Tolna Megyei Népújság, 1977. december (26. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-25 / 303. szám

A MUOSZ sportújságíró- szakosztálya az idén huszadik alkalommal szavaztatta meg a sportújságírókat, hogy eldönt­sék: kik voltak az esztendő legeredményesebb sportolói. Mint a korábbi években, ez­úttal is sok sportoló, illetve csa­pat került szóba, különösen a nők versenyében volt éles a versengés. A szavazás eredmé­nyeként az evezős Ambrus Ma­riann, a vívó Gerevich Pál és a vízilabda-válogatott érdemelte ki az első helyet. 1977. legjobb magyar spor­tolói: Nők: 1. Ambrus Mariann (evezős), 2. Tordasi Ildikó (ví­vó), 3. Egervári Márta (tornász). Ambrus Mariann 1975 után másodszor lett győztes. Tordasi Ildikónak, az 1973. és 1976. évi első helyezettnek ezúttal meg kellett elégedni a második hely- lyel. Egervári — akárcsak ta­valy, az idén is — harmadik. Férfiak: 1. Gerevich Pál (ví­vó), 2. Réczi László (birkózó), 3. Verrasztó Zoltán (úszó). A kardvívó-világbajnok Ge­revich az olimpiai bajnok Né­meth Miklós örökébe lépett. Réczi először került a legjobbak sorába, 1972-ben szerepelt utol­jára birkózó a „dobogósok” kö­zött. A harmadik helyezett Ver­rasztó új név, az úszást éveken át Hargitay képviselte ebben a mezőnyben. Csapat: 1. vízilabda-váloga­Lapunk sportrovata olvasóink­nak tette fel a kérdést: kit tar­tanak Tolna megye legjobb sportolójának? Az elmúlt három hét során közel háromezer sza­vazólapot kaptunk a sportszere­tők népes táborából. A bekül­dött szavazatok számából arra következtethetünk: az év spor­tolóinak megválasztása egyér­telmű, sikeres kezdeményezése volt rovatunknak. Alaposan fel­duzzadt levélforgalmunk regge­tott, 2. labdarúgó-válogatott, 3. női röplabda-válogatott. Az Európa-bajnokságot nyert vízilabdázók megvédték tavalyi első helyüket. A labdarúgó­válogatott az argentínai döntő kiharcolásával érdemelte ki elő­kelő második helyét, utoljára 1971-ben voltak hasonló helyen az évi szavazásban. A női röp­labda-válogatott is megtartotta a vízilabdázókhoz hasonlóan 1976. évi helyét. lenkénti postabontásakor, a sza­vazólapok értékelésekor öröm­mel tapasztaltuk, hogy Báta- széktől Tamásiig, Dombóvártól Dunaföldvárig még a legkisebb településeken élő sportkedvelő­ket is „megmozgatta" felhívá­sunk. A végeredmény kialakulásá­ban aktív részt vállalt a me­gyénk határain túl élő, dolgozó, de Tolna megye sportéletének eredményeit figyelemmel kísé­rők tábora. Kaptunk szavazatot Kaposvárról, Marcaliból, Duna- harasztiból, Szigetszentmiklósról, Győrből és Zalaegerszegről is. Túlzás nélküli az a megállapí­tásunk is, hogy a legjobbak megválasztásához az általános iskolai tanulóktól az idősebb, nyugdíjas korosztály tagjai is eljuttatták „voksukat”. Minden­ki szubjektív érzése alapján rangsorolta az 1977-es évben sikerrel szerepelt sportolókat. A beérkezett közel három­ezer szavazólapon a nőknél hét sportág negyvenkét versenyző­jének, míg a férfiaknál tizen­három sportág ötvenhárom ver­senyzőjének neve szerepelt. Az asztalitenisz, atlétika, valamint a kerékpár és a kajak-kenu végül is sikeres sportágnak bi­zonyult. A szavazatot kapott ki­lencvenöt sportoló közül ugyan­is a legjobbak élmezőnye ezek­ből a sportágakból került ki. Tolna megye 1977. évi leg­jobb sportolóinak rangsora ol­vasóink szavazatai alapján: Nők: 1. Balogh Ilona (Tolnai VL) asztalitenisz, 2. Bolvári Il­dikó (Tolnai VL) asztalitenisz, 3. Gazdag Zsuzsa (Szekszárdi Dó­zsa) atlétika, 4. Schwébl Mária (Szekszárdi Dózsa) atlétika, 5. Béres Rita (Szekszárdi Sparta­cus) kajak, 6. Bolvári Katalin (Tolnai VL) asztalitenisz, 7. Skoda Erika (Szekszárdi Dózsa) kosárlabda, 8. Ritt Gabriella (Szekszárdi Spartacus) kajak, 9. Vida Adrien (Szekszárdi Dó­zsa) atlétika, 10. Németh Gyu- láné (Szekszárdi Dózsa) atléti­ka. Férfiaknál: 1. Halász László (Szekszárdi Spartacus) kerékpár, 2. Pálinkás Csaba (Szekszárdi Spartacus) kerékpár, 3. Halász Zoltán (Szekszárdi Spartacus) kerékpár, 4. Nemes Tamás (Szekszárdi Spartacus) kajak, 5. Németh Gyula (Szekszárdi Dó­zsa) atlétika, 6. Wallacher Gá­bor (Szekszárdi Dózsa) atlétika, 7. Prisetzky Tamás (Szekszárdi Spartacus) kajak, 8. Liska Pál (Szekszárdi Spartacus) kerék­pár, 9. Kovács Miklós (Szek­szárdi Dózsa) atlétika, 10. Mát­rai Gyula (Szekszárdi Dózsa) súlyemelés. Az ünnepélyes eredmény- hirdetésre 1978. január 3-ón 14 órakor kerül sor szerkesztősé­günkben, ahol Kálmán Gyula dr. a megyei tanács elnökhelyette­se tiszteletdíjakat ad át az 1 — 3. helyezetteknek, míg a többiek könyvet és emléklapot kapnak. MEGYÉNK LEGJOBBJAI — OLVASÓINK SZAVAZATAI ALAPJÁN Karácsonyi mérkőzés, élelmiszerért • ............... M nwnilKOf o béiMBi lliliiiiro Balaszéken járt A Népsport 1946. december 29-i száma kéthasábos cikké­ben számolt be a mérkőzésről, melynek a címe: „Csak küzde­lem után győzött az Admira Bátaszéken". A fiatalon elhunyt testnevelő, Novák István Bátaszék sport- története című könyvében, mely 1965-ben jelent meg, így írt: „Érdemes feljegyezni Báta­szék sporttörténetének egyik ki­magasló eseményét: Admira— Bátaszéki VSE 4:2 (1:2). Báta­szék, 1000 néző. Vezette: Pól- di. — Admira: Bachmann — Schilling, Kowancz — Schramm, Klatzl, Gieser — Orth, Probst, Dampier, Habitzl, Mayerhoffer. — BVSE: Nyiri — Vincsókovics, Keresztes (Bittner) — Molnár, Aradi, Tasi — Szabó, Csécs, Sárközi, Schmidt, Kalász. — A 16. percben Sárközi góljával 1:0-ra vezet Bátaszék. Ha még volt öröm ezen a földön... A 20. percben az Admira válogatott balszárnya támad, s Habitzi egyenlít. A 34. percben a vil­lámgyors Szabó Karcsi ismét megszerzi a vezetést. Félidőben Bátaszék vezet az Admira ellen, leírhatatlan a bátaszéki „ezer” közötti boldogság... Aztán a második félidőben az európai klasszisokkal tűzdelt Admira mégiscsak Admira, s a végered­ményt Habitzl állítja be az utol­só előtti percben. Hát ilyen bizony nem volt: Probst, Habitzl, Mayerhoffer... bármelyik ország elfogadná válogatottjába, s ők itt — Bátaszéken...” Bátaszéken még ma is szó­ba kerül a mérkőzés, az Admira vendégjátéka. Amikor érdeklőd­tünk, hogy ki tudna részletes tájékoztatást adni, a csapat ak­kori intézőjét, Till Lőrincet ja­vasolták. — Igen, én voltam a csapat intézője, nagyon jól vissza tu­dok emlékezni, hogyan is tör­tént. Az Admira tulajdonképpen egy olyan túrára jött Magyar- országra, ahol ellenértékként élelmiszert kapott. Volt olyan hely, ahol lisztet, a másikon füstölt húst, zsírt és egyéb élel­met kötöttek ki tiszteletdíj fe­jében — kezdte visszaemlékezé­sét Till Lőrinc. Az Admira a PVSK-nál volt, amelyikkel mi jó viszonyban voltunk, ők javasol­ták, fogadjuk őket. Bátaszéken sokan ellenezték, mondván ilyenkor télen ki megy ki mér­kőzésre. Kész ráfizetés lesz. Mi azonban belevágtunk. A játéko­sokat a szurkolóknál helyeztük el, ahol természetesen nemcsak szállás't, hanem kitűnő ellátást is kaptak. Karácsony mindkét napját Bátaszéken töltötték, sőt amikor Szekszárdon, majd Ba­ján játszottak, még akkor is itt voltak, csak a mérkőzés ide­jére utaztak oda. Nagyon jól érezték magukat. — És honnan szerezték a zsírt a bécsieknek? — Mi ügyesen megoldottuk: Bátán vásároltunk egy három mázsa feletti hízót. Ezt levágtuk, lett vagy 120 kiló zsírja, ezt kap­ták a bécsiek. A húsból közös vacsorát rendeztünk, melyre a szurkolókat is meghívtuk. Az így beszedett pénzből fizettük ki a hízó árát. Persze egyéb bevéte­lünk is .volt, hisz közel nyolc­száz jegyet adtunk el elővétel­ben. — Karácsony első napján megkezdődött a havazás és az még az ünnep másnapján is esett, amikor a mérkőzés volt. Jellemző a sportszeretetre, hogy reggel már 50—60 szurkoló ott volt a pályán, hívás nélkül, hogy segítsen eltakarítani a havat. Volt aki befogta lovait a szánkó elé, így segített és azzal szállítottuk el a hóbuckákat. A munkának hamar híre ment a községben és olyanok is akad­tak, akik a nagymisére indul­tak, de a sportpályán kötöttek ki, lapátot ragadtak, dolgoztak. Több mint ezer nézője volt a találkozónak, ahol hosszú ideig úgy nézett ki, hogy mi győzünk, de végül a jobb erőnlét győze­delmeskedett. A mérkőzés után a közös vacsorán olyan kitűnő hangulat alakult ki, hogy reg­gelig együtt maradt a társaság. Az a néhány labdarúgó, aki még él az Admira itt lévő játé­kosai közül, biztos emlegeti ezt a bátaszéki vacsorát... Vincsókovics Antal (Gecse néven ismerik), valamint Sár­közi Ferenc, a Bátaszék első góljának szerzője, (Jozának is­merik), ma is Bátán él. öröm­mel gondolnak vissza a mérkő­zésre. Vincsókovics Antal: — Na­gyon jól emlékszem az Admi­ra játékára. A PVSK ellen 7:1- re vagy 7:2-re, Baján 16:0-ra, Szekszárdon 7:2-re nyer­tek, bennünket csak 4:2-re tudtak legyőzni. A második félidő 34. percében még mi ve­zettünk 2:1-re. Ekkor szabad­rúgáshoz jutott az Admira és válogatott balfedezete 22 mé­terről védhetetlenül lőtt a báta­széki kapu felső sarkába. Ezzel lett 2:2. Az utolsó tíz percben aztán erőnk elfogyott, ők felül­kerekedtek és további két gólt szereztek. A mérkőzést Páldi Ede vezette. Akkor a Bátaszék- nek nagyon jól ment a játék, az osztrákok viszont állandóan szidták egymást, persze mi ér­tettük és jót nevettünk ezen. Hogy milyen poszton játszot­tam? Jobbhátvéd voltam. Kö­zel tizennyolc éven át játszot­tam és amire nagyon büszke vagyok, soha nem voltam kiál­lítva. Különben másfél évig a Szekszárd színeiben is játszot­tam Benauval, Vóradival, Me­zeivel, Korsóssal, Dobolyival, Mihókkal együtt, sőt még Dora Laci bácsi is beállt egy-egy fél­időre. Szép emlékek ezek... Sárközi Ferenc: — Az én gó­lommal szerzett a Bátaszék ve­zetést. Csécstől kaptam a lab­dát, úgy a 16-os táján. Kapás­ból, teljes erővel lőttem és a labda a felső sarokba ment. Társaim boldogan ölelgettek, körbefogtak, egyszer csak azt vettem észre, hogy az osztrák kapus odajött gratulálni és mondott valamit. Játékostársaim, akik tudtak németül, tolmácsol­ták: ilyen gólt még az életében nem kapott. Akkor nagyon ment a játék. Az alosztályban én vol­tam a gólkirály. Az akkori baj­noki rendszer olyan volt, hogy az alosztályból került fel a csa­pat az NB l-be. (Abban az év­ben a MAORT került fel). Nagy- mányokban tizenhat évet, Vé- ménden két évet játszottam, a Bátaszékben három évig vol­tam. Negyvenéves koromban hagytam abba itt Bátán a lab­darúgást. De szép is volt... Az Admira—Bátaszék mérkőzés előtt készült felvétel. Álló sor balról jobbra: Földes László vezetőségi tag, Téglás Imre vezetőségi tag, Kowanz (Admira), Till Lőrinc intéző, Nyiri János (BVSK), Kamarás Ferenc szakosztályvezető, Csécs Mihály (BVSK), Gieser (Admira), Molnár Gábor (BVSK), Kántor Jenő sportköri elnökhelyettes, Probst (Admira), Drégely József vezető­ségi tag, Keresztes András (BVSK), Schramm (Admira), Dampier (Admira), Schmiedt György (BVSK), Aradi György (előre hajolva) (BVSK), Vieser (Admira), dr. Szentlőrinczy Géza orvos, Varga István pártolótag, Páldi Ede játékvezető. Alsó sor: Szabó Károly (BVSK), Taschelmayer János (BVSK), Mayerhoffer (Admira), Kalász János (BVSK), Sárközi Ferenc (BVSK), Klotzl (Ad­mira), Bachmann (Admira), Habitzl (Admira), Vincsókovics Antal (BVSK), Orth (Admira) Amikor a 21 éves Szabó Ká­roly az Admira kapujába lőtte a labdát, a bátaszéki csapat ez­zel 2:1-es vezetéshez jutott. A visszaemlékezések szerint határ­talan volt a lelkesedés a báta­széki pályán. A gól szerzőjét, dr. Szabó Károly főorvost a la­kásán sikerült elérni, megtalálni — rendkívül elfoglalt ember. Amikor a fotót elé tettük, mo­solyogva mondta: — Ismerem, nekem is van belőle, a legkedvesebb fényké­peim közé tartozik. Bizony elég rég volt. Akkor más, szomorú idők jártak. Bizony nem éltünk ilyen jól mint manapság, külö­nösen a szomszédos Ausztriá­ban volt nagy a nyomor, alig volt élelmiszer. Ezért jött az Ad­mira is Magyarországra, illetve Bátaszékre is. Már akkor is nagy volt nálunk a labdarúgás iránti szeretet, de a csapat is jó volt. Ezt bizonyítja, hogy a többszörös bajnok Admira ellen sem játszottunk alárendelt sze­repet. Az biztos, hogy még ma is vissza tudok emlékezni arra a bizonyos gólomra. Talán tíz perc volt vissza a mérkőzésből, amikor sikerült a bécsieknek ki­egyenlíteni, aztán a jobb erőn­lét, a nagyobb technika az ő javukra döntötte el a mérkő­zést. Valahogy akkor azonban más jellege volt a sportnak, az emberek komoly áldozatokat hoztak azért, hogy játszhassa­nak, vagy mérkőzéseket néz­hessenek. A felszerelést a já­tékosok maguk vásárolták, vagy a tehetősebb szurkolók adták össze az árát. Óriási volt a lelkesedés és a szurkolók ál­dozatvállalását bizonyítja, hogy letakarították a pályáról a ha­vat. Azóta kedvezően alakult minden és az emlékek, melyek megmaradtak, még ma is szé­pek és kedvesek. Ma már nem játszanak a többszörös bajnokcsapatok kül­földön mérkőzéseket 120 kiló zsírért. Európa kiheverte a há­ború okozta pusztítást, az üzle­tek zsúfoltak, tele vannak éle­lemmel, szebbnél szebb árukkal. Béke van, de nem árt időn­ként emlékezni... i Balogh Ilona Bolvári Ildikó Gazdag Zsuzsa Halász László Pálinkás Csaba Halász Zoltán

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents