Tolna Megyei Népújság, 1977. november (26. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-13 / 267. szám

1977. november 13. «ÉPÚJSÁG 7 Rózsa és bojtorján BELEPEK a tehenészeti telep kapuján, s azonnal feltűnik, hogy az öreg por­tás arca tükörsima. Mint mindennap, ma reggel is borotválkozott. Inge, nad­rágja hétköznapi, de tiszta, mint az arany... Túl a kapun, az istállók között, a majori utak men­tén gondosan nyírt pázsit- ágyások... Imiatt-amott ezüstfenyők, vagy csak egyszerű kará­csonyfenyők. Odább régről ittmaradt, de a betegségük­ből kigyógyított öreg ba­rackfák. Az út menti csa­tornákban sincs szemét, bojtorján, útilapu, meg „ci- gányparé”. Jószerével még senkivel sem beszéltem, de akár . vissza is fordulhatok, mert a riport már kész van. Pon­tosan tudom, mit írhatok. Bemegyek az állami gaz­daság vagy a termelőszövet­kezet géptelepére s látom, hogy a használaton kívüli gépek nem leeresztett gumi­abroncsaikon állnak (mert kilopta valaki a kerekek­ből a szelepeket), hanem állványokon pihennek. Nin­csenek kibelezett öreg csép­lőgépek, kombájnok, meg széttúrt vetőgépek. Nyugod­tan visszatérhetek szó nél­kül a szerkesztőségbe, s megírhatom, hogy ebben a gazdaságban nincsenek al­katrészgondok, rég nem panaszkodnak az ékszíjak­ra sem, s a vetést biztosan az elsők között fejezik be. BEMEGYEK a nagy ter­melőszövetkezeti raktár­üzem területére. Látom, hogy mennyi termény van az óriási tárolókban, de útszél- re esett szemet egyet sem találok. A közlekedési uta­kat menetrendszerűen ma is felseperték. A raktárak kö­zött fiatal jegenyék. Feltű­nik, hogy a kérge mindnek kivétel nélkül ép, egyet sem sebzett meg mostanáig egy rosszul kanyarodó von­tató vagy teherautó... Ugyanígy kimehetek a határba is és látom, hogy a dűlöutak mentén nincse­nek, nyáron sem voltak, ember magasságú gyomok. Elhagyott rozsdás ekék, le- kopasztott régi traktorok sincsenek... v­Azután bemegyek más helyen a sertéstelepre s lá­tom, hogy tengelyakasztóan nagy a sár. Vagy már kőke­ményre száradtak a kátyúk. Amott lyukas az egyik is­tálló teteje. Valamikor egy vihar bonthatta meg. Emitt hullik a vakolat. A falból kilógnak a téglák, mert az esőcsatornát leszakította a falról a nehéz jármű... Fe­nyő persze sehol. De a trá­gyatelepek környékén meg a kerítések mentén — ha egyáltalán vannak keríté­sek — bűzlik a beléndek, s burjánzik a bojtorján. Is­mét mehetek haza és nyu­godtan megírhatom, hogy itt bizony még mindig igen magas a malacelhullás, és tűrhetetlenül sok takar­mányt fogyasztanak egyki- lónyi súlygyarapodás eléré­séhez. Még azt is csaknem biztosra vehetem, hogy en­nek a gazdaságnak a bank­nál „sorban állnak” a hite­lezői. SZÉGYELLJEM megmon­dani, hogy mit gondolok? Hogy minden embernek egyetlen nagy nyitott könyv a környezete. Benne van a tehetsége, minden képessé­ge. Persze, ezen is lehet vi­tatkozni. De azon nem, hogy ahol rend honol a majorudvarban, ott öröm a munka is. Nincs helye a kényszerűségnek, a pa­rancsuralomnak, mert ahol a bojtorján megterem, meg­él ott a rózsa is. CSEPELI JÓZSEF Tessék mondáim, igazán ________ csúnya vagyok? A zért kérdezem, mert a tük­röm jóvoltából tudom, 'hogy nem téveszthet össize senki a Lolpbr igádéval!, de azért csú­nyának se látom magamat. Anya annak tart. Ezzel szem­ben a 'korban 'hozzám illő lányok és fiúk azt mondják, hogy csinos 'vagyok, 'legfel­jebb a komolyságom miatt húznák néha Valójában irigykednek kicsikét, mert határozottabbaik a céljaim, minit nekik. Huszonegy éves .múltam, van egy érettségi bi­zonyítványom, ami mellé technikusi képesítést akarok szerezni és utána folytatni is jó lenne a munka mellett a tanulást, ha futja a szuszból. Hát persze, a programomban szerepel a férjhez menés is. Legalább két gyereket szeret­nék. De soha nem akarok csak asszony lenni. A mun­kámat is szeretni akarom. Fo­galmazhatnám. úgy is, hasznát látni annak, hogy lány lé­temre műszaki érdeklődésű vagyok. Otthon a cirkuszok ezért vannak. Nem apám a szóvivője a patáliáknak, hanem a mama, aki 18 éves korom óta egyfolytában gyil­kol a férjhez menéssel. Az a véleménye, hogy „egy lány ne tanuljon, elégedjék meg az érettségivel, menjen férj­hez, de minél hamarabb”, le­gyen jó, engedelmes feleség. A mama nem ismer irgalmat. Amikor minden erőmet latba vetve el'ufálom a háztól a so­ros férjnek valót, már meg­kerítette a másikat. Nincs a világnak olyan mesternyomo- zója, áki olyan rövid idő alatt annyi pontos tudnivalót ké­pes összegyűjteni a nősülés előtt álló fiatalemberekről, mint a mama. Miután tisztá­zott az illető vagyoni, helyze­te, ismert, hogy a nekem szánt férjjelölt „mit hoz a házhoz” és mihez jut majd tisztes szülőinek jobblétre szenderülése után, kezdődik. „Egy ilyen csúfság, mint te, ne válogasson, hanem ad­jon hálát az istennek, hogy egyáltalán kell valakinek.” A folytatás során sok min­den elhangzik, amit az em­ber füle is nehezen bír el, nemhogy a papír. Most éppen egy hegesztő van a műsoron, módos szülők egyetlen szeme- fénye. Jóképű a fiú és ezt’ tudja is magáról, mert olyan önelégült, .mintha a nyolc ál­talános és a szakmunkás- bizonyítványa kivételesen ne­ki elégendő lenne az akadé­miai tagságra. Közben nem lehet vele másról beszélget­ni, csak arról, hogy a Wart­burg, amit a szüleitől kapott három éve, „nem kocsi”, ne­ki jobb kell. A nyaralójuk, Domboriban? „Nem cikk.” A balatoni nyaraló az igazi, le­hetőleg akkor, ami „megke­resi” öt év alatt az árát', má­sik öt év alatt egy másik ha­sonlóan nagy ingatlanét. Szó­val, anyám számára ez az igazi, a nagy ő. Nekem sen­ki. A bőrömből kellene ki­bújnom ahhoz, hogy a mun­kával .keresett pénzt ne esz­köznek tekintsem, hanem cél­nak. „Tanulni akarsz cicuska?” — szokta kérdezni csúfondá- rosan és befejezi azzal, hogy amire neki szüksége van, azt nem tanítják az iskolában, különben pedig nines undorí­tóbb dolog, mint amikor egy asszony okosabb, több akar lenni az uránál. Megmond­tam neki is, hogy nekem nem uram lesz, hanem férjem és keressen másutt doromboló cicát. Erre azt felelte, hogy úgy látszik anyám nem pofo­zott meg elégszer, de majd ő megtanít engem dorombol­ni. Mióta ez a fiú odajár hoz­zánk, percnyi nyugalmam nincs. .Amikor elmegy, anyám kezd parádézni, hogy mit akarok, talán az 6 nyakukon maradni? Közben jól tudja, hogy megkeresem a kenyere­met és megállhat oik a magam lábán is, ha rákényszerítenek. Nem. és nem akarok olyan sivár /asszonysorsot, mint az anyámé volt. De olyat sem ám, amilyen a nagyanyámé! Kérdezem tőle a múltkor, hogy mikor volt szerelmes utoljára? Ha látta volna mi­lyen szemet meresztett rám. „Szerelem — azt mondja — nekem ilyen bujaságra se időm, se eszem nem volt. Ti­zenihat,odlkban jártam, amikor hozzáadtak az uramhoz.” — iDe hiszen szült neki öt gyereket! , — Hát aztán. Tudtam az asszonyi 'kötelességemet. Nem úgy, mint manapság néme­lyek ! Negyvenöt évig éltek együtt. Nagyanyám több ve­rést kapott urától és paran- csolójától, mint jó szót. Apám is veri az anyámat, amikor havonta egyszer, menetrend- szerű pontossággal berúg. Akkor kibuggyan belőle min­den keserűsége. Nincs még egy ember, akit a pénzért annyira meghajszolnak, ahogy anyám hajtja a többért — apámat. Akárhogy fáj a szívem, ez az én családom, de nem az én világom. Ugye nem baj, hogy panaszkodom.? Azért jöttem el, hogy erőt gyűjt­sék, mert ha anyám nem hagy fel a kiárusításommal, elköl­tözöm hazulról. Én az én életemet akarom élni, a léte­zés minden gondjával és örö­mével ! Hallgattam ;lr trádiót. _____________ Nem tudnám m egmondani már, hogy mi volt a műsor címe. Arra fi­gyeltem föl valami szöszmö- tölő munkámból, hogy egy színházi rendezőnőnk — aki évekre kanyarodott el a szín­háztól — most ismét rende­zésre készül és magáról szól­va arról beszél, mennyire nem képes teljes emberi éle­tet élni az a művész, vala­mely hivatást gyakorló nő, akinek .nincs családja és nin­csenek gyerekei. Nagyon örül­tem ennek a riportnak, bár nekem erre előtte való na­pon lett volna szükségem. Akkor volt ugyanis ádáz vi­tám egy lánykori barátnőm­mel, aki azt állította, hogy a nő, még ma, 1977-ben sem tudja megvalósítani önmagát, ha férje és gyerekei vannak. — Hát vak vagy te? — kérdezte nem. minden indulat nélkül. — Nem látod hány olyan házasság van, amiben a férfiak I'bsen-tféle baba- házzá akarják alakítani a családi életet? Vak éppen nem vagyok és láttam is eleget az életből. Mégsem hittem és hiszek ab­ban, hogy egy valóban jó házasságban kell lennie alá­rendeltnek és fölérendeltnek, és az alárendeltet — ez eset­ben az asszonyt — törvény- szerű lemondatni tehetségen, érdeklődésen, szorgalmon alapuló ambícióról. Van, aki azt állítja, hogy a családon belül az egyén képességeinek kibontásához szükséges egyenjogúság érvé­nyesítése intelligencia kérdé­se. Nem vitatom. A tartós, klegyensúlyozoft együttélés­nek kétségkívül fontos kom­ponense az intelligencia is. A magam részéről azonban en­nél nagyobb jelentőséget 'tu­lajdonítok egymás megbecsü­lésének. Néha sajnálhatnánk, hogy manapság nem divat mér Makarenkót idézni, most mégis rá szeretnék hivatkoz­ni, bár előfordulhat, hogy a citátum önkényes lesz, nem szó szerinti. Közel 30 évvel ezelőtt olvastam ettől a kom­munista nevelőtől., hogy tisz­tellek, szeretlek, következés­képpen. követelek tőled. Mit? Azt; hogy megvalósítsd saját lehetőségeidet, képességeidet ne aprózd, ne kótyavetyéld el, mert azokért te is, én is felelünk. Ezért vagyok szigo­rú hozzád, amikor annak ér­zem szükségét, és nem ha­gyom, hogy elveszítsd a ked­vedet. A férjem? Most 54 éves, én az ötvenediket taposom. Ö, műszerész volt, én textil- munkásnő és amikor az öt­venes évek elején kiemeltek bennünket vezetésre szánva, rettenetesen sokat kínlódtunk műveltségben, vezetéstudo- mányi hézagaink miatt. Az elvtársak biztattak bennün­ket a 'tanulásra, de ha ez nem következik be, mi akkor is hozzáláttunk volna meghódí­tani a tudást — egymás ked­véért és miatt. 'Előbb én ül­tem be az iskolába, mert ne­kem volt több a behozni- valóm Megszületett közben a kislányunk és alig csepere­dett bölcsődéssé, a férjem be­szélt rá elsőként, hogy irat­kozzam be következő lépés­ként a közgazdasági egyetem­re. Még most is hálás vagyok neki ezért, bár soha nem volt közöttünk leltározás tárgya, hogy melyikünk mit vállalt a másikért. Manapság sokszor hallani arról, hogy így, meg úgy a családi munkamegosztás, azt meg kell szervezni. Jól van. Aminek közös a haszna, an­nak a .tehervállalása is le­gyen közös. 'De amondó vá­gyók, hogy túlszervezni a családi .munkamegosztást a világért sem szabad. Köny- nyen elgépiesedihet a család élete, s egyszer csak elkezd hiányozni 'belőle az az embe­ri melegség, közvetlenség, ami az összetartozás savát- borsát adja. Mondják, hogy sok családban elfelejtenek beszélni a család tagjai, any- ny.i.ra 'be vannak táblázva a rájuk osztott dolgokkal, hogy nem futja már az egymás iránti őszinte érdeklődésre sem. Mikor én a munkám mel­lett az egyetemre jártam, sokszor rohantam haza úgy mosni, hogy az öblítésnél nem jutottam tovább. Biztos 'le­hettem 'benne, hogy mire ha­zaérek, fel lesz 'teregetve, megvacsoráztatva a család. Viszont, amikor a férjem kezdett el egyetemre járni, ón álltam mellé és segítettem neki, különösen vizsgaidő­szakban elvégezni azt a hiva­tali munkát, amit haza lehe­tett hozni. A segítés vált szá­munkra természetessé, anél­kül, hogy meghirdettük vol­na házasságunk programja­ként. De mi, mindketten kommunisták vagyunk, egyen­lő emberi jogokkal és köte­lességekkel. Nekem még az is nehezemre esne, hogy el­képzeljem másnák az életün­ket, mint amilyen. Mindig nevetnem kell, amikor nem is nagyon titkolt hátsó gondo­latokkal megkérdezik tőlem, nem félek-e, hogy faképnél hagy egyszer a férjem, mi­vel neki is, .nekem is annyi családon kívüli elfoglaltsá­gunk van? Asszony ^lányom jóvoltából maholnap nagy­mama leszek, de őszintén szólva fel sem merült 'ben­nem soha az elhagyatás gon­dolata. 'Persze 'hitetlenkedve néznek rám, amikor töredel­mesen. bevallom, mennyire nem félek, s hozzáteszem, hogy a családi összetartozás­nak nem az időbenisége, ha­nem a minősége a fontos, ha már két ember egy életre összeköti a sorsát és hátuk mögött már évtizedek igazol­ják, hogy csakugyan egymás­ra találtak. Ritkán beszélek én ezekről ________ a dolgokról így, e gyvégtében, de ha már el­kezdtem; kimondom: régóta nyomja a bögyömet az az os­toba, merném mondani, hogy kispolgári veretű „tétel”, hogy nem léhét a munkájá­ban is egésiz ember, aki asz- szony és anya. Saját példám mellett megannyival bizo­nyíthatom, hogy a hivatás gyakorlása kiválóan megfér a családban beöttött szereppel, legfeljebb az átlagnál valami­vel nehezebb így az asszo­nyok élete. De megéri vál­lalni a plusz terhelést, mert a teljes élet a vállalkozás ju­talma Hát persze, nem, egy­általán nem mindegy, hogy kihez köti egy nő a sorsát. A választást éppen ezért nem lenne szabad elsietnie anhak, aki boldogságot és boldogu­lást egyszerre akar... Feljegyezte: LÁSZLÓ IBOLYA Szekszárdi látkép Fotó: BAKÓ JENÓ Rajtuk nem múlik DUNAKÖMLÖD nevének hallatán sokunkban idéződik fel a jó ízű halászlé emlé­ke és az esténként színes be­tűkkel hívogató csárda ké­pe. Aki egyszer is látta már ezt a nagyon szép fekvésű települést a domb tetején ál­ló furcsa tornyú tempóimé­val, aligha téveszti össze bár­mely más községgel. A kérdés, amellyel az itt lakók szembetalálták magu­kat, szintén meglehetősen sajátos. Működik 1953 óta a régi jegyzői lakásban egy idénybölcsőde. Az „idény” szó valamikor évi hat hónapot jelentett, ma­napság az április elsejétől november harmincadikáig terjedő időszakot öleli fel. Valaha ki is elégítette ez a részleges üzemelés az igé­nyeket, mivel az anyukák többsége főleg a helyi ter­melőszövetkezetben, ugyan­csak igényjelleggel dolgozott. Iganám, de a^pta megnöve­kedtek a nők munkalehető­ségei, ami az épülő atomvá­ros, Paks szomszédságában természetes, magától értető­dő jelenség. Nyilvánvaló, hogy a bölcsődére fokozott mértékben szükség van, ezért az érintett szülők még augusztus folyamán azzal a kéréssel fordultak az illetékes szervekhez, hogy az idény­bölcsődét állandósítsák. iDr. Horváth Jenő megyei főorvos elutasító válaszát la­punk október 19-1 számában közöltük. Senki sem száll vitába az érveléssel, mely szerint a meglévő hiányosságok —pél­dául az a tény, hogy az épü­letbe nincs bevezetve a fo­lyó víz — valóban kifogásol­hatók. Sőt azt is tudomásul veszik az emberek, hogy a legalapvetőbb szempont a gyermekek érdeke. Mégis felmerül egy fura kérdés, amelyet joggal tesznek fel a kömlődiek, s a kívülálló se igen tudna rá választ adni. Ha ugyanis az év nyolc hónapjában a hiányosságok nem veszélyeztetik a kicsik egészségét, akkor miként le­hetséges, hogy éppen a fenn­maradó négy hónaptól kell tartani ? Vagy az érem másik olda­lát tekintve; ha ennyire kor­szerűtlen a bölcsőde, miért engedélyezték egyáltalán a létezését? Példákkal illusztrálva a kérdést: ha a főzőkonyha nyáron, amikor mindenhova odatolakszanak a legyek, el­láthatta a kis bölcsődéseket, akkor éppen a téli időszak­ban lesz higiéniailag rossz? A homokozóudvar tényleg kicsi, de a nyáron elfért ben­ne huszonnyolc gyerek, most huszonegyre csökkent a lét­szám, s az évszakból adódóan ők is beszorultak játszani a falak közé. Mégis a télen tör­ténő működés elutasításában az udvar ás szerepet kapott. Félreértés ne essék: nem vitatja senki sem6 a megyei egészségügyi osztály vezető­jének válaszában leírt dolgok igaz voltát. Csupán a javas­latokkal nem értenek egyet. Nevezetesen azzal, hogy old­ják meg a kicsinyek bölcső­dei elhelyezését Pakson. En­nek azonban több kizáró oka van. Figyelembe kell venni, hogy a járási székhelyen zsú­folták a bölcsődék, képtele­nek a dunakömlődi csöppsé­gek befogadására. Az a bizo­nyos kétszer 120 férőhelyes atomtelepi bölcsőde pedig a tervek szerint jövő szeptem­berre készül el... A fiatal anyák egy része viszont nem a következő év­ben, hanem az idén szakítot­ta meg a gyermekgondozási segélyt, állt ismét munkába, s ha a bölcsőde bezár, nem tudja hova elhelyezni a gye­rekét. S ami magát, a Paks- ra történő mindennapos gye­rekutaztatást illeti, nos az sem tűnik valami rózsásnak. Időt és energiát egyaránt pa­zarolna, nem beszélve arról, hogy a buszozás fáradalmai megviselnék a gyerekeket, akik a téli hónapokban rá­adásul a fertőzés veszélyei­nek is ki lennének téve. . Nehezen teljesíthető a má­sik javaslat is, azaz: az ál­landó bölcsőde céljának meg­felelő új épület mihamaribb átadása. Ehhez olyan beru­házás szükségeltetik, amely pillanatnyilag nem megold­ható. TENNIAKARÁSBAN nincs hiány. Példamutató összefo­gással, ebben az ezerötszáz lelkes községben 640 társa­dalmi munkaórát ajánlottak fel a bölcsőde 'korszerűsítésé­re — köztük sok olyan ember is, akinek közvetlenül nincs köze az ügyhöz. Hajlandók elvégezni az összes szak- és segédmunkát, a paksi Nagy­községi Tanács pedig bizto­sítja a tervet és az anyagot. Sietős a dolguk,-nehogy az időjárás problémát okozzon. Ezt követően — reméljük — pozitív irányba fog eldőlni a dunakömlődi bölcsőde sor­sa. Mindenesetre — rajtuk nem múlik. kovács Mária Nők yy 1 Két monológ tükrében

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents