Tolna Megyei Népújság, 1977. november (26. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-09 / 263. szám

1977. november 9. ■iIéPÜJSÁG 3 R-22 a vállalatirányításban A hónap elején átadták a GELKA számítóközpontját. A nagy teljesítményű szovjet R —22 típusú számítógépet a gyártómű, a beruházó és a ki­vitelező vállalatok szocialista brigádjai a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére egy hónappal az eredeti határidő előtt helyezték üzembe. Az első R—22 számítógép — az Egységes Számítógép Rendszer 80 ezer műve­let/másodperc sebességű leg­újabb típusát — a szovjet Ordzsonikidze számítógép­gyár termékeként ez év már­ciusától üzemelteti már az Élelmiszeripari Gépi Adatfel­dolgozó Vállalat. A most átadott új R—22 számítógép lesz az alapja a GELKA új számítógépes in­tegrált vállalatirányítási rendszerének, melynek ki­dolgozását a KGM támogatá­sával a Magyar Híradástech­nikai Egyesülés Számítás­technikai és Szervezési Köz­pontja KGM Service Control néven több évre szóló szer­ződés keretében dolgozza ki. Az új számítógép alkalmazá­sa nagymértékben hozzájárul azoknak a párt- és kormány- határozatokban lefektetett célkitűzéseknek'- az elérésé­hez, melyek a vállalatok, így a javítószolgáltató ipari válla­latok szervezettségi színvona­lának emelését szorgalmaz­zák. Mire garancia a garancia ? Megcsúszott a traktorkerék - és az Ügyintézés Az eset, hogy használhatatlanná vált nyolc napra a Rába-Steiger traktor, a gerjeni Rákóczi Tsz-ben, mégpedig új korában, nyilván eléggé ritka dolog, hi­szen ez a nagy teljesítményű erőgép kiváló konstruk­ció, mondhatni: világmárka. Hiba minden kiváló ter­mékben adódhat, nagy rit­kán. Nem is írnánk a ger­jeni esetről, ha a hiba el­hárítása úgy történt volna, ahogyan ez joggal elvárható egy egymillió forintnál jó­val drágább erőgép eseté­ben. Főként ősszel, vetés, mélyszántás idején, amikor minden óra sokat számít. Fölháborító lassúsággal, nemtörődömséggel találkoz­tak a szövetkezet vezetői, amikor meg akarták javít­tatni az erőgépet annál a cégnél, amelyik a garanciá­lis javításra ki van jelölve. Október 19-én telefonáltak a kiskunmajsai MEZŐGÉP Vállalat garanciális részle­gének, hogy a Rába-Steiger kereke, pontosabban a gumi­abroncsa elcsúszott munka közben, ismételten, tehát az új abroncs is tönkrement, nem tudják használni a gépet. A válasz ez volt: ki­mennek, megvizsgálják. Másnap távirattal erősítet­te meg a szövetkezet a sür­gős segítségkérést. Nem jöt­tek a kiskunmajsaiak. A következő napokon is hív­ták a szervizt, eredményte­lenül, így aztán október 24- én reggel elmentek Kiskun- majsára. Részlet egy levél­ből, amit Győrbe küldött Vajda Benő főagronómus: „A garanciális részlegnél Bisov elvtárs csak annyit mondott, hogy a két hátsó kereket, amelyek megcsúsz­tak, a termelőszövetkezet vigye fel Pestre és a Vörös Csillag Traktorgyárnál azonnal kicserélik. (Kértem igazolást a lebonyolításhoz — miért nekünk kell föl­vinnünk? — de nem kap­tam!) ...25-én telefonon be­széltem a traktorgyárral (Bendiák et.), aki az önök számát adta meg, hogy a csere ügyében az igazolást önök adják. Ezután történt önökkel a telefonbeszélge­tés. A Rába pillanatnyi ál­lásideje 401 üzemóra. Tisz­telettel. ..” Nagy kérdés ugyebár, hogy ha nem mentek ki a kiskunmajsai szervizből Gerjenbe még három nap után sem és a személyes eljárásnál csak annyit kö­zöltek: a traktorgyárba kell menni cserére, miért nem tudták ugyanezt rögtön az első telefonáláskor közölni Vajda Benő főagronómus- sal? Miért kellett napokig halogatni — a nemtörődöm­séget? Másrészt pedig: egyálta­lán nem vált be a kiskun­majsai jóslat, hogy tudni­illik a traktorgyárban „azonnal kicserélik” a két hátsó kereket. A válasz az volt Pesten — ennek a gu­minak jónak kell lenni. Meg sem vizsgálták rögtön az egész kereket. Győrben, a Rába-gyárnál kellett végül is reklamálni, telefonálni és még levelet is írni, hogy rendeződjék az ügy. Győr, konkrétan pedig Babits Vilmos szerviz- és gyáregységvezető dicséretes gyorsasággal telexen intéz­kedett, amikor már odaju­tott az ügy és fel tudták fogni a súlyosságát. Felfog­ták, persze hogy felfogták. Büszkék a jó hírükre, tel­jes joggal. Azt mondták a gerjenieknek: a Rába nem engedheti meg, hogy egy hétig álljon a Rába-Steiger. De állt, egy nappal még tovább, összesen nyolc na­pig. A szövetkezet azért vet­te a drága gépet, hogy gyor­san, optimális időben tudja elvégezni a talajmunkákat, az év minden időszakában. És most lemaradt. Ráadá­sul a három traktoros, aki ért a gép kezeléséhez, féle­lemmel kezdte el a munkát a javítás után, hátha ismét baj történik. Féltek, mert egy ilyen gumiabroncs negy­venezer forint, több, mint az évi keresetük. Egy ab­roncsot kellett venni, tarta­léknak. Persze aztán meg­nyugodtak, mert az új ke­réktárcsa nem selejtes, nem hiányzik róla a bordázat, ami „megfogja” az abron­csot, hogy szépen, tökéletes biztonsággal tudjon forogni az óriási kerék. Most aztán látástól vakulásig mennek a földeken, hogy elvégezhessék a munkákat, mielőtt kifagy az eke. Befejezésül már csak egy apróságot említünk: a nagy- sokára megkapott két jó keréktárcsát és az egy új gumiabroncsot nem szállí­tották le Pestről Gerjenbe „a garanciálisok”. A szövet­kezetnek kellett fuvaroznia most is. Még szerencse, hogy a szomszéd duna- szentgyörgyi tsz gépkocsija a fővárosban járt, éppen akkor, és így azonnal leke­rült Gerjenbe a csereanyag, mihelyt kiadható volt a traktorgyárból. Az „azonnal” szó ebben az esetben tehát nem a gyárra vonatkozik. De vonatkozik még a gerjeni szerelőkre, akik éj­jel fölszerelték a gép alkat­részeit, percnyi késedelem nélkül. GEMENCI JÓZSEF A GELKA új számítóközpontja Saslik - parancsra Ettem már saslikot, de parancsra — bevallom — csak november 5-én először. A parancs az R—77-es volt, de ez csak később derült ki, amikor meglátogattuk kedves barátainkat, S.-éket. S.-ék nem bérházlakók, hanem szép, kétszintes, kertes házuk van és két gyerekük. Egyik sem luxus. Ezek ismeretében valamelyest megle­pő volt, amikor — az S. ivadékokkal együtt — huszon­egy gyerek fogadott bennünket, a ház asszonya a saslik után dukáló orosz puding készítésével volt elfoglalva a konyhában, a ház ura pedig asztaliteniszen mérte ösz- sze erejét egy palántányi, de félelmesen jól játszó út­törővel. Később mi beszélgettünk (és megettük a ma­radék saslikot), az ifjúság az emeleten társasjátékozott, a szuterénben pingpongozott, illetve az ablak alatt volt amuri partizán, amiként az a kissé hamisan felcsendülő közismert dalból következtethető volt. Ekkor kezdett felderengeni bennem valami, hogy a rádió bemondta az úttörőknek szóló R—77-es paran­csot, és nemrégiben a fiammal is riadóláncszem minő­ségben találkoztam az utcán, ö nem szervezett be min­ket szovjet ételkülönlegesség készítésére. Igaz, hogy egy őrsnyi úttörőt nem tudtunk volna vendégül látni, de azért változatlanul sajnálom, hogy feleségem főzési tu­dományának ez az oldala immár jó időre rejtve marad előttem. Komolyra kell azonban fordítani a szót, mert ha a résztvevők nem is vették észre, ez a szórakozás nagyon komoly volt. Gyerekek tömege ismerkedett meg más családok életével, szülők tanultak meg újra játszani, és élményeket, történeteket mesélni olyanoknak, akik eze­ket a történeteket valóban igényelték is. A szekszárdi 3. számú iskolához (csakugyan) „tartozó” legalább har­minc szülő vett részt ebben a főzéssel is egybekötött já­tékban. Voltak, akik az iskola konyháját kérték el, mert otthon szűk lévén a hely, nem teljesíthették volna a parancsot. Az R—77-eset, ami úgy tűnik, egyike volt a legsike­rültebbeknek. Egész életemben utáltam a parancsokat, de ezt az egyet nem bántam volna, ha nekem is kiadják. A saslik persze enélkül is pompás volt, hiszen S.-né kiváló házi­asszony, és úgy tűnik, férjestől egyike a sok házaspár­nak, akikre minden koptatottság nélkül lehet alkalmaz­ni az „új típusú” jelzőt. O. I. 0 város múltját kutatják Dombóváron A vasutas-várost éveken át a legifjaibbként emlegettük. S most, hogy egy ideje a „lég” szócska már 'másik település­nek dukál, csak ■fiatalnak mondjuk. Legfeljebb öröm­mel azt is 'hozzátesszük, hogy dinamikusan fejlődő. Ám a dombóváriaknak — akik az elmúlt évek során oly sokszor bizonyították, hogy városu­kért sokra képesek — most az a szándékuk, hogy bizo­nyítsák, a település tekinté­lyes múlttal is rendelkezik. k Ebben a nem kis munká­ban partnerra leltek -az -Or­szágos Műemlékvédelmi Fel­ügyelőségben, s a jövőben a felügyelőséggel közösen, an­nak segítségével végzik a rég­múlt századok emlékeit őrző településrés zek fel t á rását. Elsőként a több évtizedre tervezett munkában az Arany János -téren lévő művelődési ház helyreállításának lehető­ségeit vizsgálják meg. Ez az épület adna otthont a majdan létesülő dombóvári múzeum­nak. Érthető módon előkelő he­lyen szerepel a listán- a név­adó, a középkori Dombó vára feltárása is. A Pécs felé ve­zető út mentén lévő Gólya­vár, amit- -hajdan a Dómbai család kapott adományként, minden bizonnyal nagy becs­ben áll majd a dombóváriak körében. Majd akkor, mikor a megyei múzeum szakembe­rei elvégezték a vár 'maradvá­nyainak előzetes feltárását, illetve a geodéziai felmérése­ket. A megállapodás szerint az Országos Műemlékvédelmi Felügyelőség a megóvásról, majd a teljes feltárásról ké­sőbb gondoskodik. A 'távlati terv a-z, hogy -a megyei idegenforgalmi hiva­tal és a dombóvári tanács a feltárás után itt egy impo­záns romkertet alakít ki. A Sziget erdőben egy XII. században épült földvár rom­jai is őrzik a régi idők emlé­keit. Az épület feltárásához majd tíz évvel ezelőtt hozzá­láttak, aztán a munkát abba­hagyták. Az OMiF irányításá­val ezt -a feltáró tevékenysé­get szándékoznak újra elkez- detnii a közeljövőben. Még korábbi időszak törté­néseit őrzik az als óh étén yi római kori oastrum falai. Itt is elkezdték már az elmúlt évek során a feltárást, de a befejezés várat magára. A környékbeliek -vallják, érde­mes itt ásni, ugyanis -az eke nyomán gyakran fordul ki itt a földből -római tallér. Emel­lett más emlékeket is takar a föld. VárfcornyOk épen -ma­radt alapjai, az Európát át­szelő római -utak rövid szaka­szai is feltárhatók itt. A nemes szándék nem csak óhaj Dombóváron. Patrónu- s-ai a szándék megvalósításá­nak a város diákjai is. A Gő­gös Ignác Gimnáziumban rég­óta tevékenykedik a helytör­téneti szakkör, amelynek tag­jai lehetőségeikhez és képes­ségeikhez mérten mindent megteszn-ék, hogy feltárják, kutassák, s megőrizzék a múlt emlékeit. — sz. 1. — Készülnek az új tsz-alapszabályok A szövetkezeti és a mező- gazdasági termelőszövetkeze­tekről szóló törvény korábbi módosítása szükségessé tette a tsz-ek. belső szabályzatai- nák felülvizsgálását, korsze­rűsítését. Az új alapszabá­lyok — amelyek összhangban lesznek a módosított törvény­nyel — máris munkát adnak a termelőszövetkezetek szak­embereinek, vezetőinek és jogászainak. Az alapszabály-tervezetet tüzetes előkészítő munka után, a termelőszövetkezeti kollektíva véleményének ösz- szesítése alapján állítják ösz- sze, ezután a közös gazdaság vezetősége elé terjesztik. Az itt jóváhagyott anyag kerül majd a zárszámadó közgyű­lés elé, ahol részletes vita után határozatot hoznak az új szabályról, amelyet végül is a törvényességi felügyele­tet gyakorló szerv, a járási hivatal hagy jóvá. Több IKARUS a Szovjetuniónak Az IKARUS székesfehérvári gyára vállalta, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tisztele­tére a tervezettnél 250 autóbusszal szállít többet a Szov­jetunió részére. A felajánlásukat november 30-ig teljesí­tik. Képünkön: Szerelik a szalagon az IKARUS műszerfa­lát.

Next

/
Thumbnails
Contents