Tolna Megyei Népújság, 1977. december (26. évfolyam, 282-307. szám)
1977-12-17 / 296. szám
A^PÚJSÁG 1977. december 17. A kosztüm, a kabát CSALÁD-OTTHON A lábápolás nem fényűzés Sokan azt hiszik: a különféle lábbántalmak együtt járnak az idős korral. Pedig az igazság az, hogy ezek már kora fiatalságunkban, a 18. életév betöltése előtt is jelentkezhetnek. Az állandóan igénybe vett, kimerült lábak igazán megérdemlik a gondosabb ápolást. Ne sajnáljuk rá az időt, mert megőrizhetjük, szükség esetén visszaszerezhetjük a láb egészségét, szépségét. 1. A váltogatott hőfokú lábfürdők nemcsak megszüntetik a kimerültséget, de ösztönzőleg hatnak a vérkeringésre is. Célszerű dúsítani a vizet a Herbaria boltjaiban kapható gyógynövényekből összeállított lábfür- dőkészítménnyel. De jó hatású a kamillafőzet is, s ha más nincs, 1—2 marék konyhasó is megfelel. A váltogatott lábfürdő negyedóránál tovább ne tartson — forróval kezdjük, s mindig hideggel fejezzük be. (A hideg vízbe éppen csak bemártjuk a lábat.) 2. Tanítsuk meg a lábujjakat „fogni”. Tegyünk a földre egy törülközőt, és próbáljuk meg mindkét lábunk ujjaival fölemelni. Előbb egyenként, majd mindkettővel együtt. 3. Igén jót tesz a száraz A lakás fala, mintázata, a falra akasztott képek, díszek sokat elárulnak a benne lakók ízléséről, felfogásáról. A hagyományos lakásokban tetszés szerint választhatunk a falfestés és a tapétázás között. Házgyári elemekből épült lakásunk fala viszont csak a tapétát tűri meg. Ha kisméretű, alacsony a szobánk, mindig lehetőleg világos, egyszerű felületeket teremtsünk. Ha festetünk, ne válasszuk el a falakat és a mennyezetet csíkkal egymástól. Ez különben sem divat már. A magas, régi típusú lakások falait nem festették a mennyezetig, hanem bizonyos magasságban élénk színű csíkkal elválasztották. Ez a megoldás optikailag csökkentette a falak magasságát. Legkedveltebbek a mintálábmasszázs. Olyan kefével, amibe kezünket becsúsztatjuk, körkörös mozdulatokkal dörzsöljük végig külső és belső felületén a lábunkat, bokától a combig. 4. Ha más nagyobbmére- tű kefe nincs otthon, jó a súrolókefe is; váltott lábbal álljunk rá, s próbáljunk rajta lábujjhegyre emelkedni, majd vissza. 5. Tornásztassuk meg jól a lábat. Cipő, harisnya nélzat nélküli, egy színű falfelületek. Ezek nyugalmat árasztanak, a semlegességük miatt bármilyen képet, díszt „kibírnak”. A színek kiválasztásában legyünk tekintettel a bútorok stílusára, színére, és lakásunk térbeni elhelyezkedésére. Ha északi fekvésű a szobánk, ahová ritkán süt a nap, fessük meleg színűre a falakat — a narancs, a piros, a barna árnyalataira —, ha déli fekvésű a lakás és lakói nem fázósak, nyugodtan alkalmazhatjuk a hideg színeket — a kéket, a zöldet. Ne fessük se szobánkat, se konyhánkat hófehérre. Ilyen környezet kórházi hangulatot áraszt. A fehéret törjük meg egészen kevés szürkével, sárgával, esetleg zölddel. A világos tört színek kellemes hatása nyugtatólag hat. kül menjünk végig lábujjhegyen legalább 3—4-szer a szobán. 6. Végezetül csakis a női cipőről. A 4—6 centi magas sarkú, a vékony (nem emeletes) talpú cipőket részesítsük előnyben, mert ezekben biztonságosabb, kényelmesebb a járás, s a láb nem deformálódik el. (BK) Ne festessünk, illetve fessünk nagymintás falakat. Ha mégis a mintás felület mellett döntünk, jól gondoljuk meg, illik-e majd a szín és a mintázat a bútor kárpitjához, a függönyhöz, a sötétítő függöny színéhez és mintájához. A stílbútorok legjobban semleges falfelületek előtt érvényesülnek. A modern bútorok vonalaihoz is az egyszerűség illik. Ha a konyhát festéssel akarjuk élénkebbé változtatni, akkor se nagy mintákkal tegyük. Az egy színű falakat jól vidámítja néhány csomóba vagy szétszórtan ráfestett színes pötty, négyzet vagy más egyszerű geometrikus minta. Célszerű és divatos a tapéta is. pé. vagy a zakó, a női öltözékek között előkelő helyet foglal el. Ennek oka, hogy számtalan összeállításban lehet viselni a 2 klasszikus ruhadarabot. Mindenkinek jól áll! Korhatár és súly nem befolyásolja, inkább a hozzá viselendő tartozékok döntik el az ifjabb, illetve idősebb korosztálynak való megoldást. A fiatalok a kosztümkabáthoz hosszú — virágos, vagy törökös motívumú — szoknyát, vagy lovagló zsánerű nadrágot viselhetnek. Rajzainkon a klasszikusabb megoldásokat mutatjuk be a középkorúak őszi ruhatárához adva előrejelzésként hírt az új divatról: 1. Teljesen „fiús” kosztümkabát, egyszínű posztóból, velúrból készülhet. Az egyszínű anyag változatosabbá tehető, mint a tweed, vagy mintás szövet, de ez utóbbiak is sikerrel szerepelnek majd a következő Áruvizsgálat Sokan laknak kis lakásban. Ezzel számot kell vetni a bútorok kiválasztásakor. Bútoraink között is talán a legkényesebb a fekvőhely, két teljesen eltérő szempontból: egyrészt mert életünk egyharmadát ágyban töltjük el, másrészt, mert ez foglalja el a legtöbb helyet. Egy közvélemény-kutatás során bizonyára a nagy méretű, tágas és kényelmes franciaágyak nyernék el a pálmát; viszont — éppen kisebb helyszükségletük miatt — a gyakorlatban a legtöbben inkább a szétnyitható (azaz nappalra összecsukható) heverőket választják. A kiválasztáshoz nyújt segítséget a Nagyító áruvizsgálata, amelyben kilenc ilyen jellegű fekvő alkalmatosság került „nagyító alá”. Mi, akik e heverőket használjuk, tulajdonképpen két egymásnak ellentmondó követelményt támasztunk. Egyfelől azt várjuk, hogy összecsukva (nappal) minél kisebb helyet foglaljanak el, ilyenkor ugyanis ülőbútor jellegűek; másfelől, hogy szétnyitva (éjjel) minél tágasabbak, minél nagyobb méretűek legyenek, hogy két idényben. A „térdnadrág” vastag gyapjúhatású harisnyával ötletes újszerű kiegészítés. Csíkos, vagy kockás „fiú” mellény és ingblúz, valamint a mellény anyagával azonos sál a tartozék. 2. A kosztümkabát alá, csíkos, vagy mintás anyagból, kissé elegánsabb mellényt is felvehetünk, ez esetben nagy masnira köthető, galléros blúzzal. A szoknya készülhet a zakóval azonos anyagból is. 3. A rajzon világosan látszik, hogy a zakó milyen jól szolgálja a réteges öltözködést. Még téli hidegben is viselhető ilyen összeállításban. Átmeneti, ragián szabású, halszálkás, vagy tweed kabát kényelmesen felvehető a zakóra. Nadrág is illik a zakóhoz és hosszú kabáthoz is. Magas nyakú pulóver és „V”-kivágású mellény tartozik még az összeállításhoz. NÁDOR VERA Nappal kanapé, éijal ágy felnőtt számára kényelmes pihenést nyújtsanak. Nyilván sokunk számára fontos az is, hogy milyen könnyen lehet szétnyitni- összecsukni a heverőket. Egy rúgós szerkezet, speciális vasalás segítségével, egy mozdulattal végezhető e művelet — a korszerű típusoknál. Például a Korallnál, amely ebből a szempontból a legjobb, csupán annyi munkát kell végeznünk, mintha 9,5 kilónyi súlyt emelnénk fel. S mivel a nyitás-csukás két kézzel végzendő, túlságosan nagy erőkifejtésre nincs szükség. Nyilvánvaló: ha egyszer a hellyel takarékoskodni kell, olyan heverőt érdemes kiválasztani, amelybe az ágyneműtartót is beépítették. Még így is számolni kell azonban azzal, hogy az utóbbi mérete nem különösen nagy. Két ember ágyneműje — általában — éppen hogy csak elfér; s ha valaki a vastag paplant, netán a dunyhát kedvelné, annak bizony helyet kell szorítani lakásában a külön ágyneműtartónak is. Amit mindenki elvár — sokszor sajnos csak elvárna — a bútoroktól, az a tartósság. Minthogy a vizsgálat elkészítése sem tarthat évekig, ezért egy erre a célra szolgáló gépezet nyolcvanezerszer „feküdt le” a vizsgált heverőkre, amelyek tartósságára talán ebből az úgynevezett fárasztásos igénybevételből lehet a legjobban következtetni. A Nagyító tesztjében sok egyéb szempontból is vizsgáztak a heverők; akit az értékelés részletesen érdekel, a lap júniusi számában utánanézhet. összefoglalásképpen csak annyit: a sokféle szempont alapján a Korall „szerepelt” a legjobban; de ugyancsak egyenletesen jó jellemzőket állapítottak meg az Apollóról is. Utóbbit már csak azért is említeni kell, mert a vizsgáltak közül a legolcsóbb (irányára 8236 forint). A heverők különféle színű, mintájú kárpitozással kerülnek forgalomba, s az ár a kárpit anyagától is függ. A nagyobbítható, kétszemélyes heverők ára egyébként az epilített nyolcezertől egészen húszezer forintig terjed. Sz. I. A lakás falai Magyar internacionalisták nyomában (ÍV.) Kossuth-nóta Irkutszkban Az irkutszki repülőtéren zömök, középkorú férfi vár bennünket. Először azt hittem rosszul hallok: — Kolozsvári — mutatkozik be. aztán oroszul folytatja. Igen, Vologya Kolozsvári kollégánk, a néhai Kolozsvári Lajos magyar internacionalista fia, a helyi televízió információs osztályának vezetője. Irkutszk egyik főútvonalán, modern épületek között kis parktól övezve, jellegzetes piros téglás, régi ház emelkedik. Talán csak annyi változhatott az épületen, hogy a hagyományos ablakokat tükörablakokra cserélték. A kapuban régi barátom, Gerold Konsztantyinov. a baráti társaság elnöke üdvözöl. Míg az első mondatok után kollégáimmal ismerkedik, jóleső érzés elgondolkodni azon, hogy Irkutszkban csakúgy, mint más szovjet nagyvárosban. otthona van a barátságnak. A kényelmes fogadóterem vitrinjeiben különböző delegációk ajándékai. A falakat a Szovjetunióban járt szocialista országok párt- és kormányküldöttségeinek látogatásairól készült képek díszítik. Ebben a szinte otthonos környezetben beszélgetünk a Szovjet—Magyar Baráti Társaság munkájáról, miközben tekintetünk gyakran téved az ajtó felé: idevárunk egy magyar internacionalistát is. Kisvártatva hangok hallatszanak a lépcsőházböl. Idős, alacsony ember jelenik meg az ajtóban — három fia kíséretében. Eliksz Alexandro- vics Márkus, azaz ahogy itthon mondanánk, Márkus Elek. A 89. életévében lévő Elek bácsi szemei ma is fiatalosan csillognak — s mint fiai mondják, előző nap egymaga 30 zsák krumplit szedett ki a földből. Apa es három fia Márkus Elek Budapest környékén született, arra már nem emlékezik, hogy pontosan hol. Apja vasúti munkás volt. Ö pedig a cipészmesterséget tanulta. 1915-ben Ba- ranovicsi környékén esett fogságba és mint hadifogoly, Csitába került. 1917-ig van ott, majd beáll Lazó egységébe, azután csekista lesz. Még 1919-ben szerveznek egy kommunát, később ő lesz a kolhoz elnöke, majd a szakmájában dolgozik. Tagoltan és lassan magyarul kérdezem, mit tudott annak idején családjáról. A kérdést megérti, de oroszul válaszol: tudja, hogy szülei meghaltak és három bátyja elesett az első világháborúban. Évtizedek óta nem hallott magyar szót, és már a legegyszerűbb, leghasználatosabb magyar szavakra sem emlékszik. Majd kézről kézre jár egy megsárgult fénykép, amelyről szembenéz velünk a fiatal Márkus Elek, a Burját Nemzeti Terület pártkonferenciáján. 1922-ben nősült, orosz lányt vett feleségül, aki négy fiút szült neki. Elek bácsinak 9 unokája és 4 dédunokája van. Irkutszktól mintegy 200 kilométerre Ba- jandajban, egy kis burját településen él. Mellette ülnek fiai, az 51 éves Alexander, az 52 esztendős Vili és az 50 éves Vlagyimir — magyarul ők sem beszélnek. Szeretettel hallgatják apjuk szavait ezek Évtizedek óta nem hallott magyar szót Márkus Élek — középütt a javakorabeli férfiak, akik szintén megjárták a háború poklát. Az emlékezés, anekdotázás vacsora közben is folyik. Nem remeg az öreg keze, amikor Szibériára és Magyarországra üríti vodkával színültig telt poharát. Mint az egyszerű szibériai emberek, nyílt- szívűek, vidámak, ha úgy illik tartózkodóak, mind a négyen. Megfigyeltem természetes intelligenciájukat, nem ették végig a vacsorát. Mindegyikük hagyott a tányérjában valamit — bizonyára azért, nehogy azt higgyék, hogy mohók. A szibériai nép ilyen jellegű magatartásformái mind a mai napig megmaradtak. Étkezés közben gyakoriak a tósztok. Különös ez a szertartás. A mondanivaló „koreográfiája”, az elmés fordulatok és csattanók, az érzelmekre ható mély gondolatok, az érdekes és élvezetes ízek mellett, szellemi táplálékot is jelentenek. A késő estébe nyúlt a vacsora, és mint ilyenkor szokott lenni, a vidámság nótát fakasztott, felcsendültek a népdalok. Ekkor Márkus Elek emlékezetének mélyéről felszínre került a Kossuth- nóta. Lendületes fejlődés Ezúttal már másodszor jártam Szibéria földjén. Másodszor ismerkedtem az Angara két partján felépült Irkutszk nevezetességeivel: viszontláthattam az irkutszki villamos erőművet, utaztam szárnyashajóval a felduzzasztott Angarán, újra megcsodáltam Irkutszk remekmívű faépületeit, az ablak- és ajtótokok facsipkéit, a hatalmas alumíniumkombinátot és a természet csodálatos ajándékát: a Bajkált. Bárhol jártam, meggyőződhettem Szibéria lendületes fejlődéséről, van itt olaj, gáz, színes- és nemesfémek, az erdők fát és nemes prémeket adnak, kimeríthetetlen a hatalmas folyók energiája. S ott vannak a legnagyobb kincset jelentő szibériai emberek, a régiek és az újak, akik két kezük munkájával azon fáradoznak, hogy még jobb, még szebb életet teremtsenek hazájukban. Jó arra gondolnunk, hogy az októberi forradalom idején magyar internacionalisták is harcoltak itt, felismerve, hogy saját hazájukért, saját szabadságukért is küzdenek. Jó tudni azt is, hogy barátaink élnek ezen a vidéken, akik kedves egyéniségükkel — egyszerűségükkel, nyíltságukkal —• emberségükkel bevésték magukat emlékezetünkbe. BOROS BÉLA
