Tolna Megyei Népújság, 1977. november (26. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-24 / 276. szám

e^púJSÁG 1977. november 24. Bolvári Ildikó a vidék ifi Tízek bajnoka Szombathelyen rendezték a vidék ifi Tízek bajnokságát. A Tolnai VL nem kevesebb, mint öt versenyzője volt <hi- vatalos erre a bajnokságra. Közülük Balogh és Dudás azonban az ugyanazon időben sorra kerülő Olaj-kupa or­szágos versenyen vett részt,' ahol több jó helyezés mellett megnyerték a felnőtt I. osz­tályú párost. A Tízek bajnokságon így „csökkentett” létszámmal in­dultak a tolnaiak. Természe­tesen ez nem befolyásolta a jó szereplést, és végeredmény­ben Bolvári Ildikó jó játék­kal veretlenül nyerte a baj­nokságot. Ugyancsak elisme- íést érdemel Bízó Mária, aki a második helyen végzett, és mindössze Bolváritól szenve­dett vereséget. A harmadik tolnai versenyző, Mack Erika közepes teljesítménnyel a he­tedik lett. Végeredmény: 1. Bolvári Ildikó (Tolnai VL), 2. Bízó Mária (Tolnai VL), 3. Jerszi Edit (MÉMTE), 4. Beke Erika (Sabaria), 5. Weiner Gabri­ella (Bakony Vegyész), 6. Ba­kó Mária (Bakony Vegyész), 7. Mack Erika (Tolnai VL), 8. Andi Zsuzsa (PBTC), 9. Mausz Éva (PBTC), 10. Czir- ják Mária (MÉMTE). — L — f-* TCÍ. iHt Szekszárdon a városi teke­bajnokságban eddig három forduló zajlott le az őszi idényben. A versenybíróság a Megyei Tanács és a Posta csapatától, mivel két mérkő­zésen nem jelentek meg, bün­tetőpontot vont le. Amennyi­ben még egy esetben távol maradnak, a versenybíróság törli őket a bajnokságból. A bajnokság állása: 1. Mező­gép 20, 2. TOTÉV 16, 3. Me­zőgép KISZ 14, 4. Városgaz­dálkodás 14, 5. Építő Ktsz 12, 6. BHG 12, 7. Bútoripari V. 8, 8. Megyei Tanács 5, 9. Agrober 4, 10 Posta 0 ponttal. Hírek Befejeződött a szeptember 19-én kezdődött minősítő sakkverseny. A végeredmény: 1. Gosztok István (NŐM) 8, 2. ifj. Prantner János (TÁÉV SK) 7,5, 3. Tarnóy László (TÁÉV SK) 7,5, 4. Hölcz At­tila (TÁÉV SK) 7, 5. Varga János (TÁÉV SK) 5,5, 6. Ta­mási Mihály (TÁÉV SK) 5, 7. Veres Gyula (TÁÉV SK) 3,5, 8. Sudár Géza (TÁÉV SK) 3,5, 9. Bálint Miklós (TÁÉV SK) 3. 10. Pesti Lajos (TÁÉV SK) 3 ponttal. * Szekszárdon a városi sport­felügyelőség a KISZ városi bizottságával közösen aszta­litenisz-versenybírói tanfolya­mot szervez. A tervezett kez­dés időpontja december eleje. Részletes felvilágosítást a vá­rosi sportfelügyelőség ad. ♦ n győztesek „Mozdulj!” Tömegsportnap a főiskola tornacsarnokában A késői ősztől kapott ajándékhoz, a derűs napok­hoz már hozzászoktunk. Ezért fogadtuk megrökö­nyödve a tél hírnökét a vasárnapi ébredés után. Az égnek meredő fák deres ágai, a mélyedések víztó­csáin csillogó jég még a központi fűtéses bérház ab­lakán kitekintve is zord látvány. A napfényes időt megszoktuk, mint a vasár­nap délelőttök lustálkodását. Miért is ne, hisz mikor pihenje ki szellemi és testi fáradtságát az "ember, ha nem hét végén. Igen ám, csak a kisisko­lások is tudják már: léte­zik az aktív pihenő, ami cseppet sem azonos a tét­lenséggel. Az aktív pihenő egyik szerves része viszont a testedzés, a sport. Ehhez kínált nagyszerű lehetőséget a KISZ Szekszárd városi Bizottsága és a Tanítókép­ző Főiskola KlSZ-bizottsá- ga által „Mozdulj” címmel közösen rendezett tömeg­sportnap. A városi kocogó­napok ez évi záróakkordjá­nak szánt rendezvény szín­helye a főiskola tornacsar­noka volt. Arról, hogy a létesítmény új, s a közelmúltban adták át, többek között az építők vasvázas állványa és a raj­ta lévő malterosládák is árulkodnak a terem egyik sarkában. A bordásfalak még felszerelésre várnak, s minden bizonnyal megvál­toztatják a kosárlabda- palánkok rögzítését. Mindez persze nem zavarja a szí­nes melegítős fiatalok és idősebbek készülődését a rajtra. Közéjük vegyülve régi és új ismerősöket ta­lálunk. Itt van Beregi Ká­roly családostól, Borbás anyuka Tamással és Ági­val. A harminchat éves Rácz Károly, az 5-ös ÉPFU lakatosa is elhozta kislá­nyát. Hagymási András, az MMG negyvenegy éves kö­szörűse a várható esélyeket latolgatja két gyerekével, ők egyik sportnapról sem hiányoztak az idén. Albrecht Ágnes, a főis­kola KISZ-bizottságának sportfelelőse üdvözölte a résztvevőket: — Szeretettel köszöntök mindenkit, akit a sport szeretete, a moz­gás iránti igény hozott ide közénk. Megtiszteltetés szá­munkra, hogy főiskolánk le­het házigazdája az immár szép hagyományokkal ren­delkező szekszárdi tömeg­sportakciónak. Ezek a ren­dezvények játékos formában, korosztálytól függetlenül, mindenki számára lehetősé­get biztosítanak a testedzés­re — mondotta. A megnyitó után. mint­básaikkal a kosárlabda­gyűrűt. A selejtező legjobb- jaiból később ötször kilen­ces csapatok formálódtak. Őket a sorversenyek rend­kívül ötletesen összeálított ötfordulós feladatai várták. Előtte azonban az éves sportmunka elismeréseként díjátadásra került sor. A városi tanács és a KISZ- bizottság díszes oklevelével jutalmazták Guzsván Ist­vánt, a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakmun­kásképző oktatóját, Malom- géczi Istvánt, a Szakály testvérek Építőipari Szövet­kezet gépkocsivezetőjét, va­lamint a Szekszárdi Nyom­da KISZ-szervezetét. Másfél-két kilóra becsül­tük a szellemi vetélkedő során gazdát cserélt csoko­ládé mennyiségét. Mert a szervezők arra is gondol­tak, hogy a résztvevők ne csak fizikailag erősödjenek. Az ép testben ép lélek alap­elv szerint közbeiktatott szellemi vetélkedő mintegy hetven kérdése a magyar élsportolók eredményeit és megyénk sporttörténetének jelentősebb állomásait ölel­te fel. Minden helyes vá­lasz egy-egy csokoládét ért. Azok között pedig, akik legalább három korábbi ko­cogónapon indultak sport­szereket — tollaslabda- és asztalitenisz-ütőket, korcso­lyát, labdákat — sorsoltak ki. Delet harangoztak, amikor a sorversenyek első három helyezett csapatának tagjait díjazták. A győzelmet 19 ponttal az ötös számú csa­pat szerezte meg. Ennek ellenére nemcsak ők nyer­tek. Ezen a jól sikerült sportnapon ugyanis maguk az indulók bizonyították a coubertini elvet: nem az eredmény, a részvétel a fontos. — fekete — egy bemelegítésül — Bányai Zoltán testnevelő irányítá­sával — kocogófutás, majd a százötven résztvevő kö­zös tornája következett. A kipirult arcú óvódások, az általános és középiskolás diákok, no meg az anyukák és apukák ütemes gyakor­latai tapsra ragadták volna a közönséget. Itt azonban nem volt szurkolótábor, legfeljebb az újságíró és a fotós tapsolhatott volna. „Az egyéni pontszerző se­lejtezőkkel folytatjuk sport­napunkat” — hallottuk Sza­bó Kovács János, játékve­zető invitálását. Ebben a vetélkedésben már szerepet kaptak a segédeszközök, a gumikötelek és a labdák is. A résztvevők ügyességükről adtak számot. A négyütemű fekvőtámaszok, célbarúgások és a kosárra dobások si­keres végrehajtása pont­szerzést jelentett kicsiknek, nagyoknak egyaránt. A já­tékosság ötvöződött a talá­lékonysággal, amikor a leg­kisebbek az apukák nyaká­ban ülve célozták meg do­Guzsván István (balról) Herczig Ferenctől, a KISZ városi bizottsága titkárától vette át az oklevelet Bemelegítésül kocogófutás... ...majd reggeli torna következett A tömegsportban vég­zett éves munkát okle­véllel jutalmazták A dombóvári város környé­ki felnőtt férfi §sztalitenisz csapatbajnokság állása: 1. Dombóvári Vasas 16, 2. Döb- rököz 16, 3. Dombóvári VSE II. 12, 4. Dalmand 6, 5. Csib- rák 6, 6. Gyulaj 6, 7. Szakcs 4, 8. Alsóleperd 0 ponttal. Befejeződött a tamási já­rásban az úttörőkonúak lab­dajátékok bajnoksága. A csa­patok labdarúgásban és kézi­labda-sportágban „A” és „B” kategóriában versenyeztek. A járást a kategóriagyőztes csapatok képviselik a megyei úttörő-olimpia küzdelmein. A győztes csapatok: Kézi- labda .jA” kategória (fiúk) bajnok: Simoratornya. Kézi­labda „B” kategória (fiúk) bajnok: Regszemcse. Kézi­labda „A” kategória (leá­nyok) bajnok: Ozora. Kézi­labda „B” kategória (leá­nyok) bajnok: Regszemcse. Kispályás labdarúgás, baj­nok: Felsőnyék. Nagypályás labdarúgás „A” kategória bajnok: Gyönk. Nagypályás labdarúgás „ÍB” kategória bajnok: Siimontornya. .* Asztalitenisztől - vízilabdáig Bemutatjuk a sportágakat Sok a partos (Neve: evezés. Életkora: 84 év. Versenyzők száma: 1200. Különös ismertetőjele: ke­vés a versenyző. * A történeti feljegyzések 'ta­núsítják, hogy már az ős­ember is ismerte és a min­dennapos közlekedéshez fel­használta a fólyókra bocsá­tott csónakokat, a nagyob- bakkal a tengereket is meg­lovagolta. Sőt, a görögök már az ókorban versenyeket ren­deztek, majd őket követték a rómaiak, mígnem a XIX. szá­zad elején- kibontakozott a mai, népszerű evezőssport. A modern evezésnek Anglia az ősihazája; lSM-lben a sziget- országban már nyilvános ver­senyt rendeztek, s 1829-ben írták ki Oxfo-rd és Cambridge egyetemének azóta is évről évre megtartott viadalát, amelyben nyolcas egységek versenyeznek. Magyarországon Széchenyi Istvánt tartják a hazai, eve­zés „atyjának”, miután 1840- ben megtette a .híres al- dunai víiziütat, sok kilométe­ren keresztül maga is evez­ve. Az első evezősegylet, a Budapesti Hajós Egylet, 1861-ben alakult meg, majd 1893-ban megalapították a Magyar Evezős Szövetséget, amely azóta megszakítós nélkül funkcionál. Pontosan húsz évvel1 később Magyar- ország az elsők között lépett be a nemzetközi szövetségbe. Az evezést már az 1896-os athéni olimpia műsorába is felvették, de a kedvezőtlen időjárás miatt a verseny el­maradt. Azóta minden olim­pián megrendezték; a har­mincas évek elején rendsze­ressé váltak az Eu-rópa-baj- -niokságők és később a világ- bajnokságok. — Eredményes múlt áll a magyar evezőssport mögött, amit bizonyít, hogy 1930-ban, ■Liege-ben Szendey Béla sze­mélyében már Európa-bajno- kot üdvözölhettünk — mond­ja Végh Aladár, a magyar szövetség főtitkára. — A foly­tatás sem maradt el, majd a második világháború után az első sikert 1947-ben Luzern- ben a Zsitnilk—Szendey An­tal kettős érte el: Európa- bajnok lett. Felejthetetlen marad Pap Jenő né nagy so­rozata: 1958 és 1961 között négyszer lett a női egypár­evezősben a kontinens arany­érmese. Olimpián legszebb eredményünket az 1968. évi mexikói nyári játékok hozta: a kormányos nélküli négyes második leüt, ez az egység, mint „ezüstnégyes” került be a sportág hazai történetébe. Tavaly, a montreali olim­pián alaposan elmaradtak -a magyarok a várakozástól. A férfiversenyzők egyébként is hosszabb ideje adósak a, ha­gyományok alapján elvárható jó teljesítményekkel. Miértés mit ígér a jövő? — kérdez­tük a főtitkártól. — Országosan 24 szakosz­tályunk működik 74 edzővel, s mintegy 1200 versenyzővel — válaszolta. — Ez' bizony nem nagy szám, s főleg ak­kor tűnik elenyészőnek, ha összehasonlítjuk sok más or­szág több tízezres evezős­gárdájával. Igaz, a közelmúlt­ban négy új szakosztály ala­kult, Szolnokon és Budapes­ten is, tehát nő az érdeklő­dés az evezés Irént. Győr, Mohács, Baja, Szeged, Szol­nok és Vác jó bázisa lehetne •az evezésnek, csak éppen elég sok az objektív nehézség, amely gátolja az . előbbrelé- pést. Gondolok itt a l'egfon- tosabbra, a hajókra. Idehaza lényegében megszűnt az eve­zősök hajójának gyártása^ az N.DK-ból importáljuk a leg­többet, s ezek nem 20 fillér­be kerülnek... Kevés a meg­felelő evezősházunk is, még egy tucat sincs olyan, amely ■télen is használható, s amely ■rendelkezne a legfontosabb feltételekkel: öltözőkkel, für­dőkkel, sltb. Pedig érdemes lenne nagyobb súlyt fektetni erre a sportágra! Az olimpián is 14 számban1 küzdenek a férfi- és női versenyzők, te­hát 42 érem megszerzésére van esély, s a jgiláigbaj'noksá- go'kon is hasomó a helyzet. Ha a múlt sikereihez méltó­ak akarunk lenni, akkor a ■kluboktól' több segítséget kell kapnunk a szakosztályok fenntartására. Egyéb panaszokat is hal­lottunk a főtitkártól, aki mindézék ellenére tele van 1 alkesie déssel, ambícióv al. Igaz, nem az 1980-as moszk­vai olimpiára gondol, hanem az 1984-es nyári játékokra, amikorra a jelenlegi serdülő- és ifjúsági gárdából ered­ményes és ütőképes csapat alakulhat ki. KOZÁK MIHÁLY Súlyemelés Farkas és Kisvári országos bajnok Budapesten, a Testvériség termében rendezték meg az úttörők 1977. évi súlyemelő országos bajnokságát. A me­gyénk színeit képviselő Szek­szárdi Sportiskola versenyzői nagyszerűen szerepeltek. A 67,5 kilogrammosok súlycso­portjában Farkas István 157 és fél kilogrammos össztel­jesítményével aranyérmet szerzett, az ólomsúlyúak cso­portjában Kisvári István 185 kilogrammos eredményével szintén országos bajnokságot nyert. Gratulálunk a két bajnok­nak és edzőjüknek, Andics Józsefnek. Farkas István (Szekszárdi Sportiskola)

Next

/
Thumbnails
Contents