Tolna Megyei Népújság, 1977. december (26. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-20 / 298. szám

1977. december 20. “Képújság 3 A párt-vb megtárgyalta Hat tsz gazdálkodásának utóvizsgálata ■ paksi járás gyengéb­ben gazdálkodó ter­melőszövetkezeteinek munkájával következe­tesen foglalkozik a járási pártbizottság illetékes mun­kabizottsága. A legutóbbi vb- ülésen olyan jelentést hall­gattak és vitattak meg a vég­rehajtó bizottság tagjai, amely az elmúlt év ösztönző vizsgálatának és az idei utó- vizsgálat tapasztalatainak alapján készült. Közös ez a munka a járási hivatal szak­vezetőivel, éppen ezért dr. Kiss Frigyes vb-tag, a hivatal elnöke ismertette a tájékoz­tatót. A hat tsz, amelyekben a járási átlag alatti termés­hozamokat produkálták hosz- szú idő óta a következő: a kajdacsi Aranykalász Tsz, a nagydorogi Uj Barázda Tsz, a németkéri Haladás Tsz, a gerjeni Rákóczi Tsz, a puszta- hencsei Kossuth Tsz és a sár- szentlőrinci Petőfi Tsz. A vb elé tárt ismertetés részle­tesen feltárja a még meglévő hiányosságokat, megjelölte a tennivalókat, de a javulást sem hallgatta el. Az össze­foglalóban ez áll: a járási pártbizottság cselekvési prog­ramja alapján elindított vizs­gálatok eredményesek vol­tak, figyelemfelhívásunkra megfelelő a reagálás az érin­tett szövetkezetek párt- és szakmai vezetése részéről. Az előrelépés, a további tartalé­kok feltárásának üteme azonban nem kielégítő. Meg­ítélésünk szerint a szövetke­zetek vezetői megértéssel fo­gadják elemzéseinket, segítik és igénylik értékelő munkán­kat A megyében elsőnek kez­deményezett ez irányú tevé­kenységet, melyet a járási pártbizottság gazdaságpoliti­kai csoportjával, valamint munkabizottságával közösen végeztünk, pozitívan értékelik a megyei felettes szerveink is. Néhány részlet a szövetke­zet helyzetének megítélésé­ből. A kajdacsi tsz a járás egyik legrosszabb talajadott­ságú szövetkezete. A szerves trágyázás jelentéktelen, 15 éves a trágyázási forgó, az alacsony állatsűrűség miatt. Az előrelépés a műtrágya fel- használásában az idén igen jelentős: az őszi mélyszán­tással együtt megtörtént az alapműtrágyázás is. A ter­melés személyi feltételei hiá­nyosak a műszaki és a nö­vényvédelmi ágazatban. Az elmúlt évi vizsgálat óta je­lentős fejlődést mutat a szö­vetkezet, megfelelő az 1978-as év alapozási munkája. De a gazdasági helyzet stabilizálá­sa és a helyi adottságok jobb kihasználása az eddiginél is nagyobb erőkifejtést igényel a szövetkezet valamennyi tagjától és vezetőjétől egy­aránt. A nagydorogi Uj Barázda Tsz a járás leggyengébb ter­mőterületével rendelkezik. Jellemző rá az elaprózottság. A korszerű növényi sorrend kialakítását gátolja, hogy ti­zenötféle növényt termeszte­nek és magas a kalászosok aránya. Most következik be lényeges változás, a napra­forgó termesztésének javára. Talajvizsgálati eredmények­kel és tápanyag-visszapótlási javaslattal rendelkeznek, de nem tudják megvásárolni a szükséges mennyiségű ható­anyagot. Lassú a szövetkezet­ben a táblásítási folyamat: a meliorációs munkák gyors elvégzésével kialakíthatók lennének a nagyüzemi mére­tű táblák. A termelés szemé­lyi és műszaki háttere javult, szükség van még a közép­vezető gárda kiegészítésére, például traktoros brigádveze­tőre. A javaslat egyebek kö­zött zöldtrágyázás alkalma­zását és az intenzívebb faj­ták számának növelését em­líti. A németkéri Haladás Tsz- ben érezhetően javultak a termésátlagok, de még min­dig nincs kihasználva minden lehetőség. Az elmúlt évben például nem végeztek el idő­ben egyes agrotechnikai mun­kákat. Az új főagronómus te­vékenységével az idén szak­szerűbbé vált a termelés, ha­tása már érezhető a növény- termesztési eredményekben, sőt megmutatkozik az állat- tenyésztésben is. Javult .a szerves trágyázás és megfe­lel a járási átlagnak a mű­trágyázás mennyisége, azon­ban még kifogásolható a nö­vényi sorrend kialakítása, sok búzát vetnek búza után és a talaj fertőtlenítés elmarad. A gerjeni Rákóczi Tsz-ben a vizsgálat során tapasztalt pozitívumok egyértelműen tükrözik a munkabizottság múlt évi figyelemfelhívásá­nak eredményességét. Ger- jenben jelentős az eredmé­nyek javulása, de még van lehetőség a vetésszerkezet javításában, a munkaszerve­zés korszerűsítésében. A pusztahencsei Kossuth Tsz-ben egy év alatt dinami­kus növekedés következett be a terméseredményekben. Ki­küszöbölték az alapvető hiá­nyosságokat az előző vizsgá­lat és javaslattétel eredmé­nyeként. Nagy problémája a tsz-nek, hogy a gépek el­használódottak és a szakmai vezetés utánpótlása sem ki­elégítő. A sárszentlőrinci Petőfi Tsz-ben az igen gyenge ter­mésátlagok okát sok alapve­tő hiányosságban látta a bi­zottság az előző évekre vo­natkozóan, például gyakori volt a szakemberváltozás. Az utóbbi időben lényeges javu­lás mutatkozik, de kukoricá­ból sokkal jobb is lehetne az eredmény. paksi járási párt­végrehajtó bizottság, amelynek mezőgazda- sági szakemberek is tagjai, megállapította, hogy ezekben a gazdaságokban hiá­nyos a közgazdasági elemző munka, kevés a perspektivi­kus intézkedés, a vezetők ál­talában elaprózzák a munká­jukat. Konkrét, részletes szak­mai segítséget kapnak máso­dik éve és a számon kérés is megtörtént. Ennek hatása jó, de már nagyobb önállóságot várnak a tsz-vezetőktől a végrehajtó bizottság tagjai. Közel egy évtizede panaszoljuk már, hogy ki­nőttük a megyei rendelőintézetet, mely sokkal nagyobb betegforgalmat fogad, mint amilyenre eredetileg méretezték. A zsúfoltság persze egy­ként sújtja az ide ellátásért érkezőket és azokat is, akik az egészségügynek ezen a frontján dol­goznak. Generális változást csak az hozhat, ha sor kerül az intézmény szükségdiktálta bővíté­sére. Mint azt nemrég hallhattuk a Tolna megyei rádiós akció záróakkordjaként megrende­zett sajtókonferencián, az il­letékesek napirenden tartják a rendelőintézet bővítésének feladatát. Így reménykedhe­tünk abban, hogy a tumul­tuózus jelenetek szereplői­ként szerzett kellemetlen em­lékeinket elfelejthetjük egy­szer. Ezt az itt tevékenyke­dőknek is szívből kívánjuk, mert nehéz elképzelnünk, hogy a napi zsúfoltságból fa­kadó hajsza nyomasztó köze­gében jól érzik magukat és nem él bennük olyan óhaj, hogy a tárgya miatt kényes munkájukat zavartalanabb, ideálisabb körülmények kö­zött végezzék. — Igen ám — vélem hal­lani sokak kérdését —, de mi lesz addig? Az egészségügy fejlesztései nem varázsütésre szoktak megvalósulni. A túl­zsúfoltság viszont mai baj és számítani sem lehet arra, hogy a betegforgalom csök­ken. Ez így igaz. Van azonban ellenszere a valóban mai baj­nak és úgy nevezik ezt, hogy betegirányítás. Ki-ki megfigyelhette már, ha megfordult a megyei ren­delőintézet szakrendeléseinek valamelyikén akár új, akár régi betegként, hogy az intéz­mény munkájában a délelőtt jelenti a csúcsidőt. Míg dél­előtt százak fordulnak meg a különféle vizsgálatokon, szakrendeléseken, a délutáni órákban csökkentett a for­galom. Azaz, csökkentett volt szeptember 1-ig. Azóta, ha akadozva is, működésbe lé­pett a betegirányítás zsúfolt­ságot enyhítő rendszere, amennyiben a rendelőintézet nagy vonzásterületéről érke­ző új betegeket fogadják reg­gel 8-tól a különböző szak- rendeléseken 11 óráig. A kontroli-vizsgálatokra vissza­rendelteket 11-től napra, órá­ra, percre ütemezetten fogad­ják. A megoldás természete­sen nem kis adminisztrációt igényel, de megéri a befek­tetett időt és energiát, mert szakorvos és beteg egyaránt jól jár. Mérséklődik a dél­előtti hajsza, növekedhetnek az egy beteg vizsgálatára fordított percátlagok, kihasz- náltabb a rendelési idő is. És mód nyílik arra, ami az orvos és beteg kapcsolatában sarkalatos pont; szót ejteni a páciensek pszichés életveze­téséről is. Enélkül ma már szinte elképzelhetetlen a gyó­gyító munka sikere. Mint azt a rendelőintézet igazgató főorvosa elmondot­ta, a kapcsolatteremtés lehe­tőségének hiányával volt ma­gyarázható az, hogy amint végzett a beteg a szakrende­lések valamelyikén, kezében a halom gyógyszerre szóló re­cepttel, az ideggondozóban kötött ki, hogy neki semmit se mondtak, de a bajára eny- nyi mindent írtak fel. Nyug­tassák már meg ... A szkeptikusoknak az a vé­leménye, hogy az irányítás jelenlegi rendszere a betegek miatt bukik meg, mert min­dig lesznek pontatlanok, tü­relmetlenek, fegyelmezetle­nek, akik igyekeznek bejutni a szakrendelésre a többiek előtt. Szóval, az esetenként kialakuló rossz hangulat vál­tozatlanul uralkodó marad. S ennek a szakszolgálatiak isz- szák meg a levét. Ne vegyük készpénznek a kétkedők érveit — saját ér­dekünkben. A betegirányítás­nak szeptember 1. óta érvé­nyes rendszerét ésszerűség szülte és ha nem is funkcio­nál még olajozottan, csak széthúzódnak a forgalmi csú­csok és tulajdonképpen ez volt a cél. A körzeti orvo­sok, mint mondottuk, eleve a kezdés óráira irányítják a betegeiket. Az intézeten be­lüliekre vár a már ismert betegek irányítása, illetve időre szóló visszarendelése. Megnyugtatásul kívánkozik még ide, hogy a szervezett­ség által teremtett feszesség nem azonos a merevséggel. Minden órában jut 10—15 perc az akut — sürgős — esetek ellátására. Hogy mégis tüneti kezelésnek minősíthető ez a fajta betegirányí­tás a zsúfoltság ellen? Kétségkívül így van. A teljes megoldást való­ban csak a bővítéstől, tárgyi, személyi feltéte­lek ígért fejlesztésétől várhatjuk. De tenni ad­dig is lehet és kell... — óa — Felhevült arccal, csillogó tekintettel készülünk a szere­tet ünnepére. Ostromoljuk azokat a helyeket ahonnét ünnepünk „áldomásai” besze­rezhetők. Vagyis — vásárolunk. Bár­melyik üzletünkbe téved be a vándor, elszánt zarándo­kok hadával találkozik. A pult belső oldalán állnak az eladók — innenső felén a mindenáron vásárolni aka­rók elszánt serege. És nem véletlenül, indula­tok tüzében edződnek gyak­ran csillogóra a karácsonyra szánt ajándékok. Pillanatképek a bonyhádi­ak áruházából, hétköznap késő délután. Áll a nem éppen imponáló külsejű lapostetős épület a főúton. A bejárat „porta speciózájának” tetején san­dán csillan a felállított fe­nyőfa villanydísze. A lengőajtó ritkán szolgál ennyire a nevére — hisz mást sem tesz csak leng... Megra­kott csomagokkal, vagy épp anélkül, tolong a tömeg, s az ajtó keresztmetszetét meg­hazudtoló áteresztőképesség­ről tesz tanúbizonyságot. Reggel nyolctól este hatig. Ősz hajú néni, piros ma­muszkát forgat kezében a cipőosztályon. Habozik, ta­nácsért fordul az eladó kis­lányhoz. — Mondja kedveském, elég vastag, meleg talpa van, mert tudja nekem kőkocká­val van lerakva a konyhám és hát könnyű felfáznom, ha vékony a papucs talpa. A kislány meggyőző erővel bizonyítja és nyugtatja meg a nénit — hogy ebben á pa­pucsban felfázni lehetetlen. Ahogy elnézem a húszon in­neni lábait — bennem, ellen­tétben a nénivel — kételyek támadnak. Alig hiszem, hogy ő ilyen papucsban szorgosko­dik odahaza... Türelmetlen, kissé hajszolt külsejű apa cibálja már fel­világosult korban lévő — öt­év körüli fiát a pultok között, A srácon látszik, hogy tudja, az ajándékok nem az égből adatnak — sokkal inkább az apai pénztárca tartalmi függvényei. A férfin már itt-ott him­bálódzik néhány vitathatat­lanul karácsonyi külsejű cso­mag — indulna is kifelé. — A Zsuzsinak vegyünk valamit — kérleli apját. — Ki az a Zsuzsi — tor­pan meg az atya. Vastag panofixbundába csomagolt hölgy áll a női fe­hérneműosztály előtt. — Valami szép hálóinget szeretnék kérni... — Milyen méretben — kérdi kicsit fáradtan az el­adó. — Nekem lenne... — mond­ja a hölgy. A kislány ránéz, aztán pil­lanatnyi habozás után kiterít a pultra egy habos-csipkés — Óvodába együtt járunk, hisz tudod — világosítja föl apját a gyerek. — Értelmetlen még a te korodban lányoknak ajándé­kot venni... — Miért, a Zsuzsi épp olyan kolléganőm, mint neked a... — Ne beszélj mindent ösz- sze, és gyere — vonszolja maga után a férfi a gyere­ket. Egy doboz „fuszekli” Az ajtó előtt, odakinn még lázasan magyaráz neki. In­nét bentről már csak talál­gatni lehet, hogy vajon ideo­lógiai agitációt, vagy kará­csonyi mesét suttog a kis srác fülébe... * költeményt. A szabász nem sajnálta belőle az anyagot, az az érzésem, hogy egy nehéz­súlyú birkózónak sem szorí­tana ez az éjszakai csábru- ha... A hölgy mellett csendben felkuncog egy kis tini lány. A panofix mélyéről csípő­sen buggyan ki a felháboro­dás: — Nem a bunda fölé kér­tem, „drága”... * Vásárolunk. Csendes áhitat helyett ilyenkor kavarognak a legforróbb indulatok a bol­tok pultjai fölött. Az öröm­szerzés kemény munka. De azért — és az természetes, év­ről évre végigcsináljuk. Csak a karácsony este hoz­za meg a békét — az ostrom­lott üzleteknek is. Mire a fák alá kerülnek az ajándékok, az áruházi pultok már az újévi békességről, pangásról álmo­dozna}?. A pesszimistábbjai óvatossabbak, várják a cse­rére visszahozott ajándéko­kat... Szöveg: Gyvgy Fotó: Gottvald Nem is tudom, ezt vagy inka bb amazt...? Irányítással a zsúfoltság ellen

Next

/
Thumbnails
Contents