Tolna Megyei Népújság, 1977. november (26. évfolyam, 257-281. szám)
1977-11-13 / 267. szám
1977. november 13. ^PÚJSÁG 11 Hétköznapi forradalmiság Műveszet — kötőgéppel Bemutatjuk Droppa Judit iparművészt öregember-figura. Juhos László műve Részlet Farkas Pál első díjas művéből ••ÍV;'. . Az Anya gyermekével kompozíció szerzője Juhos László Részlet Juhos László szü- Farkas Pál plakettje réti sorozatából A Babits Mihály Megyei Művelődési Központ márványterme adott kiállítási teret annak a pályázati anyagnak, amellyel a megyében élő amatőr és hivatásos képzőművészek, fotósok tisztelegtek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójának. A pályázatra nyolcvanhét művet küldött be harminchét szerző. Ezek közül húsz képzőművész negyven művét válogatta ki a Würtz Ádám irányította zsűri. A hatvanhat beküldött fénykép közül harminchetet láthatunk a kiállításon. A képzőművészek közül az első díjat Farkas Pál szobrász, a másodikat Juhos László szobrász, a harmadikat M. Szabó István festőművész kapta. Fotókategóriában első Czakó Sándor, második Ozorai Gábor, harmadik Péterfalvi Géza lett. A kiállítás ma zárul. Képeinken azok közül a képzőművészeti alkotások közül mutatunk be néhányat, amelyek a legnagyobb sikert aratták. Fotó: Komáromi Itt még csak félig készült el az idén Lausanne-ban látható „textilszobor” izgalmas össze. játékká rakódtak A kötő iparművész ugyanis jól ismeri anyag tulajdonságait, amelyek közül a nyújthatóság a leginkább szembetűnő. Amikor Droppa ’Judit első művészi sikere nyomán meghívták Velembe, a Vas megyei textiles alkotótáborba, ahol kedvére kísérletezhetett, ez a nyithatóságot próbálgatta. Az egyforma csíkos, kötött négyzetek, amelyeket nem túlságosan szoros ráma keretezett, rögtön másféle csíkmintát adtak ki, ha aláfeszült néhány pingponglabda vagy valamilyen más merev, elhatárolt forma. Ám a textil, s a kötött textil is szabható, hajlítható. Kis mákettek, majd néhány újabb elkészült művészi munka jelzik az út folytatását. S a siker, amely már 1975-ben „elérte”. Meghívták — kis makettjét küldte be, pályázatként — Lausanne-ba, a világ textilművészetének kétévenként rendezett seregszemléjére. Akkor és idén is ő volt az egyetlen magyar kiállító művész. Idei textilje már olyan bátran hordozza a huszadik század textilipari formatervezés ismérveit, mint amennyire a huszadik századi művészetét. Az első kiállításon tanulta meg, hogy milyen nehéz a kötött, formázott textilt csomagolni, útra bocsátani. Idén már „konténer textilt” tervezett, olyat, amelyik harmonikaszerűen egybehajlik, s ha kihúzzák — a merev rögzítés segítségével — teljes nagyságában felakasztható. Tértextil ez az új darab, piros-fehér kötött szobor, amely ötletes, rugalmas, tiszta megfogalmazása a textil lehetőségeinek. dén — mint minden évben — az előző szombathelyi kiállítás győztesei az új biennáléval egy időben Kőszegen mutatkoznak be egyéni kiállításon. Droppa Judit csak egyetlen sorozatot állít ki, egyetlen ipari formát, amit a Kőbányai Textilgyár gépe készített. Fehér és zöld változatokat pöttyre, kisvonalra és nagyvonalra. Magával ragadó egyszerűsége legalább annyira a huszadik század sajátja, mint az a lausanne-i textilszobor. A minta, a sorozat még egy helyen vizsgázni fog. Mint a gyár terméke, a kereskedelmi vásárlás „zsűrije” előtt. Reméljük ki is választják, gyártani is fogják. S akkor hamarosan viselhetjük is — kötöttruha-anyagként. TORDAI ALIZ Piros-fehér csíkok változatai roppa Judit az Ipar- művészeti Főiskolán végzett, a textiltanszéken, a köt-szövő szakon. S miután ma már az „iparművészet” fogalma egyre inkább egyenlő lesz az ipari formatervezéssel, hiszen nem csupán kézműves módszereket tanulnak, hanem ipari gépek használatát, az azokra való tervezést, ő is gyárba került, tervezőnek. A főiskolai tanulóévek alatt Hódmezővásárhelyre, Békéscsabára járt gyári gyakorlatra. Ám éppen akkor, amikor végzett, 1973-ban a Kőbányai Textilgyár kötőgépet vásárolt, tervezőre volt szüksége. Droppa Judit azóta itt dolgozik. A fiatal iparművésznek szerencséje van. Nemcsak azért, mert a kezdő kötőiparművész „kezdő” kötőgéppel került össze. Kipróbálhatták, ízlelgethették egymás munkáját, stílusát, tudását. Droppa Judit kockás papíron kezdett játszani. (Ö maga is így mondja: „játszom”. Milyen jó is az, ha egy ember számára a munka jókedvvel végzett kedves időtöltés!) A gép követelte a .kockás papírt, hiszen lyukkártya betáplálásával hajlandó a kívánt motívumot megkötni. Négy kocka lett a pötty, V alakú, vékony vonal a „kis- vonal”, ugyanez vastagabb változatban a „nagyvonal”. Valahogy úgy, mint a keresztszemes hímzésnél. Kétféle színt kap a gép, a tervező kockás papírja szerinti lyukkártya értelmében már be is mutatja a variációkat: kisvonal nagyvonallal — ká- róminta, nagyvonal pöttyel — cakkos motívum és így tovább, szinte a végtelenig. Szombathelyen a Savaria Múzeum kétévenként rendezi meg a textilművészet seregszemléjét. A közbülső években az ipar; textil, a gyárakban előállított öltözködési és lakástextilek kiállítása látható. Két évvel ezelőtt, 1975- ben Droppa Judit jersey- variációi nyerték el a szombat- helyi ipari biennálé első díját. A zsűri nemcsak a jó ízléssel összeválogatott színeket — ott több színváltozat is szerepelt —, az ötletes variálást díjazta, hanem a gép lehetőségeinek jó kihasználását is. Droppa Juditnak szerencséje van. Nemcsak az ipari formatervezésben elért sikerei miatt. Hiszen sok iparművész ér el sikert az iparban, szőnyegeivel, lakástextiljeivel, nyomott vagy szövött ruhaanyagaival. sakhogy az iparművészek általában amikor művészi indíttatású textilt terveznek, meg- hasonlani kényszerülnek. A gyár hatalmas gépeitől elválik a művészi textil és otthoni szövőszéken készül vagy otthoni nyomóasztalon, kézműves módszerekkel. Droppa az ipari formát tanulta. Nem kényszerült kétlakiságra akkor sem, amikor elkészítette első művészi textiljét. Ezt is kötőgépre, ezt is „játékból”. A piros fehér csíkos darabokat kissé megformázta, s a különböző méretű csíkok máris Áprily Lajos: Nyírfa voltam Azt álmodtam, hogy nyír vagyok Egy karcsú kéz hajlik felém, s ezüst kéreg borítja testem, s a kérget késsel megcsapolja tövemnél forrás-ér gagyog, s forrást buggyant a kés helyén, levelem a fényben feresztem. minthogyha bor kútfője volna. Csúcs-ágamon rigó fütyül, Sebemből friss öröm fogan: erőm feszül a mély gyökérben, szép, szomjas száj csókolja nedvem, s finomlombos gallyamba gyűl — S éjjel suhogok boldogan s kérgem alatt zsong-zsong a vérem. egy vad tavaszi fergetegben.
