzi Budapesten, tehát idő­ben gondoskodtunk az eset­leg előforduló hibák javítá­sáról. Fentiek előre bocsátása után a gerjeni esetet tekint­ve az alábbiakat állapítottuk meg: Babies Vilmos gyáregy­ségvezető személyesen ke­reste fel mind a termelőszö­vetkezetet, mind a kiskun- majsai MEZŐGÉP Vállalat illetékeseit, és velük folyta­tott tárgyalás alapján megál­lapítottuk, hogy a termelő- szövetkezet valóban 19-én je­lentette be a hibát, de csak 24-én kapott olyan választ, hogy a hiba javításának mi a módja. Az újságcikkből is kitűnik, hogy vállalatunk a reklamá­ciót a lehetséges legrövidebb időn belül rendezte. Hasonló esetek elkerülése érdekében vállalatunk megtette a szük­séges intézkedéseket, mind a MEZÖGÉPTRÖSZT szolgál­tató ágazata, mind pedig az illetékes kiskunmajsai ME­ZŐGÉP Vállalat vezetőségé­nek, mert úgy gondoljuk, hogy e nagy értékű, magas műszaki színvonalat képvise­lő termékek műszaki kiszol­gálását az ebben résztvevő vállalatoknak úgy kell meg­oldani, hogy az magas szin­ten elégítse ki a mezőgazda­ság érdekeit. Ehhez vállala­tunk eddig is és ezután is minden feltételt biztosít a műszaki kiszolgálást végző vállalatok és üzemeltetők ré­szére.” KISZÖV-küldöttközgyűlés Tegnap Szekszárdon, a KI- SZÖV székházban ülést tar­tott a megye ipari szövetke­zeteinek küldöttközgyűlése. Gyerő András elnök terjesz­tette elő az elnökség jelenté­sét a szocialista vonások erő­södéséről a megye ipari szö­vetkezeteiben a XI. párt- kongresszus határozatainak tükrében, a tájékoztató az 1977. évi várható tervteljesí­tésről és az 1978-as feladatok­ról, az elnökség munkater­vét, cselekvési programját, a szövetség, a szövetkezeti bizottság, a jogi és a revizori iroda költségvetését. Részt vett és felszólalt a küldöttközgyűlésen Bucsi Elek, a megyei pártbizottság osztályvezetője. Mind az írásos jelentés, mind a vita azt tükrözte, hogy fejlődtek az elmúlt év­ben a szövetkezetek szocia­lista vonásai. Erősödött, gya­rapodott a szocialista tulaj­don, ám sok még a tennivaló e tulajdon szocialista módon történő felhasználásában, a hatékonyság javításában. Sok a tartalék még az elosztás fejlesztésében is. A termelés­ben dolgozó fizikai munká­sok több mint négyötöde tel­jesítménybéres, a jövőben nagyobb figyelmet kell for­dítani a teljesítménykövetel­mények — normák — kar­bantartására, „hozzá igazi tái sukra” a beruházásokkal lét­rejött korszerű termelőberen­dezésekhez, jobban be kell építeni’ a normákba a minő­ségi követelményeket. A két­ségtelenül pozitív irányú vál­tozások mellett még sok a tennivaló a szövetkezeti dol­gozók szocialista szemléleté­nek alakításában, új fel­adatok jelentkeznek a módo­sított jogszabályok következ­tében létrehozott önkormány­zati fórumok fejlesztésében. Az 1976. évi megtorpanás után — mindössze egy szá­zalékkal nőtt a szövetkezetek termelése — az idén ismét jelentős mértékű — több mint 11 százalékos a növeke­dés és ez évben az Összter­melés meghaladja az 1,7 mil­liárd forintot. A létszám csökkent, tehát a termelé­kenység növekedése még na­gyobb. Az építőipar lemara­dását azonban nem sikerült felszámolni, különösen a la­kásépítésnél mutatkozik ez meg. Kedvezően alakult az ex­port, mind tőkés, mind szo­cialista relációban. A beru­házás 73 százalékkal haladta meg az előző évit. Az új esztendőre is jelentős 'növekedést irányoznak elő a szövetkezeti tervek, a fejlő­dés mintegy 10 százalékos lesz. A beruházási előirány­zatok azonban irreálisak, ezéket szükséges felülvizs­gálni. A küldöttközgyűlés — a vitában elhangzott módosító javaslatokkal — elfogadta a jelentéseket, tájékoztatókat, majd megszavazta a küldött­közgyűlési bizottságok 1978- as munikatervét. Köszöntjük a Propagandistát Ritka és nagy öröm egy új hazai folyóirat első szá­mát kézbe venni, mert társadalmunk eszmei fejlődésé­nek, az új igények éppen testet öltött alakjának mele­gét érezni rajta. Az olvasó az első benyomások után megpróbálja minősíteni az új kiadványt és önkéntele­nül is eljut az ilyenkor kikerülhetetlen kérdésekhez: ki adja ki; kiknek szánják és milyen céllal; mit ígér az első szám? Vegyük sorba e kérdéseket. Legkönnyebb az elsőre felelni: a Propagandista cí­mű, kéthavonta megjelenő folyóiratot az MSZMP KB agitációs és propagandaosztálya, illetve az osztály ke­retében létrehozott szerkesztőség és szerkesztő bizottság szerkeszti, a Kossuth Könyvkiadó adja ki és a párt- bizottságok, pártalapszervezetek terjesztik. Az új folyó­irat első száma a (Nagy Október 60. jubileumának jegyé­ben született meg. A Propagandistát — mint ez nevéből is kitűnik —, azoknak szánják, akik pártunk politikáját magyaráz­zák, marxista—leninista elméletünket népszerűsítik a párt- és állami, a tömegszervezeti oktatás-nevelés leg­különfélébb területein. Rendeltetéséről, tervezett funk­cióiról szól az új folyóirat két írása is: Győri Imrének, a Központi Bizottság titkárának Beköszöntője és Vonsik Gyulának, a folyóirat felelős szerkesztőjének Mit sze­retnénk című előszava. Ahelyett, hogy az ott részlete­zett célok mindegyikét felsorolnánk, kiemeljük belőlük a legfontosabbat: a megnövekedett feladatokat betöltő propagandamunka kulcsszereplőinek, a propagandisták­nak sokoldalú segítése és ezáltal egész ideológiai, poli­tikai propagandánk színvonalának emelése. Ezt a fő törekvést a legcélszerűbb módon kívánja az új folyó­irat megoldani, úgy, hogy betölti a propagandisták ön­képzésének, tapasztalatcsere-fórumának szerepét. Az első szám — benne országos hírű propagandis­ták (Vass Henrik, Lipkovics Károly, Wirth Ádám, Ko­vács László, stb.) jobbnál jobb írásaival —, biztató ígé­ret arra, hogy jó irányban keresi, s így teljesíteni is fogja küldetését a Propagandista. —pl— Több mélyhűtött áru A tervezettnél nagyobb arányban fokozta a terme­lést idén a magyar hűtőipar; eredetileg 74 700 tonna mély­hűtött áru előállításával szá­molták, ezt az előirányzatot jelentősen túlszárnyalták; 80 ezer tonna mirelit árut adtak az üzemek. Mintegy 18—20 százalékkal nőtt a belföldi értékesítés, és teljesítették az exportelőirányzatot is. Az ipar jelenleg 80-féle terméket állít elő, ebből 40- féle a háziasszonyok munká­ját megkönnyítő félkész- és készétel. A választék idén to­vább bővült. Baján gyorsfagyasztott ki­fejtő babot gyártanak, ezt a terméket szintén a negyedik negyedévben hozták for* galomba. Megszerették a fo­gyasztók a 40 dekás egység- csomagokban árusított cse­megeburgonyát, amely több­féle változatban, sütve, főzve vagy akár levesben kerülhet az asztalra. Villamos motorok a tőkés piacra Az ÉVIG Villamos Kismotor Gyárában a uiun- kába állított nagy teljesítményű gépek és be­rendezések a termelékenység növelése mellett lehetővé tették a nemzetközi szabványoknak megfelelő aszinkron motorok gyártását. Az idén mintegy 500 millió forint értékben gyár­tanak villanymotorokat, ebből csaknem 2,5 millió dollár értékben szállítanak a tőkés orszá­gokba. Képünkön: Sáránszki Pál nagy teljesít­ményű fúrógéppel dolgozik. (MTI Fotó — Fehér József felvétele — KS)

Next

/
Thumbnails
Contents