Tolna Megyei Népújság, 1977. december (26. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-20 / 298. szám

e Képújság i 1977. december 20. Osztályozó az NB ll-be jutásért NB ll-ben a Botond női kosárlabdacsapata „Vidéken is lehet eredményesen dolgozni” A tolnai asztaliteniszezők helyzetét tárgyalták Budapesten Mint ismeretes, a Bonyhádi Botond női és férfi kosárlabdacsa­pata képviselte me­gyénket az NB IÍ-be jutásért az osztályozó mérkőzéseken. A Botond férficsapata az első fordulóban Szekszárdon 15 pont előnyhöz jutott Mar­calival szemben. A lányok az első fordulóban szintén Szek­szárdon játszottak és Bala- tonboglárral szemben szerez­tek komoly előnyt. A bonyhádi férficsapat va­sárnap Kaposvárott 16 pon­tos vereséget szenvedett, ez­zel nem sikerült az NB II-be jutás. A bonyhádi lányok tegnap késő délután játszottak Bala- tonbogláron, ahol újabb győ­zelmet szereztek és bekerül­tek az NB II-be. A mérkő­zésről lapunk szerdai számá­ban adunk részletes tudósí­tást. A Bonyhádi Botond férfi­együttese a következő játé­kosokkal szerepelt Kaposvá­ron: Bozó, Balogh, Somogyi, Ábrahám, dr. Szabó. Csere: Futár, Antlfinger, Szabó II., Pém. Jól kezdett a marcali csapat, 4:0-ás vezetéshez ju­tott, de feljött Bonyhád és a 3. perc végén két pont ma­radt az ellenfél előnye. Már ekkor feltűnt, hogy sok sze­mélyit ítélnek Bonyhád ellen. A 13. percben már 20:6-ra vezetett a Marcali. (Ekkor már a Szekszárdon szerzett 15 pont előnyt figyelembe véve egy ponttal vezetett a Bonyhád.) A 16. percben 24:8-at mutatott az ered­ményjelző tábla Marcali ja­vára. Itt már a marcaliak ledolgozták Szekszárdon szer­zett hátrányukat. A félidő utolsó perceiben a bonyhá­diak lassan magukra talál­tak és fokozatosan csökken­teni tudták a marcaliak elő­nyét. 28:14-ről a félidő végéig 39:35-re alakult az eredmény, sőt a második félidő 2. per­cében 41:41-et mutatott az eredményjelző tábla. Ezekben a percekben a Marcali telje­sen visszaesett és feljött a Bonyhád. Az 5. percben Pém kosara után 48:47-re a bony­hádi együttes jutott vezetés­hez, sőt a 7. percben már három pont lett a bonyhá­diak előnye (50:47). Ekkor Balogh a kipontozás sorsára jutott, fokozatosan visszaesett a bonyhádiak csapatjátéka. A 10. percben 53:52-re Mar­cali vezetett, három perc múl­va 61:54 volt az előnyük. A 15. percben 68:56-ra vezetett a Marcali. (Figyelembe véve Bonyhád 15 pontos, korábban szerzett előnyét, még mindig esélye volt az NB II-be ju­tásra.) Ezekben a percekben ment leggyengébben a ko­sárra dobás a bonyhádiak­nak, így sikerült a Marcali­nak kiegyenlíteni. Harminc másodperc volt hátra a já­tékidőből 73:60 Marcali veze­tésnél, amikor a Bonyhád el­len a játékvezetők büntetőt ítéltek. Bár ezt nem tudták értékesíteni, de oldaldobás­hoz jutottak, melyből kosarat értek el és 75:60 lett az ered­mény. Az összesített ered­mény alapján tehát döntet­lenül ért véget a küzdelem. Hosszabbítás következett. Ekkor már a bonyhádi kez­dőcsapatból Balogh, Somo­gyi, dr. Szabó és Bozó is a kipontozás sorsára jutott, egyedül Ábrahám volt még pályán. Az ötperces hosszab­bításból negyven másodperc volt vissza, amikor még dön­tetlenre állt a találkozó, vé­gül a Marcali két pont kü­lönbséggel biztosította az NB II-be jutást. A Bonyhádi Botond női csapata Szekszárdon játszotta első mérkőzését a Balaton- boglár ellen. Ezen a találko­zón 25:12-es félidő után 68:44-es bonyhádi győzelem született. Bonyhád csapatá­ban a következők játszottak: Kecskés (14), Rózsa (—), Va­nya (6), Gréczi Zs. (24), Fal­vai (9). Csere: Vég (15), Erb (—). Az NB II-be jutásért le­játszott első mérkőzésen a Bonyhád jól kezdett. Gréczi Zs. kosaraival hamar veze­tést szereztek, a Balatonbog- lár csak távoli kosarakból tudott eredményes lenni. A 10. perc 22:10 Bonyhád javá­ra. Ezután azonban megtor­pantak, sokáig nem szerez­tek pontot, mire az ellenfél feljött és szorossá tette az eredményt. A 16. perc 22:17. A hátralévő 4 percben nem sikerült növelni az előnyt, mert támadásaikat elsiették, pontatlanul dobtak, hagyták ezzel kibontakozni az ellen­felüket. Az utolsó percben büntetőkkel feljött a Bala- tonboglár, így csak 4 pontos vezetéssel zárta a félidőt a bonyhádi csapat (25:21). A második félidő első ko­sarát is a bogiári csapat sze­rezte, de a 2. percben Gréczi Zs. révén válaszolt a Bony­hád. Játékuk még ekkor sem volt meggyőző, nem tudtak lényeges előnyt szerezni. Az 5. perc 28:26. Ezután azon­ban megváltozott a játék ké­pe. Két perc alatt nyolc pontra növelték előnyüket (34:26). Különösen Gréczi Zs. volt eredményes, de sajnos hamar összeszedte személyi hibáit, így le kellett cserél­nie edzőjének. A csapat len­dülete azonban már nem tört meg, sorra vezették jó és eredményes akcióikat. A 15. perc 50:38. Az utolsó 4 perc­ben ritkán látható teljesít­ményt nyújtottak. Az ellen­fél 6 pontjával szemben ti­zennyolcat szereztek. Csak az utolsó öt percben játszott úgy Bonyhád, ahogy legtöbben várták. Ügy tűnt, hogy hamar el akarják dön­teni a feljutást, ezért sokszor előkészítés nélkül dobálták el a labdát, nem játszották ki a támadásvezetésre adott 30 másodpercet. Végül is jobb erőnlétüknek, és az utolsó percekben nyújtott teljesít­ményüknek köszönhetik a fö­lényes győzelmet. Kitűnt: Gréczi Zs., Kecskés, Végh, Falvai. A Magyar Asztalitenisz Szövetség legutóbbi intéző bizottsági ülésén számolt be éves tevékenységéről a Tolnai VL asztalitenisz-szakosztálya. Az ülésen részt vett többek között Lakatos György dr., a MOATSZ elnöke, Horváth Tibor főtitkár, valamint Bér­ezik Zoltán, a magyar váloga­tott vezető edzője is. A tolnai sportkört Toronyi István el­nök, Merkl Antal szakosz­tályvezető és Sáth Sándor vezető edző képviselte. Az 1971. év végén elkezdett munkánk napjainkban kezd gyümölcsözővé, eredményessé válni — mondotta beszámo­lója elején Toronyi István egyesületi elnök. Ezután át­tekintést adott az elmúlt esz­tendőkben bekövetkezett vál­tozásokról, a kezdetben járási szintű bajnokságban szerepelt szakosztály fejlődéséről. A tolnaiak hét csapatot szere­peltettek az idén a különböző szintű csapatbajnokságokban. A szakosztály átlagéletkora nem éri el a 16 évet. Női csa­patuk az NB I-ben a tavaszi idényt öt vereséggel és hat győzelemmel a hetedik he- .lyen zárta. Túlzás nélkül ál­líthatjuk, hogy Európa egyik legfiatalabb első osztályú együttese a tolnaiaké. Az NB-s csapatok ez évi célkitűzéseiről szólva a kö­vetkezőket mondotta a sport­kör elnöke: — A női csapat számára az NB I-ben maradást jelöltük meg. A célkitűzést jelentősen túlteljesítette a csapat. A fér­fiegyüttestől az NB III-as bajnokság megnyerését vár­ják, ami nem tűnik elérhe­tetlennek. A női és férfi tar­talékcsapatok a serdülő fiúk­kal egyetemben eredménye­sen szerepeltek a megyei csb-n. Ez utóbbi csapatok ve­retlenül állnak a táblázatok élén. Külön öröm számunk­ra, hogy a serdülő fiúgárda öt éve megszakítás nélkül birtokosa a megyebajnoki címnek. Hasonló sikerrel sze­repel a tízéves korátlagú lánycsapatunk is. — A szakmai munkát Sáth Sándor vezető edző irányítá­sával Éberhardt János és Link Ferenc edzők végzik. A szeptember 1-ig tervezett 174 edzéssel szemben 177-et tar­tottak, melyből negyvenöt a kora reggeli órákra esett. A szakedzéseken külön gyako­rol az NB-s keret, az után­pótlás keret, valamint az elő- nevelési csoport. Az év első nyolc hónapjában a tervezett nyolcvanöt rendezvény — egyéni és csb — helyett ki- lencvenen szerepeltek a tol­nai asztaliteniszezők. — A szakosztály eddigi leg­nagyobb sikerét az idei ifjú­sági és serdülő Európa-baj- nokságon érte el. Mint isme­retes Balogh Ilona csapatban arany-, Bolvári Ildikó egyé­niben és csapatban egyaránt bronzérmet nyert. Az OSK-n a lányok mezőnyében első al­kalommal fordult elő, hogy a Statisztika' SE előtt a Bolvá­ri Ildikó, Bolvári Katalin, Mack Erika, Schäffler Zsuzsa összeállítású tolnai csapat nyerte a kupát. Balogh Ilona a felnőtt, Bolvári Ildikó pe­dig a serdülő-ifjúsági váloga­tott keretének a tagja. A beszámoló a következők­ben summázta a szakosztályi munka színvonalát: a me­gyei, a vidék felnőtt-, ifjúsá­gi, serdülő- és újoncbajnok­ságokon harminc aranyérem mellett számtalan dobogós helyezést szereztek. A rang­lista és egyéb pontszerző ver­senyeken a női szakosztályok pontversenyében nem egyszer előzték meg a Statisztika SE-t, összességében pedig mö­götte biztosan tartják a má­sodik helyezést. A Tolnai VL csapata részt vett az NDK nemzetközi bajnoksá­gán, ahol a csapatversenyt veretlenül nyerték. Ugyan­csak megnyerték a Szovjet­unió nemzetközi ifjúsági csa­patversenyét, ahol az együt­test alkotó Balogh és Bolvá­ri remekelt. Ezen a versenyen Balogh Ilona nevéhez még az egyéniben kiharcolt bronz­érem is fűződik. Az NSZK nemzetközi bajnokságán a csapatversenyben elért első helyezés a Bolvári Ildikó, Bolvári Katalin összetételű csapat érdeme. A szakosztály minőségi fejlődését tükrözi, hogy amíg 1975-ben huszonnyolc minő­sített versenyzőjük volt, ad­dig 1977-ben már hatvanhét minősítéssel rendelkező asz­taliteniszezőt tartanak szá­mon. Az utánpótlásnevelés legfőbb bázisai az általános iskolák, közülük is elsősor­ban az I. sz. iskola. Három éve rendszeresen megrende­zik a napközis táborozást a nyári szünidőben. Ebben az évben harmincketten vettek részt a táborozáson. Az után­pótlás korosztály különböző hazai versenyein is dicsére­tesen szerepeltek a tolnaiak. A Mechlovits-kupát az első csapat veretlenül nyerte, a második csapat pedig a ne­gyedik helyen végzett. A cse­peliek évadnyitó versenyén színvonalas, nagy küzdelem után a Statisztika és a jugo­szláv válogatott mögött a női szakosztályok pontversenyé­ben a harmadikak lettek. A Kóczián Éva-kupát negyed­szer nyerték, a háromszoros győztes Bolvári Ildikó mellé ez évben Bolvári Katalin iratkozott fel. A beszámoló végül foglal­kozott a szakosztály helyze­tével és a távlati célkitűzé­sekkel. A célkitűzések között a minőségi munka javítása, a felnőtt Eb-re Balogh, az ifjúsági és serdülő Eb-re pe­dig három tolnai versenyző kijutása az NB I-ben a leg­jobb hat közé kerülés, a fér­fiak NB II-be jutása, vala­mint a minősített versenyzők számának növelése szerepel. Az elhangzott tájékoztatót követő hozzászólásokból idé­zünk. Ormai László dr., az IB tagja: „Uj nagy szakosztály van kialakulóban Tolnán, ami igen örvendetes. Bebizo­nyosodott, hogy vidéken is le­het eredményesen dolgozni.” Lakatos György dr., a MOATSZ elnöke: „A szak­osztály az utánpótlás és vi­dék viszonylatban az élen jár, szövetségünk bázisnak tekin­ti. Eljön az idő, amikor már nem a tolnaiak mennek ta­nulni, hanem mások járnak e célból Tolnára.” Félidő a labdarúgó-bajnokságban Asztalitenisz Képessegei alatt szerepelt a Kisdorog ŐSZI VÉGEREDMÉNY: 1. Paks 17 12 2 3 44-21 26 2. Bonyhád 17 12 1 4 46-15 25 3. Dombóvár 17 10 4 3 44-16 24 4. Bátaszék 17 10 3 4 36-19 23 5. N.-mányok 17 11 — 6 28-26 2? 6. Kisdorog 17 8 4 5 34-22 20 7. Aparhant 17 8 3 6 32-25 19 8. Bogyiszló 17 9 1 7 26-27 19 9. Tevel 17 6 4 7 26-31 16 10. Nagydorog 17 6 4 7 29-38 16 11. TAÉV SK 17 7 1 9 40-37 15 12. Pincehely 17 6 3 8 28-35 15 13. Fadd 17 5 4 8 31-33 14 14. Zomba 17 5 4 8 24-30 14 15. Tolna 17 5 3 9 24-36 13 16. Tengelic 17 4 3 10 25-47 11 17. S.-tornya 17 2 3 12 24-50 7 18. B. Pan. 17 2 3 12 10-43 7 A Kisdorogi MEDOSZ lab­darúgó-szakosztályának veze­tősége egy fiatalokból álló ütőképes csapat kialakítását tűzte ki célul. Ez csak rész­ben sikerült. Az 1—4—3—3-as játékrendszer mellett az 1—4—2—4-es csapatjáték ki­alakítása is feladat volt, mely a támadójáték további fej­lesztését kívánta elősegíteni. Tulajdonképpen a rajt nem volt rossz a Kisdorog szem­pontjából, hisz az első fordu­lóban a Tengelic ellen 5:2-re győztek, a második forduló­ban is otthon játszottak, ami­kor a Bogyiszló ellen nyertek 2:l-re. A harmadik forduló­ban Zombára látogattak, ahol értékes 1:1-et értek el. Ekkor a bajnoki táblázaton a máso­dik helyet foglalták el. Au­gusztus 28-án a Nagymányok 4:2 arányban nyert Kisdoro- gon. Egy héttel később sike­rült szépíteni a Kisdorognak, amikor Tevelen 1:0-ás győ­zelmet harcolt ki. A TÁÉV SK ellen — a kisdorogi pá­lyán — gól nélküli döntetlen született, majd egy héttel ké­sőbb ugyanezzel az ered­ménnyel ért véget Bonyhá- don a Vasas ellen a találko­zó. Ekkor a táblázat 4. he­lyén álltak. Szeptember 25-én Fadd ellen nyertek 4:0-ra, vi­szont egy héttel később Bá- taszéken alulmaradtak 1:0 arányban. Október 9-én a kisdorogi pályán csak l:l-es döntetlent tudtak kiharcolni az Aparhanttal szemben, majd október 16-án Dombó- várott súlyos, 6:2-es veresé­get szenvedtek. A folytatás legalább ilyen rossz volt, hisz egy héttel később a kisdoro­gi pályán a Pincehellyel nem tudtak megbirkózni, 1:0 arányban alulmaradtak. Ek­kor már a 10. helyen állt a csapat. Október 30-án sike­rült a rendkívül mérsékelten szereplő Simontornya ellen nyerni idegenben 1:0-ra. No­vember 6-án a paksiak láto­gattak Kisdorogra. A hazai­ak ezúttal sem tudtak ered­ményesen játszani, így a Paks győzött 2:0-ra. A tizen­ötödik fordulóban Nagydoro- gon sikerült két pontot sze­rezni 4:2-es eredménnyel. Egy héttel később a Bonyhá­di Pannóniát 7:0 arányban győzték le, majd a szezon utolsó fordulójában Tolnán nyertek 3:0-ra. Ami a kisdorogi csapat őszi szereplésében az érdekes, vi­déken jobb teljesítményt ér­tek el, mint a hazai pályán. Hogy így alakult, annak több oka is van. A hazai mérkőzé­seken a játékosok egy részé­nél felütötte fejét az öntelt­ség, az ellenfél lebecsülése. Hiányzott a lelkesedés, mely­nek vége vereség lett. Ennek aztán az lett a következmé­nye, hogy hazai pályán már félve álltak ki, a görcsös aka­rás további eredménytelenség get hozott. A közönség elő­ször a játékosokat kezdte ki, végül az edző is erre a sors­ra jutott. A szurkolók taná­csokat adtak a játékosoknak, akik végül nem tudták az ed­zői vagy a szurkolói útmuta­tásokat fogadják-e el. A ve­zetőségnek komoly és nehéz munkát jelentett a rendcsiná­lás. A vezetőség azonban kö­vetkezetesen kiállt az edző mellett, bíztak benne, meg­teremtették a jó munkához elengedhetetlen, nyugodt lég­kört. A csapat harmincnégy gól­ját kilenc játékos szerezte. Ebből Hosnyánszki tízet lőtt. Sportszerűség szempontjából nincs különösebb baj, mind­össze egy kiállítás volt. Az őszi szezonban Losonczi edző tizenhat játékost szerepelte­tett. Közülük jó teljesítményt nyújtott Boda Tibor, Nagy Zoltán, Szabó László, Kiss János és Bőhm Zoltán. A nézőszám a gyenge hazai szereplés ellenére is jó volt, átlag 4—500 között váltottak jegyet, sőt az első és a tize­dik fordulóban 600-an állták Szabó László körül a pályát. A legkeve­sebben a tizenkettedik fordu­lóban voltak, de ekkor is 300 néző volt. Kilenc hazai mérkőzésükön tíz pontot si­került szerezni. A vezetőség a hazai jobb szereplést tűzte ki célul, de természetesen igye­keznek vidéken is úgy helyt­állni, hogy a szezon végére legalább ötödikek legyenek. Pécsett került megrendezésre az asztalitenisz NB III-ba jutást eldöntő osztályozó, melyen Ba­ranya, Somogy és Tolna megyék győztes csapatai szerepeltek. Me­gyénket a Simontornyai BTC íérficsapata képviselte: sikerrel. A simontornyaiak a Beremendi Építők ellen 9:0, a Siófoki Spar­tacus ellen pedig 9:3 arányban nyertek. Ezzel a bőrgyári együt­tes kiharcolta feljutását az 1978. évi NB III-as bajnokságba. A simontornyai csapatból Ko­vács József és Kovács László 5—5, Rovó Péter és Lovász Lajos 4—1 győzelmet szerzett. A két Kovács az osztályozón valameny- nyi mérkőzését megnyerve ve­retlenül- szerepelt. Atlétika December 18-án vasárnap, Pé­csett a Baranya megyei atlétikai szövetség háztömbkörüli futóver­senyt rendezett, melyen a válo­gatott kerettag versenyzők indu­lása kötelező volt. A versenyen három szekszárdi versenyző vett részt sikeresen. Némethné László Zsuzsa a felnőtt nők 3000 méte­res futamában 6., Németh Gyula a felnőtt férfiak 12 000 m-es me­zőnyében 15.. míg Molnár József az ifjúsági 8000 méteres távon az előkelő 8. helyezést harcolta ki.

Next

/
Thumbnails
Contents