Tolna Megyei Népújság, 1977. december (26. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-28 / 304. szám

2 ^PÚJSÁG 1977. december 28. Merényletek Franciaországban Támadás Georges Marchais otthona ellen Merényletek egész soroza­tát követték el Franciaor­szágban a karácsonyi ünne­peken. Georges Marchaisnak, a Francia KP főtitkárának otthona ellen is támadást in­tézett egy fasiszta banda. Gaston Plissonnier, a Fran­cia Kommunista Párt Köz­ponti Bizottságának titkára hétfőn levélben fordult Ray­mond Barre miniszterelnök­höz, a Marchais elleni táma­dás résztvevőinek felkutatá­sát és felelősségrevonását, a politikai vezetők védelmének biztosítását követelte. Raymond Barre miniszter- elnök hétfőn este a luxem­burgi rádiónak a merényle­tekkel kapcsolatos kérdésére válaszolva kijelentette: „Ez a támadás annak megállapítá­sára késztet, hogy elítéltek minden ilyesfajta akciót”. A merénylethullám egyéb­ként már a karácsonyt meg­előző héten kezdődött a Fau- chon luxus-élelmiszeráruház felgyújtásával. A merénylet­sorozat karácsony hétfőjén érte el csúcspontját. Ekkor öt robbantást hajtottak vég­re, többek között egy korzi­kai szeparatista szervezet le­vegőbe röpítette Villepinte vasútállomását Párizs köze­lében (ez volt hosszú ideje az első eset, hogy korzikai szeparatisták az anyaország területén hajtottak végre tá­madást). A robbantások kedd­re virradóra is folytatódtak: a rádió épülete közelében egy bíró lakásában robbant bom­ba. Csodával határos módon egyik merénylet sem követelt áldozatot. Kedd esti kommentárunk. ISZMAILIÄBAN, Szadat elnök egyik rezidenciáján befe­jeződött az egyiptomi—izraeli csúcstalálkozó. Az nem tűnt valószínűnek, hogy a megbeszéléseket bármilyen értelemben teljes siker koronázza, de az eredmények a két fél által várt- nált is sokkalta szerényebbek. Sőt: a legtöbb nagy hírügynök­ség kommentátora úgy fogalmaz, hogy egyáltalán nincsenek eredmények. A két álláspont közötti szakadék minden megvitatott kér­désben — a Sinai-félszigetről való kivonulás méreteiről és menetrendjétől kezdve a Gaza-övezeten át a Jordán folyótól nyugatra eső területek bonyolult, katonai településekkel sú­lyosbított problémáiig — tátongóan mély maradt. A véleményeltérések részletezése oldalakat töltene meg, de a dilemma lényegét szellemes tömörséggel így fogalmazza meg a moszkvai Pravda elemzése: „Annak maximuma, amed­dig Izrael hajlandó volt elmenni, jóval kevesebb annál a mi­nimumnál, amire Szadat törekszik. NEM TUDNI, mit hoz a jövő, de egyelőre látványosan be­bizonyosodott a Szadat-féle kezdeményezés arab és nem arab bírálóinak figyelmeztetése: az egyiptomi elnök „gesztusai” nem bírták engedékenységre Tel-Avivot, ahogyan azt a jelek szerint Kairó remélte, hanem ellenkezőleg, minden vonatko­zásban megkeményítették Izrael álláspontját. Moszkvában változatlanul azt tartják a különös Szadat— Begin dialógus legfőbb tanulságának, hogy a közel-keleti ren­dezés csak valamennyi érdekelt fél összehangolt lépéseinek eredményeként érhető el és semmiképpen nem valamiféle törékeny, megalapozatlan „különbéke” lobogója alatt. Ezen a legfőbb tanulságon túl levonható néhány egyéb következtetés is az iszmailiai és az azt követő fejlemények­ből. Az egyik az, hogy az izraeli vezetésben — az eddig gon­dosan óvott kulisszák ellenére — enyhén szólva nem minden kérdésben teljes az összhang. A KOMMENTÁTOROK figyelmét nem kerülte el, hogy Mose Dajan hadügyminiszter az iszmailiai találkozó után nem osztotta Begin „kincstári optimizmusát”, hanem nyers borúlátással beszélt az ottani eredménytelenségről. Ezúttal nem valószínű, hogy munkamegosztásról van szó. Dajan célja kettős lehet: 1. megszerezni az izraeli „héják” támogatását, akik csalódtak, vagy csalódni fognak Beginben és ezzel 2. előkészíteni a talajt egy későbbi politikai offenzívára, amely­nek félreérthetetlen iránya a kormányfői bársonyszék... HARMAT ENDRE Elhunyt Charlie Chaplin Nyolcvannyolc éves korában, Svájcban elhunyt Charlie Chaplin, az egykori világhírű filmszínész, aki saját maga írta, rendezte és játszotta filmjeivel egyedülálló korsza­kot teremtett a filmművészetben. Képünkön: Három koc­ka Chaplin emlékezetes filmjeiből: 1. a pap A zarándok, 2. az aranyásó az Aranyláz című, 3. Hitler A diktátor című filmből. (Képtávírónkon érkezett). Vasárnap hajnalban el­hunyt Charlie Chaplin világ­hírű filmszínész életpályáját méltatva a TASZSZ megem­lékezésében az alábbiakat ír­ja: A fiatal angol színész pá­lyáját a zenés színpadon és a pantomim-művészetben kezd­te, de már 1914-től szorosan összeforrt a filmmel. Egy ze­nei színjátszó csoporttal az Egyesült Államokba került, ahol hamarosan több néma­filmben is szerepet kínáltak neki. 1930-ig összesen 75 né­mafilmben játszott, nemcsak mint színész, hanem mint forgatókönyvíró és gyártás- vezető is. Humanista szelle­mű kisfilmjeiben főleg a kis­embert, annak nehéz életét, elesettségét, az önkény, az igazságtalanság és az élőskö­dők ellent küzdelmet ábrá­zolja. A harmincas évekből vi­lágszerte ismert Chaplin-fil- rne'k — mint például az Aranyláz, a Nagyvárosi fé­nyek, a Modern idők. az Egy király New Yorkban — sike­reivel a háta mögött, a mű­vész — a második világhá­ború idején — a fasizmus el* PANORÁMA BEJRUT A WAFA palesztin hírügy­nökség jelentése: a Paleszti­nái Felszabadítási Szervezet a Jordán folyó megszállt nyu­gati partján kivégzett egy kollaboráns arab vezetőt. A jelentés megállapítja, hogy Hamdi Kadi, mint a meg­szállt Ramallahban működő izraeli katonai közigazgátás tisztviselője, információkat szolgáltatott az izraeli bizton­sági hatóságoknak a palesz­tin mozgalomról. BONN Kedden háromnapos hiva­talos látogatásra Egyiptomba utazott Helmut Schmidt nyu­gatnémet kancellár. Több al­kalommal tárgyal Anvar Sza­dat egyiptomi államfővel, majd a hivatalos program le­bonyolítása után Schmidt — felesége társaságában — a szilvesztert és az újév első hetét pihenéssel Egyiptomban tölti. HANOI Hanoiban tárgyalásokat folytatnak a vietnami és a thaiföldi kormány képviselői a két ország közötti polgári légiforgalmi kapcsolatok kér­déséről. A megbeszéléseken érintik majd thaiföldi repülő­gépek Vietnam légtere felett való áthaladásának problé­máját is. A thaiföldi küldött­ség Prasi Narongdej közle­leni harc kiemelkedő alakja lesz. A diktátor című filmje — amely 1946-ban készült — a fasizmust ostorozó éles sza­tíra. 1952-ben — az akkori zaklatások miatt — elhagyta az Egyesült Államokat és rö­vid időre Angliában, majd végleg Svájcban telepedett le. Előrehaladott kora és meg­romlott egészsége ellenére, élete utolsó napjáig aktívan dolgozott. A világ gyászolja Charlie Chaplint: a Chaplin-család- nak otthont adó Svájc kor­mánya táviratban fejezte ki részvétét Chaplin családjá­nak. Valery Giscard d’Estaing francia államfő Chaplin fe­leségéhez küldött táviratban azt hangsúlyozta, hogy a nagy filmkomédiás „minden- ikinél jobban kifejezte korunk édes-keserű melankóliáját” fantáziájával élve, fél évszá­zadon keresztül keverte a könnyeket és a nevetést”. Megszólaltak a nemzetközi hírű művészek, Chaplin tisz­telői és barátai is. Charlie Chaplint, a világ filmművészetének kiemelke­dő egyéniségét, aki vasárnap hajnalban 88 éves korában hunyt el, kedden helyezték örök nyugalomra a corsier- sur-vereyi falusi temetőben. A zuhogó esőben megtar­tott temetésén csak a közvet­len családtagok és a barátok voltak jelen és az angol ki­rálynő képviseletében ott volt John Wraight, Nagy- Britannia svájci nagykövete. A temetésről Chaplin nyolc gyermeke közül csak Geral­dine Chaplin maradt távol, aki jelenleg Spanyolország­ban forgat. kedésügyi miniszterhelyettes vezetésével kedden érkezett Hanoiba. ALGÍR Huari Bumedien elnök ve­zetésével ülést tartott az al­gériai kormány, s megvitatta a nyugat-szaharai konfliktus­ba való közvetlen francia fegyveres beavatkozással kapcsolatos kérdéseket. Mint a tanácskozásról ki­adott közlemény leszögezte, az algériai kormány felhívja a francia vezetők figyelmét az afrikai béke és stabilitás elleni hasonló beavatkozások súlyos következményeire. TBILISZI Mcheta — az ősi grúz fő­város — székesegyházában vasárnap beiktatták tisztségé­be Ilija pátriárkát, a grúz görögkeleti egyház pénteken megválasztott új vezetőjét. A szertartást követően Pavel Gilasvili, a Grúz Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnöke fogadta a pátriárkát, vala­mint Piment, Moszkva és egész Oroszország pátriárká­ját és Vazgent minden örmé­nyek katolikoszát. A három egyházfő a foga­dáson hangsúlyozta, hogy a szovjet állam fontos segítsé­get nyújt az egyházaknak a béke megszilárdítása érdeké­ben kifejtett tevékenységéhez. A Magyar Szocialis­ta Munkáspárt XI. és a Hazafias Népfront VI. kongresszusa hatá­rozatainak, állásfogla­lásainak végrehajtása során megnőtt a nép­frontmozgalom tevé­kenysége iránt a tár­sadalmi érdeklődés. A mozgalmi munka fejlő­désének lehetünk tanúi Tol­na megyében is. Erősödött a népfront mozgalmi jellege, szorosabbá vált a tömegszer­vezetekkel, társadalmi szer­vezetekkel, a tanácsokkal való együttműködése, széle­sedett tömegbázisa. Mind több munkás, tsz-paraszt, ér­telmiségi és társadalmi éle­tünk egyéb területén helyt­álló dolgozó munkálkodik a népfront által kezdeménye­zett, a nemzeti összefogást segítő akciókban. A közügyek intézésének aktív színtereivé lettek a népfrontmozgalom különböző fórumai. A népfrontmozgalom erő­södése, a társadalmi összefo­gás szélesedése, a községi népfrontszervek önállóságá­nak, öntevékenységének. kezdeményezőkészségének fejlődésével együtt ment vég­be. Ugyanis a mozgalmi mun­ka napi feladatainak megha­tározása és azok végrehajtá­sára való mozgósítás csak akkor bizonyul helyesnek, eredményesnek, ha sikerül Párizs Afrikai fordulatok Algéria külügyminisztere az Afrikai Egységszervezet ösz- szehívását követelte. Az ok: az algériai álláspont szerint egyre nagyobb méreteket ölt Franciaország gyarmati típusú inter­venciója a Szaharában; annak is egy különösen lobbanékony, vitás területén. SAJÁTOS MUNKAMEGOSZTÁS Mi áll a francia magatartás hátterében? Megfigyelők meg­állapították, hogy Franciaország és az Egyesült Államok kö­zött 1977 folyamán sajátos munkamegosztás körvonalai bonta­koztak ki az afrikai földrészen. Fekete-Afrikában leglátványo­sabb példája volt ennek a Zaire (a volt Belga-Kongó) terüle­tén kitört felkelés. Ennek letörésére Franciaország marokkói katonák szállítására légi hidat szervezett. A beavatkozás lé­nyegében az amerikai stratégiai érdekeket szolgálta. Köz­tudott ugyanis, hogy Mobutu, Zaire államfője egyértelműen az amerikaiak embere. Már ez az akció jelezte, hogy Párizsban a hatalom csú­csain szakítanak de Gaulle és utódja, Pompidou Afrika- politikájával. A két előző elnök tartózkodásával ellentétben Párizs ma hajlamosnak látszik arra, hogy — mint hajdani gyarmatosító és jelenlegi középhatalom — aktívan beavatkoz­zék az afrikai ügyekbe. De Gaulle és Pompidou mindig őrizkedtek attól, hogy konfliktusba keveredjenek a fegyveres és politikai harc során felszabadult Algériával. Arra törekedtek, hogy Franciaország és a volt észak-afrikai gyarmatok (Marokkó, Tunézia, Algéria) közötti kapcsolatokban fenntartsák a kényes egyensúlyt és a függetlenné vált álamok esetleges konfliktusaiban legfeljebb közvetítő, békítő szerepet vállaljanak. Most pedig úgy tűnik, hogy a francia politika jelenleg egyoldalúan támaszkodik Marokkóra és Mauritániára — azzal a nem is titkolt céllal,, hogy korlátok közé szorítsa Észak-Afrika legjelentősebb és politikailag leghaladóbb országának, Algériának a befolyását. A SZAHARA-AFFÉR Ezt a politikai változást, amely szervesen beleillik Párizs Afrika-politikájának módosulásába az úgynevezett Szahara- konfliktus erőteljesen kiélezte. A Nyugat-Szahara, Spanyol- ország hajdani gyarmatbirtoka lett a francia—algériai ellen­tétek gyújtópontja. Ezt a területet — Algéria tiltakozása el­lenére, de a párizsi kapcsolatait ápoló Spanyolország segítsé­gével — felosztották Marokkó és Mauritánia között. Válasz­ként Algéria támogatta a Nyugat-Szahara önállóságáért küz­dő Polisario nevű gerillamozgalmat. A legutóbbi napokban a helyzet tovább mérgesedett, miután a Palisario bejelentette: francia repülőgépek egyik alakulata ellen napalm- és foszfor- bombás támadást intéztek. A francia hadügyminisztérium cáfolta és Mauritánia „lovagiasan” magára vállalta a táma­dást. De sem a cáfolat, sem a lovagiasság nem volt meggyőző, így került sor végül arra, hogy Algéria az Afrikai Egységszer­vezet összehívását követelje. Mint e vázlatos összefoglalóból is kitűnik: az incidens mögött valójában Franciaország egész Afrika-politikájának lassú, de félreérthetetlen módosulása áll. VÁLASZTÁS ELŐTT Mindez pedig a Franciaországban kibontakozó választási harc időszakában zajlik. Márciusban tartják a választásokat és Giscard elnök, valamint a kormány hónapok óta próbálkozott a Polisario gerilláinak fogságában lévő 8 francia túsz kiszaba­dításával. Karácsony előtt a túszokat szabadon engedték. Ám a közlést akkor hozták nyilvánosságra, amikor Marchais, a Francia KP főtitkára látogatást tett Algériában, közben járt az ügyben, s egyben hevesen bírálta Franciaország Afrika-politi- káját, különösen az' Algériával szemben tanúsított párizsi ma­gatartást. Ilyenformán a szaharai ügy és ezen túlmenően Franciaország egész Afrika-politikája a kibontakozó válasz­tási harc egyik kérdésévé vált.- i - e jn ••• IfílKéai megteremtenie az összhangot a politikai szükséglet és a helyben rendelkezésre álló politikai, társadalmi és szel­lemi erők között. Ezért is minősül fontos po­litikai döntésnek a Hazafias Népfront VI. kongresszusá­nak az irányítómunka kor­szerűsítésére, a községi nép­frontszervek önállóságának, öntevékenységének fejleszté­sére vonatkozó állásfoglalása, amely szervezeti intézkedés­ként megszüntette a járási Hazafias Népfront-bizottsá­gokat. A népfrontko.ngresszus ál­lásfoglalásaiból adódó megyei feladatok végrehajtását, ab­ban a kommunisták és a pártszervezetek tevékenységét áttekintette a megyei párt- bizottság pártépítési munka- bizottsága és a párt- és tö­megszervezetek osztálya. Mindkét fórum megállapítot­ta, hogy az előzőekben vázolt pozitív tendenciák mellett a fejlődés nem volt probléma- mentes és az irányítómunká­ban, a községi népfrontmun­ka segítésében, ezzel össze­függésben a népfront párt- irányításának gyakorlatában, a módszerek megválasztásá­ban még sok a tartalék. A járási testületek meg­szűnése a községi népfront- bizottságokban és a pártalap­szervezetekben kezdetben ké­telyeket támasztott. Nem volt egyértelmű, hogy a Hazafias Népfront-bizottságok a jövő­ben kitől, milyen módon kap­nak a munkájukhoz szüksé­ges információt, útmutatást, esetleg operatív segítséget. Sok pártszervezet számára az jelentett gondot, hogy miként vonják be a népfrontot a párt politikájából adódó helyi fel­adatok végrehajtásába a ko­rábbiaknál hatékonyabban, szervezeti önállóságának megsértése nélkül. Ezek " a körülmények bizonyos fokú megtorpanást, tanácstalansá­got idéztek elő. Nem a járási népfrontbizottságok megszű­nését kérdőjelezték meg, ha­nem a függetlenített nép­frontvezető — a volt járási titkár — segítő közreműkö­désének elmaradását hiányol­ták. A megyei népfrontbizott­ság által kialakított új irá­nyítási formák — a járási szinten tartott titkári érte­kezletek, az apparátus instruktori tevékenysége, tár­sadalmi aktívák foglalkozta­tása — lehetővé tették, hogy a községi népfrontbizottsá­gok folyamatosan kapjanak a helyi politikai feladatok felismerését elősegítő tájé­koztatásokat. Ez is hozzájá­rult, hogy főleg a nagyköz­ségekben a korábbinál ön-

Next

/
Thumbnails
Contents