Tolna Megyei Népújság, 1977. december (26. évfolyam, 282-307. szám)
1977-12-28 / 304. szám
1977. december 28. IéPÚJSÁG 5 A vállalati törvény Jogi támasz.a hatékonyabb vállalati gazdálkodáshoz téli ülésszak második napján tárgyalta meg és emelte törvényerőre az országgyűlés az állami vállalatokról szóló törvényjavaslatot. Tíz éve érvényben levő jogi kereteket vált fel a törvény, hiszen a vállalatok gazdálkodásának alapját eddig a 11/1967-es számú kormányrendelet alkotta. Ezzel az utasítással már azt is kimondtuk, hogy — egyrészt — gazdag tapasztalat gyűlt össze a törvény- alkotáshoz, ugyanakkor — és másrészt — a gyakorlati munkában végbemenő változások szintén megkövetelték a jogi szabályozás korszerűsítését. Időszerű és lehetséges volt tehát az állami vállalatok szervezeti és működési alapelveinek, jogainak és kötelezettségeinek, gazdálkodásának és irányításának törvényi összefoglalása, ami persze nem annyit tesz, hogy most már a vállalati munka minden részlete félreérthetetlenül megfogalmazott törvénycikkekhez igazodhat. Ilyen törvény ugyanis nem készíthető, s azért nem, mert leegyszerűsítené az élet teremtette sokszínűséget, pontosan azt halványítaná, amit erősíteni szükséges. Nemcsak egyes paragrafusaiban, hanem törvénycikkeinek egészében is a most elfogadott jogi szabályozás kettős követelménynek kíván eleget tenni. Erősíteni a központi irányítást, ugyanakkor növelni a gazdálkodás alapegységeinek, a vállalatoknak az önállóságát. A kettő látszólag nem fér meg egymással, valójában az összhang magasabb fokával a hatékonyság javítását, az oszthatatlan állami tulajdon egy- egy vállalatra bízott részének minél kedvezőbb kamatoztatását szolgálják egymásra gyakorolt bonyolult kölcsönhatásaikkal. Ne feledkezzünk el persze arról sem, hogy a vállalatok gazdálkodását másfajta, s már érvényben levő jogi keretek is befolyásolják, elég megemlíteni a népgazdasági tervezés rendjét szabályozó törvényt, a külkereskedelmi törvényt, s a kidolgozás szakaszában lévő államháztartási és pénzügyi törvényjavaslatot. Ezek és a most elfogadott törvény együttesen már megfelelő jogi környezetet teremtenek a vállalatok hosszú távú gazdálkodási feladatai — s egyben jogai és kötelességei együttes — érvényesítéséhez. Természetesként fogadhatjuk el azt a törvényi követelményt, hogy a vállalatoknak jól kell gazdálkodniuk a reájuk bízott eszközökkel. A törvény e követelmény teljesítéséhez nemcsak azzal járul hozzá, hogy kimondja, a vállalat gazdasági és társadalmi szervezeti egység, hanem az önállóság helyes, egységes értelmezésének lehetővé tételével. Szorosan kapcsolódik ehhez a törvénynek az irányítás tartalmi kérdéseit taglaló része, benne olyan újdonságokkal, mint az ágazati miniszter jogainak bővítése, a felügyeletet ellátó és az ágazati miniszter fokozottabb együttműködésének előírása, illetve annak a hagyományos formációnak a megerősítése, hogy a vállalatnál egyszemélyi vezetés érvényesül, egyéni felelősséggel, s a vezető az állam megbízásából gyakorolja jogait és teljesíti kötelességeit. Érdemes emlékeztetni arra: már a törvénytervezet széles körű társadalmi és szakmai megvitatásakor, az ország- gyűlési bizottságok ülésén, s a törvényjavaslat tárgyalásakor is sok jogos észrevétel hangzott el a vállalati gazdálkodás belső érdekeltségi rendszeréről, a tröszti szervezetekről, valamint az üzemi demokrácia szerves beépüléséről a vállalati tevékenységbe. Az elfogadott törvény kitér e feladat- és kérdéscsoportokra is, így a többi között a dolgozók részvételére az üzemek irányításában, az úgynevezett nagy- vállalatok érdekeltségi rendszerének fejlesztésére. Kétségtelen azonban^ a teendők kereteit nyújtja, s törvényi jellegénél fogva nem bocsátkozhat részletekbe, s végképp nem merülhet bele helyi sajátosságok meghatározásába. Külön rendelkezésekre bízza például annak kijelölését, egy-egy állami vállalat közössége milyen kérdések megítélésében vegyen részt közvetlenül, s miben képviseleti úton, de ugyanakkor kimondja: a kollektívának a végzett munkát is értékelni kell, s ezzel összefüggésben véleményt mondania is joga és kötelezettsége az igazgató tevékenységéről. Figyelmet érdemel a törvénynek az a része — külön fejezete —, amely a közüzemi vállalatok helyzetéről, szolgáltatási feladatik ellátásáról rendelkezik, utat engedve e terület sajátosságainak, a lakosság mindennapjaiban betöltött lényeges szerepének. E cégek esetében a törvény előbbre sorolja a rendeltetésnek megfelelő munkát, mint a nyereséget, s ugyanakkor — vagy éppen ezért — a társadalmi érdekeknek megfelelően rögzíti azt is, hogy ezeknél a vállalatoknál a fejlesztési terveket központilag határozták meg. Az ilyen és a korábban említett, kétségtelenül kiragadott részletekkel csupán megkíséreltük érzékeltetni: az állami vállalatokról szóló törvény, miközben elősegíti a tulajdonosi szemlélet érvényesülését és elmélyítését helyben, egy-egy gazdasági egységben, a központi irányítás feladatait úgy határozza meg, hogy az a fő folyamatok kézben tartója lehessen, majd e kettőt közelíti ösztönözve, hogy az össztársadalmi érdekek fókuszában találkozzanak. SlilM hangsúly ez utóbbi K i mondatrészre jut, mert ’/ valójában és végső lüüSüiiüii soron az új törvény célja pusztán annyi, hogy hosszú távon nyújtson jogi támaszt a hatékonyabb vállalati gazdálkodáshoz, s ezzel társadalomfejlesztési feladataink anyagi, dologi alapjainak megteremtéséhez. K. S. ISV-program Az év vége közeledtével nemcsak számvetésre kerül sor a mezőgazdasági üzemekben, hanem tervek készítésére is. így van ez a Koppánymenti Egyesült Mezőgazdasági Termelőszövetkezetnél is. ahol már készek a tervek egy korszerű sertéstelep kialakítására. Komlóczi József, elnökhelyettes adott tájékoztatót a tervvel kapcsolatosan: — Sertéstelepünket 1978- ban kezdjük építeni, az ISV tervei és technológiája alapján. A beruházás a számítások szerint mintegy 80 millió forintba kerül, melynek egy részét állami támogatás, más részét hitel biztosítja. Komplextelep lesz, hisz a területen belül megtalálhatjuk majd a takarmánykeverőt, a víznyelőt, a tenyész- épületet, a kanszállást, stb. A korszerű, battériás technológiát alkalmazzuk. Ezek a rácspadozatos tartási körülmények biztosítják majd a fertőzési források és az elhullási százalék csökkenését. Az érdekesebb, lényegesebb adatok közül néhányat kiemelnék. Az előzetes tervek szerint évi 15 600 da- •ab sertés kibocsátására lesz alkalmas ez a komplexum. Ezzel kívánjuk támogatni a kormányprogram megvaló- iítását, segíteni a belső el- átást, és az exportlehető- iégek növelését. Remélhető- eg 1982-től már az új szék-" szárdi húskombinátnak is tudunk folyamatosan „alapanyagot” biztosítani. Ugyanis akkor szeretnénk beindítani új telepünket. A napi vízszükséglet körülbelül 293 köbméter lesz, amit a telepen felállított víztorony biztosít. A hígtrágya-képződés 24 órás átlaga eléri a 303 köbmétert, melyet a növény- termesztésben kívánunk hasznosítani. Ezzel egyébként a környezetvédelmi előírásoknak is eleget teszünk. Az évi abrakigény 1724 vagon körüli, a hizlalási idő 153 nap lesz. Ez biztosítja a napi 555 grammos súlygyarapodást. A telep mesterséges megtermékenyítéssel működik, és az egy kocára jutó ellés- átlag 2,28. Termelőszövetkezetünk gondol a jövőre, és igyekszik kialakítani a jól képzett szakmunkásgárdát a sertéstenyésztésben is. 1980- ban 15 főt küldünk Budapestre, akiket az ISV képez ki szakmunkássá. Remélhetőleg a fiataloknak is megtetszik majd az új, beinduló „üzemünk” és az általános iskolát végzettek közül is jönnek hozzánk. A tájékoztatóból kiderült, hogy Nagykónyiban nincsenek fejlődést akadályozó tényezők. A szövetkezet vezetői idejében felismerték a lehetőségeket, s megtalálták a haladás útját. Nem félnek a hitel miatti eladósodástól, hisz a három község szorgos népe a biztosíték arra, hogy időben visz- szafizessék. Az ISV-tervek már készek, a beruházót és kivitelezőt is ők keresik. A vezetőség tisztán látja a várható munkaerő-helyzetet. A munka- feltételek javítását, valamint a munkaerőgazdálkodást tartja elsődlegesnek. Ezzel azt bizonyítja, hogy egyetért a megyei pártbizottság ülésének határozatával, mely szerint a mezőgazdasági beruházásoknál a gépesítés további korszerűsítése mellett az állati férőhely rekonstrukciókat és bővitéseket kell elsősorban megvalósítani. ÉKES LÁSZLÓ Jenei János huszonötöt hizlal DUNAFÖLDVÄROTT fölkapott melléktevékenység, háztáji munka a sertéshizlalás. Nem hármat-négyet, de még húszat is nevelnek állami eladásra nagyon sok háznál. A tsz-ek ehhez megadják a szükséges segítséget, szervezik a szállításokat, takarmányt árulnak a tápboltjaikban, saját tagjainak pedig kiadják a pénz helyett még azt a takarmánymennyiséget is, évi járdandóságként, amennyi kiadható, így aztán mindenki jól jár. A jószággal vesződő ember is, az állami vállalat is, mert van szállí- tanivalója bőven ebből a nagyközségből. Címet kértünk az Alkotmány Tsz irodájában, kit keressünk meg a tagok közül, aki sok sertés eladására szerződött. Az agronómus bemutatott a folyosón egy fiatalembert: traktoros ugyan, de ért a sertéshez. A traktorosok nagyon elfoglalt emberek, azt gondoltam, hogy a jószág gondozása itt is legalább fele részben egy otthon tartózkodó nagyszülőre, vagy a „nem dolgozó” feleségre vár. Jenei Já- noséknál nincs otthoni segítség. Mindketten szövetkezeti tagok, a felesége könyvelő. A húsz-harminc sertést úgy gondozzák felváltva, ahogyan idejük engedi. Reggel az asz- szony etet, mert ő később jár a munkahelyre. Az esti etetés, a darálás és a takarítás a férfi dolga. Uj ház kapuján kísér be bennünket Jenei János, kilenc éve tsz-tag mindössze 29 esztendős és a Mezőgazdaság Kiváló Dolgozója. A házat is javarészt állattartásból építették. Eleinte nyulat neveltek nagyszámban, aztán áttértek a sertéshizlalásra. Anyakocájuk nincs, mindig veszik a malacokat. Nincs idejük, lehetőségük a fiazta- tásra. Figyelik a piaci árakat és amikor a legkedvezőbb a vevőnek a malacár, akkor vásárolnak. A ház végénél modern gazdasági udvar kezdődik a darálós raktárral. Jóval arébb ér véget, gyümölcsfákkal és bálakazallal. Mindent a traktoros fiatalember épített az állatoknak. Az ólakat, a kifutót, a hatalmas etetővályút, az önetetőket. A hegesztésben' segített egyik barátja. Előcsalogatja az egész állományt: a 13 süldőt és a 17 malacot. — Hányat akar eladni jövőre? — Huszonötöt szerződtem, de nemcsak a jövő évre, hanem háromra, így a legkedvezőbb. Többet fizetnek. Nem most kezdtük ilyen nagyban, már három-négy év óta húszat hizlalunk, vagy többet is. Mindig kis súlyban adjuk át a sertést. — Takarmányt mennyit vásárolnak? — Csak tápot. A szövetkezetből most ősszel is hazahoztam hetven mázsa kukoricát. Májusi morzsoltban számolva. Ebből ötven mázsa a két hold háztáji termése, a többi meg olyan járandóság, ami megvehető, tehát a kereset helyett adja a tsz-ünk. Az évi kereset harminc százalékát terményben vesszük át: búzát, árpát, kukoricát. MTZ- vel járok, mindig szállítással foglalkozom, jól kidolgozom a napjaimat és sok munka van ennyi jószággal is. Csak úgy lehet bírni, hogy a feleségem a lehető legtöbbet foglalkozik velük. A darálást úgy tudom megoldani, hogy kettőt vettem. Fél napig eltartana eggyel, arra nincs idő. A szerződéskötés hogyan történt? Honnan értesült róla, hogy már lehet szerződni? — Szólt a Fekete Miska, a háztájiagronómus. Nálunk így megy. Van gazdája ennek a munkának is. Délben hazajön Jenemé. Közel a tsz-iroda, itthon ebédelnek, ha csak lehet, mind a ketten. Le sem teszi a kabátját, bekapcsolódik a beszélgetésbe. Dicséri a szövetkezetei, hogy bár semmi haszna a közösnek a háztáji gazdálkodás felkarolásán, mégis Jeneiné: A nagy érdeket nézik... Szólt a Fekete Miska, a háztájiagronómus... ____________________________i gondosan segítenek a tsz-ve- zetők. A nagy érdeket nézik, a népgazdasági .érdeket: kell a sertéshús. Tessékelnék bennünket a lakás belsejébe. Mindenütt rend van, nincs röstell'kedni való, a rengeteg munka ellenére a ház nem mutatja a reggeli hajrázas nyomát. Szép a lakásuk, de még üres a kislány szobája, bútor kell bele, konyhaszekrény kellene és kőpor vakolat a házra. Mindez után jöhet számításba az autóra gyűjtés. Nem türelmetlenkednek. Sokat elértek a munkájukkal, ennek tudatában dolgoznak tovább. Nem gürcölés, amit csinálnak, nem a munka rabjai. Jut idejük a jobb tv- műsorok megtekintésére, és Jenei János böllérkedik telenként. Kedveli az állatokat etetéskor is, meg feldolgozva is. így teljes az élete. GEMENCI JÓZSEF Fotó: GOTTVALD KAROLY A házépítés költségeihez sokat adott a jószág Az ólakat is maga készítette
